Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=583852#post583852][b]Kelemen Farkas - 2016.04.05. 19:52[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Minden fellelhető szabálytalanság ellenére unatkozik. Ez az ügy pillanatnyilag a lehető legkevesebb izgalommal sem kecsegtet, leszámítva a magát Cupidonak nevező tollas kis teremtményt, akit az iroda közelében kaptak el nem is olyan régen. Ezt leszámítva csupa felesleges aktatöltögetés. Kilépési engedélyek, belépési engedélyek, és ez még csak a jéghegy csúcsa így kezdetnek. A jelentéseket olvasgatni pedig körülbelül éppen annyi kedve van, mint az aktákat töltögetni, egyszóval semennyi. Lehet, hogy a délutánra váratlanul beálló esőtől ilyen nyomott a hangulata, nem minden kenhető a papírokra, ezt viszont elég nehéz megállapítani. Az biztos, hogy az irodában ebben a percben nem bírja. Az asztal mellett ülve egyszerűen nem bír a szövegre figyelni, így miután harmadjára olvassa ugyanazt a sort, és még mindig nem akar összeállni, miről is van szó, inkább fogja az egészet, összerendezi, majd felkel és kisétál az irodából. Ha tíz percre is, de muszáj nem papírokat látnia. Ennek a meglehetősen hirtelen döntésnek az eredményeként könyékig feltűrt ingben, zsebre dugott kézzel fordul be nem is olyan sokkal később az egyik egész elhagyottnak tűnő folyosóra. Már majdhogynem kellemesnek is mondhatná, ha nem visítana fel az egyik portré néhány lépésre tőle, mint akit nyúznak. Szemét forgatva hördül fel, hogy ebben a kastélyban az embernek sehol sincs egy percnyi nyugta, de megjegyzés helyett inkább tovább megy. A kisebb tócsát orra előtt kikerüli, csak annyit dünnyög félhangosan, lenézően, hogy ez itt kész életveszélyes. Vajon mikor omlik a fejébe egy fél oszlop vagy valami hasonló? Fel is néz, miután felötlött benne a gondolat. Biztos benne, hogy a diákok egy része égi jelnek venné és legalább titokban örömtáncot lejtene, hogy egy felügyelővel kevesebb, de azért nem most óhajt elpatkolni. Omladozó falszakaszt szerencsére nem lát, így inkább a lába elé nézve sétál tovább a folyosó vége felé, hogy aztán visszatérjen az irodába is a séta végeztével. Legalább kicsit kiürül a feje és talán jobban oda tud majd figyelni azokra a jelentésekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=583879#post583879][b]Kelemen Farkas - 2016.04.05. 21:08[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Mire a folyosó végéhez közeledik, már kezdi is érezni a séta jótékony hatásait. Egész megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, hogy nem zúg már a feje a sok gondolattól, még a kedve is kezd visszatérni, miközben lába elé nézve komótosan halad előre, egészen addig, amíg útját nem állja valaki. Fejét felemelve azzal szembesül, hogy egy aktát tartanak az orra elé. Pár pillanatig alaposan bámulja, majd nevetéssel küszködve húzza mosolyra a száját. Neki teljes mértékben úgy tűnik, hogy ez valami vicc, hiszen a kép és az adatok alapján ez egy macska aktája. Mióta figyelnek ők macskákat mégis? Sebastian arca viszont arról árulkodik, hogy ő azonban nagyon komolyan is veszi az ügyet. Vajon ez lenne az az akta, amivel Feigler egyik túlbuzgó beosztottja állt elő? Nem látta, csak hallotta hírét.
- Sétáló bögre? Megkérdezheti a kollégáimat, de kétlem, hogy bárki is különösebben meg akarná figyelni, amíg nem tárol benne robbanóanyagot vagy halálos mérgeket - válaszolja most már csak féloldalasan húzva mosolyra száját, majd fejét kissé oldalra döntve nyúl az akta után.
- Szép állat, ami azt illeti. Bizonyítottan megsérti a magántulajdonhoz való jogot? Mit csinált? Megette a szobatársa kanáriját? - kérdezi aztán, idézve az aktán szereplő, az állat ellen felhozott vádat. Tényleg túlbuzgó aktakukac lehet, ami ezt javasolta, elvégre mégiscsak egy macskáról van szó. Nem mondja, bizonyos állatokat illetően ő is szívesen látna egy-két ilyen aktát, de azok közül egyik sem egy macska. Mégsem azért jöttek ki, hogy megoldatlan kanári-eltűnésekkel foglalkozzanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=583936#post583936][b]Kelemen Farkas - 2016.04.05. 22:16[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

A fiú elengedi a papírt, amint utána nyúl, így kicsit közelebbről is megnézi, mi is a vád a szóban forgó cirmos ellen. A kanári is valaki magántulajdona tulajdonképpen, azt még nem is tartaná annyira nevetségesnek, mint amit pontosításként hall. Meglepetten pislog, szemöldökét kérdőn felvonva, és próbálja nem elnevetni magát. Ez aztán a roppant komoly vád.
- Zoknit... lop... - és nem bírja ki, hogy ne nevesse el magát. - Bocsánat... de ez valami... hihetetlenül... szórakoztató - teszi hozzá azon igyekezve közben, hogy minden második szó után előtörni akaró nevetését valahogy elfojtsa, vagy legalább vigyorrá minősítse vissza. Hihetetlen, hogy valaki tényleg aktát készített emiatt a macskáról. Visszaszolgáltatja közben a papírt.
- A kanári is valakié, de jogos. A zokni eltulajdonítása a tulajdonképpeni megsértése a magántulajdonhoz való jognak, noha egy macska esetében nem feltétlen vinném Szalamantonig az ügyet - vonja meg a vállát, végtére is még a vád se állna meg a lábán. Csak szerencsétlen fiúnak okozhat jócskán kellemetlenséget, ha, mint állítja, háztársai ennek fényébe rajta kérik számon az eltűnt fél zoknikat. Ugyan az említett ruhadarab eltűnése általában a háztartások rejtélyes esetei közé tartozik, és sokadik dimenziókat is emlegetnek ezen megmagyarázhatatlan események kapcsán, azzal nem büszkélkedne, hogy ők itt most kiderítették, hová tűnnek a zoknik. Visszaadva az aktát még körbepillant azért, hiába áll félre a fiú az útjából, majd éppen elhatározásra jut, hogy visszatér az irodába, ha egyéb megbeszélnivalójuk nincs, amikor Sebastian ismét megszólal. Bár csak reméli, hogy a napokkal ezelőtt tett ajánlatot sikerült végiggondolni, felcsillan a szeme és az irodába való visszatérés gondolata máris a múlté. Titkos folyosó? Felvonja a szemöldökét, és tekintete a képekre vándorol, miközben felméri a lehetőségeit. Tudja, hogy lehet csapda is, de ismer néhány varázslatot, és mégiscsak túlélte az Akadémiát is. Talán az a legcélravezetőbb, hogy még ha kételkedik is, nem mutatja. A pálcája ettől természetesen még keze ügyében van.
- Mehetünk - mondja végül, és követi is a fiút, amerre vezeti. Remélhetőleg nem azt akarja ennyire titokban közölni, hogy nemet mond, annak nem sok értelmét látná, de ki tudja. Mindenesetre kíváncsi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=584004#post584004][b]Kelemen Farkas - 2016.04.06. 11:41[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Igazán szórakoztatónak ítéli ezt az ügyet, aminek a jelentőségét szerinte valaki sikeresen eltúlozta. Még mosolyogva bólogat a megállapításra beleegyező hümmögés kíséretében, hogy bizony az a kihallgatás néminemű nehézségekbe ütközik. Vajon létezik egyáltalán tolmács, aki képes lenne közvetíteni a vádlott meg az ügyvéd, ügyész és további jogi méltóságok és tekintélyek között. Sose gondolkodott ezen, végtére is legfeljebb értelmes lények ellen folytatott eljárásokról hallott, már amennyire ő az ilyen jogi ügyekben egyáltalán jártas - nem mondaná, hogy az - és bocsánat, hogy leértékeli a cicust, de a hatályban lévő határozatok és törvények értelmében nem minősül értelmes lénynek. Ezért is nevetséges szerinte már csak az akta gondolata is a macska esetében, a vád ismeretében pedig különösen annak tűnik. Lassan azért csak elpárolog a késztetése a nevetésre, és ha már a fiú felhozza, hogy egyébként is szeretett volna vele beszélni, nem látja különösebb okát, miért ne követhetné az említett folyosóra. Ezek a festmények egyébként is csak az agyára mennek. Unatkozó pletykás teremtmények, akik minden beszélgetés esetében célközönségnek vélik magukat. Követi Sebastiant a drapéria mögött rejlő szűk folyosóra. Nem veszi rossz néven, hogy a fiú figyelmezteti, még ha csak egy egyszerű disaudióról is van szó.
- Csak nyugodtan - jelenti ki. Ugyan tudja, hogy már csak családi alapon is olyan varázslatokat tudhat a fiú, amiket mások aligha, de nem hiszi, hogy tartania kellene tőle. Az éppen általa kiszórt bűbáj egyébként is csupán érthető óvintézkedés, ki akarná, hogy kihallgassák? Sejti is már, milyen választ remélhet, bár ez azért még nem annyira egyszerű, mint lehetne. Más bizonyára már vígan bólogatott volna rá az ajánlatára, de nem Sebastian. Igaz, nem is várta.  
- Rendben. Hallgatom, miről is van szó pontosan - válaszolja, és érdeklődve  néz a fiúra. Nem egészen tudja, mit értsen az értékes nyomozási útvonalon, nevet, adatot, tárgyi bizonyítékot... de kíváncsi, bármiről is van szó. Az említett kérés különösen érdekli. Biztos benne már csak a megfogalmazásból kiindulva is, hogy valami különleges kérés lesz az általa ígért információk mellett még, hát szeretné hallani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=584118#post584118][b]Kelemen Farkas - 2016.04.06. 16:58[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Az óvintézkedéseket követően végre az is szóba kerül, miért is vannak éppen egy titkos folyosón valahol a kastély földszintjén, ahol feltehetően csak szabályszegésre hajlamos diákoknak szokása prefektusok elől eltűnni. Érdeklődve hallgatja, mivel is kezdi mondandóját a fiú. A kérés még várat magára, bizonyára okos stratégiai megfontolásból, de addig is elismerő mosolyra húzza a száját. Ez nem is rossz ajánlat, ami azt illeti, és bárkiről is van szó, mégsem kell azzal elszámolnia, hogy beárult valaki. Egy pillanatra fel is merül gondolatai között, hogy tulajdonképpen csalódott lenne, ha most olyasféle információt kapott volna, hogy kit hol mikor tud szabályszegésen kapni.
- Ez igazán remekül hangzik - állapítja meg, közben pedig a fiú arcát fürkészi. Nagyon kíváncsi, mi is lesz az a kérés, amit az imént említett. Nincs köze az alkuhoz, amit ő ajánlott, csak ebben biztos. Rá is kérdezhetne, de tudja, hogy anélkül is választ fog kapni pillanatokon belül. A feltehetőleg alaposan végiggondolt szavak aztán kissé meglepik. Felvonja kissé bal szemöldökét, majd futólag megsúrolja homlokát ujjai hegyével. Na ez aztán egy nagyszerű kérés. Megoldható-e? Hümmögve fonja össze karjait mellkasa előtt, és futólag egészen érdekessé válik a folyosó üres fala is, akárcsak a padló a lába előtt, amíg gondolkodik a válaszon.
- Mondhatok neveket, ha az úgy megfelel - válaszolja végül ismét a fiúra nézve. Nem tartja fontosnak indokolni, miért is, hiszen az mellékes. Az pedig, hogy mit gondol, miért rágódik viszonylag sokat a kérdés fölött, igazán részletkérdés. Lenne még kihallgatótiszt, kényelmes a Minisztériumnál, satöbbi, satöbbi, lehet ezt variálni.
- Egyébként miért fontos ez a lista? Azt elárulhatom, hogy bár személy szerint figyelemreméltónak találom az aktáját, mégsem áll a figyelem középpontjában - jegyzi meg nem sokkal később. Igazán szeretné tudni a választ, miért lehet fontos egy ilyen lista. Kíváncsi, kik szerepelhetnek rajta az ismerősei közül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=584291#post584291][b]Kelemen Farkas - 2016.04.06. 20:32[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Nos, meglepi a kérés és el is gondolkoztatja. A maga részéről nem tudja, mire is akarja felhasználni a fiú a listát, ez azonban nem jelenti, hogy nincsenek ötletei azt illetően, mire is lehetne felhasználni. Végül úgy dönt, hogy némi bizalmat megelőlegezve mond neveket, ha úgy megfelel a fiúnak, különben ő sem fog soha bízni benne. Ez a baj ezekkel a játszmákkal. Mindennek ára van, különösen akkor, ha az ember olyan valakivel igyekszik játszani őket, aki még hasonlóképpen is gondolkodik. Azt pedig már első találkozásuk óta tudja, hogy Sebastian éppen azért érdekes partner ebben a játékban, mert meglepő hasonlóságokat mutat a gondolkodásmódjuk. Sokkal nehezebb igazán meglepetést okozni bármivel is, és ezen valami csoda folytán még a háta mögött lévő tapasztalat se akar túlságosan javítani. A beleegyező válaszra megkönnyebbülten szusszant fel. Rendben. Remélte, mert esze ágában sincs leírni semmit sem, ami aztán ellene szólhatna később. Viszont ha már ennél a témánál tartanak, az még érdekelné, miért ilyen fontos a lista. Az első válaszra egy fél pillanat erejéig elgondolkodik, mégis hogy kerül ide a macska, aztán a következő pillanatban már el is vigyorodik.
- Bármennyire szép állat is, nekem továbbra sem érdekes, hogy rajong mások fél pár zoknijaiért - vonja meg a vállát, bár az az érzése, hogy ez még fel lesz emlegetve nem egyszer, hiába nem az ő baklövése volt a macskáról készült akta indítványozása, de még csak nem is az ő beosztottjaihoz köthető.
- Ehhez a túlbuzgó hivatalnokoknak nem sok köze van. A veleszületett képességek feljegyzése nem igazán hasonlítható össze a nemrég megtárgyalt példával, de a kire kell odafigyelni már valamivel meggyőzőbb érv - ismeri el. Egy egész kicsit elkedvteleníti a bizalmatlanság a fiú arcán, de ha őszinte, akkor tulajdonképpen ő sem áll jobban irányába, noha valamivel sikeresebben rejti el, hogy igenis kételkedik abban, hogy csak erre kellene az a lista. Sebaj.
- És mikorra tervezi ezt az úgymond cserét? - kérdezi végül, hiszen most mégsem fog nevekkel szolgálni, és nem is fog azelőtt, hogy eljutnának ahhoz a bizonyos szemtanúhoz. Nem fogja meggondolni magát, de szeretné biztosra tudni, hogy nem a semmiért mond el egyetlen nevet sem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=584581#post584581][b]Kelemen Farkas - 2016.04.07. 17:52[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Elhangzó kérdésére inkább választ várna, de ehelyett csak visszakapja a kérdést. Egy leheletnyit megemelkedik a szemöldöke, miközben eltűnődik rajta, hogy vajon a fiú nem számított volna arra, hogy belemegy egy újabb alkuba? Ha nem látta volna, hogy mennyire nyílt természet és nem próbál színészkedni, akkor talán most motivációk, okok és indokok bonyolult hálóját is elkezdené boncolgatni gondolatban és talán kiskapu után nézne, de így nem teszi. Kételkedik abban, hogy ebből nem lesz egyéb, mint ami most éppen tervben van, de ad egy esélyt annak a szemtanúnak és ezzel együtt az információcserének is. Úgy látja, hogy van értelme. Hümmögve pislog pár pillanatig maga elé, miközben azon töpreng, hogyan is lehetne ezt normálisan megoldani. Ha leírná, sokkal egyszerűbb lenne, arra viszont nem hajlandó. Száját elhúzva pillant fel végül, és gondterhelten fújja ki a levegőt.
- Mit ne mondjak, ez roppant érdekes lesz, hiszen nem tudhatom, mennyire releváns az információ, és nem tudhatja, nem gondolom-e meg magam, ha már válaszokat kaptam. Kétlem, hogy az adott szavam elég biztosítéknak tartja - jelenti ki végül, majd bólint a hozzáfűzésre.
- Megyünk? - ismétli meg a használt igét nagyon is kérdő hangsúllyal. Nem mintha zavarná az elképzelés, tekintve, hogy fogalma sincs, kiről van szó történetesen, és ha nevet is kap, még nem biztos, hogy azzal bármivel is előrébb jut az ügyben.
- Ez így egészen más megvilágításba helyezi az iménti kérdést. Ha egy szóbeli ígéret nem elég, akkor majd addig is megnézheti közelebbről mondjuk az igazolványom. Ha emlékeim nem csalnak, a múltkor is nagyon érdekelte, hogy néz ki egy ilyen. Bár még azért elgondolkodom ezen - mondja végül. Annyira azért nem tart tőle, hogy bármi is történne az említett igazolvánnyal éppen az orra előtt. Felfedezi a betűtípust? Igaz, még nincs ez így kőbe vésve, kitalálja, de az aktáját se nyomhatja a kezébe, hogy lapozgassa csak át nyugodtan, amíg ő beszámolókat hallgat. Jelen pillanatban ez az egyetlen ötlete, ami a leginkább mentesnek tűnik bármiféle igazán komoly következménytől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=584720#post584720][b]Kelemen Farkas - 2016.04.08. 00:09[/b][/url]

Sebastian Jared Selwyn
Péntek délután

Nem lepi meg, hogy a fiú helyben hagyja a megállapítását, sőt, értékeli is, hogy nem fűz hozzá semmit. Fölösleges is lenne, meg aztán legalább abban is biztos, hogy ez a játszma nem lesz egyhamar túl egysíkú és unalmas. A kijelentést hümmögve veszi tudomásul, majd vállat vont az újabb megállapításra.
- Rendben, nekem tulajdonképpen mindegy, a lényeg, hogy számomra fontos és semmi esetre sem lenne jó elveszítenem, szóval biztos lehet benne, hogy mondok neveket - válaszolja, és ha már a fiú megegyezéshez elegendő alapnak tartja a javaslatát, féloldalas mosolya ismét feltűnik arcán és úgy dönt, kezet nyújt ennek örömére.
- Meg - állapítja meg rövidre fogva, ennél többet igazán nincs miért tárgyalni már ezt sem. Jól nevelt aurorhoz méltóan kezet ráz, mert mégiscsak úgy tűnik, hogy lassan közös nevezőre sikerül jutniuk, bár tény, hogy buktatókból sincs hiány.
- Nos, akkor várni fogom, hogy értesítsen, pontosan mikor is ér rá az illető - mondja elgondolkodva, több megbeszélnivalót egyébként sem lát pillanatnyilag, a hol és mikor úgyis bizonyára attól függ, akivel találkoznia kell. Zavaró a gondolat, hogy nem ő dönt és hirtelen rengeteg önuralmába telik nem tenni semmilyen megjegyzést ezt illetően, pedig az jönne csuklóból, és el is szúrná, amit már elért.
- Valami egyéb még esetleg? - kérdezi inkább végül, mert ha nincs, akkor ő vissza is tér az irodába folytatni a jelentések bogarászását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=631525#post631525][b]Kelemen Farkas - 2016.10.28. 20:21[/b][/url]

Nosztalgia érzése telepedik rá, ahogy befordul a folyosóra. Nagyon is jól ismeri ezt a folyosót, minden titkos átjárójával együtt, de a szemébe költöző, többnyire őszinte mosolyok mellékhatásaként megjelenő fényt nem ez a tudás csalja elő. Sokkal inkább annak köszönhető, hogy agya mélyén feldereng néhány kósza emlékkép is, miközben azt igyekszik felidézni, pontosan hol is találhatók azok a már említett átjárók. Java-részüket még Sebby mutatta meg tavaly, bár az az azóta eltelt idő jóval többnek tűnik, mint egy év, és mintha tudása is jóval kopottabb lenne a kelleténél. Pusztán néhány hónapja nem járt itt szabályszegő diákok után kutatva, és máris több energiát és időt igényel emlékeznie minden félrehúzható kárpitdarabra és jól álcázott rejtekajtóra. Arra nem is emlékszik pontosan, hogy vajon az előtte húzódó szakaszon melyik támpillér mögött is kell befordulni pontosan, és amíg ezen töpreng, lassulnak léptei is, ami nem jó. Nemsokára óraközi szünet lesz, ami egyik teremből a másikba rohanó diákok sokaságát jelenti, úgy pedig könnyű szem elől tévesztenie a lányt, akit most éppen kényelmes távolságból követ. Nem is különösebben feltűnő sötétkék egyenruhájában, kezében mappát lóbálva. Akár tanár is lehetne, ha érdekelné az ilyesmi, végtére is az iskolának van aurorképzése is. Az elmúlt év azonban beillett volna valamiféle hivatástisztázásnak is, amennyiben tanári babérokra támadt volna kedve pályázni. Ezek mellett a diákok mellett rövid távon kapna idegösszeroppanást. Csodálja is azt, akinek van ehhez kellő elszántsága, vagy inkább hivatása, mert ehhez is biztos éppen annyira kell, mint ahhoz, hogy valaki aurornak menjen és a rend védelmének szentelje az életét. Elhaladva a szerkesztőség előtt a biztonság kedvéért órájára pillant, majd gyorsít a léptein, hogy utolérje a lányt, közben már fontolgatva, milyen ürüggyel szólítsa meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=631552#post631552][b]Kelemen Farkas - 2016.10.28. 22:11[/b][/url]

Milyen rég is volt ilyen izgalmakban része, mint valakit követni, hogy megtudja, nem beszél-e olyan dolgokról, amikről nem kellene. Sajnálatos módon lehallgató bűbájokat nem szórhat ki ezúttal az egész kastély területére, meg mindenhová, ahol csak a lány megfordul, így macerásabb lesz ez a munka. Arra is gondolt egyébként, hogy talán majd idővel megajándékozhatná a lányt valami okos kis varázstárggyal - kellőképpen sok a varázstárgykészítő a szerettei körében is ahhoz, egész pontosan kettőből kettő, hogy ez ne okozzon gondot -, amit lehallgató bűbájjal láttak el, aminek köszönhetően sokkalta egyszerűbb lesz a megfigyelése, ahhoz azonban előbb el kell nyerni a bizalmát. Meg természetesen a főnökei engedélye sem egy utolsó szempont, azt viszont gyanúja szerint egyszerűbb lesz megszerezni, mint Götze kisasszonynál elérni, hogy elhiggye, neki nem áll szándékában a vállára kapni és elhoppanálni a világ végére. A világ végére nem vele hoppanálna, az már biztos, ez viszont már másik történet. Amint ráébred, hogy gondolataiba merülve lemaradt tőle, gyorsít a léptein, hogy mégse veszítse szem elől. Ha csak követnie kellene, anélkül, hogy észrevenné, óvatosabb lenne jóval, most azonban csupán felmérni igyekszik, kivel is van dolga, hiszen még nem találkoztak eddig, pusztán egy aktához csatolt fényképnek köszönhetően tudja, hogyan is néz ki a rásózott munka alanya. Ideje lenne megszólítania is, mielőtt még netán futásnak ered vagy valami hasonló bizarr ötlete támad. Azok után, amiken átment az akta tanúsága szerint, meg sem lepődne, ha a legkisebb zaj is menekülési kényszert váltana ki például. Nem is kell sokat várnia, ami azt illeti. Götze kisasszony érzékei kellőképpen kiéleződhettek a veszélyesnek ítélt zajokra, és az, hogy gyorsított a léptein, ahhoz éppen elégségesnek bizonyul, hogy egy pálcával találja szembe magát pillanatokon belül, na meg két számonkérő kérdéssel is. Nem rémül meg. Szája szegletében inkább különös, jóságosnak tetsző, de mégis mindentudó színezetű mosoly jelenik meg, miközben fél kézzel oldalához szorítva a mappát szabad kezével megfogja a pálcát és odébb tolja, arra késztetve ezzel a lányt, hogy le is engedje. A sajátját nem kenyere használni, amíg rá nem kényszerül, hát nem is veszi a fáradtságot, hogy elővegye az ezüstös színű, faragott nyelű kőrisfa pálcát.
- Csak nyugalom. Hát úgy nézek én ki, mint a hétfejű sárkány? Van egy ajánlatom. Azt most szépen elteszi, én meg válaszolok a kérdéseire - ajánlja fel a szerinte nagyon is kényelmes megoldási lehetőséget, remélve, hogy el is fogadja a lány. Egész barátságosan pillant rá, ahhoz mérten, hogy kissé pesztrának érzi még magát, akkor is, ha a főnöke úgy próbálta meg felvázolni az egészet, mint valami kitüntetést, hogy a Nyomozóiroda munkatársaként is bevonják egy olyan ügybe, ami a Megfigyelő Szakosztály hatáskörébe tartozik. Türelmesen megvárja egyébként, amíg a lány pálcája kikerül a képből, majd felszusszan, mint aki megkönnyebbült, és kezét kabátja zsebébe mélyeszti.
- Na tehát... Kelemen Farkas, auror, egész pontosan kihallgató tiszt. Ami a második kérdést illeti, ismerősnek tűnik valahonnan, bár ha találkoztunk volna személyesen, arra emlékeznék, azt hiszem- válaszolja kedélyes hangon, mintha csak baráti csevegés lenne ez az egész beszélgetés, munkától teljesen független, véletlen kis valami. - Csak nemrég érkezhetett, a tavaly pedig bizonyára máshol tanult, különben nem kérdezte volna meg, hogy ki vagyok. Van szerencsém vagy éppen szerencsétlenségem túlságosan is ismertnek lenni a kastély falai között, miután a kollégáimmal itt töltöttük az elmúlt tanévet- folytatja aztán csak úgy. - Különben a legilimencia tanárt keresem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=631606#post631606][b]Kelemen Farkas - 2016.10.29. 14:32[/b][/url]

Általában nagyon is feszélyezi, ha pálcát szegeznek rá, jelenleg azonban nem kerüli el a figyelmét, hogy a lány nem igazán van abban az állapotban, akinek sikerülne használni is a pálcát. Ahhoz túlságosan is olyan, mint valami rémült nyuszi. Nyugalmát megőrizve úgy dönt pillanatnyi kockázatelemzést követően, hogy a legjobb az lesz, ha a pálca eltűnik a képből, Götze kisasszony pedig választ kap kérdéseire, amiket az imént hozzá intézett. Fel is kínálja a kompromisszumot készségesen, majd a válaszul hozzá intézett, ideges hangvételű kérdés hallatán szemöldökét kissé megemeli, és kezét leengedve néz egyenesen a lány szemébe várakozón. Na most mi lesz? Kényszerét továbbra sem érzi annak, hogy esetleg ő is a másikra szegezze a pálcáját. Pusztán állja a tekintetét, nem zökkenve ki nyugalmából, hiszen miért is idegeskedne? Szinte már bútordarabnak érzi magát az iskolában, amennyit alkalma volt itt tartózkodni, és anélkül is meg tudja indokolni, mit keres itt, hogy egyáltalán szóba kerülne a lány.
- Az imént ajánlottam fel, hogy válaszolok a kérdéseire, amennyiben elteszi azt a pálcát. Még a végén visszafele sül el valami varázslat, amennyire remeg a keze, és ugyan tudom, merre található a gyengélkedő, de nem szívesen magyarázkodnék Riviera kisasszonynak a hogyanokról és miértekről - válaszolja pár percnyi hallgatás után megtörve a csendet, és remélve, hogy talán ezzel is sikerül kicsit megingatni a másik abba vetett hitét, hogy minden dolga a nyomában koslatni végig a kastélyon. Aztán megtörténik a várva várt csoda, és leengedi a pálcát a lány, mire ő meg felszusszanva dugja zsebre szabad kezét, mint aki jól végezte dolgát, és a hőn óhajtott válaszokat is megadja.
- Pontosan - bólint rá a megállapításra, noha nehéz eldönteni, hogy most vajon a nevet illetően kell-e figyelembe venni a helyeslést, vagy a kijelentésre vonatkozott. További részletekbe ezt illetően nem bocsátkozik, mindenki úgy érti, ahogyan jólesik. Az ostobaság kérdését sem firtatja, hiszen honnan is tudhatna bármit a másikról, üres frázisokra meg nem pazarol energiát, főként, hogy ezt a legkevésbé sem érzi dolgának. Semmi köze ahhoz, hogy a másik mit gondol magáról, még ha éppen hangosan fogalmazta is meg, a terem említésére viszont már határozottan megrázza a fejét.
- Nem, kisasszony. Nem a termet, hanem a tanárt keresem, ugyanis nálam maradt a szemüvege. Bizonyára találkozott már vele, vagy legalább hallott róla. Sebastian Selwyn. Közel olyan magas, mint én, szőke, szürkéskék szemű, hajlamos diáknak nézni az ember... - töpreng el, mit is mondhatna még Sebbyről, ami releváns, mert tudni meglehetősen sokat tud, de kétli, hogy az itt számítana, hogy van egy óriási, zokniimádó ragdollja,  vagy az, hogy az ereiben is cukor folyik. - Mondjuk elképzelhető, hogy a teremben megtalálom, egy próbát megér - vonja meg a vállát, amint megvakargatta az állát, mintha attól bizony jobban menne a gondolkodás, de a várt hatás elmarad, úgyhogy inkább a kérdés megválaszolására fordít energiát. A krimi említésére majdhogynem elneveti magát mégis, mielőtt megszólalna, de végül sikerül egy szélesebb mosolyra szorítkozni.
- Ez esetben meglehetősen élénk lehet a fantáziája. Bevallom, azt feltételeztem, hogy inkább kellemetlen élményekben volt része, amik megfelelő táptalajjal szolgálnak a paranoia kialakulásához. Akad némi személyes tapasztalatom ez ügyben - jelenti ki úgy mellékesen, hiszen ő nem tud semmiről az égvilágon, még csak nem is ismeri a lányt, de nem is hallott róla. A bemutatkozás a következő pillanatban valamivel egyszerűbbé teszi a dolgát, legalább már nyugodtan szólíthatja a nevén is a lányt, nem csak gondolatban. A felé nyújtott kézre viszont nehezére esik visszatartani kikívánkozó grimaszát. Nem szereti, hogy mindig mindenki kezet akar fogni, távol áll tőle ez az egész, de az illem az illem, úgyhogy kénytelen kelletlen előhúzza zsebéből a kezét és megrázza a lányét a szükséges időre szorítkozva, egy másodperccel sem húzva tovább. Mégsem akarja, hogy a másik bizalmatlanabb legyen, hát odafigyel. - Örvendek, Götze kisasszony.
- Bárcsak fél év lett volna, de egy teljes tanév volt. Néhány felettébb különös ügy miatt nyomoztunk, mint vérfarkastámadás az erdőben, képességhasználattal való visszaélés és különféle kihágások - foglalja össze röviden, mit is kerestek itt tavaly. - Különben honnan érkezett, ha szabad érdeklődnöm?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=634284#post634284][b]Kelemen Farkas - 2016.11.04. 15:58[/b][/url]

Elgondolkodva bólogat a lány válaszát hallgatva. Tulajdonképpen igazán könnyedén meg tudná találni Sebbyt, amennyiben mindenáron meg akarná találni az elkövetkező öt percben, de bár tényleg nála van az említett szemüveg, pontosan tudja, hogy a fiú anélkül is remekül boldogul, meg aztán nem is miatta küldte ide a régi főnöke.
- Á, őt ismerve aligha találnám az udvaron, vagy a nagyteremben, a könyvtár viszont már esélyes, de talán mégiscsak a teremnél kellene kezdeni - latolgatja félhangosan a lehetőségeket, majd ha már a paranoia kerül szóba, bizony rákérdez. Ki tudja, talán kicsúszik a lány száján valami, ha még azt is hozzáteszi, hogy akad némi tapasztalata - végtére is az egész iskola tudja azt, hogy milyen érzésekkel viseltetik az elemi mágusokkal szemben -, de nem. Nem mond semmi olyat, ami elárulná, min is ment keresztül. Gondolatban máris kap egy piros pontot. Ügyes. Mindebből azonban Farkas arcára nem ül ki semmi, tekintete ugyanolyan érdeklődő, mint eddig, nem több.
- És milyen hátborzongatóan jóra sikerült művet olvasott éppen, ha szabad érdeklődnöm? - fordít kicsit a témán, barátságosan mosolyodva el, mielőtt még túlságosan is sokat piszkálná netán a paranoia kérdését, és bizalmatlanságra ösztönözné a lányt már kezdetben. Kezet is ezért fog vele, máskülönben talán megengedné magának, hogy ezt az illedelmes, de számára többnyire kellemetlen gesztust mellőzze.
- Kelemen - javítja ki végül a lányt egy meglehetősen engedékeny mosoly kíséretében, mint aki tudomásul vette a kísérletet vagy éppen tévedést, ki tudja, miért szólította a másik a keresztnevén, de bár szórakoztatónak tartja, inkább mellőzné.
- Mindössze egyetlen esetről értesült a minisztérium, a többesszámról nem tudok nyilatkozni - jelenti ki a vérfarkasok kapcsán, zsebre dugva közben a kezét, a mappát meg oldalához szorítva kész is az indulásra, hogy miközben viszonylag kötetlenül beszélgetnek, mégiscsak haladjanak a legilimencia tanterem felé is lassacskán. Nem a szomszédban van, de azért a lépéseit ráérősen igazítja a beszélgetéshez, mellőzve az öles lépteket és a kissé rohanásra emlékeztető tempót, így talán nyer még néhány percet pluszba, ha már tovább érdeklődik a lány felől, figyelve, mit is oszt meg vele. Az előírásoknak megfelelően természetesen a zsebében pihenő, beszélgetések megőrzésére is alkalmas varázstárgy minden egyes szót rögzít, hogy majd főnökei nyugodtan alhassanak, amint kielemezte a megfelelő személy a hanganyagot, és felrakta az archívum megfelelő polcára.
- Á, értem. Nem volt kellemetlen a váltás? - kérdezi félig-meddig saját kíváncsiságából fakadóan is, hiszen tudja, mennyiben is különbözik az ottani rendszer az ittenitől. A hozzá intézett kérdéseken elgondolkodik, végtére is hirtelenjében többet is kapott, legalább azt kénytelen eldönteni, milyen sorrendben válaszolja meg őket.
- Szintén a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában volt lehetőségem tanulni, majd a Sárkányölő Szent György Rendvédelmi és Aurorképző Akadémián képeztek aurornak. Bár a nyomózirodának dolgozom, kihallgató tiszt vagyok, és... - megvakargatja az állát futólag, igyekezve felidézni, mit is kérdezett még tőle a lány. - Ami az auror szakmát illeti, nekem nincs különösebb kifogásom ellene. Mozgalmas, izgalmas is a maga módján többnyire, és azon vagyunk, hogy fenntartsuk a rendet. Az ügyek... nos... hirtelen nem jut eszembe semmi érdekes, de ha aurornak készül, esetleg megpróbálhatok szerezni egy gyakornoki állást a kisasszonynak, amennyiben érdekli. Belátást mindig szívesen biztosítunk az érdeklődőknek, és jó esélye van később bekerülni állandó munkatársként, ha végzett a tanulmányaival - ajánlja fel nagylelkűen. Hátha a lányt érdekli, és így talán még többet tudhat meg idővel tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=636546#post636546][b]Kelemen Farkas - 2016.11.07. 23:26[/b][/url]

Kíváncsi, vajon kibillenti-e a lányt a kérdés a látszólagos nyugalmi állapotból, vagy sikerül válaszolnia, anélkül, hogy elkotyogna bármit is. Érdeklődve hallgatja szavait, minden apró részletre figyelve, de kénytelen elismeréssel adózni a lánynak. Biztos benne, hogy füllent, de olyan őszintének tűnik, hogy ha nem ismerné a háttértörténetet, még el is hinné. Abból pedig, hogy húzza az idő, azt a következtetést kénytelen levonni, hogy még csak nem is volt a kérdésre készenlétbe helyezett válasza, hanem jelen pillanatban találta ki. Spontán és rugalmas. Látja benne a lehetőséget, hogy jó auror legyen, főként, hogy úgy tűnik számára hirtelen, hogy képes a valóságra alapozva kerülni meg a kínos kérdéseket. Talán nem most olvasta a könyvet, de olvasta, és képes részletekbe menő leírást adni róla, szóval igazán ügyes. Talán még meg is jegyezné, ha tehetné, azzal viszont felfedné magát, így kénytelen, kelletlen, de még mosolyát is visszanyelve bólint csupán a válaszra.
- Még nem olvastam, de meglehetősen sok érdekeset hallottam róla. Az, hogy ennyire képes magával ragadni valakit, csak még egy ok, hogy ne halogassam tovább az olvasást - feleli, mellőzve a faggatózást. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy esetleg belekérdezzen apróbb részletekbe, hátha összezavarja Ildát, végtére is ráér arra még. A nevét viszont gyorsan és határozottan javítja ki. Farkasnak csak kevesen szólítják, ahhoz ugyanis elég sok idő kell, hogy addig eljusson valaki, vagy éppenséggel makacs kitartás, hiszen példa már arra is volt.
- Mégiscsak az a vezetéknevem - válaszolja féloldalas mosollyal, mellőzve a hosszas magyarázatokat és kitérőket, hiszen társasága egész gyorsan javítja át saját szavait. Egész kellemes társaság, állapítja meg csak úgy magának, pedig egy kicsit tartott tőle, hogy esetleg ő is nehéz felfogású, értetlen, esetleg elkényeztetett és idegölő jelenség lesz, mint amilyenekhez nem egyszer volt szerencséje az elmúlt tanévben. Különben is, ahogy nekiesett, az nem éppen volt biztató, de egyelőre azóta sincs jele annak, hogy bármi oknál fogva hibbant libának nevezhetné vagy valami hasonlónak.
- Nos, az valóban kellemetlen lehet, de bizonyára könnyen szerez majd újabb barátokat. Ugyan még éppen csak találkoztunk, de egész kellemes társaságnak tűnik, már amikor nem azt gyanítja, hogy követik - villant barátságos mosolyt a lányra, majd ismét lába elé nézve kezdi figyelni a padlót, elvégre itt bármikor megjelenhet a semmiből egy tócsa, vagy gödör. Ez a folyosó továbbra is balesetveszélyes, arról viszont már lemondott még tavaly, hogy ez ellen bármit is lehetne tenni, ha az iskolavezetésnek jobb dolga is van.
- Igen. Valóban - bólogat az iskolák jó hírét illetően. Szerencsésnek is érzi magát, még ha egyet s mást szíves örömest ki is hagyott volna, de hát az ostrom se Roxforton múlt például, inkább csak ő került oda rossz évben. A gyakornoki helyet elég hirtelenjében hozza fel, csupán remélve, hogy meg tudná győzni erről a főnökét, biztosat nem tudva, a lelkesedés hallatán icipicit megrándul a szája sarka nemtetszése jeléül. Na tessék. Még egy ember, aki úgy tűnik, hogy makacsul tegezni óhajtja, pedig neki egész látványosan szokása ragaszkodni a távolságtartáshoz. Ha mindez azonban nem lenne elég, a lány még a nyakába is ugrik, amitől sikerül megfagynia. Meglehetősen sok erőfeszítésébe kerül eltűrni egyáltalán ezt a fajta megnyilvánulását az örömnek, hát tükröződik is arcán, hogy sikerült sokkolni. Megkönnyebbülten szusszan fel, amikor a lány végre ismét hátrébb lép, és beletelik még kis időbe, hogy meg is tudjon szólalni.
- Komolyan segítenék, ha komolyan gondolja, hogy auror szeretne lenni. Látom, hogy nem reménytelen eset, sőt, csak ezt mellőzzük, kérem - válaszolja végül kezét leengedve, és nagy nehezen féloldalas mosolyra húzva a száját, hogy azért ne tűnjön barátságtalannak lehetőleg.
- Ehhez elég a jó emberrel találkozni - válaszolja, majd elgondolkodva piszkálja meg a szemöldökét, és vállat von. - Őszinte leszek. Kissé élénknek tűnik a fantáziája, és határozottan ingadozóak az érzései. Ráadásul ritka az az ember, aki tegez, az pedig még ritkább, aki a nyakamba mer ugrani, talán még a párom sem - foglalja össze a gondolatait. - Viszont megnyugtatom, nem rontott el semmit, az ajánlatom áll, és nem tartom ostobának, habár a paranoiával és a hangulatingadozással talán kezdenie kellene valamit, egy aurornak nem igazán válik előnyére egyik sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=640170#post640170][b]Kelemen Farkas - 2016.11.18. 08:05[/b][/url]

Megnyugtatja, hogy legalább nem valami rémes csitrivel van dolga. Kicsit tartott tőle, amikor pár nappal ezelőtt megkereste a volt főnöke, hogy ugyan mi lenne, ha. Alapos keresgélés eredményeként biztos akad olyan embere is a megfigyelési osztálynak, ki elég fiatal ahhoz, hogy a mestertanoncok között elvegyüljön példának okáért, és nem is kételkedik benne, hogy lesz is ilyen előbb vagy utóbb, ha nincs már most, de bizonyára mindenki nyugodtabban alszik, ha igazán alapos megfigyelésnek alá kerül a lány. Kezdeti kételyei ellenére valahogy neki fogyóban vannak a kifogásai, és bár mindig fenntartja ama nem túl előnyös nézetét, hogy a nők többsége szeszélyes teremtés és képes kellemetlen meglepetéseket okozni, úgy véli, jó ötlet felvetni a gyakornoki állás lehetőségét. Úgy mégiscsak kevésbé gyanús, ha felbukkan erre, hiszen néhanapján talán még teljességgel elfogadható, hogy benéz különféle kifogásokkal élve, mint az említett szemüveg, ami egyébként nincs is nála - de ez ugye csupán részletkérdés -, viszont ez hosszútávon se nem elfogadható, se nem hihető. Vagy talál valamit, aminek okán teljes lelki nyugalommal, feltűnésmentesen járhat be, vagy olyan megoldást keres, ami Ildát mozdítja ki az iskola falai közül. A gyakornoki állás éppen ilyen, bár a másik problémára is keresnie kell megoldást záros határidőn belül. Csak meg ne bánja ezt is. Ilda egész hamar landol a nyakában kitörő öröme eredményeként, amitől őt meg a frász töri ki, és roppant nehezére esik elviselni a kellemetlen helyzetet. Megkönnyebbülten szusszan fel, amikor végre szabadul, és nem is hagyja szó nélkül.
- Értem, értem. Felejtsük el - legyint engedékeny mosolyt tessékelve az arcára. Nem kell magyarázkodni, úgyse változik attól semmi. - Auror az édesapja? - áll meg egy pillanatra aztán egészen meglepetten pislogva, mint aki ezt még csak nem is sejtette. Pár pillanatig vár, mint akinek most áll csak össze a kép, majd ismét megszólal. - Csak nem Götze Áron? Hát innen volt ilyen ismerős a neve - vakargatja meg az állát féloldalas mosollyal az arcán, mintha csak most fordult volna nagyot a világ, amint rájött, kibe is botlott bele. Nem, nem olvasott ő aztán semmilyen aktát az égvilágon sehol, nem is tud semmiről, pusztán a véletlen műve az egész találkozás.
- Nos, a gyakorlat valóban másfajta tapasztalattal meg tudással szolgál, ezt a legkevésbé sem vitatom. Gyakornokként az ember meg olyan dolgokat tanul meg, amiket az iskolapadban nem, bár a rendvédelmi akadémia által nyújtott képzés egészen kiemelkedő minőség tekintetében - osztja meg a véleményét, ismét eljutva oda, hogy egész nyugodtan dugja zsebre a kezét megszabadulva az iménti feszültség nagy részétől. Kétségtelen, hogy túléli az érzelmi kitörés utóhatásait, csak újabb ne legyen ma osztályrésze, ha lehetséges. A megállapításra biccentéssel válaszol, megőrizve féloldalas mosolyát. Valóban, a jó emberrel sikerült találkoznia. De még milyen jóval.
- Ez megnyugtató - jelenti ki, mielőtt még megosztaná a véleményét a lánnyal. Egy pillanatra gyanakodva hallgatja aztán a válaszul elhangzó szavakat, a befejezetlen mondattól az az érzése támad, mintha majdnem kimondott volna valamit a másik, de határozottan ügyes, ha mégsem tette. Jól van az, ha csendben marad és nem osztja meg a részleteket senkivel. Az újabb köszönetnyilvánításra bólogat, mint akinek nem érdeme, hogy érdeket még csak ne is említsünk, és kapva kap az alkalmon, hogy inkább a részletekről beszéljenek további hálálkodás helyett.
- Természetesen mellettem, ha már én ajánlottam fel a lehetőséget. Akad néhány kitöltendő papír egyébként, de a héten akár be is jöhet, és elintézzük egy félóra alatt az egészet, ha önnek is megfelel így - ajánlja hosszas részletezés helyett, elmondani túl sokat úgysem tudna a papírok tényleges tartalmáról, és értelmét sem látja, hiszen pusztán néhány aláírás, személyes adat kell, semmi kisregény, és ezt Ilda majd helyben is látni fogja, ő pedig már siet, még vissza kellene érnie ugyanis dolgozni is a mai nap folyamán. A jelentés sajnos nélküle nem készül el, bármennyire is kényelmes lenne. - Mit szól mondjuk a csütörtökhöz? Addig előkészítek mindent, és még az irodában is körbevezethetem kezdetnek - zárja rövidre az egészet, majd ha sikerült megegyezniük, még köszönetet mond a társaságért, aztán az igazgató irodáját veszi célba egy kis kitérőt követően, hogy megbeszélje vele az őt is érintő részleteket ezt az ügyet illetően.