36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. augusztus 31. 16:43 | Link

Shayleen.

Kevin gyáva nyúlként megfutamodott Shayleen előtt és elhúzott, ahogy csak tudott. Nem tudta hirtelen feldolgozni a történéseket, hogy mit, hogy kellett volna, vagy, hogy nem kellett volna csinálnia. Berezelt, nem is kicsit. Úgy érezte, hogy időre lesz szüksége, amíg mindent végig gondol és megtalálja az arany középutat. Hatalmas döntés állt az osztrák fiú előtt. Nem tudta eldönteni, hogy az eszére, vagy a szívére hallgasson. Mindkét út tele volt buktatókkal, akadályokkal, viszont teljesen meg volt zavarodva Shayleen után.
Miután otthagyta a lányt, csak arra ment, amerre a lába vitte. Fejben nem is volt ott, csak egy Kevin-test szaladgált az iskola falai közt ide-oda.
Aztán végre megállt, kifújta magát és lazább pózt vett fel. Valamit gyorsan ki kellett találnia, ráadásul szégyellte magát, amiért úgy elhúzott. Rosszabb volt, mint egy lány, chh.
Megszomjazott. A nagy rohanás meghozta a szomjúságot, és igazán jól esett volna neki egy vajsör. Meg lehet egy feles sem ártott volna mellé. Arra gondolt, hogy lemegy a pubba, a faluba. Ott mindent megkaphat, amire vágyik. Rögtön a zsebében kezdett turkálni, s ekkor fagyott meg a vér az ereiben. Elhagyta a tárcáját. De mégis hol? Mikor? Azonnal visszaemlékezett, mikor látta utoljára. Aznap. Tehát még reggel megvolt, illetve dél körül is, mert akkor vágta zsebre a szobájában. Ez azt jelentette, hogy most, a délután folyamán hagyhatta el. Már csak azt kellett megtudnia, hogy hol.
***

Azóta eltelt vagy két hét, a tárcája pedig még mindig nem került elő. Gwent is folyamatosan faggatta, hogy nem-e ő akart kitolni Kevinnel, sőt az Eridont is átkutatta. Hátha, de még mindig nem akadt a barna színű bőrkötéses tárca nyomára. Egyre inkább kezdett lemondani róla, szégyellte is magát, mert Gwentől kellett kölcsönkérnie, amikor költekezni akart. Megfogadta, hogy visszafizeti.
Ismét a tárca keresésére vetemedett, rákérdezett minden vele szembejövővel, s minden kis zugot átnézett, ahol eddig járt. Kezdte lassan feladni, és már azon gondolkodott, hogy csináltathatja újra az igazolványait, és letilthatja a kártyáját, nehogy valaki használja azt.
Utoljára módosította:Kevin Schönfeld, 2016. augusztus 31. 17:00
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. augusztus 31. 17:37 | Link

Kevin, te öszvér

Nem túl illendő ilyesmit mondani, de ami igaz, az igaz: Shayleen hetek óta hajkurássza Kevint, hogy végre visszaadhassa neki a tárcáját. Hála annak, hogy őrült módjára elviharzott az erkélyről, kiesett a zsebéből ez a nem kevéssé fontos dolog, azóta pedig egyszerűen képtelen elkapni pár szóra az eridonost. Ez egy lehetetlen küldetés. Többször is látta a folyosókon, volt, hogy utána is szólt, sőt az is előfordult, hogy a srác pofátlanul farkasszemet nézett vele, de nem várta meg, csak lelépett. Egyszerűen nem tudta elkapni legalább arra az időre, hogy a tárcáját visszaszolgáltassa neki. Gondolhatjuk, mennyire idegesíti most már a dolog. Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy mi rosszat tett, amiért ezt érdemli, meg ráadásul még hurcibálhatja is magával valaki más iratait, ami meg ki tudja, milyen látszatot kelt kívülről. Tán lopta, nem?
Szóval szó, ami szó, kissé pipa most már a fiúra, már nem is keresi. Úgy van vele, ha összeakadnak, akkor jól utánadobja majd a tárcát és mehet isten hírével, ha már ekkora tahó vele. És persze mit ad Merlin? Hogy a fejetlenség folyosójára fordulva pont őt pillantja meg. Véletlenek összjátéka volna? Fogalma sincs, de látja a megcsillanó lehetőséget, ami szajhaként illegeti magát előtte. Legyen.
- Kevin! - egy elnyújtott üvöltéssel rohan felé, mielőtt azonban a fiú rájöhetne, honnan jön a hang, vagy ha rájött, megpróbálna elmenekülni, nos... Nem fog tudni. Shayleen a szó legszorosabb értelmében ráveti magát, fel a hátára, a nyakába, teljesen mindegy, csak jól megkapaszkodik benne és nem ereszti. Ez persze kívülről elég különös látványt nyújthat, annyi viszont szent, hogy végre minden problémájukat megoldja - véleménye szerint. Nem ez a legnőiesebb verziója a megoldásnak, de valljuk be, sokkal több, mint a semmi.
- Nem engedlek el, amíg meg nem ígéred, hogy nem fogsz faképnél hagyni! - csimpaszkodik nagyon, szavaiból süt az elszántság. Ha kell, kampót akaszt Kevin bokájára és úgy fog utána vonszolódni, de most megbeszélik ezt a dolgot és pontot tesznek a végére. Pont.
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. szeptember 6. 17:22 | Link

Te kis majom

Már hetek óta a tárcája után koslatott. Bárkit kérdezett tagadta, vagy nem látta. Nagyon gyanús volt már a számára, egy tárca nem tűnhetett el nyomtalanul. Ráadásul Shayleen elé még mindig nem volt pofája állni. Egyszerűen nem, szégyellte magát. Szívesen megkérdezte volna őt is, nem-e látta a tárgyat, de mint mondottam, nem mert oda menni. Valóban találkozott a két fiatal tekintete, nem is egyszer. Volt olyan, hogy a folyosó két végéről egymást nézték csak, Kevin mozdult volna, de aztán visszavonulót fújt, megint csak betojt. Ezért, amikor csak tudta, elkerülte Shayleent és a tekintetét.
Ma megint pénztárcát keresett, ráadásul a fejetlenség folyosójára kavarodott, ami lehet, hogy a sors iróniája, hogy ő ott volt akkor, abban a helyzetben. Óvatosan lépdelt, nehogy megcsússzon valamin, ide-oda nézett, mint egy bamba szamár, ami a legelőt keresett. Meg sem fordult a fejében, hogy egy friss, kalitkából szökött kanári épp rá vadászott. Már csak akkor észlelt fel, amikor a levitás rajra csimpaszkodott, mint egy bébi lajhár a mamáján. Ijedtében elvesztette az egyensúlyát, konkrétan nem figyelt a lányra, inkább azon volt, hogy ne essen hasra. Ide-oda dülöngélt, hogy megtartsa az egyensúlyát, de rálépett valami kipocskolt bájitalra, ami igen csúszós volt és hányásszínű. Nem is kellett több, mert hasra vágódott. Kevin gyakorlatilag kiterült a harminckilós szépség alatt.
- Miiiiih? - Úgy kérdezett vissza, mintha csak a lelkét lehelte volna ki.
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. szeptember 6. 17:41 | Link

Kevin, te gyökér

Bele sem gondolt abba, hogy rohamával mennyi mindent idézhet elő, vajh mennyi kimenetele lehet egyetlen döntésnek. Kezdődhetett ott, hogy mint egy megtermett férfiember, egyszerűen csak hátrapillant, hogy "nini, mintha légy szállt volna rám, ó Shay, te vagy az?" Meg persze volt olyan forgatókönyv, hogy meginog picit, de aztán talpon marad. Az utolsó variáció, ami mind közül a legrosszabb, túl későn kezdett villogni a levitás agyában, már javában benne volt az ugrás lendületében, így úgy döntött, egyszerűen csak hagyja megtörténni. Tényleg.
Igyekszik stabilan megkapaszkodni a fiúban, legalábbis amennyire tőle telik, csakhogy ez a rögtönzött kicsi a rakás túlontúl ingatagnak bizonyul és igen hamar dőlni kezdenek. Shayleenben nem tudatosul, hogy egyébként egy Bájital Balaton kellős közepén tocsognak, így csak egy utolsó, ijedt sikkantásra maradt ideje. A földet érés őt is megviseli, mindkét térde a padlóhoz csapódik, kezeit viszont időben el tudja húzni, így legalább többi testrésze puhára, nevezetesen Kevinre esik. Ez már majdnem tökéletes manőver volt. Az adrenalin száguldozik ereiben, miközben felül, de nem száll le az eridonosról. Hogy is ne! Még a végén megint megszökik.
- Mondom itt maradsz, mert beszélni akarok veled! - mintha csak egy fogyatékosnak magyarázná, emelt hangerővel tagolja szépen a mondatot, hogy a srác egészen biztosan megértse. - Hetek óta üldözlek, hogy visszaadhassam a nyavalyás pénztárcádat, de te állandóan elmenekültél előlem. Nem hiszlek el, mivel érdemeltem ezt ki? - felháborodottan teszi karba kezeit mellkasa előtt, ám nem úgy tűnik, hogy meg fog mozdulni. Neki most jó helye van Kevin... Fenekén? Derekán? Csípőjén? Mindenhol.
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. szeptember 14. 22:18 | Link

Cowgirl.

Fogalma sem volt, hogy ugyan mi a fenét kereshetett a tárcája pont OTT, ahol az elmúlt hetekben nem is járt. Úgy volt vele, egy próbát megér. Először csak szemlélő volt, végül megunta és óvatos mozdulatokkal elindult, szemeivel kutatni kezdett. Haha, a balszerencsés folyosó elkezdett éledni, bár az a plusz húsz kilogramm nem a helyhez tartozott, hanem egy olyan hölgyhöz, akiért Kevin szíve fáradhatatlanul dobogott. A szerencsétlen eridonos a hirtelen rácsimpaszkodó súly hatására ide-oda kezdett billegni, nem figyelve a másik mondandójára. Azon volt, hogy megtartsa az egyensúlyát, végül az beadta a kulcsot, s eltaknyolt. Úgy igyekezett kiterülni, hogy ő kerüljön alulra, meg ne üsse magát Shayleen.
Ha minden igaz, nem ütötte meg magát a lány, legalábbis nem látta Kevin, ráadásul érezte, hogy a törékeny testecske hozzá nyomódott a gravitáció hatására. Először csak a lelkét lehelte ki, mire ismét belekezdett a lány.
- Jó maradok, de legalább megfordulhatok a hátamra? Utána visszaülhetsz. Csak nem szeretném beszédközben azt a srácot figyelni, mert olyan, mintha hozzá beszélnék. Közben meg lövésem sincs arról, hogy ő ki a halál. Naaa, Shaaay. - Megrázta a fenekét, amin ült a lány. Persze nem voltak egyedül, mert elsétált mellettük az említett srác igen furcsállva nézte a két fiatalt, akik egy bájital tócsában lébecoltak. Gyorsan odébb is állt, nem akart sokáig ott ácsorogni.
Kevin sóhajtott egyet végig hallgatva a levitást.
- Nézd, ez egy kicsit bonyolult. Nem tettél semmit, nem te vagy a hibás, csak... áh. - Megfejelte a padlót, egyenesen a kék, ragadós trutyiba. Nem tudta, hogy fejezze ki magát. Be akart mindent vallani, de nem tudta, hogy hol kezdje. Már nem menekülhetett tovább, ott és akkor meg kellett tennie.
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. október 1. 19:08 | Link

Kevin, te faragatlan

Annyira nagyon pipa volt már Kevinre, hogy az csuda! Midőn a természet alkotta férfiember hetykén menekült előle az elmúlt hetekben, úgy a Shayleenben felgyülemlő méreg és düh is csak egyre több lett. S kellett ez az eridonosnak? Hogy a lány már a legkegyetlenebb és legvégsőbb fegyverhez nyúljon? Kellett ez? Minden bizonnyal nem.
Most viszont, ha már egyszer be kellett vetni, bevetette, ennek eredményeképp most a földön hevernek. Illetve csak a fiú, a levitás köszöni szépen, kényelmesen elüldögél a formás fenéken, amit arra teremtettek, hogy pihe súlyát ráhelyezze. S hogy eszébe jutott-e felkelni onnan? Nem, nem jutott, azonban a lassan bájitaltól tocsogó nadrágja meggyőzi, hogy felkeljen. Véletlenül sem Kevin szavában bízik, hiszen már abban sem lehet biztos, hogy igaz, amit a srác kérdez.
- Legyen, de ha megint elszaladsz, akkor megtartom a tárcádat - nem mintha ez a durcizás bármilyen formában is fenyegető lenne, de azért ő nagyon próbálkozik. Lekászálódik Kevinről és előveszi pálcáját, hogy egy bűbáj segítségével tisztává varázsolja magát és ruházatát. A fiúval viszont nem ilyen kedves. Egyetlen manát sem hajlandó pazarolni egy olyan emberre, aki direkt kerüli őt, mindenféle indoklás és bűntett nélkül. Így hát igen, megvárja, hogy a fiú felkeljen, meg végighallgatja, amit mond, de nem hatja meg semmi sem. Ez már a vég kezdete.
- Akkor magyarázd már meg legyél olyan kedves! - felháborodottan fonja keresztbe karjait mellkasa előtt és sértetten néz a fiú szemébe. Soha ne felejtsd el, hogy egy anorexiás lányt csak egyszer bánthatsz meg, utána már szhatod. - Tudod milyen rossz volt, hogy nem is álltál szóba velem? Már hetek óta vissza akarom adni a tárcádat, de meg sem álltál, direkt kerültél! Mintha nem is tudom, leprás lennék! Könnyebb lenne megmondani, hogy idegesítelek, mint ez a bohóckodás - ismét megemeli a hangját és eléggé engesztelhetetlennek tűnik. Nos, drága Kevin, most előveheted a legeslegjobb indoklásodat, hogy megbékítsd, mert az, hogy sajnálod, bizony vajmi kevés lesz ide.
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. október 19. 11:13 | Link

Te kis... Te!

Nagyon jól tudta, hogy bűnös volt, szégyenében a kék trutymóba lógatta az orrát és a homlokát. Egyszer csak megszűnt a nyomás a hátsója tájékáról, felnézett s látta, ahogy Shayleen épp megtisztította magát a titokzatos kék micsodától. Kevin is felkelt, viszont ő nem törődött efféle közhellyel, tiszta ruhák? Ugyan már. Összekócolódott frufruját ujjaival hátrafésülte, ahol eredetileg állnia kellett, ezzel együtt akaratlanul is kékké színezte a frufruját itt-ott. Nem foglalkozott vele, majd otthon lezuhanyozik. Igen, így tervezett hazamenni, de előtte más elintéznivalója volt.
Végighallgatta a lányt, tényleg nagyon restellte, amit tett. Nem akarta, esze ágában sem volt megbántani a lányt. Egyszerűen még mindig szégyellte magát, és most még jobban. Shayleen szemeibe sem mert már nézni. Tényleg nagyon bosszúsnak tűnt, attól tartott, hogy nem fog soha többé megbocsátani neki. Ha így kell történnie, akkor történjen. Tiszta szívéből szerette a lányt, és ezért el kell engednie, ha a másik nem óhajtja látni azt a kék, bájital lepte arcot, ami Kevin fején díszelgett.
Egyszer csak a lány ajkaira terelődött a tekintete, eddig a kulcscsontját vagy a térdeit vizslatta. Aztán bevillant neki valami. Lehet , hogy ezután akkora pofont kap, hogy visszafekszik abba a kék pocsolyába, de ha most nem, akkor talán soha. Erre szüksége van, mielőtt megszakadna vele örökre a kapcsolata. Felszívta magát és határozottan oda lépett a lány elé. Végig a vértől vöröslő, puha ajkakat figyelte, a tekintetét le sem véve róla, csak az utolsó pillanatba emberelte meg magát, hogy a lány szemeibe nézzen.
- Shayleen… én – hebegte, aztán szó nélkül elkapta lágyan a lány tarkóját s magához húzva forrón, szenvedélyesen megcsókolta. Igyekezett minden érzelmét átadni a lánynak, amíg az hagyta, hogy az ajkaik összeérjenek. Ha nem ellenkezett, Kevin másik kezét Shay derekára csúsztatta, hogy ott tartsa magánál. Még mindig nem foglalkozott a kék löttyel, és azzal sem, hogy összekenhette az imént megtisztult Shayleent.
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. december 18. 22:23 | Link

Te jó ég te Kevin...!

Természetesen Shayleen esetében is igaz az, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja a szerencsétlennek, merthát őszintén: mit tehetne ez a vékonyka, törékeny leányzó egy megtermettebb, erősebb férfival szemben? Nyilván semmit, azon kívül, hogy megvonja tőle a társaságát, ami jelen helyzetben nem is feltétlenül büntetés... Ettől függetlenül az elutasító testtartás megmarad, karjait szorosan mellkasa előtt tartja összefonva, hangjában pedig nem csupán feddés és sértődöttség, inkább megbántottság bujkál. Talán ezzel ráébreszti Kevint arra, hogy eridonosság ide vagy oda, nem viselkedhet így csak úgy.
Mire monológja végére ér, nagyjából meg is nyugszik, bár a válaszra továbbra is kitartóan vár. Egy tapodtat sem mozdul, csak szúrós tekintettel méregeti a másikat, aki... Mit is csinál? Áll, mint egy kuka. Illetőleg hadd javítsam magam: látszólag áll, mint egy kuka, mert eközben tekintete a levitás ajkaira téved, Shayleen pedig csak annyit érez, hogy arca szép lassan kipirul. Ezen az sem segít, hogy a szemkontaktus pillanatokon belül ismét kialakul, hiszen már tudja, hogy annak a szempárnak még csak gondolatfoszlányképp sem kellett volna oda tévednie, ahová tévedt.
A helyzetet csak súlyosbítja a közeledés, a be nem fejezett mondat, meg úgy különben is és egyáltalán... De mire oda jutna, hogy összerakja a kirakós darabkáit, már rég késő. Ruhája ismét festékes, ahogyan lassan arca is, hiszen Kevin és Shayleen ajka egyszeriben összeér, majd gyermeki puszi helyett szenvedélyes csókká válik. A lány totális döbbenetben áll, először fogalma sincs, most viszonoznia kéne vagy ellöknie magától a fiút, mivel azonban tiltakozni elfelejt, így szép lassan egész teste Kevinéhez simul, ahogy az magához húzza derekánál fogva. Mi a ménkő? Azonban még e gondolat sem képes legyűrni a tényt, hogy az eridonos korántsem csókol rosszul, tehát... Oké, adjuk meg magunkat, gondolja és viszonozza. Nem ver hevesen a szíve, a pillangók ugyanúgy alszanak, ellenben kellemes melegség járja át testét. Egészen más, mint Aiden, akinek csak a pillantásától fel tudna robbanni, ez valami sokkal finomabb és ahhoz képest - sajnos - jelentéktelenebb dolog. Mégis belemegy, mégis viszonozza, mégis reméli, hogy ilyennek kell lennie valójában. A saját szívét csalja meg, de jelen helyzetben nem érdekli. Lesz, ami lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. december 19. 18:32 | Link

.:Nyugalom Shayleen:.

Valami titokzatos úton-módon, de sikerült magából ismét férfit faragni. Ez a szerelem rossz hatással volt a gyerekre, amikor a levitás közelében bolyongott, mintha kicserélték volna. Elfelejtett beszélni, az átlagosnál is ügyetlenebb volt, zavarban volt mindig és az a maradék önbizalma is elpárolgott, amit a sok gyúrás eredménye miatt összeszedett a Bagolyköves csajoktól. A kviddics csapatba is csak azért lépett be előző évben, hogy magának és Shayleennek bizonyítson, mire is képes.
Szóval kihúzta magát, tojt a következményekre, illetve számolt azzal, hogy a lány ezt nem biztos, hogy szó nélkül hagyja vagy pofon nélkül. Abban az alig egy percen keresztül tartó csókba igyekezett mindent, de tényleg minden érzelmet belesűríteni, amit a másik iránt érzett. Tudta, hogy valamilyen szinten tiltott gyümölcs volt számára, de az esze helyett a szívére hallgatott inkább. Amíg nem viszonozta Shay, Kevin kezdett kételkedni magában. Olyan gondolatok járták át az agyát, hogy valójában nem volt rá szüksége a lánynak s bármelyik pillanatban ellökheti magától. Meg hasonlók. De nem tette, sőt azokkal a puha, vöröslő s talán cseresznye ízű ajkakkal viszonozta a csókot. Kevin nem érezte, hogy az annyira érzelem dús lett volna, mint az övé. Nem akarta az ördögöt rögtön a falra festeni, így csak egy kezdeti kis ijedelemnek tudta be. Reménykedett benne, hogy a következő és a következő majd őszintébb lesz.
Végül elengedte Shayleent, ölelte még ugyan, csak az ajkait nem tapasztotta már a másikéhoz. Egyenest a szemeibe nézett, kissé pihegett a szavakat kereste, bár elképzelhető volt, hogy leszűrte a levitás, miért kapta azt a csókot.
- Azt hiszem... ez felért egy vallomással - suttogta, miközben még mindig a lány íriszeit figyelte pislogás nélkül. El tudott volna veszni abban a tekintetben. Amikor látta, olyan nyugalom járta át a testét, melegség, kötődés... és talán pillangók helyett egy egész állatkert randalírozott a gyomrában. Fülig szerelmes volt, a rózsaszín köd teljesen átjárta őt, nem létezett más a számára, csak Catherine Shayleen Black.
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium