*A Hold már megjelent a horizonton, a farkasok már vonyítanak, Bogolyfalva utcáin pedig egy nő szedi a lábait a magassarkújában. Bizony, vele már mag találkozhattunk, ő nem más, mint és ilyenkor jönne a dobpergés: Isobel Naomi Cox. Főhősnőnk immáron más ruhában vándorol az utcán. Egy nap általában kétszer is átöltözik, úgy jobban érzi magát. Mint mindig, most is csinos, nála ez természetes. Kis fekete smink, kis piros rúzs, haja begöndörítve... Elképesztő. Fehér színű egybe ruháját fekete minta díszíti, egyik kedvenc darabja, kár, hogy hamarosan mehet a kukába. Miért is? Isobel képtelen egy göncöt kétszer magára aggatni és ez már a második alkalom. A következő kérdés pedig lehetne az: Mi a frászkarikáért mászkál ilyen gyönyörű ruhában? A válasz egyszerű: felderítő úton volt. Ergo körbe járta a falut, míg nem talált egy helyes fickót, akinek bejutott a házába és khm... szép dolgokat műveletek. Isobel elég jól szórakozott, a srác pedig nem panaszkodhatott. Miután végeztek a leányzó gyorsan szedte lábait, ilyenkor nem szeret több időt az adott partnerénél maradni. Sőt... gyűlöli ha ott kell aludni! Inkább a saját puha ágyát választja... amúgyis kényelmetlen volt számára a srác ágyikója.
Egyre gyorsabban kezd tipegni, mikor meglát egy alakot az utcán, követni kezdi. Miféle okból? Abban reménykedik, hogy az illető a diák és elvezeti őt a kastélyba. Nem igazán emlékszik ő arra melyik út vezet az iskolába, azt sem tudja, hogyan került a Bogoly lakósorra, csak lábainak köszönheti. A fickó tényleg nebuló, egyenesen a kastélyba vezeti. Már benn is van az épületben, megtehetné, hogy szépen elslisszol a szobájába, de mégsem teszi ezt, mert megpillant egy másik fiút is. Igaz, alig látja, de tetszik neki a dolog. Követi őket. Próbál nem túl nagy zajt csapni magassarkújával, kisebb sikerrel. A következő pillanatban egy lányt is észrevesz Isobel. Egyre érdekesebbnek tartja az egészet. Lassan, nesztelenül sétál be a helyiségbe.*
 - Nocsak, nocsak... Mi történik itt? - *vigyorog a skacokra. Amíg nem nyitják szóra ajkaikat Isobel körbenéz és rájön hol is van. Ez bizony az igazgatói iroda! Ma már járt itt, csak azért, mert a vén trotty szeretett volna vele pár szót váltani. Elmagyarázta neki a házirendet, persze főhősnőnk magasról tett az egészre. Tisztában volt vele, hogy az összes szabályt meg fogja szegni, így volt ez a Roxfortban is.*

Mihael, meg a többiek

*Isobel mindig is éjjel szeretett járkálni, pedig nem volt vámpír, se semmilyen olyan élőlény, amelynek a Nap elől menekülnie kellett volna. Nemes egyszerűséggel csak olyankor érezte jól magát, úgy gondolta, vagyis még mindig gondolja, hogy ilyenkor kezdődik igazán az élet. A pasik kb. ilyenkor jelennek meg a bárokban és az utcákon. Mielőtt még bárki azt hinné, hogy főhősnőnk bárkinek odaadja magát, nos, az bizony téved. Nem áll le mindenféle fickóval, alkotott magának egy szabályt: Legyen legalább 14 éves és jól nézzen ki. Ha ezek az apróságok megvannak egy hapsiban, akkor az illetőnek nyert ügye van, viszont 40-eseket már nem vállal be, arról szó sem lehet. Fél attól, ha ruháiktól megszabadulnak egy szőrös hátú farkasemberrel lesz dolga. Szerintem ez érthető. A 30-asokkal még el-el van, bár azokkal sem mindig.
Amint belép a kastélyba léptein egy leheletnyit lassít, el kell gondolkodnia merre is van az ő háza, elvégre ez az első napja, nem kell mindennel tisztában lennie, nem igaz? Már éppen elindulna az alagsor felé, csakhogy megpillant egy lányt, aki ugyanabba a szobába téved be, amelybe az a srác, akit követett a kastélyig. Oldalra dönti fejét és végül arra döntésre jut, hogy ő is csatlakozik hozzájuk. Sosem zavarta, ha nemkívánatos személyként jelent meg, gyakran meghívás nélkül jelent meg partykban, neki soha nem volt szüksége meghívóra, úgy érzi ő mindenhol a díszvendég.
Végül belép az irodába, ahol rögtön három alakot pillant meg. Nem tudja eldönteni mi a fészkes fenének tartózkodik itt ennyi ember. Miután feltette kérdését körbenéz a helyiségben és megállapítja magában, hogy ismeri már a helyet, sőt... kétségtelen, hogy többször is meg fog itt fordulni és nem a jó dolgai miatt. Ha a faluban lenne egy pap templommal együtt minden egyes héten meg kéne jelenni egy kis gyónásra. Sötét lelkű ez a lány, nincs ezen mit szépíteni, a pap füle is ketté állna, ha Isobel elmesélné az élettörténetét. Az egyik srác válaszol kérdésére, mire a lány elvigyorodik, miközben azt stíröli miként próbálkozik kiszedni a fiókból pár aktát a srác.*
 - Én benne lennék. -
*Ami a szívén, az a száján, ő nem titkolja a valódi énjét, nincs takargatni valója. Persze ha a háta mögött lotyónak nevezik, azon felkapja a vizet. Olyankor arca rákvörös lesz és csakúgy szórja az átkokat. Nem, nem valami mutáns, nem változik át vén boszorkává, orra ugyanolyan marad, bibircsók pedig nem keletkezik szép orcáján. Ha veszekszik még szebb, mindenesetre ő úgy vélekedik erről. Úgy tűnik a cérna hamarosan el fog szakadni, merthogy a kis szőke khmm... csaj olyat szól neki, ami egyáltalán nem nyeri el tetszését. Kis lépetekkel közelíti meg a nőstényt, szemei szikrákat szórnak. Ha nagy erő lenne a birtokában akkor rég dörögni kezdett volna az ég és pont eltalálta volna egy villám a lányt. Mily' meglepő lett volna. A leányzó mögé állt, pálcáját előhalászta és nekiszegezte azt, majd a fülébe súgta:*
 - Még egy ilyen megjegyzés és azon a fán fogod végezni. - *sziszegte a szavakat, majd mutatóujjával mutatta meg a kiszemelt fát.* - Úgyhogy vigyázz magadra cica. - *hangján érezni lehetett mennyire komolyan gondolta, vészjóslóan csengett, a roxforti diákok már rég elszaladtak volna. Isobel a fiú felé vette az irányt, majd a fülébe suttogta:*
 - Te meg... a közelben tényleg van egy terem, ha végeztél átmehetnénk és átlapozhatnánk néhány könyvet. - mondta egészen kedvesen, majd rámosolygott.

*Isobel nem számított arra, hogy ilyen tökéletes este után nem vonul el a szobájába kipihenni magát, hanem inkább betéved az igazgatói irodába, csak azért, mert ott érdekesebb dolgok történnek. Lehet hihetetlenül hangzik, de a lányt sosem rajongott a veszélyes dolgokért, jobb szerette nézni azokat, mintsem résztvevőként szerepelni. A Roxfortban azért minden második hónapban kapott egy-egy büntetést, mert vagy leátkozta, vagy megtépte azokat a nőstényeket, amelyek rossz szót mondtak róla. Rendszerint nem végezte el a kiszabott büntiket, így a Mardekár sokszor részesült pontlevonásban. Háztársai büszkék voltak rá, nem is mertek volna neki beszólni, kivívta magának a tiszteletet, ha pedig valaki mégis nagyon csúnyán bánt a cicababával, akkor a "testőrei" elintézték, vagy Isobel végzett az illetővel, akik inkább a halálukat kívánták. Ha arról van szó Naomi olyan kemény tud lenni, akárcsak egy férfi. Az ilyen kis ügyeit viszont nagyon csendben intézte, úgy, hogy kevesen lássák miként bánik el az ellenségével. Nos, olyankor nem tűnik túl szépnek Isobel, de hát ez van, nem tud mit tenni, olyankor eltorzul az arca és inkább hasonlít egy gonosz sellőre mintsem egy szépséges királynőre.
Amint belép ő is az irodába minden szem rászegeződik, főleg az egyik nagyobb srácé, aki rögtön megtetszik neki, leginkább az arca fogja meg. Azt a tipikus Isobel mosolyt inti felé, nos, kár volt, ugyanis a lány, akit eddig fogva tartott rátapos a lábára, így az ismeretlen fiú azonnal elengedi. Fájhatott neki, gondolta magában Naomi. Végül a szöszi csajtól megkapja az első beszólást, amelyre természetesen azon nyomban dühbe gurul, bár ez egyáltalán nem látszik rajta. Kicsit gyorsabban lépeget a lány háta mögé, majd pálcáját nekiszegezi a hátának és figyelmezteti, hogy ilyet többé ne merjen kiejteni azon a kis szájacskáján. Nem igazán törődik azokkal a jéghideg kék szemekkel, egy fikarcnyit sem hatják meg. Viszont ami ezután következik az bizony meglepi. Valaki hátulról magához rántja. Ösztönösen lendül a lába hátrafelé, de még épp időben állítja meg, mert rájön, hogy ez bizony a jóképű fickó. Ha tönkre teszi a leféltettebb kincsét, akkor az este folyamán mit fog vele kezdeni, azért Isobel előre is gondolkodik. Erőt vesz magán, sóhajt egyet, majd aranyos barna szemivel ránéz a fiúra.*
 - Rendben. - *hangjában csupa őszinteség cseng, pedig korántsem gondolja így. Amint végzett ezzel a sráccal úgy szétátkozza a szöszit, hogy többé nem akar ilyen megjegyzéseket tenni. Sosem gondolta volna, hogy már az első napokban akad egy ellensége. Miután a fiú elengedi odamegy hozzá és elárulja milyen szándékai vannak a mai estére. A mai partnere most a másik csapatot látogatja meg, addig Isobel úgy tesz, mintha keresgélne, kihúz több fiókot, nézegeti az aktákat, egyszercsak visszatér mellé a srác.*
 - Isobel Naomi Cox. No és téged? - *mondja kedvesen. Mondjuk nem látja sok értelmét, a partnereinek sosem árulja el hogy is hívják. Úgy van vele, hogy csak egyszer találkoznak, akkor minek megismerni jobban, neki percek múlva ki fog menni a fejéből az illető neve. A szöszi megjegyzését már szóra sem méltatja, inkább tovább kutakodik, hátha előbb végeznek és elérkeznek a célhoz. Végül rálel a saját aktájára, tovább kezd keresgélni.*
 - Nézz ide, hátha itt van a tiéd. - *bök a fejével arra a fiókra, amelyet legelőször húzott ki. Aztán lassan végig simít a srác felsőtestén és elbűvölően rámosolyog.