Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=615016#post615016][b]Catherine Shayleen Black - 2016.08.31. 17:37[/b][/url]

Nem túl illendő ilyesmit mondani, de ami igaz, az igaz: Shayleen hetek óta hajkurássza Kevint, hogy végre visszaadhassa neki a tárcáját. Hála annak, hogy őrült módjára elviharzott az erkélyről, kiesett a zsebéből ez a nem kevéssé fontos dolog, azóta pedig egyszerűen képtelen elkapni pár szóra az eridonost. Ez egy lehetetlen küldetés. Többször is látta a folyosókon, volt, hogy utána is szólt, sőt az is előfordult, hogy a srác pofátlanul farkasszemet nézett vele, de nem várta meg, csak lelépett. Egyszerűen nem tudta elkapni legalább arra az időre, hogy a tárcáját visszaszolgáltassa neki. Gondolhatjuk, mennyire idegesíti most már a dolog. Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy mi rosszat tett, amiért ezt érdemli, meg ráadásul még hurcibálhatja is magával valaki más iratait, ami meg ki tudja, milyen látszatot kelt kívülről. Tán lopta, nem?
Szóval szó, ami szó, kissé pipa most már a fiúra, már nem is keresi. Úgy van vele, ha összeakadnak, akkor jól utánadobja majd a tárcát és mehet isten hírével, ha már ekkora tahó vele. És persze mit ad Merlin? Hogy a fejetlenség folyosójára fordulva pont őt pillantja meg. Véletlenek összjátéka volna? Fogalma sincs, de látja a megcsillanó lehetőséget, ami szajhaként illegeti magát előtte. Legyen.
- Kevin! - egy elnyújtott üvöltéssel rohan felé, mielőtt azonban a fiú rájöhetne, honnan jön a hang, vagy ha rájött, megpróbálna elmenekülni, nos... Nem fog tudni. Shayleen a szó legszorosabb értelmében ráveti magát, fel a hátára, a nyakába, teljesen mindegy, csak jól megkapaszkodik benne és nem ereszti. Ez persze kívülről elég különös látványt nyújthat, annyi viszont szent, hogy végre minden problémájukat megoldja - véleménye szerint. Nem ez a legnőiesebb verziója a megoldásnak, de valljuk be, sokkal több, mint a semmi.
- Nem engedlek el, amíg meg nem ígéred, hogy nem fogsz faképnél hagyni! - csimpaszkodik nagyon, szavaiból süt az elszántság. Ha kell, kampót akaszt Kevin bokájára és úgy fog utána vonszolódni, de most megbeszélik ezt a dolgot és pontot tesznek a végére. Pont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=615829#post615829][b]Catherine Shayleen Black - 2016.09.06. 17:41[/b][/url]

Bele sem gondolt abba, hogy rohamával mennyi mindent idézhet elő, vajh mennyi kimenetele lehet egyetlen döntésnek. Kezdődhetett ott, hogy mint egy megtermett férfiember, egyszerűen csak hátrapillant, hogy "nini, mintha légy szállt volna rám, ó Shay, te vagy az?" Meg persze volt olyan forgatókönyv, hogy meginog picit, de aztán talpon marad. Az utolsó variáció, ami mind közül a legrosszabb, túl későn kezdett villogni a levitás agyában, már javában benne volt az ugrás lendületében, így úgy döntött, egyszerűen csak hagyja megtörténni. Tényleg.
Igyekszik stabilan megkapaszkodni a fiúban, legalábbis amennyire tőle telik, csakhogy ez a rögtönzött kicsi a rakás túlontúl ingatagnak bizonyul és igen hamar dőlni kezdenek. Shayleenben nem tudatosul, hogy egyébként egy Bájital Balaton kellős közepén tocsognak, így csak egy utolsó, ijedt sikkantásra maradt ideje. A földet érés őt is megviseli, mindkét térde a padlóhoz csapódik, kezeit viszont időben el tudja húzni, így legalább többi testrésze puhára, nevezetesen Kevinre esik. Ez már majdnem tökéletes manőver volt. Az adrenalin száguldozik ereiben, miközben felül, de nem száll le az eridonosról. Hogy is ne! Még a végén megint megszökik.
- Mondom itt maradsz, mert beszélni akarok veled! - mintha csak egy fogyatékosnak magyarázná, emelt hangerővel tagolja szépen a mondatot, hogy a srác egészen biztosan megértse. - Hetek óta üldözlek, hogy visszaadhassam a nyavalyás pénztárcádat, de te állandóan elmenekültél előlem. Nem hiszlek el, mivel érdemeltem ezt ki? - felháborodottan teszi karba kezeit mellkasa előtt, ám nem úgy tűnik, hogy meg fog mozdulni. Neki most jó helye van Kevin... Fenekén? Derekán? Csípőjén? Mindenhol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=623982#post623982][b]Catherine Shayleen Black - 2016.10.01. 19:08[/b][/url]

Annyira nagyon pipa volt már Kevinre, hogy az csuda! Midőn a természet alkotta férfiember hetykén menekült előle az elmúlt hetekben, úgy a Shayleenben felgyülemlő méreg és düh is csak egyre több lett. S kellett ez az eridonosnak? Hogy a lány már a legkegyetlenebb és legvégsőbb fegyverhez nyúljon? Kellett ez? Minden bizonnyal nem.
Most viszont, ha már egyszer be kellett vetni, bevetette, ennek eredményeképp most a földön hevernek. Illetve csak a fiú, a levitás köszöni szépen, kényelmesen elüldögél a formás fenéken, amit arra teremtettek, hogy pihe súlyát ráhelyezze. S hogy eszébe jutott-e felkelni onnan? Nem, nem jutott, azonban a lassan bájitaltól tocsogó nadrágja meggyőzi, hogy felkeljen. Véletlenül sem Kevin szavában bízik, hiszen már abban sem lehet biztos, hogy igaz, amit a srác kérdez.
- Legyen, de ha megint elszaladsz, akkor megtartom a tárcádat - nem mintha ez a durcizás bármilyen formában is fenyegető lenne, de azért ő nagyon próbálkozik. Lekászálódik Kevinről és előveszi pálcáját, hogy egy bűbáj segítségével tisztává varázsolja magát és ruházatát. A fiúval viszont nem ilyen kedves. Egyetlen manát sem hajlandó pazarolni egy olyan emberre, aki direkt kerüli őt, mindenféle indoklás és bűntett nélkül. Így hát igen, megvárja, hogy a fiú felkeljen, meg végighallgatja, amit mond, de nem hatja meg semmi sem. Ez már a vég kezdete.
- Akkor magyarázd már meg legyél olyan kedves! - felháborodottan fonja keresztbe karjait mellkasa előtt és sértetten néz a fiú szemébe. Soha ne felejtsd el, hogy egy anorexiás lányt csak egyszer bánthatsz meg, utána már szhatod. - Tudod milyen rossz volt, hogy nem is álltál szóba velem? Már hetek óta vissza akarom adni a tárcádat, de meg sem álltál, direkt kerültél! Mintha nem is tudom, leprás lennék! Könnyebb lenne megmondani, hogy idegesítelek, mint ez a bohóckodás - ismét megemeli a hangját és eléggé engesztelhetetlennek tűnik. Nos, drága Kevin, most előveheted a legeslegjobb indoklásodat, hogy megbékítsd, mert az, hogy sajnálod, bizony vajmi kevés lesz ide.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=649287#post649287][b]Catherine Shayleen Black - 2016.12.18. 22:23[/b][/url]

Természetesen Shayleen esetében is igaz az, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja a szerencsétlennek, merthát őszintén: mit tehetne ez a vékonyka, törékeny leányzó egy megtermettebb, erősebb férfival szemben? Nyilván semmit, azon kívül, hogy megvonja tőle a társaságát, ami jelen helyzetben nem is feltétlenül büntetés... Ettől függetlenül az elutasító testtartás megmarad, karjait szorosan mellkasa előtt tartja összefonva, hangjában pedig nem csupán feddés és sértődöttség, inkább megbántottság bujkál. Talán ezzel ráébreszti Kevint arra, hogy eridonosság ide vagy oda, nem viselkedhet így csak úgy.
Mire monológja végére ér, nagyjából meg is nyugszik, bár a válaszra továbbra is kitartóan vár. Egy tapodtat sem mozdul, csak szúrós tekintettel méregeti a másikat, aki... Mit is csinál? Áll, mint egy kuka. Illetőleg hadd javítsam magam: látszólag áll, mint egy kuka, mert eközben tekintete a levitás ajkaira téved, Shayleen pedig csak annyit érez, hogy arca szép lassan kipirul. Ezen az sem segít, hogy a szemkontaktus pillanatokon belül ismét kialakul, hiszen már tudja, hogy annak a szempárnak még csak gondolatfoszlányképp sem kellett volna oda tévednie, ahová tévedt.
A helyzetet csak súlyosbítja a közeledés, a be nem fejezett mondat, meg úgy különben is és egyáltalán... De mire oda jutna, hogy összerakja a kirakós darabkáit, már rég késő. Ruhája ismét festékes, ahogyan lassan arca is, hiszen Kevin és Shayleen ajka egyszeriben összeér, majd gyermeki puszi helyett szenvedélyes csókká válik. A lány totális döbbenetben áll, először fogalma sincs, most viszonoznia kéne vagy ellöknie magától a fiút, mivel azonban tiltakozni elfelejt, így szép lassan egész teste Kevinéhez simul, ahogy az magához húzza derekánál fogva. Mi a ménkő? Azonban még e gondolat sem képes legyűrni a tényt, hogy az eridonos korántsem csókol rosszul, tehát... Oké, adjuk meg magunkat, gondolja és viszonozza. Nem ver hevesen a szíve, a pillangók ugyanúgy alszanak, ellenben kellemes melegség járja át testét. Egészen más, mint Aiden, akinek csak a pillantásától fel tudna robbanni, ez valami sokkal finomabb és ahhoz képest - sajnos - jelentéktelenebb dolog. Mégis belemegy, mégis viszonozza, mégis reméli, hogy ilyennek kell lennie valójában. A saját szívét csalja meg, de jelen helyzetben nem érdekli. Lesz, ami lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=710069#post710069][b]Catherine Shayleen Black - 2017.12.19. 22:22[/b][/url]

A pszichológusi rendelő ajtaja becsukódik mögötte, ő pedig végre kiengedi a benn tartott levegőt. Hiába lett kimondva, hogy rendben van, a minden héten lefolytatott beszélgetések ettől függetlenül megviselik. Állítólag tavasztól már csak havonta egyszer kell járnia három hónapon keresztül, nyárra pedig olyan szabad lesz, mint a madár. Már amennyiben nem esik vissza. De nem esik, merthogy olyan kiegyensúlyozott, mintha az ég is oszlopnak teremtette volna. Az orvosa azonban óva inti: ne bízza el magát, ne lubickoljon a sikerben, mert bármikor jöhet a megingás, amit ha nem kezel megfelelően, egyenes ágú zuhanás lehet a vége. Az anorexia már csak ilyen, ha a hajlam megvan, gyógyulás ide vagy oda, bármikor visszazuhanhat az ember.
Már épp indulna a Levita felé, mikor látja, hogy néhány rellonos hangosan röhög valamin a folyosó végén. Szándékosan használom a röhög szót, ugyanis a nevet nem elég kifejező arra, ami ott zajlik. Shayleen, noha szereti elkerülni a bajt, kíváncsi lesz, ugyanis a két fiú majd megpukkad. Ezek után egyikük csitul, mond valamit, amitől még inkább nevetni kezdenek. Ahogy a zöldeket ismeri, ez egyetlen dolgot jelenthet: valakinek segítettek abban, hogy pórul járjon, de minimum mélyebbre kívánják taszítani.
Levitásunk tehát, mivel nem olyan szende, mint betegségének legmélyebb bugyrában, közelebb merészkedik és egy lányt pillant meg, aki a padlóról próbálja összeszedni festékeit. Ha ez nem volna elég, a mellette heverő, félig kinyílt füzetből szétszóródtak saját alkotásai, amit a fiúk gondosan megtapostak, ennek tetejében pedig még a női alakot teljesen beborítja a festék. Hogy ez hogyan is történt? Jó kérdés.
- Remélem kiszórakoztátok magatokat fiúk, mert a következő állomás a házvezetőtök lesz - csípőre vágja kezeit, mikor megáll a két fölé magasodó mögött. - Levita ház, prefektus, no és ti? - felvonja szemöldökét, mire a fiúk rögtön hátraperdülnek és szúrós szemmel néznek rá. A törvény viszont törvény, ideje elhúzniuk a csíkot.
- Nem mi voltunk, na. De már itt se vagyunk, úgyis jót röhögtünk ezen a szerencsétlenen - azzal hátat fordítanak és továbbra is hangosan hahotázva tűnnek el a folyosó végén. Shayleen szíve úgy dobog, mintha ki akarná ütni a mellkasát. Soha életében nem csinált még ilyen merész dolgot, hogy két rellonosnak hazudjon, ráadásul szemrebbenés nélkül. Ha tudták volna, ki ő, csúnyán megüthette volna a bokáját, de hát próba szerencse. Leguggol a navinéshez és megpróbálja óvatosan összeszedni a kissé megtépázott festményeket, miközben nem tudja nem észrevenni, milyen gyönyörűek.
- Sajnálom. Jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=710088#post710088][b]Catherine Shayleen Black - 2017.12.20. 10:05[/b][/url]

Sosem értette, mi olyan szórakoztató mások nyomorában. Úgy értem wáoh, elesett valaki, véletlenül se jusson eszünkbe felsegíteni, az olyan mainstream, rúgjunk inkább bele egy nagyot. Luxus volna, ha az emberek megtanulnák, hogy nem mindenki a barátjuk, vagy közeli rokonuk, hogy gond nélkül kinevessék először egymást és aztán segítsenek. Nyilván Shayleen is az első aggodalom után, hogy Adrian él-e még vagy hal, jót nevet rajta és csak utána segíti fel, de ők testvérek. Ez teljesen normális. De ha egy tök ismeretlen ember bukik orra, ha magában elsőre mulatságosnak is találja, odarohan, hogy felsegítse és, ha az áldozat nevet, hát belőle is kitör, aminek ki kell. Ebben az esetben viszont nem arról van szó, hogy valakit kigúnyoltak, de legalább segítettek, nem, itt még rá is tettek egy lapáttal, több napos, hetes, hónapos munkákat tapostak ronggyá. Ez nem fair.
- Nagyon szépek. Mármint, nem tudom, hogy mondjuk egy művész, aki híres-neves és évek óta űzi az ipart, mit mondana róluk, de így laikusként nekem tetszenek - egy aprócska mosolyt ereszt meg a lány felé, a bunkósági kérdésre pedig nem is reagál. Ha komolyabban végig kéne gondolnia, nem találkozott még kedves rellonossal, mert legyünk őszinték, az öccse sem kedves. Jó, igen, vele az, de végtére is rokonok - bár mint tudjuk, ez a sárkányok esetében igazán nem jelent semmit. Mondom semmit. Láttunk mi már cifrább dolgot is.
- Igazán nem nagy fáradtság, mi dolgom sincsen - tovább szedegeti a papírokat, miközben szomorkásan elmosolyodik a kiborult festékek láttán. - Ilyen bűbájt sajnos nem ismerek, de ha gondolod, feltalálunk egyet - megvonja vállát, sosem csinált még ilyet és őt ismerve biztos katasztrófába torkollna a próbálkozás, de bátraké a szerencse. Lassanként a szétszóródott vázlatok egybe kerülnek és már csak a festékek maradványai borítják a folyosót - és persze a navinést.
- Amúgy nem vagyok prefektus - elpirul a beismerés tényétől és sandán pillant csak Fanni felé. - Csak egy egyszerű mestertanonc vagyok. Nem kellett volna hazudnom, de rossz volt látni, amit azok a srácok csináltak veled - beharapja alsó ajkát igyekszik eltüntetni a szégyen pírját orcájáról. Mégis mindhiába próbálkozik, rosszul érzi magát. Megtanulta hogyan hazudjon, most viszont, hogy már nem teszi - nem teheti -, kifejezetten rosszul érzi magát tőle. Nem akarja újra megtanulni, milyen iparág is ez. - Te egyébként festőnek készülsz vagy ez csak hobbi?