Homokföldi Réka
¤outfit¤

Zalán nagyon élvezte az első napokat Bagolykőben. Eleinte félt, hogy erős honvágya lesz és hiányozni fog a családja, de egyelőre nem volt ideje erre gondolni, aggódni miatta meg pláne.
A mai napra azt tervezte, hogy elintézi az érkezéssel kapcsolatos ügyeket a tanulmányi osztályon és kicsit érdeklődik az elsős tantárgyakról. A lista alapján minden órán részt akart venni, de azzal is tisztában volt, hogy hajlamos túlvállalni magát, ami az nem lenne túl szerencsés rögtön az első évben. Ezért kénytelen lesz egy kicsit lehűteni a kíváncsiságát, és redukálni a felvett óráinak számát.
Azt már előző este kiderítette a szobatársaitól, hogy valahol a Déli szárnyban van a Gazdasági iroda, de aztán nagyon más témákról kezdek beszélgetni, és Zalán is úgy gondolta, hogy simán meg fogja találni az utat. Ez azonban mégsem így alakult...
Az Eridon toronyból leérve még nagyjából sikerült belőnie, hogy hol lehet a déli szárny, de ahogy odaért, a lépcsők és folyosók labirintusában teljesen összezavarodott. Elindult a földszinten, ahol egyszer csak egy hosszú furcsa folyosóra keveredett.
Valami itt nincs rendben.
Zalán kicsit összezavarodva pislogott körbe a gyanakvó festményekre, akik valahogy másként néztek ki, mint a kastély többi részén. Volt egy zizegés a levegőben, amit a fiú egyelőre nem tudott értelmezni, csak érezte maga körül.
- Elnézést... nem tudod, hogy merre van a tanulmányi iroda?-
Zalán reménykedve nézett a hozzá legközelebb álló képre, amelyről egy fiatal lány nézett vissza rá, majd bármi előjel nélkül elkezdett torkaszakadtából visítani.
- Úristen... Mi történt? Fejezd be, kérlek! Nagyon nagy bajban leszek miattad... hagy abba! -

Homokföldi Réka
¤outfit¤

Zalán teljesen bepánikolt a visító portétól, fogalma sem volt, hogy mit kezdjen vele. Legszívesebben azonnal elrohant volna, de a sokktól nem akartak megmozdulni a lábai, így csak zavarodottan pislogott körbe. Egyszer csak váratlanul felbukkant az egyik sarkon egy nála pár évvel idősebb lány, és seperc alatt rendre intette a festményt.
-Köszönöm! Nem értettem mi a baja... Pedig csak annyit kérdeztem tőle, hogy nem tudja-e, hogy merre van a tanulmányi iroda. Azt hittem megsértettem valamivel.-
A fiú zavartan próbálja megmagyarázni a helyzetet, ami egyelőre nem megy neki túl fényesen.
- Mi ez a hely amúgy? Annyira furcsa a légkör ezen a folyosón, mintha valami nem lenne rendben. -
Zalán gyanakodva néz körbe, majd vissza a lányra és várakozó pillantással hallgatja, hogy vajon megőrült-e vagy tényleg van itt valami szokatlan.
Egyszer, amikor elmentek az anyukájával bevásárolni az iskolakezdésre, akkor volt egy ilyen hangulatú hely az egyik sikátorban, de oda nem is szabadott belépnie, mert az anyukája szerint oda csak a sötét mágusok járnak, így nekik semmi keresnivalójuk arrafelé. Zalánt viszont érdekelte a dolog, és megfogadta, hogy ha kicsit nagyobb lesz, és már egyedül is mászkálhat a városukon és Bagolykőn kívül, akkor visszamegy oda és megnézi, hogy miért is olyan titokzatos az az utca.
- Ne haragudj, még be sem mutatkoztam. Lőrinczi Zalán vagyok, és pár hete érkeztem a suliba... Emiatt vagyok ennyire szerencsétlen. -
Zalán elvigyorodott és bízott benne, hogy a lány elhiszi neki, hogy a bénázásának tényleg csak az információ hiány az oka, és amúgy nem teljesen életképtelen.