31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 4. 17:02 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


Elhagyva a bagolyházat és újra a lépcsőket róva, immár lefelé, az is eszembe jutott, mit nem szeretek. A lépcsőt. Ezt a rengeteg lépcsőt. Foylton le, fe, aztán megint le és újból fel. Ahogy lefele szedjük a lépcsőket, némán haladok mellette. Akarnék kérdezni, de elnyelem magamban. Furcsa valaki mellett némán haladni, de nekem jól esik. Úgy tűnik, az anyukája neveli valamiért. Nem tudom, csak elhagyta az apja őket, vagy esetleg már nincs közöttünk. Nem tudtam lereagálni, ebből fakadt a csend, amit végül a folyosón megtörök. Csak félhangosan, kicsit a bajszom alatt motyogom, óvatosan Marcira pillantva.
- Sajnálom. Biztos nehéz lehet. Újabb kis zavart csend a részemről, a cipőm orrát kezdem bámulni, és póbálok kikeveredni zavaromból.
- Őszintén? Újból Marcira szegezem a tekintetem. Egy ideig nézem, majd bólintok, hogy hát legyen. - Nem gonoszak. Csak a legtöbbjüknek nem volt rózsaszín a gyerekkora. A személyiség meg hát alakul. És ha rossz hatások értek, rossz irányba alakul. Egyfajta védekezési mechanizmus. Vagyis eddig én így érzékeltem. De akikkel én beszélgetek órákon, teljesen jófejek, és te sem tűnsz egy nárcisztikus baromnak. Úgy látszik, én nem vonzom őket, csak a kedves félét. Ezen meg is örülök, mert tényleg, eddig senkibe nem botlottam, aki rajtam akarná leverni a dühét, vagy ilyesmi. De ha így is lenne, nem nagyon lehet kihozni a béketűrésemből. Bár egyszer kiíváncsi lennék, valaki képes e rá. Csak úgy brahiból. A folyosó kihaltnak tűnik. Teszek pár lassabb lépést, közben pásztázom a lépcsőfordulót, a földet, a plafont, de egyelőre semmi. Nem ez a legrövidebb folyosó, még simán van esélyem ruhát találni. Szurkolok annak, hogy Marci és az anyukája jó családként éljenek. Mi nagy család vagyunk, de a nagycsaládosoknál sem garantált a béke.
- Nos, nekem három kisebb tesóm van. Van egy húgom, aki 7 éves, és két öcsém, ők ikrek, még csak három évesek. Így vagyunk mi négyen. Van, hogy elképzelem, hogy egyke vagyok. Néha tetszik az ötlet, néha megijeszt. Lépek még kettőt, mikor a folyosón elalszik az összes fény. Megtorpanok. Már kint sincs világos, nem szűrődik be fény az ablakokon keresztül sem. Véletlenül belerúgok valamibe, ami csörömpöl, és valahova messzire elgurul. Hallgatózni kezdek, de csak a légzésem hallom.
-Marci? Marci, itt vagy még?

Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 4. 17:06
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 5. 12:24 | Link

Liza


Marcell álmában sem gondolta volna, hogy így fog alakulni ez a napja. Arra számított, hogy feladja a levelet, aztán visszaballag a hálóba, esetleg olvas még valamit vacsora előtt, vagy csak úgy elvan. Ehelyett épp a végtelennek tűnő lépcsősorokon caplat egy lánnyal, akit alig ismer, és most segít megkeresni az elveszett ruháit. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy nem is beszélgetnek Lizával. Csak akkor szakadt ki a belső világából, amikor a lány halkan reagált a szüleivel kapcsolatos információkra.
- Köszönöm, de igazából már megszoktam. Mindig is így volt...-
Marci nem akart belemenni a részletekbe, de az valóban igaz, hogy egyáltalán nem furcsa számára már ez a helyzet. Neki csak anyukája van, és kész. Persze tudja, hogy ez másképp is lehetett volna, és valahol haragszik is emiatt mind a két szülőjére, de az biztos, hogy már megszokta.
- Hmm... Nagyon diplomatikus válasz! -Marci a lányra mosolyog. Igazából felnéz rá amiatt, hogy ilyen szépen meg tudta fogalmazni a véleményét, és nincsen zsigeri elutasítás benne a zöldekkel szemben. Remélhetőleg ő sem fog rontani ezen.
- A nárcizmusomról nem nyilatkoznék, de jól esik, amit mondasz! Köszönöm az egész rellon ház nevében. - Mondandója után színpadiasan meghajol a lány előtt.
Mint kiderül Lizának jó nagy családja van. Marci nem is tudja elképzelni, hogy milyen lehet ha olyan sok emberrel kell egy légtérben élned. Neki néha még az is sok volt, ha az anyukája otthon van, nem is biztos, hogy tudott volna mit kezdeni egynél több testvérrel.
- Az komoly! Milyen ilyen nagy családban élni? Nem kell mindig összeverekednetek a csokipudingért?-
Marci a saját érzései ellenére, nem tartotta rossz dolgonak, ha valakinek sok testvére van. Olyankor biztos nem lehet unatkozni, és talán magányosnak sem érzik magukat olyan sűrűn, mint ő egykeként. Erre valószínűleg nincs is tökéletes recept, mindenkinek azzal kell valamit kezdenie, ami jutott.
A következő pillanatban valami nagyon furcsa dolog történik. Egyszer csak kihúny minden fény, és valami hangos csörömpölés hallatszik abból az irányból, ahol eddig Liza volt.
-Jézusom, Liza! Minden rendben? Merre vagy? Semmit nem látok! -
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 5. 12:24
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
KARANTÉN


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 7. 20:58 | Link

Marcell


Mindig is így volt. Tekintetem Marcin. Csendben figyelek rá, háhta folytatja a történetét, de egyelőre ennyit árul el, én pedig megértően bólintok. Nem tudom, mit mondhatnék, akarok e egyáltalán mondani valamit. Csendes lány vagyok, aki inkább csak figyel. megelégszem a válasszal. - Azt nem tudom, diplomatikus -e. Egyszerűen ezt gondolom. Egyébként meg...mit számít. Én szeretem a zöldet. Fontos. Mármint a zöld. Mint szín is. Mint érzések és mint ember. "A nárcizmusomról nem nyilatkoznék, de jól esik, amit mondasz!" Somolygok egyet, miközben nézem, és kibuggyan egy rövidke, halk fél kacaj.
-Értem, értem miszter. Mosolygok szelíden.
A nagy család egyszerre lehet áldás és átok, hiába közhely. Jobbra balra ingatom fejem. - Hmm...mondjuk. Néha. De szerencsére jó testvérek vagyunk. A hirtelen sötéttől megijedek. Marcit szólongatom, aki rögtön válaszol, amitől kicsit megnyugszom. Oké, itt van, nem vagyok tejesen egyedül.
- joo..jól vagyok..legalábbis azt hiszem. Igyekszem a fal közelébe lenni, és kitapogatni. Ahogy belerúgok a zörgő valamibe, megmerevedek. - Azt hiszem, ez én voltam. Mármint a csörömpölés. Csak várok. Várok, de semmi. Szépen lassan leülök ott, ahol vagyok, a falnak dőlve, és kibuggyan belőlem egy hangos sóhaj. Hirtelen felkapcsolódik a képzeletbeli villanyégő a fejem fölött. Hiszen mielőtt lementem a cuccaim utám, a faluban voltam és vettem illatos tömbgyertyát, hogy este is fény és almás fahéjas illat mellett tudjak olvasni. Kitapogatom a sötétben a táskámból. -Lacarnium Inflamare! A gyertya meggyullad, és magam elé tartva keresem Marcit. Azt a kis bökkenőt, hogy a Lumos varázslatom sajnos nagyon gyenge fényt ad, igyekszem eltitkolni.
- Sose becsüld alá a lányt, aki rabja az illatos gyertyáknak. Bocsi, ha nem vagy oda az almás fahéjas aromáért. Felállok, és igyekszem bevilágítni az utat előttünk. Tétován, de lassan előre lassan megindulok. Így kicsit nehezebb lesz megtalálni bármit is. Felnézek, nem e tudnám a falon lévő fáklyákat is újból meggyújtani, de esélyünk sincs, olyan magasan vannak. No nem baj, legalább jó illat van.
-És mit gondolsz? Te miért kerültél a Rellonba?
Kíváncsi vagyok, ő hogyan látja saját magát. Én egyelőre egy kedves, nyitott és egyenes srácnak látom. Egy kimondottan szimpatikus srácnak. A folyosón mintha hűvösebb is lenne. Remélem a zöld kötött pulcsim itt lesz valahol, most elég jól jönne. Nem mondom, hogy félek a sötétben, csak hát nem szeretem.

Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 14. 18:03
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium