36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. november 19. 22:01 | Link

Hercegh Kriszpin

A sok tanulás, az önkénteskedés, a szakmai gyakorlat végül meghozta gyümölcsét, s most két diplomával - legalábbis a muglik így mondják, ezért ő is így kezdte el hívni - a hóna alatt indul el, hogy állásra jelentkezzen. Mi több, ez már nem is puszta jelentkezés, ezek a végső simítások! Levélben már volt alkalma beszélni Kriszpinnel, akit korábbról már ismer, s nem volt akadálya annak, hogy a Bagolykő falai között kezdje meg a praktizálást. A vonaton ülve is gondolataiba mélyedve, nem meglepő módon orvosi krimit bújva száguldott a kis falucska, Bogolyfalva felé. Olyan rég járt már a kastélyban, hogy szinte izgalommal töltötte el a percnek csak gondolata is, hogy ismét belép a kapun, ismét azok között a falak között fog ténykedni napra-nap.
A vonat lassan, csikorogva-nyikorogva érkezik meg az állomásra, ő pedig mosolyogva száll le és indul el, egyenesen a tanoda felé. Azért a járást még ismeri. Mindent szemügyre vesz, mi változott, mi maradt ugyanolyan, s meg kell állapítania, hogy ez a kis falu már inkább városra hasonlít, semmint aprócska településre. Ő maga a Társaslakásban vásárolt egy szerény ingatlant, be is rendezte azt, mégsem töltötte itt az éjszakát. Még utoljára hazautazott szüleihez, hogy elköltsenek egy kellemes napot, utána jött csak ide.
A hatalmas, kovácsoltvas kapun jó kedélyűen halad át és könnyed léptekkel igyekszik az igazgatói iroda felé. Hogy izgul-e? Ez csak az egészséges várakozás, hogy megtudja a beosztását, a feladatát, kell-e kviddicsmeccseken is gyógyítóként fellépnie, netán az iskola vadőréhez tartozó állatok is a hatáskörébe tartoznak-e... Meg még egy csomó dolog, amit érdemes már most tisztázni az elején. Arról nem beszélve, hogy jó lenne átlapozni a jelenlegi diákok kórlapjait, hátha van olyan, aki állandó segítségre szorul valamilyen betegsége miatt. Ahogyan ezeken töpreng, finoman kopog hármat az ajtón, a válasz érkezésére pedig be is nyit, köszön. Arckifejezése, csakúgy, mint az évek során mindig, most is kedves és ragyogó, várakozással teli. Kriszpin asztalához lép, hogy kezet fogjanak, csak amolyan "rég láttalak, barátom" formában, majd helyet is foglal.
- El sem hiszem, hogy újra itt lehetek. Köszönöm a lehetőséget - testtartása, mimikája és szavai mind ugyanazt az üzenetet közvetítik: valóban hálás, valóban boldog, s nincs olyan dolog, mely elronthatná kedvét.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. november 21. 19:55 | Link

Leon, a profi gyógyító
délután az asztalomnál

A kanál kavargatja a teámat az irathalmok mellett, én pedig épp bezárok és a helyére lebegtetek egy mappát, amikor kopognak az ajtón. De miért? Mármint nem az illendő gesztussal van a gondom, hanem hogy bárki erre kényszerül. Majd nemsokára megmagyarázom.
- Szabad - szólok ki a még ismeretlennek.
- Á, hát megérkeztél - mosolygok szélesen a mégsem ismeretlen férfiúra és lekezelek vele, aztán intek neki, hogy foglaljon csak helyet.
- Én köszönöm, hogy itt vagy - viszonzom a hálát, ami nem csak üres frázis. Nagyon örülök, hogy ilyen kiváló emberek jelentkeztek erre az állásra és hogy a zavarom egyedül a bőségnek volt betudható.
- Kérsz valamit? Egy teát, kávét, mást? - kínálgatom, magamhoz véve közben saját csészém. Belekortyolok, mielőtt még kihűlne.
- Le fogom szerelni azt az ajtót! - mutatok el a bejárat felé felháborodva.
- Mindig nyitva hagyom és mindig becsukódik - érkezik az ígért magyarázatom az iménti, belső morgásomra. Ha éppen nem bizalmas beszélgetést folytatok valakivel, vagy ha nem olyan munkát végzek, ami igényli a nyugalmat és nagy odafigyelést, akkor szeretem kitárva tartani az ajtót. Részese lenni mindannak, ami ezen a hóbortos folyosó zajlik. Nem vagyok az a bezárkozós ember. Semmilyen értelemben.
- Különös érzés, nem igaz? - élem át magam is mélyen a furcsán jóleső élményt, hogy ismét itt vagyunk a Bagolykőben. Hiába egészen mások a körülmények, merőben új a felállás, ettől még a tanoda az a bizonyos tanoda, ahol mi is koptattuk a padokat évekkel ezelőtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. december 19. 17:34 | Link

Hercegh Kriszpin

Ahogy belép és nem sokkal később leül, van egy kis ideje körbejáratni tekintetét a helyiségben. Egészen más, mint amire ő emlékszik, bár az is lehet, hogy ez azért van, mert nem volt gyakori látogató sohasem. Nem volt szüksége arra, hogy az igazgatói iroda minden szegletét ismerje, igyekezett nem rossz fát tenni a tűzre, ha mégis erre tévedt, hát biztos ügyet intézett, vagy valami jót tett. Számára nem nagyon létezik olyasmi, hogy rosszalkodás. Tudja mi az, de sosem űzi, túl... Aranyos hozzá.
- Köszönöm, egy teát elfogadok - bólint egyet, tekintetével is nyíltan fejezi ki, hogy örül a kedvességnek, mert ilyen hűvös időkben jól esik egy kis tea. Még neki is.
- Esetleg ki lehetne rá találni valami bűbájt, úgy egyszerűbb. Vagy maradhatsz a mugli módszernél is - vagyis annál, hogy ajtótámaszt használ. Érdekes kis találmány, roppant mód hasznos is egyben. Valamennyire otthonosan mozog azért az egyszerű emberek világában is, így ismer például sorozatokat - mármint az olyan híreseket, mint a Trónok harca. Számára felfoghatatlan, miért nem oldják meg párbajokkal a konfliktusokat, meg persze az is furcsa volt, hogyan képzelik el a muglik a sárkányokat. Ha tudnák, hogy léteznek! Na ott volt egy Hodor nevezetű karakter, aki tartotta az ajtót és rengeteg vicces képet (meme - a szerk.) csináltak belőle, sőt, igazi ajtótámaszt is! Leonnak ez annyira megtetszett, hogy szerzett egyet, csak úgy, mutatóba. Bohókás ember ám. Az elkalandozásból Kriszpin hangja téríti magához, szinte rögtön elmélázó mosolyt csalva arcára.
- Mit mondhatnék, eléggé. Nem szoktam még hozzá a gondolathoz, hogy órára járás helyett a gyengélkedőn ücsörögve várjam a diákokat - megvonja vállát, miközben igyekszik elképzelni azt a képet, melyet most lefestett. Egyelőre különösnek tartja, de majdcsak megszokja! - Jut eszembe, szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg tartsak-e majd elsősegély tanfolyamot. Alap gyógyító varázslatok és varázseszközök, amik legálisak és minden varázsló háztartásban jól jönnek - tekintetét az igazgatóra fordítja, ujjait összekulcsolja ölében, míg a válaszra vár. Talán jót tenne a nebulóknak, ha ilyesmivel is találkoznának, ártani nem használ.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. december 28. 20:39 | Link

Leon
délután az asztalomnál

Kér teát. Nagyon jó döntés. Már lépek is a szekrényhez és veszek még elő belőle bögrét, hogy elkészítsem a meleg italt. A gőzölgő tea nem sokkal később lebegve ereszkedik az asztalra a férfi elé.
- Bűbáj lesz belőle - bólogatok, megosztva a kollégával, melyik módszer felé hajlok. Nem mintha ne volna tökéletes a mugli megoldás is, részemről viszont azon mezei mágusok egyike vagyok, akiknek a varázslás szinte természetesebb, mint azok a mozdulatsorok, melyekben a pálca nem jut szerephez. Valamint a mozgóképi alkotásokat sem igazán ismerem, ha már itt tartunk.
- Kiváló ötlet! - csillan fel a szemem az elsősegély tanfolyam gondolatára. Soha nem értettem, az efféle okítások miért nem képezik az alap tanterv részét.
- Biztosra veszem, hogy lesznek is rá bőven érdeklődök - borítékolom a sikert. A hiedelmekkel ellentétben ugyanis a diákokból a legkevésbé sem hiányzik a vágy a hasznos tudás elsajátítására.
- Van esetleg már kész terved erre, amit most megosztanál velem, vagy egyelőre felveszed az itteni ritmust, belerázódsz a feladataidba, és térjünk majd vissza rá később? - tárom elé a választható lehetőségeket és belekortyolok ismét a teámba, miközben kényelmesen üldögélek székemben.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. december 29. 20:35 | Link

Hercegh Kriszpin

A neki készített teát egy biccentéssel köszöni meg, majd pár óvatos fújás után - elvégre elég forró - bele is kortyol. Szívesen dicsérné, hiszen ízvilágában abszolút az övé, mégsem teszi. Valahogy furán jönne ki, ezt még ő is megérti, naivitás ide vagy oda.
Noha az ajtótámasz kérdése megoldódott, az elsősegély nyújtási tanfolyam még számára is rejtélyes. Nem igazán biztos a dolgában, elvégre ilyesmit még nem igen csinált, csak abban biztos, hogy a tanulóknak szükségük van rá. Bármikor kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor egy egyszerű bűbáj, vagy bezoárkő a segítségükre a lehet. Életeket menthetnek az ilyesmik, ráadásul egy csomó dolog megegyezik a mugli módszerekkel. Például az újraélesztés, erre ugyanis még nem találtak ki bűbájt.
- Én is ebben reménykedem, sokat segíthetne - bólint egyet, mielőtt folytatná, elvégre csak helyeselni tud. Reméli, hogy valóban így lesz a jövőben. - Egyelőre szeretnék belerázódni az itteni életbe. Megismerni újból a kastélyt, a diákokat, felmérni az igényeket, aztán később még visszatérünk erre - mosolyogva felel. A sors fintora, hogy ekkor ő még nem is tudta, hogy ő lesz a Navine házvezető-helyettese. Talán csak megérezte, hogy nem érdemes plusz kötelezettséget vállalnia, ki tudja?
- A kviddics meccseken való gyógyításról kivel kell konzultálnom? Gondolom ott is szükség lehet rám.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. január 11. 21:45 | Link

Leon
délután az asztalomnál

Érthető és teljesen rendjén van. Rázódjon csak bele a munkába, az ittlétbe. Ráér utána nagyobb terveket szőni. Sokan esnek abba a hibába, hogy fejestugranak mindenbe, aztán nem győzik utolérni magukat. Nekem viszont nem kenyerem siettetni a kollégákat csak azért, hogy érezzék a figyelő tekintetem magukon. Az ilyen feszített munkának semmi értelme. Egy iskolában meg főleg káros.
- Ha már megvan a pontos elképzelés, tudod, hol találsz - bólintok mosolyogva.
- A játékvezetővel és a csapatkapitányokkal érdemes szerintem - felelek a kvidiccsel kapcsolatos kérdésére, miközben összevont szemöldökkel kutatok valami után az asztalom fiókjaiban. Végül egy diadalittas "áhá"-vel előveszem az említettek névsorát, átadva a gyógyítónak.
Elbeszélgetünk még egy keveset, ismét tudtára hozom, hogy örülök annak, hogy itt van, aztán kikísérem az irodából, hiszen nekem dolgom van az ajtóval. Neki is látok kipróbálni néhány bűbájt rajta. Miután elláttam a varázslatokkal, a nap folyamán egyszer sem csukódik be magától. Ezt pedig teljes sikernek könyvelem el. Végül még estére sem zárom be. Minek, amikor a hálókörletemnek van saját ajtaja? Teljesen felesleges.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium