Wolgast


Kezemben egy könyvvel, amit a titkos könyvtárból hoztam sétálok lefelé. Dudorászva sétálok a gondolataimba mélyedve. Leérve indulnék a megszokott irányba, amikor meghallom, hogy valami pukkan és füst kezd el szivárogni a fejetlenség folyosója felől. Kíváncsian elindulok arrafelé. Óvatosan haladok a rossz látási viszonyokban, de még így is nekimegyek valakinek és elesek magammal rántva az illetőt. Balszerencsémre rám esik, és nem mondhatni könnyűnek. Mérgesen szólok rá.
-Szállj le rólam!
Közben elkezdenek beszélni a festmények. Sóhajtok, hát ez nem az én napom.    

                                                                     Wolgast


Miután meg lettem tapogatva a rám esett alak hajdanvolt leszállni rólam. Még egy vicc félét is elmondott bocsánatkérés képpen. Egy grimasszal beletörődöm, egy hülye srác viccébe szaladtam bele és ő magába is. Az, hogy két emberrel beszélgetett, felkelti a figyelmem. Gyanakvóan körülnézek, de csak az előbbi fiú sziluettjét látom. Közben pedig rá is kérdezek.
- És ők volnának?
A képek megint elkezdenek beszélni. Valamilyen sárkányos témáról vitatkoznak, de nem igazán értem. Valamit arról magyaráz az egyik, hogy őt sárkány ölte meg, a másik viszont az mondja, hogy csak a kandallóba esett be. Már épp szóra nyitnám a szám, mikor megszólal a fiú. Hát ez remek, vajon minek néz, házi manónak. Mérgesen nézek a sziluettjére.
- Bezzeg megcsinálni meg tudtad ezt füstöt.
Szerencséjére tudok egy varázslatot, ami remélhetőleg eltünteti a füstöt. Bár nem vagyok száz százalékig biztos benne. A fiú felé fordulok, mivel ha jó a varázslat, akkor szeretném minél hamarabb megtudni, hogy ki is ő.
Kicsit gondolkozom, hogy is mondta a nővérem otthon, de egy pillant múlva már be is ugrik. Felemelem a pálcám.
-Tergeo!
Mázlinkra sikerül a varázslat és egy perc múlva már egy szőke, elég fiatal fiúval állok szemben. Gúnyosan mosolygok.

                                                             Wolgast


Nem igazán érdekel a magyarázata, ha megcsinálta, akkor vállalja és dadogjon nekem. Az viszont zavar, hogy míg beszél nem tudok koncentrálni. Kissé talán nyersen rászólok.
-Fogd már be.
Ez használ, végre csöndben van. Elmondom a varázslatot és végre látom, hogy kivel beszélek. Kissé meglep, mivel elég fiatal és nem úgy néz ki mint a ki ezt meg tudná csinálni, de mire rákérdeznék, hogy végül is mi történt, már beszél is.
Úgy látszik a gúnyos mosolyom beszélésre késztette. Összefonom a mellkasomon a kezem, ennek hatására eszembe jut, hogy nincs nálam a könyvem. Lenézek a lábamhoz, hátha ott látom, de úgy látszik elrúgtam. Felemelem a fejem és körülnézek meg is látom a fiú mögött. Ránézek a srácra és mivel úgy tűnik egy darabig beszélni fog.
Nem megyek oda a könyvért inkább idevarázsolom. Felemelem a pálcám és elmondom a varázslatot.
-Invito könyv!
A varázslat sikeres lett a könyv gyorsan száguld felém, de úgy látszik jobb lett volna odébb állnom, mert így a fiú tarkójával fog először találkozni. Ami azt hiszem nem lenne jó. Ezért gyorsan megfogom a talárját és teszek egy lépést balra, magam után húzva őt. Után visszanyúlok a könyvért. Kezemben a könyvvel válaszolok.
-Ha haragudnék, már megátkoztalak volna.
Elmosolyodom, most már egy kicsit kedvesebben.
-Vagy csak nem rántlak odébb és tarkón talál a könyv.
Felemelem a könyvet, hogy lássa milyen vastag.

                                                                   Wolgast


Szegény srácot eléggé megleptem azzal,hogy odébb rontottam, de miután meglátta könyvet rájött, hogy mért csináltam. A válaszától elmosolyodom. Tetszik a neve, olyan kis aranyos és mivel nem akarta leharapni a fejem úgy veszem, hogy nem haragszik. Megnézem a talárján lévő címert és valahogy nem lep meg, hogy egy levitásba botlottam. Megigazítom a talárom, hogy ő is láthassa a címerem. Majd válaszolok.
-Wolgi. Ez tetszik olyan kis aranyos. Én Állia Szipenni vagyok.
A fülem mögé tűröm az egyik kusza tincsemet, ami az arcomba logótt. Aztán a festmények felé fordulok, akik egyenlőre csöndben vannak és megkérdem, hogy mi volt a vitatárgya.
-Önök miről vitatkoztak?
Aztán amíg a festmények válaszát várom Wolg útbaigazítást kér. Felé fordulok.
-Nem vagyok biztos ebben, de szerintem végig ezen a folyóson és balra.
Újra a képek felé fordulok, jól halottam ,hogy sárkányos témáról van szó. A lovagnak adok igazat és meg is indokolom a szerzetesnek.
-Vannak sárkányok. Magyarországon két sárkányrezervátum is van.
A szerzetes fölényeskedve rákérdez, hogy láttam-e már sárkányt. Amire én mosolyogva felelek.
-Igen, egyszer két éve egy sárkányrezervátumban.
Ezzel el is dőlt a vita a szerzetes mérgesen néz rám, de ez engem nem zavar. boldogan gondolok vissza arra amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy szülinapom alkalmából elvisznek, mivel úgy imádom a sárkányokat. Egy kicsit élvezem az emléket aztán visszafordulok Wolgi felé.

                                                                  Wolgast


Kölcsönös a név szimpátia. Bár a saját nevemmel kapcsolatban már ezt megszoktam. Az ő nevét én sokkal jobban furcsállom, mivel általában már találkoztam a bemutatkozott nevekkel nem igazán érdeklődök, de ez most kíváncsivá tesz.
-Milyen származású a neved?
A képek is érdeklődévé néznek minket és miután megoldom a vitájukat nekünk szentelik a figyelmüket. Wolg is elkezd érdeklődni a rezervátum iránt. Féloldalasan állok, hogy a képeket és őt is lássam és így válaszolok.
-Igen voltam, érdekes.
Elmosolyodom az emlék hatására.
-Bár csak kerítésen keresztül láttam, de még így is varázslatos volt.
Míg én beszélek Wolg elővesz egy répát és elkezdi rágcsálni. Én pedig meglepődésemben nem is tudom, hogy mit mondjak erre. Észreveszi, hogy furcsán nézek rá, ezért megkínál. Egy darabig nézem a felém nyújtott répát és végül elveszem. Nem igazán tudom, hogy mit mondjak erre, ezért egyenlőre csak megköszönöm.
-Köszi.
Elkezdem enni a répát, pár falat után már tudom, hogy hogyan fogom ezentúl nevezni a srácot és ezt mosolyogva közlöm is vele.
-Meg is van a beceneved. Wolgi nyuszi leszel.
Kíváncsian nézek rá, vajon mit szól ehhez az édes névhez.

                                                                 Wolgast


Érdekes, hogy német városról kapta a nevét. Azt hiszem találmányoznom kéne néhány atlaszt. Azt viszont sajnálom ilyen szomorú emléke van hozzá. Megpróbálom újra felvidítani.
-Tőle örökölted ezt a vidám természetet?
Remélem most már megint jókedvű lesz. Aztán én a képekkel foglalkozom és mikor megfordulok már egy répát nyújt. A répa általi becenévben nem tiltakozott. Azon egy kicsit meglepődöm, hogy becenevemről kérdez. Elkezdem tekergetni az egyik hajtincsemet. Tudtommal nincs becenevem, mivel Rellonos vagyok és a nevem se becézhető. Harapok egyet a répából és válaszolok.
-Hát engem nem szoktak becézni, mivel a nevemet nem igazán lehet.
Elmosolyodom.
-És talán a házam miatt is.

                                                                    Wolgast


Elég meglepő jelenség lehetek, ha megint sikerült meglepnem. Egyenlőre meg se próbálok válaszolni, mivel látom, hogy sok mindent szeretne mondani. Inkább mosolyogva rágcsálom a répám és figyelek. Elgondolkozva a hallottakon és elégé meglep Wolg, nem tűnik másodikosnál öregebbnek, de elég érdekes felfogása van. Van amiben egyetértek vele, de nem vagyunk teljesen egy véleményen. Miután hosszabb szünetet tart úgy veszem, hogy most már válaszolhatok. Komolyan nézek rá.
-Jó házba kerültél.
A falnak dőlök és folytatom.
-Én úgy gondoltam, hogy amikor megtudják melyik házból vagyok általában csak néznek és azt mondogatják, hogy nem lehet én nem illek oda.
Elmosolyodom.
-Pedig de, nagyon is oda illek, csak ez nem látszik mindig rajtam.
Elkezdem tekergetni az egyik tincsem.
-Meg én nem is vagyok olyan becézni való jelenség.

                                                                 Wolgast


Elmosolyodom Wolg biztos, hogy levitába illő személyiség. Bár szerintem erre nemsokára ő is rá fog jönni, de azért kicsit még biztatom.
-Szerintem te pont olyan jófej és kedves mint a legtöbb levitás, szóval ne aggódj.
Kacsintva még hozzá teszem.
-Persze ha házat váltasz hozzánk is jöhetsz.
A falnak dőlök és beleharapok a répámba, de most már nem olyan nagyot harapok mivel szinte már az egészet megettem. Wolg elég furcsán néz rám, úgy látszik nem igazan érti mire gondoltam a házam szempontjában. Arra csak bólintok, hogy megoldtam a vitát. Mosolyogva próbálom elmagyarázni neki.
-Te is meséltél nekem, szóval válaszolok.
Kicsit gondolkozom, aztán elkezdem sorolni.
-Céltudatos, szilárd akaraterejű, magabiztos.
Újra elkezdem tekergetni az egyik tincsem.
-Ezeket mondhatom leginkább jó tulajdonságnak.
Kicsit grimaszolok.
-A rosszakat meg inkább hagyjuk.
Most már megint mosolygok.

                                                                  Wolgast


Úgy látszik sikerült meggyőznöm, hogy jó házban van, de ha még nem gondolt a váltásra akkor valamennyire ő is tudta. Megeszem a répám maradékát, és mosolyogva nézek Wolgra. Azt, hogy ha vált hozzánk jön kicsit gonosz mosollyal válaszolok
-Akkor amint az első gondolatod meg jön erről gyakorolj.
Elkezdem forgatni a kezemben a pálcám.
-Különben sok meglepetés fog érni.
Belesüllyesztetem a talárom zsebébe a pálcám és felveszem a kedves mosolyom.
miután felsoroltam, hogy milyen egy Rellonos, Wolg elkezdi mondani mi igaz rá és mi nem. Elvigyorodom és kicsit kiegészítem.
-Valamint túl könnyen megbízol az emberekben, ami könnyen befolyásolhatóvá tesz és nem vagy elég fel készült varázslatok terén.
Ránézek és eszembe jut, hogy ez talán egy kicsit sértő volt.
-Bocs, nem akartalak megbántani, de ez az igazság.
Bocsánatkérően mosolygok. Aztán megszólal a csengő és elkezdek áradni a diákok. Egyszerre szólalok meg Wolgal.
-Hű, jó sokat beszélgettünk.
Elhallgatok és intek Wolgnak, hogy beszéljen, én csöndben maradok. Wolg utolsó mondatára önkénytelenül felnevetek. Aztán miután sikerül abbahagynom megmagyarázom, hogy miért is nevettem.
-Tévedsz, én azért jöttem erre, mert megláttam a füstöt és kíváncsi lettem.
Majd mintegy mellékesen megjegyzem.
-Egyenlőre én is ráérek.

                                                           Wolgast


Wolgot nem zavarja, hogy közöltem vele, az eddig felfedezett hibáját. Én pedig egyetértek abban, hogy tényleg tapasztalatlan. Aztán mintegy mellékesen megérdeklődöm az évfolyamát.
-Jól gondolom, hogy elsős vagy?
Első ránézésre nekem annak tűnik és a tapasztalatlansága is ezt mutatja, de ezen még lesz ideje javítani. Talán még a házával is megbarátkozik véglegesen. Másik témára térünk át a csengőt meghallva.
miután tisztáztuk, hogy én miért is vagyok itt. Wolg elhallgat és látszik az arcán, hogy eszébe jutott valami. Kis idő után meg is osztja velem.
A kérdésére bólintok. Kicsit ugyan gondolkoznom kell a bolt nevén, de azért eszembe jut, hogy mi is a pálca szaküzlet neve és, hogy hol van.
-A téren a Pataki Pálcakészítő Műhely és Szaküzlet.
Közben előveszi a pálcáját. Elsőre megismerem a fát, mivel anyukámnak is ilyenből készült pálcája van. Szép pálca, egy kicsit kopottas, de látszik rajta, hogy vigyáztak rá. Ránézek Wolgra.
-Ideadod egy kicsit?
Közben újabb megállapítás teszek a pálcáról. Elég hosszú pálca, nem igazán illik Wolghoz. Inkább lányhoz illik.
Ezekből a gondolataimból Wolg ráz fel. Amikor rámutat a fejemnél szálló darázsra.
Most már én is hallom, hogy repdes a fejem körül, de egyenlőre nem titulálok neki figyelmet. Válaszolok Wolg kérdésére.
-Nem vagyok....
Cuppogásra leszek figyelmes a hátam mögül, ezért félbehagyom a mondatot és megfordulok. Az egyik csőből valamilyen sárga folyadék kezdett el szivárogni és rohamosan közeledett felénk. A tócsát méregetem egy pillanatig, majd visszafordulok Wolghoz.
-Mit szólnál ha most szereznék neked új pálcát?

                                                               Wolgast


Jól gondoltam, hogy elsős, de mivel neki nincs pontos tippje, hogy én hányadikos lehetek, megmondom neki, hogy én melyik évfolyamon vagyok.
-Én harmadikos vagyok.
Most, hogy letudtuk az évfolyamokat, más témáról kezdünk beszélgetni.
Wolg arról érdeklődik, hogy hol van a pálcakereskedés. Kis gondolkozás után útbaigazítom, aztán pedig elkérem a felém mutatott pálcát. Miután megkapom elkezdem forgatni a kezemben, közben pedig elmondom Wolgnak, mit gondolok a pillanatnyi pálcájáról.
-Szép pálca, jól van megmunkálva a fája. Hozzád túl hosszú és szerintem a galagonya nem is igazán illik.
Felnézek Wolgra.
-Mi a magja?
Aztán újra a pálcát kezdem el vizsgálni. Elég nőies pálca, amíg én ezen gondolkozom, Wolg tájékoztat arról, hogy egy darázs köröz a fejemnél. Nem igazán törődöm a darázzsal, Wolgnak viszont válaszolok. Vagyis elkezdem a választ, de egy furcsa bugyborékoló hang eltereli a figyelmem. Megfordulok és megnézem magamnak a hang helyét. Sárgás anyag szivárog az egyik csőből, az adta a hangot. Rákérdezek Wolgnál, hogy mit szólna ha most kapna új pálcát. Ezzel elég meglepem, visszafordulok felé és válaszolok.
-Úgy gondoltam, hogy most elmegyünk neked pálcát venni. Még mielőtt elnyel minket a paca.
Hátam mögé bökök, hogy értse mire gondolok.
Aztán visszanyújtom neki a pálcáját és megjegyzem neki azt, amit még megállapítottam.
-Szerintem ez elég nőies pálca, és valószínű ezért nem tetszel neki.

                                                           Wolgast  


Amikor Wolg közli, hogy főnixtoll a pálca magja, elmosolyodom, aztán le is hervad a mosoly az ajkamról. Ránézek Wolgra, de végül nem mondok neki semmit, inkább tovább vizsgálom a pálcát.
Közlök még pár dolgot Wolgal, aztán visszaadom a pálcát. Aztán felfedezem a hátam mögött folydogáló folyadékot és felajánlom Wolgnak, hogy elkísérem pálcát venni.
Erre Wolg kedvesen megpróbál lerázni.
Elmosolyodom, megvárom míg befejezi, aztán megnyugtatom.
-Semmi baj, ne magyarázkodj. Pálcát venni különleges dolog.
Újra a furcsa folyadék tócsára nézek, ami egyre közeledett felénk és úgy döntök, hogy most már mennem kéne. Épp elköszönni készülök, amikor Wolg felajánlja, hogy menjünk együtt. Kicsit gondolkozom, hogy tudnánk-e együtt menni, de aztán megrázom a fejem.
-Nem hiszem, én a klubtermembe megyek.
Elindulok a folyosó vége felé, aztán még visszafordulok és elköszönök.
-Szia.

Abonyi Benedek
Ruha

Egyik óráról ki a másikra be és ezt ismételgetni egész délután.
Fáradtan indulok vissza a körletembe az utolsó órám után. A legendás lények gondozása óra az egyik kedvencem, ma mégis legszívesebben kihagytam volna. Az éjszaka alig aludtam, reggel pedig alig tudtam felkelni. Reggelinél megittam két kávét, ami valamennyit segíttet, de a kedvemen nem javított. A rossz éjszaka után elég morcos vagyok. Egyik kezemben a táskámat fogom másik kezemmel pedig a könyveimet ölelem magamhoz. Bár a legtöbbet tankönyvet szívesen eldobnám...
Mintha valaki meghallotta volna a gondolatom, nem sokkal azután, hogy elindulok a Fejetlenség folyosóján valamiben megbotlom és elejtem a könyveim.  Miután vissza nyertem az egyensúlyom és megigazítom a ruhám vetek egy bosszús pillantást a földön szét szóródót holmimra. A táskám szerencsére meg van és nem eset ki belőle semmi. Mielőtt elkezdeném összeszedni őket megnézem, hogy miben botlottam meg. Egy nagyobb kőt találok a folyóson, mérgesen arrébb rúgom, aztán halk káromkodás után elkezdem összeszedni a könyveim.

Benedek

Az a néhány könyv ami nálam volt a folyosó egész területén szét szóródót, mintha csak engem akarna bosszantani. Oda sétálok a legközelebbi könyvhöz és szitkokat motyogva fölveszem. Aztán ezt meg ismétlem a következővel, majd az az utánival. Csak tudnám mért kell ennyit sétálnom két könyv között, jobb lett volna ha egy kupacban maradnak....
Ahogy felveszem az egyik könyvet kiesik belőle egy összehajtott lap, kíváncsian nyúlok érte. Rápillantok a könyv elejére, Repüléstan. Szét nyitom a papírt, rövid két soros idézet van benne. "Két ellentétes nézőpont létezése már közös alapot jelent. Minél jobban megismerjük az ütközési felületet, annál nagyobb az esély a konfliktus megoldására."
Értetlenül nézem a szöveget, hát ez meg mit jelent és mért van az egyik tankönyvemben?
Hirtelen ötletöl vezérelve kinyitok még egy könyvet. Ugyan olyan lapot találok benne, csak az idézet más. "Az élet minden csatája arra jó, hogy tanuljunk valamit belőle,még azokból is, amelyeket elveszítünk..."
Ezen már meg sem lepődöm, az idézet elolvasása után már nyitom is a következő könyvet. "Amint az ember elkezd foglalkozni azzal, hogy mit gondolnak róla mások, azonnal elfelejt önmaga lenni."
Gondolkozás nélkül nyúlok a következőért. Vagyis csak nyúlnék, de a következő könyvem egy srác kezében van. Meglepetten nézek rá, hát ő vajon mikor jött?
Magamban vállat vonok, mindegy. Rámosolygok a fiúra és elveszem a könyvet, aztán válaszolok a kérdésére.
-Köszi, igen.
Összeszedem a papírokat, majd elfogadom a felém nyújtott kezet.

Lepsényi Zalán
Ruha

Milyen jó dolog, ha az embernek nincs első órája. Reggel kényelmesen eltudok készül, nyugodtan megihatom a kávém a saját lakásom kényelmében és még így is beérek a második órára a faluból. Egyedül a könnyű táskámat hiányolom, mivel most minden könyvemet ami az adott napon szükséges magammal kell vinnem. De lassan ehhez is hozzá szokok.
Nem sokkal az első óra kezdete után felkapom a táskám és halvány mosollyal az arcomon elindulok.
A kastélyba érve kicsit alább hagy a jó hangulatom, a bájitaltan sosem tartozott a kedvenceim közé. 
Mielőtt elindulnék a nyugati szárnyba elintézek néhány apróságot a déliben. Aztán a fejetlenség folyosóján átvágva elindulok a termem felé. A kihalt folyósokon végig sétálva már éppen megállapítom, hogy milyen jó mikor nem rohangálnak körülöttem. Amikor az egyik sarkon befordulva egy srác félig elsodorta a vállam. Egy pillanatra ránézek az ismeretlenre, a bocsánat kérésre magamban legyintek. Majd mintha misem történt volna megyek tovább, végül is nem az én dolgom törődni a későkkel. Erre vannak a tanárok és a prefik.

Lepsényi Zalán

Azon kívül, hogy egy srác előbb belém szalad ma kellemesen indul a napom.
A plusz alvás miatt nem törődök a fiúval, sőt néhány pillanattal a találkozás után már folytatom a megszakított gondolatmenetemet és újra a kviddics meccsek sorrendjén töprengek. Az első meccsünkön nem játszok, de azért nyomon követem...
A hátam mögül felhangzó kérdés miatt újfent meg kell szakítanom a töprengésemet. Egy kisebb sóhajjal fordulok meg. Mért engem találnak meg a szerencsétlenkedők?
Hüvös tekintettel nézek a srácra, aki előbb elsodorta a vállam.
-Neked is hello.
Ha már útbaigazítom egy kis jó modort is tanítok neki. Ezután átpörgetem fejben a termeket, aztán válaszolok.
-Ha az elemi mágia teraszára gondolsz, akkor második emelet keleti szárny.
Összefonom a karom a mellkasom előtt, unott arccal várom a reakcióját. Remélhetőleg nem teljesen szerencsétlen és így már oda talál.

Éjkerti Csermely
Ruha

Mért kell ilyen messze lenne egymástól ennek a két órának, ha egy más után vannak?!
Ráadásul most tovább is tarot az óra mint szokott...
Sietős léptekkel vágok át a fejetlenség folyosóján. Körülbelül a közepénél járhatok amikor füst jelenik meg és pillanatok alatt beterít mindent. Egy pillanatra megállok, mivel nem láttok semmit aztán jobb ötlet hiányában vakon tovább sétálok. Egy ideig nem történik semmi, már épp kezdeném azt hinni, hogy probléma nélkül elérhetem a folyosó végét. De ekkor belesétálok valaki és a saját lendületemnek hála hátra esem.
A földön ülve kémlelek magam elé a lassan ritkuló füstben. Pár pillanat után feladom és inkább megszólalok.
-Hello.
Elég hülyén hangzik, de mindegy. Ha eltűnik akkor úgy is megyek tovább. Az pedig akibe beleszaladtam így járt.
Amíg én ezen morfondírozom valamicskét javulnak a látási viszonyok. Így már kitudok venni egy kicsi alakot. Ez mondjuk nem igazán segít....