Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=829652#post829652][b]Mórocz Áser Móric - 2021.04.15. 20:31[/b][/url]

És egy és két és pörgés és forgás, és becsúúúúúúúszik, hopp, pont át egy összekulcsolt kézpár alatt, majd a hőbörgéssel és meglepettséggel nem törődve hopp most balra kerül, jobbra, balra, ezt itt jobbra tolja, amazt balra taszajtja - úgyis csak fiú, érte nem kár -, és már meg is tudja érinteni célpontját. - Hát Szofíííjjjjá - rikkant, és megpróbál a lány mellé furakodni a tömegben. - Lenne egy kérésem hozzád - pillant oda izgatottan, majd maga elé, majd megint a lányra, és megint előre. Csak diszkréten, ugyebár. - Nem iiiiitt, mert annak nem örülnél - ugye milyen figyelmes gyerekem van? -, de ha velem jössz, akkor kisujjeskü nagyon nem bánod meg.
Azt a módszert követi a csalogatásnál, ami testvérénél is mindig beválik - rámenősen, hajthatatlanul vigyorog, hogy a másik azt érezze, vele lenni, neki igazat adni a világ legegyszerűbb és egyben nagyszerűbb dolga. Nos, majd kiderül, hogy ezzel a csavari-csűri hozzáállással mennyire lesz népszerű a lánynál. Pedig tényleg nem szeretne ám sokat, nagyot, vagy nehezet kérni, egyszerűen csak immár tudja, hogy Soph micsoda művészi illúziókra képes, és szeretne ő is kipróbálni egyet s mást. Egy kis vér, egy kis pókháló, egy kis por, törött csont, kötszer, körömcsipesz... Csincsilla... Kastélybeli pletykák alapján a csincsilla is lehet ijesztő, csak meg kell találni hozzá a zavarában eléggé dadogó levitást.
Móric tanulni akar, ez egy ritka pillanat, ne rontsd el kérlek Soph. Kérlek. Hát a tanárbácsiikrekhez mégsem mehet oda, hogy "NONCSIBÁCSI, SZERETNÉK TUDNI IJESZTENI", mert még a végén kirúgnák tanonckodásából. Vagyis az nem lenne baj, ha a végén rúgnák, de még igencsak az elején van. Szóval... - légyszi? - És finoman megpróbálja egy félreeső terem felé terelgetni magukat, ha a lány ez ellen nem tiltakozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=829861#post829861][b]Mórocz Áser Móric - 2021.04.20. 01:17[/b][/url]

Fel van dobva. Ennél is jobban majd csak akkor lesz, amikor olyan tudás kerül a birtokába, amely gazdájának jelenleg kettejük közül csak a lány mondhatja magát; egészen addig csupán napos-idő-van-kint, nem-szólt-rám-egyik-órán-sem-a-tanár, volt-finom-reggeli, Móric-nem-csórta-be-a-zoknim módon görbül mosolyra a szája. Szóval olyan péntekesen érzi magát - elvégre ez a minden sikerül érzés a péntek szinonimája -, annak ellenére, hogy csütörtök van, legalábbis a telefonja mindenképpen azt mondta, mert reggel be sem akart kapcsolni. Hihi.
Khm. Szóval a lényeg az lenne, hogy Móric könnyedén megkörnyékezi a lányt, aki vonzerejétől hasra esve igyekszik teljesíteni minden kérését, de mint látható, ez pont annyira irodalmi, hogy ne történjen meg. Töretlen jókedvvel vezeti be magukat azért a terembe, és senki ne nézzen ferde szemmel itten, abszolút udvariasan vállánál fogva terelgeti Sophie-t, és az, hogy bezárja maguk mögött a termet még egy bűbájjal is, nem azért történik, hogy a lány csapdába csalva érezze magát, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy merjen majd élni képességével. Mielőtt bárki csúnyán nézne rám ezekért a körmondatokért, csak tájékoztatásul közölném, hogy a fiam fejében élő hangoknak sem szokásuk levegőt venni. Így autentikus. - Áser - bólint, bár nem igazán érti mit számít ez, de az emberek mindig túl sokat foglalkoznak azzal, hogy elkülönítsék őket egymástól.
- Nos igen, igen, de nem - helyesel, és tagad, ártatlan mosolya alapján pedig mindenki biztos lehet abban, hogy ezzel egyetlen célja van aktuálisan: összezavarni a lányt. - Najó, szóval - unja meg a hatásszünetet - arra szeretnélek megkérni, hogy taníts meg pár olyan illúziót, amire én is képes lehetek, ez fontos, és ijesztő, de én nem ijedek meg tőle - mármint persze én semmitől nem ijedek meg, de érted Soph, szóval valami mencit, de amit minőségien meg is tudok csinálni.
És lássanak csodát, a csillagszemű juhász tompán ragyog Móric ábrázata mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=830564#post830564][b]Mórocz Áser Móric - 2021.04.28. 18:50[/b][/url]

Már éppen kihúzná magát büszkén. Már nagyon készül rá. Nagyon-nagyon. De aztán... Aztán végiggondolja, hogy igazából az előtte álló, törékeny kis lányka könnyedén, csettintés nélkül tudná elé vetíteni legnagyobb rémálmait, így inkább okosan visszavesz nagy mellényéből. - Annyira talán nem. - Majd bólint az egy évre. Kööörülbelül, de dátummemóriája férfiasan borzalmas. - Nem fogom, cserkészbecsületszó - fonja esküre ujjait, és titoktartási szándékát kiskutyaszemekkel is megspékeli, biztos ami tuti. Kellenek neki azok a vérfagyasztó, hússzaggató, hidegrázó, borzongató - elég lesz már Móric - illúziók! - Csak nekem, tündér vagy - teszi szívére kezét, ígérete jeléül, és rávigyorog a levitásra. Majd amikor meglátja, hogy a környezetük lassan változni kezd, csillogó szemű kisdiákként forog körbe, hogy mindent megcsodálhasson. Fekete, vörös, búgás. Oké, eddig jó, ezt még talán megtud- MI A MANÓ. Látszik, ahogy izmai összerándulnak, megugrik a dörömbölésre, fejét körbeforgatja, keresi a hang forrását. Persze az ő ott áll végig előtte, mozdulatlanul, így az első összerezzenés után vissza is fordul Sophie felé, és lassan lenyugtatja izgatott szívverését. Oké, oké, igen, végülis pontosan ilyesmire gondolt ő, bár kicsit kevés a vér, meg a csont, meg az agyvelő, de egyrészt ezeket ő még közel sem tudná ilyen szépen lemásolni, másrészt... Jah, a türelmetlenség egy csúnya, csúnya alattomos tulajdonság. - Szóval először csak szép lassan, legyen kicsit sejtelmes, ijesztő, és amikor már kezdené megszokni az ember, akkor BWAMM, hozzuk rá a frászt? - kérdez rá, hogy jól érti-e az általános képletet, majd ha a lány igent int, akkor megpróbálja Móric is reprodukálni a korábban látottakat. Kisterpeszbe áll (édesem), kezeit oldalra félig kinyújta (édesem), nyakát kiroppantja (ÉDESEM), és nyelvét kidugja szája szélin (ASDFGAHAQQAWWW), mire úgy érzi, készen áll. Mély levegőt vesz, és ahogy az távozik tüdejéből, úgy ereszkedik sejtelmes félhomály a teremre. A szép átmenet helyett azonban inkább hasonlít ez arra, amikor a rolót húzzák le az ablakon, nagy ugrásokkal lesz egyre sötétebb, nem olyan simán és könnyedén, mint amikor Sophie csinálta ugyanezt. Móric másik színt választ, méregzöldet kever a feketeségbe a piros helyett, az egésznek olyan hangulata kerekedik, ahogy a boszorkányok bájitallaborjait is ábrázolni szokták. A többfajta illúziók összekapcsolásától azonban tart, hiszen még messze nem megy tökéletesen, de hát pont ezért kell gyakorolni... Szóval ő most nem fog nekiállni panaszkodni. Még.
Elhúzza a száját az ergya hangra ami megszólal, a szobát beborító sötét zöldség pedig mintha megremegne a vesztett koncentráció miatt. Ehh, kicsit pánikban kap a feje után a fiú, akkor a hangot hagyjuk, stabilizálja a képet, és így ugrik neki újra még egyszer. Mintha táblán húzná végig valaki a körmét, olyan hang tölti be a szobát, pedig ez igazán minden, csak nem szándékos. Ekkor azonban már nem is tudja megakadályozni, az illúzió felbomlik, ő maga pedig teljes testében összerázkódva nyöszörög fel a hangra. A világ talán legborzalmasabb hangjára. - Bocsiiiiiiiiiiiii. Na jó, nem merem Soph, nem akarom ezt a hangot hallani - és megrázkódik.