36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 8. 21:42 | Link

---------------------------------------
Rozsos Annamária
egy évnyitó előtti du. az irodám felé tartva
---------------------------------------

Egy utazóládát magam előtt lebegtetve fordulok be a folyosóra. Most készülök belakni az új irodámat. Vagyis éppen belakom. 1-2 napja már ezen ügyködünk a manókkal. De csak egyszer kell rendesen megcsinálni és aztán bármeddig elvagyok benne. Mondjuk én itt a folyosó közepén is ellennék egy asztallal meg egy székkel. Vagy az egyik párkányon. Minden valószínűség szerint kár is belém iroda. Viszont a sok nagyon fontos papírnak nyilván kell a hely. Meg magának a tisztségnek. Noha ez utóbbival nem biztos, hogy teljesen egyetértek. De ez nem is érdekes.
Már csak pár méter választ el a célomtól, amikor az én ütött-kopott, egyszersmind remekbe szabott utazóládám hirtelen a magasba emelkedik. Annyira meglep ez a történés, hogy ahelyett, hogy valami varázslattal próbálkoznék, nemes egyszerűséggel közlöm, hogy:
- Hé! - viszont felháborodott nyögésem vajmi kevés eredményt hoz. Integetek egy kicsit a pálcámmal a tőlem egyre távolodó poggyász felé, azonban mintha a falnak beszélnék. Vagy mintha egy poggyásznak. A csomag végül elér a mennyezetig és ott megáll. Ez valószínűleg még a jobbik eset. Én pedig, a Bagolykő Mágustanoda frissen kinevezett, tiszteletreméltó igazgatója állok a folyosó közepén, széttárt kezekkel, és tátott szájjal pislogok felfelé a megszökött holmimra.
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. október 8. 23:08 | Link

Hercegh Kriszpin

A négy itt töltött év, ugye. Nem, várjál, már öt, hiába negyedikes. A rutin ennyi idő alatt csak kialakult már, szóval ha belép a folyosóra, föl se tűnik már a ricsaj. Föl se tűnik itt semmi, már csak önvédelemből sem; szoktak itt párbajozni meg párbaj nélkül verekedni, ha éppen nem festékkel dobálják egymást az elsősök, de szimpla hajtépéses csajbunyót is látott már. Regisztrálja, és továbbmegy. Nem folyik bele, nem segít, nem drukkol, akkor megússza és megőrzi a lelki békéjét is.

Ez tök rendben van, többnyire be is tartja, de mikor az út közepén pislognak a plafon felé, meginog az elhatározása. Na nem a plafon felé pislogáson - felnéz ő is, bőrönd a mennyezetnél, hm, van ilyen. Mármint nem sokszor, de ő is kétbalkezes varázsló meg a pislogó is, mindig akadnak ilyen furcsaságok, ha az ember az alapokkal is nehezen boldogul -, hanem amiatt, aki pislog. Múltkor összefutottak a faluban, majdnem szó szerint. Mit keres itt?

Basszus, de hülye vagy, édes lányom, mondja magának, hát biztos új tanár. Kár érte, szimpatikusnak tűnt. De ilyen az élet, tér napirendre a dolog fölött, és menne tovább nyugodtan, a fal mellett, hogy ne vegyék észre, és ne kérjék a segítségét. Nem tud ő varázsolni, hát nemhiába bukott meg tavaly. Lassan tanul, gyorsan felejt, meg ez az egész varázslós dolog egy vicc --- na, eddig jut, mikor a láda úgy dönt, leesik előtte tíz centivel, ő meg hátraugrik, sikolt egyet, és egyelőre még arra se képes, hogy valami csúnyát mondjon, úgy megijedt.
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 8. 23:37 | Link

---------------------------------------
Rozsos Annamária
egy évnyitó előtti du. a folyosón | x
---------------------------------------

Ez a történet az én szemszögemből úgy nézett ki, hogy addig morfondíroztam a megfelelő varázsigén és szugeráltam a ládát, míg az megadta magát és zuhanni kezdett. Ami viszont nem túl vicces. Pláne, hogy nem egyedül vagyok a folyosón, akit agyon csaphat. Úgyhogy egy jól irányzott pálcaintéssel elkapom a levegőben annyira, hogy legalább az esést szabályozhassam valamennyire. Ahhoz éppen elég, hogy a diákot sikeresen kikerüljem. Már amennyire tudom. Így is elég közel landol hozzá. De legalább puhábban és legalább nem rajta.
- Jól vagy? - sietek oda, lágyan megragadva a karját. Azzal most mit sem törődve, a cuccaimmal mi lett. Csak a lány legyen rendben. Dehát... ezt a lányt én ismerem! Ó, Merlin. Úgy tűnik, ha nem seprűstől megyek neki szegénynek, akkor az utazóládámat küldöm rá. A szám elé kapom a kezem és így nézek rajta végig, aztán meg bocsánatkérően mosolygok rá. Remélem, nem gondolja, hogy mókásnak találnám a helyzetet, de egyszerűen ilyen a világon nincs, hogy mindig megpróbáljak kárt tenni benne. Még ha teljes mértékben önhibámon kívül is teszem. Hiszen lássuk be: eddig mindkét esetben a körülmények áldozatai voltunk. Főleg ő.
- Ez a folyosó egy rémálom. - állapítom meg kínlódó mosollyal. Már az én diákéveimben is csak akkor jöttünk ide, ha kalandra vágytunk, vagy ha muszáj volt erre átmenni. Mivel viszont nekem itt lesz az irodám, ezt most nem fogom ilyen könnyen megúszni. Majd legfeljebb páncélban járok. Vagy lehet, inkább szegény lánynak kéne, tekintve, hogy mostantól a közelében leszek. Igazából legegyszerűbb lenne saját lovagrendet alapítanunk.
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. október 11. 18:37 | Link

Hercegh Kriszpin

Hápog, és megrázza a fejét, majd zihál még egy kicsit. Egyelőre ennyire képes, mert éppen most fogta fel, hogy egy böhöm nagy utazóláda esett kis híján a fejére. Egy futó pillanatra elképzeli, milyen lett volna, ha tényleg rá is esik, és akkor hápog még egy kicsit. Szinte érzi, ahogy rászakad a fejére. Ez közel volt.

 - Nem, khm, jól vagyok. - nem túl meggyőző az alakítása, mert teljesen elment a hangja, torkot köszörül válasz közben, és egyelőre csak suttogni tud. De összeszedi magát hamar, és hátralép, ki a másik személyes teréből és karfogásából, és kicsit erősebb hangon teszi hozzá, a láda méretét vizsgálva, hogy - Te jó Isten. Ez rohadt nagy egy láda. - ha csúnyán tud beszélni, nincs nagy baj. Pláne, ha észre se veszi, hogy tanár előtt beszél nem szépen.

 - Segítsek összeszedni? - néz szórakozottan a kiesett holmikra, mert akármilyen betonbiztosan is van lezárva egy láda, ekkora esés után akkor is kinyílik a fedele. És kiszabadulnak a holmik; ott egy könyv, ott egy ruhadarab, ott egy darabka a ládából. Csak egy kis darab, a sarkáról pattanhatott le talán, nem olyan vészes. A kis navinés azért jól megharagszik rá, amiért így megijesztette, és hirtelen vágyat érez arra, hogy ordítva rugdossa egy darabig a folyosón a ládát, a darabokat, és igen, egy kicsit a szerencsétlen tanárt is, aki kis híján agyonütötte. Az ilyen harag hamar jön, de nehezen távozik, mindazonáltal az alany még mindig egy tanár. Félmegoldásként inkább nem is néz rá, hanem gyorsan lehajol a kiesett könyvért, és jól megszorítja, hogy ne lásson remegni a keze. Az ijedelemtől meg a dühtől. Aki tanár, az tudjon már nála jobban varázsolni, hát majd itt halt meg ijedtében, a fenébe is már.
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 11. 22:23 | Link

---------------------------------------
Rozsos Annamária
egy évnyitó előtti du. a folyosón
---------------------------------------

Erősnek és könnyednek tűnök. Mint aki a helyzet ura, és mint aki pontosan tudta, hogy az a láda nem fog senkin landolni. Igazából ez olyan szempontból tényleg így van, hogy ha nem varázslással akadályoztam volna meg a balesetet, akkor vetődtem volna. Ellökve a diákot a zuhanó  bőrönd elől és talán kicsinálva magam, vagy legalább egy részemet. Azt nem hagytam volna, hogy ő essen áldozatul. Neki persze erről fogalma sem lehet. Látom rajta, hogy egyszerre ijedt, dühös és minden egyéb. Elhúzódik tőlem és pótcselekvésül nekiáll a holmijaimat összeszedni.
- Ne, hagyd csak! Köszönöm. - nyúlok a nála lévő könyvért, miközben másik kezem a pálcámmal suhintgat. Felnyitom így a ládát és belelebegtetem a szanaszét heverő ingóságokat. Majd az irodámban rendet rakok. Ez izgat most legkevésbé.
- Sajnálom és remélem, tényleg nem esett semmi bajod. - nyomatékosítom, arcomon egy erőtlen mosollyal, búsan csillogó szemekkel. Hiába nem tehetek arról, ami történt, mégis nagyon rosszul érint ez az egész. Mint említettem, erősnek és könnyednek tűnök. Az is vagyok, mert annak kell lennem az ilyen és hasonló helyzetekben. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy ne szomorítana el rémesen a dolog. Hogy pontosan mi? Az, ha rosszat teszek valakivel. Ha akaratomon kívül fájdalmat okozok. Lelkit vagy testit, az mindegy. Ennek a lánynak pedig egyszer már nekimentem lent a faluban, most meg csaknem ráesett a ládám. Miután tehát közöltem vele az iméntit, lesütött szemmel szedegetem össze a cuccaimat és már nem szólok hozzá. Békén hagyom.
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2016. október 11. 23:07 | Link

Hercegh Kriszpin

A kis navinés erről mit se tud, pedig ha tudna, talán nem szorítaná annyira azt a szegény könyvet. De így csak markolja, mert akkor is nagyon megijedt, és abból meg nagy harag lett, ahogy ez már szokása az emberi természet irracionális oldalának. Nem annyira a tanárra mérges - hát még mikor holnap kiderül a számára is, hogy amúgy ő az igazgató, akkor csak puffogni fog az évnyitón egy darabig -, hanem a ládára meg a varázslásra meg magára meg arra a tejfölszőke beképzelt majomra a tanár háta mögött meg a tanárra is, na, hát majdnem ráejtett egy bazi nehéz ládát. Hát vagy nem, de ezt ő meg nem tudja. Mindegy is. A másik láthatólag nem rendült meg, ettől meg csak dühösebb lesz. Tegyük hozzá, ebben a hangulatban aranyt szóró koboldoktól is csak mérgesebb lenne.

 - Semmi baj, köszönöm. - ettől függetlenül igyekszik udvarias maradni, és a hangjára is ügyelni. Mármint, most már van hangja, de nem beszélünk gúnyos-lenéző-káromkodós modorban egy tanárral. Mondom, nem beszélünk.

 - Remélem, sikerül majd kipakolnia. - fordítok: beilleszkedni, azt sikerül majd. Ilyen félresikerült udvarias frázisokkal zárna a kislány. - Viszontlátásra. - énekli el az óvodásként belévert hangsúly szerint ezt a nagyon hosszú szót, és két sötét pillantás után elindul tovább a folyosón. Ezek után egy darabig most megy itt utoljára, legalábbis nagyon reméli. A mennyezetet többet fogja fürkészni ezentúl, az is biztos. Ki tudja, jobb félni, mint megijedni, mert a Bagolykőben tényleg minden megtörténik.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium