36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. október 28. 20:21 | Link



Nosztalgia érzése telepedik rá, ahogy befordul a folyosóra. Nagyon is jól ismeri ezt a folyosót, minden titkos átjárójával együtt, de a szemébe költöző, többnyire őszinte mosolyok mellékhatásaként megjelenő fényt nem ez a tudás csalja elő. Sokkal inkább annak köszönhető, hogy agya mélyén feldereng néhány kósza emlékkép is, miközben azt igyekszik felidézni, pontosan hol is találhatók azok a már említett átjárók. Java-részüket még Sebby mutatta meg tavaly, bár az az azóta eltelt idő jóval többnek tűnik, mint egy év, és mintha tudása is jóval kopottabb lenne a kelleténél. Pusztán néhány hónapja nem járt itt szabályszegő diákok után kutatva, és máris több energiát és időt igényel emlékeznie minden félrehúzható kárpitdarabra és jól álcázott rejtekajtóra. Arra nem is emlékszik pontosan, hogy vajon az előtte húzódó szakaszon melyik támpillér mögött is kell befordulni pontosan, és amíg ezen töpreng, lassulnak léptei is, ami nem jó. Nemsokára óraközi szünet lesz, ami egyik teremből a másikba rohanó diákok sokaságát jelenti, úgy pedig könnyű szem elől tévesztenie a lányt, akit most éppen kényelmes távolságból követ. Nem is különösebben feltűnő sötétkék egyenruhájában, kezében mappát lóbálva. Akár tanár is lehetne, ha érdekelné az ilyesmi, végtére is az iskolának van aurorképzése is. Az elmúlt év azonban beillett volna valamiféle hivatástisztázásnak is, amennyiben tanári babérokra támadt volna kedve pályázni. Ezek mellett a diákok mellett rövid távon kapna idegösszeroppanást. Csodálja is azt, akinek van ehhez kellő elszántsága, vagy inkább hivatása, mert ehhez is biztos éppen annyira kell, mint ahhoz, hogy valaki aurornak menjen és a rend védelmének szentelje az életét. Elhaladva a szerkesztőség előtt a biztonság kedvéért órájára pillant, majd gyorsít a léptein, hogy utolérje a lányt, közben már fontolgatva, milyen ürüggyel szólítsa meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 20:55 | Link

Kelemen úr

Hosszú ideig ácsorogtam a pszichológus rendelője előtt, ujjaim már a kilincsre fonódtak, és elhatároztam, hogy összeszedve minden bátorságomat, átlépem a helyiség küszöbét, és bejelentkezek a doktornőhöz egy alkalomra, amikor majd kiönthetem a lelkem, s kibeszélhetem magamból mindazt, ami velem történt.
Szükségem lett volna arra, hogy valaki meghallgasson, hogy valaki átérezze mindazt, amit nekem is át kellett élnem. S mivel én képtelen voltam gyógyírt találni a problémáimra, vagy elfelejteni a múltat, abban reménykedtem, hogy talán egy hozzáértő szakember tudna rajtam segíteni.
Mélyről vettem a levegőt, azután ki is fújtam, s már lenyitottam a kilincset, hogy beljebb vetekedjek a helyiség küszöbén, mikor eszembe jutott, hogy titoktartási szerződést írattak alá velem, s tulajdonképp erről az egészről senkinek sem mondhatok egyetlen szót sem.
Félő volt, hogy ha az iskolai pszichológus megtudja, mi történt velem, akkor majd jelentést tesz az igazgatóságnak, aki pedig felkeresi a megfelelő szerveket, s abból később majd apámnak lenne kára. A másik lehetőség az volt, hogy engem néznek ostoba, tévképzetektől szenvedő alanynak, s kiírnak jó néhány tablettát, meg pár hónapos kezelést valami elzárt intézetben. Valahogy egyiket sem akartam megkockáztatni, így gyorsan vissza is csuktam az ajtót, majd sarkon fordulva, megindultam a fejetlenség folyosóján, hogy azon túljutva, eljussak a színjátszókör próbaterméig, s megnyugvásként inkább végig nézzek egy próbát, s inkább azon törjem a fejem, mint sem valami ostobaságon.
A folyosón persze ezúttal sem volt síri csend, a festmények ide-oda inogtak, mintha csak direkt akarnának a földre pottyanni. Távolabbról még mintha egy csapat elsős rikácsolását is hallottam volna, szerencsére hangjuk hamarosan elhalt, s már csak saját lépteim hangját hallottam. Nem sokkal később azonban újabb léptek csendültek fel, s ahogy hátrapillantottam, egy jól fésült, fiatal férfi közeledett a távolból, hóna alatt egy mappával.
Különös, nem láttam még erre. Röpke gondolat suhant át elmémen, majd folytattam utamat a próbatermek felé, s kicsit fel is gyorsítottam a lépteimet. Egészen addig nyugodt voltam, míg csak saját lépteim gyorsasága volt jellemző a folyosóra, de amint meghallottam, hogy a férfi is felgyorsít, úgy abban a pillanatban összeszorult a gyomrom, s heves kalapálásba kezdett a szívem.
Úgy éreztem, mintha az a férfi követne, s talán a történtek miatt túlságosan is paranoiássá váltam, mégis, szinte menekülőre fogtam, s egymás után sietve kapkodtam lábaimat. Mindeközben folyton csak az járt a fejemben, hogy ha most nem állok szembe a férfivel, akkor talán örökké menekülhetek majd előle, így a közeli saroknál balra fordultam, s hirtelen meg is torpantam annak takarásában, hogy kivárjam az ismeretlent.
Ujjaimat pálcám markolatára fontam, s felkészültem arra, hogy ha szükséges, akkor megvédjem magam, akár varázslattal is.
A lépteket már egyre közelebbről hallottam, érezhetően gyorsította lépteit, s mindeközben már szaporábban vettem a levegőt, s rettegve vártam a találkozást.
- Ki maga, és miért követ engem? – Hirtelen léptem ki a fal takarásából, s pálcámat a férfira szegeztem. Fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet, talán csak egy új tanár volt, nem tudom, de abban a pillanatban nem is gondolkodtam ezen, csupán válaszokat akartam. Pillantásomat mélyen fúrtam a férfi íriszeibe, s követeltem a magyarázatot.
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. október 28. 20:55
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. október 28. 22:11 | Link



Milyen rég is volt ilyen izgalmakban része, mint valakit követni, hogy megtudja, nem beszél-e olyan dolgokról, amikről nem kellene. Sajnálatos módon lehallgató bűbájokat nem szórhat ki ezúttal az egész kastély területére, meg mindenhová, ahol csak a lány megfordul, így macerásabb lesz ez a munka. Arra is gondolt egyébként, hogy talán majd idővel megajándékozhatná a lányt valami okos kis varázstárggyal - kellőképpen sok a varázstárgykészítő a szerettei körében is ahhoz, egész pontosan kettőből kettő, hogy ez ne okozzon gondot -, amit lehallgató bűbájjal láttak el, aminek köszönhetően sokkalta egyszerűbb lesz a megfigyelése, ahhoz azonban előbb el kell nyerni a bizalmát. Meg természetesen a főnökei engedélye sem egy utolsó szempont, azt viszont gyanúja szerint egyszerűbb lesz megszerezni, mint Götze kisasszonynál elérni, hogy elhiggye, neki nem áll szándékában a vállára kapni és elhoppanálni a világ végére. A világ végére nem vele hoppanálna, az már biztos, ez viszont már másik történet. Amint ráébred, hogy gondolataiba merülve lemaradt tőle, gyorsít a léptein, hogy mégse veszítse szem elől. Ha csak követnie kellene, anélkül, hogy észrevenné, óvatosabb lenne jóval, most azonban csupán felmérni igyekszik, kivel is van dolga, hiszen még nem találkoztak eddig, pusztán egy aktához csatolt fényképnek köszönhetően tudja, hogyan is néz ki a rásózott munka alanya. Ideje lenne megszólítania is, mielőtt még netán futásnak ered vagy valami hasonló bizarr ötlete támad. Azok után, amiken átment az akta tanúsága szerint, meg sem lepődne, ha a legkisebb zaj is menekülési kényszert váltana ki például. Nem is kell sokat várnia, ami azt illeti. Götze kisasszony érzékei kellőképpen kiéleződhettek a veszélyesnek ítélt zajokra, és az, hogy gyorsított a léptein, ahhoz éppen elégségesnek bizonyul, hogy egy pálcával találja szembe magát pillanatokon belül, na meg két számonkérő kérdéssel is. Nem rémül meg. Szája szegletében inkább különös, jóságosnak tetsző, de mégis mindentudó színezetű mosoly jelenik meg, miközben fél kézzel oldalához szorítva a mappát szabad kezével megfogja a pálcát és odébb tolja, arra késztetve ezzel a lányt, hogy le is engedje. A sajátját nem kenyere használni, amíg rá nem kényszerül, hát nem is veszi a fáradtságot, hogy elővegye az ezüstös színű, faragott nyelű kőrisfa pálcát.
- Csak nyugalom. Hát úgy nézek én ki, mint a hétfejű sárkány? Van egy ajánlatom. Azt most szépen elteszi, én meg válaszolok a kérdéseire - ajánlja fel a szerinte nagyon is kényelmes megoldási lehetőséget, remélve, hogy el is fogadja a lány. Egész barátságosan pillant rá, ahhoz mérten, hogy kissé pesztrának érzi még magát, akkor is, ha a főnöke úgy próbálta meg felvázolni az egészet, mint valami kitüntetést, hogy a Nyomozóiroda munkatársaként is bevonják egy olyan ügybe, ami a Megfigyelő Szakosztály hatáskörébe tartozik. Türelmesen megvárja egyébként, amíg a lány pálcája kikerül a képből, majd felszusszan, mint aki megkönnyebbült, és kezét kabátja zsebébe mélyeszti.
- Na tehát... Kelemen Farkas, auror, egész pontosan kihallgató tiszt. Ami a második kérdést illeti, ismerősnek tűnik valahonnan, bár ha találkoztunk volna személyesen, arra emlékeznék, azt hiszem- válaszolja kedélyes hangon, mintha csak baráti csevegés lenne ez az egész beszélgetés, munkától teljesen független, véletlen kis valami. - Csak nemrég érkezhetett, a tavaly pedig bizonyára máshol tanult, különben nem kérdezte volna meg, hogy ki vagyok. Van szerencsém vagy éppen szerencsétlenségem túlságosan is ismertnek lenni a kastély falai között, miután a kollégáimmal itt töltöttük az elmúlt tanévet- folytatja aztán csak úgy. - Különben a legilimencia tanárt keresem.
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 11:23 | Link

