Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=334531#post334531][b]Elena Rose - 2014.07.11. 01:05[/b][/url]

Ismét a szabályszegők útját járja, ebben az évben körülbelül hatodszorra. Pedig már egyszer megfogadta, hogy abbahagyja, azonban az élet folyton úgy hozza, hogy muszáj legyen megszegnie az ígéretét. A mai alkalommal azonban nem titkos küldetés és éjjeli dilemma miatt szabadult ki ide, hanem mert elszökött a kis csacsija, Iá. A picikét ajándékba kapta az egyik kedves ismerősétől, miután a felnőtt szamárkáját - akit szintén Iának hívtak - visszakellet adnia az eredeti tulajdonosának. A régi barátkáját igazából a múltkor találta az iskola előtt a kapuhoz kötözve, miközben remegő fülekkel kiáltozott valamit szamárnyelven. Erről a tulajdonságáról nevezte el Iának, majd hozta be magával a kastélyba. Szerencsére senki sem vette észre, ahogy egy óriási szőrös állattal baktatott végig a folyosókon. Akadt némi gondja azonban a szőrmókkal, hisz a szobájukba nem vihette be, mert ott hamar kiszúrhatták volna, így kénytelen volt az Eridonosok Pacaszobájában elrejteni a patást. Sok közös emlékkel gyarapodtak ameddig Elena gondját viselhette a szamárkának. Mondjuk amikor a kislány befonta a sörényét virágokkal vagy mikor Iá megpróbálta megenni a lányka vörös hajzuhatagát. Persze ez utóbbi nem volt annyira kellemes, de így visszagondolva csak nevetni tud rajta. Sajnos a nagy csacsi távozott az életéből, mint ahogy már említettem a valódi gazdája jóvoltából. El is volt keseredve jócskán a lányka, még a gumicukrot is megtagadta magától, ami pedig eddigi élete során egyszer sem fordult elő. Így aztán egy szép napon, mikor már megelégelték a többiek a vöröske zombihangulatát, Izó, az egyik Levitás nebuló megajándékozta egy kis aranyossal. A hangulata azonnal felvillanyozódott, és azóta a csöppséggel jár a legtöbb helyre. Ma még a Könyvtárba is vele ment el, látszólag az ottani emberek ennek már nem éppen örültek, de végül is elviselték a kicsikét. Délután közösen mentek volna ki a faluba is, ám az állat megszökött, ezért az egész terv ugrott.
És most jutottunk el ahhoz a ponthoz ahol tartunk. Aggódva keresgéli az állatkát, miközben kislányos hangjának segítségével a csacsika nevét kiáltozza. Benéz minden terembe a Déli szárnyon, ám semmi, Őt elnyelte a Föld. Talán nem tetszik neki az új gazdija, vagy csak több csemegére vágyik? Pedig Elena naponta nyolcszor eteti, bár lehet, hogy a gumicukor mégsem a legjobb választás egy ilyen állatnak. De majd ha rátalál, akkor ezentúl ad neki valami másmilyen nassolni valót is, mondjuk pudingot. Igen, a pudingot mindenki szereti!
A keresést tovább folytatja, és már a tizedik termet futja végig, de a szamárnak még mindig nincs nyoma. Fáradtan baktat ki a Fejetlenség Folyosójának keresztelt terepre, mikor egy ismerős hang csapja meg a fülét. Trappolás! Biztos a közelben lehet Iá! A szamarában reménykedve ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe.      

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=352155#post352155][b]Elena Rose - 2014.08.05. 23:47[/b][/url]

De hol lehet Iá? Már mindent átkutatott, de a csacsi kis szamárnak mindig nincs semmi nyoma. Még a gumicukros zacskóval is bepróbálkozik, hátha az illatra előmászik a csintalan állat, ám semmi, még egy koppanás sem hallatszik a folyosók padlóján. Talán visszatalált az Eridonba és azért nem leli meg a nyomát? Vagy az is előfordulhat, hogy valamelyik tanteremben csócsálja meg a készleteket. De ha valóban erre készül az Ő kis állatkája, akkor igencsak nagy bajba kerülhet, mivel az iskola tulajdonának megrongálása nagyon nagy bajt hoz maga után. Még akkor is, ha nem Elena, hanem az Ő szamara lesz a hibás.
Hirtelen trappolás üti meg a lány fülét, amire először azt hiszi, hogy a képzelete újabb kitalációja, hisz nincs rajta kívül itt senki, de mikor már egyre hangosabbá válik a zaj, tudatosul benne, hogy valóban járkál erre valaki. A hangokból ítélve pedig ez nem lehet más, csakis Iá! A kis csacsi jelenlétében reménykedve, ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe. Ijedten torpan meg, mivel eddig abban reménykedett, hogy teljesen egyedül van ezen a terepen, de ahogy most itt fekszik egy ismeretlen alak előtt, világossá válik benne, hogy igencsak nagyot tévedett. A hirtelen meglepetéstől azt sem tudja mit mondjon és még a lehervaszthatatlan mosolya is szünetelni kezd egy ideig, mikor észbe kap, hogy a másik még mindig a földön vesztegel. Automatikusan nyújtja Neki a kezét, hogy felsegítse és már kezdene is bele a bocsánatkérésbe, azonban az idegen megelőzi Őt. A szőke hajú lány sebtében felpattan, majd rögtön kérdőre is vonja az ifjú Főnixlánykát. Elena csak hebeg és habog egy darabig, míg végül erőt vesz magán és belekezd a majdnem értelmes mondandójába.
 - Jé! Egy ember! Segítenél megkeresni a szamárkámat? Elveszett és nem találom. Ó, nem is ez volt a kérdésed. Az órát? Nem, nem tudom. Nincs nálam semmilyen időmérő... Miért, Neked van? - Hadarja, közben körülugrálva a látogatóját. Fogalma sincs, hogy most mi lesz, de különösebben nem is foglalkoztatja és már a mosolya is visszatért az arcára. Sejti igaz, hogy ez nem móka, mert alighanem egy prefektussal hozta össze a sors, viszont valahogy képtelen a rettegésre. Csak ugrál és ugrál, mígnem észrevesz egy hosszú fülecskét a folyosó végén, amihez lassan patadobogás is társul. Elena a csacsija  nevét kiáltva rohan tovább, gumicukros zacskóját lengetve, egyenlőre magára hagyva a valószínűleg ledöbbent lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=374813#post374813][b]Elena Rose - 2014.08.31. 21:19[/b][/url]

Csakis neki lehet annyi esze, hogy egy vad szamarat a kastélyban tartson. Mégis, hogy nem jutott eszébe, hogy ez nem egy cuki "kis" háziállat, amely ha zajt hall, elbújik a sarokban lévő aprócska egérlyukba? Túlságosan nagy ahhoz, hogy észrevétlen tárolja a kastélyban, pláne, hogy szobatársai nem rajonganak azért, amikor kora reggel egy vizes és ragacsos rózsaszín nyelv köszönti Őket, meg mondjuk azért sem, amikor valami ajándékocska várja szegényeket tanítás után a szoba közepén. Ezért is ironikus az, hogy egy ekkora állat észrevétlenül eltudott jutni egészen az Eridon tornyoktól úgy, hogy még egy szőrszálat se hagyott maga után. Egyetlen apró nyom, annyi nem maradt utána, így a keresés is nehézkessé válhat. Válhat?! Már vált is, mivel belebotlott egy valószínűleg prefektus lányba. A talárján lévő jelvényt nézve nem is akármilyen járőrrel, hanem egy Navinessel hozta össze a sors, aki mi tagadás, elég kedves. Nem rohanja rögtön le azért a lányt, hogy ilyen későn itt bolyong a folyosókon, meg még bocsánatot is kér amiért a vöröske nekiment. persze nem neki kellett volna bocsánatért esedezni, hanem Elenának, de Ő most jelenleg a szamarával foglalkozik és egy ideig még az sem jut el a tudatáig, hogy nincs egyedül. Pattog ide-oda, folyton csak beszél, aztán mikor meglát egy fülecskét a folyosó végén, rohanni kezd a tulajdonosa után, magára hagyva a prefektust. Iá nevét kiáltozza, közben a nemrég megevett gumicukor zacskóját lengeti a levegőben, hátha az illatra és a hívására előugrik a konok kis csacsi. Azonban semmi, Iá nem tűnik fel sehol sem, viszont Lilla már annál inkább. Ezek szerint nem maradt ott, hanem követni kezdte a lányt, nem is baj, így legalább lesz egy kis segítsége. Hirtelen feltűnik az egyik festmény előtt a csintalan állatka, Elena pedig reflexszerűen ráakar ugrani, azonban a kedvence elszalad onnan, ezért a vöröske a földön köt ki. Hatalmasat puffan, a könyökéről is lejön egy kis foltban a bőr, de jelenleg ez nem érdekli, újból az állat nevét kiáltva felpattan, azonban most nem rohan rögtön utána, mivel felfedezi a tőle nem messze álló lányt. Látszólag megdöbbent azon, hogy tényleg van egy szamara, nem is Ő lenne az első, sokan nem hisznek neki, mikor az állatát emlegeti.
 - Igen, tényleg van egy szamaram, de erre most nem érünk rá! Gyere és segíts elkapni! - Azzal már rohan is Lillához, majd a kezét elkapva, húzni kezdi maga után. Azt is hallotta, amikor a büntetésről beszélt neki, viszont büntetés ide vagy oda, el kell kapnia Iát, ha nem szeretné például még az igazgatót is magára haragítani. Pláne, hogy akkor el kéne vinnie innen a csacsit, azt meg a nagy szamara távozása után nem élné túl. Túlságosan megszerette ezt az állatot ahhoz, hogy egy kis baki miatt elkeljen adnia vagy nem is tudja, mit csinálni vele. Nyomában az unikornislánnyal baktat egyik folyosóról a másikra, míg végül patadobogást hall arról a részről, ahol először látta Iát, mégpedig a Fejetlenség Folyosójáról. Sietősebbre veszi a figurát, hátha még nyakon csípheti a szökevényt, mikor váratlanul feltűnik az állat közvetlen a hátuk mögött. Elena elereszti Lilla karját és a szamárkához rohan, akinek egy csillámos pink nyakörves pórázt akaszt a nyakára, aztán nyugtatás képen ad neki a zsebéből pár darab gumicukrot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=388584#post388584][b]Elena Rose - 2014.09.20. 23:02[/b][/url]

Az unikornislány nagyon meglepődhetett azon, hogy Elenának tényleg van egy élő és lélegző szamara, holott - szerinte - a kastély több mint fele tisztában van azzal, hogy a kicsi lány titokban egy csacsikát rejteget a falak között. Persze akadnak olyanok is, akik elől sikeresen elrejtette a kincsét, ilyen például a szöszke lány is. A gond csak az, hogy több mint valószínű, hogy az illető, aki utána lohol, egy prefektus, aki könnyűszerrel jelentheti a főnixlány házvezetőjének, hogy bizony Ő egy olyan állatot tart itt, amit nemigazán lehetne behozni ebbe az épületbe. Vagy talán mégis? Lehetséges lenne egyáltalán, hogy mindenféle veszély nélkül sétálgasson az órákra meg minden helyre a kicsi csacsival? Ezt tuti ki kell derítenie, így gyorsan még rohanás közben feljegyzi a fejében lévő kis noteszba, aztán már csak arra lesz figyelmes, hogy hopsz... egyszer csak esik egy nagyot, épp mielőtt elkapná végre az ismét feltűnt állatkát. Nem zavartatja magát különösebben, lesöpri gyors a térdéről a port, aztán már indul is tovább üldözni csacsikáját. A szöszi ki is nyilvánítja meglepettségét a szamárral kapcsolatban, amire a vöri csak egy egyszerű "igen van, de erre most nem érünk rá"-val plusz némi ráncigálással válaszol, aztán már huzigálja is magával a másikat, elvégre egységben az erő, ketten többre mehetnek, mint Elena egymagában. Nyomában a sárga-fekete egyszarvúval baktat az egyik folyosóról a másikra, míg végül patadobogásra lesz figyelmes a Fejetlenség Folyosójáról. Sietősen kapkodja lábacskáit, közben erősen szorítva, hogy a háziállat ne szökkenjen tovább. Közben felfigyel egy kérdésre, amit valószínűleg nem neki szánt a másik, magának jegyezhette meg, de mivel Elena épp elcsípte, így gyorsa válaszol is rá.
 - Elég könnyen. Ma szerintem azért szökött el, mert nem kapott több csokis pudingot, pedig azt nagyon szereti ám! De mit tehettem volna? Megrágcsálta a gumikacsámat! Azt a kacsát, amiről tudta, hogy nem szabad bántani. És mégis megtette! Leharapta a szárnyának a tövét...! Vonalzódarabbal kellet helyettesítenem... - zsörtölődik, így a Lillának intézett válaszból, egy inkább panasznak ható, akadozó beszéd lett, mintsem egy értelmes és jól megfogalmazott felelet. Na, de mit is vártunk tőle, azok után, amit Iá tett?! Na, de majd ha megtalálja! Elbeszélget vele a csirketőről! Váratlanul bukkan fel az emlegetett szamár a hátuk mögött, ezért Elena rögtön elereszti társnője kezét és a szamár felé rohan. A zsebéből kikapja a pórázát, majd rögvest a nyakába akasztja. És mivel ilyen kedves volt, hogy méltóztatott feltűnni a színen, ad még neki néhány gumicukit, csak mert tudja, hogy ezt nagyon szereti. Vidáman dobálja kedvence szájába a csemegét, mikor a füléhez ér az a bizonyos felszólító mondat. A mosoly viszonylag gyorsan fagy le az arcáról, ahogy a "nem kéne itt tartanod" szavak megragadnak az agyacskájában, elöntve így azt sötét gondolatokkal. Tény és való, hogy most már félni kezdett, mivel tudatosult benne, hogy miről beszél a lány. Elakarja toloncolni tőle Iát! Pedig semmi rosszat nem tettek! Ekkora nagy baj az, hogy egy picikét kijött futkározni a kastélyba?
- De...ugye... nem akarod elvinni...? - Akadozva beszél, a hangja lassan sírásba megy át, ahogy egyesével kiböki a szavakat. Nagyon a szívéhez nőtt a kis kedvence, mostanra már jóformán nem is tudná elképzelni az életét a csacska kis csacsi nélkül. Kiskutyaszemekkel tekint a prefire, kezeivel folyton rózsaszín masnis ruhájának szalagjait gyűrögeti. A fejében mindeközben egyetlen egy gondolat kering. Te jó ég! Mondd, hogy nem...