Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2015. február 1. 21:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=460640#post460640][b]Adam Kensington - 2015.02.01. 21:21[/b][/url] Mat Filips Ideje volt. Mármint annak, hogy tiszteletemet tegyem a szerkesztőségben. Hiszen az elmúlt hetekben ezt is elhagytam. Azért a levelekre természetesen válaszoltam, ennél többre viszont nem voltam hajlandó. Egészen mostanáig. Pedig vár rám egy cikk összedobása is, aztán meg jöhet a többiek írásainak átnézése. Mivel ha valamibe belevetem magam, azzal gyorsan és hatékonyan végzek, ha úgy akarom, így ez sem okoz nagy gondot. Naplemente után jöttem ide, kora estére megvagyok mindennel. Ahogy kilépek a folyosóra, felnézek a festményekre. Biccentek egy-egy engem üdvözlő alaknak. Aztán ahogy haladok bakancsos lépteimmel, az egyik kép előtt megtorpanok. Azon ugyanis a szokásos táj helyett nincs egyéb, mint valami örvényszerű színkavargás. Körbenézek a folyosón. A festményeket leszámítva egymagam vagyok. Éppen csak közeledni hallok valakit. Visszatekintek a fura jelenségre és elé sétálok. Tudom, hogy ezt a helyet a Fejetlenség Folyosója néven emlegetik. Minden alkalommal, mikor erre járok, érzem is a kisugárzásán, hogy bizarr egy szeglete a kastélynak. Eddig azonban részemről nem tapasztaltam semmi rendellenességet. Jó, ez nem teljesen igaz. Több diákot láttam már a saját lábában elesni, tanárok jegyzeteit szimplán szanaszét hullani, azonban nekem még nem kellett szembenéznem semmi különössel. Igazából most sem kéne. Mehetnék tovább. De nem fogok. Érdekel, mi lehet ez. Kezemet a falra teszem a festmény kerete mellett, és közel hajolok, napszemüvegem sötét lencséje mögül figyelve az örvénylő képet. ###
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2015. február 4. 21:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=461654#post461654][b]Adam Kensington - 2015.02.04. 21:34[/b][/url] Mat Filips a belém botló A léptek egyre közelednek. Egy fiatal srác az, érzem az illatán. Csak jön és jön felém, mígnem simán megbotlik, ahogy itt oly' sokan. A válla az oldalamnak vágódik, Ő pedig szinte tovább gördül rólam a hideg padlóra. Megzavarta az esés, és a bocsánatomat kérve próbál ösztönszerűen értem nyúlni, hogy felsegítsen. Csak hát részemről talpon maradtam. Úgyhogy én adom neki a kezem. - Az volnék. - bólintok, ahogy bizonytalanul a nevemen szólít, és felhúzom Őt a kőlapokról. Gondoltam, hogy nem direkt jön nekem. Merészség lenne. A kastély ezen szegletén mindennaposak az ilyen balesetek. - Jól vagy? - kérdezem figyelmesen, végigpillantva rajta. Természetesen látom és érzem, hogy nincs komoly baja, azonban nyilván jól esik neki az érdeklődés. Talán pár horzsolást szerzett, meg kissé megütötte magát, semmi több. Hirtelen ismét a kavargó festményre kapom aztán fejem, mikor az egy másfajta mozgásba kezd. Az örvénynek vége, ezek már hullámok. Színhullámok. Elhúzódom a fiútól, vissza a képhez. Napszemüvegem sötét lencséin át szemlélem a jelenséget. Ez persze nekem mit sem csökkent az élményen. - Ugye ezt Te is látod? - pillantok le rá mellém.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2015. február 8. 10:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=462437#post462437][b]Adam Kensington - 2015.02.08. 10:24[/b][/url] Mat Filips a belém botló Rögtön megfogalmazódik bennem egy válasz a srác sejtelmes mosolyú kis megjegyzésére, azonban nem adom a világ tudtára, hiszen már így is egy életre elég témával szolgáltam az iskolaújság pletykarovatai számára. Jó, nem, nem ezért nem reagálok semmit, csak egyszerűen nem akarom zavarba hozni a fiatal fiút azzal, hogy közlöm Vele: képletesen szólva igenis megtette. Hiszen helyes kölyök. Kontaktlencse? Optika? Érdekes egy mágustanonctól ilyen szavakat hallani. Nyilván mugli környezetbe való. A varázsvilágban másként oldják meg ezeket a dolgokat. Talán idővel felfedezi és keres más módszert. Minden bizonnyal van rá valami gyógyhatású főzet, vagy egyéb látássegítő. Ez nagy mértékben függ attól, mi okozza az érzéke korlátozottságát. Már majdnem úgy döntök, megvizsgálom, aztán rájövök, ezt nem kéne, az imént említett okokból. - Nem így szokott kinézni. Ez eredetileg egy tájkép. - magyarázom meg, mi furcsa a festményen, és nagyon remélem, hogy nem azt fogja mondani, hogy Ő még most is tájképként látja, mert azzal csak fokozódna a rejtély. - Nos... például amiatt, hogy az imént elestél a saját lábadban. Itt mindig történik valami. - felelem meg a fiú kérdését a folyosóval kapcsolatban és körbenézek rajta. Utána visszatekintek a festményre magam előtt. Úgy döntök, kockáztatok. Felemelem nagy, fehér kezem, hogy a képhez érjek. - Honnan ismersz különben? - érdeklődőm meg, honnan tudja a nevemet. Valószínűsítem, hogy az Edictum kapcsán ilyen jól tájékozott. Miközben kérdezek Tőle, a festményt figyelem. Mutatóujjam végét a hullámzó felületnek nyomom.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2015. február 25. 21:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=467442#post467442][b]Adam Kensington - 2015.02.25. 21:13[/b][/url] Mat Filips a belém botló Engem aztán egyáltalán nem zavar a fiú bakfis viselkedése meg a necces bemondásai. Hallok és látok én bőven cifrábbakat, amik ugyanígy nem okoznak gondot, pletykálni meg rosszindulatúskodni pedig aztán végképp nem kenyerem. Ettől nem kell tartania. A nevetés közben elém tárt elméletével mondjuk nem vagyok kisegítve, de azt hiszem, nem is vártam ilyesmit. Figyelem tovább a képet, hallgatva a srác viccelődését meg a magyarázatát arról, honnan ismer. Csak bólogatok. Ahogy pedig a festményhez érek, azt tapasztalom, hogy az ujjam nem akad meg a felületen, hanem csúszik bele tovább. Mintha vízbe mártanám. - Ezért. - felelek a kérdésre, miközben egyre beljebb tolom kezem a képbe, ami immáron csuklóig eltűnt benne. Nem érzek a túloldalon semmit. Mintha egy folyadékba mártanám egyre mélyebben és mélyebben. Lenézek magam mellé a fiúra, majd ismét vissza a kavargó színekre, és elkezdem kihúzni a kezem. Azonban azon semmi változást nem észlelek. Nem festékes, nem nedves. Ugyanolyan, ahogy bedugtam. Hümmögve figyelem ujjaimat. - Nem tapasztál még ilyesmit más képeknél? - kérdezem meg a diákot.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2015. március 4. 11:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=470654#post470654][b]Adam Kensington - 2015.03.04. 11:09[/b][/url] Mat Filips és a furcsa festmény A következő lépésben pontosan azt akartam megejteni, amire most a srác kér engedélyt. Jelesül: belenézni a színkavargásba. Mikor bedugtam a kezem, egy jellegzetes szárazságot éreztem csak a túloldalon, egy védett tér közegét. Nem hiszem hát, hogy gond lenne belőle, így félrehúzódom, helyet adva a diáknak. Figyelem, ahogy feje elmerül. A pulzusa csak az izgalomtól erősödik, semmi mástól. Minden rendben van vele így fejetlenül is. Mikor aztán visszatér a felülettől kissé csapzottá lett fiú, érdeklődő tekintettel hallgatom a beszámolóját. Szóval sötétség. - Nem vagyok varázsló. - rázom meg a fejemet az ötletére a pálcámmal kapcsolatban. Mágikus lény vagyok, azonban emberi életemben mugli voltam. Nem tudok varázsolni. Kiemelkedő képességekkel viszont rendelkezem. - De jól látok a sötétben. - fedem fel előtte, hogy nincs is szükségem a pálcára. Nekem az éjszaka a természetes közegem, tehát nem okoz gondot a fény teljes hiánya sem. Ha van odabent bármi, akkor én azt megláthatom. Egy biccentéssel intem hát a srácot arra, hogy legyen szíves ismét odaengedni, majd a kép elé állok. Előveszek a zsebemből egy hajgumit, lazán hátrafogom a hajam, aztán kezem a fal mellé támasztom a festmény mellett, és arcomat a kavargó színekbe merítem.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2015. március 10. 00:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=473152#post473152][b]Adam Kensington - 2015.03.10. 00:08[/b][/url] Mat Filips és a furcsa festmény Ez érdekes. A srác tudja a nevem, de úgy tűnik, csak a cikk címéig jutott el vagy én nem is tudom. A lényeg, hogy minden valószínűség szerint nem tudja, hogy vámpír vagyok. Legalábbis erre következtetek abból, hogy ennyire meglepi az, hogy nem vagyok varázsló. Mintha nem értené, akkor mégis mit keresek itt. Magyarázattal viszont nem most fogok neki szolgálni. Egyszerűen elmerítem a fejem a festményben, amint odaenged. Amit pedig tapasztalok, az igazán különleges. Szemlélem egy ideig a helyiséget, majd kiemelem arcom a színkavargásból és lenézek mellém a diákra. - Mintha egy titkos szoba lenne a kép túloldalán. A fal mellett polcok, szemben egy fáklya és mellőle egy lépcsősor vezet valahová. - számolok be a fiúnak arról, mit tapasztaltam az imént. Eltöprengve pillantok a festményre. - Vajon tényleg ott van? - vetem fel a jogos kérdést, szinte csak hangosan gondolkozva. Az érzékeim azt mondják, igen, azonban a varázslat képes átverni őket, bármilyen fejlettek. Sajnos pár hete a bőrömön tapasztaltam ezt. Szó szerint. Összevonom sötét szemöldökömet, ahogy újabb kérdés fogalmazódik meg bennem: miért most fedi fel ezt a festmény? Ráébredek aztán, ez itt nem véletlenül a Fejetlenség Folyosója. Valószínűleg kár túl hosszan agyalni a miérteken. Körbenézek a beszédes nevű helyszínen, ezen merengve.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2015. március 24. 19:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=481623#post481623][b]Adam Kensington - 2015.03.24. 19:36[/b][/url] Mat Filips és a furcsa festmény Míg én a kavargó képet szemlélem elgondolkozva, a diák fényforrás után kutat a zsebeiben. Mondjuk nem értem, miért nem a pálcájával szándékozik világítani. Biztos nem tudja még azt a varázslatot. Vagy nincs nála a pálca. Lehet, ezért kérdezte tőlem az előbb, én nem világítanám-e be egy varázslattal a teret. Mindegy is. Éppen rálel a keresett tárgyra és felveti, hogy valahogy be kéne jutnunk, amikor a festmény mögül, vagy éppen magából a festményből különös, beazonosíthatatlan, vékony beszédhang szűrődik. Próbálom beazonosítani, ám nem igazán járok sikerrel. Nem sokáig van időm végül ezzel foglalkozni, hiszen észlelem, hogy a fal megmozdul, kövei elfordulnak, hamarosan pedig egy az egyben kitárul, méghozzá a keret alatt. Összevont szemöldökkel figyelem a jelenséget, majd a srácra tekintek. Szerintem ő indíthatta el valahogy a folyamatot. - Fedezlek. - küldöm előre ezzel az egyszerű szóval Matet az átjáróban. Az se biztos, hogy én bemegyek. Minek kússzak át a megnyílt átjárón, ha valószínűleg egy maga is fel tudja deríteni, mi van a túloldalon? Persze, ha fél bemenni oda, az más. Azonban nem hiszem, hogy akad ott bármi, amitől tartania kéne. Ha így vélném, nem buzdítanám arra, hogy játsszon egy személyes felfedező expedíciót.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2015. július 14. 20:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=495219#post495219][b]Adam Kensington - 2015.07.14. 20:50[/b][/url] Mat Filips és a furcsa festmény A drámai búcsúmonológot kissé szemöldökösszevonva hallgatom. Sápadt ábrázatom így is marad, míg a fiú el nem tűnik szemem elől. Ekkor körbetekintek a folyosón, ám nem sok időm marad nézelődni, hiszen hamar megtörténik a baj. Fejem rögvest az apró bejárat irányába kapom, és ahogy tisztán hallom, miként kezd a srác lefelé bucskázni, kelletlenül sóhajtok egyet és azonnal behúzódom a falajtón a titkos térbe. Nem túl egyszerű ez a művelet az én nyurga alkatommal, ám gyorsaságom bőven egyenlíti az így elvesztegetett időt. Ahogy Mat bevágja fejét, és gördülése végül megreked a lejárat közepén, rögvest megállok az első fokon. Vér. Nyomban orromba férkőzik kiserkent vérének illata. Remek. Már megint. Állandóan vérző kölykökbe ütközöm. Veszek pár mély levegőt, lehiggasztva magam, és lesétálok az eszméletét vesztett diákhoz. Leguggolok mellé és ellenőrzöm az életjeleit. Vékony, rejtélyes hangok ide vagy oda, azt hiszem, hamar véget ér a kalandunk így. Mehetünk mindjárt a gyengélkedőre.
|
|
|
|