Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

Volt alkalma már kellemesebb körülmények között találkozni Odettel.
Ian a tarkóját vakargatva sétál a megbeszélt folyosóig - azt kérte a lánytól, hogy mielőtt bárhová elindulnak, itt találkozzanak, mert akkor még ő maga se tudta, mi lenne a céljának megfelelőbb hely. Határozottan nem akar olyan helyre menni, ahol emberek vannak, vagy ahova beszorulhatnak, mint a fakunyhó vagy egy cukrászda...és fontos az is, hogy minél semlegesebb terület legyen. Csak semmi túl zárt, túl romantikus, vagy túl veszélyes. Itt egyelőre jó lesz, míg Odett meg nem érkezik.
Hátát a falnak vetve, sóhajtva a mennyezetet nézi, pótcselekvésként lehúzza magáról a sapkáját. Nagyjából azon gondolkozik, mennyire nincs kedve ehhez. Miután véget ért a hét, aminek minden napjára kínos pontossággal emlékszik, neki el kellett utaznia - az edzések elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy a pokolba kívánt átok után ne közvetlenül kelljen tudatosítani magában a történteket. Valami homályos balsejtelem környékezi - az az érzése, hogy a lány nem fogja olyan simán venni a kanyart, mint tehetné. Hülye egy helyzet.
Persze ahogy az elmúlt másfél hétben elmaradt közöttük a kommunikáció, ez egy kicsit segített lehűteni a parazsat...voltaképpen ez az egyedüli, ami vigasztalja, mert erre Ethan röhögő arca és az általa készített instagramos képek és videók valahogy nem voltak megfelelőek.
Csak jöjjön már, essünk túl rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=588557#post588557][b]Benedict Ian Lloyd - 2016.04.21. 00:29[/b][/url]

Volt alkalma már kellemesebb körülmények között találkozni Odettel.
Ian a tarkóját vakargatva sétál a megbeszélt folyosóig - azt kérte a lánytól, hogy mielőtt bárhová elindulnak, itt találkozzanak, mert akkor még ő maga se tudta, mi lenne a céljának megfelelőbb hely. Határozottan nem akar olyan helyre menni, ahol emberek vannak, vagy ahova beszorulhatnak, mint a fakunyhó vagy egy cukrászda...és fontos az is, hogy minél semlegesebb terület legyen. Csak semmi túl zárt, túl romantikus, vagy túl veszélyes. Itt egyelőre jó lesz, míg Odett meg nem érkezik.
Hátát a falnak vetve, sóhajtva a mennyezetet nézi, pótcselekvésként lehúzza magáról a sapkáját. Nagyjából azon gondolkozik, mennyire nincs kedve ehhez. Miután véget ért a hét, aminek minden napjára kínos pontossággal emlékszik, neki el kellett utaznia - az edzések elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy a pokolba kívánt átok után ne közvetlenül kelljen tudatosítani magában a történteket. Valami homályos balsejtelem környékezi - az az érzése, hogy a lány nem fogja olyan simán venni a kanyart, mint tehetné. Hülye egy helyzet.
Persze ahogy az elmúlt másfél hétben elmaradt közöttük a kommunikáció, ez egy kicsit segített lehűteni a parazsat...voltaképpen ez az egyedüli, ami vigasztalja, mert erre Ethan röhögő arca és az általa készített instagramos képek és videók valahogy nem voltak megfelelőek.
Csak jöjjön már, essünk túl rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=588558#post588558][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2016.04.21. 00:57[/b][/url]

Amennyire nehezére esett befogadni és leginkább elfogadni az információt, miszerint az iskola nagymenő kviddicssztárja pont őt szemelte ki és hívta randizni... nos, az egy hét elteltével legalább annyira kezdte jól érezni magát a fiú mellett. Elég naiv volt ahhoz, hogy Cupido közbenjárásából egyetlen aprócska jelet se vegyen észre, és azt a hirtelen pálfordulást is vakon vette tudomásul, mikor Ian hirtelen és rendkívül gyors iramban lépett le egy hétre edzés címszóval – ugyanakkor persze teljesen elképzelhető, hogy szimplán tökéletes időzítésről volt szó a csapat részéről.
Épp ezért mikor megkapta az üzenetet, hogy a rellonos visszaért, mi több, még találkozni is akar vele, egy nem túl sikeresen elfojtott örömteli sikkantást követően kislányos ugrándozásba kezdett a klubhelyiség kellős közepén. Az ilyesmi a pirosaknál teljesen normális, úgyhogy a jelenlévő háztársak még csak a fejüket sem kapták fel, mikor eltáncikált előttük, hogy a szobájában elfogadható külsőt varázsolhasson magának. Igaz, a legszakadtabb holmijaiban is elbűvölő lenne, ezzel Odett nincs tisztában, viszont a hosszú órákon át tartó pózolgatás és döntésképtelenség sem jellemző rá, így viszonylag hamar szalonképesnek minősíti a szerelését; indulhat.
Azért a félreértések elkerülése végett egyszer, s mindenkorra tisztázzuk: nem szerelmes. Hiába ártatlan kislány még, azért egy hétnyi kényeztetés és szépen csillogó, minden szavára éhes kék szemek nem elegek ehhez.
Nem siet – utál, és nem is illik előbb érkezni a megbeszélt időpontnál. Már a folyosóra befordulva, messziről kiszúrja a várakozó Iant, és valami női megérzésféle azonnal vissza is szorítja eddigi lelkesedését; mintha nem lenne minden rendben. Hol a virág?  
 - Szia! – köszön ettől függetlenül fülig érő vigyorral. – Milyen volt az edzés vagy... a meccs? – ebből is látszik a kviddicshez fűződő viszonya, mert bár odafigyelt a másikra, fogalma sincs, valójában mi és hogyan működik egy ilyen komoly csapatban.
 - Azt hittem, korábban érkezel. Ugye nem sérültél le vagy valami ilyesmi? – egy pillanatra valami aggodalomszerűség fut át az arcán, de aztán jobban megnézi magának a fiút. Láthatóan kutyabaja.