36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 09:59 | Link

...ül a fűben


Egy makulátlanul fényesre suvickolt vitrin előtt áll, és azon kapja magát, hogy a saját tükörképét bámulja már vagy egy perce. Ha nem tudná, hogy ő az, nem ismerne önmagára. Az ábrázata fáradt és sötét. Mint egy cickányé, ami lassan három órája nem jutott táplálékhoz, s ezért a halálán van.
- F'szom dráma... - morogja az orra alatt reszelősen.
Az utóbbi egy hetet a pokolban töltötte, újra és újra visszacsúszva a kétségbeesésbe, mint meglepett vadászkutya a borzlyukba.
Mi a franc történt?...
Mi a franc?!
Megérinti az üveget, az ujjai párás lenyomatot hagynak a vitrin falán. Ha nem lenne bűbájbiztosítva, valószínűleg szétrepedne a keze alatt. Pedig csak űrt érez, nem dühöt. De ez a legrosszabb mind közül. Mintha a semmibe zuhanna a mellkasában tátongó ürességen át.
Az arcán haraglila zúzódás húzódik bal járomcsont alatt, és az ujjai is le vannak horzsolva. Próbál arra fókuszálni, hogy minden, ami a fejében kavarog, totál irreleváns. Nem számít. Csillagpor vagyunk, szenvedünk pár évet az életnek nevezett szar tragikomédiában, aztán elillanunk, és nem marad utánunk sóhaj sem.
Elszakítja a pillantását az üvegről, és a zsebébe kotor. Felcímkézetlen tégelyt vesz elő, hüvelykujjal kipattintja a fedelét, és oda sem figyelve a szájába billenti. Kettő? Három? Nem lényeg. Öngyilkossághoz édeskevés, legfeljebb alszik majd tőle egy jót.
Elharapja a kapszulákat, a szeme sarka megrándul a nyelvén szétrobbanó epésen keserű íztől. Talán túlspilázza ezt az egészet? Vagy nem? Mégis mit kéne csinálnia? Hogyan kéne továbblépnie?
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 22. 15:18 | Link

Hiányzik. Nagyon.

Szüntelenül fekszem, bámulom a kőcsipkés falat, meg az ocsmány baldachint. Egyébként sincs társaságom, így végképp, nem is vágyok rá. Egyvalakit kivéve. Komikus, hogy csak azután veszed észre kötődsz valakihez, miután szembesülsz az elvesztésének eshetőségével; és értethetetlen, hogy hihettem ismét a saját igazamban. Talán csak remény volt. Sűrű, bódító vakremény.
Még csak azt sem mondhatom hogy nem értem, mert de, és az egészben ez fáj a legjobban. Megpecsételve lenni valamitől, amiről nem tehetek.

Hosszú órák telnek el, mire egyáltalán felülök. A hajam kócos, a ruhám gyűrőtt, szaglok és a migrén sem kímél, de kajával még mindig jobb betölteni az űrt, mint anno pirulákkal. Lecsúszok az ágyról, cipő nélkül csoszogok át a szobán, a klubhelyiségen, a folyosón. Leszegett fejjel, szomorúan.
Épp csak egy boltív sarkából, véletlenül pillantom meg Ricsit. Nem viseli jól, engem pedig megtámad a gyomorideg. Nem is tudom mi vezérel, de irányt váltok. Csak látni akarom, közel lenni hozzá. Hangtalanul követem, bújdosva nézek utána, míg eltűnik az ajtó mögött. Hezitálok belépni, egyszerre van bennem, hogy hagyom neki feldolgozni, és az, hogy jobb lenne beszélni róla.
Nem szólítom meg, az ajtóban állok, nagyra nyílt, mélabús tekintettel.

Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 18:26 | Link

Azt akarja, hogy múljon el. Vegye el valaki. Újra meg újra belefut ugyanabba az ördögi körbe, és a ciklus végén csak aludni vágyik, nem pedig traumákon kattogni. Úgysincs semmi értelme. Összeszorítja az állkapcsát, miközben lenyeli a keserű pirulákat. Most legalább néhány órára elcsitulnak a gondolatai.
Erőszakkal emlékezteti magát, hogy miért jött ide. Várffy-Zoller díjait akarta megnézni, mert Volkov beígérte Ricsinek, hogy következő büntetőfeladatként azokat kell majd fényesre sikálnia.
Beletelik egy kis időbe, mivel fogalma sincs, hol a pokolba kell őket keresni. Most akkor Vé mint Várffy, Zé mint Zeller, Ká mint Kviddics, vagy É mint Élköcsög iskolaelső? Van itt minden, mint a búcsúban.
- Mekkora stréber - horkantja.
Az ajtóban feszengő Nyuszit sokáig nem veszi észre, mert nem figyel. Hagyja tompulni a saját elméjét, addig sem fáj. Mire megpillantja a lányt a periférián, addigra jótékonyan betakarja az agyát a tompa köd.
- Szia - mosolyodik el halványan.
Sosem tenne úgy, mintha nem ismernék egymást, vagy ne lett volna köztük... bármi is volt az. Távol Bagolykőtől, az iskolai intrikán kívül és túl.
- Zöldségért jöttél, vagy dobjak hatost golyóval?
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 22. 18:28
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 22. 19:45 | Link

A legrémisztőbb az egészben, hogy nincsenek bennem kérdések. Csak tények, megváltoztathatatlan jelleggel, ingatag jövőképpel.
Az ajtóban állok, karjaim lomhán magam mellett, fél vállam a falnak döntve, laposakat pislogva meredek. Végignézem ahogy megérinti az üveget, az arca szívfájdító játékát, majd a két pirulát. Csak aztán néz ide.
Fáradt félmosollyal biccentek, kezeim immáron a talárzsebemben.
- Állj tótágast és böfögd el a zébécét. - kesernyésen, erőtlenül, de nevetek. Ellököm magam a faltól, lagymatag sétába kezdek, egyik lábamról billenve a másikra. Itt-ott meglátom a tükörképem egy serleg szélén, s enyhe undorral elfordulok. Néha pedig Ricsikére nézek, szeretetteljesen. A tekintetem bocsánatot üzen, de feleslegesnek érzem újra elmondani.
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 20:20 | Link

Fénytelen tekintettel figyeli a lányt közeledni, és nem csinál az égvilágon semmit. Pedig tanácsokból nem volt hiány az elmúlt napokban, azt ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ricsi nem érti, hogy az emberek miért nem fáznak azon az erkölcsi magaslaton, amiről szónokolnak.
- Nem haragszom - motyogja csöndesen.
Még nem mondta ugyan hangosan, de a lány minden mozdulatából ordít a bűnbánat, és hogy mennyire sajnálja, ami történt. Megvárja, amíg Nyuszi odaér hozzá, bár hogy mit akar, arról Ricsinek lövése sincs. Ahogy arról sem, hogy neki mit kéne tennie.
Nehézkesen jönnek a szájára a szavak. Részben a gyógyszertől, részben meg azért, mert ezek önmagukban is súlyos szavak, főleg egy tizenéves gyerek szájából.
- Most... mi lesz?
Bármennyit gondolkodik rajta, végül mindig ide lyukad ki. Ehhez a kérdéshez. Azaz lényegében az egyetlen kérdéshez, aminek még értelme van.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 22. 20:27
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 22. 20:35 | Link

Látni őt szenvedni, keservesen mételyez.
Nehezemre esik gondolkodni, nehezemre esik mérlegelni, de még vágyni, érezni is. Nem akarom befolyásolni, nem akarok ráerőltetni semmit, közben bármit megadnék, hogy kettőnk viszonya felhőtlen legyen.
- Mit mondott az apád? - letéved a tekintetem az ujjaira, szomorúan elhúzom a szám. Az egész az én hibám, efelől nincs kétségem. Ott és akkor kellett volna elvágni mindent, mikor tudatosult, hogy szeretem. Nem egyszer, nem kétszer megtettem, de most nem akartam, gondolni sem rá. Talán hibáztam.
- Sok nappal, meg éjszaka. - egy kicsivel nyugodtabb a hangom, aprót rántok a vállamon. - Én még mindig szeretlek. - közvetlenül mellé lépek, a vonásait figyelem - Annyira, hogy képes lennék szembenézni a legnagyobb félelmemmel. - önmagammal. De ezt már nem teszem hozzá. Pontosan tudja. - Mit szeretnél, mi legyen?
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 21:10 | Link

- Teljesen mindegy, hogy mit mondott az apám - feleli, és ökölbe szorítva a sérült kezét, a háta mögé vonja, hogy a Nyuszi ne bámuljon rá. Már nem fájnak az ízületek, mert semmit nem érez. Ez is csak egy újabb verekedés, nem sokat nyom a latba.
Összeszorított fogakkal bámul a lányra. A szembogara ide-oda ugrál Nyuszi arcán. Pontosan mikor is lett a könnyed, kamaszos románcukból hardcore pszichodráma?
- Ne hárítsd rám - mondja komoran. - Felelősséget vállalok a saját döntésemért.
Osztrák akcentussal beszél, mint mindig, amikor szétcsúszik, vagy ideges.
- De azt nem várhatod tőlem, hogy teljesen eltekintsek a... problémádtól.
Ez ki fog jönni, érzi a szót, ahogy égeti a szájpadlását belülről. Pedig igazságtalan, és alpári is, de attól még ott van a fejében lecsupaszítva, feketén-fehéren, és nem változtat rajta semmi.
- Én nem vagyok buzi.
A saját hangja idegenül cseng a fülében, mert kis híján belehasad ebbe a lidércnyomásba.
- TUDOM, hogy nem vagy fiú... De b'zmeg Gavriil, nő sem!
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 22. 21:39 | Link

- Oké. - nyugtázom. Nekem nem mindegy, mert olyasvalakit szedál, és befolyásol, akit szeretek, de belenyugszom, ha neki igen. Elveszem a kezéről a tekintetem, a szemeibe vándorol. Én is érzem a váltást, a felhőtlen vonzalomból lett pszichés tortúrába - holott legbelül azóta egyértelmű volt, hogy belecsöppentem. Minél tovább húzom, s hitetem el magammal az ellenkezőjét, a végén annál jobban fáj. Mert hogy vége lesz, ahogy eddig mindig vége volt.
- Semmit sem várok el. - se én, se a problémám. Behunyom a szemem, ösztönből érzem, hogy amit most mondani fog, abba beleremegek. És tényleg. Megszorítom a talárom szélét.
- Gavriil? - kérdezek vissza, sápatagon remegve. Kinyitom a szemem, s dől belőle a felgyülemlett könny. Egy világ dőlt össze bennem. Az én saját, szubjektív világom, aminek elsődleges mozgatórugója az öntudatom, melyért mindent feláldoztam, s ami mellett minden körülmény ellenére bizonyosan kitartottam. És kitartok most is.
- De. - bököm ki végül, elcsukló hangon - De igen. Nő vagyok. - a halántékomhoz kapok, reflexszerűen zárom ki a kínzó suttogást, ami az ellenkezőjét állítja. Egy tény irányítja az életem, ami sehogy sem kompatibilis a valósággal. Mégis szüntelenül küzdök érte.
Haraggal tölt el, ha valaki beletenyerel.
- És ezen semmi nem változtat. Se a testi hibáim, se Te. Inkább meghalnék, ha máshogy kellene élnem. - ennyi szökik ki belőlem, holott a belsőm üvöltene. S fog is, de nem itt, és nem most.
- Majd találsz mást akivel boldog lehetsz. Valakit, akin eggyel több lyuk van. - elfordulok, lassú léptekkel az ajtó felé, folyamat megtorpanva, mintha mondandóm lenne még. De magamba fojtom.
Hogy lehettem ennyire hülye?
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 22. 22:48 | Link

Nem akar megszólalni, mert átkozottul semmi értelme. Az ujjait a homlokára tapasztja, és lassan felfelé tolja, mintha a bőrt akarná megnyújtani a zsibbadás felett. El van ez baltázva rendesen.
Nem néz a Nyuszi után, csak a távolodó léptei hangját hallgatja üveges szemekkel. Mégis mennyi esély volt arra, hogy ez megtörténik? Belezúgni egy illegálisan hormonkezelt fiúba, aki elhiteti vele - mert a saját meggyőződése is az -, hogy ő lány. Aminek egyébként nem kéne, hogy legyen jelentősége az overtoleráns huszonegyedik században, de mégis van, cseszdmeg! Derékon alul Nyuszi akkor is funkcionális férfi, ha teli torokból üvölti az ellenkezőjét.
Ricsinek afelől nincs ugyan kétsége, hogy talál maga mellé olyan társat, akin eggyel több lyuk van, de hogy ez az egész bedarálja mentálisan, az olyan biztos, mint a kétszer kettő négy. Az egészséges pszichoszexuális fejlődésnek ezzel a lendülettel búcsút is int. Végtére is kinek kell az?
- Nh... - nyögi egy vitrinnek tántorodva. Leül szépen, aztán úgy marad, míg át nem csap rajta a fájdalomcsillapító első, s egyben legerősebb hulláma. Utána majd összekaparja a saját letört darabjait, elkotródik a hálókörletébe, és megpróbálja szecskavágóval kiirtani magából a lojalitást.
Vajon ha Nyusha már az elején megmondja az igazat, másképp történt volna? Vajon ha Ricsi nem lenne ilyen földhöz ragadt, akkor boldogok lennének? Vajon a kisfiú, aki egykor volt, most büszke lenne a nagyfiúra, akivé vált?

Vajon?...
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium