36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. április 15. 20:31 | Link


És egy és két és pörgés és forgás, és becsúúúúúúúszik, hopp, pont át egy összekulcsolt kézpár alatt, majd a hőbörgéssel és meglepettséggel nem törődve hopp most balra kerül, jobbra, balra, ezt itt jobbra tolja, amazt balra taszajtja - úgyis csak fiú, érte nem kár -, és már meg is tudja érinteni célpontját. - Hát Szofíííjjjjá - rikkant, és megpróbál a lány mellé furakodni a tömegben. - Lenne egy kérésem hozzád - pillant oda izgatottan, majd maga elé, majd megint a lányra, és megint előre. Csak diszkréten, ugyebár. - Nem iiiiitt, mert annak nem örülnél - ugye milyen figyelmes gyerekem van? -, de ha velem jössz, akkor kisujjeskü nagyon nem bánod meg.
Azt a módszert követi a csalogatásnál, ami testvérénél is mindig beválik - rámenősen, hajthatatlanul vigyorog, hogy a másik azt érezze, vele lenni, neki igazat adni a világ legegyszerűbb és egyben nagyszerűbb dolga. Nos, majd kiderül, hogy ezzel a csavari-csűri hozzáállással mennyire lesz népszerű a lánynál. Pedig tényleg nem szeretne ám sokat, nagyot, vagy nehezet kérni, egyszerűen csak immár tudja, hogy Soph micsoda művészi illúziókra képes, és szeretne ő is kipróbálni egyet s mást. Egy kis vér, egy kis pókháló, egy kis por, törött csont, kötszer, körömcsipesz... Csincsilla... Kastélybeli pletykák alapján a csincsilla is lehet ijesztő, csak meg kell találni hozzá a zavarában eléggé dadogó levitást.
Móric tanulni akar, ez egy ritka pillanat, ne rontsd el kérlek Soph. Kérlek. Hát a tanárbácsiikrekhez mégsem mehet oda, hogy "NONCSIBÁCSI, SZERETNÉK TUDNI IJESZTENI", mert még a végén kirúgnák tanonckodásából. Vagyis az nem lenne baj, ha a végén rúgnák, de még igencsak az elején van. Szóval... - légyszi? - És finoman megpróbálja egy félreeső terem felé terelgetni magukat, ha a lány ez ellen nem tiltakozik.
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. április 19. 19:38 | Link

Áser
outfit

Kilégzés, belégzés. Aztán megint szájon ki és orron be.
Ruhájába zavarodottan markolva, talán színpadiasan is lassan tipeg a sürgő-forgó tömeg közepette. Nem nagyon törődik vele senki, mindenki igyekszik a dolgára. Legszívesebben ő sem járna erre, azonban az utóbbi időben kétszer sem tudott bejönni a Bűbájtanra, ami miatt szégyellte magát. Nem tudja, hogy az új tanárnő mennyire van tisztában a hiányzásai okával, hiszen neki még nem mesélte, hogy mivel foglalkozik. Fogalma sincs, hogy ez a finom nő szakmailag elismerné, vagy pedig inkább elítélné érte, ahogy a Beauxbatonsban tették.
Szeretné azt hinni, hogy a tanáriban nincs szó róla, de valahogy mindig a fejébe kúszik az a gondolat, hogy ezek a tanerők is rendszeresen csámcsognak róla, hogy miket művel és mennyire bizarr munkahelye van.
Két sietősebb lépést megtesz a tanári irányába, amikor hallja az óra kezdetét jelző harang csengését. Száját elhúzva veszi tudomásul, hogy a nőnek bizonyosan tanítani kell mennie, így nem fognak tudni beszélni. Szó nélkül tűri, ahogy az egyik sietős diáktársa válla az övéhez csapódik. Szereti, amikor senki nem figyel rá, hiszen akkor van nyugalma, azonban ennek hamar vége szakad. A tanáriból kisiető bűbájtan-tanár után pislogva a fülét megcsapja egy ismerős hang.
Nemhogy külsőre, de hangra sem tudja mindig megkülönböztetni a két rellonos fenegyereket, így csak reméli, hogy a finomabb forgószéllel hozta össze a sors. Baljával jobb könyökébe kapaszkodva fordul a hang irányába.
- Móric! – Szólítja meg fél szemöldökét felvonva. Ezzel nem tévedhet, a többit pedig próbálja kideríteni a viselkedéséből. A másik szemöldöke is a magasba szökik, amikor kiderül, hogy kérdést szeretnének felé intézni. Éppen óvva intené, hogy nehogy itt, mert hiába a hangzavar és a futkosás, a falnak is füle van. Óvatosan körbe pillant, annak érdekében, hogy mennyire kell közbelépnie abban az esetben, ha járni kezdene a srác szája. Vannak módszerei, az egészen finomtól, a… kevésbé finomig, bár azt nem szokta alkalmazni.  Egy halkat sóhajtva megadja magát, elvégre a céljáról már úgyis lemaradt. – Jó. – Hangjából egyáltalán nem cseng bunkóság, egyszerűen csak tömören közli, hogy benne van, bár abban egyelőre nem biztos, hogy nem fogja megbánni. A szőkeséggel együtt belép a legközelebbi üres terembe, ahol éppen nem kezdődik óra. Gondosan bezárja maga mögött az ajtót, mert erős sejtése van, hogy miről lenne szó. – Á—áser. – Igen, ő inkább Áser, mert aki Aser, ő hangosabb lett volna és jobban kiverte volna nála a biztosítékot.
Az egyik padra hanyagul felülve fürkészi tovább a fiú arcát. – Mit szeretnél? Illúziót? Színházat? – Kérdi karjait keresztbe fonva. Nem tiltakozik, sokkal inkább megnyugtatja magát ezzel.
A tábla helyére a plafonról apránként ereszkedik le valamilyen sötét árny, azonban lassan, sejtelmesen széthúzódva egy kissé áttetsző fekete függönyt formál, mely éppen keretezi a táblára aktuálisan felírt Medimágia anyagot.

Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. április 20. 01:17 | Link


Fel van dobva. Ennél is jobban majd csak akkor lesz, amikor olyan tudás kerül a birtokába, amely gazdájának jelenleg kettejük közül csak a lány mondhatja magát; egészen addig csupán napos-idő-van-kint, nem-szólt-rám-egyik-órán-sem-a-tanár, volt-finom-reggeli, Móric-nem-csórta-be-a-zoknim módon görbül mosolyra a szája. Szóval olyan péntekesen érzi magát - elvégre ez a minden sikerül érzés a péntek szinonimája -, annak ellenére, hogy csütörtök van, legalábbis a telefonja mindenképpen azt mondta, mert reggel be sem akart kapcsolni. Hihi.
Khm. Szóval a lényeg az lenne, hogy Móric könnyedén megkörnyékezi a lányt, aki vonzerejétől hasra esve igyekszik teljesíteni minden kérését, de mint látható, ez pont annyira irodalmi, hogy ne történjen meg. Töretlen jókedvvel vezeti be magukat azért a terembe, és senki ne nézzen ferde szemmel itten, abszolút udvariasan vállánál fogva terelgeti Sophie-t, és az, hogy bezárja maguk mögött a termet még egy bűbájjal is, nem azért történik, hogy a lány csapdába csalva érezze magát, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy merjen majd élni képességével. Mielőtt bárki csúnyán nézne rám ezekért a körmondatokért, csak tájékoztatásul közölném, hogy a fiam fejében élő hangoknak sem szokásuk levegőt venni. Így autentikus. - Áser - bólint, bár nem igazán érti mit számít ez, de az emberek mindig túl sokat foglalkoznak azzal, hogy elkülönítsék őket egymástól.
- Nos igen, igen, de nem - helyesel, és tagad, ártatlan mosolya alapján pedig mindenki biztos lehet abban, hogy ezzel egyetlen célja van aktuálisan: összezavarni a lányt. - Najó, szóval - unja meg a hatásszünetet - arra szeretnélek megkérni, hogy taníts meg pár olyan illúziót, amire én is képes lehetek, ez fontos, és ijesztő, de én nem ijedek meg tőle - mármint persze én semmitől nem ijedek meg, de érted Soph, szóval valami mencit, de amit minőségien meg is tudok csinálni.
És lássanak csodát, a csillagszemű juhász tompán ragyog Móric ábrázata mellett.
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. április 22. 23:11 | Link

Áser
outfit

A mai napját viszonylag nyugisnak tervezte azután, hogy beszél a tanárnővel meg esetleg megpróbálja megfejteni, hogy mit tud az ügyesbajos dolgairól. Egy kis tanulás, hogy épp ne bukjon meg, vagy ne feszítsék meg, mert nincs kész a beadandó feladata. Sokkal komolyabb ez a mesterképzés, mint képzelte, amióta elkezdte nagyjából ezerszer bánta meg az egészet. Persze, ad extra tudást, amire vágyott? Kötelességének érezte, hívjuk inkább így. De ha őszinte akar lenni magával, most sem szed magára annyi tudást, amennyit kéne vagy lehetne. Viszont az ember lánya már csak dolgozni akar újból 20 évesen. Arról meg nem tehet, hogy nem csak annyi a munkája, amennyi a munkaideje, hanem annál sokkal több gyakorlást és tervezést igényel.
A Móric fiú nem volt benne a tervébe, ráadásul ismeri a fiúkat, így egy kicsit bizalmatlanul vonul vele félre. Az ikrek azon kevesek közé tartoznak, akik tudják a lány titkát, elvégre egy szakmában mozognak, és a Jorgensen fivérekkel való munkakapcsolat is hozta, hogy a tanítványaik megismerték ezt a dolgot. Érdeklődve figyeli, ahogy a srác titokzatoskodik. Sejti, hogy mire megy ki a játék, hiszen bár lazák a fivérek, nem biztos, hogy lelkesednének azért, hogy ilyeneket tanítsanak kiskorúaknak, bármennyire is izgalmas a téma.
Megkönnyebbültséggel az arcán nyugtázza, hogy jó volt a megérzése és a könnyebbik esetet fogta ki. Reméli, hogy a rejtekből nem jön elő a másik, mert egymaga nem fogja kibírni, ha ezek ketten együtt vannak. Jópofa fiúk, de nagyon soknak érzi a humorukat.
- Tessék?- Kérdi szemeit tágra nyitva, ahogy egyben megkapja a választ, majd gyorsan össze is szűkíti a gondolkodáshoz, hogy rendezze magában a gondolatokat, azonban még mindig eggyel több igen van, mint kéne. Tekintetét ismét a rellonosra szegezi, miközben feloszlatja az illúziót, amit vetített az imént. Menne a kettő együtt, de most sokkal érdekesebb számára, amit mondanak neki.
Szájára finom mosoly húzódik, ahogy finoman megcsóválja a fejét. – Semmitől? Ebbe’ egészen biztos vagy? – Kérdez vissza karjait ismét maga köré fonva, amolyan győzz meg testtartást felvéve. – Mennyit tanultál eddig? Egy évt? – Folytatja karjait kinyújtva, csontos ujjaival a pad szélébe kapaszkodva. – De annak nincs jó vége, ’a az iskolába’ ’asználod ezeket. – Inti óvva aggódó pillantást vetve a várakozó szőke fiúra, majd az ajtóra, nehogy rájuk nyissanak. Erről nagyon is sokat tudna mesélni. – Csak Asernek… nem másnak.  Mit szólnál ilyen’ez? – Úgy veszi, hogy figyelmeztette, innentől a saját felelőssége. A teremben a fény lassan sötétségbe megy át, majd vöröses színű világítás jelenik meg. A háttérben mély, búgó hang jelenik meg. Lehet, hogy ez még nem menne szépen, talán magasabb hangon kevésbé érezni, ha nem pontos.
A fiú fülében dübörgés hallatszik, olyan, mintha az ajtót ütné valaki erőből ököllel, vadul készül rájuk törni.
A szőke levitás rezzenéstelen arccal nyugtázza az eseményeket. Ez egy összetettebb feladat, de kétségtelenül hatásos.
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. április 28. 18:50 | Link


Már éppen kihúzná magát büszkén. Már nagyon készül rá. Nagyon-nagyon. De aztán... Aztán végiggondolja, hogy igazából az előtte álló, törékeny kis lányka könnyedén, csettintés nélkül tudná elé vetíteni legnagyobb rémálmait, így inkább okosan visszavesz nagy mellényéből. - Annyira talán nem. - Majd bólint az egy évre. Kööörülbelül, de dátummemóriája férfiasan borzalmas. - Nem fogom, cserkészbecsületszó - fonja esküre ujjait, és titoktartási szándékát kiskutyaszemekkel is megspékeli, biztos ami tuti. Kellenek neki azok a vérfagyasztó, hússzaggató, hidegrázó, borzongató - elég lesz már Móric - illúziók! - Csak nekem, tündér vagy - teszi szívére kezét, ígérete jeléül, és rávigyorog a levitásra. Majd amikor meglátja, hogy a környezetük lassan változni kezd, csillogó szemű kisdiákként forog körbe, hogy mindent megcsodálhasson. Fekete, vörös, búgás. Oké, eddig jó, ezt még talán megtud- MI A MANÓ. Látszik, ahogy izmai összerándulnak, megugrik a dörömbölésre, fejét körbeforgatja, keresi a hang forrását. Persze az ő ott áll végig előtte, mozdulatlanul, így az első összerezzenés után vissza is fordul Sophie felé, és lassan lenyugtatja izgatott szívverését. Oké, oké, igen, végülis pontosan ilyesmire gondolt ő, bár kicsit kevés a vér, meg a csont, meg az agyvelő, de egyrészt ezeket ő még közel sem tudná ilyen szépen lemásolni, másrészt... Jah, a türelmetlenség egy csúnya, csúnya alattomos tulajdonság. - Szóval először csak szép lassan, legyen kicsit sejtelmes, ijesztő, és amikor már kezdené megszokni az ember, akkor BWAMM, hozzuk rá a frászt? - kérdez rá, hogy jól érti-e az általános képletet, majd ha a lány igent int, akkor megpróbálja Móric is reprodukálni a korábban látottakat. Kisterpeszbe áll (édesem), kezeit oldalra félig kinyújta (édesem), nyakát kiroppantja (ÉDESEM), és nyelvét kidugja szája szélin (ASDFGAHAQQAWWW), mire úgy érzi, készen áll. Mély levegőt vesz, és ahogy az távozik tüdejéből, úgy ereszkedik sejtelmes félhomály a teremre. A szép átmenet helyett azonban inkább hasonlít ez arra, amikor a rolót húzzák le az ablakon, nagy ugrásokkal lesz egyre sötétebb, nem olyan simán és könnyedén, mint amikor Sophie csinálta ugyanezt. Móric másik színt választ, méregzöldet kever a feketeségbe a piros helyett, az egésznek olyan hangulata kerekedik, ahogy a boszorkányok bájitallaborjait is ábrázolni szokták. A többfajta illúziók összekapcsolásától azonban tart, hiszen még messze nem megy tökéletesen, de hát pont ezért kell gyakorolni... Szóval ő most nem fog nekiállni panaszkodni. Még.
Elhúzza a száját az ergya hangra ami megszólal, a szobát beborító sötét zöldség pedig mintha megremegne a vesztett koncentráció miatt. Ehh, kicsit pánikban kap a feje után a fiú, akkor a hangot hagyjuk, stabilizálja a képet, és így ugrik neki újra még egyszer. Mintha táblán húzná végig valaki a körmét, olyan hang tölti be a szobát, pedig ez igazán minden, csak nem szándékos. Ekkor azonban már nem is tudja megakadályozni, az illúzió felbomlik, ő maga pedig teljes testében összerázkódva nyöszörög fel a hangra. A világ talán legborzalmasabb hangjára. - Bocsiiiiiiiiiiiii. Na jó, nem merem Soph, nem akarom ezt a hangot hallani - és megrázkódik.
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. május 1. 21:51 | Link

Áser
outfit

A mostani tudását javarészt a szerencsének tudja be, hiszen bár tehetség is kell ahhoz, hogy valaki elérjen bizonyos szintet, azért a szerencse sem árt. Beleszületett egy illuzionista családba, és egy közegbe, ami arra tette fel az életét – kis túlzással- , hogy illúzióval szórakoztassa a nagyérdeműt. Gyerekkorától látta, érezte, szinte lélegezte az illúziómágiát, ennek hatására már igen fiatalon eldöntötte, hogy neki is kell ilyen tudás. Itt jött segítségére édesanyja, akinek bár hivatalosan nem lett volna szabad 14 éves korától tanítgatnia, mégis megtette. Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik, nem igaz?
Fogalma sincs, hogy mi lenne belőle ma, ha nem ide születik. Nem tartja magát különösebben tehetséges varázslónak, így a saját megérzése alapján nagyon ajtó zárva lenne előtte. Talán ő is megtalálta volna az erre vezető utat, akárcsak az ikrek, vagy Hay.
Hálásan pislogva bólint egyet arra, hogy Áser megőrzi a titkukat. Ennek ellenére nem biztos benne, hogy ha bármelyik Móricz ennek a tudásnak a birtokába kerül, akkor nem fogják riogatni az iskolatársaikat.
Elégedetten vigyorodik el a félelemet látva a srác arcán. Nem akart egyből vérrel és egyéb dolgokkal, mint sikolyokkal próbálkozni, azzal pedig végképp nem, hogy a közvetlen érzékeire játszik, minthogy hideg kezek tapintását érezze a nyaka körül. Vannak olyan kis létszámú előadások, ahol a vendégek átélhetnek ilyeneket, azonban ez igen szűk rétegnek jön be. Sophie személy szerit ezt már taszítónak érzik, de megteszi, ha ezt kérik tőle. Azonban ezeket az alkalmakat nem élvezi úgy, mint amikor darab közben adják az aláfestést.
- Igen, szorongós legyen mire jössz. – Feleli bólogatva, hogy jól látja a srác. Persze nem csak ez az egy módja van annak, hogy megrémüljenek az emberek. – Az a jó, amikor annyira feszült, ’ogy már a legkisebb nesztől ugrik. – Folytatja az oktatást kezeit a padnak támasztva, majd pedig rámarkol a pad szélére. Szerencsére nincs alatta rágó, többször járt már így, hogy belenyúlt. Undorító.
- Vagy amikor nem számít rá, egyből maximumra kapcsolva. – Persze ezzel könnyen lehet kisebb szívrohamokat kiváltani a másikból, úgyhogy azért ezzel óvatosan kell bánni. Ezt ő úgy szokta, hogy legyen ideje rájönni a másiknak, hogy nem valós, amit lát vagy érez.
- Te jössz. – Fél karjával még int is, mint amikor az emberek felkonferálják a másikat a színpadra. Jót mosolyog azon, ahogy behelyezkedik és feszülten nekikészül. Közben a saját vetítését abbahagyja, hogy teret engedjen a kibontakozó illúziónak. Fejét oldalra biccentve, száján félmosollyal várja, hogy mi lesz ebből. A zöld színre elégedetten bólint, ahogy szétnéz a rémisztőnek ható tanteremben.
- Szép! – Szólal meg elégedetten, külön tetszik neki, hogy egyénivé tette a dolgot. Merengve pislog körbe, amikor a fülébe mar egy iszonyat hang. – Áh! – Nyüsszen fel szemeit is összeszorítva, azonban mire kinyitja őket, már ismét a megszokott tanteremben találja magát. – Végül is… frászt kaptunk? – Kérdi a száját elhúzva, azonban elnevetve a dolgot. Nem lehet minden tökéletes elsőre. – Jó úton ’aladsz. Próbáld meg együtt csak a fényt és a ’angot! Zöld nélkül. Amikor a fényt csinálod, képzeld azt, ’ogy lassan le’u…csukod a szemed. Egéészen lassan. – Magyarázza kicsit megakadva a szónál. A magyarok olyan könnyedén ejti a gyenge h-át, neki pedig valahogy túl erős, túl gyenge. Azóta nem erőlködik, amióta kiröhögték egy próbálkozása során. – Meg ki is találhatsz bármit. -
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium