33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. január 18. 22:23 | Link

Várffy-Zoller Róóóbííí


Hosszú nap állt mögöttem, és ami talán a legrosszabb, hogy még közel sem jártam a végénél. Ugyan azt hittem, könnyű dolgom lesz ma, hogy minden úgy fog menni, mint a karikacsapás, de mégsem így történt. Lehetséges, hogy ennek köszönhető a sötétben kúszás az igazgatói iroda felé. Mindenkit elkerülök, vagy mielőtt észrevennének, bebújok egy páncél mögé, esetleg kerülőúton megyek, hogy azt higgyék máshova tartok. Na, de visszatérve a sztori elejéhez, hogy mi is történt pontosan. Elhatároztam reggel, hogy megcsinálom az év első nagy csínyét. Komoly tervezgetések, számítások, és hasonlók után persze. Arra fordítottam unalmasabb óráimban az időm, hogy alkossak, és délutánra el is készült a mestermű. Már csak egy ember kellett volna, aki segít kivitelezni, ugyanis akármennyire is a magam ura vagyok, vannak feladatok, amik rajtam is túlnőnek, és jobb, ha belátom, nekem is szükségem lehet néha (!) segítségre.A hiba itt csúszott be, ugyanis amikor a megfelelő személy után kutakodtam a folyosón, belebotlottam az egyik tanárba, aki nagy valószínűséggel nem tanít, ugyanis ezelőtt még nem láttam, de az biztos,hogy sosem lesz a kedvencem, ugyanis elvette a tervemet. Nem azért, mert oka lett volna rá, csak megkérdezte, hogy az mi, én meg nem mondtam meg. Azért idióta még nem vagyok, elnézést kérek. Ekkor tépte ki szó nélkül a kezemből, elolvasta az első sort, majd összehajtotta, és ciccegve elindult, hogy odaadja az igazgató úrnak, mondván, miféle neveletlen ötlet ez. Esküszöm, ha nem az iskola közepén állunk, rengeteg diákkal körülvéve, leköpöm, de mivel erre nem volt lehetőségem, így szimplán elindultam a szobámba, és elhatároztam, hogy este visszaszerzem, kicsit átdolgozom, és meg is valósítom még a napokban. Így kerültem az irodához egy kávé után. Leggingsben, pulcsiban, és színben hozzáillő ogrelábban mentem, hogy beteljesítsem tervemet. Mikor végre elértem az ajtóhoz, körbenéztem, s mikor láttam, hogy nincs ott senki, egy alohomora elsuttogással kinyitottam a zárat, és bementem az irodába. Az asztalhoz léptem, majd egy félmosollyal nyugtáztam, hogy a tervem egy része sikerült. Lassan hajoltam az asztalhoz, és kezdtem keresni, nem is ügyelve arra, hogy az ajtó előtt járhat valaki. Elvégre, hacsak nem akar betörni valaki, szerencsém lesz.


Ruccancs xD
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 1961
Írta: 2013. január 19. 13:28 | Link

Samantha H. McSouthernwood

Mostanra úgy éreztem, már megvetettem itt is annyira a lábamat, hogy nyugodt szívvel benyújthassam az igényeimet a mi drágalátos igazgatónknak. Kezdetnek kevésbé fajsúlyos témában kívántam felszólalni, úgy gondoltam szorgalmaznom kell az iskolai padok komfortérzetének javítását. Irtózatosan kényelmetlenek voltak a padok, pedig igazán nem kerülne semmibe egy jobb fajta párnázóbűbájjal ellátni őket. A hely is szűk volt, az asztallap kicsi, szóval ráfért egy kis átalakítás. Természetesen merészebb igényeim is voltak, mint például a diákok házbeosztásának felülvizsgálata, mert baromira irritált az a sok pojáca, akik ugyanúgy rellonosnak mondták magukat, mint én, pedig egyáltalán nem érdemelték meg, hogy egy kalap alatt emlegessék őket velem.
Kicsit megcsúsztam az idővel, estére sikerült odáig eljutnom, hogy felkeressem a dirit. Mindegy, az öregnek amúgy sincs semmi dolga, bíztam benne, hogy az irodájában lesz. Az ajtóhoz érve meglepődve vettem észre, hogy résnyire nyitva van. Na most már egészen biztos, hogy bent van, tipikus lenne, hogy a vén szenilis elfelejtette becsukni rendesen. Nem is kopogtam, csak benyitottam, ha meg kifogása lesz, majd megmondom neki, hogy tárva-nyitva volt az ajtó.
A dirit azonban sehol sem láttam, helyette viszont láttam egy lányt, aki nagy buzgón matatott az asztalnál. Csak látásból ismertem, ő is rellonos volt. Valami rosszban sántikált, meg szoktam érezni az ilyet.
- Amatőr. - szóltam hozzá, utalva arra, hogy nyitva hagyta az ajtót. Bár feltételeztem, hogy inkább a frászt fogom ráhozni, semmint, hogy értse is, mit mondok.  
- Colloportus! - kaptam elő a pálcámat a zárra mutatva. Egyelőre nem akartam lebuktatni a lányt, érdekelt, hogy mit kereshet itt.
- Mi járatban errefelé? - szegeztem hozzá a kérdést, némi gúnnyal.
Utoljára módosította:Várffy-Zoller Róbert, 2013. január 21. 18:44
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. január 20. 21:15 | Link

Várffy-Zoller Róóóbííí


A terv tökéletesen alakult, legalább is teljesen ebben a hitben voltam. Azn irodáig nem ütköztem akadályba semmilyen módon, innentől pedig gyerekjátéknak minősült, amit meg kellett csinálnom. Az asztalban kutatva, gondolataimba merülve talált rám a látogatóm. Az amatőr szó kiejtésénél egy másodpercre összerezzentem, és a hirtelen ijedtségtől előrántottam pálcámat, és gondolkozás nélkül küldtem rá az első varázslatot, ami eszembe jutott.
- Incarcerandus! - és már villant is a fény, na meg a kötél, egyenesen az érkező irányába. Idegesen csaptam kezemmel az asztalra, majd fontam össze magam előtt, és indultam el lassú léptekkel, felvont szemöldökkel, az előbb célzott személy felé.
- Semmi közöd hozzá. - sziszegtem félmosollyal arcomon, miközben megálltam mellette. Kezemben szorítottam továbbra is pálcámat, miközben a csak részben ismerős rellonost tekintetét próbáltam összekapcsolni sajátommal. - És te? Nem hinném, hogy csak az igazgató miatt jönnél ide, ilyen késői órán.. - néztem le rá kételkedve, de tekintve, hogy bezárta az ajtót, és nem kezdett el titkos jeleket adni senkinek, nem gondoltam, hogy egyelőre le akarna buktatni, így egy egyszerű finite elharsogásával kiengedtem a kötelek közül, és pálcámat visszadugtam a cipőm szárába. Továbbra is mellette, illetve felette álltam, onnan pislogtam le háztársamra.
- Lassacskán érvénybe lép a kijárási tilalom. Rellonos vagy, akár csak én. A kérdés már csak az, mennyire vagy kompromisszum képes. - fordultam ezzel a mondattal sarkon, és visszamentem az asztalhoz, hogy folytassam a kutatást. Felülről a második fiók következett bal oldalon. A fene se hitte, hogy itt ennyi papír van, azt hittem az öreg mikulás hasonmás magával hordja a papírjai nagy részét, de ha más nem a szobájában tartja. Ennek ellenére - amennyire eddig láttam -, szinte mindent itt tart, így is megnehezítve dolgomat. Elkezdtem átnézni a papírokat, majd felpillantottam, hogy megnézhessem hogy áll újonnan szerzett ismerősöm. - Mi lesz már, segítesz, vagy csak nézel ki a fejedből? - vágtam oda, miközben visszahajoltam a fiókhoz,és lejjebb ástam benne. Ha így haladok, nagyon sokáig itt leszek, bár ki tudja... meglátjuk, mennyire lesz segítségem.
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 1961
Írta: 2013. január 21. 19:06 | Link

Samantha H. McSouthernwood

Be kell vallanom, hogy ezúttal megleptek, nem készültem fel rá, hogy megtámadnak. Ugyan nyúltam a pálcámért, de már nem volt esélyem védekezni. Voltaképp annyira lesajnáltam itt már mindenkit, hogy el is felejtettem, hogy azért itt is akadhatnak olyanok, akiknek van vér a pucájukban.
Megkötözve lehuppantam a földre, nem bírtam megmoccanni, ezt felismerve, meg se próbáltam.  
- Talán mégse vagy olyan amatőr. - szorított a kötél, esélyem se volt, hogy egyedül kiszabaduljak, a lány bizalmába kellett férkőznöm.  
Kíváncsian vártam a következő lépését. Természetesen rögtön faggatni kezdett.
- Be akartam olvasni annak a vén hülyének.  - jelentettem ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem ez volt a teljes igazság, de úgy éreztem, hogy ezzel talán jó pontot szerezhetek a lánynál és végre kiszabadít.
Talán ezért, talán nem, de végre megszabadított a kötelektől. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, de egyelőre nehezemre esett felállnom.  Kompromisszumot emlegetett, érthetően tartott tőle, hogy bemártom. Meg is fogom próbálni kihasználni ezt a helyzetet. Lenne egy-két ötletem, hogy mivel tudna hallgatásra ösztönözni, mert azért annyira futotta az erőmből, hogy végigmérjem, amikor diadalittasan felettem állt. És tetszett, amit láttam.
Nagy nehezen feltápászkodtam, de máris sürgettek, hogy munkára fel. Egyelőre tűrtem, úgy gondoltam, érdemes lenne a lány bizalmába férkőznöm, ehhez pedig jobb, ha most még nem ellenkezek vele.
- Ha nem tudom, mit kell keresnem, nem fogok tudni segíteni. - állapítottam meg a nyilvánvaló tényt, mert azért azt mégsem várhatta el tőlem, hogy gondolatolvasó legyek. Keresni kell valamit, idáig jutottam.
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2013. február 5. 22:57 | Link

Várffy-Zoller Róóóbííí


A dicséretre bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy igaza van, köszönöm. Persze mondaná ki a köszönömöt a franc leginkább, de a bólintás tökéletes alternatív megoldás. A kérdések, amiket feltettem neki, egyenesek voltak, és egyszerűek. Na meg számomra fontosak, és célravezetőek. Egyrészt, tudni akartam, mennyire könnyűvérű az itteniekhez mérten az úr. Az már plusz pont, hogy nem kezdett el visítozni, illetve könyörögni, hogy engedjem el, meg mit csinálok, hanem nyugodtan tűrte a kötelek általi szorítást. Kezdett szimpatikus lenni, már amennyire az nálam lehetséges, de úgy tűnik valamennyire mégis csak az. A válasza végképp elnyerte tetszésem, persze enélkül is elengedtem volna, de ez kifejezetten rátett arra az egyszerű tettre, hogy kimondjam azt az áldott finite-t.Sajnos azonban diktátor énem elől nem menekülhetett, ugyanis megszállottan kerestem, amit elvettek tőlem. Velem, illetve a tulajdonommal senki se szórakozzon, még egy tanár se. Nem is az igazgatóra vagyok dühös, ő csak egy ártatlan résztvevő, akinek be kellett törnöm az irodájába.
- Megvan! - kiáltottam fel diadalittasan, és talán kicsit hangosabban, mint kellett volna, ennek következtében az a reakcióm volt, hogy mindkét kezem a számra tapasztottam, és csendben füleltem, hátha meghallotta valaki az "örömujjongásom". De hála az égnek két perc hallgatás után szerencsére megállapíthattam, hogy nem kell tartanom senkitől, egy árva lélek sem jár erre, a gondnok lejjebb rója a folyosókat, a tanárok nagy valószínűséggel alszanak, vagy egy-egy sarokban lesnek, hogy büntethessenek, bár ez ritkább, esetleg szorgalmikat, házi dolgozatokat javítanak, a diákok pedig már nem mernek kikéredzkedni a folyosóra, mert a takarodó idő elmúlt, és jajjszegények, nehogy megbüntessék őket.
- Nos, Mr. Mennyire is bízhatok benned? - tettem fel gyanúsan méregetve a srácot, átgondolva a lehetőségeket, illetve az eddigieket, majd eldöntve, hogy igen, van vér a pucájában, és úgy vélem egy bizonyos szinten megbízhatok benne, de ha nem is, segíteni biztosan fog, letettem az asztalra a lapot, megragadtam bal csuklóját, és magam mellett odahúztam a lap felé. Közvetlen közel hajoltam hozzá, félmosolyra húzva ajkam, majd lenéztem a remekművemre. - Nos, tanulmányozd, mert ilyet ritkán látni. És mily' megtiszteltetés, megengedem, hogy segíts nekem... hát nem nagyszerű? - fordítottam kicsit oldalra fejemet, így felé nézve. - Apropó, ha már együtt dolgozunk, mi a neved? - tettem fel azt a kérdést, amire még nem tudtam a választ, és nem ártott volna tudni. Oké, hogy heves vagyok, de azért nem szeretek tudatlan lenni, ráadásul tényleg elég normálisnak tűnt, abban biztos vagyok, hogy háztárssal van dolgom, de még milyennel! Szerintem még a mardekárban is megállná a helyét, ha oda kerülne, sőt, élvezné, hogy ott lehet, jobban, mint itt az eltunyult diákok között. Milyen ez a rellon, köze nincs a mardekárhoz.. csak névlegesen.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium