Csodaszép napsütéses reggelre ébredtem. Máskor jobb lenne ha rendesen behúznám a függönyömet az ablakon, mivel pontosan ez a csodálatos napfény volt az oka annak, hogy felébredtem. Mivel nem tudtam visszaaludni, reggel még reggeli előtt tettem egy kört odakint, szívtam magamba egy kis friss levegőt. Voltam ma már a könyvtárban is, kicsit nézelődni, aztán pedig már itt is volt az ebéd idő, és elment a napom fele. Semmi konkrét tervem nem volt mára, így hamar elért az unalom. Tetszett is, hogy ide oda járkáltam a kastélyban, szívesen mutogattam új külsőmet, még ha ezt nem is vallottam be magamnak. Amióta az eszemet tudom, mindig én voltam anyuci pici szőke kis angyala, így még élvezetesebb volt rókavörösben pompázni. A klubbhelyiségünkben egyedül üldögélve bámultam a falakat, majd végül, mivel már kezdtem magamat elég szánalmasnak találni, felpattantam és nekiindultam egy kis felfedező túrának. Egy olyan emelet felé vettem az irányt, amerre ritkán jártam, sőt, talán eddig csak egyszer kellett errefelé jönnöm. Egyik folyosóról fordultam be a másikba, mígnem egy hosszabb előtt találtam magamat. Hatalmas nagy volt a csend, minden kihalt volt. Egy perc erejéig még a libabőr is végigfutott rajtam, annyira furcsa volt az egész hely. Majd amint beljebb sétáltam a folyosón, a falon lévő egyik festmény cukkolni kezdett engem, és meglehetősen hangosan tette ezt, szinte már bántotta a fülemet - "Micsoda vörös róka! Eltévedtél? Biztos Ő itt a takarítónő, olyan külseje van" - Vízhangoztak fejemben a festmény szavai, amik egyre jobban és jobban kezdtek bosszantani, mígnem az egyik mellette lévő elkezdte elcsendesíteni, de az akkor sem hagyta abba.
- Befejeznéd végre? - kérdeztem tőle, hangomban hallható volt a bosszúság - Kezdesz baromira idegesíteni.