Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

Dudorászva szeltem keresztül a folyosókat, igen eredményesnek éreztem a mai napot, hiszen hosszú órák jegyzeteit szoríthattam magamhoz. Mindig elégedettséggel töltött el, ha valamivel jól haladtam, és ezúttal szükség is volt rá, mert példának okáért az év elején kapott illúzió házival sehogy sem álltam. Néha azon is elgondolkoztam, talán üres az üvegcse, és csak a kitartásunkat hivatott tesztelni, esetleg valamiféle fura tréfa.
Ezúttal azonban még ez sem lombozhatott le! A plusz feladatok készen, gyöngybetűkkel ott sorakoztak, ahol kell, egyik-másikhoz még rajzokat is készítettem, azok voltak a legjobb részek! Persze jobban örültem volna, ha az idő engedte volna, hogy odakint csináljam meg, de az ősz ezúttal borongósnak bizonyult, és hűvösnek, azt pedig nem kockáztathattam meg, hogy elázzanak a papírjaim. Ó, nem!
Befordultam a következő sarkon, és már-már úgy éreztem, célegyenesben vagyok, vagyis, ha jól emlékszem, merre is kell menni. A mai napig okoztak meglepetést a folyosók, és hogy milyen irányba is tartanak, de arra gyanakodtam, éjszaka külön az én tiszteletemre átrendezik. Vagy maguktól vándorolnak el, ezt már csak az bogozza vissza, akinek van türelme is hozzá.
A következő pillanatok, mintha valamiféle rémtörténet lapjairól elevenedtek volna meg… éreztem, hogy a folyosón könnyű szél támad, bár ablakot, azt nem láttam egy darabot sem! Ellenben a kezemből útra keltek a papírosok, és azt még se gondolhatja senki, hogy a saját lábamban képes volnék hasra esni. Nem-nem, csak és kizárólag holmi kóbor széláramlatok lehettek!
Kétségbeesetten figyeltem a lapok útvonalát, remélve, hogy nem pocsolyát, bájital foltot, vagy egy sártócsát találnak meg. Úgy hullottak alá, mint az elszáradt falevelek, semmit sem sejtve arról, mily’ fontosak is. Az egyik papíros pedig komisz módon valaki lába alá készült elbújni. Őrült módjára vetettem előre magam, hogy megfogjam az idegen cipőjét, mielőtt a tiszta oldalra lépne, megakadályozva ezzel egy végzetes katasztrófát.
- Egy lépést se tovább, különben hiába áldozta életét egy fa! – Magyaráztam a cipőnek, testhelyzetemből adódóan tulajdonosának nemigen tudtam. – Mindjárt befejezem a mentőakciót, és visszaszolgáltatom a lábadat! – Húztam ki a papírlapot, majd felülve elkezdtem a többit is összeszedni – Bocsánat, a helyzet aljzatán vagyok éppen, ne haragudj az önkényes feltartóztatás miatt! – Pillantottam fel bocsánatkérően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=641776#post641776][b]Severin Bellerose - 2016.11.24. 08:07[/b][/url]

Dudorászva szeltem keresztül a folyosókat, igen eredményesnek éreztem a mai napot, hiszen hosszú órák jegyzeteit szoríthattam magamhoz. Mindig elégedettséggel töltött el, ha valamivel jól haladtam, és ezúttal szükség is volt rá, mert példának okáért az év elején kapott illúzió házival sehogy sem álltam. Néha azon is elgondolkoztam, talán üres az üvegcse, és csak a kitartásunkat hivatott tesztelni, esetleg valamiféle fura tréfa.
Ezúttal azonban még ez sem lombozhatott le! A plusz feladatok készen, gyöngybetűkkel ott sorakoztak, ahol kell, egyik-másikhoz még rajzokat is készítettem, azok voltak a legjobb részek! Persze jobban örültem volna, ha az idő engedte volna, hogy odakint csináljam meg, de az ősz ezúttal borongósnak bizonyult, és hűvösnek, azt pedig nem kockáztathattam meg, hogy elázzanak a papírjaim. Ó, nem!
Befordultam a következő sarkon, és már-már úgy éreztem, célegyenesben vagyok, vagyis, ha jól emlékszem, merre is kell menni. A mai napig okoztak meglepetést a folyosók, és hogy milyen irányba is tartanak, de arra gyanakodtam, éjszaka külön az én tiszteletemre átrendezik. Vagy maguktól vándorolnak el, ezt már csak az bogozza vissza, akinek van türelme is hozzá.
A következő pillanatok, mintha valamiféle rémtörténet lapjairól elevenedtek volna meg… éreztem, hogy a folyosón könnyű szél támad, bár ablakot, azt nem láttam egy darabot sem! Ellenben a kezemből útra keltek a papírosok, és azt még se gondolhatja senki, hogy a saját lábamban képes volnék hasra esni. Nem-nem, csak és kizárólag holmi kóbor széláramlatok lehettek!
Kétségbeesetten figyeltem a lapok útvonalát, remélve, hogy nem pocsolyát, bájital foltot, vagy egy sártócsát találnak meg. Úgy hullottak alá, mint az elszáradt falevelek, semmit sem sejtve arról, mily’ fontosak is. Az egyik papíros pedig komisz módon valaki lába alá készült elbújni. Őrült módjára vetettem előre magam, hogy megfogjam az idegen cipőjét, mielőtt a tiszta oldalra lépne, megakadályozva ezzel egy végzetes katasztrófát.
- Egy lépést se tovább, különben hiába áldozta életét egy fa! – Magyaráztam a cipőnek, testhelyzetemből adódóan tulajdonosának nemigen tudtam. – Mindjárt befejezem a mentőakciót, és visszaszolgáltatom a lábadat! – Húztam ki a papírlapot, majd felülve elkezdtem a többit is összeszedni – Bocsánat, a helyzet aljzatán vagyok éppen, ne haragudj az önkényes feltartóztatás miatt! – Pillantottam fel bocsánatkérően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=641955#post641955][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.11.24. 19:30[/b][/url]

Ha van hely, ahol nem nagyon szeret áthaladni, akkor az a fecsegő dámák folyosója.. és ez. Valahogy mindig van itt valami számára kellemetlen vagy legalábbis nem betervezett meglepetés, ami teljesen felborítja az időbeosztását. Most is csak az a szerencséje, hogy nem siet sehová, nem szorítja épp az idő, Leventével is beszélt már a mágusjogi tananyaggal kapcsolatban. Jószerével már tényleg csak az van, hogy épségben visszatérjen a rellon klubhelyiségébe, majd onnan a szobájába.
Természetesen túl egyszerű lenne.
Feltűnik ugyan neki a hirtelen felfordulás, a szanaszét szóródó papírok, pergamenek, a gravitációnak szeszélyesen engedelmeskedő jegyzetek, amik közül néhány még jóval arrébb is landol a folyosó trükkös levegőjárásának hála. Feltűnik, de ha már a mozdulatot (avagy azt, hogy előrelépjen) elkezdte, szándékában állt volna befejezni. Amennyiben nem szakították volna meg még ebben is, merthogy legnagyobb meglepetésére az egyszerű, de márkás cipőn egy lánykéz landol, megállítva ezzel.
- Ó. Elnézést. - Vissza is húzza a lábát, észre sem vette, hogy az egyik jegyzetre érkezett volna pont, aztán ahogy Severin végez a "mentőakciójával" , felé nyújtja a kezét, hogy felsegítse.
- Semmi baj, látom, hogy kibabrált veled a folyosó. Segítsek? - Ahogy elnézi, jócskán szétszóródott a papírköteg, és négy kéz mégiscsak gyorsabb, mint kettő. Először különösebb mellékes indok nélkül pillant le az eridonosra, aztán valami csak szöget üt a fejében, mert vissza-visszatéved az arcára diszkréten. Ismerős neki, de így évek távlatából meg nem mondaná, hogy honnan.
- Egyébként a nevem Ethan Saint-Venant, örvendek. - Hátha a visszaérkező válaszból/névből többet tud kiszűrni, mint egy halvány sejtésből.