31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Layla Robillard
Mestertanonc Navine (H), Valkűrök csapatkapitány, Elsős mestertanonc


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 134
Írta: 2020. október 3. 22:49 | Link

Ákos bácsi
átkozottul | outfit

Minden erejével a tanári szoba felé igyekszik, mert biztos benne, hogy ott talál egy olyan embert, aki majd segít neki. Hogy miben? Az egyik felsős megelégelte, hogy folyton "menőzik" az akrobatika és repülő tudásával - pedig csak ártatlanul gyakorol, mint mindig -, ezért úgy döntött, hogy megkínálja egy csinos kis átokkal. Ha elhibázta volna, most nem írnám ezeket a sorokat, azonban a varázslat célt ért, ennek következménye pedig az, hogy Layla teljes mértékben elvesztette egyensúlyérzékét. Persze járni tud, de amint meglökik és kibillen a biztos talaj adta tartásából, rögtön dől és nincs az a mágia, ami képes lenne két lábon tartani.
Hogy miképp tette meg a tanárihoz vezető utat, arról ne is beszéljünk: kapaszkodott a lépcsőkorlátokban, mintha az életébe tette volna, illetve igyekezett a fal mellett sétálni, ezzel is elérni, hogy kisebb eséllyel essen orra. Hallotta, ahogy nevetnek rajta a háta mögött, azonban úgy döntött, hogy nem hajlandó sírni, nem adja meg ezt az örömet az Őt piszkálóknak, így amennyire lehetősége van rá, igyekszik hősiesen viselni az eredményt. Egyébiránt tudja, hogy Kállay professzor úr tudna neki segíteni, azonban mogorva ember hírében áll, így némileg tart is attól, hogy elutasítja és máshoz irányítja. Mégsem teheti meg, hogy az ebből fakadó félelmének behódolva így maradjon, mert a versenye közeledik, egyébként pedig ön- és közveszélyes jelen állapotában. Így is sikerült nagyon csúnyán beütnie a jobb könyökét, amikor nem tudta megfelelően tompítani az esését. Ahogy közeledik, egyre jobban érzi, hogy sírva fog fakadni.
Épp ki akarna kerülni valakit, mikor szándékosan vagy sem, de nekiütköznek, ő pedig hogy-hogy nem elveszti egyensúlyát és összeesik a tanári ajtaja előtt. Ezzel még nem is lenne probléma, csakhogy mindenki végignézi, ráadásul a fejetlenség folyosóján történik az eset. Szipogni kezd és érzi, hogy eltörik a mécses, amikor felpillant és kit látnak szemei? Kállay Ákost. Ez az a pont, ahol kitör belőle a sírás. Segítség!
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 4. 22:10 | Link

Kayla nyuszi

Nem véletlenül nem akart soha tanár lenni egy középiskolában. Diákként végül is szeretetett idejárni, jó volt a társaság, elszórakozott a többiekkel a klubhelyiségben, jól főztek, meleg volt, kapott kényelmes ágyat. Nem volt oka igazán panaszra – persze a bájitaltannal neki is meggyűlt a baja, mint oly sok diáknak, akik Felagundnál kényszerültek tanulni. Neki akár az átoktöréses, akár az aurori (nem) tervek miatt muszáj volt tanulnia, hogy később meglegyenek a megfelelő alapjai.
De tanárként… egészen más tészta ez a hely. Maga sem gondolta volna, hogy valaha nehézségként fogja megélni Ákos, aki mindig szórakoztatta a többieket a klubhelyiségben, azt, hogy kiálljon és beszéljen valamiről, ami egyébként még érdekli és szereti is. Mert hiába történt meg az a bizonyos eset, azon a ponton már sikerült túllendülnie, amikor gyűlölte az egészet. Összességében nem értékeli túl rossznak az órát, amiről éppen siet vissza a tanáriba, végül is a fiatalok érdeklődtek, a jelenlétük elviselhető volt… a maguk módján. Azért reméli, hogy a vele történtek nem fogja a többséget elriasztani az átoktörői hivatástól, mert ugyan sokakat érdekel nagyon ez a terület, de igazán csak kevesek lesznek alkalmasak elviselni az ezzel járó nyomást.
Már éppen lépne be a tanáriba, amikor valaki takarásából kikerülve nagyon különös jelenségre lesz figyelmes. Az egyik fiatal lányt találja a földön összeroskadva, sírva, a körülötte lévők meg leginkább az órájukra sietnek, éppen csak át nem lépnek fölötte. Az ajtót visszahajtva, egy-két trógert kerülgetve próbál a lány közelébe férkőzni. – Úúúgy, legyünk érzéketlen tulkok! – Kissé emelt, élesebb hangon tereli odébb a diákságot. Annyira nem érdeklik a tinidrámák, reméli, hogy nem arról van szó, hogy a leányzó rendszeresen a földön sírja ki magát és mindenki ismeri már. De ha már tanár vagy mi, akkor megkérdezi. – Mi történt? – Lép oda a szőke navinés arcát vizsgálva. Szerencsére nem az ő óráján volt, ez már jó jel, ha nem azért bőg. – Miért sír? – Kérdi maga is leguggolva a leányzó mellé, bár ebből neki sem lesz túl könnyű felállnia. Mintha furán állna a lába, talán kiment a bokája?

Hozzászólásai ebben a témában
Layla Robillard
Mestertanonc Navine (H), Valkűrök csapatkapitány, Elsős mestertanonc


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 134
Írta: 2020. október 6. 08:08 | Link

Ákos bácsi
átkozottul | outfit

Világ életében hozzászokott ahhoz, hogy a versenytársai megjegyzéseket tesznek rá, esetleg kigúnyolják, egyikük megpróbálta az akkori fellépőruháját is tönkretenni, bár ott időben visszaértek az öltözőbe. Mégis, ez a fajta rosszindulat és gonoszság, amit most ellene elkövettek, szinte felfoghatatlan, hiszen épp azt vették el tőle, amit a legnagyobb becsben tart. Drámai? Sokkoló? Túlzó? Nem kizárt, azonban akkor, mikor az életedet egy olyan sportra teszed fel, ami kristálytisztán az egyensúlyra épül... Nem meglepő, hogy kétségbeesel, mikor ezt elveszik tőled.
Arcán könnyek patakzanak, ahogy felpillant Ákosra, aki hamarosan le is guggol mellé. Nem néz végig rajta, mert a könnyein keresztül egyébként is homályosan lát, így felsőjének ujjával igyekszik élesíteni a képet.
- Valaki... rá-rá-rám küldött egy á-átkot - hüppögve és szipogva tud csak beszélni, s mivel sejti, hogy ez önmagában igencsak kevés indok arra, hogy valaki bömbölve rogyjon össze a tanári ajtaja előtt, így megpróbálja összeszedni magát, hogy folytassa. Csak előtte szipog még egyet. - E-elvesztettem az egyensúlyomat... Nem tudok... járni se - nem igazán világos, hogy ez miért függne össze, de mivel Kállay prof tanult ember, bizonyára leesik majd neki a tantusz, miszerint erre az angyali leányzóra egy igen csúnya és gonosz átkot szórtak, amit nem igazán tudja, hogyan törjön meg. Fordítok: segítségre van szüksége.
- Tudom, hogy már nagylány vagyok, de hogy fogok egyensúly nélkül seprűakrobatika VB-re menni? - ismét keserves sírásban tör ki és arcát pulcsijának ujjaiba temeti. Bár feltételezhetően Ákos nem jár ilyen rendezvényekre, a legtöbben azért hallhattak már a seprűakrobatikáról, az pedig az egész tanodában tudott, hogy két nagyobb név is jár a sportág képviselői közül a kastélyba. Na hát ezért ekkora tragédia mindezt.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 6. 23:06 | Link

Kayla nyuszi

A tanulóévei alatt általában azok között a diákok között volt, akik mindig jelen voltak, ha bármi gond volt – no nem azért, mert ők okozták, hanem mert egyből mentek segédkezni, fontoskodni. Jó, néha ők is okoztak problémát, elvégre egy csapat tini eridonos fiú voltak, akik nagyon vagánynak érezték magukat. De a lelki dolgokkal akkor sem foglalkozott annyira, inkább csak amolyan logisztikai problémamegoldó emberke volt, esetleg segített befenyíteni másokat, igaz, nem egy kétméteres állat, akitől félni kell, most is 180 centi lehet. A munkahelyén is elég jól kezelte a problémákat – amíg azok nem a kollégák magánélete körül forogtak.
Azóta pedig sok víz folyt le a Dunán, lehetne azt mondani, hogy azok miatt a dolgok miatt, amiken ő is átment és átmegy lelkileg fogékonyabb lett mások problémáira, azonban ezt kifejezni nem igazán tudja, hiszen a saját érzéseit is jó mélyre igyekszik eltemetni.
Kissé ügyetlenül egyensúlyozva hallgatja a lányt. Nem volt éppen a legbölcsebb dolog ez a póz, de azért megmarad. – Egy átkot? Hm… – Nem száll szakmai vitába Laylával, hogy ez inkább csak egy rontás lesz és örüljön, hogy nem kapott telibe egy átkot. – Nyugodjon meg, jó? – Kéri határozott hangon, bár odabent egy kicsit bizonytalan. Szerencsére most nem remeg annyira a keze, hogy ne tudná végrehajtani az ellenvarázslatot, azonban így is benne van a hibalehetőség, az meg milyen ciki. Attól is tart egy kicsit, hogy nehogy ártó módon süljön el a bénázása, azonban a büszkesége már nem engedi, hogy más csinálja.
Először kissé értetlenül néz, hogy milyen nagylány meg seprűakrobatika VB, aztán leesik neki, hogy a szőke navinés valószínűleg versenyző lehet. – Nyugodjon meg, tudok segíteni. – Ismétli meg, ezúttal már kevésbé határozottan, inkább némi feszültséggel a hangjában. Nem nagyon tud mit kezdeni a síró nőkkel, zavarja a helyzet.  – Inkább az lesz a problémás, hogy elkapjuk az elkövetőt. Merre történt az eset? – Kérdi a lány szemébe nézve. Nem szórunk rontásokat meg ártásokat meg átkokat az iskola folyosóján, tenni fog róla, hogy elkapják az ilyen kölyköt. Hívja ki párbajra, ha problémája van. – Mindjárt becsengetnek és elt…megy a tömeg, leveszem a rontást. – Nagyon zavarja, hogy ezen az eleve kaotikus folyosón folyamatosan itt járkálnak körülöttük, attól fél, hogy megzavarják a koncentrációban, ne adj Isten még meglöki valamelyik hülye gyerek a kezét. Jobb lesz, ha eltakarodnak. Lassan a tanárok is szállingózni fognak, jobb lesz, ha siet.


Hozzászólásai ebben a témában
Layla Robillard
Mestertanonc Navine (H), Valkűrök csapatkapitány, Elsős mestertanonc


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 134
Írta: 2020. október 11. 00:00 | Link

Ákos bácsi
átkozottul | outfit

Hüppögve próbál eleget tenni a kérésnek, miszerint nyugodjon meg, de belátható, hogy ez esetében nem kimondottan könnyű feladat. Lelki szemei előtt örökre ilyen esetlen, egyensúlytalan marad, aki kel és fekszik, majd közröhej tárgyává válik, ez a kép pedig annyira beleégett elméjébe, hogy képes volna olyan hangosan sírni, hogy az egész kastély remegjen belé.
- A folyosón, egyszer csak hátba találtak az átokkal, de én nem akarom, hogy meg legyen büntetve, aki csinálta, mert megint bosszút fog állni - kétségbeesetten tágulnak ki pupillái, ahogyan szemei is egyik pillanatról a másik váltanak kölyökkutyás kérlelőre. Pontosan jól tudja, ha most megkeresik, ne adja Merlin meg is találják, aki ezt tette, akkor megbüntetik, ezért pedig Layla lesz a hibás. Fogalma sincs, ki lehetett az orv támadó, de annyi bizonyos, hogy sikerült kiszúrni a navinéssel, nem is kicsit.
A mondatkezdetre a férfira emeli a tekintetét és, bár korához képes jóval ártatlanabb és naivabb, még neki sem nehéz kitalálnia, hogy a szó, melyet Ákos keresett, az "eltakarodnak". Egy másik helyzetben ezen megrökönyödne, de a vészhelyzet most valós, ráadásul ő is ugyanerre gondolt, még ha nem is mondta ki.
- Nagyon szépen köszönöm. Tessék mondani, hogy mit csináljak és akkor én azt úgy fogom csinálni - még kicsit szipog és a szemét törölgeti, de legalább már nem sír keservesen. Édes arcocskáján így is teljesen jól látszik, hogy pillanatokkal korábban még könnyek áztatták, ahogyan szemei is árulkodóak. Nem baj, a segítség ténye már eleve ad egyfajta megnyugvást, noha kétség sem férhet ahhoz, hogy akkor lesz csak igazán elemében és nyugalmának csúcsán, ha tényleg megszabadul ettől az átoktól. Vagy rontástól? Végül is neki mindegy, amíg Ákos tudja a dolgát.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2020. október 16. 10:09 | Link

Layla

Kínos pillantásokat vetve nézegeti a navinést, nem igen tudja, hogy mit mondjon még. Szerencsére rémisztőbbnek látszik a rontás, mint amilyen veszélyt valójában rejt, ő pedig képes megtörni – legalábbis reméli. Amit mondott, megmondta, az meg nem az ő stílusa, hogy nekiálljon babusgatni a lányt. Talán valamikor régen megtette volna, mert tudta, hogy ez lenne az emberséges, de most nem tudja már annyira meghatni. Pedig átérezhetné más rémületét, még ha nincs is nagy alapja. Mikor lett Kállay Ákosból ekkora suttyó, hogy nem érdeklik a könnyek?
Jobbját a combjára csúsztatja, hogy leellenőrizze mennyire remeg. Nem jó, de egy ellenrontás még belefér. Roppant kínos lenne, ha a nagy átoktörő, az átoktörés tanár, az átkok nagy mestere egy kis rontást nem tudna megtörni, nem igaz? Tán fel is mondana szégyenében, bár azt a minisztériumi melót akkor sem vállalná el, amit az apja szerzett. Menne a kocsmába. Dolgozni. Szigorúan. Dolgozni.
- De miért szórják itt az emberek a rontásokat? Nincs fegyelem? – Kérdi szemöldökét felvonva. Azt gondolná az ember, hogy ahol egy auror az igazgató, ott olyan kőkemény fegyelem van, hogy a diákok pisszenni sem mernek. Ha az ő apja lenne itt a vezető, szinte katonás sorban menetelnének a folyosón, nem rontásokat meg ártásokat szórnának egymásra. – Ha elég keményen járunk el, a Bűbájtanhoz is alig lesz kedve utána. – Lehetséges, hogy szigorúan nevelték és ezt átülteti a tanári dolgaiba, de inkább csak a szája nagy. Egyébként pánikol ettől az egész tanítástól, a keménykedés pedig egy jó eszköz a leplezésre. Ha be vannak fenyítve, akkor könnyebb velük. Tűnhet erős iróniának, amit mondott és kiváló póker arcnak, de akár veheti teljesen komolyan is a lány. Még Ákos maga sem tudja eldönteni, hogy hogyan értette, teljesen kifejezéstelen arccal jelentette ki.
Beszélgetésük közben a folyosón apránként kiürült, már csak pár lézengő csirkefogó járt arra, akik eléggé messze mentek tőlük, a tanárok pedig még épp nem iparkodtak órára. Nincs ki előtt égni a remegő kezével, remélhetőleg Layla nem fogja terjeszteni a látottakat. – Menni fog. Csak maradjon egy helyben. – Mondja a lánynak enyhén remegő kezével előhúzva a pálcát. Most lehetséges, hogy tényleg ráfér a lányra a nyugtatás, ha a férfi határozottsága nem elég, mindenesetre annak örül, hogy már nem bőg úgy. Pálcájával először balra suhint, majd felhúzza függőlegesen és koppint egyet a lány lába fölött. Halkan kimondja az ellenrontást, pont azt, amit akkor nonverbálisan használt, amikor visszaütött az átok. Most inkább nem próbálkozik nonverbális varázslással, nem biztos, hogy menne neki. A pálcájából fény tör elő, ami egy pillant alatt elvesz a lány nadrágja alatt. Az egyensúlyzavarnak ennyitől meg kell szűnnie. – Nos? – Kérdi fejét oldalra biccentve, pálcáját gyorsan leengedve, hogy ne látszódjon a tremor.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium