36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Esküszöm, hogy rosszban sántikálok
Írta: 2016. május 1. 22:06
| Link

Adrian Ivanorovics Black
23 óra, vasárnap, maszkban


Hát, amikor megláttam a hirdetést a faliújságon, eleinte nagyot néztem. Mármint, ki az, aki direktben menne a felügyelők ellen, és ezt még ki is hirdeti, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg ez nem tipikus papír. Szóval elmentem megnézni a dolgot a tanterembe, és láss csodát, ott volt egy csomó levakarhatatlan festék. És ragasztó. Szétszedhetetlen ragasztó, magifix. És mind tudjuk, hogy én amúgy is sokszor járom az utcákat és fújom tele a falakat.
Haha. Persze, azért ezt a szép épületet nem akartam megrongálni, mert az építészetet amúgy értékelem, és csak a ronda épületeket díszítem fel... De pár összeeszkábált lap, ami így együtt egészen nagy... szóval az nem árt sokat. És ha már van témám rajzolni, azért már megéri. De ha nem látják mások, akkor egy karikatúra nem is feltétlen ér semmit. Szóval...
Az már más kérdés, hogy Adrian rám nyitott egyszer rajzolás közben, és most is segédkezik a ragasztásnál. Bár még van pár vonal, amit be kell majd húznom, és a felismerhetetlenségig torzított aláírást sem raktam rá.
Azt a maszkot vettem fel, amit minden graffitizés alkalmával szoktam a városban. Commedia dell'arte. Arlecchino maszkja, kevésbé eszes, naiv szolga. Bár szerintem ezt itt nem sokan tudják.
Csendet intek Adriannak, mivel ezen a folyosón van a felügyelők irodája. Azt, hogy hova rohanunk, ha elkapnak, még nem beszéltük meg, de minden bizonnyal - két irányba, lehetőleg nem levéve a maszkunkat. A hónom alatt az összetekert, szinte plafontól földig érő plakát pihent, a folyosó elején pedig meg is álltam, szemem az iroda ajtajára függesztve.
- Itt jó lesz. - tátogok angolul. Azt már megbeszéltük, hogy nem érdemes varázslatokkal próbálkozni a folyosón, mert ezer százalék, hogy tudni fogják. Bár az is sanszos, hogy esetleg minket érzékelni fognak. Na mindegy, egy próbát megér.
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2016. május 1. 22:17
Hozzászólásai ebben a témában


Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. május 2. 12:55 | Link


Most írja alá a halálos ítéletet, ezt tudja. Amúgy fogalma sincs miért is csinálja most ezt, elvégre az élete kedves neki, a jövője is kedves neki, és akkor most itt játszadozik mindkettővel, csak mert milyen jó buli. Aha, persze. Jó buli lesz majd elmondani a családjának, hogy egy dementor készül épp kiszívni a lelkét, csak mert segített kidekorálni a kastélyt.. Igen.. Egyszerűen remek lesz.
Ő nem készült maszkkal, pedig kétség sem fér hozzá, hogy okos döntés lett volna. Viszont többször is megfordult a fejében a szászfűlé, hogy szőke lesz nagy mellekkel, meg minden, de.. Igazából ha elkapják, az sem igazán védi meg. Mert persze, mikor az a náci majd rájön a dologra, majd megsimogatja a fejét, hogy csináljon még többet, lehetőleg az iskola bájitalkészletéből, hát komolyan, mi más történhet? Szóval nem. Egyszerűen nem. Az egyetlen járható út egy láthatatlanná tevő köpeny lett volna, amiért ki kellett volna adni egy vagyont - feltéve, ha talál valahol. Pedig mindenhol megnézte, komolyan, még ebayen is rákeresett a dologra, mert hát sose tudhatja az ember, de nem.
Úgyhogy arcát egy részét egy szép, fekete - fehér mintás kendő takarja, olyan vadnyugatosan, az orráig, hátul megkötve, s fejére ráhúzta pulóvere fekete kapucniját. Igazán.. Ötletes.
A tátogásra biccent, kissé görcsösen forgatja ujjai között pálcáját, miközben ellép háztársa mellett, majd vállával nekidől a falnak. Amíg Cole alkot, addig ő figyel, meg majd a végén besegít a tökéletesítésben. Viszont addig fülel, meg néz, meg beveti minden létező és nem létező érzékét annak érdekében, hogy ha forrósodik a talpuk alatt a talaj, időben tudjon szólni. Vagy csak meglökni a másikat, hogy szedje már a sátorfáját, kiragasszák máshova. Feltéve, ha túlélik.
- Meddig tart? - amíg felteszi ezt a rövid kérdést, hátra fordítja fejét, majd vissza előle, és nagyon koncentrál arra, hogy belássa a folyosó minden apró kis részletét.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. május 2. 18:37 | Link

Adrian Ivanorovics B.
let's do it do it;


Én nem fogom fel túl drámaian a dolgokat. Idejöttünk, van egy rajzom, amit kirakunk a falra, hát ennyi történik, nem kell ezt túlgondolni. Elég sokszor csináltam már ahhoz, hogy ne izguljak túlságosan, talán csak a környezet újdonsága miatt lehet bennem egy leheletnyi feszültség.
Adrian annál inkább stresszesebb, ránézek, és bár nem vagyok jó az érzelmek leolvasásában, azért elvittem már pár embert graffitizni, és a legtöbben valahogy így néztek ki. Szóval elvigyorodom.
- Félsz, mi? - kérdem, aztán visszafordulok a laphoz, és a lehető leghangtalanabbul tekerem le a gurigáról, majd óvatosan a falhoz támasztom, közben körülnézek, nem jön senki, egy hangot sem hallani.
- Gyere. - intek neki, mert a fal elég magas, két kéz nem elég ahhoz, hogy fogjam is a rajzot, és oda is ragasszam.
Egyébként a múlt alkalom óta egy kis kiegészítést tettem a rajzon - az alak alá egy felirat került, pont úgy, mint ahogy mindenki máshoz is, aki készülőben volt. Egyik este agymenésem volt, igazából ennyi. Kamatoztattam a szegényes magyartudásom.
Látom, hogy tátog, úgyhogy felé fordulok, intek neki valahogy, hogy ismételje meg, aztán megint vigyorgok.
- Nem lehet több tíz percnél, ha gyorsan ragasztasz. - fordítom el a tekintetem, hallgatva, hogy jön-e valaki, de megint senki. Valószínűleg beleásták magukat az aktatúrásba vagy az alvásba, és a legkevésbé sem érdekli őket ez az egész. Igazán leléphetnének.
- Megvagy már? - kérdem, miközben felnézek, és elengedem az egyik felső sarkot, annak reményében, hogy odaragadt. Mert ha az egyszer odaragadt...
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2016. május 2. 18:39
Hozzászólásai ebben a témában


Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. május 6. 19:12 | Link


run..

Komolyan, ha valami agresszív fajta lenne, most biztos megfogná Cole két vállát és megrázogatná, hogy na, legyen már valami az arcán ami nem arról árulkodik, hogy milyen nyugodt. És hogy mennyire nem izgatja ez az egész lázadjunk-a-felügyelők-ellen-és-haljunk-meg dolog. De jó, rendben, maradjunk higgadtak, mert akkor nem áll le a szívünk és tisztábban tudunk gondolkodni mikor rohanni kell. Jó. Legyen csak így.
- Inkább vagyok ideges. - dünnyögi vissza, aztán mikor hívják, hogy segítsen, egy kicsit kelletlenül ugyan, de visszalép - elvégre melyik hülye nem figyel az ellenségre? De ha ezzel hamarabb megvannak, ő aztán vállalja a kockázatot, kezével fixálja az egyik sarkot, aztán egy másikat is igyekszik lefogni.
- Jó, jó, gyorsan csinálom, na add azt a trutyót. - az egyik kacsóját kinyújtja a levakarhatatlan zsenialitásért, aztán amint ujjai között érezheti a dolgot, neki is áll a munkának, jó alaposan, nehogy egy pici rész is kimaradjon.
- Ja, megvan, asszem' - biccent ahogy azért a biztonság kedvéért még megnyomkodja öklével az említett részt, majd arrébb is áll, hogy nekikezdhessenek a következő saroknak.
- Imádnám látni az arcukat, miközben megtalálják. - elvigyorodik, ahogy összeragacsozza a második sarkocskát is. Tökre megy ez neki, nem kell itt cicázni.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. május 6. 19:40 | Link

Adrian Ivanorovics Black


Nem hogy nyugodt vagyok, de iszonyatosan élvezem. Igaz, hogy a folyosón teljes csend honol, s mikor Adrian dünnyög, csak úgy mellékesen pillantok rá figyelmeztetésképp, hogy nem ártana a halkabb beszéd, de végül is nekem mindegy, hogy hogyan beszél, mert az egészben azt várom a legjobban, amikor megjelennek. Mert egy percig sem gondolom egyébként, hogy azon a folyosón, ahol a minisztériumi iroda van, nem fognak kijönni a felügyelők, ha bármit is meghallanak a folyosón - már ha épp ott vannak, ugye.
- Majd megszokod - fűzöm hozzá, miközben még mindig vigyorgok, körülnézek. Már megbeszéltük a dolgokat előzetesen, gyakorlatilag A-B-C tervünk is van, és reménykedünk, hogy nem kell másra számítanunk, mint amiről már mi is beszéltünk. De végül is, abban van az izgalom, ha változik a terv, és improvizálni kell, igaz?
A magifix a zsebemből kerül elő, mindezt nehéz kiviteleznem a bal kezemmel, ugyanis abban egy kis vödörnyi kék festék van. Nagyon vigyázok, hogy ne csörrenjen meg a fémdoboz, s valóban nem is ad hangot, ahogy kiszedem a ragasztót és átnyújtom Adriannek.
Várok, amíg az exmardekáros végez, aztán átlavírozok a másik oldalára, és nagyon lassan kifeszítem a plakátot (mert nem lenne jó, ha a papírzörgésre felfigyelnének), hogy a másik szélét is be tudja ragasztózni. Intek a fejemmel, bár valószínűleg rájött, mi a teendő. Egész gyorsan haladunk.
Amikor ismét tátog nekem, elvigyorodom, de mosolyom olyan széles lesz, hogy ilyet ritkán látni. Azt nem akarom kimondani, hogy minden bizonnyal látni fogja.
- Hát ja, poén lenne... - mondom még mindig ugyanazzal az arckifejezéssel. Hú, de élvezném. Istenem, de nagyot röhögnék.
Miközben elérhetővé teszem az utat Adriannek, ergo kicsit arrébb mozdítom a kezem. Halkan hallatszoik a kis nesz, így megkövülök, s körülnézek, de nem látom, hogy jönnének, szóval ismét intek.
Hozzászólásai ebben a témában


Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. május 6. 19:59 | Link


Majd megszokja. Ja, mert olyan gyakran fogja itt veszélyeztetni a lelki békéjét, hogy jövőhétre már csak egy rutinos dolog lesz az egész, mint például állva pisilni - azért valljuk be, hogy egy kicsit élvezi a dolgot, még ha nem is mondja ki. Szóval ezt lereagálja egy szemöldökvonással, aztán már munkálkodik is, ragaszt, feszesen tart, nyom, és mindezt úgy, hogy még a légzésére is figyel, nehogy már túl hangosan vegyen levegőt. Az ő rózsaszín festéke most a padlón pihen teljes nyugalomban, és ha megmozdul, akkor nagy valószínűleg összefossa magát. De hát ilyen ez, szép az élet, főleg, ha az embert szívroham kerülgeti.
- Te valamit eltitkolsz előlem. - szűri ki fogai között ahogy egy pillanat erejéig háztársára néz, majd vissza is fordítja figyelmét a munkájára. Mert amúgy nem bírja a csendeket, főleg nem akkor, amikor épp a feszültségét akarja levezetni, mert bizony, most eléggé feszült.
És akkor Cole úgy dönt, hogy ő most bulikázni akar, és ereszdelahajam, és szakadjonleazég - azaz csap egy pillangószellentésnyi hangot, amire az ötödikes úgy néz rá, mint aki menten képes lenne megfojtani. De még a nyelvére tóduló szavakat is visszafogja, mert ő ilyen kedves, és nem akar meghalni.
Időközben pedig már kész vannak mindkét felső sarokkal, szóval már csak a kettő darab alsó maradt.
- Ha ezt túléljük, meg kéne ünnepelni. - suttogja el, ahogy ismét nekilát, mert itt nincs lazsálás kérem szépen, itt izzasztó munka van.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. május 6. 20:22 | Link

Adrian Ivanorovics Black


Annyira felnevetnék egyébként, de természetesen ilyet nem teszek, mert beltér meg minden, és sikerült a legveszélyesebb helyet választanunk a vandálkodásra, szóval uralkodom magamon. De akkor is vigyorgok Adrian válaszára.
- Én ugyan semmit. Csak szerintem esélyes, hogy megjelennek - tátogok, de Adrian most már nem szállhat ki, úgyhogy tök mindegy.
Tetszik, hogy a munkára koncentrál, meg egy kicsit tart ettől az egésztől, bár ez több hibára is lehetőséget ad, de ezzel nem igazán tudok mit kezdeni. Szóval figyelem, ahogy ragaszt, és bólintok egyet, mikor végez, nyugtázván, hogy nem ragadt hozzá a falhoz. Az igazán nagy szívás lenne neki. Mert az elvem, amit már tisztáztam is vele: "egyedül futok, de egyedül is vallok". Ennyi az egész. Mindenki a saját biztonságáról gondoskodik, de ha olyan van, nem köp, ez az alapszabályom. Aztán meglátjuk, Adrian mennyire tartja be, de végtére is az sem zavar, ha beköp, már voltam bent párszor ilyesmiért Angliában a mugli rendőrörsön, mondjuk akkor is elég kevésszer tudták rám bizonyítani, hacsak nem kaptak el még a helyszínen. De mondjuk abból a kisvárosból gyakorlatilag, ahonnan jöttem, kétlem, hogy elküldték volna ide az adatokat, bár az se izgatna különösebben.
Hoppá, véletlen egy kis zajt csapok. Mindegy, ez benne van a pakliban, a lap csörgése ellen nem tudunk mit tenni, mert hülyék leszünk bűbájt szórni itt bármire, amikor ezeknek szenzoraik vannak.
Adrian felvetésére bólintok, még mindig ugyanazzal a lemoshatatlan görbülettel.
- Abba benne vagyok. - mondom, miközben lehajolok, bal kezemben még mindig a kék festékkel, amit gyakorlatilag egy pillanatra sem engedek el. A csuklómra rakom a vékony fémpántot, miközben kifeszítem az egyik alsó sarkot, s most nem csapok zajt vele. Ekkor állammal az ő festékesbödönjére bökök, jelzésül, hogy ne rúgjon bele még véletlenül se.
Hozzászólásai ebben a témában


Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. május 6. 20:39 | Link


Ja, aha, tökre esélyes, ezért van a fejükben vagy nyolcezer megbeszélt lehetőség, hogy ha az első nem jön be akkor a második, ha az se a harmadik, és még ha az sem, akkor se essenek kétségbe. Szóval igen, ők tényleg minden eshetőségre fel vannak készülve, Adrian meg amúgy is épp most esik túl a legrosszabbján, majd szembefutni egy felügyelővel már csak kismiska lesz.
- Asszem Aidennek még kell legyen valami üzemanyagja. - motyogja, ahogy megnyomkodja a jobb alsó sarkot, majd ügyelve a kis vederre arrébb csúszik a balhoz, hogy befejezhessék a dolgot.
Fülel miközben bekeni a falat is, a plakátot is ragasztóval, elvégre dupla védelem, és ahogy guggol, akaratlanul is megfeszül az összes létező meg nem létező izma, mintha most kezdene csak igazán stresszelni, hogy készen vannak.
Még egyszer megnyomkodja a papírt a helyen ahol odanyomta, majd összedörzsölve - persze csak halkan - kezeit egyenesedik fel vigyorogva, s veszi fel a vödör rózsaszínjét. Mert milyen poén már rózsaszín festékkel flangálni így villanyoltás után, hát persze.
- Istenkirály vagy.  - suttogva lép hátra, s vet egy pillantást Colera.
- Akkor most készen vagyunk, vagy még szeretnél rajta alakítani valamit? - oldalra billentve fejét szemléli meg a művet, szerinte jól néz ki, de hát az alkotó tudja, hogy milyen a fejében, meg hogy mik a hiányosságai.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. május 6. 21:12 | Link

Adrian Ivanorovics Black
és... ?


Amúgy én nem ragaszkodom feltétlenül a tervekhez, de Adriannek ezt már nem említem, mert azért nem rossz egyik sem, de szinte biztos vagyok benne, hogy keresztül fogják húzni a számításainkat, és meglepnek majd minket, ha esetleg jönnek. Csoda, hogy eddig megúsztuk, asszem'.
Félig trágár, "f" betűs szóval fejezem ki, hogy örülök Aiden üzemanyagának, aztán megint körbenézek, hátha jönnek, de semmi. Tiszta csend honol a folyosón, mi sem zajongunk, minden léptünkre vigyázunk. Eddig király a buli.
Aztán kész lesz, megvan a cucc, és egy enyhe csodálkozáshullám fut végig rajtam, hogy nézd már, ez egészen simán ment. Körbenézek megint, aztán hátralépek, és megszemlélem a dolgot. Ja, füstöt rakhattam volna rá, de most már késő bánat, meg van jó pár hely, ahol szebben kidolgozhattam volna, de végül is jó lesz, a célnak megfelel. Így nézegetem egy kicsit, pedig tudom, hogy menni kéne már, de szeretek időzni előtte. Valószínűleg nem lesz túl hálás a múzsám, hogy ezt kiraktam a falra, és lehet, hogy nem lesz alkalmam többet látni, mert annyira megtetszik neki, hogy leveszi, és hazaviszi a hálószobája falára. Szóval most kell jól megnézni.
Adrian elismerésére vállat vonok, de ez nem a nagyképű, inkább a "hát, ha te mondod" fajta.
- Ja, még valami kell. - mondom, miközben kibontom a kék festéket, belemártom az ujjam, és odafirkantom a felismerhetetlen aláírást a jobb alsó sarokba. Csak hogy teljes legyen a kép.
Ekkor pedig a falnak támasztom a kezem, mert elképzelésem szerint méltó búcsút veszek a dologtól, miközben ujjamat fekete pólóm belsejébe törlöm. Na, itt van az, hogy a fém festékesdoboz hatalmasat csattan a falon, és a cucc majdnem ráömlik a remekműre, ezért jócskán meg kell fognom a bödönt, sőt, ügyeskednem kell, egyensúlyoznom a falnál, hogy ne boruljon ki a festék. Mert erre még szükségünk lehet.
Hozzászólásai ebben a témában


Kőhalmi Felicián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 67
Írta: 2016. május 6. 21:33 | Link

A Sötét és A Horgász

Még a leggyönyörűbb napon is megjelenhet egy felhő az égen. Ez a felhő pedig maga Kőhalmi Felicián. Egyik keze zsebre vágva, másik kezével szinte már kényszeredett mozdulattal emelgeti szájához a félig leégett szivart. Mennyei. A kubai a kedvence, a többi mind ócska, ebben van anyag.
Elég későre jár már, mikor az egyik folyosóról zörejt hall. Unottan indul meg a hang irányába, hiszen úgy sejti, busásan megjutalmazhatja majd a tilosban járkálót. Az még jobb lenne, ha többen lennének. Teljesen nyugodtan fordul be a sarkon és pillantja meg a két maszkos delikvenst, majd... Majd azt a karikatúrát. Szemei elkerekednek, még a szivarjába is elfelejt beleszívni. Az egyik pillanatban az elkövetőkre néz, a másikban a portréra, ami meglehetősen... Kreatív. Az ilyesmit illik díjazni, legalább az ő idejében - még valamikor időszámításunk előtt - sosem hagyták ki a tanárok az efféle lehetőségeket. Feliciánt meg ismerjük, ő csak úgy amúgy nem hagyja ki.
- Nagyon örvendetes, hogy az éjszaka közepén ráérnek gúnyt űzni belőlem. Gondolom arra is lesz idejük, hogy velem jöjjenek az irodába - felvonja fél szemöldökét és le sem veszi tekintetét a két fiúról. Legalábbis testfelépítésüket tekintve azoknak kell lenniük, meglepődne, ha két nővel lenne dolga. Közelebb lép párat, ami nem mondható fenyegetőnek, lévén réges-régen nem fiatal már. Az ötvennégy évével semmi humora futkorászni, még a végén elfáradna vagy valami.
Így hát lassú, ráérős lépésekkel közeledik a két maszkos felé, akiknek ez az utolsó esélyük a menekülésre. Már ha ki tudják használni...
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. május 6. 22:03 | Link


Ahogy zördül a doboz, úgy vált át a kedve egyik végletből a másikba, mintha belevezették volna a 220 - at. A nyugodt Adrian úgy néz Colera, mint aki most veri a fejét a falba, hogy érezze már amit az a szegény festék. Aztán még a szíve is kihagyott, mert nehogy már a dobogása is zajt csapjon,  teljesen befeszült, és tessék, érkezett is a harmadik világháború. Hogy még jobb legyen, pont az, akiről a rajz készült. Egyetlen merengő pillanatig átfutott Adri agyán, hogy kész, vége, most viszik őket a vesztőhelyre, aztán ahogy megpillantotta társán a maszkot átcikázott lefagyott elméjén a szabadulás gondolata, s szinte minden egyes sejtje egyszerre mordult fel. Hatalmasat nyel - olyannyira hatalmasat, hogy az Ádámcsutkája még liftezik bele, keze megszorul a tartott rózsaszín festék fülén. Bőre izzad, de ujjai nem engednek. Erre még szükség van. Ez még életet menthet.
Egy szót se nyög ki miközben Kőhalmi csak közeledik, nincs arra szükség, hogy ismerje a hangját. Tekintete hol a mellette álló fiún, hol az ellenségen cikázik, miközben kivárja a megfelelő pillanatot, és nagyon reméli, hogy a háztársa is arra gondol, amire ő. Elvégre itt a nagy lehetőségük, nem szabad ezt csak úgy elhalasztani. Ugyan azt megbeszélték, hogy hova fognak mit művelni, mikor majd menekülni kell, de az valahogy elmaradt, hogy mi történik majd mikor a nem várt irányból érkezik a felügyelőbá'. Szóval tényleg marad az, hogy együtt kviddicseztek, és akkor remélhetőleg levágják egymás jelzéseit. Mikor Felicián eléri azt a bizonyos kritikus pontot, Ivan vet még egy pillantást a bajtársra, meggyőződve róla, hogy áll a buli, majd miután ez a kommunikáció is megtörtént, egyszerre mozdul ő és a kezében tartott vödör - hogy a füstölő gyárkémény valami egészen új színt kapjon, ő pedig futhasson az életéért.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. május 6. 22:17 | Link

Adrian I. Black és a Múzsám
won't you follow me into the jungle?


Megtörténik a baj, egy pillanatra azért az én ereimben is megfagy a vér. Amatőr hiba, de hát bármikor előfordulhat, korábban is volt már ilyen. Nem nagy cucc, túl lehet élni, de ez a pillanat benne a legsokkolóbb - amikor rájössz, hogy biztos lebuktál.
Mielőtt bármit is csinálhatnék, megjelenik a folyosón az a bizonyos... Maga a Múzsám, istenadta szerencse! És odapillantok, pont látom az arcát, az enyémen pedig ismételten mosolyszerű dolog jelenik meg, ami esélyes módon hamarosan vigyorba vált. Ezért a reakcióért abszolút megérte. Meg amúgy is... Hát... azért a lassan kialakuló mosolyért, ami megjelenik az arcomon (mert a maszk alatt pont látszik az ajkam)... Mert igen. Az egészben ez a kedvenc részem. Igaz, nem tudom, hogy a rellonos mellettem hogy van ezzel, de sejthető, hogy ő nem igazán ért egyet.
Kőhalmi beszél egy keveset, kezem meg se mozdul, csak nézek felé, de testem még nem feszül meg. Közelebb ér, egyre közelebb, s enyhén Adrian felé fordítom a fejem, hogy lássak is belőle valamit a maszk ellenére - ekkor pedig ő is rám néz, és...
Lendülnek a festékek, Kőhalmi pedig egyszerre pompázik kékben és rózsaszínben, az arcába kapja. Azért remélem, becsukja a szemét.
Adrenalin árad szét a testemben, lenézek, s elkerülöm a festéket a földön, miközben kilövök - rohanok egyenesen Kőhalmi felé, s jobb oldalról igyekszem megkerülni őt. Ha ez a művelet sikeres volt, és Kőhalmi nem kap oldalra, akkor pedig a keleti szárny felé veszem az utamat, Adriannal vagy Adrian nélkül... meglátjuk...
De ha minden jól megy, akkor hamarosan már a Kívánságok termében leszünk.
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2016. május 6. 22:19
Hozzászólásai ebben a témában


Kőhalmi Felicián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 67
Írta: 2016. május 6. 22:34 | Link

A Sötét és A Horgász

Rendben, egy null a kölyköknek. Felicián erre valóban nem számít, mert hát ilyen pimaszságot! A festékes bödönök egyetlen pillanat töredéke alatt lendülnek felé, de szerencséjére egyik sem az arcába, bár a nyakáig mindkettő elér. Célzásból egyes. A reflexe ösztönösen lép életbe, meg sem próbálja elkapni a mellette elfutni vágyó Fishert, helyette egyetlen lendítéssel kilöki karját fejmagasságba. Annyira önkéntelen mozdulat, hogy valahol még a mélyen tisztelt felügyelő urat is meglepi, mindenesetre ennek nekiütközni nem lehet kellemes.
Már csak a másik kellemetlenkedő marad, aki bizony sikerrel húz el mellette. Még tiszta szerencse, hogy nem muglik. A férfi egyetlen unott mozdulattal kapja elő pálcáját és céloz, méghozzá egyenesen a Black fiú háta közepébe. Noha viszonylag messzire jutott már a bajkeverő, nincs sok esélye megmenekülni, az átkok általában célt érnek.
- Planta Lubricus! - olyan határozottan ejti ki a varázsigét, hogy ha van is itt bármilyen élőlény, totálisan lesokkolódik az is. A kívánt hatás mindenesetre valószínűleg az, hogy Adrian perceken keresztül a földön fog vergődni, mint egy szerencsétlen partra vetett hal, s már csak Fisher marad, aki remélhetőleg nem heverte ki az őt ért traumát pár másodperc leforgása alatt. - Invito pálca - ezzel a nála lévő tárgyat el is kobozza. És félreértés ne essék, játszhatnak tovább fogócskát, őt igazán nem érdekli, de nehogy már azt higgyék, hogy a bab is hús. A háttérben vergődő Black-re ügyet sem vet - egyelőre -, Colton viszont nem marad ki a jóból. Az a jóféle kubai szivar festékes lett és tönkrement. Ezért bizony büntetés jár.
- Nem érdekel, hogy milyennek lát, tulajdonképpen még tetszik is ez a kép, bár a füst lemaradt, nem valami alapos munka - miközben szokásos rekedtes, már-már gégerákos hangján beszél, felbecsülhetetlen látvány rajta a rózsaszín és kék festék egyvelege. Úgy is mondhatnánk, hogy röhejessé teszi őt ez az egész, de a szemében megvillanó sötétség egészen másra enged következtetni. Nincs mit szívnia, ez őt dühíti és jaj annak, aki miatt dühös. Hátrébb lép, a maszkot egyelőre rajta hagyja. - És most elmegyünk a minisztériumi irodába, egészen világosan fogalmaztam? - hátborzongató mosolya mások rémálmában jelenik csak meg éjjelente, ezek ketten viszont élőben látják. Egyébként Fisher számára még van kiút, hiszen Felicián hátrált, tehát ha felkel, a pálcája nélkül ugyan, de eliszkolhat esetleg. Ez a felügyelő kedélyállapotától függ.
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. május 6. 23:09 | Link

Rángó Bajtársam és a Múzsám


Egy pillanatra pedig egészen úgy láttam, hogy jó helyre ment, de sajnos elrontottuk a dolgot. Pedig elég szép elképzelés volt, asszem', de a színek érdekes, absztrakt módon terülhettek el Kőhalmin, bár ezt nem igazán látom, hiszen sprintelek - bele egy kézbe.
Nem, valóban nem kellemes, ahogy érzem az ütődést, s meg is szédülök tőle, gyakorlatilag visszapattanok a kezéről a föld irányába. S amíg én azzal vagyok elfoglalva, hogy visszanyerjem az eszméletem ebből a sokkoló találkozásból, varázsigét hallok, de mivel nem érzek semmit a hirtelen jött sokkon kívül, talán megnyugodok egy pillanatra.
Addigra térek magamhoz, mikor a Mr. elveszi a pálcámat, amit egyébként dunsztom sincs, miért hoztam magammal, mert használni elég nehézkesen tudom. Szóval egy fadarabbal több vagy kevesebb, már nem oszt nem szoroz, bár elég drága, meg minden.
Amikor a férfi megszólal, már így nagyjából magamhoz térek, noha a helye azért még fáj, főleg, hogy a maszk elég rendesen belenyomódott az arcomba, leginkább a szemem környékén. Igaz, így az ütés sem volt közvetlen, de ez már csak jó.
Tekintetem Adrianra emelem, aki össze-vissza ráng a padlón. Hát, ez szomorú. De ahogy mondtam, a menekülés és a vallás is egyéni nálam, és ezt Adrian is tudja, hát csak nem lesz teljesen kiakadva, ha netán sikerül meglógnom. Kicsit feltápászkodok, karommal támasztom magam.
Mikor megszólal a Mr. Nagyobbafüstje, megint ránézek, pillantásom találkozik a mosolyával, de ez nem nagyon szegi kedvem, mert akár ütés, akár nem, az adrenalin megállás nélkül termelődik a testemben.
Egy pillanatot sem habozok, miután Kőhalmi száját elhagyta az utolsó szó, kezemre terhelek majd a lábaimra, s gyakorlatilag megpróbálok kifordulni mellette, még nem súrolva a falat a hátammal. S ha ez sikerül, akkor eszeveszetten rohanok, mindeközben megpróbálva szlalomozni afféle láthatatlan akadályok körül - ez pedig nem lenne nehéz, hiszen az ütés megtette a hatását, s lehetek én akármilyen fürge, gondolhatok bármit, de az első pár lépést akkor is furcsán tenném meg, ha nem ez lenne a szándékom.
Hozzászólásai ebben a témában


Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. május 8. 12:25 | Link


Minden szép és jó... Lett volna, ha jobban odafigyelnek. A vödröt az akció után futtában hagyja el, fejét lekapva, térdeit berogyasztva száguld el Kőhalmi mellett, készen arra, hogy a megbeszélt terv szerint kanyarodjon be a folyosón a Kívánságok termébe. Már akkor tudja, hogy vége, mikor meghallja az átkot, de azért a fennmaradó másodperc töredékében még megpróbálkozik - amíg a varázslat hátba nem vágja. Akkor aztán felhördülve vágódik el, egész teste összerándul, és bármennyire is próbálkozna tenni bármit is, egyszerűen képtelen rá. Pedig megfordul a fejében a Finite Incantatem, nagyon megfordul, de egyrészt nem ért a nonverbális varázsláshoz, másrészt pedig, ha képes lenne megtartani a pálcáját, még akkor sem tudná kellő tisztasággal kimondani a bűbájt. Szóval akkor ezt most hagyjuk.
Amúgy pedig hall mindent, érzékel mindent, függetlenül attól, hogy úgy néz ki mint akit még midig ráz az áram. És komolyan, képes lenne puszta kézzel lefejezni Allant, és minden vágya az, hogy kirúgja a lábát az alól a szép teste alól, mikor mellé ér - már ha egyáltalán elér odáig -, de neeeeem, ő jó gyerek, és ha már a szív, akkor hagyja futni a másikat - már ha Kőhalmi nem intézi el őt is egy jól célzott átokkal.
Újabb hördülés, mikor meghallja a minisztériumi iroda kifejezést. Na jó. Na jó. Ennyire azért nem kell elmenni, ez csak egy ártatlan kis rajz, és amúgy sem bántalmazták az öreget, az volt rosszkor rossz helyen, és véletlenül ráömlött a festék. Hát nem kell ezt vérre szívni, ez csak két hülye kölyök, hát nem kell itt már minisztériummal fenyegetőzni.
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Kőhalmi Felicián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 67
Írta: 2016. május 16. 11:02 | Link

A Sötét és A Horgász

Egy dolgot tisztázzunk. Feliciánnak remek a humorérzéke és szereti a művészetet. Megkockáztatom, hogy büntetés nélkül elengedte volna a két hitványt, ám a mozzanat, mely során nyakon öntötték rózsaszín és kék festékkel, ezzel egyidejűleg pedig eláztatták és tönkretették a szivarját... Ez volt a pöcsét a végítéletükön.
Coltont könnyű szerrel foglalja le, hiszen most elvan a csodálatos képével, Black-nek pedig nem hagy túl sok menekülőutat. Olyan csodásan találja hátba, ahogyan azt illik jobb körökben. Felicián ugyanis, főleg korából adódóan kinőtte a rohangálást. Remekül bánik pálcájával - igen, a fával is -, ráadásul olyan könnyeden és magától értetődően átkoz meg akárkit, hogy öröm nézni. Már amennyiben nem te vagy az áldozat.
Ahogy sejtette, Colton megkísérli a szökést, ő pedig mérlegel. Tulajdonképpen van már egy diák, akit szénné büntethet, mégis, ha az isteni szivarjára gondol... Mióta is nem szívott egy slukkot? Kerek egész egy perce? Csoda, hogy elszáll az agya? Hagyja hát, hogy fusson a rellonos, míg ő mélyen eltöpreng a jövőn, végül úgy dönt, ne csak a két srác szórakozzon már jól. Különben is kapóra jön Colton esetlen lendülete, mellyel megindul, így még a folyosó vége előtt van ideje elkapni.
- Levicorpus! - ha pedig az átok talál, akkor szerencsétlen áldozat már fejjel lefelé is lóg. Ott aztán futkorászhat, pálca nélkül semmire sem megy. Csak lengedezik és lóg, szépen nyugodtan, csak semmi pánik. Most már Felicián is odalépdelhet komótosan - még mindig rózsaszínben és kékben pompázva -, majd szó szerint a fülénél fogva megragadja Black-et. Csavar is rajta egyet, hogy tudja, kivel van dolga és a minisztériumi iroda felé kezdi vonszolni, mert ezt elvitelnek korántsem nevezném. Hogy Colton se lógjon egyedül - höhö -, így egy gyors varázsigével cipeli őt is. Remélhetőleg így már zökkenőmentesen jutnak el az irodáig, ahol lesz alkalmuk bevallani bűneiket. És meg is bűnhődni.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium