Állia


Miután elmondtam a kis védőbeszédemet, vártam, hogy legyint, vagy valami,  de legnagyobb meglepetésemre megragadta a talárom, és arrébb húzott. Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de aztán láttam, hogy egy könyv száguld el a fejem mellett. Ha a lány nem rántott volna el, olyan sallert kapok tőle, hogy megcsókolom a padlót. Ezt ő is kimondta hangosan, egy kicsit enyhébben, egy mosollyal megtoldva. Nagyon szép a mosolya.
-Hűha... Ha ez eltalál, mehetek a gyengélkedőre! -visszamosolyogtam, közben megigazítottam a talárom -Remélem, nem késel el sehonnan miattam. Amúgy Wolgast Bellafonte vagyok, de hívj csak Wolgnak, vagy Wolginak. -Ha ő is bemutatkozik, szent a béke. Körülnéztem. Nem volt senki sem a folyosón rajtunk kívül. Eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt, mit kerestem, mielőtt a két úr felkeltette volna az érdeklődésemet.-Mellesleg nem tudod, hogy merre van a színjátszósok próbaterme? Szeretnék én is színjátszós lenni, de nem találom, merre kéne menni.

Állia


Miután elmondtam a kis védőbeszédemet, vártam, hogy legyint, vagy valami,  de legnagyobb meglepetésemre megragadta a talárom, és arrébb húzott. Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de aztán láttam, hogy egy könyv száguld el a fejem mellett. Ha a lány nem rántott volna el, olyan sallert kapok tőle, hogy megcsókolom a padlót. Ezt ő is kimondta hangosan, egy kicsit enyhébben, egy mosollyal megtoldva. Nagyon szép a mosolya.
-Hűha... Ha ez eltalál, mehetek a gyengélkedőre! -visszamosolyogtam, közben megigazítottam a talárom -Remélem, nem késel el sehonnan miattam. Amúgy Wolgast Bellafonte vagyok, de hívj csak Wolgnak, vagy Wolginak. -Ha ő is bemutatkozik, szent a béke. Körülnéztem. Nem volt senki sem a folyosón rajtunk kívül. Eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt, mit kerestem, mielőtt a két úr felkeltette volna az érdeklődésemet.-Mellesleg nem tudod, hogy merre van a színjátszósok próbaterme? Szeretnék én is színjátszós lenni, de nem találom, merre kéne menni.

                                                                   Wolgast


Szegény srácot eléggé megleptem azzal,hogy odébb rontottam, de miután meglátta könyvet rájött, hogy mért csináltam. A válaszától elmosolyodom. Tetszik a neve, olyan kis aranyos és mivel nem akarta leharapni a fejem úgy veszem, hogy nem haragszik. Megnézem a talárján lévő címert és valahogy nem lep meg, hogy egy levitásba botlottam. Megigazítom a talárom, hogy ő is láthassa a címerem. Majd válaszolok.
-Wolgi. Ez tetszik olyan kis aranyos. Én Állia Szipenni vagyok.
A fülem mögé tűröm az egyik kusza tincsemet, ami az arcomba logótt. Aztán a festmények felé fordulok, akik egyenlőre csöndben vannak és megkérdem, hogy mi volt a vitatárgya.
-Önök miről vitatkoztak?
Aztán amíg a festmények válaszát várom Wolg útbaigazítást kér. Felé fordulok.
-Nem vagyok biztos ebben, de szerintem végig ezen a folyóson és balra.
Újra a képek felé fordulok, jól halottam ,hogy sárkányos témáról van szó. A lovagnak adok igazat és meg is indokolom a szerzetesnek.
-Vannak sárkányok. Magyarországon két sárkányrezervátum is van.
A szerzetes fölényeskedve rákérdez, hogy láttam-e már sárkányt. Amire én mosolyogva felelek.
-Igen, egyszer két éve egy sárkányrezervátumban.
Ezzel el is dőlt a vita a szerzetes mérgesen néz rám, de ez engem nem zavar. boldogan gondolok vissza arra amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy szülinapom alkalmából elvisznek, mivel úgy imádom a sárkányokat. Egy kicsit élvezem az emléket aztán visszafordulok Wolgi felé.

Állia

Állia. Ezt a nevet még sosem hallottam, bár szerintem a Wolgast is elég ritka. -Állia. Olyan szépen hangzik! -jelentettem ki hangosan is. Állia megigazította a haját, aztán a képekhez fordult. Közben még zavartam egy útbaigazítással, és ő ki is segített. Megnyugodtam, hogy letudtuk az előbbi balesetet. Hallgatom, hogy mire jut ezzel a két csökönyös ürgével, és legnagyobb meglepetésemre sikerült meggyőznie a szerzetest. -Komolyan voltál sárkányrezervátumban? -nekem egy ilyen dolog eléggé nagy szám, mert én mint mugli éltem le életem nagy részét, ezért kimaradtam a jó dolgokból. -Milyen egy sárkány közelről? -közben önfeledten elővettem egy alufóliába csomagolt répát, és majszolni kezdtem. Hamar észbe kaptam, hogy ez talán nem a legjobb alkalom a répa evéshez, de már késő volt. -Kész egy répát? -benyúltam a zsebembe, és előhúztam egy másikat. -Finom, én szeretem. Még egészen friss.

                                                                  Wolgast


Kölcsönös a név szimpátia. Bár a saját nevemmel kapcsolatban már ezt megszoktam. Az ő nevét én sokkal jobban furcsállom, mivel általában már találkoztam a bemutatkozott nevekkel nem igazán érdeklődök, de ez most kíváncsivá tesz.
-Milyen származású a neved?
A képek is érdeklődévé néznek minket és miután megoldom a vitájukat nekünk szentelik a figyelmüket. Wolg is elkezd érdeklődni a rezervátum iránt. Féloldalasan állok, hogy a képeket és őt is lássam és így válaszolok.
-Igen voltam, érdekes.
Elmosolyodom az emlék hatására.
-Bár csak kerítésen keresztül láttam, de még így is varázslatos volt.
Míg én beszélek Wolg elővesz egy répát és elkezdi rágcsálni. Én pedig meglepődésemben nem is tudom, hogy mit mondjak erre. Észreveszi, hogy furcsán nézek rá, ezért megkínál. Egy darabig nézem a felém nyújtott répát és végül elveszem. Nem igazán tudom, hogy mit mondjak erre, ezért egyenlőre csak megköszönöm.
-Köszi.
Elkezdem enni a répát, pár falat után már tudom, hogy hogyan fogom ezentúl nevezni a srácot és ezt mosolyogva közlöm is vele.
-Meg is van a beceneved. Wolgi nyuszi leszel.
Kíváncsian nézek rá, vajon mit szól ehhez az édes névhez.

Állia

Tényleg érdekelte a nevem, ezért rákérdezett, hogy honnan ered a nevem.
-A Wolgast név, eredetileg egy német városka neve. Anyám volt német származású, ő nevezett el így. Nem tudom, miért ezt választotta, nem sokat tudok az anyámról, mert... -nem akartam a nyakába zúdítani minden gondom-bajom, de ha már ezt a mondatot elkezdtem, akkor muszáj volt be is fejeznem  -meghalt. Apám sosem beszél róla, szóval fogalmam sincs, mit tett, és azt miért. De hagyjuk inkább ezt a témát.
Szokás szerint ő is meglepődött, amikor megkínáltam a répával. Egy tök átlagos zöldség, mégis olyan szokatlan. Elfogadta, és bele is harapott. Ennek örömére elmosolyodtam, és én is haraptam még egyet. Némán rágicsáltunk, aztán ő szólalt meg először. Új becenév? Végül is... Nem olyan rossz. Hívtak már sok mindennek a répa miatt, és ez a Wolgi nyuszi egészen aranyos. -Rendben! -vigyorogtam rá -És én hogy szólítsalak? Álliának, vagy van beceneved is? Én nem vagyok olyan jó ilyenek kitalálásában -vallottam be őszintén. Még soha, senkinek nem tudtam normális becenevet adni, és nem akartam megsérteni valami bugyutasággal.

                                                                 Wolgast


Érdekes, hogy német városról kapta a nevét. Azt hiszem találmányoznom kéne néhány atlaszt. Azt viszont sajnálom ilyen szomorú emléke van hozzá. Megpróbálom újra felvidítani.
-Tőle örökölted ezt a vidám természetet?
Remélem most már megint jókedvű lesz. Aztán én a képekkel foglalkozom és mikor megfordulok már egy répát nyújt. A répa általi becenévben nem tiltakozott. Azon egy kicsit meglepődöm, hogy becenevemről kérdez. Elkezdem tekergetni az egyik hajtincsemet. Tudtommal nincs becenevem, mivel Rellonos vagyok és a nevem se becézhető. Harapok egyet a répából és válaszolok.
-Hát engem nem szoktak becézni, mivel a nevemet nem igazán lehet.
Elmosolyodom.
-És talán a házam miatt is.