36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 14. 17:31 | Link

Asher

Magam sem tudom pontosan, hogy mit is csinálok. A fejem tele van olyan gondolatokkal, amikkel egyáltalán nem kellene. Összezavarodtam, határozottan és biztosan. De úgy döntöttem, hogy a felesleges elgondolkodnom a következményeken és a miérteken, csak sodródtam az árral. Jól esett, hogy megint adott valami értelmet az életemnek néhány dolog. Furcsa, hogy megint találok abban értelmet, hogy felkeljek, megmozduljak és elmenjek órára és utána le a boltunkba. Ma viszont már tervem volt és ha már a kellemest a hasznossal, akkor hoztam a rajzos füzetemet is mert határozottan kedvet éreztem ahhoz, hogy ismét rajzoljak.
Amint megérkeztem a trófeaterembe, bekukkantottam és elégedetten vettem észre, hogy senki nincs itt. Úgy döntöttem, az lesz a legkönnyebb ha nem magamtól kezdtek el rajzolni, még nem vagyok egészen biztos benne, hogy szabad kézzel bármire képes lennék. Olyan érzés, mintha újra meg kellene tanulnom rajzolni. Még a grafit fogása is kellemetlen volt, de kényszerítettem magamat, hiszen eleget szenvedtem és gyászoltam magamat, most már elég. Lassan sétáltam végig a trófeák között, hogy keressek egy rajzolásra alkalmasat, de egyik sem nyerte el igazán a tetszésemet. Többször is körbejártam, keresve a tökéleteset, de mivel nem találtam olyat, ami igazán tetszik, megbarátkoztam azzal, ami a középső sor szélén állt, előtte pedig volt egy kis üres hely, így be tudtam fészkelni magamat két hatalmas serleg közé és a hátamat a falnak tudtam dönteni. Leraktam a földre a pulcsimat, ráültem, majd egy kis ideig az ujjaim között forgatva a grafitot tanulmányoztam az előttem lévő serleget, de a tekintetem minduntalan az ajtó felé tévedt. Azzal nyugtattam magamat, hogy még korán van, ráérek még egy kicsit rajzolni, hiszen ez volta tervem. Így lassan de biztosan a megpróbáltam elkapni az ihletet és megkezdeni a körvonalak rajzolásával a projektet. Tényleg akartam, nagyon, mert már hiányzott. Olyan elfoglaltság volt, ami kiszakított a hétköznapok cudar óráiból és vissza akartam kapni ezt az érzést.
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. október 14. 20:15 | Link

Zoé

Őszintén szólva meglepte a találkozó ötlete. Azaz, ha jobban belegondolt az egész furcsa kapcsolat, ami kettejük között szövődött az eltelt körülbelül két hét alatt. Az első találkozásukkor meg sem fordult a fejében, hogy esetleg még jól is kijöhetnek egymással, mert találtak rá egy közös pontra a zene révén, túl sok volt a különbség. Alapból nem volt az a kifejezett barátkozós típus soha, az évek során megnehezítették a dolgát az új, kialakításra váró kapcsolatok. A sok magány pedig olyan embert szült, kinek nem öröme a mértéktelen szocializálódás, és nem tartja lényegesnek, hogy legjobb arcát mutassa a világ felé. Őt ez egyáltalán nem zavarta, bár tisztában volt vele, hogy mennyi lehetőség állt régen előtte - de az még az előtt volt. Jött a fordulat, ami gyökeresen megváltoztatta az életét, és kialakult ez a személy: a visszafogott, magánykedvelő és elzárkózó félember. Nem tekintette magát bestiának, bár létezése során nem egy emberei életet kioltott, úgy értelmezte ezeket a tetteket, mint az életben maradáshoz feltétlenül szükséges cselekedeteket. Jellemének összes negatív jellemzőjét teljesen felesleges lenne felsorolni, hiszen első pillantásra is egyértelmű volt, hogy Zoéval mennyire különböztek. Nem is kellett hasonlítaniuk, főleg, hogy sosem tervezett előre, nem volt mire.
Az elmúlt időszakban többször futottak össze teljesen véletlenszerűen, és az egész gabalyodásnak a vége egy megbeszélt találkozó lett. Nincs vele tisztában, hogy miért is kellett idejönnie - azzal pedig főleg nincs, hogy miért éppen egy poros kincstárat kellett a találka helyszínéül választani -, de akad néhány előfeltevése a dologgal kapcsolatban. Múltkor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Zoé tudja, hogy nem tartozik száz százalékban az emberek közé, bár túl sok észre nem volt hozzá szükség, hogy erre valaki rájöjjön; Elég volt megkérdezni egy festményt, vagy egy kósza diákot az új tanár úr ki, vagyis inkább mi létéről. A másik oldalról ő is tudta, hogy amikor ott a zongoránál hozzáért a lány, valaminek történnie kellett volna, ami talán éppen félszerzet mivolta miatt nem következett be. Feltételezte, hogy ezért akadt ki annyira Zoé, hogy az este végére egy pofon lett a "jutalma".
A megbeszélt helyszínre pontosan érkezik, egy olyan korban nevelkedett, amikor még igenis számítottak az emberi értékek és az ilyen apróságok, mint az odafigyelés és pontosság. Szokásos fekete farmerét viseli egy sötétszürke inggel, fölötte semmit. A pálca csupán a biztonság kedvéért a farzsebében pihen, megszállott bizonytalan személyként mindig felkészül a legrosszabbakra.
- Csak nem zavarok? - kérdezi halkan, ahogy pillantása az egyik szobor tövében kuporgó, látszatra éppen rajzoló lányra esik. Felkészült erre az estére, tudja, hogy a találkájuknak többfajta kimenete is lehet - például néhány társával megpróbálhatja őt valamelyik serleg helyére, a kirakatba zárni. A legrosszabbat várja, ilyen módon legalább nem érheti semmilyen "csalódás".
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 14. 22:52 | Link

Asher


Magam sem tudtam, mit akarok ezzel az egésszel. Talán csak tiszta vizet önteni a pohárba, hogy végre tovább élhessem az életemet. De ő soha nem hagyta. Rövid találkozásaink alkalmával már megtudtam, hogy vámpirológiát fog tanítani az iskolában és ezek után napokig azon gondolkodtam, hogy leadom a tantárgyat és nem folytatom tovább, pedig szerettem. De mégsem tettem meg, úgy éreztem, mintha ebből is ki akarna túrni. Sértette az önérzetemet, hogy a képességem nem hatott rá, ráadásul még ki is gúnyolt emiatt. Tovább rajzolom a vonalakat, próbálom eltalálni a méreteket. Ennek eredményeként lassan de biztosan kialakul valami pohárforma a papíron, bár egyáltalán nem hasonlít a serlegre, de ez is haladás.
Fogalmam sincs, mikor jött be. A léptei csöndesek voltak, a teste nem kavarta fel a levegőt, mintha pusztán csak jelenés volna. Nem mélyedhettem bele annyira a projektbe, hogy nem vettem volna észre ezeket az apróságokat. A következő pillanatban már megszólalt én pedig összerezzentem, tudom, butaság, hiszen vártam rá, de ez azért mégiscsak váratlan volt. Nem jött közelebb, de nem lepett meg a távolságtartása, bizalmatlan volt velem kapcsolatban és jól tette.
  - Ne aggódj, egyedül vagyok és egyetlen fegyverem van, a grafitom.
Sóhajtok és már rögtön magyarázkodni kezdek a köszönés helyett. Ha neki így tetszik, akkor így lesz. Én is sokszor vagyok bizalmatlan és úgy éreztem, hogy Asherrel türelmesnek kell lennem. A belső hang, ami általában idióta dolgokra buzdít, azt súgta, hogy megéri. Visszafordulok a lapom felé, legalább addig is elfoglalom magam valamivel, amíg ő azon vacillál, hogy ide merjen-e jönni, vagy nem. Minden egybevetve, ez azért vicces. Hiszen én éppen csak kinőttem a földből, gyenge vagyok és a tapasztalataim azt mutatják elég törékeny is, az egyetlen fegyverem pedig ellene hatástalan.
  - Azt igazat megvallva, nekem kellene félnem tőled, mégsem teszem.
Nem bírom megállni, hogy ezt ne tegyem hozzá. Pedig, ahogy a mellékelt ábra mutatja, az én félelemérzetem nem fejlődött ki, sőt, ebből a szempontból elég gáz vagyok, mert minden vonz ami nem természetes és veszélyes. Lehet, hogy a beszólásommal csak rontok a helyzeten, de nem érdekel.
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. október 14. 23:19 | Link

Zoé

A trófeaterembeli csendet semmi sem töri meg a grafit sercegésén kívül, ami megint csak arra enged következtetni, hogy egyes egyedül vannak. Nem ismerte ki még az iskolát teljesen, ahhoz még neki is több időre volt szüksége, azonban próbálkozott - persze szigorúan csak éjnek idején, amikor biztos lehetett a magányában. Ha ilyenkor találkozott diákokkal, azoknak a gondolatai annyira nyilvánvalók voltak, hogy minden erőlködés nélkül meghallotta őket, tudta, hogy úgy gondolják, csupán éjszaka közlekedhet, mint minden valamire való vámpír. Ezeken a gondolatokon csak mosolyogni tudott - szigorúan magában, a diákoknak szokásosan kifejezéstelen arcát mutatta -, azonban a sokadik alkalommal már idegesítették. Természetesen addig tartott az új tanár csodája, amíg a mestertanoncoknak órájuk nem volt vele - fényes nappal -, de a fiatalabbak körében még mindig az a pletyka járta, hogy "valódi" vámpír. Erre a gondolatra rendszerint elborzadt, így is meggyűlt a baja a vér utáni sóvárgással, és a lét összes nehézségével, nem volt szüksége rá, hogy a másik, még emberi fele is teljesen torz legyen.
Csendes léptekkel sétált a navinés mestertanonc elé, szándékosan nem túl közel. Tartotta a társaságot, gyűlölte, ha az emberek túlzottan közel voltak, és megsértették a magánszféráját. A bizalmatlansága nem csak Zoéra éleződött ki, mindenkihez így viszonyult, és jó eséllyel ez a sokadik találkára sem változott meg. Az évek során nyilvánvalóvá vált a számára, hogy az emberekben nem lehet megbízni, tűnjenek bármennyire is ártatlannak. Mindig ott lapul bennük a hátsó szándék és a rossz akarat.
- Hidd el nekem, szükséghelyzetben még a grafit is jó fegyver lehet - válaszolja halálos nyugalommal, volt már, hogy nagyon kreatívnak kellett lennie, és ilyen hétköznapi dolgok felhasználására volt szüksége egy-egy vészes helyzetben. Azt mondják, hogy olyankor a lélekjelenlét a legfontosabb, de igazság szerint a találékonyság is nagyban számít, elvégre ebben a világban már bármi előfordulhat.
Nem helyezkedik közelebb a lányhoz, kinéz egy szimpatikus oszlopot, körülbelül a csarnok közepén, szemben Zoéval, és a biztos három lépésnyi távolságot megtartva, aminek közelebb érve nekidől, és onnan figyeli, hogy mit alkot a navinés. Művészetekből egyedül a zene volt az, ami valóban lefoglalta, a rajz, és a festészet a szobrászattal együtt hidegen hagyta, így nem tudta érdekelni, hogy mit alkot, feltételezte, hogy egyébként sem mutogatná annyira lelkesen.
- Miből gondolod, hogy én félek tőled? - Felvonja a szemöldökét, majd körbepillant a teremben. Mindenhol csak por, por, és por, a kihasználatlanság alaposan rányomja a bélyegét mind a trófeákra, mint a tárolóhelyükre. Az ember azt hinné, hogy a manók jók valamire, de úgy tűnik, mégsem. - Egyébként okosabban tennéd, hogyha félnél - teszi még hozzá halkan, minden normális ember ezt tenné. Okkal húzódnak el előle a diákok a folyosón, és szintén nem véletlen, hogy mindenki félti a nyakát. És bármennyire is nevetségesek számára a reakciók, van valóságalapjuk.
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 15. 10:41 | Link

Asher


  - Jó lenne, ha ráeszmélnél végre, hogy nem akarlak megtámadni és te sem fogsz engem, szóval jobb lenne, ha megnyugodnál végre.
Égnek emelem a tekintetemet és unottan felsóhajtok, mintha már századszorra ismételtem volna el ezt az egy mondatot. Igyekszem nyugodtan lenni, hogy amit kimondok az igaz is legyen. Nem félek tőle, legalábbis nem úgy, ahogy kellene. Tudom, hogy tud viselkedni, képes arra, hogy normális legyen de az én társaságomban mintha levetkőzte volna a jól őrzött látszatot. Ezt abból vettem észre, hogy folyton ilyen kétes megjegyzéseket tett és nem találta a helyét akkor, amikor velem volt. Nem tudom, hogy csak engem tisztelt meg ezzel a viselkedéssel, vagy mindenki mással ilyen volt.
  - Nem gondolom, csak próbálom oldani a feszültséget. Van egy olyan érzésem, hogy attól félsz, hogy én nem félek tőled. De nem szolgáltál rá erre, ijessz meg és akkor talán félni fogok. De hidd el, elég sokat láttam ahhoz, hogy nyugodt maradjak.
Nemtörődöm módon vonom meg a vállamat és ismét a rajzom fölé hajolok. Tudom, hogy nem fog idejönni, jóformán az egésznek semmi értelme. Csak tisztázni akartam a helyzetet, ráadásul vonzottak a titkok, betegesen. De még mintha túl messzire mentem volna ezzel. Nem akarom őt bizalmas kapcsolatba kényszeríteni és megfordul a fejemben, hogy fel is ajánlom neki a menekülés lehetőségét. Ha nem akar itt lenni, akkor ne legyen itt, menjen el, ilyen egyszerű. Valami okból ő mégis itt van...és figyel.
  - Adj rá okot. De ha ennyire nincs ínyedre a dolog, akkor nem értem miért vagy itt. Fordulj ki és menj el, nem lesz harag. A tanárom vagy, nem egy kisdiák akinek pátyolgatni kell a lelkét. A rémisztgetésben pedig nem vagy valami császár. Ezek a kétes megjegyzések kezdenek az agyamra menni.
Ráemelem a tekintetemet, egy ideig bámulok bele a szemébe, majd mintha nem történt volna meg az, amire vártam felvonom a szemöldökömet és tovább rajzolok. Nem fogom felesleges megerőltetni magamat, belefáradtam már abba, hogy mindig én mentem mindenki után, holott tudtam, hogy utánam senki nem fog.
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. október 19. 18:18 | Link

Zoé


-Sosem lehetsz teljesen biztos senkiben - reagál egy vállvonással és összefűzött karokkal. Nem a jóindulat az, ami biztosította az életben maradását ennyi éven keresztül, nem is a jóhiszeműsége tehet róla, hogy még mindig egy darabban áll. Sokan nevezték már paranoiásnak, de úgy gondolta, hogy annyira nem vészes a helyzet. Nem tekingetett kényszeresen minden második pillanatban a háta mögé, hogy megnézze, valaki követi-e, csupán nehezére esett megbízni az emberekben. Azaz nem, nem helyes ez a kifejezés, hiszen nem is állt szándékában a bizalomnak bármilyen nemű formáját létesíteni az emberekkel. Hiába tűnt már sokadik ránézésre is Zoé teljes mértékben ártalmatlannak, nem akarta megkockáztatni, hogy kettejük között kiépüljön valami, ami aztán egy szempillantás alatt heverjen ismét romokban. Nem azért jött ebbe az iskolába, hogy kapcsolatokat szerezzen - bár szó, mi szó, néhanapján jól jött, ha az ember járatos egy bizonyos körben -, tehát nem is volt célja, hogy bárki előtt is megnyíljon. Számára az egész csak átmeneti volt, semmi tartós, így tehát feleslegesnek gondolta a szerteágazó kapcsolati rendszer kiépítését, ami a szűk helyen való összezártság után akarva-akaratlanul is kialakult az emberek, vagy esetében lények között.
- Ijesszelek meg? - halkan felnevet, és kételkedve felvonja a szemöldökét, röhejesnek találja magát a feltételezést. Vizuális típus, már meg is jelent a szeme előtt önmaga, amint mindent megtesz érte, hogy az emberek féljenek tőle. - Ha nem tudnád, a Halloweenre még várni kell - teszi még hozzá egy vigyorral. Ő is érzékelte a feszültséget, de nem nagyon foglalkozott vele, hozzászokott már, hogy a mindennapjai is ilyen hangulatban teljenek. Nem firtatja, hogy Zoé miket látott - bár feltételezi, hogy közel sem annyit és olyat, mint ő -, pedig úgy gondolja, nagyon is el tudná nyugtalanítani, ha ez szándékában állna. Vannak rémisztő lények, amik ellen nem tehetnek semmit.
- Mondta valaki, hogy nincs ínyemre a dolog? - Felvonja a szemöldökét, de nem mozdul a helyéről. Valójában akadt volna más dolga is, és a helyzet furcsa volt számára. Nem tudta, hogy mire megy ki a találkozó, és a lány nem segített neki, hogy gyorsan rájöjjön. Ugyanakkor valamennyire elégedettséggel töltötte el, hogy itt volt; még mindig szívesebben töltötte az idejét egy poros teremben, mint a többi diák társaságában. Pillantása a füzetre esett, amibe Zoé rajzolt, nem koncentrált eléggé, hogy tudja, mi jár a lány fejében, de a papírra vetett formák egyfajta támpontot adhattak.
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. október 28. 12:16 | Link

Asher


  - Ez kezd unalmas lenni, remélem tudod.
Ha meg akart volna enni, vagy valami vadállattá változni, már megtehette volna de ő még mindig ott állt, biztonságos távolban tőlem én pedig kezdtem úgy érezni, hogy feladom. Nem érdekel, hogy mi ő, nem akarom megérteni, inkább lelépek, mert nem éri meg a fáradtságot. Egy lehetetlen alak, aki nem képes kicsavarni magából egyetlen egy épkézláb mondatot is, ami nem sugalmazza azt, hogy bántani fog, vagy meg fog ölni, vagy óvakodjak. Tudom, hogy milyen lényeg rohangálnak a kastélyban, hiszen közül eggyel elég közeli viszont ápoltam ezért vagyok annyira biztos a dolgomban.
  - Szóval akkor Halloweenkor majd megijesztesz? Hagyjuk ezt, csak meg akartam kérdezni, hogy jó irányba indultam-e el veled kapcsolatban.
Sóhajtok és összecsapom a rajzfüzetemet, felkelek, de nem megyek hozzá közelebb, még csak az kellene, hogy világgá szaladjon a közelségemtől, akkor nem tudnék egyről a kettőre haladni bár elszórakoztat a gondolat, hogy menekül előlem.
  - Szóval tetszik, hogy húzhatod az agyamat, remek. Húzhatod még egy ideig, mert úgy döntöttem, hogy jelentkezem a tanársegédednek, ideje egy kicsivel aktívabb közösségi életet élnem.
Összefűzöm magam előtt a karomat és úgy bámulok rá. Biztosan az idegeire megyek, nagyon remélem, hogy így van. Mert ő nekem biztosan. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valaki csak úgy semmibe vegye az erőmet, ilyen még soha nem történt meg. Azzal nyugatom magamat, hogy biztosan fájt neki, legalább egy kicsit, de megállta, hogy kimutassa a fájdalmat.
  - Nem vagy ember, vagy legalábbis nem egészen. Különben a földön vergődtél volna a legutóbbi találkozásunk alkalmával. Hány éves vagy?
Oldalra billentettem a fejemet és kíváncsian figyeltem. A legtöbb emberről megtudtam állapítani, hogy hány év van a háta mögött, de az ő tekintete sokkal idősebbnek tűnt, mint a teste, ami nem lehetett több harmincnál.
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. november 2. 21:57 | Link

Zoé


Vállat von, semmi szándéka sincs rá, hogy bántsa a lányt, legalábbis jelenleg nincs. Ha inni akarna belőle, vagy akár meg akarná ölni, már régen halott lenne, azonban egyrészt a bizonyos ígérete, másrészt a szürkeségben való megmaradás iránti vágy megakadályozza benne, hogy ilyet tegyen. Volt már rá példa, nem lenne tőle újdonság, és a lelkiismeretének sem okozna nagy gondot, azonban éppen semmi oka rá. Nem éhes, a lány jelenleg nincs az útjában, és annyira még nem is táncol az idegein, hogy esetleg türelmetlenségében megkárosítsa az egészségét. Számára is kezd unalmassá válni az egész beszélgetés, remélte, hogy a lány legalább valamilyen izgalom miatt hívta ide, azonban, mint kiderült, csupán kíváncsi volt. Nem szeretett cirkuszi állatként mutogatva lenni, éppen ezért azt sem szerette, ha valaki a kiléte, azaz mi léte felől kíváncsiskodott. Márpedig Zoé, ha nem is annyira nyíltan, mint egyesek, de ezt tette.
- Nem tartozik a Halloween a kedvenc ünnepeim közé, szóval nem. - Hiába volt angol származású, az ő gyerekkorában még nem tartották az egész jelmezes rituálét túl nagy ünnepnek, na meg abban a helyzetben lehetőségük sem nagyon volt a jókedvre, és a csokit vagy csalunk játékra, tekintve, hogy a legtöbb szomszéduknak a háza romokban hevert - már amikor egyáltalán Angliában töltötték az ünnepet. Többször volt a többi európai országban a költözések során, mint otthon, alapból nem is Nagy-Britanniában született. Utazásuk során inkább mindig csak érintőlegesen jártak a szigetországban.
- Nem tudom eldönteni, hogy azzal okoznék neked nagyobb bosszúságot, ha tanársegéddé választanálak, vagy azzal, ha nem - feleli egy fáradt nyögés kíséretében. Az igazat megvallva semmi kedve és szüksége nincs tanársegédre, de úgy gondolja, hogy ha már ezt az egész tanár dolgot csinálja, akkor csinálja rendesen. Na meg jól jöhet egy személy, akit kénye-kedve szerint ugráltathat, ha éppen szüksége van rá, és még jobb, ha az a személy Zoé, aki nyilvánvalóan nem szívleli annyira a társaságát. Egyáltalán nem bánja, nem barátokat keresni jött ide.
- Ilyet illetlenség kérdezni. - Bár inkább nőkkel szemben mondják ezt, ő most kibúvóként használja. Eszében sincs elmesélni neki, hogy valójában hány éves, és, hogy ki ő, vagy mi ő. Rájöhet Zoé, amire rájön, de ő nem fog asszisztálni neki benne. A tantárgyról alapból nem nehéz kitalálni, hogy miféle szerzet is Asher. Mivel számára a beszélgetés kifulladt - köszönhetően mindkettőjük makacsságának -, lassú és halk léptekkel sétál az ajtó felé, hagyva Zoét visszatérni a rajzoláshoz.
- Akkor gondolom, találkozunk az órámon, Czettner kisasszony - szól még vissza egy félmosollyal a bejárattól, majd a folyosókon visszaindul alagsori lakrészébe.
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium