Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

Szája szélét rágcsálva baktat a folyosón, miközben gondolatai egyre-másra a kis plüssbárány, Orlando körül forognak. Tegnap tűnt el a táskájából, nem is tudná megmondani, mikor, csak azt, hogy este már nem találta sehol, pedig ő nagyon különleges. Orlando a kabalája, a legféltettebb kincse. Kétéves korától azzal alszik, vele beszéli meg mind a jó, mind a rossz élményeit. És Orlando mindig roppant türelmes birkatürelemmel hallgatja hosszas monológjait. Nélküle elképzelhetetlen, hogy aludni menjen, és tegnap máris alig-alig aludt. Szemei karikásak, a hangulata morgós és egész nap nem volt hajlandó használni sánta angol tudását, csak olasz szavakat dobált mindenfelé a levegőben.
Aztán ma délután karon fogta egy felsőbb éves és félrehúzta, hogy a fülébe súgjon. Gyanakodva toporgott a lány után, akinek kaján vigyorát nem tudta hova rakni fejben, de ahogy összerakta az angol szavak értelmét, azonnal elszállt minden óvatossága, gyanakvása: a lány rámutatott egy, még nála is idősebb fiúra, majd azt suttogta, hogy az a diák ott enyveskezű, és mindenfélét szokott lopkodni a társaitól, sőt navinés. Tehát egy házba jár vele. Laura kőmereven, földbe gyökerezett lábakkal ácsorgott és érezte, ahogy az arcvonások belevésődnek a retinájába. Az egy dolog, hogy lopnak tőle, nem is érdekelné a többi holmija, de Orlando….
Egész délután másra sem tudott gondolni, mint a tolvaj felsőévesre. Szembe akart szállni vele, visszakövetelni a tulajdonát, vagy legalább kérdőre vonni, igaz-e, amit állítanak? De érezte, hogy ha meglátja, azonnal ki fog csúszni a száján a követelőzés. Vége az utolsó órájának is, egymagában, a csoportjától kicsit lemaradva indul vissza a Navine tornya felé, de abban a pillanatban, hogy befordul a következő sarkon, szembe találja magát a nemrég látott arccal. Ugyanaz a fiú, ugyanazok a vonások, magasság, fizimiska, minden egyezik. Szinte látja, mint valami testen kívüli élményt, ahogy elindul a fiú felé, és menet közben peregni kezd a nyelve. Folynak belőle az olasz szavak, és fogalma sincs, mit ért meg belőle a másik. Ha jósolnia kellene, semmit.
- Te loptad el Orlando-t? Neki mellettem a helye. Tudod, nem viheted el csak úgy más tulajdonát. Add vissza, kérlek! – Mire befejezi, már ki is nyújtotta a jobbját Tolvaj Úr felé tenyérrel felfelé, hogy világossá tegye: kéri, ami az övé. A szemében tükröződő elszántság azt üzeni, hogy ha kell, a vécére is utána megy, míg meg nem kapta a plüssbarit!
Közben a folyosón visszhangzó, szörnyű zajtól lassan csengeni kezd a füle, a szemöldökei pedig ráncokba szaladnak. Ezek a festmények sosem tudnak hallgatni? Ők itt éppen beszélgetnének. Vagyis ő vonja felelősségre a fiút, de akkor is!
- SILENZIO! - Ha nem is üvölt, de igen erélyesen rákiált a legközelebbi, üvöltöző bandára. Azok két másodpercnyi megmerevedés után zavartalanul folytatják a harsogást, ő pedig kifulladva, kissé csalódottan fordítva vissza tekintetét Tolvaj Úr felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=444344#post444344][b]Laura Caradi - 2014.12.29. 21:51[/b][/url]

Szája szélét rágcsálva baktat a folyosón, miközben gondolatai egyre-másra a kis plüssbárány, Orlando körül forognak. Tegnap tűnt el a táskájából, nem is tudná megmondani, mikor, csak azt, hogy este már nem találta sehol, pedig ő nagyon különleges. Orlando a kabalája, a legféltettebb kincse. Kétéves korától azzal alszik, vele beszéli meg mind a jó, mind a rossz élményeit. És Orlando mindig roppant türelmes birkatürelemmel hallgatja hosszas monológjait. Nélküle elképzelhetetlen, hogy aludni menjen, és tegnap máris alig-alig aludt. Szemei karikásak, a hangulata morgós és egész nap nem volt hajlandó használni sánta angol tudását, csak olasz szavakat dobált mindenfelé a levegőben.
Aztán ma délután karon fogta egy felsőbb éves és félrehúzta, hogy a fülébe súgjon. Gyanakodva toporgott a lány után, akinek kaján vigyorát nem tudta hova rakni fejben, de ahogy összerakta az angol szavak értelmét, azonnal elszállt minden óvatossága, gyanakvása: a lány rámutatott egy, még nála is idősebb fiúra, majd azt suttogta, hogy az a diák ott enyveskezű, és mindenfélét szokott lopkodni a társaitól, sőt navinés. Tehát egy házba jár vele. Laura kőmereven, földbe gyökerezett lábakkal ácsorgott és érezte, ahogy az arcvonások belevésődnek a retinájába. Az egy dolog, hogy lopnak tőle, nem is érdekelné a többi holmija, de Orlando….
Egész délután másra sem tudott gondolni, mint a tolvaj felsőévesre. Szembe akart szállni vele, visszakövetelni a tulajdonát, vagy legalább kérdőre vonni, igaz-e, amit állítanak? De érezte, hogy ha meglátja, azonnal ki fog csúszni a száján a követelőzés. Vége az utolsó órájának is, egymagában, a csoportjától kicsit lemaradva indul vissza a Navine tornya felé, de abban a pillanatban, hogy befordul a következő sarkon, szembe találja magát a nemrég látott arccal. Ugyanaz a fiú, ugyanazok a vonások, magasság, fizimiska, minden egyezik. Szinte látja, mint valami testen kívüli élményt, ahogy elindul a fiú felé, és menet közben peregni kezd a nyelve. Folynak belőle az olasz szavak, és fogalma sincs, mit ért meg belőle a másik. Ha jósolnia kellene, semmit.
- Te loptad el Orlando-t? Neki mellettem a helye. Tudod, nem viheted el csak úgy más tulajdonát. Add vissza, kérlek! – Mire befejezi, már ki is nyújtotta a jobbját Tolvaj Úr felé tenyérrel felfelé, hogy világossá tegye: kéri, ami az övé. A szemében tükröződő elszántság azt üzeni, hogy ha kell, a vécére is utána megy, míg meg nem kapta a plüssbarit!
Közben a folyosón visszhangzó, szörnyű zajtól lassan csengeni kezd a füle, a szemöldökei pedig ráncokba szaladnak. Ezek a festmények sosem tudnak hallgatni? Ők itt éppen beszélgetnének. Vagyis ő vonja felelősségre a fiút, de akkor is!
- SILENZIO! - Ha nem is üvölt, de igen erélyesen rákiált a legközelebbi, üvöltöző bandára. Azok két másodpercnyi megmerevedés után zavartalanul folytatják a harsogást, ő pedig kifulladva, kissé csalódottan fordítva vissza tekintetét Tolvaj Úr felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=444381#post444381][b]Aaron E. Blake - 2014.12.29. 22:20[/b][/url]

A héten nem jutott semmilyen munka a számára, úgyhogy a kastélyba utazott szokni a klímát és intézni a hivatalos ügyeit. Úgy döntött, hogy a jelentkezési lapon megjelölt válasz ellenére, mégsem a kastélyban szeretne lakni jövőre, a falu sokkal jobb választásnak tűnik. Nincs túl messze az iskolától, és sokkal mobilabbnak érezheti magát, a nyüzsgés közepén lehet, könnyebben indulhat munkába is.
Azt azonban nem árt, ha tudja, mit hol talál a kastélyban, elvégre az óráira majd valahogy be kell majd járnia. Ciki lenne, ha akkor tévedne el, amikor éppen órára sietne, úgyhogy a mai napját az épület alaprajzának bemagolásával töltötte, valamint termeinek felfedezésével. Mivel alapvetően szereti az új dolgokat, és a kastély tele van régibbnél régibb holmikkal, eléggé élvezte a napot. Délután azonban történt valami, ami egészen meghökkentette.
Egy fiatal lány állt meg előtte, kezét kinyújtva érthetetlen nyelven gagyogott. Az egyetlen, amit szavaiból kihámozott az "Orlando" volt, de támpont nélkül ez sem mondott sokat neki. Már éppen rákérdezett volna, hogy tud-e valami értelmes nyelven is beszélni, amikor a lány a folyosó hangos festményeinek szövegelésétől kikészülve felkiáltott.
Aaron összevont szemöldökkel figyelte a kislányt, de nem jutott vele az egyről a kettőre. Mivel mostanában általában dugába dőltek a "kedves és udvarias Aaron" álcájának felépítésére vonatkozó tervei, úgy döntött, éppen ráérő idejét erre a lányra fogja pazarolni.
- Bocs, de egy kukkot sem értek ebből. De, ha tudok, segítek a problémán - mondta el először magyarul, majd angolul, hátha valamelyiket megérti a lány. Közben mosolygott is, kedvesen és aranyosan, mintha tükörben gyakorolta volna. Egyébként így is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=459548#post459548][b]Laura Caradi - 2015.01.30. 00:02[/b][/url]

Tolvaj. Mocskos Gollam, enyveskezű kis szemét! Nem egy túl izgága kiscsaj, de ha valamiért vérre tud menni, az a báránya. Olyan csinos kis gombszeme van, mint semmilyen más báránynak, a műbundája pedig fekete. Orlando, a latin macsó bárány! Latin kislánynak latin bárány dukál, nem? De nincs meg, nincs az istenért sem. Valamelyik simulékony kis zsebmetsző lenyúlta a táskája egyik rekeszéből, pedig általában nagyon figyel a holmijára. A nyomok ehhez a fiúhoz vezetnek –aki férfiszámba rangsorolódik inkább, de legalábbis úgy néz ki, túlesett a tejfelesszájúság tökkelütött korszakán-, hát persze, csak azzal nem számolt, hogy a szembesítésen nem mindenki beszéli az olaszt. Úgy tűnik, ez a férfi végképp elveszett a nyelvek útvesztőjében, mert az Orlando néven kívül aligha értett meg bármi egyebet. Na jó, talán a „Silenzio”-t. Talán!
Jobban megnézve ezt a nagyra nőtt orángutánt, egy pillanatra elgondolkodott, hogy talán kisebb hangerővel is indíthatta volna beszélgetésüket, aztán gyorsan emlékeztette magát, hogy tolvajokkal nem kell udvariaskodni, majd ismét megkopogtatta saját agyát, hogy semmi nem bizonyítja a bűnösséget. Végül egy újabb emlékeztetőnek hála arra is rájött, hogy az ártatlanság mellett sem szól egyetlen érv sem, vagyis… elég kedves-édesen mosolyog, mintha egy fogkrémreklám arca lenne. Mint Blend-a-Med kapitány, vagy valamelyik szuvasság ellenes hadnagya. Mi legyen, ó, mégis mit tegyen?! A magyar válaszból semmit nem ért, de az angollal már tud kezdeni valamit! Végre egy olyan nyelv, ami mutogatással kiegészítve megy. Erősen túlzunk, mikor azt állítjuk, hogy beszédképesen tud mondatot formálni az említett nyelven, de eddig még megértették az activity és szavak egyvelegét. Arca felderül egy pillanatra, majd az ő szemöldökei is összecsusszannak, kezét egy pillanatra visszahúzza, és belefog az angol verzió honosításába.
- Te állat vagy nálad! Tudod, Beeeeeeeee .- Halálkomoly arccal imitálja a bárány bégetését a szörnyű angol mellett azzal együtt, hogy egy pillanatra meginog, vajon nem-e egy birkát utánoz? Elvégre a bárány édesebb a birkánál Laura agyában. A birka büdös, a bárány ölelnivaló. Bárányokat számolunk, birkákat nyírunk. Tehát nem mindegy! Reméli, Aaron felismeri a nyilvánvaló különbségeket a birka és bárány között, másként hosszasan fogja taglalni –naná, hogy olaszul- az érdemi különbségeket. És az hosszú lesz. Naaagyon hosszú.
- Egyébként tényleg tolvaj vagy? - Olasz, nem jó választás. Gyorsan újrakalibrálja magát. - Öhh… Te őőő…. te viszel dolog séta? Tudod, Robin Hood, hussss? – A karjai úgy hullámzanak, mintha fújna a szél, vagyis huss, elszökik a tolvaj a szél szárnyán. Megy ez a mutogatósdi, csak akarni kell.