36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 20. 21:33 | Link

Warren Mina, a kék szemű :3

Amióta itt vagyok, inkognitóban közlekedek a folyosókon, ami azt jelenti, hogy napszemüveget húzok fel, hosszú nadrágot (amiben nem látszik a lábam), és a lehető legkevésbé járok furán. Ma is így indultam el reggel az óráimra; nem volt megállás, először Legendás Lények Gondozása, most pedig bájitaltan következett, aminek semmiképpen sem örültem, mert utálok dolgokat összekeverni, főleg, mikor olyanokra kell figyelni, hogy jobbra keversz meg balra, meg hogy mennyire kedvesen simogatod meg a kanalat, és különben is, ha az egyik gyógynövény levelének széléből két morzsával többet raksz bele, akkor felrobbansz. Nem, az ilyen aprólékos dolgok nem az én asztalom.
Szóval, valamiért át lett helyezve az órám, úgyhogy az egyik folyosón kellett várakoznom. A lépcsőn való felmászás után alaposan körülnéztem, abban reménykedve, hogy lepacsizhatok majd valami ismerőssel, de természetesen senki sem volt ott, akit ismerhettem volna. Másodikosok vártak a mellettünk lévő teremnél, és ha én keresztezem az utam a másodikosokkal, akkor ott sosem szokott semmi jó kisülni; a múltkor egy másodikos rellonos kislány követelte, hogy ugráljak a folyosón, és majdnem leátkozott, hogy nem tettem meg, tehát azóta egy kicsit tartok a 15-16 éves lányoktól. Azért amikor én ekkora voltam, nem voltak ilyenek.
Szóval, leültem egy padra, és elővettem pár papírt – kottákat. Az új előadásra kellene gyakorolnom, mert a tanulás és az éjszakai edzések mellett alig tudok időt szakítani rá, amit hihetetlenül sajnálok, pedig énekelni is szeretek. Bár mostanában nyújtás közben szoktam énekelgetni a dalaimat, néha rám is nyitnak érte az edzőteremben a tanárok vagy a prefektusok. Általában csütörtökönként hajnali fél kettő körül.
Halkan dudorászni kezdtem magamban, hogy „step to the step of the drum that rolls insi-i-ide”, gyakorlatilag halkan nyikorogtam egy kicsit. A többiek már megszokták, hála a jó égnek.
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. július 20. 21:38 | Link

Séb Bataille

Kezd minden egy kicsit jobb lenni már otthon. Lassan teljesen egy nézőponton leszünk anyával. Sean is kezd idősebb lenni, már megszokott jelenség, sőt nem is olyan rossz, hogy van. Nekem is sikerült mindennel zöld ágra vergődnöm, most minden jó, túl jó. Vihar előtti csend, mi? Áh, nem lenne szabad rosszra gondolnom, mert akkor be is vonzom.
Második óra. Első órám ma nincs, így aztán kényelmesen sétálok fel a kastélyba. Otthon reggeliztem, anya újabban újra süt, és dúdol is közben. Érdekes ez a változás, de ki ne szeretné a kakaóját friss péksüteménnyel enni? Ma például sajttal és baconnel töltött kiflit ettem, ami mennyei volt. Annyira, hogy egyből befaltam belőle hármat. Azt, hogy az ebéd hogy fog lecsúszni, nem tudom. Bár ha jót főznek a manók, egész könnyen. Vacsorára pedig, ha jól láttam, pizzával készül az én anyukám.
Szeretem ezt a helyzetet, sokkal vidámabban sétálok be a tölgyfakapun, és örömmel lépkedek fel a lépcsőn. Mágiatöri lesz. Nem rossz, bár annyira nem izgat, de mégis tanulható. Nem bánom, hogy nem olyan, amitől felrobbanhatok, mert mondjuk van egy rossz hozzávaló, vagy rosszul mozdul a pálcám. A múlt héten is volt egy lány, aki rosszul mondott ki egy szótagot, és ahelyett, hogy szőkére festette volna a másik haját, a saját testét hűtötte le annyira, hogy utána a gyengélkedőn kötött ki. Az ilyesmit utálom.
Felérve a lépcsőn egy asztal mellé sétálok, egy srác ül csak ott, így tökéletesen alkalmas, hogy lepakoljam a táskám a másik végébe. Nem ülök le, magam felé fordítva a virágos tatyót veszem elő belőle a taláromat és a nyakkendőmet. Előbbit a táska mellé teszem, utóbbit pedig a nyakamba, és elkezdem megkötni. Felfelé jövet egyiket se szoktam hordani.
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 20. 21:41 | Link

Warren Mina, a táskaejtő

„Be your enemy, or lover”, dúdoltam magamban, azonban egy leányka leült mellém, illetve hogy mellettem húzta fel a nyakkendőjét és a talárját. Igazán szép lányka volt egyébként – ahogy kicsit nézegettem, eszembe jutott, hogy ő lehet a pszichológusnő lánya, ugyanis már hatvanhárom pletykát hallottam ebben az iskolában, és ilyenek is eljutnak hozzám, sajnos. Azt azért sajnálom, hogy magamról nem hallom vissza a dolgokat.
Visszapillantottam a kottákba. Egyáltalán nem biztos ez, persze, csak azt mondták páran, hogy kék szemű és kivételesen szép, meg adtak róla egy felületes leírást. Megint kombinálok, pedig én is utálom a pletykákat, borzalmasan utálom, mikor az emberek számukra idegenekről terjesztenek hülyeségeket.
Ahogy ismét felpillantottam, láttam, hogy a lány táskája lefelé kezd csúszni az asztalról; gondoltam, hogy utána kapok, mert miért ne, kedves leszek, de aztán kicsit félresikerült a dolog. A táskát igazság szerint elkaptam, de sikerült annyira hevesen nyúlni, hogy az egyensúlyom felborult, szóval egy isteneset tanyáltam a folyosón. Ennek köszönhetően lábam beütöttem a kőbe, és a műlábam, nos, lecuppant a helyéről, aminek extra bizarr hangja volt mindig is. Hűha, hát, az inkognitómnak annyi, azt hiszem. Még a szemüvegem is lerepült. Bár, a lábam elsodródása azt hiszem, feltűnőbb lehet; ugyanis azt sikerült tökre elvesztenem. Hirtelen nem is tudtam, merre lehet.
– Hú, ezt kicsit elrontottam. – nevettem. – Bocsi, ha megijesztettelek.
Ahogy feltérdeltem (mondjuk viccesen néztem ki, mert ugye a jobb térdem nincs meg, tehát a felsőtestem imbolygott kicsit), odaadtam a lánynak a táskáját, gondoltam, hogyha már ezért mozdultam, legalább megpróbálom megmenteni a helyzetet. Mondom, bohócnak kellett volna mennem.
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. július 20. 21:43 | Link

Séb Bataille

Figyelmetlen voltam, ennek köszönhetően pedig a táskám elkezdett távozni. Nem éppen a legjobb, ha az ember nem figyel oda ilyenekre, elvégre lehetett volan nálam egy üveg mustár, vagy még rosszabb, méz, és akkor vége mindennek. Hogy miért lenne nálam méz vagy mustár, ne kérdezze senki. Ez volt az első gondolatom, ahogy a táska megindult.
Fogalmam sincs, hogy mit csináltam. Illetve, hogy miért nem csináltam semmit. Szinte lassított jelenetben néztem, ahogy megindul a táskám, és ahogy a mellettem ülő dúdolgatós srác utána kap, majd távozik is utána. Még felsikkantani se volt időm, olyan szinten megdöbbentem attól, hogy leesett.
- Mi a…?
Majdnem káromkodásom, amik széles körét kedves apámnak köszönhetem, végül a fura cuppanás miatt nem jön ki. Talán jobb is így. Nem éppen nőies, ha az ember lánya úgy káromkodik, mint egy kocsis. Nekem meg valahogy nem is megy. Hülyén néz ki, ha az én hangommal nekiállok káromkodni. Természetellenes.
- Kö…köszönöm.
Érzem, ahogy mindenki minket néz a közelünkben. Nem vagyok az a színpadi alkat, így a tarkóm, a fülem, és az arcom is elkezd vörösödni. Naná, hogy pont ma kötöttem fel a loboncomat, így mindenki premier plan láthatja, ahogy rákká változom. Aztán, ahogy a táskámat elveszem, és rendesen rápillantok, hatalmas szemeim még hatalmasabbá válnak, mint a csiga, olyan leszek.
- Én ismerlek téged!
Igen, tudom is, hogy honnan. Mondjuk szerencséje van velem, én nem tartozok a sikító – visító lánykórusok egyikéhez sem, inkább csak halkan, de bambulászva ismerem fel az embereket. Hosszan, illetlenül hosszan nézem őt is, majd megrázva a fejem, veszek egy mély levegőt.
- Segíthetek?
Kérdezem zavartan a táskámat gyorsan feltéve az asztalra, mielőtt megint elejtem. Nem lenne újdonság tőlem.

Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 20. 21:46 | Link

Warren Mina, a táskaejtő

Mert igggggeeeen, sikerült! Bastien Bataille, a híres akrobata egy széken sem tud megülni!
A lány igencsak meglepődhetett, azt hiszem, ugyanis majdnem nagyot káromkodott (már hallottam, ahogy indítja), de a cuppanás furcsa hangja megtorpanásra késztette ebben. Nem is volt ez nagy baj, a káromkodás (a magyar káromkodás) bántja a fülemet, nem szeretem hallgatni, főleg ilyen szép lányoktól nem.
Felnéztem rá, odaadtam a cókmókját, ő pedig egy köszönöm és pár pillanatnyi némaság után kimondta: „ismerlek!”. Arcomról hirtelen leolvadt a vigyor, de pár pillanat múlva ismét visszavarázsoltam. Ezzel sokszor találkoztam, amióta itt vagyok, de hát ez ilyen. Nem fogok miatta máshogy viselkedni.
– Ah, nem ismersz, maximum csak hallottál rólam! – jegyeztem meg. Vicces, az emberek azt mondják, hogy ismernek, miközben csak annyi történt, hogy hallották a nevem és/vagy láttak már a cirkuszban. Nem ismernek, ó, nem. Senki sem ismer engem nagyon.
Hátrapillantottam, s láttam, hogy a lábam a folyosó másik oldalán kalandozik éppen, megrögzötten gurulva. A legtöbben félve ugrottak el előle, senki sem lett volna olyan kedves, hogy ideadja. Természetesen.
Megvártam, amíg egy kicsit elül a csend, és mindenki beszélni kezd. Nem értem, miért maradt mindenki csendben egyébként. Csak valaki elesett, nem?
Invito láb! – közöltem a lehető legegyszerűbben, immár pálcával a kezemben, az pedig (a fejeket kissé veszélyeztetve) indult el felém a levegőben. Igen, erre megint nagy ijedtség támadt a folyosón. De hát nem csicskáztathatom ezt a lányt, hogy menjen el odáig. Ha az ember lába lejön a helyéről, csak nem hagyja önfeledten gurulni egyedül, nem igaz?
Amint a végtagpótlóm sikeresen megérkezett (a lányt nem veszélyeztetve), rögtön fel is húztam a gatyám, és a csonkomhoz illesztettem.
– Ah, putain, comment tu peux faire ça?! – méltatlankodtam, mikor nem sikerült megidéznem a bűbájt. Egy kissé zavarba jöttem, na meg a varázslási képességem sosem volt a toppon, legfőképp stresszhelyzetekben. – Hagyjad, mindjárt megleszek vele! – mondtam teljes derűvel fordulva a lányka felé.
Végül persze sikerült visszacuppantani a végtagot a helyére, ami nyugalommal töltött el. Nem kellett fél lábbal elevickélnem a gyógyítóhoz, mint múltkor, hogy „ugyan, öcsém, rakd már vissza”. Igen, nos, aki gyógyítónak tanul, annak azt hiszem ezt már kéne tudnia. Meg tudom is, csak néha bestresszelek.
Arra nem kértem meg a lányt, hogy rángasson fel a földről, mert feltételezhetően hetvenhat kilót nem bírt el. Az elesésre már megvan a technikám; nemes egyszerűséggel leültem, bal lábamat behajlítottam, majd feltornáztam magam a kezemmel, úgy, hogy a jobb lábamat ne kelljen behajlítani. Néha megmakacsolja magát az ilyen elválásokkor, olyankor nem tudom behajlítani. Szerintem ilyenkor megsértődik.
Felállva (a lány fölé magasodva) láttam, hogy ő teljesen elpirult, és nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
– Ó, ne aggódj, egy idő után megszokod, hogy néznek. – mondtam vidáman. – Bocsi egyébként, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak, meg ilyenek.
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. július 20. 21:47 | Link

Séb Bataille

- Igazad van, rosszul fogalmaztam. Láttalak, sokszor.
Azt nem mesélem el neki, hogy az elmúlt években rengetegszer, vagy, hogy mennyire imádtam őt mindig, vagy hogy egyszer megölelt. Akkor még nagyon kicsi voltam, és tuti annyi embert megölelt már, hogy nem emlékszik egy kislányra, aki egyszerre két nőbe kapaszkodva sikongatott. Bizony, ha anyának jönnie kellett, akkor elrángatta magával Krisztát is. Igaz, hogy mi ketten sokkal jobban élveztük a dolgot, mint azt ő gondolta volna. Nem is foglalkoztam a sikítozókkal, elég gázul viselkedtek. Komolyan, minden nap jön szembe valami undi, mert ha nem bájitaltanon, akkor bűbájtanon vagy Legendás lények gondozásán. Ez a sikítozás, tömegesen is ciki. Végül aztán nézem, ahogy a láb lassan felemelkedik. Már éppen fel akartam kelni érte, de a fiú gyorsabb volt, és szépen lassan visszatért minden a régi kerékvágásba, az emberek is lassan elkezdtek nem nyíltan bámulva kibeszélni.
- Biztos, hogy menni fog?
Érdeklődöm aggódva, hiszen nem tűnik túl jónak a helyzet, és a hangok se segítenek hozzá, hogy ne érezzek elengedhetetlen vágyat az iránt, hogy pácát rántsak, és én is mondjam a bűbájt. Igaz sosem tanultam, sőt az sem biztos, hogy rendesen ki tudnám mondani ezt a bűbájt, mégis hatalmas bennem a tenni akarás, hiszen az én táskám miatt lett az egész, én voltam figyelmetlen.
- Kellemetlen helyzetbe? Ugyan, pontosan tudom, milyen, amikor néznek. Az anyám pszichológus, az apám auror, nincsenek együtt, folyton ölik egymást, de nemrég született meg az öcsém. Elég nehéz velük felvenni a versenyt kellemetlen helyzetbe hozás terén.
Tényleg, ebbe eddig nem is gondoltam bele, de nagyon jól viselem a kellemetlen esetekkel járó rivaldafényt. Lehet, hogy ha nagy leszek, akkor majd celeb leszek, elvégre ez ott egy kifejezett követelmény.
- Rendben van a lábad?
Bökök az ujjammal kérdőn az említett testrész felé, miközben lassan elhaladnak az emberek a környezetünkből.

Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 20. 21:51 | Link

Warren Mina

Látott, és amellett, hogy ez kicsit kellemetlenül is érintett, azért ilyenkor büszke is voltam magamra, és örültem neki, hogy az embereknek megmaradt, hogy két lábbal hogy teljesítettem a színpadon. Mindenki erre emlékszik, nem pedig a porondmesterkedéses kabaréimra, ez pedig nagyon jól esett, ezek szerint tényleg nem voltam annyira rossz, bár sokszor úgy éreztem. Mindig a maximumra törekedtem, de sosem sikerült valahogy igazán, az embereknek mégis tetszett. Ez nagyon jó érzés volt!
– Tényleg? – mosolyogtam rá. – Tökre kíváncsi lennék, hogy mi a véleményed. Mármint, úgy értem, hogy nem azért mondom, hogy ajnározz, meg ilyenek, csak te nem az a hangos fajta vagy, és nektek sokkal jobban számít a véleményetek, mint azoknak, akik sikítoznak, meg ilyesmik, érted.
Olyan furcsa volt, mert annak ellenére, hogy a lány látott már többször is, nem tartozott a sikítozós emberek közé. Velük sincs bajom igazából (azon kívül, hogy nem értem, mire a nagy felhajtás), csak néha jól esik az ilyen csendes figyelem, hogy nem verik nagy dobra azt, hogy láttak már, esetleg szeretik, amit csinálok, illetve csináltam. Őszintén furcsa érzés, hogy van aki engem figyelt olyan nagy szemekkel kiskorában, mint én Ignácot.
A lábam viszont nem akart nagyon visszamenni a helyére; nagyon kedves volt a lánykától, hogy ennyire aggódott. Úgy éreztem, hogy komolyan mondja, amit mond, és ez is olyan jó volt, hogy nem csak bájologni és tetszelegni akart…!
– Aha, meglesz! – győzködtem őt is, és egy kicsit magamat is, de végül csak sikerült; a műláb a helyére került, és ismét minden normális volt.
– Ó, jaj, hallottam is erről! – összevontam a szemöldököm, és megvakartam a tarkómat. – Akkor te is tudod, milyen érzés.
Szegény lány, komolyan sajnáltam. Én sem szeretem nagyon ezt a felhajtást, meg hogy összesúgnak a hátam mögött, gondoltam, hogy ő sincs oda ezért – legalábbis nem annak a fajtának tűnt, aki imádta, ha ő van a középpontban.
– Izé, tudom, hogy tudjuk egymás nevét, de azért mutatkozzunk be, mert anélkül fura lenne. – mondtam kissé zavartan, mert hát még is milyen dolog lenne az, hogy bemutatkozás nélkül hívjuk egymást a nevünkön? – Sébastien Bataille.
Kezet nyújtottam, s amennyiben a lány elfogadta, csak finoman fogtam meg a kezét, a kézfeje felfelé fordult, mint ahogy a hölgyeknek kell, mert egy lánnyal illetlenség úgy kezet fogni, mint egy férfival, legalábbis szerintem.
A lábamra mutatott, én pedig rávigyorogtam.
– Ja, most már rendben lesz, bár azt hiszem, egy ideig meg fogja makacsolni magát, és nem tudom majd behajlítani a térdem. De sokszor csinálja ezt, ne aggódj, nem a te hibád!
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. július 20. 21:54 | Link

Séb Bataille

- Öhm.
Oké, az egy dolog, hogy megemlítem, hogy voltam párszor, és hogy láttam őt, de hogy véleményt formáljak? Én tökre béna vagyok az olyanokban, mint a véleményem kinyilvánítása, és szerintem nagyon nem a legjobb emberhez fordult ebben a témában. Érzem is, hogy már megint elönti a forróság az arcomat, és a szám is kiszárad. Fogalmam nincs, hogy másoknak hogy megy a sima véleménykinyilvánítás.
- Nem igazán szerettem cirkuszba járni, amíg el nem mentem hozzátok. Titeket akármeddig el tudnálak nézni, így azt hiszem rosszak nem lehettek. Nem igazán vagyok az a sikítozós meg ajnározós fajta, így sajna azt nem is tudnék adni, de ha arra vágysz, ismerek néhány lányt, akik nagyon benne vannak ebbe a sikongatós dologba.  
Soha nem is ment, sőt, ha valamiért lelkesedtem, akkor is, maximum telepakoltam a szobám falát képekkel, vagy a nevét írtam le sokszor a füzetembe. Csendes rajongó vagyok, ha lehet ilyet mondani, vagy van ennek valami értelme. Furcsa, a rajongó szónál eleve valami hangosra gondol az ember, legalábbis én, így képzelném el, ha le kéne, mondjuk rajzolni a szót. Sok hullámzó vonal, kacskaringózó színek. Én nem ilyen vagyok, még csak kicsit se hasonlítok rá.
- Igen, pontosan tudom, hogy milyen ez.
Nem örülök neki, hogy tudom. Valahogy jobb lenne kívülállónak lenni, mint olyannak, akit egyből megbámulnak. Idősebbnek is nézek ki a koromnál, a szüleim nem éppen átlagos állampolgárok, sőt az egyik még csak nem is ennek az államnak a polgára. Olyan bonyolult az egész, hogy néha még én magam sem tudom követni, és ha esetleg mégis, akkor is történik valami, ami miatt újabb csavar kerül a történetbe, és megint borul a bili.
- Igazad van, így tisztább. Warren Mina.
Fogadom el a kezét, és rázom meg finoman, illetve hangolódom rá arra, ahogy ő fog velem kezet. Igen figyelmes egy srác, azt meg kell hagyni. És egyáltalán nincs elszállva magától, ami ritka.
- Azért egy kicsit mégis. Mármint, jobban odafigyelhettem volna arra, hogy a táskám rendesen tegyem le.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium