Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=837830#post837830][b]Homoki Zsuzsanna - 2021.10.07. 21:09[/b][/url]

---

Igazából kész rejtély, miért nincs minden éjszakára ő beosztva. Más dolga úgysem akad, ideges sem lesz amiért igazságtalanul sokszor kell a falak között keringenie, meg hát... amúgy is folyton ezt teszi. Természetesen abban is van ráció, hogy önmagában nem sokat érne a rendbontók ellen, mert hát mit tehetne? Addig lebeg fölöttük, amíg testéből áradó hűvös el nem kezd túlontúl kellemetlen lenni? Ugyan, annak nincs semmi haszna, ha nevetségessé teszi magát.
A körleteket ilyen kései órában már nem szokta megtisztelni jelenlétével, tananyagot írnia se szüksége, se lehetősége, rendszerint a birtokon suhan hát végig komótosan - kivéve a maihoz hasonló éjjeleket. Tanári kinevezésével egyidőben más jellegű kötelezettségeket is magára vállalt, s így esett, hogy Nadia partnereként élete (mondható ez így ebben a formában egyáltalán?) első hivatalos járőrözésére indult. No persze ha nem tekint rá a kifüggesztett hirdetőre, akkor könnyedén siklik el az információ felett - nézzétek el neki, valahol a kétszázadik halálév után kezdték a napok elveszteni jelentőségüket. A padló irányából érkezik meg a tanári előtti folyosóra, a tanterme felől, ahol legtöbb idejét tölti. Külleme, hangulata, jellege teljes mértékben a szokásos: rendezett, finom, egyszerű, kicsit talán katonás is (utóbbi férje nyomán viszonylag hamar beépült öltözködésébe). Bár már nem foglalkozik vele, anno nem egyszer adott hálát annak, aki halála előtt megmosdatta, sebeit bekötözte, rendesen felöltöztette - mennyivel jobb így élni az örökkévalóságot, mint holmi pőre hálóköntösben.
- Minden nagyobb csoport figyelmét ilyen nehéz megtartani? Ettek az órámon - csendül lágyan karcolt hangja a folyosó nyugalmában, megszólítva a másik nőt. Nem is gondol arra, hogy esetleg bármilyen más módon is jelezhetné érkeztét, és szájából is a pár órával korábbi töprengése bukik elő - de ki hibáztatja, pár pillanat, pár óra, mi a különbség a kettő között?