Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=809906#post809906][b]Antal Zina - 2020.05.30. 04:35[/b][/url]

Megeshet, hogy a - viszonylag - frissen beszerzett üst nem a legjobb módja a festékek és ecsetek hurcolásának, legalábbis Zina épp arra ébred rá - miközben sokadjára engedi le remegő karokkal a vasat -, hogy rettentően túlbecsülte erejét amikor telepakolta. A fogantyú tenyerébe vág, és tényleg, a megoldás nélkülöz mindenfajta praktikusságot, tekintve, hogy már maga az edény nehéz, anyagában, hát még púposra rakodva! De hát kellett neki kitalálni, hogy idefönt akar festeni, és felhurcolni döntésképtelenül szinte mindenét az alagsorból, ugye. Mert az olyan jó ötlet. Vászonszatyor, legközelebb, jegyzi meg fejben, majd újra nekidurálja magát, hogy két kezét a fülre fűzve siessen előre pár métert, amíg ereje futja- … Vagy legalábbis az eredeti terv ez lenne. Miközben egy kósza, copfjából kiszökött tincse orra elé hull, fejét felvetve fújtat egyet, megpróbálva a légáramlattal hátraküldeni, nem néz a lába elé, és bizony a következő dolog amit észrevesz az már csak egy taszajtás, egyensúlyvesztés, és a padló maga alatt. Azonnal felnyomja magát oldaláról térdelésbe, és tehetetlenül hallgatja, ahogy cókmókjának csörömpölése beleolvad a folyosó zavargásába, hiszen a festékek, ecsetek bizony azonnal a szélrózsa minden irányába gurulnak. Egy vörös folt cikázik át mellette, szeme sarkából veszi észre a kismacskát, de nem pislog utána, fel sem fogja igazán mi lehet az, inkább azt keresi miben botlott meg - a kérdés pedig villámgyorsan kiben-re módosul, ahogy megpillantja Linneát. - Óvatosan. Egyben vagy? - kérdezi, amint tudatosul benne, hogy ebben bizony ketten vannak, s közben önkéntelenül harisnyával borított térdére simul tenyere, leporolgatva a koszt. Egy mellette elszaladó épp ekkor tapos rá egy tubusra, amiből a türkiz festék robbanásszerűen nyomódik ki, foltot képezve a kövezeten, és a lányok esetlegesen hozzá közel eső testrészein, ruhadarabjain, így Zina kézfején is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=810017#post810017][b]Antal Zina - 2020.05.31. 21:59[/b][/url]

Szája széle megrándul a nevetésre, de kacagás helyett csak vállai ereszkednek meg kicsit megkönnyebbülten, hogy nem esett a lánynak nagy baja. Mosoly játszik tekintetében, ahogy ösztönösen keni szét a foltot bőrén, a mentegetődzést lassú fejrázással hárítja el, feje kíváncsian biccen félre, ahogy a történetet hallgatja. Macska? Óó macska. Az említésre körbenéz, hová is tűnhetett az előbb elsuhanó szőrcsomó… A mozdulat közben automatikusan nyúl az elgurult eszközök után, és húzza őket picit maga felé mielőtt még páran rájuk taposnak, de kétsége ne legyen senkinek, Lin minden szavára figyel - amit tegyünk hozzá, hogy a lányuk feje fölött rikácsoló boszorkányok nem könnyítenek meg túlságosan. - Úgy hallom nem unatkozol ma sem - rázza meg a fejét, amikor a másik befejezi a kis sztorit, és együttérzőn pillant fel - a macskák már csak ilyen izgalmas népség. - S vállat is von.
A másikkal ellentétben nem áll fel, csak térdelve kotorja egyelőre a fal mellé ami keze ügyébe kerül, hogy ott majd nyugodtan elpakolhasson, talán kevesebben buknak fel benne. - Persze persze, semmi gond - siet megnyugtatni a kérdezősködőt, miközben elhalász egy ecsetpárost, pont mielőtt valaki rálápne. - Megköszönöm a segítséget, de csak toljuk egyelőre félre - néz fel kapkodva, ahogy közben realizálódik benne mit is jelent, hogy látta elsuhanni a macsekot. - Az biztos, hogy a falaknak nem ártana egy kis vidámság - ért egyet Linnel, majd kapkodva felkel, aggodalmasan pillantva körbe. - A cuccok itt maradnak, viszont ki tudja milyen messzire szalad a macskád, ha nem megyünk utána! Vörös igaz? Ő suhant el mellettünk az előbb ugye? - kezeit tördelve pillant fel, hiába csupa festékfolt, inkább aggódik hova keveredik az a macska a folyosón. Ez egy varázslatos iskola, amiben varázslatosan sokféleképpen lehet eltévedni vagy megsérülni - még macskának sem kell lenni hozzá, ám rájuk nézve sem teljesen veszélytelen, azt rebesgetik. - Hogy hívják? - kérdi még, hiszen úgy sikeresebb lehet a szólítgatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=810141#post810141][b]Antal Zina - 2020.06.03. 16:30[/b][/url]

Ketten gyorsabban haladnak, mint remélte, pikk-pakk elkotorják az eszközöket az útból. Nem is árt, elvégre ki tudja milyen apró félrelépés vagy balszerencse kellene csupán ahhoz, hogy ezerszínű festékpaca borítsa a padlót az egyenlőre viszonylag homogén türkiz helyett? - Festeni, a rétre - tűr egy vékony, hajolgatás közben előre hullt tincset füle mögé. Picit talán feszeng is, hogy így rákérdeztek, arcszíne mintha egy pillanatra elmélyülne, de.. nem, ez csak a folyosó árnyjátéka, nem jön zavarba már az ilyesmitől. Ellenben összevont szemöldökkel hallgatja Lin aggodalmát - ami valamiért nem is hangzik olyan kétségbeesetten, mint fordított esetben Zina szkeptikussága tenné. Pici és vörösfehér, pici és vörösfehér… A lány körbefordul a leírásnak megfelelő, két láb vagy talár között megvillanó bunda reményében, egyelőre azonban - nagy csalódottságára - ilyet nem lát. - Csak megtaláljuk - bólint végül elszántan, némileg megnyugtatásnak szánva szavait. Önmaga vagy Lin számára? Jó kérdés.
- Mussukka - ismétli meg lassan, ízlelgetve a szót. Hirtelen nem tudja milyen nyelven van ez, vagy egyáltalán ismernie kéne-e, de nem kérdez rá, van most ennél fontosabb dolguk. Mindenesetre a becézés hangzása és jelentése is tetszik neki, ahogy erről szeme sarkában megjelenő vidám csillanás is árulkodhat. - Aranyos.
A másik lány szavainak engedelmeskedve kezd el cicabúvóhely után kutatni, és már épp közölné, hogy induljanak el valamerre, nézzenek körbe, amikor lepillantva támad egy ötlete.
- Nem lépett bele esetleg a festékbe? Sokkal egyszerűbb lenne, ha lennének tappancsnyomo- nézd, ott! Az nem az? - s ezzel a felkiáltással közelebb furakszik egy festékpöttyhöz, amit sok másik követ, szabálytalan cikkcakkban. - Amúgy - csípi el a halk megjegyzést fél füllel - hallottad azt a pletykát? A festménybanyáról, akit tavaly elpostáztak innen, hogy ne rikácsoljon? - somolyog, hangja kicsit talán hangosabb a kelleténél, néhány portré meg is hallja, és a zajszint mintha - mintha - némileg csökkenne… Egy pillanatig, mielőtt kitör a káosz, és mint egyszerre kezdenek méltatlankodni. Zina széttárja karjait, amolyan “ezek szerint tényleg igaz” kifejezéssel, majd újra lepillant, diákok lábnyomai között próbálva kivenni a sokkal apróbb macskatappacsok lenyomatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=811994#post811994][b]Antal Zina - 2020.06.21. 00:22[/b][/url]

Más talán rögtön lecsapna az alkalomra, hogy "majd megtanítalak", "segítek", vagy "gyakoroljunk együtt", ám nemúgy Zinza. Egyrészt tudja, hogy ő, mint igencsak kezdő és fiatal tanuló nincs birtokában annak a tudásnak amivel bátran azt mondhatná - bízd csak rám, másrészt bármennyit nyitott is társai felé, még mindig nem a legbarátkozósabb figura akit a hátán hordott valaha a föld. Föld, föld, Föld, föld... Mindegy. - Jó dolog - tesz hát csak ennyit hozzá sután, bátortalanul.
Nem ez az első alkalom, hogy magát sérthetetlennek gondoló kölyökmacska nyomaiba ered, sőt, Cica, a macskájuk (jó, a névadás nem lehet mindenkinek erőssége) pont így került hozzájuk - elbújt a kert végében, és a bokrok között bújócskázva kellett megfogni a nyivákoló kis teremtményt, hogy ne falják fel a vérmes kutyák. Vagy ne nyalogassák halálra a szeretetükkel. Bár nem tudja mi az a herrentejas izé, a hanghordozásból is egyértelművé válik már, hogy bizony megütötték a jackpotot - hát még amikor le is zsenizzék. Mondjuk ez utóbbit már csak mint felkiáltást fogja fel, hiszen megindul közben a türkiz tappancsok után Lin nyomában. Komoly marad, csupán szemének csillogásából süt, hogy mennyire jól szórakozik a portrékon. - Jajj azt tudom én is, mesélték, hogy már nagyban tervezi a következő akcióját. - Kellőképpen komoly ábrázat, megfelelő hangerő, bumm, elsős duó, portrébanyák 1:0. Milyen szerencse, hogy a festmények nem tudják őket megdobálni tojással és paradicsommal, csak fordítva lenne ez lehetséges - a lány ugyanis kiszúr egy portékáival fenyegetődző varázslót is nevetséges citromsárga talárjában. Nem is érdemel több pillantást.
- Szép lenne, de lehet kicsit nagy meló lenne lepetrificusozni mindenkit - vesz vissza a hangerőből ő is, miközben egy pillanatra - hangterjedési elgondolásból - abbahagyja a körbe-körbe forgolódást. - Fogalmam sincs egyáltalán lenne-e értelme egyesével... érted. Ajj - hajába túr - ha macska lennél hova mennél? Csendes helyre. Az itt nincs. Esetleg valami nasival előcsalogatni?
Egészen tanácstalan arcot vágva pislog a másik lányra, és már azt fontolgatja mennyire lenne kínos szépen megkérni mindenkit, hogy egy áldott pillanatra maradjanak már nyugton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=813553#post813553][b]Antal Zina - 2020.07.18. 19:29[/b][/url]

Ó igen, elég egy ferde pillantás, és már pontosan érti mivel is próbálkozik a másik. Sunyi somolygását nem engedi kiülni arcára, nehogy elrontsa vele a furfangos kis játékot, lassan lépdelve előre, le-lehajolgatva kontráz rá a másik szavaira. - Ó igen, erről hallottam ám én is! Állítólag ha megkerül a macska nem tudják majd végrehajtani a csínyt, tök szomorú lenne, vajon hol lehetaz állat? Véletlen sem kéne megtalálni... - Olyan angyali arcot vág mindemellé, hogy arról lassan freskóképet lehetne mintázni, beolvadna a kis pufók, félmeztelen szárnyasok közé. Görnyedten halad előre, hogy felfedezhesse, ha egy eldugott zugból kandikál ki egy cicamancs, vagy cicafarok, menet közben vissza-visszapillant társára. Aztán ki tudja, lehet árkon bokron túl van már az állat...
- Ihh - sóhajt fel a nasitlanság hallatán - nálam sincs most semmi, még a kis Dunakavicsot is odaadtam reggel Darwinnak, hogy kiengedjen a szobából. - Mondata vége már csupán motyogás, elvégre Linnea úgysem érthet sokat a Rellon házinövényének apró-cseprő rigolyáiból.
A "valami" aztán meglódítja Zina fantáziáját, eszébe jut a film amiről Anyja áradozott neki egy bagolyban... Maga elé képzeli, ahogy az embereket odébb lökdösve kiabálnák mindketten, hogy "jajj, beszartam", de aztán rögtön komolyságot erőltet inkább az arcára. Ez most nem az a hely, nem az az idő, meg különben is, mit szólnának, ha most ezt itt elkezdenék...? Inkább nem akarja kideríteni, túlságosan zavarbaejtő. - És ha azt mondanánk, hogy ez egy flashmob? Vagy igazából szimplán mondjuk meg, hogy cicát keresünk, segítsenek, biztos megértik, nem?
Nos igen, talán néha a legegyszerűbb megoldás lehet olyan egyszerű, hogy eszünkbe sem jut. - Ha mindenki elcsendesedik és figyel, még több esélyünk is van megtalálni őt nem igaz? - s egészen fellelkesülve, csillogó szemekkel néz a másik lányra, hogy beleegyezése esetén már fordulhasson is meg, egy "add tovább, cicát keresünk, segítsetek, ne mozduljon senki" felszólítással.