Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

Eltüntetek egy tócsát, mielőtt bárki is elcsúszna rajta, és már majdnem felszusszanok, de csak majdnem, ugyanis újabb tócsa bukkan fel két lépéssel odébb. Na szép. Fel is horkanok, ahogy egy újabb intéssel ezt is megsemmisítem. Olyan ez a folyosó, mintha kívülesne a gondnok hatáskörén, vagy mintha valami eldugott titkos járatban mászkálnék éppen, mint a prefektusok és tanárok elől meglépni igyekvő diákok, pedig csak valami gond van a mágiával itt. Fogalmam sincs, pontosan mi zavarhatja meg a máshol olyan remekül működő varázslatokat, az azonban tény, hogy ez a hely nagyon is kiérdemelte a nevét, és mégis itt található úgy a tanári, mint Zója rendelője, de ha jól tudom, még az Edictum szerkesztősége is. Vajon így öltene alakot a sok ide betérni kényszerülő diák minden félelme és ellenérzése? Nem szentelek sok időt a gondolatnak, még ha lehet is benne valami. Megrázom a fejem, elhessegetem, és egy lemondó sóhajjal küldök némító bűbájt a rémesen hangosan rámrikácsoló festményre. Ó, vagy a szemközti képkeretben lakó alaknak szólt volna az a nyomdafestéket nem éppen tűrő megjegyzés, amiért elhallgattattam? Hoppá. Bocsánat. Futó bocsánatkérő mosollyal pillantok fel a némán tátogó alakra, majd továbbállok. Le merném fogadni, hogy körülbelül öt perc kell, és máris éppen olyan hangosan fog rikácsolni, mint az imént, ha nem hangosabban. Azon kellene gondolkodnom, tekintettel a közelgő születésnapokra, hogy kinek mit is adok ajándékba, hiszen még nem igazán tudom. Richárdnak azért... az kezd körvonalazódni már a fejemben, sőt már arról is vannak elképzeléseim, hogy a nemsokára szintén esedékes egyéves évfordulónkra mit kap majd, noha ahhoz még az ő beleegyezése is kell. Mégsem kaphatom a vállamra csak úgy, hogy márpedig most megyünk csillaghullást nézni. Seth viszont ennél komplikáltabb eset. Hiába töröm a fejem napok óta, ötletem sincs, mit adhatnék neki. Amióta történt az az egész izé... valahogy úgy jött ki a lépés, hogy képbe kerül Richárd, meg aztán egyre több lett a munkám is, az övé is, elmaradt a kviddics, a teázások nagyrésze is, meg... Amint befordulok az egyik kanyar után, éppen látom a másik irányba tartani. Talán itt lenne az ideje megmozdulni, Richárd már egyébként is kellőképpen leszidott, mondván, hogy az időnyerő nem mindenre megoldás.
– Seth, várj - kiáltok utána, és gyorsítok a lépteimen is, hogy utolérjem. Lehet, hogy nem ártana lenézni is közben, egy újabb alattomos tócsának köszönhetően ugyanis legalább két métert csúszok kapálózva, ha nem hármat, hála a lendületemnek, a ma begyűjtött szorgalmik pedig szanaszét repülnek mindeközben. Nekem is éppenhogy sikerül megelőzni, hogy orra ne bukjak, mert nem teljesen egyenesen csúszom előre, hanem kissé a fal felé húzok, és még éppen sikerül megkapaszkodni az egyik túlméretezett keretben. A portré nem különösebben díjazza, hogy kibillentem az egyensúlyából, ahogy én sem a pókhálót, amibe sikerül belenyúlnom, de a lényeg mégis az, hogy nem estem hasra. Egyelőre. Félhangosan káromkodom el magam, és nekilátok mindent összeszedni. – Ja, izé... szia. Sietsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=679924#post679924][b]Návay L. Viktor - 2017.05.09. 02:23[/b][/url]

Eltüntetek egy tócsát, mielőtt bárki is elcsúszna rajta, és már majdnem felszusszanok, de csak majdnem, ugyanis újabb tócsa bukkan fel két lépéssel odébb. Na szép. Fel is horkanok, ahogy egy újabb intéssel ezt is megsemmisítem. Olyan ez a folyosó, mintha kívülesne a gondnok hatáskörén, vagy mintha valami eldugott titkos járatban mászkálnék éppen, mint a prefektusok és tanárok elől meglépni igyekvő diákok, pedig csak valami gond van a mágiával itt. Fogalmam sincs, pontosan mi zavarhatja meg a máshol olyan remekül működő varázslatokat, az azonban tény, hogy ez a hely nagyon is kiérdemelte a nevét, és mégis itt található úgy a tanári, mint Zója rendelője, de ha jól tudom, még az Edictum szerkesztősége is. Vajon így öltene alakot a sok ide betérni kényszerülő diák minden félelme és ellenérzése? Nem szentelek sok időt a gondolatnak, még ha lehet is benne valami. Megrázom a fejem, elhessegetem, és egy lemondó sóhajjal küldök némító bűbájt a rémesen hangosan rámrikácsoló festményre. Ó, vagy a szemközti képkeretben lakó alaknak szólt volna az a nyomdafestéket nem éppen tűrő megjegyzés, amiért elhallgattattam? Hoppá. Bocsánat. Futó bocsánatkérő mosollyal pillantok fel a némán tátogó alakra, majd továbbállok. Le merném fogadni, hogy körülbelül öt perc kell, és máris éppen olyan hangosan fog rikácsolni, mint az imént, ha nem hangosabban. Azon kellene gondolkodnom, tekintettel a közelgő születésnapokra, hogy kinek mit is adok ajándékba, hiszen még nem igazán tudom. Richárdnak azért... az kezd körvonalazódni már a fejemben, sőt már arról is vannak elképzeléseim, hogy a nemsokára szintén esedékes egyéves évfordulónkra mit kap majd, noha ahhoz még az ő beleegyezése is kell. Mégsem kaphatom a vállamra csak úgy, hogy márpedig most megyünk csillaghullást nézni. Seth viszont ennél komplikáltabb eset. Hiába töröm a fejem napok óta, ötletem sincs, mit adhatnék neki. Amióta történt az az egész izé... valahogy úgy jött ki a lépés, hogy képbe kerül Richárd, meg aztán egyre több lett a munkám is, az övé is, elmaradt a kviddics, a teázások nagyrésze is, meg... Amint befordulok az egyik kanyar után, éppen látom a másik irányba tartani. Talán itt lenne az ideje megmozdulni, Richárd már egyébként is kellőképpen leszidott, mondván, hogy az időnyerő nem mindenre megoldás.
– Seth, várj - kiáltok utána, és gyorsítok a lépteimen is, hogy utolérjem. Lehet, hogy nem ártana lenézni is közben, egy újabb alattomos tócsának köszönhetően ugyanis legalább két métert csúszok kapálózva, ha nem hármat, hála a lendületemnek, a ma begyűjtött szorgalmik pedig szanaszét repülnek mindeközben. Nekem is éppenhogy sikerül megelőzni, hogy orra ne bukjak, mert nem teljesen egyenesen csúszom előre, hanem kissé a fal felé húzok, és még éppen sikerül megkapaszkodni az egyik túlméretezett keretben. A portré nem különösebben díjazza, hogy kibillentem az egyensúlyából, ahogy én sem a pókhálót, amibe sikerül belenyúlnom, de a lényeg mégis az, hogy nem estem hasra. Egyelőre. Félhangosan káromkodom el magam, és nekilátok mindent összeszedni. – Ja, izé... szia. Sietsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=680128#post680128][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.05.10. 00:27[/b][/url]

Jobbjában egy bögre kávéval, baljában felrúnázott okostelójával pötyögve sétált a folyosón, kényelmes tempóban és teljes eleganciával, amikor meghallotta a kiáltást, amit rövidesen futó léptek csattogása követett.*
- Overkill. You know, either running OR yelling would suffice.-*A félhangos megjegyzés leginkább saját magának szól, elvégre sosem várta igazán Viktortól, hogy megjelenésére vagy méltóságára adva közlekedik majd. Mindenesetre, megállt és megfordult, csak hogy teljes szépségében csodálhassa az auror belépőjét, amely bármelyik vizsga előtti fejvesztettségben rohanó Levitást megszégyenítené. Igazából dícséretére válik, hogy az első reakciója előkapni a pálcáját és a leendő becsapódási pontra párnázóbűbájt szórni (közben eldobva a mobilt, ami lustán lebeg tovább mellette a levegőben). Csak ezután tette le a bögréjét a legközelebbi párkányra, hogy lassú tapssal jutalmazza a másik mutatványát. Utána viszont elkapta a ketyeréjét, mielőtt az túl messzire talált volna sodródni, zsebre is téve egyúttal.*
- Nem csoda, hogy a kölykök nem varázsolnak, ha a tanárok se használják a pálcájuk. Meg a fejük,-*A mondat furcsán ismerősnek csengett a szájából, hát kortyolt a kávéjából, hogy megszabaduljon a dé ja vue ízétől. Egy pálcaintéssel megszárította és egy másikkal takaros kupacba gyűjtötte a pergameneket, amik az imént szerteszét repültek - kész szerencse, hogy ő vagy nem írat beadandókat, vagy miniatürizált formában és zsebben szállítja őket, különben nem lett volna szabad keze. Nincs egyébként ebben semmi lenéző vagy ellenséges, ő lusta az ilyen konfliktusokhoz és mások értékének méricskéléséhez, mindössze meglehetősen időigényesnek tartja a mugli módszereket; Viktor esetében triplán.*
- Azóta csinálja ezt, mióta a minisztérium hozzányúlt,-*furamód bosszúságnak nyoma sincs a hangjában, sokkal inkább nemtörődömség érződik rajta, elvégre hivatalosan nem változtathat az általuk kiszórt bűbájokon. Amikor a madagaszkári nyaralás alatt maguk rakhatták össze a rendszert, akkor semmi baja sem volt, bár tény, biztonsági varázslatok terén messze nem komplikálták annyira agyon a dolgokat, mint a szervek. Akkora managócokat okoztak egyes pontjain a kastélynak, hogy Seth inkább keresett magának néhány titkos átjárót, csak hogy elkerülhesse őket. Még mindig ujjai közt forgatva a pálcáját Viktorra nézett, őszinte értetlenséggel vegyes mérsékelt kíváncsisággal.*
- Minek köszönhetem ezt a hízelgő, ámbár túlzott lelkesedést?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=680315#post680315][b]Návay L. Viktor - 2017.05.11. 00:04[/b][/url]

Egyetlen tócsára nem figyelek ezen a hülye folyosón, máris sikerül elcsúsznom. Egész látványosra sikerül így a belépőm, mit ne mondjak, pedig esküszöm, nem így terveztem, csak a folyosó másképp gondolta. Hasra esnem legalább nem sikerül. Lerázom a kezemről a pókháló maradékát, és egy félhangosan elmormolt káromkodást követően a cuccaimra pillantok. Beletúrok a hajamba, szusszanva egyet, ahogy megforgatom a szemeimet, aztán úgy döntök, ha már tapsol, meghajolok, mintha csak tervezve lett volna ez a gyönyörű performansz.  
– Kötekedjél csak, kötekedjél... ha folyton használnám azt a pálcát, baromira el is kényelmesednék, nem beszélve arról, hogy akkor meg ki a fenétől látnál ilyet, mondd csak? - érdeklődöm. – Különben is én azt is tanítom, hogyan oldjanak meg mindenféle problémákat varázslás nélkül - hangsúlyozom ki az utolsó két szót, aztán lehajolok és összeszedem a csinos kis kupacba gyűjtött pergameneket.
– De azért kösz a segítséget - szólalok meg ismét, kihúzva magam, aztán körbepillantok, elgondolkodva hümmögök is hozzá kicsit. Ez a folyosó határozottan rémes.
– Hát szépen elszúrták ezt is - állapítom meg dünnyögve. Szuper, hogy még azt is csak elrontaniuk sikerült, ami éppen működött. Szépen példázza ez, hogy mire jók pontosan az aktakukacok és a remek megoldásaik. Ehh... inkább összezsugorítom a szorgalmikat ezúttal, és zsebrerakom, mielőtt a következő kanyarban ismét sikerülne elszórnom őket. Megvakargatom a tarkómat a kérdés hallatán aztán, és megvonom a vállam.
– Hát... én csak arra gondoltam, hogy utóbb... szóval főleg, mióta a minisztériumnak is dolgozom, eléggé sikerült betáblázni magam. Azt hiszem, az is ékesen bizonyítja, hogy a főnökömtől időnyerőt kaptam, de Richárd már szóvá tette... és hát az lett belőle, hogy már nem edzem az Eridon kviddicscsapatát, így viszonylag sok időm szabadult fel, és szóval arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved esetleg repülni egyet valamikor... akár egy gurkót is kiengedhetünk. Kulcsom azért még mindig van a raktárhoz - magyarázom nem éppen összeszedetten. Nem mintha erre készültem volna gondolatban, már az ötlet is elég hirtelen jött, nem volt mit elfelejteni hirtelen. – Hm? Mit szólsz? – Nem sürgetni szándékszom, de azért kicsit talán türelmetlenül is várom a választ, bármennyire is igyekszem nyugodtnak maradni. Végtére is azt is mondhatja, hogy nem és gebedjek meg az elfoglaltságaimmal együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=680600#post680600][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.05.12. 22:21[/b][/url]

- Nekem nyolc, Mr. Roppant Elfoglalt Vagyok.-*Amennyire szeret másokat bosszantani, annyira lepereg róla az ilyesmi (lehet, hogy köszönőlevelet kellene írnia ezért Kornélnak, de röpke házvezetői pályafutása alatt harmonikus és gyümölcsöző kapcsolatuk igazán megedzette). Mármint, szép-szép, hogy pálca nélkül is meg tudja oldani, csak felesleges fáradság és idő, ő pedig, mint az intelligens emberek többsége, tagadhatatlanul lusta a mindennapi teendők és apró bosszúságok kétkezi orvoslására. Ennél több kihívásnak kell valamiben lennie, hogy felkeltse az érdeklődését és hajlandóságát.*
- Néha felmerül bennem, hogy talán kérvényeznem kellene, hogy újrabűvölhessem, de mindig meggyőz, hogy pontosan tudom, mennyi munkába is kerülne...-*Az arckifejezése hűen tükrözi, hogy bár a hiúságát igenis piszkálja a feladat (még szép, hogy képes lenne tökéletesen megoldani a dolgot), fájdalom, senki sem honorálná kellőképp az erőfeszítéseit. Ha az iskola vezetőségének megfelel ez az állapot, akkor az ő szépen lefoglalja más, értelmesebb (és kifizetődőbb) projektekkel a perfekcionizmusát.
A tanárok egy idő után óhatatlanul is hozzászoknak a minimális koherenciával bíró mondatszerkezetekhez, azonban Seth még nem tett szert kellő mennyiségű gyakorlatra e téren (bár nem is szándékozott emiatt túlórázni), úgyhogy homlokára ráncokat gyűr az összpontosítás, amint követni igyekszik a monológot.*
- Annyit magyarázkodsz, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, randit akarsz kérni,-*pislogott Viktorra, miután sikerült kibogoznia a szövevényes és vargabetűkben gazdag gondolatmenetet. Mármint ő az utolsó, aki visszautasít egy ilyen lehetőséget - az az igazság, hogy eléggé elkényelmesedett, mert jóideje senki se volt hajlandó vele repülni, ilyen vagy olyan ürügyek miatt. Alkalomadtán persze elugrott sétarepülni, de valahogy mintha minden régi kviddicspartnere kerülte volna (ami határozottan azt az érzést keltette benne, hogy volt egy nagyon görbe este, amire nem emlékszik, és ami esetleg magyarázatul szolgálhat az egészre, azonban jobbnak látta nem kérdezni rá).* - És, azért rohantál ennyire, mert most rögtön felszállunk?-*Egy nagy korttyal eltüntette a maradék, féltett kincsként őrizgetett kávéját, biztos ami biztos alapon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=681034#post681034][b]Návay L. Viktor - 2017.05.14. 22:04[/b][/url]

Kelletlenül szusszanok mellőzve inkább, hogy bármit is mondjak erre. Inkább lefoglalom magam azzal, hogy összeszedjem a pergameneket és összezsugorítsam őket, hogy aztán az egészet zsebre is rakhassam.
– Ha a lustaság fájna neked is, akkor már rég intravénásan kapnád a fájdalomcsillapítót az ispotály egyik félreeső sarkában - dünnyögöm még leheletnyit bosszúsan, de még jó, hogy ezek a kellemetlen érzések éppen olyan gyorsan mennek is, mint ahogy jönnek. Olyan hamar nyugszom le és lépek túl szinte mindenen, mint amennyire könnyen fel is húzom magam. Randit? Mi van?  
– Hááát... ha mattrészegre innám magam... nem, még akkor sem hasonlítasz eléggé Richárdra ahhoz, hogy összekeverjelek vele, bocsi - jegyzem meg a fejemet csóválva, elvigyorodva, miután alaposan végigmérem, aztán megvonogatom a vállam is. Jó, ezt azért tényleg túlmagyaráztam. Bizonyára nem is feltűnő kicsit sem, hogy akad egy adag lelkifurdalásom, amiért a munka került az első helyre az utóbbi időben az életemben, és az nem mentség, hogy tulajdonképpen mindenkire pont annyira kevés időt szántam, mint rá.  Éppen idejét érzem, hogy változtassak ezen még addig, amíg nem lesz túl késő.
– Nem, a rohanásnak ahhoz semmi köze. Csak hülye megszokás, de ha nem is most azonnal, mondjuk úgy öt- tíz perc múlva? Nem telik többe eljutni a pályáig - válaszolom előhúzva a zsebemből a szép kis kulcscsomómat is. Az irodám kulcsától a szóban forgó raktárén át az otthoni bejárati ajtóéig minden. Kapásból nem is tudom, melyik kulcs is kell majd a raktárhoz, de rajta van az is. - Na? Felengedjük még ma azt a gurkót, vagy inkább csak holnap, hogy ki is érj a pályára? Ó, de mit szólnál egy kis versenyfutáshoz? És aki veszít, ütő nélkül megy fel. Hm?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=682691#post682691][b]Seth Gareth Selwyn - 2017.05.25. 22:27[/b][/url]

- Nézzünk szembe a tényekkel, ha nem lennék lusta, akkor sosem mentem volna feltalálónak,-*nem mindenkinek magától értetődő, mire is utal, de tulajdonképp majd' minden kütyü, amit összeraktak, egyfajta kényelmet vagy valamilyen feladat könnyebb és/vagy gyorsabb elvégzését teszi lehetővé. Nem igazán mások üdvéért csinálja, bár nem is tagadja meg tőlük, hogy munkájának gyümölcsét élvezzék - a megfelelő árért cserébe, természetesen.*
- Pedig a frizuráját tőlem örökölte,-*dob egyet teátrálisan félhosszú, szőke tincsein, mert Ricsi - hogy akarva vagy akaratlanul - pont olyanra nyíratta legutóbb a haját és úgy is hordta, mint ő.*- Meg aztán az én apám is köcsög - aljas és nagyfülű,-*teszi még hozzá, nemtörődöm könnyedséggel, amiből hiányzik az a fojtott indulat, ami valaha kijárt Sacheverell Selwynnek. Bűvészből bohóc, mondhatni.*
- Oké, úgysincs estére semmi programom. Bár kicsit sajnálom, hogy nem törhetlek nagyon össze, vagy nem lesz vacsorám,-*lapogatja meg hamisítatlan Rellonos barátságos mosollyal Viktor hátát, amiből persze egy fél hang sem igaz. Bátor ember ő, de mégsem akar egy aeromágussal csatázni, csak mert kicsit leharcolt állapotban hozza haza a szívszerelmét. A családon belüli erőszak amúgy se menő dolog.*
- Csak hajrá, majd bevárlak a célszalagnál,-*biccent Viktor felé, újra telefonja képernyőjét fixírozva, míg valamit pötyög (Averynek üzenetet, mert ő olyan luxusgörény, aki csak Boeinggel szeret repülni), aztán ahogy a vörös nekiiramodik, ő szép kényelmesen az egyik legközelebbi titkos átjáróhoz sétál. Útközben átváltoztatja ruháit, aztán nyugodt iramú kocogással lát neki, hogy nagyjából bemelegítsen, mire felér a toronyba, de kifulladásig hajszolni magát? Ugyanmár.