36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 11. 01:05 | Link


Lillus
Takarodó után


Ismét a szabályszegők útját járja, ebben az évben körülbelül hatodszorra. Pedig már egyszer megfogadta, hogy abbahagyja, azonban az élet folyton úgy hozza, hogy muszáj legyen megszegnie az ígéretét. A mai alkalommal azonban nem titkos küldetés és éjjeli dilemma miatt szabadult ki ide, hanem mert elszökött a kis csacsija, Iá. A picikét ajándékba kapta az egyik kedves ismerősétől, miután a felnőtt szamárkáját - akit szintén Iának hívtak - visszakellet adnia az eredeti tulajdonosának. A régi barátkáját igazából a múltkor találta az iskola előtt a kapuhoz kötözve, miközben remegő fülekkel kiáltozott valamit szamárnyelven. Erről a tulajdonságáról nevezte el Iának, majd hozta be magával a kastélyba. Szerencsére senki sem vette észre, ahogy egy óriási szőrös állattal baktatott végig a folyosókon. Akadt némi gondja azonban a szőrmókkal, hisz a szobájukba nem vihette be, mert ott hamar kiszúrhatták volna, így kénytelen volt az Eridonosok Pacaszobájában elrejteni a patást. Sok közös emlékkel gyarapodtak ameddig Elena gondját viselhette a szamárkának. Mondjuk amikor a kislány befonta a sörényét virágokkal vagy mikor Iá megpróbálta megenni a lányka vörös hajzuhatagát. Persze ez utóbbi nem volt annyira kellemes, de így visszagondolva csak nevetni tud rajta. Sajnos a nagy csacsi távozott az életéből, mint ahogy már említettem a valódi gazdája jóvoltából. El is volt keseredve jócskán a lányka, még a gumicukrot is megtagadta magától, ami pedig eddigi élete során egyszer sem fordult elő. Így aztán egy szép napon, mikor már megelégelték a többiek a vöröske zombihangulatát, Izó, az egyik Levitás nebuló megajándékozta egy kis aranyossal. A hangulata azonnal felvillanyozódott, és azóta a csöppséggel jár a legtöbb helyre. Ma még a Könyvtárba is vele ment el, látszólag az ottani emberek ennek már nem éppen örültek, de végül is elviselték a kicsikét. Délután közösen mentek volna ki a faluba is, ám az állat megszökött, ezért az egész terv ugrott.
És most jutottunk el ahhoz a ponthoz ahol tartunk. Aggódva keresgéli az állatkát, miközben kislányos hangjának segítségével a csacsika nevét kiáltozza. Benéz minden terembe a Déli szárnyon, ám semmi, Őt elnyelte a Föld. Talán nem tetszik neki az új gazdija, vagy csak több csemegére vágyik? Pedig Elena naponta nyolcszor eteti, bár lehet, hogy a gumicukor mégsem a legjobb választás egy ilyen állatnak. De majd ha rátalál, akkor ezentúl ad neki valami másmilyen nassolni valót is, mondjuk pudingot. Igen, a pudingot mindenki szereti!
A keresést tovább folytatja, és már a tizedik termet futja végig, de a szamárnak még mindig nincs nyoma. Fáradtan baktat ki a Fejetlenség Folyosójának keresztelt terepre, mikor egy ismerős hang csapja meg a fülét. Trappolás! Biztos a közelben lehet Iá! A szamarában reménykedve ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe.      
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. július 11. 01:09
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. július 12. 21:22 | Link


takarodó után


Tudta, hogy valamikor majd eljön ez is, mármint az, a nap, amikor a felelőssége, mely a jelvényével jár, komolyodik. Tudta, de most mégsem a legnyugodtabb módon áll hozzá. Nem tudja eldönteni, hogy izgul, fél, vagy egyéb kavarog benne, de a nyugodtság nemigen megy számára. Napközben pihent, és olvasott, hogy gondolatait elterelje a dologról, és felkavarodott érzéseit is elrejtse. Némileg sikerült is neki, hiszen, mire becsukta a könyvet, hogy szundítson kicsit, már egész jól volt.
Pár órát aludt csak, nem sok, de felfrissülésnek tökéletesen megfelelt, sőt. Amikor felébredt, és tudatára jutott ismét, hogy mi vár rá, rátört kissé a pánik, nagyokat szusszanva higgadt le, és bújt bele egy sötét ruhácskába, melyhez papucsot húzott. A haját szabadon hagyta, a hullámos tincsek vállára omlottak, és megindult kifelé, kissé szaporán dobogó szívvel. Még nem volt takarodó idő, kicsivel előbb indult el, hogy vacsorázni is tudjon, amelyet hamar lerendezett a Nagyteremben, kicsit beszélgetve a háztársaikkal, és, míg nem jött el az idő, visszavonult olvasni a könyvtárba. Ahogy eljött viszont az tényleges takarodó ideje, kilépett a könyvtárból, nagyot sóhajtva, a kiürült folyosóra. Kissé fura volt, hiszen ahhoz szokott, hogy mindig hömpölyög rajta a tömeg, mindig zsivaj van a sok, beszélgető diák miatt, de most ijesztően nagy volt a csend. De, ilyenkor ez így is volt rendjén, hiszen visszahúzódtak a diákok a maguk klubhelyiségébe, és ott folyt tovább az élet, míg aludni nem tértek. Ő maga ezt most még nem ejthette meg, kicsit arrébb volt az, addig még le kell ellenőriznie, hogy nem-e settenkedik valaki rosszban. Nagyon remélte, hogy nem lesz ilyen eset, hisz nemigen tudja, hogy mi lenne a helyes fellépés, és, a kis büntetések, amelyeket a saját fejében agyalt ki, biztosan nevetségesek lennének a tapasztaltabbak szemében. De ő próbálkozik, nagyon is.
A folyosókon lépdelve, a festményeket figyelte, akiknek nagyja, a kastély lakóihoz hasonlóan már az igazak álmait aludták. Ez varázsolta el mindig is, hogy ennyire életszerűek, hogy nekik is megvannak a maguk kis életfejezetei, és hasonlóan a hús-vér emberekhez, ők maguk is alvásigényesek. El is bambult kicsit, de haladt tovább, tanulmányozva, mely portrélakók éberek még ilyenkor - meg persze, ki említi fel neki, hogy ilyen későn még erre mászkál -, de csak pár, ehhez hasonló mondatot kapott, hiszen a jelvény jól láthatóan rajta van. A fejetlenség folyosóján folytatta tovább az útját, tekintete ismét a berendezésen akadt meg, nem azon, hogy épp a lába elé kellene néznie, így történhetett meg, hogy a szembeforgalmat későn észlelte. Mire odafordult, már késő volt, a lány beleszaladt, így, a lendülettől és a váratlanságtól fogva a fenekére huppanva végezte a földön.
- Jaj.. - rázta meg a fejét, majd felfele pislogott, a lányra, aki beleszaladt.
- Ne haragudj, nem figyeltem! - kért automatikusan elnézést, miközben tápászkodott fel, és porolta le magát, majd, felocsúdva, kihúzta magát, hiszen eszébe jutott, hogy neki mi is az igazi feladata.
- Ühm.. ugye tudod, hogy hány óra van? - próbált szigorúbb lenni, mint ami, több-kevesebb siekerrel.

Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 5. 23:47 | Link


Lillus
Takarodó után


De hol lehet Iá? Már mindent átkutatott, de a csacsi kis szamárnak mindig nincs semmi nyoma. Még a gumicukros zacskóval is bepróbálkozik, hátha az illatra előmászik a csintalan állat, ám semmi, még egy koppanás sem hallatszik a folyosók padlóján. Talán visszatalált az Eridonba és azért nem leli meg a nyomát? Vagy az is előfordulhat, hogy valamelyik tanteremben csócsálja meg a készleteket. De ha valóban erre készül az Ő kis állatkája, akkor igencsak nagy bajba kerülhet, mivel az iskola tulajdonának megrongálása nagyon nagy bajt hoz maga után. Még akkor is, ha nem Elena, hanem az Ő szamara lesz a hibás.
Hirtelen trappolás üti meg a lány fülét, amire először azt hiszi, hogy a képzelete újabb kitalációja, hisz nincs rajta kívül itt senki, de mikor már egyre hangosabbá válik a zaj, tudatosul benne, hogy valóban járkál erre valaki. A hangokból ítélve pedig ez nem lehet más, csakis Iá! A kis csacsi jelenlétében reménykedve, ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe. Ijedten torpan meg, mivel eddig abban reménykedett, hogy teljesen egyedül van ezen a terepen, de ahogy most itt fekszik egy ismeretlen alak előtt, világossá válik benne, hogy igencsak nagyot tévedett. A hirtelen meglepetéstől azt sem tudja mit mondjon és még a lehervaszthatatlan mosolya is szünetelni kezd egy ideig, mikor észbe kap, hogy a másik még mindig a földön vesztegel. Automatikusan nyújtja Neki a kezét, hogy felsegítse és már kezdene is bele a bocsánatkérésbe, azonban az idegen megelőzi Őt. A szőke hajú lány sebtében felpattan, majd rögtön kérdőre is vonja az ifjú Főnixlánykát. Elena csak hebeg és habog egy darabig, míg végül erőt vesz magán és belekezd a majdnem értelmes mondandójába.
 - Jé! Egy ember! Segítenél megkeresni a szamárkámat? Elveszett és nem találom. Ó, nem is ez volt a kérdésed. Az órát? Nem, nem tudom. Nincs nálam semmilyen időmérő... Miért, Neked van? - Hadarja, közben körülugrálva a látogatóját. Fogalma sincs, hogy most mi lesz, de különösebben nem is foglalkoztatja és már a mosolya is visszatért az arcára. Sejti igaz, hogy ez nem móka, mert alighanem egy prefektussal hozta össze a sors, viszont valahogy képtelen a rettegésre. Csak ugrál és ugrál, mígnem észrevesz egy hosszú fülecskét a folyosó végén, amihez lassan patadobogás is társul. Elena a csacsija  nevét kiáltva rohan tovább, gumicukros zacskóját lengetve, egyenlőre magára hagyva a valószínűleg ledöbbent lányt.


//Bocsi a késésért!//
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. augusztus 17. 16:11 | Link


takarodó után



Nagy levegő. Kifúj. Abban a reményben indult el, hogy nagyobb gond nem lesz, nem lesz az, hogy majd jól meg kell büntetnie valakit. Igazából félig be is jött, hiszen az eseménytelen ideje még békés is volt. Nem merészkedett olyan helyre így egyedül az éjszakában, ahova nem szívesen akart, hiszen a segítséget várhatja, hogy ha kellemetlen helyzetbe keveredik, és kiabálásával nem akarja felverni a fél kastélyt. Már csak az kellene.. mindenki rajta nevetne, hogy ügyetlen, még ebben sem tud remekelni, és a többi. De nem, most megmutatja, hogy tud ő egyedül is járőrözni, nem kell fogni a kezét. Persze, utólag belegondolva jobb lett volna, hogy ha valaki vele tart, és legalább beszélgetni tudnának, hiszen akkor fele ennyire sem lenne unalmas, mint a csendes falak. Persze, ezt nem fogja hangoztatni, hiszen hogy nézne ki, hogy ha arról beszélne, mennyire annak tartja ezt, hogy sétálgatnia kell. Nem a rosszindulat beszél belőle, egyszerűen ő megszokta, hogy akkor járkál a kastélyban, amikor az zeng az élettől, mikor teli van emberekkel a folyosó, és mindenhol beszélgető társai néznek vissza. Ez már csak ilyen, éjszaka aludni kell, vagyis ő majd nemsokára oda is fog kerülni, csak még átnéz pár helyet, és indul is.
Ez itt viszont meg is szakadt, ugyanis az egyik utolsónak titulált helyen mégsem volt egyedül, noha nem zsibongott a folyosó, mégis, ebben a nagy csendben könnyen ki lehetett hallani, hogy itt bizony nem csak ő sétálgat. A nagy ütközésből már csak zsibogó hátsó fele maradt, ami keményen találkozott a padlóval, de semmi több. Szerencséjére nem hasalt el, vagy bármi más, amely később meglátszódhatna rajta, és olyan sem, ami miatt nagyon fájdalmas arcot kellene vágnia. Egy-két mozdulattal söpri le ruhájáról a port, majd, elhangzott kérdései után, kihúzva magát, megpróbálva a szigorú tekintetet, csendben várja a lány válaszát.
- Igen, igen. Egy ember. – nem, nem megy ez neki, ő nem tud szigorú lenni, még ezen is elmosolyogja magát, majd bután pislog, amikor meghallja a lány kérdését is.
- Szamaradat? – nem hallott még olyanról, hogy valaki szamarat tart a suliban, neki már az is sok volt, hogy valakinek pók, vagy épp kígyó a kedvence, de a szamár már meglepő. Nem egy kis állatról van szó, elég nagyról, nem is tudja elképzelni, hogy hol, és hogyan fér el, no meg, hogy hogyan is volt képes elveszteni. Még neki sem menne, amellett, hogy sok dolgot hagy el, mert nem figyel, de nem olyan apró dolog ez, ami be tudna gurulni egy asztal alá, vagy elbújni a sarokba,
- Ühm.. nem.. nem láttam erre amúgy. – böki ki végül, bár, mit nem mondhat, kicsit sántít neki a dolog, lehet, hogy csak őt ugratja ezzel a dologgal, és amúgy nem is igaz, és majd jól kineveti, amikor visszakerül a szobájába. Vagy plüssről lenne szó? Az már hihetőbb lenne.
- Ohh, már annyi az idő, hogy nem lenne szabad kint mászkálnod. – emlékezteti magát is, meg a lányt is, hogy bizony elég későre jár, itt ismét használva a szigorú pillantást, de nem sokáig tart, hisz a lány már pattog is, és szaladni kezd. Meg akar lógni előle?
- Héééé! – kiált utána, és már szalad ő is, követve, mikor megtorpan, és szemrevételezi, hogy tényleg ott az a bizonyos szamár, hogy tényleg nem hazudott neki, no meg… nem is plüss. Ezt mégis hogy hozta be ide?
- Tényleg van egy szamarad.. - mondja inkább magának, mint neki, miközben közelebb lépked, és igyekszik nem feledni azt, miért is van itt.
- De.. ideje lesz visszatérned a körletedbe, ha nem szeretnél büntetést! – hívja fel a lányka figyelmét, de a tekintetét nem tudja elvenni a szamárról. Nem, neki ez most kicsit sok volt mára. Aludnia kell. De még mennyire.
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 31. 21:19 | Link


Lillus
takarodó után


Csakis neki lehet annyi esze, hogy egy vad szamarat a kastélyban tartson. Mégis, hogy nem jutott eszébe, hogy ez nem egy cuki "kis" háziállat, amely ha zajt hall, elbújik a sarokban lévő aprócska egérlyukba? Túlságosan nagy ahhoz, hogy észrevétlen tárolja a kastélyban, pláne, hogy szobatársai nem rajonganak azért, amikor kora reggel egy vizes és ragacsos rózsaszín nyelv köszönti Őket, meg mondjuk azért sem, amikor valami ajándékocska várja szegényeket tanítás után a szoba közepén. Ezért is ironikus az, hogy egy ekkora állat észrevétlenül eltudott jutni egészen az Eridon tornyoktól úgy, hogy még egy szőrszálat se hagyott maga után. Egyetlen apró nyom, annyi nem maradt utána, így a keresés is nehézkessé válhat. Válhat?! Már vált is, mivel belebotlott egy valószínűleg prefektus lányba. A talárján lévő jelvényt nézve nem is akármilyen járőrrel, hanem egy Navinessel hozta össze a sors, aki mi tagadás, elég kedves. Nem rohanja rögtön le azért a lányt, hogy ilyen későn itt bolyong a folyosókon, meg még bocsánatot is kér amiért a vöröske nekiment. persze nem neki kellett volna bocsánatért esedezni, hanem Elenának, de Ő most jelenleg a szamarával foglalkozik és egy ideig még az sem jut el a tudatáig, hogy nincs egyedül. Pattog ide-oda, folyton csak beszél, aztán mikor meglát egy fülecskét a folyosó végén, rohanni kezd a tulajdonosa után, magára hagyva a prefektust. Iá nevét kiáltozza, közben a nemrég megevett gumicukor zacskóját lengeti a levegőben, hátha az illatra és a hívására előugrik a konok kis csacsi. Azonban semmi, Iá nem tűnik fel sehol sem, viszont Lilla már annál inkább. Ezek szerint nem maradt ott, hanem követni kezdte a lányt, nem is baj, így legalább lesz egy kis segítsége. Hirtelen feltűnik az egyik festmény előtt a csintalan állatka, Elena pedig reflexszerűen ráakar ugrani, azonban a kedvence elszalad onnan, ezért a vöröske a földön köt ki. Hatalmasat puffan, a könyökéről is lejön egy kis foltban a bőr, de jelenleg ez nem érdekli, újból az állat nevét kiáltva felpattan, azonban most nem rohan rögtön utána, mivel felfedezi a tőle nem messze álló lányt. Látszólag megdöbbent azon, hogy tényleg van egy szamara, nem is Ő lenne az első, sokan nem hisznek neki, mikor az állatát emlegeti.
 - Igen, tényleg van egy szamaram, de erre most nem érünk rá! Gyere és segíts elkapni! - Azzal már rohan is Lillához, majd a kezét elkapva, húzni kezdi maga után. Azt is hallotta, amikor a büntetésről beszélt neki, viszont büntetés ide vagy oda, el kell kapnia Iát, ha nem szeretné például még az igazgatót is magára haragítani. Pláne, hogy akkor el kéne vinnie innen a csacsit, azt meg a nagy szamara távozása után nem élné túl. Túlságosan megszerette ezt az állatot ahhoz, hogy egy kis baki miatt elkeljen adnia vagy nem is tudja, mit csinálni vele. Nyomában az unikornislánnyal baktat egyik folyosóról a másikra, míg végül patadobogást hall arról a részről, ahol először látta Iát, mégpedig a Fejetlenség Folyosójáról. Sietősebbre veszi a figurát, hátha még nyakon csípheti a szökevényt, mikor váratlanul feltűnik az állat közvetlen a hátuk mögött. Elena elereszti Lilla karját és a szamárkához rohan, akinek egy csillámos pink nyakörves pórázt akaszt a nyakára, aztán nyugtatás képen ad neki a zsebéből pár darab gumicukrot.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. szeptember 11. 23:50 | Link


takarodó után


Nemigen akarja elhinni azt, ami itt most fogadta őt, az egész olyannyira szürrealista számára, mint egy Dali festmény. Persze, azért reméli, hogy semmi nem fog kigyulladni, vagy hasonló, de azért, kell neki idő, míg megemészt mindent. Jó, hogy most kivételesen egyedül indult járőrözni. Lehet, hogy ha kap maga mellé valakit, akkor nem lett volna ilyen kedves, és azonnal büntette volna szerencsétlen főnixlányt. Mármint, a másik prefektus, nem ő. Azért még tisztában van azzal, hogy túl nagy a szíve, és meg kéne kicsit emberelnie magát. Vagy nem. Kellenek a csoportba olyanok is, akik nem vagdalóznak büntetőmunkákkal. Jelenleg inkább csak azon van, hogy felfogja a dolgokat, és a lehető legjobb megoldást agyalja ki. Nem akar olyannak lenni, mint aki tesz a feladatára, szigorúnak sem, és mindemellett, valahogy ott van az is, hogy szeretne segíteni is, amiben tud. Ő már csak ilyen, mindenkinek nyújtogatja a kisujját, amíg lehet, és valaki le nem rágja. Annak nem örülne ugyan, de addig is folytatja tovább.
Megrázza inkább a fejét, és kusza tincseit is hamar a füle mögé tűri. Nem sokáig marad egyedül, ugyanis pillanatokon belül rohan, kitartóan követi a lánykát, hiszen csak egy pillanatra torpant meg, de már ismét a vöröske mögött volt, aki az emlegetett szamarat üldözte újfent. Elég abszurd, mégis hogy tudta behozni ide? Hol tartotta eddig, hogy most már el is szökött valahonnan? Kérdések sokasága, de nem, nem tud rájönni egyre sem, majd inkább megkérdi, ha valaha lesz egy szusszanásnyi ideje rá, hisz csak fut, majd ismét megáll, amikor a másik úgy néz ki, sikeresen beérte, és újabb kísérletet tesz. Nagyot szusszanva, picit lihegve ácsorog, és nézi a bizarr fogócskát a két szemlélt között, aki úgy néz ki, okosabb, mint hinné. Azt eddig is tudta, hogy a szamarak nagyon makacs állatok, sőt, túlságosan is, de hogy ennyire? Nem, az istenért sem hagyja magát, szegény lány puffan egyet a földön, felszisszenve közeledik hozzá, mert ez még neki is fájt, majd lepillant rá, de nem sokáig, hisz hamar felpattan, és már indulna is tovább. Hihetetlen.
- Nem esett bajod..? – kérdez azért rá, biztos, ami biztos alapon de nem sokáig bámulhat, mert a lány elkapja a karját, és már húzza is maga után.
- Óóóóó! Nem tudtam, hogy ennyire sietős! – pislog csak, és szedi a lábacskáit, amennyire bírja. Így nehezebb, hogy valaki után lohol, úgy, hogy közben még fogják is. Lábai párszor megbicsaklanak, de nem zúg el, tartja magát, és halad tovább, csak azt nem tudja, merre tartanak. Az oké, hogy a szamár után, de nem kéne olyan helyre tévedniük, amelyre nem lenne a legjobb..
- Hogy tud így elszökni egy szamár?! – motyogja inkább magának, mivel ez így tényleg nem játék. Olyan hely kellene neki, ami kint van, szabad téren, de mégsem járkálhat ki belőle. Egy karám, vagy valami olyasmi. A kastélyba nem valók szamarak, ezt nagyon jól tudja, de vajon a vöröske is? Nem akart kioktatást tartani, de úgy néz ki, erre fel kell hívnia a figyelmet, mert bajok lesznek. Ismét kanyarok, ismét új helyek, majd végül megállnak. Nagyot sóhajt, már kezd fáradni, nem olyan energikus ő, mint aminek látszik, bár, azt sem lehet mondani, hogy most olyannyira ki van fulladva. Csak kezd fáradni, az más tészta.
- Jaj.. – csóválja meg a fejét, majd fellélegezve látja, hogy a szamár nyakába póráz kerül, és végül, elkapva, megpihenve a másik mellett. Nagyszerű, ez pipa.
- Nem.. nem itt kellene őt tartanod. – csóválja meg a fejét, inkább jó tanácsként értve ezt, mint leszidásnak. Most már tényleg láthatja, mekkora is a jószág, és hát.. valamit kezdeni kell, mert nem engedheti, hogy felvigye a szobájába.
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. szeptember 20. 23:02 | Link


Lillus
takarodó után


Az unikornislány nagyon meglepődhetett azon, hogy Elenának tényleg van egy élő és lélegző szamara, holott - szerinte - a kastély több mint fele tisztában van azzal, hogy a kicsi lány titokban egy csacsikát rejteget a falak között. Persze akadnak olyanok is, akik elől sikeresen elrejtette a kincsét, ilyen például a szöszke lány is. A gond csak az, hogy több mint valószínű, hogy az illető, aki utána lohol, egy prefektus, aki könnyűszerrel jelentheti a főnixlány házvezetőjének, hogy bizony Ő egy olyan állatot tart itt, amit nemigazán lehetne behozni ebbe az épületbe. Vagy talán mégis? Lehetséges lenne egyáltalán, hogy mindenféle veszély nélkül sétálgasson az órákra meg minden helyre a kicsi csacsival? Ezt tuti ki kell derítenie, így gyorsan még rohanás közben feljegyzi a fejében lévő kis noteszba, aztán már csak arra lesz figyelmes, hogy hopsz... egyszer csak esik egy nagyot, épp mielőtt elkapná végre az ismét feltűnt állatkát. Nem zavartatja magát különösebben, lesöpri gyors a térdéről a port, aztán már indul is tovább üldözni csacsikáját. A szöszi ki is nyilvánítja meglepettségét a szamárral kapcsolatban, amire a vöri csak egy egyszerű "igen van, de erre most nem érünk rá"-val plusz némi ráncigálással válaszol, aztán már huzigálja is magával a másikat, elvégre egységben az erő, ketten többre mehetnek, mint Elena egymagában. Nyomában a sárga-fekete egyszarvúval baktat az egyik folyosóról a másikra, míg végül patadobogásra lesz figyelmes a Fejetlenség Folyosójáról. Sietősen kapkodja lábacskáit, közben erősen szorítva, hogy a háziállat ne szökkenjen tovább. Közben felfigyel egy kérdésre, amit valószínűleg nem neki szánt a másik, magának jegyezhette meg, de mivel Elena épp elcsípte, így gyorsa válaszol is rá.
 - Elég könnyen. Ma szerintem azért szökött el, mert nem kapott több csokis pudingot, pedig azt nagyon szereti ám! De mit tehettem volna? Megrágcsálta a gumikacsámat! Azt a kacsát, amiről tudta, hogy nem szabad bántani. És mégis megtette! Leharapta a szárnyának a tövét...! Vonalzódarabbal kellet helyettesítenem... - zsörtölődik, így a Lillának intézett válaszból, egy inkább panasznak ható, akadozó beszéd lett, mintsem egy értelmes és jól megfogalmazott felelet. Na, de mit is vártunk tőle, azok után, amit Iá tett?! Na, de majd ha megtalálja! Elbeszélget vele a csirketőről! Váratlanul bukkan fel az emlegetett szamár a hátuk mögött, ezért Elena rögtön elereszti társnője kezét és a szamár felé rohan. A zsebéből kikapja a pórázát, majd rögvest a nyakába akasztja. És mivel ilyen kedves volt, hogy méltóztatott feltűnni a színen, ad még neki néhány gumicukit, csak mert tudja, hogy ezt nagyon szereti. Vidáman dobálja kedvence szájába a csemegét, mikor a füléhez ér az a bizonyos felszólító mondat. A mosoly viszonylag gyorsan fagy le az arcáról, ahogy a "nem kéne itt tartanod" szavak megragadnak az agyacskájában, elöntve így azt sötét gondolatokkal. Tény és való, hogy most már félni kezdett, mivel tudatosult benne, hogy miről beszél a lány. Elakarja toloncolni tőle Iát! Pedig semmi rosszat nem tettek! Ekkora nagy baj az, hogy egy picikét kijött futkározni a kastélyba?
- De...ugye... nem akarod elvinni...? - Akadozva beszél, a hangja lassan sírásba megy át, ahogy egyesével kiböki a szavakat. Nagyon a szívéhez nőtt a kis kedvence, mostanra már jóformán nem is tudná elképzelni az életét a csacska kis csacsi nélkül. Kiskutyaszemekkel tekint a prefire, kezeivel folyton rózsaszín masnis ruhájának szalagjait gyűrögeti. A fejében mindeközben egyetlen egy gondolat kering. Te jó ég! Mondd, hogy nem...
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium