36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Fejetlenség Folyosója - Tanja Gitta Polter hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 19. 01:18 | Link

Lénárd
hajnaltájt

Azzal kezdődött az egész séta, hogy az este volt az a csúnya vihar, amitől ugyan nem félt, hiszen tudja, hogy bent, a falaktól és ablakoktól védve biztonságban volt, mégsem igazán tudott aludni. Egészen sokáig forgolódott álmatlanul a mackóját szorongatva, bár nem úgy tűnt, hogy ez segített volna bármiben is. A bolyhos barna plüssmedve már szinte fojtogatássá fajuló ölelése ugyan jó hatással volt a nyugalmára, csak éppen az álmatlanságát elhessegetni nem tudta sokáig. Végül azért csak elfáradt annyira, hogy nagy nehezen elszenderedett, ebből a kis pihenésből azonban rémes álom verte fel, amiben Gregnek baja esett. Fene tudja, miért mászkált kint álmában ebben az időben a bátyja a pályán, de arra pontosan emlékezett, hogy látta a vihar kellős közepén zuhanni, és úgy ült fel, mint akit felrángattak, még majdnem sikoltott is, szerencsére nem igazán jött ki hang a torkán. Abban sem volt biztos, hogy a szoba többi lakója értékelte volna a korai ébresztést. Azonnal az ugrott be az agyába, hogy meg kell tudnia, hogy Greggel minden rendben volt-e abban a percben, így hát gondolkodás nélkül mászott ki a takaró alól, és lépett bele a papucsába, aztán már indult volna is, de még szerencsére eszébe jutott, hogy talán így, ahogy volt, túl feltűnő jelenség lett volna a folyosókon. Farmer rövidnadrágra cserélte az alváshoz tökéletesen megfelelőnek ítélt szürke pizsamanadrágot, a felsőt egy hosszabb fehér pólóra, magára rángatott egy sötétkék kardigánt, de még mindig álmos volt, így fel sem tűnt, hogy a topánok helyett a meleg bolyhos papucsaiba dugta vissza a lábait, úgy indult útnak hóna alá szorítva a Miától kapott mackót, és ujjaival végiggereblyézte haját tűrhetővé varázsolva az alvástól kócos szőke tincseit. Ásítozva sétált át néhány folyosón, majd egészen az alagsorig jutott gondtalanul, amikor rájött, hogy két okból is hülye ötlet volt ez a séta - először is Greget lefoglalja frissen szerzett barátnője, akiről nem tudja, mit művelt vele, de akármi is volt az, Greg nem éppen volt a régi, még az is elképzelhetőnek tűnt, hogy nála lehetett a lány éppen, másodszor Greg nem árulta el, hogy hogyan is lehet bejutni hozzá, ha netán halaszthatatlanul a nyakában csüngeni óhajtott volna, és ezért biztos, hogy még fog egyet hisztizni neki, most azonban semmit sem ért volna el vele. Greg hiányában semmiképp. Durcásan elmormogott pár nem éppen úrilányhoz méltó keresetlen szót előre a bátyjának címezve, mert hát itt aggódott érte, még akkor is, ha csak rosszat álmodott, de az a megátalkodott minta már nem is látná szívesen nála. Pfff. Lemondóan sóhajtott egy nagyot végül, magához ölelte a macit és elindult vissza a saját ágyába, hátha még reggelig sikerül aludni egy icipicit. Ez a folyosó nem is tűnt rossz választásnak, amíg be nem tette a lábát, mert aztán a következő pillanatban már meg is gondolta volna magát az útirányt illetően, ha nem lett volna késő. Papucsát nem vizes terepre tervezték, csúszásgátlómentes talppal pedig nagyon szépen száguldott végig a folyosó egy részén, mintha sokáig gyakorolta volna, pedig ő csak letette a lábát, rá egy termetesebb nedves felületére a talajnak. Lendülete volt még mindig kissé durcásan nagy lépteinek, hát csúszott is menten egyenesen előre, és a végére már a szemét is behunyta és ajkába harapva meg sem mert nyikkanni, vagy visításával felverte volna az egész kastélyt, így meg mindjárt nekicsapódik valaminek. Lehunyta a szemét, magához szorította a macit, aztán rábízta magát a vakszerencsére azt illetően, hogy mire is esik rá.  
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. július 19. 01:22 Szál megtekintése
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 19. 17:13 | Link

Lénárd

Hosszú sétát tett meg a semmiért, de végül jobbnak látta, hogy inkább visszatérjen a szobájába mielőtt bárkibe belebotlana. Nem szeretett volna bajba kerülni, igazán nem, még az ügyetlenkedés sem volt a tervei között. Egyáltalán nem is volt ügyetlen úgy általában, ebben a pillanatban pusztán nem látta az aktuális fényviszonyok mellett, hogy vizes volt a padló, és a ráadás az volt, hogy a papucsát sem ilyen terepre találták ki. Hoppácska. Minden gond nélkül megcsúszott azonnal, ahogy elérte azt a vizes területet és pillanatokon belül már szánkázott is végig akaratlanul az egészen. Egyensúlyát eléggé ingatagnak érezte ahhoz, hogy lelkileg felkészüljön egy esésre és néhány szép kis foltra a bőrén majd utólag, így szemét behunyva magához szorította a mackót és meg sem próbálta megakadályozni azt, ami elkerülhetetlennek tűnt. Már majdhogynem várta, mikor ér végére a vizes felületnek, és nem kellett nagyon megerőltetnie magát, hogy elképzelje, tudta ő, hogy amint ez megtörténik, ő a padlón köt ki a hirtelen megnövekedő súrlódás eredményeként, de ehelyett valami teljesen váratlan történt. Meg is lepődött rendesen, amikor valaminek nekicsapódott, pontosabban valakinek, akinek a keze ráadásul az ő derekán kötött ki. Hirtelen az első gondolata Greg volt, elvégre ki más kaphatta volna el csak úgy, mint az ő nagyra nőtt, csúcsszuper őrzőként funkcionáló bátyuskája? Az illata nem éppen olyan volt, mint amilyenre emlékezett, de erre biztos volt jó magyarázat, ez még nem tántorította el a hálapuszi gondolatától, az viszont annál inkább, hogy kinyitotta a szemét és felnézett. A mosolya nem hervadt le ugyan, de visszafogottabb lett azonnal, és fel is szusszant megkönnyebbülten, amint elengedték, a mackót pedig gyorsan a háta mögé rejtette. Már úgyis látta az ismeretlen, de azért még egy próbát megért, gyorsan kihúzta magát, még mindig háta mögött lóbálva a macit félkézzel, másik praclijával pedig kisimította a homlokából kósza tincseit és megköszörülte a torkát hálás mosollyal pislogva megmentőjére.
- Szia. Tanja vagyok, és bocsánat, hogy neked csúsztam... de nagyon szépen köszönöm, hogy megmentettél. Nem vagyok ám ilyen ügyetlen, csak nem vettem észre, hogy vizes a padló - közölte szinte azonnal, és már nyújtotta is a kezét, elvégre éppen bemutatkozott.
- Amúgy... te sem bírsz aludni, hogy ilyen korán folyosón sétálsz? Vagy... te talán prefektus vagy? - érdeklődött még mindig barátságosan mosolyogva és a nyugalma is teljesen visszatért, ahogy elfeledkezett minden korábbi gondjáról, bajáról a váratlan találkozás jótékony mellékhatásaként.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. július 20. 14:36 Szál megtekintése
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 20. 15:46 | Link

Lénárd

Hiába volt ezer és egy másik fiú még az iskolában, amikor tudatosult benne, hogy elkapták, első gondolata a bátyja volt, de hamar kiderült mégis, hogy tévedett. Egy ismeretlen mellkasának csapódott neki teljes lendülettel, szerencsére a szokásos nyugalma most sem hagyta cserben. Ha ez így történt, akkor ennek így kellett lennie, a véletlenekben nem hitt soha életében. Főleg emiatt nem jött különösebben zavarba az esetek nagy többségében, hát most sem, csak a macit próbálta nagyon gyorsan a háta mögé rejteni, miközben bemutatkozott rövidke magyarázkodással körítve. Hogy egyben voltak-e mindketten? Elkerekedett szemmel pislogott fel egy pillanatra, majd eszébe jutott, hogy tényleg ketten voltak, hiszen a háta mögött szorongatta az ajándékba kapott mackót is. Ismét mosolyt varázsolt az arcára, bár ez most annyira nem ment egyszerűen, mert nem éppen érezte nagyon felnőttesnek, hogy mackóval szaladgált a folyosón majdnem tizenhat éves létére, ám mégis előhúzta az említett plüsst. Kár lett volna rejtegetni próbálni, hiszen a fiú úgyis tudtára adta éppen, hogy látta.
- Igen, köszi, jól vagyunk - válaszolt máris, miközben most már maga mellett lógatta a mackót a karját szorongatva. Annyira nem is volt létfontosságú magával cipelni, pusztán azért számított sokat, mert Miától kapta, és rá emlékeztette. A következő pillanatban mégis magához ölelte fél kézzel, hogy  a fiú is láthassa, mit cipelt magával végig az ágyától egészen az északi torony alagsoráig, onnan meg vissza.
- Óh, ő egyébként Guinevere, de csak Gwennek hívom - mutatta be a macit, majd ismét leengedte a kezét, úgy lóbálta tovább maga mellett, hiszen az nem igazán töltött be amúgy sem védelmező szerepet, hogy folyton ölelgetni kellett volna. Alaposabban végignézett azért a fiún, ha már megkérdezték, úgy nézett-e ki, mint egy prefektus, majd megvonta a vállát.
- Nem igazán. Nincs jelvényed és még nem próbáltál megbüntetni sem - közölte, mit is állapított meg hirtelen, majd türelmesen végighallgatta a folytatást, mielőtt ismét megszólalt volna.
- Óh, értem. Én csak rosszat álmodtam, és meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e a bátyámmal, de aztán meg rájöttem, hogy aligha fogok bejutni a Rellonba. Visszatérve ez a túl sok aggódás tényleg nem jó. Tudom, hogy még alig ismersz, de akarsz esetleg beszélgetni? - kérdezte meg hirtelen ötlettől vezérelve, végtére is szeretett ő segíteni is másoknak, és ebben az időpontban úgy gondolta, hogy alvás helyett talán hasznosabban is töltheti az idejét.
Szál megtekintése
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 21. 00:57 | Link

Lénárd

Lénárdnak hála mindketten túlélték baj nélkül, hogy elcsúszott a vizes padlón, és ha már rákérdeztek, a mackót is bemutatta hirtelen. Nem félt ő egyedül megindulni a folyosón, Gwen nem volt a fényes páncélú lovag helyettese, aki megvédhette a sötétségben rejtőző gonosz szörnyektől vagy netán a rellonosoktól, nem véletlen tanítgatta Greg erre-arra, csupán elfelejtette letenni, amikor elindult a szobájából, éppen úgy, ahogy a papucsát is elfelejtette lecserélni. Korán volt még ezekhez a részletekhez.
- Guinevere, Arthur király felesége. Nem tudom, magyarul hogy mondják neki - jelentette ki, ha már a név eredetére kérdezett rá Lénárd. Ez is Mia ötlete volt, ő csak rábólogatott, hogy tökéletes lesz, főleg, mivel könnyen rövidíthetőnek tűnt. A kérésre bólogatott, és szinte azonnal a fiú kezébe nyomta a mackót.
- Amúgy mielőtt azt hinnéd, hogy félek nélküle a sötétben, vagy ilyesmi, ez nem igaz, csak félúton vettem észre, mint a papucsomat - pislogott le a lábára is, majd szája elé emelve a kezét ásított egyet, aztán meg kinyújtózott, tényleg korán volt még, és nem is sokat aludt, ennek a számlájára volt írható az összes oda nem illő részlet. Mint kiderült, egyelőre nem nézett elébe büntetésnek a nem éppen időszerű sétáért, így mosolya töretlen maradt, bár prefektusokkal is szívesen ismerkedett volna, csak nem ebben az időpontban és itt. Ennek ellenére csak összefoglalta, hogyan is került ide, vagyis inkább azt, hogy miért, majd heves bólogatásba kezdett arra a megállapításra válaszul, hogy van egy bátyja.
- Ühümm, van egy bátyám, Greg. De azért te se panaszkodhatsz. Két testvér... akkor te vagy a nagy a háznál, aki példát mutat meg nevelheti őket - közölte mosolyogva, aztán sóhajtott egyet a kérdésre, hogy hogyan is gondolta ezt a másik házba bejutást.
- Annyira nem lehetetlen, ha az ember tudja a jelszót, de Greg nem árulta el. Amúgy igen, másik házban van, rellonos, én meg navinés vagyok, de le merném fogadni, hogy a barátnőjét meg néha becsempészi a komisz. Mindegy. Te melyik házba jársz? - egyetlen pillanatra megint elkezdett felfele araszolni az adrenalin-szintje, csak egy nagyon kicsit érezte úgy, hogy az a lány, akárki is legyen, mert hiszen még nem ismerte, lenyúlja előle a bátyját, és ez nem kecsegtetett semmi jóval, de aztán inkább nagyon gyorsan tért vissza a jelen pillanatba, az mégsem tartogatott ilyen veszélyeket. Visszavarázsolta arcára a mosolyát is, és jobbnak látta teljes mértékben Lénárdra figyelni, ha már azt is felajánlotta, hogy beszélgethetnek, hátha attól kicsit is jobb kedvre derül majd a fiú.
- Dehogy untatsz, szívesen hallgatlak - közölte lelkesen, és pillanatokon belül ő is letelepedett a fal mellé, felhúzva maga elé a lábait, majd átkarolva a térdeit megtámasztotta rajtuk az állát, ölében a macival, és hallgatta figyelmesen, mit is szándékozott megosztani vele a fiú. Ahogy haladt előre a mondanivalójával, neki is jutottak eszébe az emlékei a válásról, meg arról, hogy a bátyját az édesapjuknak ítélték, és nagyon átérezte az egészet, annyira, hogy még a szája sarka is lefele görbült tőle.
- Úgy sajnálom, Lénárd. Mármint tudom, hogy nem volt az, de tudom, milyen rossz, ha elválnak az ember szülei. Az enyémek is elváltak, és a bátyám előre apuhoz került, és az volt életem legrosszabb éve, szóval ha nem is pontosan ugyanaz, de nagyjából átérzem - mondta ki pár pillanatig tartó hallgatás után azt, ami a fejében éppen járt, miközben a fiú vállának dőlt abszolút természetességgel. Hirtelen az a gondolat fészkelődött az agytekervényei közé, hogy na tessék, csak nem volt véletlen, hogy éppen vele találkozott. Legalább úgy ahogy értette, min is ment át éppen a másik. Teljesen váratlanul pislogott fel aztán rá, még mindig nekidőlve, ha eddig nem taszigálták vissza véletlenül a helyére, amiért bemászott a fiú aurájába csak úgy engedély nélkül és megszólalt.
- Hé... tudom, hogy nem egy világmegváltó ötlet, és a családi gondjaid sem múlnak el tőle, de mi lenne, ha valami vidámabbat csinálnánk? Ismered azt a viccet, amikor a nyuszika bemegy a gyógyszertárba? - széles mosolyra húzódott máris a szája, de mielőtt elárasztotta volna szegényt a kedvenc vicceivel, csak megvárta, hogy mégis milyen véleménnyel volt erről Lénárd.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. július 21. 00:57 Szál megtekintése
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 2. 00:03 | Link

Lénárd

Ha már a mackó kérdése előkerült, hiába igyekezett hirtelen elrejteni a háta mögé, hirtelen szükségesnek tűnt némi magyarázat gyorsan, röviden, velősen, mielőtt elkönyvelték volna félős anyámasszony katonájának, pedig ő aztán nem volt olyan, mi több, ha feldühítette valami, még a legijesztőbb alakoktól sem futamodott meg. Lénárd azonban nem volt ijesztő, és mint hamarosan kiderült, azt sem feltételezte, hogy Tanja félős lenne, amit leányzónk megkönnyebbülten vett tudomásul, így barátságos mosolyt villantott a fiú felé.
- Az ember ágyára dísznek nagyszerűek, az biztos, na meg csúnya viharok esetén ölelgetni őket... nem védenek meg, de azért nem rossz dolog - vallotta be azért kézen-közön mégis, hogy azért van, amikor a mackó szorongatása már majdhogynem megnyugtatta, de szerencsére gyorsan más téma boncolgatására tértek rá, és a hallottak alapján még az eddiginél is pozitívabban kezdett a fiúra tekinteni. Hogy is lehetett volna negatív benyomása, amikor eleve a jót feltételezte mindenkitől, aztán meg Lénárd az imént mentette meg és még az is kiderült, hogy nagy testvér a családjában. Ez utóbbi ugyan nem volt különösebben mérvadó információ, ha nem vetette volna össze azonnal azzal, amit otthon látott Gregtől, úgyhogy máris meggyőződött róla, hogy ha az ember nagy testvér, rossz ember nem lehet, annyira. Még akkor se, ha zöld az illető. Bár belegondolva Greg néha nagyon alaposan fel tudta bosszantani, de ez meg a testvéri kapcsolat velejárójának volt tekinthető a szemében, időnként még élvezte is, de ez meg éppenséggel másik történetet igényelt volna, így hát vissza Lénárdhoz, akiről máris csupa jót feltételezett. Mosolyogva bólogatott is a megjegyzésére, majd kicsit kinyújtózott, hogy megszabaduljon az álom maradék foszlányaitól, bár talán az a heves fejbólogatás is megtehette volna, amit arra a kérdésre produkált válaszul nagyon lelkesen, hogy sokat tanult-e Gregtől.
- Ühümm, csomó mindenre tanított, ezért sem félek a sötétben például - vágta rá szinte azonnal, majd kissé elgondolkodott, mit is kellene válaszolni a folytatásra, hiszen éppen az imént duzzogott itt nagyon éppen a bátyja miatt.
- Amúgy jól megvagyunk, bár kicsit messze voltunk utóbb és a levelező viszony után furcsa még közel lenni hozzá, de majd megszokjuk ismét - válaszolta végül töretlen optimizmusáról téve tanúságot, ám a barátnő kérdésköre kapcsán aztán mégis inkább nagy sóhaj hagyta el az ajkait.
- Nem is ismerem, az a legfőbb bajom. Fogalmam sincs, kivel van el, és ez most zavar, mert átiratkoztam Roxfortból, hogy ne legyünk a kontinens két felén, erre ez van és nem szeretem igazán, de... ehhh... majd csak jó lesz, remélem. Mégiscsak a bátyám, és egy testvéri kapcsolat csak nem ér véget egy barátnő miatt, ugye? - egy pillanatra elbizonytalanodva pislogott fel, tényleg úgy érezte, hogy hiába jött ide, ugyanolyan messzinek tűnt a bátyja, mint Roxfortból. Összehúzta magán a kardigánját, és mielőtt elszontyolodott volna teljesen, inkább mosolyt erőltetett magára és próbált jókedvű maradni. Gregnek csak eszébe jut majd, hogy már ő is ide tartozott, még ha nem is a Rellonba járt, ahol folyton szem előtt lett volna. Csak nem felejtette el, az nem létezhetett.
- Azért inkább ne akard tudni, milyen az, amikor feldühítenek - nevette el magát, és az Eridon hallatán elgondolkodott kissé, még nem mindent tudott éppen hová kapcsolni.
- Eridon? Az a piros-arany ház, ami olyan, mint a Griffendél? - kérdezte, hogy biztos lehessen a dolgában, majd ha már előkerültek az aggodalmak, biztosította a fiút, hogy igazán szívesen hallgatja a szavait, nem untatta őt kicsit sem, úgyhogy hamarosan mellette ült a földön és figyelt minden egyes elhangzó szavára. A válás említésétől is elszorult a szíve, és amint Lénárd a végére ért mondandójának, azt látta a legegyszerűbb megoldásnak, ha elmondja, hogy bizony, az ő szülei is elváltak, és bár bizonyára nem volt ugyanolyan a két tapasztalat, jobban érthette a fiút, mint valaki, aki ilyet nem élt át.
- Igen, egy cipőben járunk... aput ritkán látom, és eddig Roxfortban tanultam, Greget se láttam sokat, de legalább majd idővel kevésbé lesz rossz, azt hiszem - közölte, és igyekezett kedves lenni, valami vigasztalót mondani, bár annyira ő sem hitte el éppen a szavait, jobb nem lett a helyzet, csak már muszáj volt megszoknia. Furcsa dolog volt a szemében a felnőttek kapcsolata, már évekkel ezelőtt el is határozta emiatt, hogy férjhez menni sose fog, mielőtt aztán a fiú válni akarna. Nem tűnt érdemesnek.  
- Bármikor máskor is, ha szeretnél még beszélgetni - ajánlotta fel a köszönet hallatán mosolyogva, majd nemsokára megpróbálta valami kellemesebb felé terelni a témát, csakhogy gyorsan rá kellett jönnie, hogy talán nem ez volt a legjobb ötlete ebben a hajnali időpontban.
- Nem muszáj egyébként, tényleg. Nem hiszem, hogy nem kellene beszélni arról, ami fáj, meg zavar, csak gondoltam, hátha kicsit jobb kedvre deríthetnélek. Nem volt jó ötlet, igaz? - pislogott fel még mindig, és kissé bűnbánó lett a tekintete, mert látta azt a szemöldökráncolást.
- Olyan nagyon szomorúnak tűntél, bár amúgy tényleg megértem, még ha nem is teljesen egyforma az, amit megéltünk. Arra emlékszem, hogy akkoriban elég sokat sírtam, főleg, mikor még Greg is elment - mondta már inkább magának a végét kissé halkabbra fogva, aztán még ő pislogott fel meglepetten ismét a reakcióra és hirtelen fülig szaladt a szája.
- Viccet ne... huh, tudod mit? Van B tervem is. Gyere velem. Megkeressük a konyhát, készítünk valami finomat, mondjuk... palacsintát, de alkuképes vagyok és nem szoktam konyhákat robbantgatni... közben meg én is összeszedem a szókincsem, hogy érthető legyek - közölte váratlanul, majd felpattant és megfogva a fiú kezét már húzta is magával, remélhetőleg nem ütközött nagy ellenállásba. Fél kézzel magához szorította a macit, szabad jobbjával meg ugye Lénárd kezére csapott le, aztán ha elég meggyőzően sikerült beszélnie, akkor hamarosan már igyekezett is vele a konyha felé.
Szál megtekintése
Fejetlenség Folyosója - Tanja Gitta Polter hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium