A vitrinek üvegétől csillogó teremben olyan védelmi bűbájsorozat van, amilyet elképzelni se lehet, hiszen az iskola egész történelme ezen a helyen lett eltárolva. Itt van a legkedveltebb tanároké és házvezetők neve, minden eddigi iskolaelsőé, az összes díjazott kviddicsjátékosé, és másoké, akik kiemelkedtek az iskolatársaik közül valamivel.
A nagy rendetlenség csak először zavaró, ha az ember már kétszer végig ment rajta (érdeklődés vagy büntetőmunka), könnyen felismerheti az átlósan felépített, és évekre, díjakra lebontott rendszert. A falak mentén aranyoszlopok díszítik a termet, melyek mindegyikébe bölcs mondások vannak vésve, és összesen tizenkét darab található belőlük. A padló világos színű, de mintha csillámot szórtak volna végig rajta, úgy csillog, ezzel is kiemelve, hogy ez a terem a történetünk feltárásában kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ha az erre járó felpillant, a mennyezeten láthatja az alapítás évének dátumát római számokkal felróva egy alapítási kép alján, melyet a készítői nagy gonddal és pontossággal festettek fel, hogy mindenki jól láthassa, mennyire fontos volt ez a momentum az iskola életében.

Futtasd végig szemeid a kupákon és más díjakon, de vigyázz, maszatos manccsal ne tapogasd a vitrin üvegeit! A szemfülesek észreveszik, hogy néhány helyen hiányzik egy-egy kitüntetés. Vajon hol lehetnek?
Többek között az ő neveikkel találkozhatsz, ahogy a serlegeket nézegeted:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=462339#post462339][b]William Steve Livingstone - 2015.02.07. 21:41[/b][/url]

Esküdözve haladsz a trófeaterem felé. – Az biztos, hogy nem vagyok hajlandó még egy trófeát megsúrolni. Nem én. Elég volt a múltkori büntetőmunka. Már attól is fájnak az ujjbegyeim, ha csak rájuk gondolok. – mondod magadban, és még tovább is folytatnád, ha nem érkeznél meg. Belépsz az ajtón, és várod a jól ismert tisztítószer szagot, de szerencsédre semmi takarítóeszközt nem látsz.
Mivel egy-két lézengő diákon kívül senki sincs bent, így elindulsz az érmek és emléktáblák között, hátha ott rejlik a segítség. De semmi. Már legalább kétszer körbesétáltál, de így sem találtál semmit. Éppen azon gondolkodsz, hogy ideje távoznod, majd később visszajössz, amikor a bejárati ajtó fölött észreveszel egy furcsa díszpajzsot, majd fájdalmasan fölnyögsz.
- Miért kell az ajtó fölé tenni? Oda ki néz föl? – morgolódsz és teszel pár lépést felé, hogy közelebbről is megvizsgálhasd. A pajzson sok betűt látsz egy 5x5-ös négyzetben. Alá a következő szöveget vésték.
„Vezérek között bújik meg az, amire szükséged van.”