34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Fejetlenség Folyosója - Kállay Ákos hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 215
Írta: 2020. október 4. 22:10 | Link

Kayla nyuszi

Nem véletlenül nem akart soha tanár lenni egy középiskolában. Diákként végül is szeretetett idejárni, jó volt a társaság, elszórakozott a többiekkel a klubhelyiségben, jól főztek, meleg volt, kapott kényelmes ágyat. Nem volt oka igazán panaszra – persze a bájitaltannal neki is meggyűlt a baja, mint oly sok diáknak, akik Felagundnál kényszerültek tanulni. Neki akár az átoktöréses, akár az aurori (nem) tervek miatt muszáj volt tanulnia, hogy később meglegyenek a megfelelő alapjai.
De tanárként… egészen más tészta ez a hely. Maga sem gondolta volna, hogy valaha nehézségként fogja megélni Ákos, aki mindig szórakoztatta a többieket a klubhelyiségben, azt, hogy kiálljon és beszéljen valamiről, ami egyébként még érdekli és szereti is. Mert hiába történt meg az a bizonyos eset, azon a ponton már sikerült túllendülnie, amikor gyűlölte az egészet. Összességében nem értékeli túl rossznak az órát, amiről éppen siet vissza a tanáriba, végül is a fiatalok érdeklődtek, a jelenlétük elviselhető volt… a maguk módján. Azért reméli, hogy a vele történtek nem fogja a többséget elriasztani az átoktörői hivatástól, mert ugyan sokakat érdekel nagyon ez a terület, de igazán csak kevesek lesznek alkalmasak elviselni az ezzel járó nyomást.
Már éppen lépne be a tanáriba, amikor valaki takarásából kikerülve nagyon különös jelenségre lesz figyelmes. Az egyik fiatal lányt találja a földön összeroskadva, sírva, a körülötte lévők meg leginkább az órájukra sietnek, éppen csak át nem lépnek fölötte. Az ajtót visszahajtva, egy-két trógert kerülgetve próbál a lány közelébe férkőzni. – Úúúgy, legyünk érzéketlen tulkok! – Kissé emelt, élesebb hangon tereli odébb a diákságot. Annyira nem érdeklik a tinidrámák, reméli, hogy nem arról van szó, hogy a leányzó rendszeresen a földön sírja ki magát és mindenki ismeri már. De ha már tanár vagy mi, akkor megkérdezi. – Mi történt? – Lép oda a szőke navinés arcát vizsgálva. Szerencsére nem az ő óráján volt, ez már jó jel, ha nem azért bőg. – Miért sír? – Kérdi maga is leguggolva a leányzó mellé, bár ebből neki sem lesz túl könnyű felállnia. Mintha furán állna a lába, talán kiment a bokája?

Szál megtekintése
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 215
Írta: 2020. október 6. 23:06 | Link

Kayla nyuszi

A tanulóévei alatt általában azok között a diákok között volt, akik mindig jelen voltak, ha bármi gond volt – no nem azért, mert ők okozták, hanem mert egyből mentek segédkezni, fontoskodni. Jó, néha ők is okoztak problémát, elvégre egy csapat tini eridonos fiú voltak, akik nagyon vagánynak érezték magukat. De a lelki dolgokkal akkor sem foglalkozott annyira, inkább csak amolyan logisztikai problémamegoldó emberke volt, esetleg segített befenyíteni másokat, igaz, nem egy kétméteres állat, akitől félni kell, most is 180 centi lehet. A munkahelyén is elég jól kezelte a problémákat – amíg azok nem a kollégák magánélete körül forogtak.
Azóta pedig sok víz folyt le a Dunán, lehetne azt mondani, hogy azok miatt a dolgok miatt, amiken ő is átment és átmegy lelkileg fogékonyabb lett mások problémáira, azonban ezt kifejezni nem igazán tudja, hiszen a saját érzéseit is jó mélyre igyekszik eltemetni.
Kissé ügyetlenül egyensúlyozva hallgatja a lányt. Nem volt éppen a legbölcsebb dolog ez a póz, de azért megmarad. – Egy átkot? Hm… – Nem száll szakmai vitába Laylával, hogy ez inkább csak egy rontás lesz és örüljön, hogy nem kapott telibe egy átkot. – Nyugodjon meg, jó? – Kéri határozott hangon, bár odabent egy kicsit bizonytalan. Szerencsére most nem remeg annyira a keze, hogy ne tudná végrehajtani az ellenvarázslatot, azonban így is benne van a hibalehetőség, az meg milyen ciki. Attól is tart egy kicsit, hogy nehogy ártó módon süljön el a bénázása, azonban a büszkesége már nem engedi, hogy más csinálja.
Először kissé értetlenül néz, hogy milyen nagylány meg seprűakrobatika VB, aztán leesik neki, hogy a szőke navinés valószínűleg versenyző lehet. – Nyugodjon meg, tudok segíteni. – Ismétli meg, ezúttal már kevésbé határozottan, inkább némi feszültséggel a hangjában. Nem nagyon tud mit kezdeni a síró nőkkel, zavarja a helyzet.  – Inkább az lesz a problémás, hogy elkapjuk az elkövetőt. Merre történt az eset? – Kérdi a lány szemébe nézve. Nem szórunk rontásokat meg ártásokat meg átkokat az iskola folyosóján, tenni fog róla, hogy elkapják az ilyen kölyköt. Hívja ki párbajra, ha problémája van. – Mindjárt becsengetnek és elt…megy a tömeg, leveszem a rontást. – Nagyon zavarja, hogy ezen az eleve kaotikus folyosón folyamatosan itt járkálnak körülöttük, attól fél, hogy megzavarják a koncentrációban, ne adj Isten még meglöki valamelyik hülye gyerek a kezét. Jobb lesz, ha eltakarodnak. Lassan a tanárok is szállingózni fognak, jobb lesz, ha siet.


Szál megtekintése
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 215
Írta: 2020. október 16. 10:09 | Link

Layla

Kínos pillantásokat vetve nézegeti a navinést, nem igen tudja, hogy mit mondjon még. Szerencsére rémisztőbbnek látszik a rontás, mint amilyen veszélyt valójában rejt, ő pedig képes megtörni – legalábbis reméli. Amit mondott, megmondta, az meg nem az ő stílusa, hogy nekiálljon babusgatni a lányt. Talán valamikor régen megtette volna, mert tudta, hogy ez lenne az emberséges, de most nem tudja már annyira meghatni. Pedig átérezhetné más rémületét, még ha nincs is nagy alapja. Mikor lett Kállay Ákosból ekkora suttyó, hogy nem érdeklik a könnyek?
Jobbját a combjára csúsztatja, hogy leellenőrizze mennyire remeg. Nem jó, de egy ellenrontás még belefér. Roppant kínos lenne, ha a nagy átoktörő, az átoktörés tanár, az átkok nagy mestere egy kis rontást nem tudna megtörni, nem igaz? Tán fel is mondana szégyenében, bár azt a minisztériumi melót akkor sem vállalná el, amit az apja szerzett. Menne a kocsmába. Dolgozni. Szigorúan. Dolgozni.
- De miért szórják itt az emberek a rontásokat? Nincs fegyelem? – Kérdi szemöldökét felvonva. Azt gondolná az ember, hogy ahol egy auror az igazgató, ott olyan kőkemény fegyelem van, hogy a diákok pisszenni sem mernek. Ha az ő apja lenne itt a vezető, szinte katonás sorban menetelnének a folyosón, nem rontásokat meg ártásokat szórnának egymásra. – Ha elég keményen járunk el, a Bűbájtanhoz is alig lesz kedve utána. – Lehetséges, hogy szigorúan nevelték és ezt átülteti a tanári dolgaiba, de inkább csak a szája nagy. Egyébként pánikol ettől az egész tanítástól, a keménykedés pedig egy jó eszköz a leplezésre. Ha be vannak fenyítve, akkor könnyebb velük. Tűnhet erős iróniának, amit mondott és kiváló póker arcnak, de akár veheti teljesen komolyan is a lány. Még Ákos maga sem tudja eldönteni, hogy hogyan értette, teljesen kifejezéstelen arccal jelentette ki.
Beszélgetésük közben a folyosón apránként kiürült, már csak pár lézengő csirkefogó járt arra, akik eléggé messze mentek tőlük, a tanárok pedig még épp nem iparkodtak órára. Nincs ki előtt égni a remegő kezével, remélhetőleg Layla nem fogja terjeszteni a látottakat. – Menni fog. Csak maradjon egy helyben. – Mondja a lánynak enyhén remegő kezével előhúzva a pálcát. Most lehetséges, hogy tényleg ráfér a lányra a nyugtatás, ha a férfi határozottsága nem elég, mindenesetre annak örül, hogy már nem bőg úgy. Pálcájával először balra suhint, majd felhúzza függőlegesen és koppint egyet a lány lába fölött. Halkan kimondja az ellenrontást, pont azt, amit akkor nonverbálisan használt, amikor visszaütött az átok. Most inkább nem próbálkozik nonverbális varázslással, nem biztos, hogy menne neki. A pálcájából fény tör elő, ami egy pillant alatt elvesz a lány nadrágja alatt. Az egyensúlyzavarnak ennyitől meg kell szűnnie. – Nos? – Kérdi fejét oldalra biccentve, pálcáját gyorsan leengedve, hogy ne látszódjon a tremor.
Szál megtekintése
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 215
Írta: 2021. április 24. 18:54 | Link

Marchetti

Megígérte magának, hogy ebben az évben változtat és nem viszi haza a munkát. Ennek több oka is van, mégpedig az, hogy rossz érzéssel tölti el, ha az otthonába toppanva munka után ismét feladatok fogadják. És nem olyanok, mint a mosás, mosogatás és takarítás, hanem folytatódik az iskolai tortúra. Beadandók javítása, szorgalmik pontozása, diákok nyűgjének megválaszolása, adminisztráció az órákról. Ezek hasonlóak a régi munkájához, hiszen ott is sokat kellett levelezni, olvasni és persze mindenről pontos dokumentációt kellett vezetnie, elvégre nagyon fontos volt a rend és a fegyelem, mert az életükbe is kerülhetett volna, ha valamilyen kis részinformáció nem áll a többiek rendelkezésére egy-egy bevetés előtt.
A másik ok pedig az, hogy itt egyszerűen hatékonyabban dolgozik. Feltéve, ha nem piszkálják, különösen Nadia. Ő nagyon sokszor kitalál valamit, de a többi kolléga is szeret kérdéseket feltenni.
Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy amit csak lehet a hét egy napjára szorít be, olyankor pedig látástól vakulásig csinálja. Picit halogatásnak tűnhet, de a szoros határidőtől és az üres tanáritól csak motiváltabbá meg hatékonyabbá válik a munkája.
Fáradtan lép ki a tanáriból, baljában egy szinte üres táska, most nem sok mindent kell hazavigyen, leginkább csak a személyes dolgait, amivel érkezett. Reszketeg jobbjával kissé esetlenül próbálja a régi zárba beilleszteni a kulcsot, mellyel az utolsó kollégának kell bajlódnia. Azonban a kulcs tekerése közben zaj üti meg a fülét, és nem a fejetlenség folyosójának szokásos neszei ezek, amik a falakon lógó portrékból jönnek. Kékjeivel kutatni kezdi a zaj forrását, melyet először a folyosó rossz oldalán próbál meg megejteni, azonban a csapódásból jövő visszhang egyértelművé teszi, hogy hol keresse az illetőt. Közel járnak már a takarodó időpontjához, nem kéne itt viháncolni. Szemöldökét felvonva figyeli a földön fetrengő, nevető diákot. Nemtán fogyasztani talált valamit, amit nem kellett volna?
Fejét csóválva indul meg a magán matató kölyökhöz, aki szemmel láthatóan jól szórakozik. Túl jól is.
Közelebb lépve pillantja meg a szájából kilógó cigarettát.
- Mit keres a földön? Keljen fel! – Lép oda határozott hangon, tekintetével a fiú pupillái után kutatva. Nem ő a káros szerek ismerete tanár, de talán még valamennyire felismer ezt-azt. Azt nem gondolná, hogy valamiféle nevető-rontást kapott. – Mindjárt takarodó van, fiatalember. Mi a neve és a háza? – A fiatalembernél megnyomja a szót, éreztetve, hogy nem kedvességből mondja. – A cigarettát pedig elkérem. – Teszi hozzá csak úgy mellékesen. Utóbbival nem feltétlenül ért egyet, hiszen ennyi idősen ő is bagózott, ahol csak lehetett. Volt, hogy le is bukott. De a szabály az, szabály. Rajta is számon fogják kérni.
  
Szál megtekintése
Fejetlenség Folyosója - Kállay Ákos hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium