Bence.

A piknikező tisztás után visszamentem a szobámba az órarendemért megnézni, hogy milyen órára kell mennem. Persze az utolsó pillanatban indultam el oda is, mert mire megetettem müzlit, összeszedtem a cuccaimat és előkerestem a taláromat már javában folyt az óra. Újra kirohantam a lelkemet egészen az adott tanteremig. Ott az ajtó előtt ki fújkodtam a levegőt majd visszatartott lélegzettel átléptem a terem küszöbét. Nem fogadott valami kellemesen a tanár, de teljes mértékben megértettem. Nem volt szép dolog annyit késni az óráról. Helyet foglaltam gyorsan egy lány mellett kiraktam az asztalra a cuccaimat és onnantól kezdve teljes bedobással odafigyeltem az órán.
Hamar vége lett a tanításnak, a végén a tanár magához hívott, elmondta milyen könyvek kellenek, és mik kellenek még pennán és papíron kívül. Megnyugodtam, hogy nem sorolt fel sok mindent. Azt terveztem hamar elintézem a könyveimet s a könyvtárból kiveszem őket, de félúton eszembe jutott, hogy nem csak egy órám van. Így hát felkutattam a tanáraimat-mindenkit megkérdeztem miket szerezzek be és miután ezekkel végeztem indultam a könyvtárba. Persze egy percig se jutott eszembe, hogy kéne valami táska a könyveknek. Szóval táska nélkül mentem a könyveimért.
A könyvtáros mindenben készségesen segített az összes cuccomat kipakolta az asztalra, amíg töltögettem a papírokat. Amint mindennel végeztem valahogy az ölembe vettem őket, sőt még a könyvtáros is pakolt a stóc tetejére könyveket. Pont annyit, hogy előre még kiláttam, de azt, hogy hova lépek ezt már nem tudtam nézni.
Jó pár folyosót megjártam így könyvekkel a kezemben. Párszor eltévedtem, de útba igazítottak.
Nem is figyeltem merre mentem. Csak akkor figyeltem fel, hogy hol is lehetek, amikor hangokat hallottam az egyik folyosóról ahova éppen be akartam menni. Gondolkozás nélkül lenyomtam a kilincset és átléptem a küszöböt. Minden festmény össze vissza beszélt marha nagy sületlenségeket. De még ez sem terelte el a figyelmemet a sétálásról. Imádkoztam, hogy legyen valaki a folyosón, aki majd segít elvinni nekem pár könyvet. Pár lépés után meg is pillantottam egy fiút, aki az egyik festményt éppen akkor szólította meg. Újra a megszokott fülig érő vigyor jelent meg az arcomon és tempót váltottam. Ám a földet nem néztem. Már majd nem ott voltam a fiú mellett, kb olyan kettő méterre lehettem, amikor valahogy egy banán került a földre és én meg telibe ráléptem és megcsúsztam rajta. A könyveimet azon nyomban eldobtam és a sarkamon csúsztam tovább, amíg bele nem ütköztem az idegensrácba. A homlokom koppant egyet a vállán a könyveim hangosan landoltak a padlón, némelyiknek kijött pár lapja, azok szanaszét szálltak a folyosón.
- Aucs. –motyogtam halkan és a homlokomat dörzsölgettem. Nem is foglalkoztam a fiúval hamar körülnéztem és pár másodpercre lefagytam a látványtól. Tátott szájjal figyeltem a földön heverő porfogókat. Aztán megcsíptem magam és boci szemekkel néztem az idegenre.
- Ne haragudj, nagyon sajnálom. –megvakartam tarkómat majd újra megsimítottam a homlokomat.