Rellon gárda

Most először rémlett fel benne, hogy nem biztos, hogy első rendű ötlet éjjel is acélbetétes bakancsban járni, mert valahogy mintha nem lett volna elég puha a lépte ahhoz, hogy ne csapjon zajt a folyosókon. Mert persze megint most jutott eszébe, hogy vissza kéne jönni a faluból, ahol jobbára tilosban időzött mostanság, viszont alig lépett be a főbejáraton, valaki máris a nyomában volt. Csak a gyakorlata mentette meg, és az a tény, hogy nagyjából már feltérképezte a kastélyt magának, és mikor lemaradt az üldözője, Avery-nek volt egy kis ideje, és sorban lenyomta a folyosón a kilincseket, hátha valahol nyitva felejtettek egy szobát. Útba esett az igazgatói is, amit még Gil mutatott meg neki első este, és bár a fiú nem sok reményt fűzött ehhez, ide is megpróbált bemenni. És hoppá, siker!
Úgy siklott be az ajtón, mint aki soha ott se volt, és egy pillanattal később már Michaellel nézett farkasszemet a falapnak dőlve. Ajkai elé kapta a kezét, mutatva a másiknak, hogy maradjon csendben, mert közben már hallotta, hogy érkezik az a bizonyos prefektus, aztán szépen el is csattogott a folyosón, mert úgy tűnt, arra nem gondolt, hogy pont ide ment volna be a fekete ruhás srác. Aztán a léptek elhaladtak, és csend borult rájuk.
Avery-t nem ejtették a fejére, pontosan tudta, hogy a másik fiú valami rosszban sántikál, és ettől a felfedezéstől széles vigyor költözött az arcára. Őt aztán nem érdekelte, hogy mit is csinál a másik, nem állt szándékában a házvezetőhöz szaladni, viszont határozottan volt valami érdekes a szituációban.
- No lám, kezdem már érteni, miért is van olyan rossz híre a Rellonosoknak - jegyezte meg, miközben közelebb sétált, zsebre dugott kézzel haladva a másik felé, azzal a feltett szándékkal, hogy ő letelepszik az asztal szélére, amíg Michael megcsinálja, amit akar. Nem lett volna okos dolog részletekben hagyniuk el az irodát.

Rellon buli

- Ja, az vagyok. És nem mellesleg a Tihanyi apát is - bólogatott Avery semleges arccal nézve a másikra, és immár az asztalról nézve végig, ahogy a fiú továbbra is szenved a fiókkal, majd berohan egy lány. Ezen a ponton elkezdte hanyagul lóbálni a lábát az asztal mellett, teljes nemtörődömségben, míg nem a másik fiú egyszer csak ráüvöltött.
Avery vetett rá egy nemtörődöm pillantást, aztán leugrott az asztal széléről, és megkerülve a marakodókat, neme egyszerűséggel lerúgta a fiókról a zárat.
- Majd reparózd vissza - közölte, mielőtt visszamászott volna a helyére, hogy a továbbiakban is onnan szemlélje a kialakult helyzetet.
Mikor aztán bejött egy negyedik ember is, akkor már kezdte kissé röhejesnek érezni a helyzetet, de míg Michael az új jövevénnyel volt elfoglalva, Avery újra elhagyta a megfigyelőállását, és az elsőnek érkezett lány mellé lépett, mellette támaszkodva a falnak, ha már a másik fiú volt olyan kedves, és lefogta.
- Tulajdonképpen miért hagyod neki, ha te már negyedikes vagy? - kérdezte, felhasználva az imént kapott infókat. - Például ha most a lábára taposnál egy lépéssel hátrébb, akkor valószínűleg elengedne - navigálta a lányt készségesen, akinek ugyebár hátul nem lehetett szeme, miközben Michael a friss husival volt elfoglalva.
Aztán Ave is arra nézett, csak hogy megfigyelhesse, mi is fog innentől lejátszódni a másik kettő között. Először is, az érkező vajon veszi a lapot, vagy inkább felpofozza a másikat? Picit távolabb is húzódott a tűzvonalból, mielőtt még őt találná el egy kósza ütés, vagy egy érkező magassarkú, és ha már itt volt, akkor inkább neki állt beletúrni a tanári mappákba az egyik szekrényen, hátha talál valami érdekeset.
Nem is csalódott. Bár először nem akart hinni a szemének, egy vámpír tanár kartonjába futott bele elsőre, bár ez azt írta, hogy már nem dolgozik itt, szóval folytatta a keresést, és csakhamar rálelt az új tanárra, aki a papírok szerint félvámpír. Mivel már egyre jobban kénytelen volt hinni abban, hogy itt minden megtörténhet, egy fáradt sóhajjal csukta be a dossziét, és rakta vissza a helyére. Vámpírok, mi?

Banda

Avery-t nem igazán érdekelte, hogy mit művelnek a többiek, el volt ő magának azzal, hogy szépen, módszeresen felderítse az iskola tanárjainak aktáját. Hogy miért volt ez érdekes? Jó kérdés, igazából csak kíváncsi volt, semmi nagyobb célja nem volt az egésszel, egészen addig, amíg be nem ugrott neki valami. Éppen csukta volna össze a félvámpír tanár aktáját, mikor az előbb még a falat nyaldosó lány odalépett mellé.
- Tanári akták, nem túl érdekesek - mutatta meg a lánynak a paksamétát, aztán ránézett. - Avery - mutatkozott be ő is, biccentve egyet felé, de közben megérkezett a másik srác is, és Avery felé nyújtotta a papírokat. - Érdekelnek? - aztán ha az elvette tőle, akkor odaadta neki, ha nem, akkor visszarakta a helyére, és az eggyel lentebbi fiókra tért át, most már célzottan keresgélve a kupacok között.
Eltartott egy darabig, míg megtalálta, amit keresett, de mikor meglátta az egyik, a többinél jóval vastagabb mappát, már tudta, hogy megvan, ami neki kell. Kinyitotta a paksamétát, és rögtön a tetejéről egy eddig még nem látott arc nézett vissza rá, kék hajjal, és piercingekkel. Ave elvigyorodott, ahogy gyorsan átfutotta a tetemes mennyiségű pontot tartalmazó bűnlajstromot, amin jócskán akadt apró, és életveszélyes húzás is. Úgy tűnik Opheliának mégis igaza volt, mikor erről a Konstantinról beszélt, de hát ugye ki hinne elsőre egy idegennek?
- Figy, ismered őt? - mutatta meg a képet Michnek, remélve, hogy tud esetleg valami infóval szolgálni a srácról. Persze nem állt szándékában kifejteni, hogy miért kíváncsiskodik, leginkább pedig azért, mert nem is volt rá különösebb oka. Na de ha már itt tartott, akkor kicsit tovább is turkálhatott, és rátalált egy szőke exprefektus aktájára is.
- Mi a jó fenét keresnek ezek egymás mellett? - tette fel maga elé morogva a költői kérdést, mert nem sok magyarázatot talált arra, hogy miért van egy bajkeverővel egy látszólag békés valaki. Végül, mivel nem talált semmi egyebet, ami érdekes lett volna számára, visszapakolt mindent, és újra Michre nézett.
- Mondd csak, van programod ma estére? - vonta fel a szemöldökét a lányra nézve, mert némileg megihlette a másik kettő szóváltása, ami határozottan a hálószoba irányába haladt. Ugyan nem tudta, hogy mit várhat Michelle-től, megtetszett neki a lány vehemenciája.

Rellonosok

Michnek úgy tűnt, rögtön leesett, hogy mire is próbál a srác célozni, legalábbis a válaszából úgy tűnt. Avery el is vigyorodott ezt hallva, és inkább kitért az elől, hogy ténylegesen meg kelljen határoznia a mondatai jelentését, valami másra koncentrálva.
- Nahát, neked tényleg ez az első éjszakád itt? - kérdezett vissza, a hallottakra alapozva. - Nem gondolod, hogy merész húzás rögtön azzal kezdeni, hogy betörsz az igazgatóiba? - tette fel a teljesen logikus kérdést, mert noha ő maga sem volt túl régen itt, azért volt némi különbség aközött, amit ő művelt, meg amit a lány. Ámbár, ha a testvére ez a másik fiú, ahogy a szavaikból lejött, akkor még érthető is a családi ütődöttség.
Ettől függetlenül Avery-t nem nagyon zavarta, hogy mennyire lökött a csaj, ameddig tetszetős, úgyhogy végül csak a lényegre tért.
- És mit szólnál hozzá, ha megmutatnám a rellont, ha már úgyis új vagy itt? Csak így esti programként - hajolt egy egészen kicsit közelebb a lányhoz, sokat sejtető hangon beszélve hozzá.
Közben úgy tűnt, hogy Michael is megtalálta a neki kellő mappát, úgyhogy Avery is visszapakolt mindent a helyére, és csak utána fordult vissza, hogy válaszoljon a fiú kérdésére.
- Én már mennék. Eleve nem volt betervezve ez a kis kitérő - mondta, aztán Mich felé nézett. - Szerintem kettesével menjünk, akkor nem olyan feltűnő. A párocska pedig nyilván nem akar elszakadni egymástól, szóval gyere velem - javasolta, aztán ha a lány rábólintott a dologra, na meg ha a többieknek is megfelelt, akkor elindult kifelé, hogy a továbbiakban csöndesen lépdelve közelítse be a hálókörletét.