Kelemen úr

Idegesen tartottam kezeim közt a pálcát, melynek vége megremegett, s ebből is érezhette a velem szemben álló férfi, hogy nem voltam a helyzet magaslatán. A szívem olyan hévvel zakatolt, hogy minden dobbanását hallottam, szinte pulzált a bordáim közt, s mint a láncra vert rabmadár, szabadulni próbált.
Tengerkék íriszeimet dühösen fúrtam a férfi barna pillantásába, s noha melegséget sugárzott, nem hihettem egy pillantásnak. Nem bízhattam benne, és nem tudhattam, ki lehet Ő.
Éppen csak egy kósza pillantással mértem végig tetejétől a talpáig, hogy lássam, kivel is van dolgom. Az elegáns öltönybe bújtatott, jó vágású fiatal férfi nem igazán tűnt ijesztőnek, ellenben hallottam már báránybőrbe bújt farkasokról, így ez a kép nem téveszthetett meg.
- Engem csak ne nyugtasson, miért követett? – Idegesen szóltam vissza, s bár megpróbálta eltolni a pálcámat, nem engedtem kérésének, még néhány pillanatig egyenesen felé tartottam a varázseszközt, s farkasszemet néztem az előttem álló férfivel.
Ő persze maga volt a megtestesült nyugalom – már csak ez is bosszantott – s a tekintete túlságosan baráti volt, nem beszélve a hanghordozásáról, mely végig higgadtnak tűnt. Erőszakosság jelét nem láttam rajta, s mikor hallottam, hogy ki is ő valójában, majd elnyelt a föld szégyenemben.
Leeresztve a pálcámat, meglágyultak vonásaim, s már nem úgy fürkésztem tekintetét, mintha ő lenne a vadász az éjszakában, s rettegnem kéne tőle bármiért is. Csak egy szimpla auror volt, még csak nem is engem követett, hanem erre volt dolga. Én meg úgy viselkedtem előtte, mint valami ostoba, hisztérikus, elmeroggyant fruska.
- Kelemen Farkas? Nagyszerű…tehát még csak nem is engem követett, remek. – Hangomban mintha némi csalódottság ült volna meg, ezt talán furcsának is tarthatta a férfi, s persze nem is volt egészen hétköznapi reakció.
- Hogy lehettem ennyire ostoba. – Inkább csak költői gondolat volt ez, mint sem, hogy reakciót vártam volna rá, meg is ráztam a fejemet, majd újra a férfire pillantottam.
- A legilimencia termet? Még jobb, az éppen erre van…Ajh, Merlinre. Most biztosan egy őrült, paranoiás libának tart, igaz? – Egészen elszégyelltem magam előtte, mégis hogy lehettem annyira ostoba, hogy azt képzeltem, utánam jön.
Ez is csak annak volt ékes bizonyítéka, hogy még mindig nem tettem túl magam a történteken, s bizonyára már tévképzetek zavarták az elmémet, melyek nehezítették a mindennapjaimat.
- Nézze, sajnálom, tényleg. Talán túl sok krimit olvastam az elmúlt időszakban, és az zavart meg. – Valahogyan próbáltam kimagyarázni a kínos helyzetet, hisz mégis csak én támadtam le a szerencsétlen férfit, aki ráadásul auror. S ha az igazgatósághoz fordul, nekem végem.
- Kérem, ne haragudjon rám, és ha lehetne, megtenné, hogy nem mondja ezt senkinek? Nem szoktam így viselkedni, én csak..nem is tudom , hogy mi ütött belém. – Egy mosollyal próbáltam palástolni legbelső érzéseimet, s közben a férfi íriszeit kutattam tekintetemmel.
- Esetleg kárpótolhatom valamivel? Mondjuk szívesen elvezethetem a legilimencia terméhez. Egyébként Götze Ilda vagyok, és magam is aurornak tanulok. – Mutatkoztam be, s a kezemet nyújtottam kézfogásra.
- És Ön, miért töltötte itt az elmúlt fél évet, ha szabad kérdeznem? Nem sűrűn találkozni aurorokkal ezeken a folyosókon. – Jegyeztem meg, egy halvány mosoly kíséretében, és érdeklődve pillantottam Farkasra.
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. október 29. 14:32 | Link



Általában nagyon is feszélyezi, ha pálcát szegeznek rá, jelenleg azonban nem kerüli el a figyelmét, hogy a lány nem igazán van abban az állapotban, akinek sikerülne használni is a pálcát. Ahhoz túlságosan is olyan, mint valami rémült nyuszi. Nyugalmát megőrizve úgy dönt pillanatnyi kockázatelemzést követően, hogy a legjobb az lesz, ha a pálca eltűnik a képből, Götze kisasszony pedig választ kap kérdéseire, amiket az imént hozzá intézett. Fel is kínálja a kompromisszumot készségesen, majd a válaszul hozzá intézett, ideges hangvételű kérdés hallatán szemöldökét kissé megemeli, és kezét leengedve néz egyenesen a lány szemébe várakozón. Na most mi lesz? Kényszerét továbbra sem érzi annak, hogy esetleg ő is a másikra szegezze a pálcáját. Pusztán állja a tekintetét, nem zökkenve ki nyugalmából, hiszen miért is idegeskedne? Szinte már bútordarabnak érzi magát az iskolában, amennyit alkalma volt itt tartózkodni, és anélkül is meg tudja indokolni, mit keres itt, hogy egyáltalán szóba kerülne a lány.
- Az imént ajánlottam fel, hogy válaszolok a kérdéseire, amennyiben elteszi azt a pálcát. Még a végén visszafele sül el valami varázslat, amennyire remeg a keze, és ugyan tudom, merre található a gyengélkedő, de nem szívesen magyarázkodnék Riviera kisasszonynak a hogyanokról és miértekről - válaszolja pár percnyi hallgatás után megtörve a csendet, és remélve, hogy talán ezzel is sikerül kicsit megingatni a másik abba vetett hitét, hogy minden dolga a nyomában koslatni végig a kastélyon. Aztán megtörténik a várva várt csoda, és leengedi a pálcát a lány, mire ő meg felszusszanva dugja zsebre szabad kezét, mint aki jól végezte dolgát, és a hőn óhajtott válaszokat is megadja.
- Pontosan - bólint rá a megállapításra, noha nehéz eldönteni, hogy most vajon a nevet illetően kell-e figyelembe venni a helyeslést, vagy a kijelentésre vonatkozott. További részletekbe ezt illetően nem bocsátkozik, mindenki úgy érti, ahogyan jólesik. Az ostobaság kérdését sem firtatja, hiszen honnan is tudhatna bármit a másikról, üres frázisokra meg nem pazarol energiát, főként, hogy ezt a legkevésbé sem érzi dolgának. Semmi köze ahhoz, hogy a másik mit gondol magáról, még ha éppen hangosan fogalmazta is meg, a terem említésére viszont már határozottan megrázza a fejét.
- Nem, kisasszony. Nem a termet, hanem a tanárt keresem, ugyanis nálam maradt a szemüvege. Bizonyára találkozott már vele, vagy legalább hallott róla. Sebastian Selwyn. Közel olyan magas, mint én, szőke, szürkéskék szemű, hajlamos diáknak nézni az ember... - töpreng el, mit is mondhatna még Sebbyről, ami releváns, mert tudni meglehetősen sokat tud, de kétli, hogy az itt számítana, hogy van egy óriási, zokniimádó ragdollja,  vagy az, hogy az ereiben is cukor folyik. - Mondjuk elképzelhető, hogy a teremben megtalálom, egy próbát megér - vonja meg a vállát, amint megvakargatta az állát, mintha attól bizony jobban menne a gondolkodás, de a várt hatás elmarad, úgyhogy inkább a kérdés megválaszolására fordít energiát. A krimi említésére majdhogynem elneveti magát mégis, mielőtt megszólalna, de végül sikerül egy szélesebb mosolyra szorítkozni.
- Ez esetben meglehetősen élénk lehet a fantáziája. Bevallom, azt feltételeztem, hogy inkább kellemetlen élményekben volt része, amik megfelelő táptalajjal szolgálnak a paranoia kialakulásához. Akad némi személyes tapasztalatom ez ügyben - jelenti ki úgy mellékesen, hiszen ő nem tud semmiről az égvilágon, még csak nem is ismeri a lányt, de nem is hallott róla. A bemutatkozás a következő pillanatban valamivel egyszerűbbé teszi a dolgát, legalább már nyugodtan szólíthatja a nevén is a lányt, nem csak gondolatban. A felé nyújtott kézre viszont nehezére esik visszatartani kikívánkozó grimaszát. Nem szereti, hogy mindig mindenki kezet akar fogni, távol áll tőle ez az egész, de az illem az illem, úgyhogy kénytelen kelletlen előhúzza zsebéből a kezét és megrázza a lányét a szükséges időre szorítkozva, egy másodperccel sem húzva tovább. Mégsem akarja, hogy a másik bizalmatlanabb legyen, hát odafigyel. - Örvendek, Götze kisasszony.
- Bárcsak fél év lett volna, de egy teljes tanév volt. Néhány felettébb különös ügy miatt nyomoztunk, mint vérfarkastámadás az erdőben, képességhasználattal való visszaélés és különféle kihágások - foglalja össze röviden, mit is kerestek itt tavaly. - Különben honnan érkezett, ha szabad érdeklődnöm?
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 3. 22:42 | Link

Kelemen úr

 - Sebastian Selwynt? Ismerős, hm azt hiszem, hogy már láttam Őt párszor az épületben, de személyesen még nem volt hozzá szerencsém, így ebben nem segíthetek. De mivel Ön úgyis régebb óta koptatja az iskola padlózatát, talán jobban is tudja, hogy hol találja meg, akit keres. – Halovány mosoly telepedett meg az arcomon, ezzel igyekeztem leplezni azt a zavart, amit még mindig amiatt éreztem, hogy hülyét csináltam magamból a fiatal férfi előtt.
- Igen, elképzelhető hogy ott lesz, de a könyvtárnál is próbálkozhat, vagy a nagyteremnél, netán az udvaron. – Elég sok lehetőség volt arra, hogy ugyan merre is találhatja meg a férfit, hisz nagy volt ez az épület, s még a szobájukban kuksolók is legalább napi egy alkalommal kidugták az orrukat a friss levegőre. Persze ezt nem tudhattam biztosan, ellenben úgy éreztem, hogy valahogy mégis csak kárpótolnom kell a férfit, amiért olyan durván letámadtam , s meggyanúsítottam valami olyasmivel, amit már paranoiából adódóan képzeltem az adott helyzetbe.
- Hogyan? Áh, dehogy, ilyesmiről szó sincs. – Mosolyt kellett erőltetnem az arcomra, ahogy Farkas íriszeit kémleltem, s bevallom, hogy megrémisztett a szavaival. Félő volt, hogy talán rájön a titkomra, valamit majd megsejt, és akkor színt kell majd vallanom. De vajon tényleg ennyire átlátszó voltam, vagy Ő volt ennyire jó emberismerő?
- Sajnos, vagy nem sajnos, túl élénk a fantáziám, és hajlamos vagyok túlzásokba esni, főleg ha egy adott mű hatása alatt vagyok. – Tovább mosolyogtam, s ezt követően nyújtottam a kezemet kézfogásra, de látva arcvonásait, nem voltam benne biztos, hogy örült a testi kontaktusnak.
- Én is örülök, Farkas úr. – Az elvárt viselkedést követően magam is visszahúztam a kezemet, s hogy ne csak ácsorogjunk a folyosó közepén  - amit a végén még valaki félreért- inkább elindultam lassú léptekkel a legilimencia terme felé, s ha a férfi is követett, akkor igyekeztem mellette lépdelni, ha nem, abban az esetben megálltam.
- Vérfarkastámadások erre? Huh, ez most egészen váratlanul ért, nem is tudtam erről. – Láthatta, hogy némi döbbenet ült ki az arcomra, hisz korábban nem történtek efféle izgalmak az iskola körül, azonban jó pár évet külföldön töltöttem, így bármi megtörténhetett az idő alatt.
- Londonból jöttem, egész pontosan a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképzőből, talán már hallott róla. De valójában Székesfehérvári vagyok, és az első három tanévemet is itt töltöttem, csak azután édesapám hivatásából adódóan külföldre kellett költöznünk. – Hirtelen lendültem bele a társalgásba, s azon kaptam magam, hogy máris az apámról társalogtam, pedig nem éppen kellett volna hangoztatnom a foglalkozását, s azt hogy mi is történt Londonban. Emiatt inkább gyorsan lakatott tettem a számra, s egészen elcsöndesedtem néhány másodperc erejéig.
- Na és Ön? Hol végezte a tanulmányait, és milyen az auror szakma? Én is azt tanulom, és egyszer szeretnék ebben tevékenykedni, de még nem döntöttem el, hogy egész pontosan melyik területen. Ön nyomozó igaz? Nem tudna beavatni néhány ügy részleteibe? – Hirtelen felcsillantak a szemeim, s talán a sors sodorta az utamba a férfit, hogy általa még többet tanulhassak. Mindenestre, ahogyan ránéztem, érezhette pillantásomból az őszinte érdeklődést, s talán azt is, hogy sokkal oldottabbá váltam a beszélgetésünk közben.
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. november 4. 15:58 | Link



Elgondolkodva bólogat a lány válaszát hallgatva. Tulajdonképpen igazán könnyedén meg tudná találni Sebbyt, amennyiben mindenáron meg akarná találni az elkövetkező öt percben, de bár tényleg nála van az említett szemüveg, pontosan tudja, hogy a fiú anélkül is remekül boldogul, meg aztán nem is miatta küldte ide a régi főnöke.
- Á, őt ismerve aligha találnám az udvaron, vagy a nagyteremben, a könyvtár viszont már esélyes, de talán mégiscsak a teremnél kellene kezdeni - latolgatja félhangosan a lehetőségeket, majd ha már a paranoia kerül szóba, bizony rákérdez. Ki tudja, talán kicsúszik a lány száján valami, ha még azt is hozzáteszi, hogy akad némi tapasztalata - végtére is az egész iskola tudja azt, hogy milyen érzésekkel viseltetik az elemi mágusokkal szemben -, de nem. Nem mond semmi olyat, ami elárulná, min is ment keresztül. Gondolatban máris kap egy piros pontot. Ügyes. Mindebből azonban Farkas arcára nem ül ki semmi, tekintete ugyanolyan érdeklődő, mint eddig, nem több.
- És milyen hátborzongatóan jóra sikerült művet olvasott éppen, ha szabad érdeklődnöm? - fordít kicsit a témán, barátságosan mosolyodva el, mielőtt még túlságosan is sokat piszkálná netán a paranoia kérdését, és bizalmatlanságra ösztönözné a lányt már kezdetben. Kezet is ezért fog vele, máskülönben talán megengedné magának, hogy ezt az illedelmes, de számára többnyire kellemetlen gesztust mellőzze.
- Kelemen - javítja ki végül a lányt egy meglehetősen engedékeny mosoly kíséretében, mint aki tudomásul vette a kísérletet vagy éppen tévedést, ki tudja, miért szólította a másik a keresztnevén, de bár szórakoztatónak tartja, inkább mellőzné.
- Mindössze egyetlen esetről értesült a minisztérium, a többesszámról nem tudok nyilatkozni - jelenti ki a vérfarkasok kapcsán, zsebre dugva közben a kezét, a mappát meg oldalához szorítva kész is az indulásra, hogy miközben viszonylag kötetlenül beszélgetnek, mégiscsak haladjanak a legilimencia tanterem felé is lassacskán. Nem a szomszédban van, de azért a lépéseit ráérősen igazítja a beszélgetéshez, mellőzve az öles lépteket és a kissé rohanásra emlékeztető tempót, így talán nyer még néhány percet pluszba, ha már tovább érdeklődik a lány felől, figyelve, mit is oszt meg vele. Az előírásoknak megfelelően természetesen a zsebében pihenő, beszélgetések megőrzésére is alkalmas varázstárgy minden egyes szót rögzít, hogy majd főnökei nyugodtan alhassanak, amint kielemezte a megfelelő személy a hanganyagot, és felrakta az archívum megfelelő polcára.
- Á, értem. Nem volt kellemetlen a váltás? - kérdezi félig-meddig saját kíváncsiságából fakadóan is, hiszen tudja, mennyiben is különbözik az ottani rendszer az ittenitől. A hozzá intézett kérdéseken elgondolkodik, végtére is hirtelenjében többet is kapott, legalább azt kénytelen eldönteni, milyen sorrendben válaszolja meg őket.
- Szintén a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában volt lehetőségem tanulni, majd a Sárkányölő Szent György Rendvédelmi és Aurorképző Akadémián képeztek aurornak. Bár a nyomózirodának dolgozom, kihallgató tiszt vagyok, és... - megvakargatja az állát futólag, igyekezve felidézni, mit is kérdezett még tőle a lány. - Ami az auror szakmát illeti, nekem nincs különösebb kifogásom ellene. Mozgalmas, izgalmas is a maga módján többnyire, és azon vagyunk, hogy fenntartsuk a rendet. Az ügyek... nos... hirtelen nem jut eszembe semmi érdekes, de ha aurornak készül, esetleg megpróbálhatok szerezni egy gyakornoki állást a kisasszonynak, amennyiben érdekli. Belátást mindig szívesen biztosítunk az érdeklődőknek, és jó esélye van később bekerülni állandó munkatársként, ha végzett a tanulmányaival - ajánlja fel nagylelkűen. Hátha a lányt érdekli, és így talán még többet tudhat meg idővel tőle.
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 7. 10:10 | Link

Kelemen úr

Egyszer apám azt mondta, hogy soha ne hazudjak senkinek, viszont olykor füllenteni szabad, de csakis mértékkel, ügyelve arra, hogy az hihető legyen. S bár igyekeztem megfogadni a tanácsát, és talán Kelemen számára még valósnak is tűnhetett a magyarázatom, arra már nem voltam felkészülve, hogy konkrétan rá is kérdez majd a műre, ami aztán újabb hazugságot szül, avagy apám szavaival élve füllentést.
Egészen meglepett, s el kellett ismernem, hogy ez a férfi rendkívül tehetséges nyomozó lehet, hisz ha egy szimpla diáklány gondolatait így meg tudja zavarni egyetlen kérdésével, akkor vajon mit tehet a bűnözőkkel?
- Öhm, ami azt illeti, több könyvet is olvasok párhuzamosan - Ez volt a beetető fázis, s arra szükséges, hogy míg beszélek, addig is eszembe juthasson egy könyv címe, amit még olvastam is.  – Makrancos Valér Az ismeretlen köztünk van című könyvét, nem tudom, hogy ismeri-e. Elég hátborzongató történet, ami arról szól, hogy egy iskolában diákok tűnnek el, egyik napról a másikra többen, majd a történet végén kiderül, hogy egy sötét varázsló gyűjtötte maga köré a tanoncokat, hogy azokat később felhasználja a kormány ellen és puccsot kíséreljen meg velük. – Halovány mosollyal körvonalakban vázoltam a sztorit, ami talán elegendő magyarázat lehet paranoiás viselkedésemre. Legalábbis csak mertem remélni, hogy a férfi nem kezd majd faggatózásba, ugyanis engem kötött a titoktartás, nem akartam apámnak sem kellemetlenséget ezzel, s amúgy sem kívántam megosztani a problémáimat egy idegennel.
- Tehát a Kelement használja, elnézést hogy rosszul mondtam. – Jegyeztem meg javító szándékát követően, majd kíváncsian hallgattam végig elbeszélését arról, hogy mi is történt, amíg távol voltam. Egészen izgalmasnak tűnt a vérfarkas történet, noha nem lettem volna a helyében, hisz kinek lenne kedve találkozni egy vérfarkassal, amiről legendák ezrei zengnek rémtörténeteket.
- Nem mondhatnám, mivel korábban is itt tanultam, így inkább cserediákprogramként tudtam be a dolgot, mintha csak kiruccantam volna egy kis időre. Talán csak annyiból, hogy itt kellett hagynom a barátaimat, ez egy kicsit megviselt, és most hogy visszatértem,  már nincs itt annyi ismerősöm, mint korábban. Ilyen szempontból egy kicsit nehéz.- Sóhaj hagyta el az ajkaimat, s magam is meglepődtem azon, hogy milyen őszinteséggel szóltam Kelemenhez, aki legnagyobb meglepetésemre rendkívül jó társaságnak bizonyult.
- Komolyan? Ezek mind nagyon jó hírnévnek örvendő iskolák. – Komoly érdeklődéssel hallgattam a férfit, tekintetem is megcsillant, ahogy szóba jött az aurorság, s egészen felvillanyozott annak a gondolata, hogy egy igazi nyomozótól tanulhatnék. Nem mintha az édesapám nem lett volna jó mester erre a szakmára, de ő nekem mégis csak az édesapám volt. Más aurorral találkozni azonban egészen felemelő érzés volt, s őszinte érdeklődéssel töltött el.
- Ez most komoly? Komolyan segítenél? Mármint segítene? Lehetnék gyakornok? – Hirtelen olyan lehetőségek armadáját zúdította rám a férfi, hogy elpattant egy húr, mi a földön tartott. Arcomra széles mosoly kúszott, s nagy örömömben Kelemen nyakába ugrottam – ami meglepő annak fényében, hogy korábban még pálcát szegeztem rá.
- Igen, akarom, jaj de jó lenne…öhm bocsánat. – A hirtelen rám törő jó kedv hátterében észre kellett vennem, hogy viselkedésem már súrolt egy határt, s valószínűleg Kelement is kellemetlen helyzetbe hoztam. Már csak emiatt is, gyorsan elengedtem vállait, s hátrébb lépve, elnézést kérően fúrtam pillantásomat a tekintetébe.
- Ne haragudj, vagyis haragudjon csak tényleg régóta vágyam, hogy auror lehessek, és az ilyen lehetőségeket nem szokták csak úgy tálcán kínálni. Vannak hallgatók, akiknek éveket is várni kell arra, hogy egy igazi nyomozó mellett tanulhassanak. És számomra egészen meglepő ez, hogy most lenne lehetőségem, és túlságosan magával ragadtak az indulataim, az örömöm. Most akkor gondolom ezzel mindent elrontottam, igaz? Biztosan meg van a gondolatod rólam, s egy ostoba, paranoiás és hangulatindagozásban szenvedő lánynak tartasz? Vagyis tart? – Beszéd közben annyira restelltem a viselkedésemet, hogy olykor letegeztem a férfit , aki tulajdonképp nem tűnt annyira idősnek ahhoz, hogy magázódnunk kelljen, ellenben nem mertem kérni, hisz mégis csak ő volt az idősebb.
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. november 7. 23:26 | Link



Kíváncsi, vajon kibillenti-e a lányt a kérdés a látszólagos nyugalmi állapotból, vagy sikerül válaszolnia, anélkül, hogy elkotyogna bármit is. Érdeklődve hallgatja szavait, minden apró részletre figyelve, de kénytelen elismeréssel adózni a lánynak. Biztos benne, hogy füllent, de olyan őszintének tűnik, hogy ha nem ismerné a háttértörténetet, még el is hinné. Abból pedig, hogy húzza az idő, azt a következtetést kénytelen levonni, hogy még csak nem is volt a kérdésre készenlétbe helyezett válasza, hanem jelen pillanatban találta ki. Spontán és rugalmas. Látja benne a lehetőséget, hogy jó auror legyen, főként, hogy úgy tűnik számára hirtelen, hogy képes a valóságra alapozva kerülni meg a kínos kérdéseket. Talán nem most olvasta a könyvet, de olvasta, és képes részletekbe menő leírást adni róla, szóval igazán ügyes. Talán még meg is jegyezné, ha tehetné, azzal viszont felfedné magát, így kénytelen, kelletlen, de még mosolyát is visszanyelve bólint csupán a válaszra.
- Még nem olvastam, de meglehetősen sok érdekeset hallottam róla. Az, hogy ennyire képes magával ragadni valakit, csak még egy ok, hogy ne halogassam tovább az olvasást - feleli, mellőzve a faggatózást. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy esetleg belekérdezzen apróbb részletekbe, hátha összezavarja Ildát, végtére is ráér arra még. A nevét viszont gyorsan és határozottan javítja ki. Farkasnak csak kevesen szólítják, ahhoz ugyanis elég sok idő kell, hogy addig eljusson valaki, vagy éppenséggel makacs kitartás, hiszen példa már arra is volt.
- Mégiscsak az a vezetéknevem - válaszolja féloldalas mosollyal, mellőzve a hosszas magyarázatokat és kitérőket, hiszen társasága egész gyorsan javítja át saját szavait. Egész kellemes társaság, állapítja meg csak úgy magának, pedig egy kicsit tartott tőle, hogy esetleg ő is nehéz felfogású, értetlen, esetleg elkényeztetett és idegölő jelenség lesz, mint amilyenekhez nem egyszer volt szerencséje az elmúlt tanévben. Különben is, ahogy nekiesett, az nem éppen volt biztató, de egyelőre azóta sincs jele annak, hogy bármi oknál fogva hibbant libának nevezhetné vagy valami hasonlónak.
- Nos, az valóban kellemetlen lehet, de bizonyára könnyen szerez majd újabb barátokat. Ugyan még éppen csak találkoztunk, de egész kellemes társaságnak tűnik, már amikor nem azt gyanítja, hogy követik - villant barátságos mosolyt a lányra, majd ismét lába elé nézve kezdi figyelni a padlót, elvégre itt bármikor megjelenhet a semmiből egy tócsa, vagy gödör. Ez a folyosó továbbra is balesetveszélyes, arról viszont már lemondott még tavaly, hogy ez ellen bármit is lehetne tenni, ha az iskolavezetésnek jobb dolga is van.
- Igen. Valóban - bólogat az iskolák jó hírét illetően. Szerencsésnek is érzi magát, még ha egyet s mást szíves örömest ki is hagyott volna, de hát az ostrom se Roxforton múlt például, inkább csak ő került oda rossz évben. A gyakornoki helyet elég hirtelenjében hozza fel, csupán remélve, hogy meg tudná győzni erről a főnökét, biztosat nem tudva, a lelkesedés hallatán icipicit megrándul a szája sarka nemtetszése jeléül. Na tessék. Még egy ember, aki úgy tűnik, hogy makacsul tegezni óhajtja, pedig neki egész látványosan szokása ragaszkodni a távolságtartáshoz. Ha mindez azonban nem lenne elég, a lány még a nyakába is ugrik, amitől sikerül megfagynia. Meglehetősen sok erőfeszítésébe kerül eltűrni egyáltalán ezt a fajta megnyilvánulását az örömnek, hát tükröződik is arcán, hogy sikerült sokkolni. Megkönnyebbülten szusszan fel, amikor a lány végre ismét hátrébb lép, és beletelik még kis időbe, hogy meg is tudjon szólalni.
- Komolyan segítenék, ha komolyan gondolja, hogy auror szeretne lenni. Látom, hogy nem reménytelen eset, sőt, csak ezt mellőzzük, kérem - válaszolja végül kezét leengedve, és nagy nehezen féloldalas mosolyra húzva a száját, hogy azért ne tűnjön barátságtalannak lehetőleg.
- Ehhez elég a jó emberrel találkozni - válaszolja, majd elgondolkodva piszkálja meg a szemöldökét, és vállat von. - Őszinte leszek. Kissé élénknek tűnik a fantáziája, és határozottan ingadozóak az érzései. Ráadásul ritka az az ember, aki tegez, az pedig még ritkább, aki a nyakamba mer ugrani, talán még a párom sem - foglalja össze a gondolatait. - Viszont megnyugtatom, nem rontott el semmit, az ajánlatom áll, és nem tartom ostobának, habár a paranoiával és a hangulatingadozással talán kezdenie kellene valamit, egy aurornak nem igazán válik előnyére egyik sem.
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 09:39 | Link

Kelemen

 - Ez már-már elismerően hat egy auror szájából, igazán kedves Kelemen. – Jegyeztem meg egy mosollyal, ami talán némi zavart is magában rejtett, hisz mégis csak egy komoly nyomozó ejtette ki a száján a szavakat, akitől jól esett egy ilyen, jelentéktelennek tűnő vélemény is. Barátságos mosolyát fürkészve, tekintetem egy másodperc erejéig az íriszeire futott, melyekből ismét csak arra tudtam következtetni, hogy nem kell félnem tőle, így nyugodtan lépkedhettem mellette, kerülve az imitt-amott meghúzódó akadályokat.
Könnyed sétánk közben volt alkalmunk beszélgetni is, s magamban el kellett könyvelnem azt, hogy egész jól érzem magam az idegen társaságában, s úgy beszélgetek vele, mintha már ezer éve ismerném őt. Azt persze nem latolgattam, hogy vajon ez az ő nyíltságának, s könnyed kapcsolatteremtő képességének köszönhető, avagy a saját érdeklődésemnek. Mindenesetre már nem éreztem unalmasnak a délutánt, s máris azon kattogtak a gondolataim, hogy amint egy kis szabadidőm lesz, utána nézek az általa említett intézményeknek és az oktatott szakoknak is.  
A felajánlott gyakornoki lehetőség azonban annyira hirtelen és váratlanul ért, hogy elveszítve józan eszemet, s az illedelmes viselkedés határait átlépve, bizony kissé átléptem a férfi intim szféráját, s úgy csüngtem rajta néhány másodpercen keresztül, ahogyan színes gömb függ a fenyőfa ágain.  Szinte lehúztam magammal azon néhány másodperc keretében, de észhez térve máris szörnyen kellemetlenül éreztem magam, hisz mégis csak egy idegen férfiról volt szó, aki talán rosszallóan néz majd rám ezek után.
Abban a pillanatban legszívesebben hagytam volna, hogy elnyeljen a fejetlenség folyosója, és soha többé ne kelljen az auror szemeibe pillantanom. Láthatóan Őt is kellemetlenül érintették hirtelen feltörő érzéseim, s bár legyen mentségemre, hogy mindig ilyesmi tevékenységre vágytam, azért talán beérte volna a férfi egy köszönömmel is.
- Igen tudom, és rettentően sajnálom. Tudja, gyerekkorom óta álmodozom arról, hogy egy napon majd apám nyomdokaiba lépek, már egészen fiatalon is azt játszottam, hogy magam is auror vagyok. De az ilyen lehetőségeket nem ajánlgatják olyan könnyedén, és ugyan az édesapám ott dolgozik, de ő mindig is azt mondta, hogy ne az ő hátán akarjak begyalogolni a nagyok közé, hanem önerőből érjem el mindazt, amit szeretnék. Így nekem egy ilyen gyakornoki lehetőség maga az álom, mert tudom jól, hogy sokkal több tapasztalatot szerezhetnék, mint szimplán az iskolapadban ülve, hallgatva az elméleti órák armadáját. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem hasznos, amit tanítanak, csak épp…jobban szeretem a gyakorlatot. – Hosszas magyarázkodásom talán elég volt ahhoz, hogy a férfi megértse az örömömet, s ne gondolja rólam azt, hogy valami naiv, érzelemhullámokban szenvedő, borzalmas nőszemély lennék. Legalábbis csak reménykedtem abban, hogy majd ezek után nem lesz rólam olyan rossz véleménnyel.
- Akkor úgy tűnik, hogy a jó emberrel találkoztam. – Rámosolyogtam Kelemenre, majd egy fél lépést közelebb tettem hozzá – persze nem olyan közel, hogy szegényt ismét kizökkentsem a komfortzónájából – s bólintottam a szavaira.
- Igen megértem, és sajnálom is, nem szeretném, hogy félreértsen, nem volt bennem olyan szándék. – Tettem hozzá gyorsan, mielőtt még úgy értelmezte volna, hogy az utamba akadó első férfira rávetem magam. Ha olykor ez elő is fordult egy-egy nyári estén, ez esetben erről nem volt szó, noha szimpatikus volt a férfi.
- Abszolút igaza van, és tudja … - Hirtelen megindult a nyelvem, s majdnem elárultam, hogy már járok egy pszichológushoz, hogy megpróbáljam feldolgozni a történteket, de aztán bevillant a szerződés és a titoktartás. Nem tehettem meg, hogy elárulom az elmúlt hónapok eseményeit, még akkor sem, ha egy nyomozóval volt dolgom. Éppen emiatt elharaptam kezdetleges mondatom végét, s inkább csak rámosolyogtam.
- Ígérem Kelemen, hogy lejjebb adok a krimikkel és igyekszem majd kialudni magam, hogy kevésbé tűnjek ennyire ingatagnak. És még egyszer köszönöm a lehetőséget, nagyon hálás vagyok érte. Esetleg meg is beszélhetnénk, hogyan zajlana ez a gyakornokká válásom? Ön mellett lehetnék gyakornok? Kellene ehhez bármiféle papírmunka? – Izgatottan tettem fel kérdéseimet, miközben már láthatóvá vált a legilimencia terem ajtaja. Jól tudtam, hogy hamarosan el kell búcsúznom a férfitől, de addig is, minden szükséges információt ki akartam csalni belőle, s már alig vártam a következő alkalmat.
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. november 18. 08:05 | Link



Megnyugtatja, hogy legalább nem valami rémes csitrivel van dolga. Kicsit tartott tőle, amikor pár nappal ezelőtt megkereste a volt főnöke, hogy ugyan mi lenne, ha. Alapos keresgélés eredményeként biztos akad olyan embere is a megfigyelési osztálynak, ki elég fiatal ahhoz, hogy a mestertanoncok között elvegyüljön példának okáért, és nem is kételkedik benne, hogy lesz is ilyen előbb vagy utóbb, ha nincs már most, de bizonyára mindenki nyugodtabban alszik, ha igazán alapos megfigyelésnek alá kerül a lány. Kezdeti kételyei ellenére valahogy neki fogyóban vannak a kifogásai, és bár mindig fenntartja ama nem túl előnyös nézetét, hogy a nők többsége szeszélyes teremtés és képes kellemetlen meglepetéseket okozni, úgy véli, jó ötlet felvetni a gyakornoki állás lehetőségét. Úgy mégiscsak kevésbé gyanús, ha felbukkan erre, hiszen néhanapján talán még teljességgel elfogadható, hogy benéz különféle kifogásokkal élve, mint az említett szemüveg, ami egyébként nincs is nála - de ez ugye csupán részletkérdés -, viszont ez hosszútávon se nem elfogadható, se nem hihető. Vagy talál valamit, aminek okán teljes lelki nyugalommal, feltűnésmentesen járhat be, vagy olyan megoldást keres, ami Ildát mozdítja ki az iskola falai közül. A gyakornoki állás éppen ilyen, bár a másik problémára is keresnie kell megoldást záros határidőn belül. Csak meg ne bánja ezt is. Ilda egész hamar landol a nyakában kitörő öröme eredményeként, amitől őt meg a frász töri ki, és roppant nehezére esik elviselni a kellemetlen helyzetet. Megkönnyebbülten szusszan fel, amikor végre szabadul, és nem is hagyja szó nélkül.
- Értem, értem. Felejtsük el - legyint engedékeny mosolyt tessékelve az arcára. Nem kell magyarázkodni, úgyse változik attól semmi. - Auror az édesapja? - áll meg egy pillanatra aztán egészen meglepetten pislogva, mint aki ezt még csak nem is sejtette. Pár pillanatig vár, mint akinek most áll csak össze a kép, majd ismét megszólal. - Csak nem Götze Áron? Hát innen volt ilyen ismerős a neve - vakargatja meg az állát féloldalas mosollyal az arcán, mintha csak most fordult volna nagyot a világ, amint rájött, kibe is botlott bele. Nem, nem olvasott ő aztán semmilyen aktát az égvilágon sehol, nem is tud semmiről, pusztán a véletlen műve az egész találkozás.
- Nos, a gyakorlat valóban másfajta tapasztalattal meg tudással szolgál, ezt a legkevésbé sem vitatom. Gyakornokként az ember meg olyan dolgokat tanul meg, amiket az iskolapadban nem, bár a rendvédelmi akadémia által nyújtott képzés egészen kiemelkedő minőség tekintetében - osztja meg a véleményét, ismét eljutva oda, hogy egész nyugodtan dugja zsebre a kezét megszabadulva az iménti feszültség nagy részétől. Kétségtelen, hogy túléli az érzelmi kitörés utóhatásait, csak újabb ne legyen ma osztályrésze, ha lehetséges. A megállapításra biccentéssel válaszol, megőrizve féloldalas mosolyát. Valóban, a jó emberrel sikerült találkoznia. De még milyen jóval.
- Ez megnyugtató - jelenti ki, mielőtt még megosztaná a véleményét a lánnyal. Egy pillanatra gyanakodva hallgatja aztán a válaszul elhangzó szavakat, a befejezetlen mondattól az az érzése támad, mintha majdnem kimondott volna valamit a másik, de határozottan ügyes, ha mégsem tette. Jól van az, ha csendben marad és nem osztja meg a részleteket senkivel. Az újabb köszönetnyilvánításra bólogat, mint akinek nem érdeme, hogy érdeket még csak ne is említsünk, és kapva kap az alkalmon, hogy inkább a részletekről beszéljenek további hálálkodás helyett.
- Természetesen mellettem, ha már én ajánlottam fel a lehetőséget. Akad néhány kitöltendő papír egyébként, de a héten akár be is jöhet, és elintézzük egy félóra alatt az egészet, ha önnek is megfelel így - ajánlja hosszas részletezés helyett, elmondani túl sokat úgysem tudna a papírok tényleges tartalmáról, és értelmét sem látja, hiszen pusztán néhány aláírás, személyes adat kell, semmi kisregény, és ezt Ilda majd helyben is látni fogja, ő pedig már siet, még vissza kellene érnie ugyanis dolgozni is a mai nap folyamán. A jelentés sajnos nélküle nem készül el, bármennyire is kényelmes lenne. - Mit szól mondjuk a csütörtökhöz? Addig előkészítek mindent, és még az irodában is körbevezethetem kezdetnek - zárja rövidre az egészet, majd ha sikerült megegyezniük, még köszönetet mond a társaságért, aztán az igazgató irodáját veszi célba egy kis kitérőt követően, hogy megbeszélje vele az őt is érintő részleteket ezt az ügyet illetően.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium