36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kharón Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. október 14. 21:56 | Link

Anton/Music


Apja akarata volt. A végrendeletébe is belevette. Halála után számtalanszor elolvasta. Fejből, álmából felkeltve is tudja idézni. "Drága Asztridom, az az utolsó kívánságom, hogy fejezd be a tanulmányaidat, amiket miattam abbahagytál. Ápoltál engem és feladtad értem az életed. Azt szeretném, hogy amikor én már nem leszek te azzá válnál, akivé a sors szánt. Büszke vagyok rád. Mindig is az voltam és nagyon szeretlek. Hiszem, hogy nem hiába kaptad Istentől a csodás adományodat ezért azt kérem élj vele és ne hagyd veszendőbe menni." Nem volt ereje megtenni. Nem tudott visszatérni eddig. Talán most is bele fog bukni, hiszen a hangszerét sem tudja a kezébe venni. Mégsem tagadhatja meg apja utolsó óhaját. Nem teheti. Ezért sok álmatlan éjszakát töltve gondolkozással jutott el oda, hogy időpontot kérjen a tanoda igazgatójához. Sok éve már, hogy az utolsó mestertanonci éve közepén kilépett az iskola kapuján. Ma mégis remegő gyomorral és tagokkal sétál befelé. Megrohanják az emlékek. Bárhová néz a múlt egy-egy eleven jelenetét látja. Nem bírja ezt a nyomást elviselni. Feljebb hangosítja a fülhallgatójából áradó zenét. Kizárja a külvilágot. Egyenesen az irodáig megy és csak ott veszi ki a füléből és süllyeszti apja régi kabátjának zsebébe. A titkárnő nem faggatja. Időpontja van. Várják. Kopog. Mély levegőt vesz. Belép. - Jó napot kívánok - köszön halkan de érthetően és kezeit maga előtt összefogva áll meg az ajtótól nem messze. Testtartásán látszik, hogy zaklatott. Szemeit kezein tartja és nem néz körül csak vár és próbálja összerendezni a gondolatait. Hozott egy jelentkezési lapot. Elhozta a régi papírjait. Fél, hogy már túlkoros a maga harminc évével. Tenyere izzadni kezd ettől a rémképtől. Meg szeretné próbálni, de ahhoz kicsit meg kell nyílnia. Ez még jobban frusztrálja. Nem kezeli jól az ilyen helyzeteket. Ez nem jegykiadás. Itt nincs sem üzletszabályzat sem díjszabás amire támaszkodhat, amiből érvelhet. Nincs egyenruha sem, ami pajzsként védené. Neki magának kell elérnie, hogy visszajöhessen ennyi idősen befejezni az utolsó évet.
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 15. 21:05 | Link

Kharón Asztrid
akinek időpontja van

A székemben hintázva olvasgatok pár hű-de-fontos papírt, amit alá kell írjak. Az irodavezetőm nyomta a kezembe már megint. Hát minek tartok én egy igazgató-helyettest meg őt, ha aztán nekem is van még mit csinálni? Teljesen felháborító.
Kopognak. Hála a jószakállú Merlinnek! Előre dőlök a székkel, szinte majdnem az asztalra borulok. Aztán nyögöm, hogy szabad. Az órára nézek. Ja tényleg, jön most valaki. Hogy ki meg miért, azt már elfelejtettem. Felkelek a székből.
- Jó napot - biccentek a belépő hölgyeménynek, aztán igazából csak várok, megemelt szemöldökkel. Várom, hogy elárulja, ki ő, mi ő, mit szeretne. Biztosan tudnom kéne, dehát minden nap van pár megbeszélésem meg ügyem. Fel szoktam készülni valamennyire, de kell a kezdőlökés. Ha kibök valamit, már képben leszek. Gondolom. Valami rémlik arról, hogy esetleg volt már itt hallgató nálunk és szeretne visszajönni. Az ő lenne? Na mindegy, nem találgatok, majd kiderül. De addig hellyel sem kínálgatom. Hiszen, ha nem ő az, akkor lehet, nem is akar itt velem cseverészni. Csak mond valamit és elszelel. Vagy átad nekem valami dokumentumokat. Kapaszkodik egy-kettőbe, úgy látom. Meg az életébe is kapaszkodik. Mintha büntetőmunkára jött volna. Ki tudja, lehet, az lesz a vége. Ha diák most nálunk, ha nem. Egyenlőség van itt, kérem. Bárkinek adok büntetőmunkát.
Hozzászólásai ebben a témában

Kharón Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. október 16. 07:26 | Link

Anton/Music


Zavarba ejtő csönd ereszkedik a helységre. Úgy tűnik egyikük sem a szavak embere és az igazgató nem könnyíti meg a dolgát azzal, hogy kérdezzen tőle a visszaköszönés után. Így csak nézik egymást pár pillanatig. - Ezeket szeretném leadni - rebben meg Asztrid tengerkék, riadt őz tekintete. Összeszedi magát és odalépve a férfihez átnyújtja neki a két papírlapot. Bárcsak dalban mondhatná el, hogy mit szeretne. De nem nyúl a hangszeréhez. Nem teheti. Ezt is beleírta a jelentkezésbe. Kérvényezte, hogy gyakorlati oktatás helyett csak elméletet tanulva fejezhesse be azt a félévet amit kihagyott. Pár hónap és a záróvizsgák. Ennyi hiányzott akkor és hiányzik most. - Szeretném befejezni a félbe maradt utolsó mesterképzési évemet - szólal meg mégis. Az illem is úgy diktálja, hogy ne csak odaadja az iratokat, hanem fűzzön hozzájuk pár szót. Jól nevelt nő lévén így kell cselekednie. Még akkor is, ha az ilyen jellegű beszélgetésektől izzadni kezd a tenyere és a hangja is vibrálni kezd zavarától. Gyomra reszketni kezd. Mi lesz, ha nem engedélyezi az igazgató a dolgot? Mi lesz, ha zenélnie kell? Mi lesz ha az egész évet pótolnia kell? Akkor biztosan nem kerülheti el, hogy hegedülnie kelljen. De valahogyan muszáj. Nem tud hozzáérni hangszeréhez. Képtelen rá az emlékei miatt. Megérti vajon ezt az igazgató? Vagy választás elé állítja? A megannyi kérdés szinte megsiketíti. Alig hall bármit saját hangján kívül, ami a fejében folyamatosan mantrázza félelmeit. Ha nem fogná össze ismét maga előtt kezeit azok remegnének. Szokatlan ez a helyzet. Vagy ő lett ilyen gyenge az elmúlt évek során? Egy újabb kérdés amire tudja a választ, de nem meri kimondani. Ha valaki éveken át ápolja a szinte magatehetetlen apját kizökken az életből. Ez van vele is és hiába halt meg szeretett apja ő még mindig ugyanabban a világban próbál élni. Tudja, hogy értelmetlen. De nem érez erőt magában, hogy másként tegyen. Már ez a lépés is hatalmas megerőltetés számára, hogy most eljött ide egykori iskolájába. Ahonnan, ha nem pozitív válasszal távozhat még jobban csalódik magában. Ennyire sem lenne képes? Így megnyomorodott a rá hárult teher alatt?

Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 21. 20:30 | Link

Kharón Asztrid
aki lead pár szép papírt

Jaj én tökre a szavak embere vagyok meg a mindenek embere, de csak azért, mert valaki a szavak meg a minden embere, nem kell mindig szavakat meg mindeneket használni. Ez arra nem vonatkozik, aki betoppan egy szobába, mert annak igenis, hogy kell ezeket használnia, hogy tudassa a világgal, ki ő és mit keres itt és egyáltalán. Úgyhogy rajta a sor. Csakhamar fény is derül, világosság gyúl: ő az, aki papírokat szeretne leadni. Ez így mindjárt más!
Könnyedén kikapom a kis kacsókból az írásokat és böngészni kezdem. Na abból viszont már tényleg kiderülnek dolgok, kár, hogy herótom van lassan ettől a sok dokumentum bújástól. Üdítő hát, mikor tovább nyekereg a kis őzike. Fel is emelem tekintetem a reszketeg teremtésre a betűkről. Mármint nem reszket láthatóan, de belül teszi, minden ízében. Egy merő görcs és félelem. Nem nehéz észrevennem rajta.
- Csüccs le, amíg átnézem! - intek pálcámmal az asztalom előtt lévő székhez, ami kijjebb húzódik erre, én meg megyek lehuppanni a sajátomba.
- Meg szolgálja ki magát! - intem oda neki a nagy kínáló tálcát, rajta poharakkal, vízzel, teával, sütőtöklével. Feldobom a lábam az asztalomra és dünnyögve bújom a sorokat, meg aztán az aktáját is magamhoz veszem, ami ott volt ám előttem. Hiszen a titkárnőm készült a találkozóra.
- Bevallom, nem teljesen értem. Minek ez az egész cécó, ha a hangszert meg hagyja pamlagon heverni? Nem vagyok nagyon jártas a melodimágiában, de... azért a zene eléggé együtt jár vele, nem? - tárom szét a kezeimet, hülyét játszva. - Mármint, miért akar valamiről papírt, amire képtelen?

# # #
Hozzászólásai ebben a témában

Kharón Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. október 21. 21:02 | Link

Anton/Music


Az igazgató az a fajta ember, akitől egész életében tartott. Violens, határozott és hangos. Meg van ijedve tőle annak ellenére, hogy tudja nem fogja sem megátkozni, sem leharapni a fejét. Nehezen tud magából épkézláb mondatokat kipréselni, pedig Isten a tanúja próbál. Próbál felnőtt nőként viselkedni, aki maga irányítja a saját életét. Nehéz. Nehéz főleg annyi csendes elszigeteltségben töltött év után. Apja ápolásának idején érett nővé és mivel szinte ki sem lépett házuk kapuján így nem érték ingerek, amik megedzhették volna. Riadt tekintetű őzsuta lett belőle, akinek a szíve darabokban van és bolond mert olyasvalakit gyászol, aki a mennyben van. De nem tud más lenni. Nem tud kifordulni önmagából és nem így viselkedni. - Köszönöm - ül le óvatos mozdulattal, de sem az enni sem az innivalóhoz nem nyúl hozzá. kezeit ölébe ejtve kulcsolja össze és szemét lesütve vár csendesen. Nem kell sokáig így tennie mert hamarabb kap egy jogos ám számára felkavaró kérdést. Először nem is tudja mit feleljen. Nem azért mert az értelmi képességei csökkentek lennének, hanem mert amit válaszolni tud az az igazgató szemében lehet nevetséges indok lesz. Minden esetre, mivel azt tanulta az igazság felszabadít kimondja, aztán jöjjön aminek jönnie kell - Ez volt édesapám utolsó kívánsága - ejti ki szomorúan a szavakat és látszik rajta mennyire meg van törve. Nem mond egyebet. Ha ez nem elég indok akkor nem tudja mi volna a megfelelő. Szeretné végigcsinálni. Talán akkor magában is könnyebben le tudná zárni életének azt a nehéz mégis boldognak mondható időszakát. Mert boldog volt. Apja és a zene voltak a mindene. Bár újra kezébe tudná fogni hangszerét, de egyszerűen képtelen rá és nem tudja sikerülni fog-e valaha.
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. október 27. 22:00 | Link

Kharón Asztrid

Tudom én, hogy meg fogom kapni azt a választ, csak ki kell várni. Mindig megkapom. Csak ki ezért, ki azért várat vele. Ez a hölgyike például nem kiszúrásból, hanem mert minden erejét össze kell gyűjtenie hozzá.
- Részvétem - bólintok egy jelentőset, hangom őszinte, de minden, csak nem érzelgős. Ezután pedig már vonom is össze a szemöldököm következő kérdésem előtt.
- Mi is egészen pontosan? - húzom le a lábamat az asztalról és dőlök előre, hogy töltsek magamnak egy kis sütőtöklevet, amibe bele is kortyolok. Szóval mi is volt az édesapja utolsó kívánsága? Nem nyúlkálnék én ilyen mélyen ebben, mert ennyi tapintat még én bennem is van, dehát ő hozta fel, ő játssza ki ezt az adut. Az adut, ami -valljuk be-, talán nem is túl tisztességes. Más kérdés, hogy ez egyszerűen csak egy őszinte válasz, mert látom, hogy az, viszont nem vagyok teljesen biztos benne, hogy intézményvezetőként nekem ehhez mi közöm, én ezt hova osszam. Persze, nem érv-ként hozta fel, simán csak felelt, szóval talán nem is kell hova rakjam. Viszont akárminek szánta, bedobta a pakliba, elvéve kicsit a lehetőséget tőlem, hogy ne legyek egy szívtelen szörnyeteg, ha ugyanazokat a szabályokat vonatkoztatom rá ezután, mint bárki másra.
Akárhogy is, hallgatom, pontosan mit is szeretett volna az apuka. Közben félrerakom a poharat és hátradőlök a székemben, kezeim hasam előtt fűzöm össze lazán.
Hozzászólásai ebben a témában

Kharón Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
Írta: 2020. november 1. 11:18 | Link

Anton/Music



Kevés. Amit mondott kevés. Persze, hogy az tördeli ujjait feszülten. Nem a férfival van baja. Saját magát érzi egy halom szánalomnak, amiért egy ilyen egyszerű helyzetet nem tud normális felnőtt módjára kezelni. Mély levegőt vesz és egy pillanatra lehajtja a fejét, hogy erőt gyűjtsön. - Azt szerette volna, hogy azt a fél évemet, ami még hátra lett volna a képzésemből teljesítsem és legyek végzett melodimágus - hadarja el egy szuszra a végrendeletben lévő kérés kibővített változatát. Abban tényleg csak annyi állt fejezze be az iskolát. Az, hogy mi legyen, vagy mennyit is kell pótolnia, az nem. Tudta azt Asztrid nagyon is jól. - Alig fél évem volt hátra a záróvizsgámig amikor az édesapám Kharón Armand agyvérzést kapott és ágyhozkötötté vált. Feladtam a tanulmányaimat, hogy ápolhassam. Haláláig én gondoztam - ered meg a nyelve. Ha már belekezdett elmondja az egész történetet. Talán így meg fogja érteni az igazgató, hogy miért olyan fontos neki ez az egész. Nem csak az apja végakaratáról szól az ittléte. Legfőképp persze arról, hiszen aki két éve nem hegedült és használta erejét minden csak nem igazi melodimágus. Ám mégis úgy érzi szüksége van erre a lezárásra. Hátha elhoz számára valamiféle új kezdetet. Új kezdetet egy normálisabb életre. Egy bűntudattól mentesebb életre. Életre, ami nem csak a négy falról és a pénztárról szól. Ha be kell ide járnia, akkor kimozdul, akkor nem lesz lakhelyének önkéntes rabja. Megismerhet új embereket és ki tudja talán ez jót is fog tenni neki. Balázs is azt javasolta, hogy tegye meg és ad barátja szavára. Meg akarja próbálni. De innentől már nem csak rajta, hanem az igazgatón is múlik, hogy lesz-e módja rá vagy sem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium