36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. augusztus 26. 20:45 | Link

Hercegh Kriszpin

Nem szokásom osztani az aggodalmaskodó emberek nézeteit. Főleg nem anyámét. Túl sokat parázik olyan dolgokon amiken nem kéne. Ez nem fog neki jót tenni hosszútávon. Viszont most bennem is megszólalt a vészharang. Tudom, hogy ha a mai kis beszélgetésem nem sikerül úgy, ahogy annak sikerülnie kéne, annak az esélyei, hogy szeptembertől évet kell ismételnem, vészesen megnőnek majd. Körülbelül úgy száz százalék környékére. Épp emiatt ismételgettem előre betanult szövegeket már napokkal ezelőtt is, hogy hitelesnek tűnjek, és ne csesszem el az egészet tudat alatt. Nem vagyok az az izgulós fajta, de talán nem hazudok, ha azt mondom, hogy vagy ötször biztos leizzadtam, míg a kastélyba értem. Jó, nagy szerepet vállalt ebben a rettentő nagy meleg is, de akkor is.
Igyekeztem az alkalomhoz illően megjelenni, habár nem akartam a száraz, fülledt időjárás miatt túlöltözni sem. Így hát az öltönytől eltekintettem, de egy rövid ujjú ing, egy sima, hosszú, fekete nadrág és egy könnyed, nyári fehér zakó okésnak tűnt. Utam során a zakót végig kézben hoztam, már csak akkor öltöttem magamra, mikor a kastély déli szárnya földszinti, igazgatói iroda felé vezető folyosóján jártam.
Nem telt sok időmbe, míg megtaláltam a tárva nyílt ajtót, ami mögött az igazgatói rejlett. Még a bejáratnál leszólítottam egy velem szerintem egykorú diákot, aki mondhatni elég pontos útbaigazítást adott. Innen is köszönet neki. Vajon gyakran fogok vele találkozni, ha felvesznek? Biztos jó arc. Karórámra nézve, nyugodtan konstatáltam, hogy idő előtt két perccel érkeztem, így még belépés előtt szántam bő egy percet arra, hogy kifújjam magam, megigazítsam a hajamat, illetve, hogy átfussam a már jó ideje kezemben szorongatott papírokat. Csak a szokásos dolgok amiket elkérhet az ember az interjú során. Év végi bizonyítványok, igazolvány, meg egy kézzel írott referencia levél korábbi átváltoztatástan tanáromtól. Kedves hölgy volt. Nagyon szeretett és mérhetetlenül sok támogatást kaptam tőle. Észrevettem, hogy helyenként izzadtságfoltosak a papírok, gondolom attól, hogy az út során verejtékező kezemmel szorongattam őket. De who cares.
Szóval a lehető legösszeszedettebben beléptem a kis helyiségbe, bólintottam egyet a titkárságvezető felé, amolyan köszönésképpen, majd közelebb léptem. Tudattam vele, hogy ki vagyok, és, hogy elvileg az igazgatóhoz van mostanra időpontom, mire ő nagy mosollyal az arcán mutatott egy másik nyitva hagyott ajtó felé, jelezve, hogy arra vegyem az irányt. Ezúttal köszönet teljesen bólintottam, talán egy köszit is elmotyogtam és megközelítettem az ajtót.
Őszintén szólva ötletem sincs, hogy azért van-e nyitva az ajtó, mert számítottak rám, vagy inkább ez a szokás erre, de inkább nem kockáztattam meg, hogy bunkónak nézzen az úr, hogy csak úgy besétálok. Az ajtófélfán való kopogással adtam a tudtára, hogy megjöttem, amennyiben még nem vette volna észre.
- Jó napot - vendéglátóm egyből levághatta, hogy feszült vagyok, mert olyan elfojtott hangon köszöntem, hogy abban sem vagyok biztos, hogy érthető volt. - Khmm, szép napot!- Köszörülöm meg a torkom és köszönök ismét, ezúttal már hangosabban és sokkal érthetőbben.
Nem igazán néztem körbe, végig az igazgató úrra, az asztalára és az előtte lévő két bőrrel borított székre fókuszáltam. Nem akartam elterelni a figyelmemet, megkockáztatva vele, hogy elfelejtem a begyakorolt extra udvarias és meggyőző soraimat. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elbaltázzam ezt a lehetőségemet is. Néhány lépést követően már az asztal előtt is termek, az úr arcát fürkészve.
- Cameron Blanc, uram - nyújtok végül kezet, közben remélve, hogy tudja ki vagyok. Végül is már váltottam vele pár baglyot, és megbeszéltük hogy a mai napon, ebben az időpontban fogad. Azért elég gáz lenne, ha mégsem emlékezne. Nem tűnik túl idősnek, szóval nem kéne, hogy könnyen feledjen dolgokat. Meg hát végül is ez a dolga, hogy emlékezzen időpontokra, nem? Ah, biztos minden rendben lesz.
Utoljára módosította:Cameron Blanc, 2019. augusztus 26. 20:46
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2019. augusztus 31. 20:30 | Link

Cameron  Blanc
délután az irodában

Az ajtóm tárva nyitva, mert azt szeretem, ha úgy van. Ettől függetlenül néha megmakacsolja magát és bevágódik, de az ajtók már csak ilyen önérzetesek. Éppen a bal oldali polcsor mellett féltérdelek. Keresek egy szakirodalmat. Mögöttem egy növény meg egy könyvállvány. Nem direkt, de jól elbújtam. A kopogásra és köszönésre bukkanok ki mögülök.
- Szervusz - üdvözlöm, pár kötettel a kezemben. Persze, ő az a fiú, aki elbeszélgetésre jött. Amennyire egyértelműen be van rezelve, akkor is sejteném, hogy ő az, ha előbb vagy később jött volna az egyeztetettnél. - Neked is! - kívánom én is azt, amit ő köszönésnek szánt. Lerakom a könyveket asztalomra, aztán már ragadhatom is meg a felém nyújtott kezet.
- Hercegh Kriszpin. Foglalj helyet, kérlek - intek is a székek felé mosolyogva, miközben igazítok kicsit barnás zakómon és leülök a sajátomban. Persze, hogy számítottam a jöttére, viszont nem, nem emlékeztem rá, hogy érkezik. Tatiana idézte eszembe, mint mindig mindent. Reggel is állandóan ismerteti velem a napi programomat, aztán nap közben is meg-megjelenik, hogy közölje, mi fog történni velem a következő percekben.
- Szóval szeretnél a Bagolykőbe járni... - hozom tudtára barátságos hangon, hogy képben vagyok azzal kapcsolatban, miért fáradt ide. Ezután viszont nem teszek egyebet, mind türelmesen, csöndben várom, hogy felszálljon erre a vonatra, amit begördítettem elé. Övé a sínpálya! Figyelek.
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 20. 17:28 | Link

Hercegh Kriszpin

Mikor a kézfogás megtörténik, rögtön helyet is foglalok az asztal előtt található két bőrüléses szék egyikén. Behúzom magam alatt és néhány fokkal arrébb fordítom, hogy pontosan szemben találjam magammal vendéglátómmal. Igyekszem nyugodt maradni, valahogyan az önbizalom látszatát fenntartani, bár aligha sikerül ez. Nem szoktam ennyire izgulni.
- Így van - felelem egy gyors bólintás kíséretében. Nem is tudja mennyire szeretném ezt. Mennyire szeretnék nem évet ismételni, és ide, Magyarországra menekülni, ahol talán nem figyelik minden tettemet, mintha valami terrorista lennék. Nem azt mondom, otthon igyekeztem ignorálni ezt, de valamilyen szinten mégis frusztrált, hogy fekete bárányként kezelnek. Jogosan, mondjuk.
- Hoztam magammal pár iratot, múlt évi bizonyítványok, amik remélhetőleg elég meggyőzőek. - Damn, ritka rosszul hangozhatott a mondat második fele. Csak úgy csöpögött belőle a bizonytalanság. Mindenesetre Hercegh úr elé csúsztatom a papírokat, számszerint kettőt; tavalyit és tavalyelőttit. Az igazolványt, illetve a levelet magamnál tartom, nem hiszem, hogy kíváncsi lenne egy idős hölgy elfogult véleményére rólam, mint a kedvenc diákjáról. Nem tudom, hogy volt-e értelme magammal hoznom, de már mindegy.
- Örülnék, ha még tanév vége előtt tudnék kezdeni, szándékozom felkészülni és megírni a vizsgákat - teszem még hozzá, picit zavartan. Nem igazán tudom, hogy mi mást tudnék mondani ami érdekelheti. Gondoltám rá, hogy megemlítem, hogy jártam már a Leuuw Mágusképzőnél is, bár az ötletet végül elvetettem, az ott ért sikertelenség véget. Nem hiszem, hogy imponálónak találná bárki is, ha azzal dicsekednék, hogy egy iskolából kicsaptak, a másikba meg fel sem vettek. Reméljük a harmadik ezúttal pozítivabban fog végződni.
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2019. szeptember 27. 20:45 | Link

Cameron  Blanc
délután az irodában

Izgul rendesen a fiatalember. Igyekszem ezen enyhíteni szokásos, kedves viselkedésemmel. Hálás bólintással veszem át az iratokat, amelyek egyébként emlékeztetőnek is jók. Szörnyen össze tudom keverni a különféle megkereséseket, kérvényeket, viszont ha tudok hozzájuk társítani még pár dolgot, lassan összeáll a kép. Nála a név mellé az iskolája meg a berezeltsége, ezekből jön össze, ő melyik delikvens is. Elismerően bólogatok, miután átvettem a bizonyítványokat és nekiálltam fellapozni. Szép eredmények.
- Azokat is nekem szánod? - bökök aztán fejemmel arra a néhány papírosra, amit tovább szorongat. Szívesen veszem, ha van még mit mutatnia nekem.
- Igazából kapóra is jön ez az év vége neked. Úgy értem, a vizsgaidőszak miatt elég hamar kiderülhet, mit tudsz - magyarázom meg, miért mondom ezt. Bár az is igaz, mint azt a mellékelt ábra mutatja, nem tanulási gondjai voltak sohasem. Egészen más jellegűek. Igen, tudomásom van róluk.
- Mondjuk nem pont attól félek, hogy ne mennél át jó eredményekkel - árulom is el, mi jár a fejemben, miközben visszacsúsztatom neki a bemutatott okmányokat, majd hátradőlök és mélyen a szemébe nézek.
- Inkább mesélj arról, mi változott? Miért nem fogsz többé muglik előtt varázsolni? - érdeklődök indokairól, arcomon nyugodt mosollyal, miközben tényként kezelem, hogy nem fog többé ilyesmit tenni. Hiszen, ha nem így lenne, nem lenne miről beszélnünk. Ugye van miről beszélnünk?
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 27. 21:28 | Link

Hercegh Kriszpin

Míg Hercegh úr az elé tett papírokat ellenőrzi bőven van időm körülnézni a szobán. Úgy vélem a helyiség rendkívül jól leírja milyen ember a "tulajdonosa". Rengeteg könyvespolc, irdatlan mennyiségű könyvvel megpakolva, sötét, fa bútorok, pár festmény a szoba falain. Le se tudná tagadni ennek láttán az úr, hogy egy viszonylag fontos szerepet tölt be valahol. Jelen esetben egy iskolában. Emellett talán bátran kimondhatom, hogy empatikus is, abból adódóan, ahogy próbálja fenntartani egy minden problémától mentes, nyugodt beszélgetés látszatát. Csak én nem vagyok partner ebben az enyhén remegő kezemmel, kiszáradt ajkaimmal és verejtékező arcommal. Még mindig izgulok, igen.
- Khm, igen - köszörülöm meg a torkomat és nyújtom felé az igazolványomat. - Ez nem tudom mennyire releváns - mutatom fel a kezemben tartott borítékot is, aminek egyik éle már jócskán gyűrött, köszönhetően kezeimnek amik nem találtak jobb célpontot feszültségem levezetésére. - Csak egy levél egy korábbi tanáromtól. Néhány túlzottan elfogult szó rólam és, hogy miért éri meg magának ha a diákjai közt tudhat. - Igen, ez egy vicc akart lenni. Legalább a humorérzékem kezd vissza jönni, ki tudja, hogy szerencsémre, vagy sem. Leteszem azt is az asztalra, így amennyiben az igazgató úr szeretné, el tudja venni és átfutni annak sorait.
Két heves bólintással adom tudtára, hogy egyetértek mindkét állításával. Elsősorban ha most megbuknék, akkor fény derül arra, hogy mennyire jó döntés megtartani engem. Másodsorban viszont mindketten tudjuk, hogy őneki nem feltétlen az eredményeimről kell aggódnia. Jól tudja mi miatt vagyok itt, és jól tudja mi a véleménye rólam a Francia Minisztériumnak.
- Tudja nem szeretném eldobni a jövőmet. Tanulni szeretnék, később talán tanítani. Átváltoztatástant - adom elő jól betanult és remélhetőleg meggyőző szövegemet. Habár valójában nem áll tőlem távol maga a tantárgy, nem hiszem, hogy szeretnék több időt tölteni egy tanintézményben a kelleténél. Márpedig tanárként ez aligha kivitelezhető.
- Ezt az egész... - kezeimmel gesztikulálva jelzem, hogy keresem a megfelelő szót a mondatom folytatásához - ...mizériát szeretném már a hátam mögött tudni. Szeretném ha már csak a múlt lenne. És úgy gondolom a Bagolykő az első lépés ehhez.
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2019. szeptember 27. 22:15 | Link

Cameron  Blanc
délután az irodában

Megkapom a többi irományt is. Megemelem a szemöldököm. Már hogy ne lenne releváns egy tanárkolléga ajánlólevele? Engem sokkal jobban érdekel ez, mint a vizsgaeredmények betűjelzései. Kinyitom és közben egy játékbe belemenően elismerő, viccet értő mosoly erősődik meg arcomon. Na lássuk csak! Belefeledkezem kicsit a helyes, magasztaló sorokba.
Lerakom aztán, visszaadva neki ezt is, hallgatva válaszát. Picikét összeszűkítem a szemem a kis beszéde közben. Nem mondhatnám, hogy hiszek neki. Simlisnek tűnik nekem. Már csak a tipikus szavai miatt is. Viszont én nem vagyok a testbeszéd tudora, mint a hamarosan engem váltó utódom. Vele bajban lesz, ha ez most tényleg csak valami előadás. Velem viszont szerencséje van. Mert ugyan megvannak a kételyeim, viszont mindig győz bennem az, hogy esélyt adjak, ha módomban áll. Most abban áll.
- Úgy legyen - bólintok egy nagyot, elszélesedő mosollyal.
- Üdvözöllek a Bagolykő Mágustanoda diákjai közt! - emelkedem fel a székemből és kezet nyújtok neki. Magamhoz veszek egy papírt, pennát ragadok és írok egy keveset rá. Engedélyezem a felvételi eljárás megkezdését.
- Ezt add oda a hölgynek! - intek irodavezetőm asztala felé odakint.
- Vele mindent elintéztek - kacsintok rá, miközben átnyújtom neki a dokumentumot, aztán visszaegyenesedem az asztal fölé hajoltságból és már állva is maradok. Ha nincsen egyéb, én elengedem őt.
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Blanc
INAKTÍV


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. szeptember 28. 00:03 | Link

Hercegh Kriszpin

Talán mégsem fogtam annyira mellé az enyhén erőltetett viccemmel, legalábbis ezt tudom levonni vendéglátóm mosolyából. Az elmúlt néhány perc során most először érzem úgy, hogy jól áll a szénám. Viszonylag. Meglep, hogy érdekli egy ilyen levél, hisz a történetem feketén-fehéren le volt írva több lapban is, ő is tudja, ki ül előtte. Bár nem látok a fejébe, ki tudja mi érdekli őt ilyenkor.
Hatalmas nagy megkönnyebbülést érzek, mikor Hercegh úr rábólint a dologra. Hirtelen megszólalni sem tudok, csak szélesre húzom a mosolyomat, úgy állok fel a székemből és rázok kezet vele immáron másodszor. Ez a kézfogás sokkal több életet, örömöt és még inkább felszabadultságot tükrözött, mint amelyikkel a beszélgetést kezdeményeztem. Egyszerre szállt le a vállamról minden teher és hirtelen már csak azon járt a fejem mit kezdek ezután. Már ma aludjak itt, vagy még menjek vissza Budanekeresdre apám lakásába, elújságolni neki a jó hírt?
- Köszönöm - bököm ki végül, miközben szedem össze a papírjaimat. Megigazítom arcomba zúdult hajtincseimet, míg ő nekilát írni valamit egy darab papírra. Figyelmesen nézek rá, mikor feltekint a keze ügyéből és fejemmel követem amerre a kezével mutat.
- Rendben - bólintok, s veszem el az általa nyújtott papírlapot. Mosolyom még mindig nem tűnt el az arcomról, nem is bánom, az ég világon semmit sem bánok most már. Az igazgató bizonyára még nem látott valakit aki tényleg ennyire örülhetett, hogy az ő tanintézményébe járhat.
- Köszönöm még egyszer. Viszlát! - Intek és azzal a mozdulattal lépek is az ajtó irányába. Kint ismételten mosollyal köszöntöm a titkárságvezető hölgyet s nyújtom felé az immáron igazgatóm által írt jegyzetet. Veszek egy mély levegőt, szóval mostantól itt, Magyarországon tanulok.
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium