33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 753
Összes hsz: 1221
Írta: 2014. április 3. 22:03 | Link

Keith


Ormótlanul nagy fej, kurta lábak, és indokolatlanul cuki tekintet párosul a fekete sörényű oroszlántesthez. Tüdüp-tüdüp, tüdüp-tüdüp, vágtázik Zordon a kastély folyosóján a Trónszirt helyett, és tökéletesen igazságtalannak érzi helyzetét, hiszen ő nagy, erős, és félelmetes, és különben is azt ígérték neki, hogy majd jól elküldik Mufasza helyett uralkodni, mert az ő ideje is, meg Szimbáé is, meg Kiara kandúrkájáé is lejárt. Erre mi történik? Elkészítik pöttömnyi, aránytalan plüssfigurának, és elküldik egy kastélyba. Az élet határozottan kegyetlen, és igazságtalan is! Arról nem is beszélve, hogy hiányzik a kedvenc gombolyagja, amit váltig állították, hogy örökre vele maradhat, amikor épp kitömték... Talán panaszt kellene tennie a plüssgyártó hatalmasságok legnagyobbikánál!
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. április 4. 19:47 | Link

Mesmesélő
04.03. 22:00 körül

Tegnap plüssökkel álmodott, ma plüssöket fest a káosz folyosóján. Szereti ezt a folyosót, illik hozzá - a falaknak öt perc se kell, hogy tökéletesen idomuljanak az ő festékes meztelen felsőtestéhez. Már megint nem vett pólót, undorító. De egy pirosra színezett, kis eridonos címer-mozaikokkal díszített iskolai talár ott hever a fal tövében a háta mögött, egy tollas kalapos páncél mellett, aki már réges-rég megszokta, hogy Keith folyamatosan feldíszíti őt.
- Háh! - Közli diadalmasan, és nagyot lendít egy szamár csóváló lila farkán. Kissé drága mulatságnak tűnhet arra használni a különleges falfestékeit, amelyből a született kreációk már rögtön a mű befejezte után életre kelnek, hogy kétnaponta kijárjon az iskola különböző pontjaira, de örömittasan vigyorgó, nevetős arca arról árulkodik, hogy nem is tudná szebben elfoglalni magát a minimális Leonie-mentes órákban. Leonie most elaludt, ő meg így is majdnem egy óráig ücsörgött mellette, mielőtt kijött.
- Úgy gondolod te is, hogy elkéne egy kecske? - Kérdi a páncélostól, hátrébb lépve, szakértően vakargatva a lila mókusszőrrel az állát, amitől az természetesen teljesen lila lesz.  
- Ühm...- Lett kecske. Kissé absztrakt módon akkora, mint a szamár patája, de legalább nagyok a szemei. Jó. Jó festmény - pont olyan kaotikus, színes, expresszív mint most Keith. A tíz színű, nagy fejű papagájok a 160 centis plüss-szamár felett repdesnek, a szamár meg egy kicsit meg van zavarodva, mert egy oázisba került, de azért vigyorog. Fent egy felhőn sír egy orrszarvú.
Mikor aztán a fiú piros festékes ujjával megvakarja a piros festékes orrát és megfordul, hogy egyetlen Lellolie-hez menjen (vagy ahhoz a manóhoz, aki egy hajnalban elmesélte neki, mennyire sajnálja, hogy le kell mosnia a festményeit) egy fel nem festett, de pontosan oda illő lényt lát maga felé rohanni.
 Pislogás, kettő is, négy is. Első lehetetlen, de meglepően makacsnak bizonyuló gondolata az, hogy a festők -tanácsának láthatatlan dimenziójából pottyant ide a kis oroszlán, hogy megbüntesse/segítsen neki, amiért kihagyta őt az élénk freskóból, és ezzel -életében először- talán rosszat tett az ecsettel. Már szinte bűntudatos képpel várja, hogy odaérjen hozzá a lény.
- Miért jöttél? - Kérdi barátságosan vigyorogva - már az általános norma szerint barátságosan, saját magához mérve talán inkább óvatosan.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 753
Összes hsz: 1221
Írta: 2014. április 5. 15:54 | Link

Keith


Talán meg kellene próbálnia megkeresni a Trónszirtet. Lehetséges, hogy ez az egész egy teszt, és meg akarják vizsgálni, hogy valóban képes-e ellátni oroszlánkirályi feladatait, mielőtt bevetik. És amikor majd bevetik, akkor kap magának hosszú loboncos sörényt, meg rendes méretű tappancsokat óriás-félelmetes karmokkal, és még a szemei is visszamoderálódnak normális méretűvé. Nagyon rossz ám ilyen nagy szemekkel nézni, folyton csodálkozol! Mint most is, azon csodálkozik épp Zordon, hogy egy fiú terem elé. Kezd biztos lenni benne, hogy ez egy trükk, és már épp készülne valami maróan gúnyos válasszal, amikor rájön, hogy nem is tud maróan gúnyos lenni. Odabilleg a fiú elé, leül fekete bohollyal ellátott farkincáját csóválva, és a sziruposan elragadó hatalmas cicaszemeit a fiúra szegezi.
-Azért jöttem, hogy vidámságot, örömet, boldogságot hozzak az életedbe, hogy mindenhová elkísérjelek, és bármikor megölelhess, amikor kedved tartja!- mondja rekedtes, mélységes oroszlánhangján, ami abszurdul hathat, hát még ha megtudná, hogy csak ő hall ilyen hangot, a valóságban tündérien édes kis nyivákoló dallam szökik a levegőbe bajuszkája alatt.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. április 5. 16:28 | Link

Zordon

- Még többet? - Vágja rá mohón, szélesen vigyorogva, csillogó szemmel, és már fel is kapja a földről a plüssállatot. Jogos a kérdése, hiszen elég végignézni a srácon, hogy rájöjjünk, az ő életéből aztán abszolút nem hiányzik se a vidámság, se az öröm, ellenben persze néhány felesleges aprósággal, mint a házirendre való figyelem, a szorgalom, vagy legalább néhány társadalmi norma.
Ennek tetejében most még egyenesen felszabadultnak látszik, hogy kiderült, a furcsa lény nem a festményt jött kritizálni, ő meg önmagában annyi furcsaságot generál maga körül, hogy Zordon nem is tűnik rendellenesnek - ott van nagyszerű példának Kumagoro, az ugráló rózsaszín bolykupac, például ő is teljesen ártalmatlan. Keith egy percig se haboz, ha arról van szó, hogy meg kell bíznia a puha játékszerben, noha ő maga viszonylag ritkán szokott plüssöket ölelgetni, ismer valakit, aki annál inkább - minél puhább a játék, annál édesebb ajándék.
- Elviszlek az Eridonba és megmutatlak Leonie-nak, imádni fog. Meg Wowbagger is, ő a kutyánk. - Közli vigyorogva és gondosan felülteti a vállára a jószágot, elvégre ha boldogságot oszt, biztos az se fogja zavarni, ha Keith önkényes módon szállítja ide-oda. Azt nem tudja megígérni, hogy Leonie nem tesz-e majd ennél rosszabbat vele, de mókában nem lesz hiány, és a plüss biztos, hogy így is-úgy is boldogságot fog okozni kettejüknek, ez akkor is így lenne, ha nem ez lenne a konkrét célja. Keith úgy okoskodik, hogyha az oroszlán épségben megéli a reggelt, majd átviszi Ririnek (ha ki tudja rángatni Leonie karjaiból).
- Várj. - Közli magával és megpördül a sarkán, hogy visszabaktasson az ottfelejtett köpenyéért és az irdatlanul koszos oldaltáskájáért, ami csak azért színes, mert sokszor csak fent mossa el az ecseteit. Persze közben se hagyja abba a beszélgetést.
- Állati szerencse ám, hogy találkoztunk, nagyon örülök. Különben pontosan mióta vagy beszélő oroszlán?
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 753
Összes hsz: 1221
Írta: 2014. április 5. 16:39 | Link

Keith


A fiú reakciója bámulatos, Zordont egészen lenyűgözi. Egészen el is felejti, hogy ő a Trónszirtre igyekezett egy halom rajzolt állat felett uralkodni, már a hiénapajtijai sem hiányoznak, csak a fiúval szeretne lenni, és körbenyalni az arcát. Ahogy Keith felkapja, ezt meg is próbálja - kinyújtja rózsaszín textilnyelvét, de az túl rövid, így nem jár szerencsével. Persze hallja azt is, hogy a fiú hozzá beszél, de a feladatra próbál koncentrálni: meg kell nyalnia az arcát! Oripuszi! Az kell neki! Cuppanós Zordinyálacska!
-Mutass be mindenkinek! Ossz szét mindenkinek!- vinnyogja vékony cicuhangján, miközben a fiú vállára kerül, így újabb kísérleteket tehet, hogy megnyalogassa az arcát, de Keith túl gyorsan mozog, így nagyobb erőfeszítést vesz igénybe tőle az, hogy fent maradjon a vállán, próbál apró, puha körmeivel kapaszkodni, de szerintem senki nem lepődik meg azon, hogy nem túl hatékony benne. Idefordulnak-odafordulnak, visszafordulnak, majd elveszíti a türelmét.
-Várj! Előbb hadd adjak egy puszit!- szól rá a fiúra, mert úgy érzi, ez mindenképpen nagyon-nagyon fontos.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. április 5. 17:15 | Link

Zordon

A pakolászás és a beszéd közben az agya félig még mindig a festésen jár, így egyáltalán nem veszi észre Zordon roppant édes próbálkozásait a nyalogatásra - egyszer-kétszer hajolgatás közben megfogja a plüsspopóját, hogy visszatolja a vállára, majd a másikra dobja a köpenyét, így most úgy néz ki -gondolja ő-, mint egy kalóz, vér helyett festékkel, papagáj helyett plüssel, faláb helyett királyi köpennyel amit éppen most bitorolt. A táska a kincsesláda.
- Mindenkinek. - Bólogat sűrűn, hogy még véletlenül se maradjon egy helyben a feje se. Ezek után úgy meglepődik a kisállat követelésén, hogy rosszul mozdul és le is ejti őt.
- Sajnálom, azt hiszem azt nem lehet. -  Felveszi a földről és továbbindul a folyosón, de a válla helyett most már a kócos szőke hajára teszi, ahol talán könnyebb egyensúlyozni.
- Majd Leonie-t megpuszilhatod. - Mondja engesztelésül, miközben kikapar a táskája zsebéből két bon-bont, és feladja az oroszlánnak az egyiket. Egyáltalán nem tanácsos még egy plüssnek se puszilgatnia, ha épp a padlás felé tartanak, még akkor se, ha a plüss fiú. Keith egészen biztos benne, hogy Leonie nem támogatná Zordon közvetlenségét. Ha Zordon megpuszilná, azzal nem okozna boldogságot, így elvesztené a funkcióját, jobb mindenkinek szárazon.  
Befordulnak egy sarkon, Keith köszön egy járőröző prefektusnak és ezúttal 3 másodpercig bírja, hogy néma maradjon, mert ennyi ideig tart lenyelnie a csokit. NNéhány jóleső nyami-hang után tehát megszólal.  
- Mivel nem tudom honnan jöttél, fel kell, hogy készítselek, a padláson a többi plüssállat nem beszél, de még az élő kutya és a nyúl se - szó mi szó, próbálkoztunk már azzal, hogy megtanítsuk őket beszélni, de egyelőre csak egy padlizsánt tudtunk Trillian farka helyére varázsolni. - Magyarázza vigy-vigyorogva, miközben felnyúl, hogy megsimogassa a vad oroszlán puha sörényét.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 753
Összes hsz: 1221
Írta: 2014. április 5. 21:44 | Link

Keith


A fiú érti is, amit mond neki, meg nem is. Szétosztja mindenkinek, de ellenkezik, amitől még le is repül, és higgyétek el, nem olyan kellemes dolog olyan magasról olyan mélyre landolni, még akkor sem, ha az ember oroszlánja éppenséggel jól kitömött plüssállat. Rosszallóan össze is ráncolja hatalmas cukicica szemei fölött a szemöldökét, és ha a szeme nem lenne olyan abszurdul édes, még hasonlítana is talán a mesebeli önmagára, de így ez csak egy nevetésre késztető próbálkozás. Amúgy sem tud haragudni, meg kell nyalnia, hát nem érti? Ennek így kell lennie! Így lesz a legjobb mindkettejüknek, ha a rózsaszín plüssnyelvecske végigszánt a fiú bőrén! Élvezni fogja, ígéret szép szó, ha betartják úgy jó!
Az mondjuk jó hír, hogy elviszik valahová - miután most a fejtetőn ül, ahonnan olyan a kilátás, detényleg, mint a Trónszirtről- ahol majd találkozik másokkal is. Emberrel-állattal egyaránt, ha jól értelmezte, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ezt az embert is meg kéne nyalnia. Csak erre tud gondolni, így nem nagyon reagál a fiú szavaira. Már épp azon van, hogy jól megnyalja hajon keresztül, amikor a fiú keze elindul felfelé. Az idő megáll Zordon számára, és mint egy lassított felvételt nézi végig, ahogy a fiú keze egyre közelít, és közelít hozzá, egyenesen arányos időben dugja ki ő pofázmánykájából a nyelvecskéjét, és alig várja, hogy összeérjenek, mintha a kedvenc gombolyagját kapná meg, és akkor, végül akkor... megnyalja! Sikerült! Sikerült megnyalnia a fiú kezét, akin hirtelen furcsa érzés árad szét... mintha valaki ecsetet ragadott volna, és az egész világra vattacukrot festett volna: rózsaszín, lilát, és még citromsárgát is, hirtelen minden sokkal szebb, és szeretnivalóbb, és kedve lenne megölelni az egész világot, és legfőképpen megpuszilgatni!
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium