Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=829442#post829442][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.11. 17:18[/b][/url]

Még épphogy nincs takarodó, a nap már régen lent, a folyosók üresek. Esélytelen lenne, hogy még ha szalad is, akkor sem éri el a körletét időben, így az esélytelenek nyugalmával sétál. Most már mindegy, nem? De. Így gondola ezt Teddy is, miközben kellemes tempóval andalog a folyosón. Éppen nagyon keres baljával a zsebében, valami cukorkát, rágót, bármit, de csak papírokat talál ott. Pedig jó lenne, mert az összetéveszthetetlen cigiszagot semmi se veszi el. Az egyik emeleti WC-ben lőtt egy pár szálat, miközben a lecsukott tetőn ülve azért megírt egy kövér bekezdést a sokadik beadandójához. Hogy minek ennyi? Rosszabb, mint tavaly, komolyan. Azt tudja, hogy ennél még több van párral feljebb, mert szokta látni a körletben, de nem fogja ezt ő bírni, el fog szökni, sikítva. Okulva a Sárkány esetéből, most a fordítós tollal tolta, ebbe már aztán senki sem köthet bele, maximum a helyesírásba, mert abban nem biztos. Megvonja a vállát ezekre csak, most már amúgy is a táskában pihen, majd befejezi később, éjjel, soha. A csendes közeg kicsit lelohasztotta a kedvét, nem éppen a kedvence, szóval jó lenne valami. Énekelhetne, akkor aztán minden buzgómócsing prefektust a saját nyakára hozna, meg a tanárokat is, amivel semmi gond, csak már így is eléggé nincs ideje semmire, mert addig halogat mindent, ameddig nem szégyen. Dúdol hát, valami dalocskát, lehet több darabból gyúrja össze, kezét maga mellett lengeti.
Megáll és a nyelvét kezdi rágcsálni. Na itt most jobbra vagy balra? Hirtelen nem tudja, mintha eltévesztett volna egy lépcsőfordulót, igazából nem leste, merre megy, csak mosdót keresett bagózni. Rágó és cukorka még nincs, marad az, hogy aki találkozik vele, az ne szagolgassa. Végül jobbra megy, kiszámolta egy mondókával és átadja magát az üres kastélynak. A folyosón már halkan, de énekel, a portrék meg úgy az egész hely furcsa, a lakók furán néznek rá, az egyik még bele is szól a dallamába, hogy nem kéne-e már a körletében lennie? Dehogynem, csak nem érdekli. Végül, épp annyira belejön a kis minikoncertbe, hogy még pördül is egyet menet közben, aztán, azzal az irammal vágódik el. Merthogy, itt ilyenek történnek. Felkiáltva káromkodott esés közben, most meg a földön fetrengve röhög. Úgy sincs erre senki, de ezért körbe néz, majd egy cigarettát illeszt ajkai közé. Igen, épp itt lesz ideális, ha meglenne a gyújtója, azt keresi fekve éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=831214#post831214][b]Theodore B. Marchetti - 2021.05.10. 22:30[/b][/url]

Ilyenkor tűnik őrültnek talán, pedig semmi sincs vele, sőt. Kiválóan érzi magát, jobban, mint bárki más. Azt mondják, az ostoba emberek könnyen boldogok, Teddy nem az, egyszerűen mások az értékrendjei, tény és való, hogy közben elméje nem a legegészségesebb. De vannak nála sokkal rosszabbak és ha ő is sokkal rosszabb lenne, nem engedték volna ide és főleg nem engednék neki a mágiát. Azt már tudja, hogy ha dühös, akkor nagyon erős, intenzív, ha nagyon le van eresztve, akkor alig akar kijönni. Furcsa dolog ez, mégis érdekes. Órákon egészen nyugodt, úgy megy, ahogy kell. Nem ő lesz a legjobb, legtehetségesebb, de pár alkalom, gyakorlat és neki is megy. Már ha éppen le van kötve a figyelme, szerencsére, mivel a varázslatok nagy része látványos, el tud vele szórakozni és olyankor nem remeg a mozgásért.
Most sem tenné, egyszerűen fetreng és keresi a tüzet magánál. Apicsába, azt tuti a mosdóban hagyta! Még két helyen megnézni, betúr mindjárt az alsójába is, de azt érezné, ha oda lenne beszorulva. De nem, nincs sehol, ott hagyta. Ami azért szomorú, mert tuti lenyúlják, amit elhagy, annak vége. Nincs úgy, hogy másnap odamegy és jé, ott van. Nem, mert valakinek pont jól jön, a szarka mindenit neki. Vissza kell mennie, de még kicsit fetreng, vagyis éppen lábát húzza fel, hogy na, majd mindjárt felkel, amikor lépéseket hall. Enyhén megemelt fejét ejti vissza ciccentve, hogy persze, pont most és pont erre kell jönnie valakinek, aki biztos, hogy tanár, de minimum prefektust. Mégis, vigyorog egy sort, ideje már nincs arra, hogy kivegye a bagót, vagy úgy bármit tegyen. Tekintetét emeli a tanerő felé és pillog párat.
- Elestem, kéremszépen - mert nem keresett semmit, aztán az öngyújtót, de azzal nem szoktak dicsekedni. Fel kéne kelni, ez oké, csak az előbb sem ment. Nyekeregve tiltakozik a nevelés ellen, ahogy végül, mint a filmben az élőhalott, törzsből emeli meg magát, a kezét aligha használva hozzá. Végül kissé hátrabukott feje billen előre, majd aztán vissza hátra, hogy ülve ugyan, de a tanárra tudjon nézni.
- Már ilyen késő van? - mintha nem tudná, de az ártalmatlan bugyutaság sosem fáj. - Maga nem tanít engem, sose láttam - hunyorog felé. Tehát akkor nem is bukna le, ha… Ahh, kiváló gondolat. - Árvai Vencel, Eridon - nyögi be hamar, így látni, nem hazudik. Vagyis de, de legalább nem tétovázik. Vonjon attól a szutyoktól pontot. Aztán rájön, miért dörmög, fogai között tartja a cigarettát, amit most kihúz onnan.
- Sajnos tüzet nem tudok adni hozzá - nyújtja át, mintha a tanerő csak lelejmolná, majd feltápászkodik és leporolja a fenekét. - De ha megvár, hozhatok! - vissza nem jönne, de hátha bejön. Sosem lehet tudni, bár azt se érti, minek büntetik ezt. Majdnem mindenki bagózik titokban, aki kiskorú meg alapképzésen van. Az alkoholt érti, na de ettől nem lesznek őrültek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=836064#post836064][b]Theodore B. Marchetti - 2021.08.22. 00:47[/b][/url]

Beleböfög a kastély idilli, tökéletes csendjébe. A kultúrparaszt megéhezett, és még pár hete felfedezte, hogy van konyha, ahol még enni is kap. Így, miért ne alapon osont le, még takarodó előtt, hogy teletömje magát, mert vacsoraidőben párolt borsót lőni a másik felé fontosabb volt. Akkor amúgy sem kívánta, na. Aztán megjött az ihlet és akkor már ki is használta, hogy amúgy sem tud a seggén maradni nyugodtan. Jók ezek a vizsgák eddig, talán átrugdossák mindegyiken és akkor elmondhatja, hogy ni, hát ő már harmadéves. Jelentsen ez bármit is, mert ő ebbe már belekeveredett. Ez most a mágusiskola általánosa? Vagy közép? Annak mondjuk örül, hogy nem kell sűrűn hangosan olvasnia és matekra járnia, vesszen a tűzbe az összes képlet, úgy néz ki, a varázslóknak nem szükséges sem a kovalens kötés, sem a deriválás, így ő eldöntötte, varázsló lesz. Hogy azon belül mi és hogy egyáltalán konyít-e akármihez, mindegy az már. Biztos lesz valami neki való is.
Azonban a jövőkép fejtegetés helyett ideje elindulni vissza a körletbe, ha nem akar az utolsó napokban suvickolni valamit, mert pontot már nem vonnak sehova, na de por mindig van valahol. Bleh. Igazából még mindig nem fél, hanem unja, szóval kanyarodik és fordul be a folyosóra. Nincs egyedül. Noha már azzal, hogy itt a kísértetek tényleg léteznek, nem kell Szellemirtót hívni és még beszélni is lehet velük, már ismert előtte, attól még sok más minden akad erre. Jobbára egy másik diák. Szemöldöke szökken fel, ahogy pislog hátra, de ahhoz még elég messze, hogy a gyér látások mellett bármit is kivehessenek egymásból. Valamit nagyon keres? Integet neki, hogy várja már meg, egyedül tök unalmas minden, erre nem elsiet? Megijedt? Lehet UFÓ-nak nézi? Mondjuk az elég szerencsés lesz, ha az ott egy prefektus és a karjaiba sétál. Valamit motyog, Teddy pedig megiramodik utána, nem is véve észre, hogy bármi is van a lába alatt – ő abba gyönyörűen, mint a pocsolyába, beletrappol. És ekkor vágódik el a csaj. Csak annyit hallani, hogy felröhög, ahogy közelebb ér, mert hát, ez a kódex első lépése: kiröhögni, aztán lehet a segítség.
- Találtál egy százast? Felezünk? - nyújtja a kezét a csajnak lefelé, hogy akkor itt az úriember, felsegíti. - Mibe fejeltél bele? - dől előre, hogy jobban lássa a cuccot. Ó, ebben sétált az előbb is? Értetlen néz a másikra, lehet mocsarat csinál?
- Ez a te műved? - kérdi komolyan, mintha épp prefi lenne és jön mindjárt a büntetés érte. - Segíthetek? - vigyorodik el végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=837095#post837095][b]Theodore B. Marchetti - 2021.09.20. 11:15[/b][/url]

Ennek ez a menete. Semmi rosszindulat nincs benne vagy épp gúny, a nevetés ösztönös, főleg utána az, ahogy segít is. Most mindegy, hogy trutyi vagy nem trutyi, nem zavarja, mivel még mindig nem egy finnyás gyerek. Egyszerű matek, valaki elesik, fel kell szedni. Szerencsére nincs olyan erőben a csaj, hogy lerángassa maga mellé a koszba, már csak az hiányozna. Nem mintha sírna, vagy annyira rossz lenne, de akkor már kettejüket kellene felszednie. Azt nem tudja, hogy mi történt és miért, vagy éppen miért hunyorognak ennyire rá, talán elhagyta a szemüvegét és alig lát. Lábát jól megvetve lesz támasz, a többit meg majd utána kiokoskodják ha kell, ha meg nem, akkor mindenki mehet a dolgára.
- Ja ez ilyen hülye mondás – engedi el, mikor vetkőzni kezd, majd azzal törli magáról a retket. Lehet van nála zsebkendő, viszont az pontosan annyit érne, mint halottnak a csók, így nem ajánlja fel oly nagylelkűen. Lehet abba csomagolta a rágót és akkor még pluszban kellemetlen is lenne az egész a trutyi mellett. - Ha valaki elesik, akkor mondják, hogy biztos pénzt talált – mutogatja közben, hátha leesik a poén, de ezek szerint az most kikerülte szerencsétlen lányt. - Amúgy pénz meg azért kell, mint mindenki másnak: elkölteni – mondjuk a mugli pénz része a kérdés, de csak kapcsol ebből, hogy tudja mi az, sőt, használni is szokta. Elengedi a dolgot és közelebb hajolva szimatol párat, majd leguggolva vizslatja a trutymó maradékát a padlón. Nemes egyszerűen nyúl ki és dugja bele a mutatóujját. Nem, nem kóstolja meg.
- Nyehh. Ez nem hányás, inkább olyan… műtakony. Lehet még jól is tesz a bőrnek – egyenesedik fel és törli a mocskos ujját a nadrágjába. Szerencséje volt, bár úgy néz ki, itt vannak olyan kulturáltak az emberek, hogy egyéb végtermékeiket nem a falakra, folyosókra helyezik el. Tök jó, még a fiú vécébe is be lehet menni anélkül, hogy rettegni kellene.
- Áhhá! Eltévedtél – bólint egy nagyot, a feje ugyan nem esik le persze. - Ha most prefektus lennék, nem hinnék neked. De mivel nem vagyok, nekem mindegy miért vagy kint – vigyorodik el szélesen. Még hogy ő meg egy jelvény. Az lenne az iskola egy olyan napja, ahol el kellene gondolkodni a bezáráson, mert a vezetőség megzápult. Heccnek jó lenne, de ő és a szabályok? Be nem tartja egy részét – mint most –, miért várná el, hogy más is megtegye. - Árnyék? Nocsak – néz körbe látványosan, mintha ő is keresné azt, miközben nem is hisz ebben. Végül csak megvonja a vállát. - Lehet, hogy kísértet. Vannak erre – pillant le végül a trutyira. Neki is új volt meg sokk, amikor látta és találkozott egyel, majd végül röhögve rohant át rajta, hogy a jeges érzet a feje búbjáig elöntse. A kísértet nem volt boldog tőle, azóta is inkább kerüli.
- Enni voltam a konyhában. Aztán sétáltam, ellőttem egy cigit meg ilyenek. Csak a szokásos – mintha arról magyarázna, hogy órán volt, tök normális, hogy ő idekint van és teszi a dolgát. Ahogy asszonyosan a csípőre vágja a kezét a másik, felröhög. - Nocsak! Friss prefektus vagy csak erkölcsrendész? - nem hagyja annyiban, sőt, ő is csípőre teszi a kezet és ki is tolja azt kicsit. Hogy lehet így állni? - Ágyban lehetek bármikor, de éhesen? Neeem, nem szabad – rázza meg a fejét, majd leengedi a kezeit. - Olyan ügyes vagy, hogy egyedül visszatalálsz vaaagy kísérjelek el? Te döntesz – elhiszi ő, taknyon elcsúszni mindenki tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=838051#post838051][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.13. 21:53[/b][/url]

Bólint egyet, mint valami értelmező szótár. Műtakony hát, abból is egy egészen fasza fajta, mert ahogy tapogatta, fel sem tűnt, hogy akár az lehet. Szóval biztos nem az, de ezt már nem teszi hozzá.
- Igen. Az is ilyen ragacsos, nyúlós valami, néha kicsit szagos, de alapvetően se nem szar, se nem hányás, így maximum csak azért leszel hiszti, mert alig akar lejönni – mert van annak egy ilyen kellemes tulajdonsága, hogy fene mód ragaszkodik. Valamit valamiért elv, könnyebb a gyomornak befogadni. Bár amivel ő találkozott, legtöbbször formázva volt és a falra, plafonra dobálták fel.
- Hah, hát mi lenne? Zsákosember? A jeti? Mit láttál? - mert most már kezd érdekes lenni az, amin ennyire kiakadt. Meg van róla győződve, hogy nem látott mást, mint azt, amikor közeledett felé, de… hát ez már csak ilyen. Láttak már elegen ufót vagy rosszabbat is, és azokat sem lehetett csak úgy meggyőzni az ellenkezőjéről. Nem is ez a célja, egyszerűen kíváncsi. Felőle a csatkai Szűzanyát is láthatta, ha az esik jól a lelkének, akkor rajta.
- Ja. Ebben a sorrendben. De ha valaki kérdezi, akkor korrepetáláson meg miafaszom szakkörön voltam – vigyorog egy sort. Nem hülye ő, bár tudja, nem menti ki semmi, ha egy prefektus elébe kerül, főleg nem attól, hogy idekint kóborol. Legalább a csaj is tudja, hogy nem éppen eminens példánnyal került egy légtérbe.
- Nem tudom mi a célszerű – vakarja meg a fejét. Az, amit a csaj mond, ez tökre egyértelmű, csak neki muszáj a szavakon lovagolnia. Még mindig a fordítórúna segíti, ha levenné, kevésbé lenne ilyen érthető, de amúgy egészen jól ismerkedik a nyelvvel és mindennel. Káromkodni már segítség nélkül is tud, viszont kötve hiszi, hogy a lánynak arra van szüksége, hogy öt percen keresztül mocskos szavakat hallgasson egy olasz szájából. Pedig amúgy menő, szerinte. - Azt mondják? Én úgy hallottam bátor meg merész meg ilyen. A vicces is jó, végül is, nekem bejön – ízlelgeti magában a jelzőt, mintha érdekelné. Ezek olyan retek skatulyák, amiknek sok értelme nincs: hülye is kerülhet a levitába, nem beképzelt gazdag a rellonba, fapofa az eridonba és nem épp cukorfalat a navinébe. Szóval, ezek csak jelzők, amiket valakik anno kitaláltak és azóta mindenki ezeken lovagol. Tegyék. Akkor se érdekelte hova kerül, miközben beosztották. Emlékszik, ahogy egy másik elsírta magát, mert az egész családja egy helyre járt, ő meg nem. Erre Teddy mit csinált mikor beosztották? Megvonta a vállát és ment tovább.
- Téged kinevetnek, rám meg úgy néznek, mintha szarvaim lennének és úgy hívnának, hogy Lucifer. De egye kutya, tegyék. Értem én, értem. Nos, akkor… szórakoztass – mintha valami úr lenne, úgy legyint egyet felé, majd röhögve fordul irányba és átlépve a taknyot, halad előre.
- Hát elvileg erre, aztán balra. Ööö, kerültem egyet, várj – megvan egy szokott út, de úgy néz ki, azt mindig sikerül éppen eltévesztenie vagy van ott valaki. - A menetel lényege, hogy előre történik. Kiváló felfedezés – vigyorogva lépked hát, rajta ne múljon, nem hátra. Közben azért is szívja a vérét. - És akkor jobb vagy bal?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=838479#post838479][b]Theodore B. Marchetti - 2021.10.23. 18:28[/b][/url]

Értetlenkedő fejet vág, mert valahogy nem áll össze neki ez az egész. A takony sem, de azt elengedte, már csak maximum cipője talpán van egy kevés, a többit pedig tökéletesen kerülte ki. Nem is azon van a hangsúly, hanem az árnyékon. Meg a fejét is megvakarja, hátha kijön az egyenlet. Sehogy sem sikerül neki.
- A saját árnyákod? De azt én is látom – a fényektől bőven vetül, most is kicsit, nappal meg bőven. Aztán rájön a csaj is, hogy olyat mond, ami nem egészen kerek, így kiegészíti. Továbbra sem nagyon vágja, azonban azt a részt igen, amikor már kicsit nő a parafaktor. Az már mondjuk komolyabb eset, van az a szint, amikor elszáll az ész és mindent lát az ember, de nem hiszi, hogy a másikat ez fenyegeti.
- Váááágom. Lehet csak a fények vagy sok volt a süti vacsira. Nyugi, nincs itt semmi – persze, ennek ellentmondva forog körbe és nézelődik, mintha keresne, hallana valamit. Majdnem hozzá is lehetne tenni, hogy „ugye?”, viszont most is csak játszik, szórakozik, hátha kicsit még növeli azt a faktort. Nem hiszi, hogy valóban lett volna bármi más, így elengedi a dolgot. Majd akkor akciózik, ha lesz valami.
Elregéli ellenben igencsak könnyen, hogy merre járt, pedig néha jobb lenne, ha szépítene és csak a kaját mondaná. Aztán tök mindegy valahol, hogyan ássa el jobban magát, szebb renoméja nem mostanság nem lesz.
- Hát ki hogy bátor, igazából – hümmög párat, ahogy elgondolkodik. Végtére is, ez is olyan, mint minden: más látja és határozza meg, hogy ki az, akire bátran néz. - Persze, ez nem a gyászház. Van arra másik, szóval dögivel botlasz bele ilyenekbe – van elég alak rá, nem is kell feltétlen Teddy-t keresnie érte. Ezek szerint most ismerkedik a hellyel, a népekkel. Nem a legegyszerűbb dolog, ezt ő is ismeri, végigment rajta, hogy aztán eldöntse, neki néha jobb egyedül, akkor senki sem károg. Szerencsére mostanság azonban bőven megleli azokat az alakokat, akikkel lehet mókázni. Tuti nekik is kellet idő arra, hogy rálássanak, külsőleg vad, amúgy lehet vele mulatni.
- Aha. De nem igaziból – pislog fel a tapogatásra. - Értem úgy, hogy furán néznek, mert hát… nem vagyok olyan csinoska, mint a srácok nagy része ugye – mutat itt az oldalán csörrenő láncra, a kicsit már kopott, de még feketére festett körmeire. Így csak érti, mire céloz. Közben megpróbálnak eljutni valahova, kicsit forgolódik, mi merre, de megleli azt, hogy hol van. Azt, hogy merre tovább, még nem.
- Vááárj – este van, ilyenkor más, mert kevés a fény, nem úgy működik, mint nappal. Jó, olyankor legtöbb esetben a nyájat követi. - Miért nem? Olyan jóóó – vigyorog egyet, majd felröhögve elindul balra, ha már az a válasz. - Nem kell félned, megvédelek a szörnyektől. Oszt mesélj, minek jöttél ki árnyékot keresni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=840685#post840685][b]Theodore B. Marchetti - 2021.12.23. 20:28[/b][/url]

Lehet ma dobja le az ékszíjat az agya, vagy már rég megtette, de most veszi észre csak. Lehet, aztán ki tudja, az biztos, fogalma sincs, hogy miről hablatyol a másik, annyi biztos: valamit látott, parát kapott tőle és bamm. Itt tartunk. De hamar tovább is lapoz ezen az egészen. Mert ő ilyen.
- Tutti – bólogat is, bár nem tudhatja biztosra, mert hát, utána sem nézett. Viszont eddig véres, láncát csörgető kísértetet sem látott vagy zombikat, úgyhogy nincs para. Elég sokat van kint, látnia kellett volna, ha van valami.
- Na, megnevettetted a fogatlan parasztot a képen, tíz pont – erre egy erős „hééé” és további szitokszavak a válaszok a portréalaktól, akiről szó van, de nem is figyel rá, csak legyint egyet. Nem ért a művészetekhez. - Hát a zöldek. Ülnek a merev pofájukkal meg a „ki ha én nem” arcukkal, hogy mekkora királyok ők. Jó, akadnak ott is jó arcok, de na. Lényegében érted. De akár a kék is, azok állandóan csak könyveket bújnak meg okosak – ez aztán a tökéletes bemutatása az iskolai házaknak. Még egy-két szó, és ő fogja írni a prospektusokat az elsősöknek, mi várja őket, amikor idekerülnek. Nem, ha Kornéliának van egy kis sütnivalója, akkor hamar leesik neki, hogy lehet, de csak mondom, lehet, nem kéne sokad adnia ebben Teddy szavainak és jobb, ha maga tapasztalja ezeket ki.
- Ó, köszönöm. A nevelőimnek írásba adnád? Vagy fodrászt vagy rendes ruhákat akarnak adni rám, de amúgy semmi baj velem, csak vegyek már fel egy pólót, ami nem lyukas – fintorog egy sort, emlékezve arra, amikor feljön ez, hogy Maika milyen kis csinos, ő meg… nos, nem. Nem mintha ez visszatartaná bármitől, pont egy miatt vett első alkalomra zöld és rózsaszín hajszínezőt és esett neki befesteni a tincseit. A pillantás megért mindent. -Szal ja. Nem leszek Ken baba. Ahhoz kéne szilikon hogy ilyen szám legyen – csücsörít, mintha csalán csípte volna meg. Látta már a neten a magát élő Ken babának nevező akárkit és jaj, ha valamitől mentse meg a Jóisten, akkor az legyen az. Az ilyenek, mind nőbe, mind férfibe, élő környezetszennyezés.
- Vámpírrá, én? Na az lenne még szép. Végül is, elég fekete ruhám van hozzá. Szólok ha majd megcsócsál Drakula – von vállat, mintha ez így menne. Ha jól tudja, előbb lehet belőle vérfarkas, azokból több van a környéken, de olyankor még ő sem megy ki, mert nem hülye. Ami nagyobb, erősebb nála – mint a kamion, vonat és egy kifejlett vérfarkas – annak nem megy neki.
- Persze, pár feles után az árnyék kerget téged – mutogatja az ivás mozdulatát, nem mintha most részeg lenne vagy épp bármi. A kérdésre ráncolódik a homloka. - Ööö… hát füstöt. Először kapar, köhögsz, utána meg nem érzed. Elvileg nem menő, de sokan azért nyomják, gondolom a sulidban is. Az én volt sulimban is tolták a gyökerek – akkor ő még nem, szárnyai bontogatta csak. Aztán igazából senki nem vette rá, magától kezd mindent. - Nem tudom. Elviekben nekik is lehet, szóval… ja. Miért amúgy, ki akarod próbálni? - pillant felé. Ha ezen múlik...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=841023#post841023][b]Theodore B. Marchetti - 2021.12.27. 10:38[/b][/url]

Követi a tekintetével, ahogy a csaj egyenesen a háta mögé rejtőzik vissza, mert épp odafent kicsit elszakad a húr a portréalaknál, aki nem kedvesen tudatja épp ezt.
- Nem fog megharapni – pislog hátra, persze vigyorogva, mert miért ne mulasson ezen. Csak egy kicsit. Nem néz ki olyannak aki ezen most halálra fog sértődni. Ha igen, akkor majd megbékél.
- Vagy valami ilyesmi, az a lényeg, hogy majd valaki ezt okosabban is elmondja ám neked – bólogat, igazából pedig ezt bárki más szebben elmondja, csak ne ő. De ezzel biztosan mély nyomot hagyott benne csak-csak. Mindegy. Lapoz is tovább, mert nem az a lényeg, hanem, hogy haladjanak előre.
- Hja, csak valszeg rád is furán néznének. De ők mindenkire, szóval nem is releváns. Vedd úgy, hogy nem is mondtam semmi – legyintget is párat, mintha mi se történt volna, vagy épp csak magának magyarázna, mintsem a világnak. Tény és való, hogy valahol azért tökre jól esik neki, hogy nem emiatt veszik elő és bélyegzik meg, hogy semmire sem való. Aztán persze valami abból is van benne, a lényeg most megint nem ez. Azért valahol mégis elmondaná ezt ott is, a többieknek, már csak azért is alapon, de tudja, mire odaér majd, semmi nem marad belőle. Abból se nagyon, hogy őt valaki majd jól nyakon csócsálja, viszont a csaj nevet, az pedig külön öröm, mert addig sem parázik valami láthatatlan dologtól, hanem mulat és elfelejtődik a baj. A figyelemelterelés mestere, mondhatni.
- Ki tudja, ki tudja. Én itt a varázsvilágban már semmiben se vagyok biztos – vallja meg ezt most teljesen őszintén, mert mindig talál valami olyat, vagy az találja meg, amire rácsodálkozik. Egy önálló árnyék? A legkisebb lenne.
- Ahha. Ahogy leszívod tüdőre. Egy pár után megszokod, az eleje kellemetlen csupán. Aztán meg ja… füstös – von vállat. Nem tudja elmagyarázni miért jó vagy rossz, nem ment utána, hogy mi miért van. - Áhháá. Ami benne van, az ilyen cucc, amitől rákattansz. Olyan mint a pia. Azok is hülyék lesznek meg összepisálják magukat, mégis isszák, mert jó nekik. Ez is valami olyasmi, csak húgy nélkül. Mer’ jó. Most akarod, vagy majd egyszer? - semminek nem az elrontója, csak a helyes útnak. Megállva néz körbe és hümmög párat. Merre is? - Ööö.. na várj – les ki az elágazásba, majd fordul párat, keresve valami kapaszkodót. - Arra lesz, ja – mutat előre végül, fogalma sincs, hogy helyes irány-e, de a mondóka amit annak idején tanult a fejében cseng és ezt mondja.
- Haladjunk, mert nem az árnyék kap el, hanem egy prefike.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=843028#post843028][b]Theodore B. Marchetti - 2022.01.31. 22:07[/b][/url]

- Azok se normálisak. A világ őrült, az meg, aki ilyeneket talál ki, főleg. Csak ő a folyamat azon felén van, hogy dirigálhat – Teddy-ből nehezen nézik ki, de sok mindent megért és teljesen komolyan fog fel. A helyzetüket a házaspárnál nagyon is, a világot, csak nem akarja mindig tudatni is azzal, hogy neki ilyen fele is van. Szeret az lenni, ami, szereti, hogy nem akarja visszafogni magát, mert azt mondták és mer más lenni, szabad és laza. Az, hogy emiatt őrültnek nézik, már más kérdés. Annyira sosem, hogy kapjon egy csinos, fehér kabátot, szerencsére. A többi meg nem is számít. Mintha már-már tudatosan építené fel ezt és valahol tényleg így van.
- Ööö – na ez a fogós kérdés negyven milláért. Felezzünk! Ja, itt nem lehet. Megvakarja az állát, majd nagyon okos tekintettel áll elé. Ha lenne szemüvege, most azt igazgatná meg, de még szakálla/bajsza sincs, hogy megpödörje. - Nos, vannak biztos dolgok. Aaa nagy mágia törvényt megtanultam, mert persze rögtön ezt akartam tenni: a pénz meg a kaja nem jön csak úgy a semmiből. Sajnos. Na ez biztos, mint ahogy itt állok – mert na, amikor valakivel közlik, hogy helló, a varázslat igaz, akkor – ha nem kattan meg és habzik a szája élete végéig – egyből arra gondol: EZAZ. Itt a lehetőség. Majd varázsol magának, mint nyuszit szokás a kalapból, egy valag pénzt és… ja nem, nem, ez nem így működik. Csak hamisat lehet másolni, gagyit, de csak úgy a semmiből? És aztán tök csalódás, ennek is semmi értelme.
- Aha. Nem láttál még alkeszt? Jó undorító fajta – párat ő már igen. Főleg, mióta beengedik olyan helyekre mugliéknál, ahol a keményebb arcok vannak. Addig isznak, míg állni se bírnak, jönnek a különböző helyeken távozó dolgok, meg minden. Jó mocskos kívülről, bentről viszont egy ideig buli. Hát na, hányt már ő is, de előtte tök jól érezte magát. - Miért, itt nem jó? Nincs senki. De okkké, ha visszatalálunk, randi az erkélyen – jegyzetel fejben, majd a kérdésre áll meg és néz arra, amerre mutat. Jókat kérdez ma, komolyan. Megvonja a vállát, hogy felőle arra is lehet, amelyik szimpatikusabb, mégis az ő megérzésére hagyatkoznak.
- Félsz a prefiktől? - pislog felé, de persze vigyorogva. - Olyanok, mint a fogatlan kutyák. Kioszt valami tré feladatot és azt hiszi, ő a világ ura – pont telibe érdekli ez őt. Nyújtózkodik egyet és vidáman kurjant egyet elfojtva, hogy ismerős a terep. És tényleg. Erre már járt ma!
- Simaliba, igen. Vagyis még lépcsőfordulók kellenek, de ja. Báááár, balra nem rövidebb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=843627#post843627][b]Theodore B. Marchetti - 2022.02.17. 23:49[/b][/url]

Ha tudná szegény lány, hogy agyi szinten bőven nem ott van, ahol kellene, el nem hinné egy büdös szavát sem. Amúgy se kellene, de valamiért az emberek meghallgatják. No nem mindenki, de a mindenki amúgy is le van szarva.
- Ja igen, azt se nem – vagyis lehet, ha azt a nyomoroncot élete végéig szerelmi bájitallal, átokkal, vagy bármi más szarral tömi, de ennyire nem akar ő belemenni. Vannak még dolgok, mintsem elvesztett végtagok helyére se jön új, vagy épp másmilyen, meg egyéb finomságok. Ja, tökre elolvasta és meg is maradt. Mi jöhet még? K-t kap a vizsgáin? Napersze. Attól azért nem fél.
- Egyre megy, mindegy hol jön ki, valami kijön. Valahol. Egy volt tanárom azt mondta, rám is ez a sors vár majd. Lehet lassan el kéne kezdenem, hogy időben odaérjek – igazából neki nincs szüksége alkoholra, ha akar, így is eléggé őrült és parti-állat. Az meg még az ő elborult kis elméjében se megfelelő opció, hogy ilyen vége legyen, ennyire nem beteg. Vannak persze olyan képzeletei, amik igencsak… merészek, de neki még a kukás meló is jó lesz, de csóró nem akar lenni. Abból sok van, ő meg, mint most is látható, nem tucat termék.
- Akkor erkély jelenet lesz, Júliám. Ahogy kívánod – bár ő nemigen jó Rómeó, szóval el is engedi a hasonlatot és lépked tovább. Benne nincsenek meg azok a gátak, amik a másikban igen, de ezzel nincs gond, mert bár tud kérni és akarni, azért van határ és nem fogja beleerőszakolni a másikat. Az nagyon nem ő lenne.
- Hogymiiiiii?! - röhög fel azonnal, ahogy összecsapja a kezeit. Mit művelt? Az agyát eldobja. - Ez zseniális. Az a banya meg is érdemli, de komolyan. Mit követett el? - az már más kérdés, hogy mi volt a büntetés meg ezek, senkit se érdekel. A köpködés igen. Tipikus. Mindjárt arra kanyarodik ő is, bár papír nélkül csak jó turhásat tudna, de az mellékes. Az is elmegy.
- De azon a folyosón nem fog megenni senki – hagyja mégis, hogy belé karolva vezessék a jó irányba, rajta ne múljon. - Jójó, akkor erkély, megyünk már. Csak majd óvatosan, nehogy megegyen a szörny – vigyorog felé, ahogy ha minden igaz, rákanyarodik az eridonos úthoz vezető szakaszra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860540#post860540][b]Theodore B. Marchetti - 2023.03.11. 11:23[/b][/url]

Kenyeret és cirkuszt a népnek

Lepacsizik Tomival, akivel az egyik teremben elbújva osztották meg a kis kedvcsinálót, majd úgy döntöttek, hogy ha már sörbe fojtották bánatukat, jót fog tenni a délutáni alvás. Elkönyvelte, hogy ez a vizsgaidőszak szar, ez az egész év az volt, ideje elföldelni. Van annyi esze, hogy egy tuttifruttis nyalókát szlopáljon épp, hogy a finom malátaillatot elnyomja, ha mégis valami buzgómócsing prefi megtalálná, miközben még mindig, reggel óta köntösben, rózsaszín mamuszban oson az eridon felé. Nem épp egyenruha.
Ő tökre nem akar mára semmit, amikor nem messze tőle, valakik hangosak. Ugyan magyar vér nincs az ereiben, de emberből van, ilyenkor pedig a szükség meg a kötelesség átalakul valami sokkal ősibb ösztönné. Megtorpan, egész egy másodpercig jó gyerek lenne, de a másodikban már indul is. Így ér oda a folyosóhoz, kapja el a szöszke gyereket, majd a tanerőt. Jaj. Ez a nő félelmetes, mint valami keselyű vagy fogalma sincs micsoda. Mozgolódik a nép, a lány alakját kiveszi, így Kori mögé okos, pont elkapva, ahogy a srác nekimegy a tanárnőnek. Felszisszen.
- Ezért élve megeszi, még jó, hogy feketében vagyok. Nyugodjon békében mind a kettő - halk, komoly és bólogat mellé, valószínűleg a hirtelen megjelenésével Korira hozza rá a frászt. Popcorn kéne meg minden, mert ahogy nézi ezt a jelenetet, kacagnia támad kedve, de csak csendben lenyeli. Nem, veszélyérzete még mindig zéró.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860552#post860552][b]Theodore B. Marchetti - 2023.03.11. 15:37[/b][/url]

Kenyeret és cirkuszt a népnek

Hajaj. Vérszagra gyűl az éji vad - mondja a költészet, neki ez azonban itt, ebben a suliban megszokott. Ha bárki kicsit hangosabb és még tanár is kerül oda, szájtáti műsor van. Csakhogy, ahelyett, hogy ezt messziről, valami szobor mögül nézné - ami ideális lenne -, közel merészkedett. Vészesen közel. Az valahol azonban kezdi kicsit aggasztani - fenéket aggasztó, egyenesen büszke arra, hogy egyre több háztársa kerül ide, a bámészkodók közé. Ezaz! Ez az összetartás kell mindenhova. Már majdnem válaszolna is hátrafelé, csak épp esemény van.
Bűbáj. Ott rohadjon meg mindegyik, ahol van. Tudja őket, ismeri és van sikeres is, de nem, nem szereti a benne buzgó mágiát és azt, hogy neki ezt kezelnie kell, tanulni meg miegymás. Akkor meg pláne nem, ha szív miatta. Épp még mindig a röhögésével küzd, tökre elvan, amikor a baj eléri őt is. Szerencsétlen deszkás srác volt a célpont, most azonban egykettőre hatalmassá nyílt a néni vadászterülete. Érzi azt a rántást a szájában, amit illedelmes lányok és fiúk sosem kellene, így akaratlanul kiált fel, amint koccan a fogával is, elvégre, rohadtul nem akar a hülye jelző mellé még fogatlan is lenni. Így nyílik a szája egy halk "ááá" szólammal, majd aztán vált hangosabb és élesebb sikolyba.
- A NYALÓKÁM! - kap utána, de ujjai már csak a levegőn zárulnak össze, dráma hatást keltve ezzel a komoly, de valljuk be, egyre komikusabb jelenethez. A bicebócát még ütik is, igaz, hadd legyen neki még rosszabb, rendes sajnálni is kezdi, csak épp el van foglalva.
- Én összeszedném, de éppen kényes helyen van - mordul fel, nyúl Kori haja fel és a pálcikát megfogva már eléggé érzi, hogy ez veszett ügy. Fintorogva engedi el. - Jó, akkor nem kell - duzzogva túr bele köntöse zsebébe, félrelökdösi a cigis dobozás és keresgél. Van ott üres papír, zsepi, minden, csak ami kéne... egy rágó csomagolása, de kivéve csak a papírt találja ott, semmi többet. Basszus. Reméli Doriánt végzi ki és ezzel jól is lakik. A vörös csaj felé fordul, aki épp elhesseget valakit.
- Ti mit kerestek itt? - mintha neki lenne bármi keresnivalója ilyenkor idekint, komolyan. Eddig miért nem járt ki vele a tilosba senki?! Álszent banda!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860576#post860576][b]Theodore B. Marchetti - 2023.03.11. 20:29[/b][/url]

Kenyeret és cirkuszt a népnek

Újabb arccal bővül ez a csodás kis folyosói színtér, csakhogy a kis sárga nem nézni jön, hanem segíteni? De nem nekik, neeem, a keselyű néninek. Amennyire szomorú a nyalókája miatt, olyan grimaszt vág le a gyerek puncsolására. Komolyan.
- Strébeeeer – talpnyaló és hasonlók. Ezt is csak sziszegi persze a srác felé, mert éppen Kori hajnyalókájával bíbelődik pár másodpercig – mert az már az övé, ha akarja, ha nem, de feladja.
- Kirepült a számból, bele a hajába. Nem én köptem bele na – mormogja Kornél felé, mielőtt azt kezdi hinni, hogy itt nyalókával köpköd bárkit, holott ő nem, soha. Kori nyávogására válaszol nyávog ő is, elhúzza a kezét, lemond a cuccról. Hát a hajával együtt meg nem tudja enni.
- Jójójó, nem húzom, nem fogom – még a végén ki is tépi, az meg ugye halállal jár a lányok esetében. Az a legnagyobb baj, hogy senki sem áll jól, Kornél szó szerint nem, de a fővesztés terhe lebeg a fejek felett. A néni elemében van, az a tollas köpeny meg végképp pontot tesz az ijesztő megjelenésére. Lehet mégis kellett volna bérelni valami szép sírhelyet?
- Áú már – koccan a bokájának a deszka. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy felpattan rá, de csak bal lábát teszi fel rá, egészen addig a szent pillanatig, míg el nem tűnik onnan. Úgy néz ki, ennek a deszkának ma nincs szerencséje. Kicsit billen csak meg, lábát csapja le gyorsan a padlóra, nehogy ő vágódjon el, feldöntve a szép kis sort, mint valami rossz dominó.
- Mi a bajod a mamuszommal? Meleg és kényelmes – igazából tudja, mi a baj, meg hogy a pizsinadrág és trikó kombóra sem talárt kapott fel, hanem köntöst. De fekete, szóval majdnem! Ennek a napnak már mindegy. Legyint is, tekintetét mereszti a többiek felé és sóhajt. Ilyenre mondják azt, hogy inkább ment volna tanulni?
- Uuuuh, hullanak a fejek – saját nyakát behúzza, de nem tud nem vigyorogni. A deszkának integet, a stréber srác kezébe kerül és viheti a gondnoknak. Ha van esze Dorinak, akkor szépen kilopja majd onnan, akkor meg majd legalább rendesen öli meg a néni, nem közönséggel. Kornélra mutat a sétabot és csóró lány azért kap levonást, mert kócos. Ha tőle vonna a néni minden nap ezért, már olyan mínuszban lenne az Eridon, hogy még az unokáik se nulláznák ki. Csóró.
- Ez nem ér! Ő csak áldozat – védi be a lányt, hát a kócos a divat, nem tudja?