Böröczky Zoé

Hiába van kellemes őszi délután a vizsgák teljesen leürítették az agyamat. Szinte úgy járom a folyosókat, mint egy zombi. Igazából a hálókörletembe szerettem volna eljutni, de valahogyan eltévedtem és most azt sem tudom hol vagyok. Ráadásul van nálam egy halom könyv, meg jegyzetlapok is amiket cipelhetek, mivel a vizsgáimnak még egyáltalán nincs vége. Befordultam egy ismeretlen folyosóra, ahol még sosem jártam, de már az első lépésnél elcsúsztam valamin. Valamin amiről igazából most sem tudom mi, kissé nyálkás anyagú, lila színű valami volt. Csak az egyensúlyérzékemnek köszönhettem, hogy nem estem el és csináltam bolondot magamból. Bár ezek után nem tűnt annyira jó ötletnek, de azért mégis továbbindultam. Egyszercsak a semmiből egy újabb adag  lila izé termett a lábaim alatt, és ezúttal nem sikerült megtartani az egyensúlyomat. Estem egy szép nagyot és a könyveim is szétszóródtak. Miközben feltápászkodtam olyan cifra káromkodás hagyta el a számat amilyen még sosem. És mindez hangosan, annyira, hogy a folyosón valószínűleg mindenki tisztán hallotta. Ráadásul mérgemben még az egyik könyvtári könyvbe is belerúgtam egy nagyot, amit nyilván nem kellett volna

Böröczky Zoé

Mire sikerült feltápászkodnom, láttam, hogy valaki megindul felém. Talán egy gyakorló tanár lehet, úgy emlékszem már láttam máskor is a folyosókon, de mivel nem vagyok itt valami régóta, személyesen soha nem találkoztam vele. Igazából nem is nagyon akartam. Minek állnék neki a tanárokkal foglalkozni?
Hát ezt jól megcsináltam, gondoltam magamban. De azért nem mutattam magamon a gondolataimat, hanem kihúztam magam és hideg tekintettel néztem fel a nálam alig magasabb tanárnőre.
-Nem köszönöm, magamnak is meg tudom venni, ha majd szükségem lesz rá-válaszoltam neki, úgy, hogy a mondat még udvarias is lett volna, ha nem arra a konkrét kérdésre válaszolok vele, és nincs benne az a maró gúny a hangomban.-Egyébként pedig nem is az én hibám volt hanem ez a ***** folyosóé.
Majd mind aki jól végezte dolgát felé villantottam egy gúnyos mosolyt, hogy aztán továbbindulhassak. Csak közben elfelejtettem, hogy a könyvtári könyvem is nála van.

Böröczky Zoé

Úgy indultam tovább a folyosón, magasra emelt állal, magabiztos léptekkel, mintha az előbbi incidens meg sem történt volna. Azonban alighogy elindultam, a gyakorlótanár utánam szól. Abban a pillanatban esett le, hogy a könyv amibe belerúgtam még nála van. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy megspórolok magamnak egy utat a könyvtárba, ha itthagyom neki, de aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg elmesélné majd a könyvtárosnak, hogy hogyan bántam az imádott könyvével és azt nem biztos, hogy megúsznám büntetés nélkül. Így hát kelletlenül visszafordultam, hogy mégiscsak elkérjem tőle a könyvet. Felényújtottam a kezem ezzel jelezve, hogy szeretném visszakapni. Lehet egy kérem hiányzott mellőle, azonban nem voltam olyan idegállapotban, hogy ki tudjam mondani.