Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=825602#post825602][b]Rentai Boglárka - 2021.01.31. 16:45[/b][/url]

Éjszaka minden csendes és sötét. Jó barátaimmá váltak már, azonban sosem lehet tudni, hogy mit tartogatnak. Vagy körbeölel, magához édesget és elfeledteti a problémáid, vagy kisemmiz, elvesz tőled mindent amit szeretsz. Néha magabiztosan és sérthetetlennek képzelve magam járom a folyosókat, de vannak napok, mint a mai, mikor sokkal több félelemmel indulok neki a járőrözésnek. Pedig tudom, hogy nincs mitől tartanom, de mégis. Úgy érzem, mintha minden sarkon veszély leselkedne rám. Azt hiszem, a gyerekkori félelmek maradéka mindez, amikkel nem tudok megbirkózni egyedül. Legalábbis teljesen nem.
Pálcámat a kezemben szorongatom, hogyha mégis beteljesülnének balsejtelmű jóslataim ne maradjak védtelen. Ma éjszaka a déli szárny van soron, az emelten kezdem, onnan haladok lefelé. A fejetlenség folyosójára kanyarodva meglátok valakit. Ujjaim erősebben fonódnak az ébenre. Halkan és nesztelenül próbálok közelebb lépkedni, hogyha egy esetleges rebellissel van dolgom, esélyt se adjak a menekülésre. Úgy tűnik, vagy nagyon ügyes vagyok, vagy a delikvens süket. Mindenesetre ugyanilyen halkan szedem lábaimat, míg elég közel nem érek ahhoz, hogy felfedezzem az illetőben Burtont. Mit csinál ő ilyen későn kint? Nem szaporázom meg a lépteimet, ugyanolyan kimértem és lassan közelítek, mint eddig. Mikor mögé érek, tenyerem finoman vállára csúsztatom. Elég pocsékul néz ki. - Minden rendben, Alexander? - kérdezem kedvesen. Vele sosem volt problémám. Nem idegesített annyira, mint a többiek, így nincs okom, hogy ne legyek kedves hozzá. Mostanában ilyen vagyok. Elképesztő.
Burton olyan, mint aki alva jár. Lehet, hogy igazából ez történik? Vagy csak későig bent maradt tanulni, és hazafelé indult, mikor sikerült elkapnom. Nem tudom. Mindenesetre egészen szürreális, ahogy csak áll ott és bámulja a festményt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=825618#post825618][b]Rentai Boglárka - 2021.01.31. 20:33[/b][/url]

Áll ott és bámulja a festményeket, egész addig fel sem tűnik neki, hogy én is jelent vagyok, míg meg nem érintem. Mindig tudtam, hogy elvarázsolt, na de hogy ennyire. A szöges ellentétem. Én az vagyok, aki mindig figyel és fülel, mindenhol és sehol igyekszik lenni egyszerre, hogy ne maradjon ki semmiből. Nyilván nem azért, hogy a legjobb pletykákkal képbe kerüljek, hanem hogy semmi se kerülje el a figyelmem. Ez már csak ilyen.
- Csak olyan elveszettnek tűntél - felelek kérdésére, kicsit aggódva. Nem is tudom, az arcán nem látszik semmi, mindösszesen valahogy olyan furcsa kisugárzás lengi körbe, ami nem hagy nyugodni. Persze, nem kéne így aggódnom, ha azt mondja nincs baj, hát nincs baj. Nem kell beleártanom magam mások dolgába.
- Igen, de ne aggódj. Nem büntethetnélek meg akkor sem, ha akarnálak - mosolygok rá féloldalasan. Ma éjszaka cuki kedvemben vagyok, szóval nem terveztem büntetéseket osztogatni. De így, hogy ő is mestertanonc amúgy sem tehetném meg, ha esetleg ettől félt. Bár akkor biztosan nem mászkálna kint, ha félne az ilyen apróságoktól. Vagy ki tudja. Az emberek néha elképesztően felelőtlenek, bele sem gondolnak tetteik következményeibe, vagy éppen mindösszesen egyáltalán nem érdekli őket az, hogy mit tehetnek meg.
- Kifelé mész, vagy befelé jössz? - érdeklődöm meg, csak hogy tudjam, ezután merrefelé fogunk sétálni. Mert az biztos, hogyha már összetalálkoztunk, akkor nem fogom hagyni, hogy egyedül kóricáljon. Először is, bármikor szembetalálkozhat valakivel, aki nem olyan kedves, mint én vagyok. Másrészről ha mégis van esetleg valami baja nem tudnám elviselni, ha esetleg rosszul lenne egyedül egy sötét folyosón. Ja, nekem is van lelkiismeretem meg ilyenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=826900#post826900][b]Rentai Boglárka - 2021.02.27. 16:26[/b][/url]

Ismerős ez az érzés. Képes vagyok így elveszni a könyvekben, és ezáltal a saját fantáziám birodalmában. Talán semmi más nem képes így elterelni a figyelmem, csak az olvasás. Valahol egy kicsit irigy vagyok rá, hogy képes egy festményre is annyira koncentrálni, hogy ne vegye észre, hogy valaki közeledik. Ugyanakkor aggasztó is egy kicsit, mert mi lenne, ha mondjuk valami baj történne? Ő tipikusan az az alkat azt hiszem, aki a mugli filmekben először halna meg.
- Legalább valami szaftos pletykán kaptak össze? Vagy hogy melyikük látta jobban Farkasházy fenekét? - kérdezek vissza saját stílusomban folytatva a poénkodást. Vagy valami olyasmit. Az emberek általában nem veszik a lapot, ha viccelni próbálok, ezért nagyon sokszor megsértődnek valami olyan apróságon, amin nem kellene. Ez ilyen.
- Igazából nem tudom. Gondolom a takarítsd ki a mosdókat, a trófeatermi trófeákat vagy a páncéllovagok folyosóján álló páncélokat hármasból választanék. Jobb kedvemben talán íratnék egy tizenöt oldalas esszét valami rémes témáról, mondjuk a trollok szaporodásáról - vonom meg vállaimat. A büntetéseket általában hirtelen felindulásból szabom ki, mindig éppen mi jut eszembe. Nyilván függ attól is, hogy miféle vétséget követett el az illető, hogy hogyan viszonyul hozzám azután, hogy fülön csíptem, meg persze hogy milyen kedvem van.
- A félig teli vagy félig üres pohár esete, tudom én - nevetem el magam. Nem gondoltam, hogy ez tényleg ennyire bonyolult kérdés lesz, de persze számolhattam volna azzal, hogy Alex így fog reagálni. Ismerjük egymást már egy jó ideje, és ő azok közé tartozik, akiket képes vagyok elviselni. - Kéne. De nem szeretek párosan járni, mert mindig hülyékkel osztanak be. Egyedül is vagyok olyan jó, mintha ketten lennénk. - Ez egy kissé egoistán hangzott, tudom én is. Ilyenkor közmegegyegyezés alapján én jobbra, a másik balra, aztán csókolom, nem kell látnom egész éjszaka. Persze van olyan is, mikor a járőrtársam normális, olyankor azért szoktunk együtt is cirkálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=827606#post827606][b]Rentai Boglárka - 2021.03.14. 19:42[/b][/url]

Nem vagyok hajlandó szavakat sem pazarolni rá, egyszerű vállvonással adom tudtára hogy én aztán nem vagyok érintett az ügyben, én legfeljebb a saját fenekemet nézegetem, másét nem szokásom. Azt az idegesítő kislányok csinálják, akiknek jobb dulguk nincs, csak hogy a férfiak után koslassanak. Esküszöm néha már undorodom az emberektől.
- Akkor csak a szokásos – válaszolok sóhajtva. Nem egy festményvitát láttam már járőrözés közben, és a többségük valóban olyan évekkel ezelőtti piszlicsáré dolgokon kapott hajba megint, hogy kedvem lett volna leátkozni őket a falról. Szégyen és gyalázat mai néha a falaink közt, vagy inkább a falainkon zajlik.
- Hányszor kaptál már büntetést, hogy így ismered a rendszert? – vonom fel szemöldökömet vigyorogva. Úgy tűnik ez az ártatlan navinés nagyobb fene, mint gondoltam volna. Ő tipikusan az, akiről még azt is képtelenség feltételezni, hogy véletlenül kerül büntetésbe – mert persze ilyenek is akadnak szép számmal, akik csak rosszkor voltak rossz helyen, de ez a kőszívű gyalázatos prefektust egy kicsit sem érdekelte. Na ez a prefi lennék én.
Valahogy jól esik a dicsérete, bár nem vagyok éppen rászorulva, de mégis. Kicsit megmelengeti azt a jégtömbbé fagyott szívem, vagy ami a helyén van évek óta. Más magyarázat nincs, hogy miért vagyok képtelen érezni. Legalábbis a legtöbb érzést, mert ha eszembe jut Kristóf… nem, inkább nem jut eszembe. Jobb lesz az mindenkinek.
- Szerencsére ezzel a legtöbben így vagyunk, szóval ritkán van az, hogy összekényszerülök valakivel akivel nem kéne. – Vannak akikkel kifejezetten szeretek éjszakázni, mondjuk Helvey vagy Scotti. Azok értelmesek. De mikor azzal a Vizsnyiczkyvel vagy Farkassal osztanak be… köszi, nem kérek belőle inkább.
- Ha hülye lennél, most nem állnék itt és nem beszélgetnénk – jegyzem meg kissé csípősen, csak amolyan Rentai stílusban. – Velem jöhetsz, nyugodtan – teszem hozzá egy félfokkal kedvesebben, ha esetleg ez jobban felbátorítja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=829846#post829846][b]Rentai Boglárka - 2021.04.19. 10:21[/b][/url]

- Ezt hívják a muglik szappanoperának. – A soha véget nem érő, nulla történettel rendelkező, de legalább nagyon drámai sorozatok pont erre a képre hasonlítanak. Egyszer, a múlt nyáron vagy mikor volt az, hogy együtt lógtam azokkal a csajokkal, na szóval akkor meg kellett néznem velük valamelyik ilyen nagy magyar drámai alkotást, én meg csak ültem ott és néztem, hogy itt mégis mi történik? Azóta sem jöttem rá, hogy ez kinek és miért jó, de inkább nem is kérdőjelezem meg. Mindenki azt csinál, ami neki jó, csak ne erőltesse rám többet.
Bólogatok egy sort, hogy világos, ő legalább nem csinál annyira nagy bajt. Azokkal nincs gondom, vagyis jobb napjaim és általában, akik csak császkálnak, mert nem tudnak aludni. Azok legalább csendben vannak, nem robbantják szét a fél iskolát és legtöbbször vissza sem pofáznak. Elgondolkodtat a kérdés, hogy melyik a legrosszabb, legkellemetlenebb történet, amit valaha átéltem. Van jó pár, amit fel tudnék sorolni, mégis, egy jut azonnal eszembe. – Egy rellonos prefektussal járőröztem, nagyjából a második hete volt, hogy megkaptam a jelvényem. Egyszer csak robbant valami, tőlünk két sarokra. Rohantunk mint az őrült, hogy megnézzük baja esett-e valakinek, erre hallod… a férfimosdó ajtaja alatt ömlött ki a víz, és ahogy benyitottunk két elsős kis rellonos fetrengett röhögve egy felrobbant wc-csésze mellett. Ki akarták próbálni, hogy mi történik ha abban főznek bájitalt. És ezután az ő prefektusuk a párjukat fogta és nem akarta úgy megbüntetni őket, ahogy megérdemelték volna – fejezem be fejcsóválva a mesélést. Azt hiszem ezt a történetet sosem fogom elfelejteni, annyira abszurd volt és nonszensz, hogy így állt hozzá az elméletileg nagy és felelősségteljes, az iskola érdekeit szolgáló prefi.
- Hát akkor így szerintem lefelé, kifelé megyünk – úgyis arra kellene mennem, így kölcsönösen elkísérhetjük egymást legalább a bejárati csarnokig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=830885#post830885][b]Rentai Boglárka - 2021.05.04. 22:08[/b][/url]

Bólogatok, hogy lényegében ennyivel össze is foglalta, igen, nem kell különösebben sokat hozzá fűznöm, mert ez minden, amit elmondhatott. Úgy látszik, még az is tudja mi fán terem ez a műfaj, aki csak hallott róla, és nem volt hozzá olyan közvetlen szerencséje, mint amilyen nekem. Áldhatom az eget, hogy ilyen csodás élményekben volt részem, nem? Hát nem. Ha lehetett volna kihagytam volna, de ami megtörtént az megtörtént, változtatni nem tudnék ha akarnék sem.
- Ne is mondd. Én a saját házam diákjait is ugyanúgy megbüntetem, ha megérdemlik. Nálam nincs kivételezés. – Mert tényleg, ha a levitás a hülye akkor ő kap ki, nincs mese, ha megérdemli akkor megérdemi, ennyi. Nincs különbség diák és diák között, mindenki egyforma és ennyi. Másoknak is így kéne hozzáállnia, de persze nem teszik, mert mindenkinek magafelé hajlik a keze ugye. Nem mondom, hogy nekem is nem esik rosszul, mikor a saját házamtól kell pontot levonnom, de megteszem ha kell.
- Jól tetted. Én sajnos nem vághatok senkit pofán, pedig néha szívesen megtenném. Így viszont marad a büntetőmunka, mást nagyon nem tehetek. – Nem vagyok agresszív, legalábbis szeretem ezt hangoztatni magamnak legalább, pedig amúgy de, lehet egy kicsit azért mégis agresszív vagyok, mert nagyon szívesen megütnék és megátkozni egyes embereket, mert szimplán már a létezésük is irritálja a lelkemet. De hát na, nem tehetem meg, így nem is teszem.
- Idekint? Egyszer szembejött velem egy róka. Érted, sétálok, aztán jön velem szembe, megszaglássza a lábam, aztán megy tovább. – Azóta sem tudom, hogy valami elveszett animágus, vagy igazi róka volt-e, a lényeg, hogy ennél különösebbel talán még nem találkoztam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=833238#post833238][b]Rentai Boglárka - 2021.06.27. 16:24[/b][/url]

- Valakinek a szigornak is kell lennie - vonom meg vállaimat egykedvűen. Mondjuk én nem csak azért fogom kemény kézzel a diákságot, mert megérdemlik, és akkor ezért beáldozom a saját lelki épségem. Nem, nekem ez így felel meg, ilyen vagyok, az már csak puszta szerencse, hogy ez jól is jön a mindennapokban, a feladataim elvégzésében. Magamhoz is ugyanolyan szigorú vagyok, mint mindenki máshoz, megkövetelem az önfegyelmet. - Valóban minden ember ilyen. Csak addig nagy a szája, míg nem kerül bele abba a helyzetbe. Aztán nehéz nem elszállni. - De én mégis úgy gondolom, hogy nekem sikerült megmaradnom a realitás talaján - épp azért, mert nem képzelek többet magamról, mint ami vagyok, vagy lehet. Én csak egy mezei prefektus vagyok, akinek az egyedüli dolga az, hogy rendet tartson. Hogy milyen eszközökkel, nos… az már más kérdés.
- Persze, hogy nem. De ha valakivel szemben erőszakot alkalmazok úgy, hogy az nem önvédelem, egészen biztosan leváltanak. - Pedig egyet kell értenem abban Alexel, hogy lehet néha hatásosabb lenne egy ilyen lecke, mint az, hogy üstöt sikáljanak, vagy páncélt fényesítsenek. Ez nem veszi el a kedvüket sajnos, de legalább mindig lesz aki tisztán tartsa az iskolát. Ez is egy előny, ha úgy vesszük.
- Hát nem tudom. Nem volt baj vele, szóval mondhatjuk, hogy aranyos, de azért mégis. Nem idevaló. - Nincs nekem semmi bajom az állatokkal, amíg nem akarnak széttépni, vagy mondjuk csak leharapni a kezem. De attól még nem hiszem, hogy illendő, hogy csak úgy megjelenjen itt egy róka.
Néhány másodpercig azt hiszem olyan tekintettel vizslatom Alexet, mintha meg akarnám ölni. Mi ez a hirtelen témaváltás? És miért erre a témára? De aztán megrázom a fejem és összekapom magam, hogy érdemi választ tudjak adni egy szúrós pillantáson kívül. - Valami alakulgat - zárom rövidre, remélve, hogy nem kezd el faggatózni. - Nálad mi a helyzet? Van kinézve valaki?