Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=852134#post852134][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.03. 19:16[/b][/url]

Mély sóhaj hagyja el tüdejét ahogy befordul a következő folyosóra. Szörnyen van. Hiába a fiatal, erős test, az átváltozások mindig borzalmasan lestrapálják. A végtagjaiban izomláz lüktet, a feje nehezebb egy bowlinggolyónál, a gyomrában valami durva cunami tombol épp a reggelire betolt pirítóst terrorizálva. Habár vizsgaidőszak van és nem tolonganak a folyosón ő mégis szorosan a fal mellett sétál, görcsösen mellkasához szorítva a tankönyveket jobb kezével. Bal nyújtva van, néha hozzá, hozzá ér a falhoz, aztán lehull combja mellé.
Érzi, hogy egyre zavarosabb a világ, talán itt volna az ideje egy újabb bájitalt bevennie, ami enyhíti a tüneteket, de kíváncsi, hogy önmagától meddig képes eljutni. Nem támaszkodhat mindig bájitalokra, különösen úgy, hogy sokszor nem tudja előállítani önmagától őket. Próbál nélkülük is erős lenni. Átváltozni ugyan még nem mer, de a fájdalomcsillapítókból néha kihagy adagokat.
Ez most is így van, a reggeli bájital ott csücsül táskája alján érintetlenül, ő pedig egyre inkább érzi a hiányát. Míg egy lépés után a következőt már nem tudja megtenni rendesen, megrogy a térde és ha nem kapaszkodna meg a falba valószínűleg földre esne. Csukott szemmel és összehúzott szemöldökkel várja, hogy elmúljon a kisebb körhintahatás. Ebből könyveinek hangja tépi ki, ahogy koppannak a padlón.
- Jaj ne - még azokat is leejtette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=852254#post852254][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.04. 23:28[/b][/url]

Megrogy, és ahogy kapaszkodik úgy érzi magát, mintha ugrálóvárban ácsorogna ahol millióegy gyerkőc ugrál. Jó volna leülni, de a folyosó közepén ilyesmire nemigen van lehetőség, így a kivárás mellett teszi le a voksát. Egyszer csak el kell múlnia. A könyvek csapódására elhúzza száját, mégsem mozdul. Ha elengedi a falat annak úgy érzi következményei lesznek. Nem tudná megmondani pontosan mi, de semmi jó.
Érintések. Azonnal megfeszül, ahogy megérzi magán az ujjakat, kezei felkészülnek a lökés felfogására, hogy ne arccal csókolja meg a padlót. Tényleg azt hiszi, valaki épp fel akarja lökni, így a kérdő hang meglepi. Kikerekedett szemekkel kapja fejét az alak irányába.
A férfi arcát egyből beazonosítja. Tanár, valószínűleg ezért nem rúgott bele még egyet. Kedves alak lehet, bár nem igazán volt hozzá még szerencséje.
- Én izé, kicsit forog a világ, de ez már csak ilyen - elmosolyodik, hogy megnyugtassa amazt.
- Csak reggelit. Ez a mai nap nagyon...telihold utáni, tessék csak itt hagyni tanár bá' , tényleg nem olyan nagy dolog. - továbbra is mosolyog, kiegyenesedni viszont nem képes, így kicsit hiteltelenné teszi az arcmimikát a többi. Szabad kezét térdére teszi, hogy kicsit megtámassza magát ebben a borzalmasan hánykolódó világban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=852291#post852291][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.06. 19:51[/b][/url]

A gyengélkedő szóra grimaszba torzul arca. Talán kicsit túlságosan is sokat látta már azt a részét az iskolának az évek során. A kötelező pofaviziteken túl gyakran kísérték be rosszullétekkel a telihold után és előtt, meg a " véletlen" szerzett sérülések zömét is ott szokták ellátni. Imádja a szélesen mosolygó, anyáskodó gyógyítókat, szó se róla, de már kezd lelkiismeretfurdalása lenni amiatt, hogy folyton vele kell foglalkozzanak.
- Nem olyan nagy dolog. A szervezetem lassan regenerálódik. A gyengélkedőn is ugyanezt fogják csak mondani - ebben teljesen biztos, hiszen sokszor mondták már neki ott ezt, pont ugyanezekkel a szavakkal.
- Sőt, lehet lassan kapok egy táblát a nyakamba tőlük azzal a felirattal, hogy "Ha látod rogyadozni csak kerüld ki jobbról és haladj tovább " - elvigyorodik saját poénján, szabad kezével húzva egy vonalat mellkasa elé, ahol a tábla lifegne.
A sóhajra kicsit lejjebb konyul az a vigyor, helyette kíváncsian figyeli a varázspálca okozta varázslatot. A kulacs előbb kilebeg gazdája kezébe, utána vízzel telítik meg.
- Menő varázslat - jegyzi meg, elfogadva a kulacsot. A sok ácsorgás meghozza a hatást, kezd kicsit jobban lenni, így kiegyenesedik, hátát vetve a falnak.
- Nincs, csak egy bájital van nálam ami enyhíti a tüneteket - mondja lelkesen, mielőtt ajkához venné a kulacsot, hogy pár kortyot igyon belőle. Kicsit ügyetlen, talán a rosszullét maradéka miatt, a víz kifolyik ajka szélén és lecsorogva nyakán csinosan átáztatja ingét.
- Oh, hoppá , tessék, inkább visszaadom - elhúzza száját és vissza nyújta a palackot, másikkal nagyban próbálja törölgetni az ingét, mintha az bármin is segítene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=852346#post852346][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.07. 21:40[/b][/url]

A kijelentésre elhúzza a száját. Leginkább azért, mert sajnálja, hogy belerángatta a másikat. Nyilván nem könnyű neki és sohasem lesz az, még akkor sem, ha az ember alapjáraton egy remekül alkalmazkodó faj. Lassan, hat év után rutinba fordul az egész ciklus. A falásrohamok, a napok kényszeres átalvása, a kegyetlen átváltozás és az azt követő fájdalmas regenerálódás. Mégis biztos benne a fiú, hogy ahogy dagad a hold, mindig rettegés fogja majd el attól a naptól, amikor teret kell engednie a fenevadnak.
A víz valamennyit segít, a folyadék kicsit kitisztítja a fejét és meggyőszi Rómeó testét, hogy a fiú nem egy hánykolódó hajópadlón áll, hanem szilárd kövezeten.
Illetve az a hideg is észhez térítő, amit az ingére loccsant víz idéz elő. Kicsit megdörzsöli, bár sok értelme nincs, csak akkor áll le, mikor a megjegyzést hallja a varázslatra.
- Tudom, de...menő, hogy tudod... mindegy - megrázza fejét. Ismeri a varázslatot, ismeri a mozdulatot amit vele kell végezni és a hangsúlyt, ahogy ki kell mondani. De ismeri a csalódás érzését is, ahogy sohasem akart engedelmeskedni.
- Há izé...ami azt illeti nem vettem be - zavart nevetéssel túr hajába  - Azt hittem képes leszek nélküle is átvészelni a napot - ismeri be mielőtt ellökné magát a faltól teljesen kiegyenesedve. Ha Benett is elindul akkor Rómeó is az ablak felé. Picit lassú, de arcáról nem olvasható le fájdalom és a falat sem fogja kezével. Jól esne neki a támasz, mégis, valahogy úgy érzi, hogy bizonyítania kell a mellette lévőnek, hogy nem egy nyomi aki járni se tud rendesen.
- Viszont a bájitalt nem lehet csak úgy meginni. Enni is kell hozzá - előre néz, fél Benett esetleges megrovó pillantásától, így is már kezd vörös lnni a képe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=852756#post852756][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.16. 20:46[/b][/url]

Kicsit elvörösödik a ráncoló homlokra pillantva. Zavartan tekintetét el is kapja az ürességtől kongó folyosóra. Csendes, csak ők vannak itt ketten.
- Harmadikos. De ez a varázslat sohasem ment nekem - ismeri be halkan, izzó fejjel. Nem titok, hogy rossz mágiában, így nem azért halk, hogy az erre tévedők ne hallják meg, inkább csak azért, mert ha nem mondja ki fennhangon talán nem is lesz olyan jelentőségteljes és komoly, mint amilyen valójában.
- Gondolod? - lelkesedés csillan szemébe. A hopponálás is egy olyan dolog ami mindig is izgatta a fantáziáját, de úgy volt vele, hogy ha az elsős varázslatok nehezen mennek eltűnni és megjelenni talán nem az ő szintje még. Viszont a cseresznye próbája is az evés. Mi baj lehete belőle?
Benett nézésére kicsit behúzza a nyakát, mint a sunnyogó kutya.
- Sajnálom én csak azt hittem, hogy elég erős vagyok nélküle is - vonja meg a vállát. Ennél nagyobbra valószínűleg úgyse fog nőni, maximum szélesedni fog, meg pocakot ereszteni.
- A konyhában a manók elég rendesek szoktak lenni, mondjuk az a nyugati szárnyban van - húzza el a száját. Kellemetlenül hosszú séta közben megáll picit, megtámasztva a falat. A feje újra hasogatni kezd. Tenyerét beletúrja barna, kócos tincseibe kitapogatva a fájó pontot.
- Ne haragudj, hogy neked kellett rám találnod - suttogja szomorúan, ahogy próbál hamar urrá lenni a fájdalom és folytatni az utat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=853015#post853015][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.21. 21:12[/b][/url]

A biztató szavak máris izgatott csillogást csalnak elő a fiú előbb még lesütött szemeiből. Újra vissza fogja tenni a gyakorolni való mágiák listájára ezt és legközelebb, ha összefut a férfival majd jól megmutatja neki, hogyan is kell.
- Következőnek meglebegtetlek akár...akár téged is! - vigyorodik el. A nagy lelkesedésben még a magázást is kidobja a kukába, bár nem direkt, észre se veszi különben a változást.
- Kicsit tartok tőle, hogy kidobom a taccsot. Volt már diák aki az osztály előtt rókázott? - nem túl kellemes kérdés, de annál érdekesebb. Az egész osztály előtt leszerepléstől való félelem folyamatos stresszt generál benne a mindennapokba. Mégis a hányás külön fok lenne az eddigiekhez képest. Bár az arcába robbanó varázslöttyök sem voltak piskóták.
Amikor Beni rájön a bájital létezésére és szemöldöke összefut orra felett Rómeó nyakát húzva lapít, mindaddig amíg úgy nem érzi, hogy már nem haragszanak rá annyira. Úgy tűnik szigorúság ide-vagy oda Benett elég rendes ember. Ezt el is könyveli magában a fiú, míg azt figyeli a másik hogyan kutakodik a táskájában valami elemózsia után. A cukorkára rábámul, majd elhúzva a száját megrázza a fejét.
- Félek nem, akkor marad a konyha? Nem lesz bajom addig - biztosítja róla a férfit. Csak össze kell szednie megát. Mindig mindenki azt mondja, hogy ez lélekben dől el, szóval csak jobban kell akarnia.
- Mert biztos lenne jobb dolgot is mint egy diákot istápolni egy ilyen csodás napos délutánon. Mondjuk én a helyedben meginnék egy jó pofa vajsört. Vagy egyszerűen csak kastélyon kívül varázsolnék, mert nincs nyomjel a pálcán és már szabad. Esetleg a repülő autómmal furikáznék mindaddig amíg le nem állít egy auror, hogy megmutathassam neki a repülő autós jogsimat - jókedvűen fecseg, megtalálta valahol útközben a hangját. A falat azért még mindig támasztja néhány lépés között. Nincs jobban, de ha pofázik legalább erről a tényről el tudja terelni a figyelmét egy darabig.