Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=839300#post839300][b]Lőrinczi Zalán - 2021.11.23. 13:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=840560#post840560][b]Lafayette David Saint-Venant - 2021.12.22. 18:42[/b][/url]

Valahol ott kezdődött a probléma már reggel, hogy nem ivott kávét. Ez alapvetően meghatározza mindig a kedvét aznapra- ha jót fogott ki, végig remek hangulatban tolja végig a programokat, de ha rosszat, többnyire passzív és néha még egy-egy harapósabb megnyilvánulás is becsúszik az alap 'hagyjálbékén' kisugárzása mellé. Ma migrénnel és kávé nélkül indult útnak, szóval a 'hagyjálbékén' exponenciálisan megnőtt.
Aztán nyugaton a helyzet fokozódott, illetve csak két eridonos elsős gondolta úgy, hogy uszodát fog csinálni ebből az átkozott folyosóból és rá hárult a nemes feladat egy pocsék iskolai nap végén, hogy rendet rakjon. Persze elküldte őket bosszúból vécét pucolni az egyik zsémbes öregasszony szellemével együtt, aki repesve vállalta a felügyelő szerepét. Ezek az öreg szellemek majdnem olyan vérmesek, mint a legújabb defenzor hír. Na azzal sem akar egyhamar összeakadni- Michelle megmondta, kerülje a hivatali szerveket is jó messziről, amíg az apját le nem szedik ismét a körözési listáról.
A folyosó szokás szerint egy kész káosz, és istenigazából nem sieti el, hogy felpucolja két pálcasuhintással a víztócsát. Úgy van vele, hogy ezek a halálosan idegesítő festmények bőven megérdemlik, hogy rekedtre üvöltsék magukat, ő pedig szépen hátradől, neki a legközelebbi, festménymentes falfelületnek, és bedugja a füleseit, hogy Rammsteint kezdjen döngetni. A migrénje ellen meglepő módon néha az ilyen konzernyitó-kaparásos zenék jól működnek. Mindenesetre nem hall, nem is nagyon néz körbe, így ha netán valaki tőle pár méterre fel találna robbantani valamit, valószínűleg azt is ignorálni tudná.
Úgy jó masszív tíz percet követően és két, borzasra tépett hajú boszorkány üvöltésével később dönt úgy, hogy ideje takarítani. Most már egyébként ő is útakadálynak számít, mert beállt a folyosó közepére elbűvölni a csatateret, így ha valaki netán figyelmetlen, bőven bele tud gyalogolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=846176#post846176][b]Hegedüsh Marcell - 2022.05.05. 11:41[/b][/url]

Vajon mikor került oda az a madártoll a tanári közepére?, döntöm oldalra a fejemet, miközben én már az ajtó melletti falnak dőlve várom, hogy vége legyen a megbeszélésnek. Ajkaimat elgondolkodón biggyesztem, fekete szemeimet pedig szűkítem. Adler hangja csupán messzi zajnak számít, a körülöttem lévők halovány szellemek. Nem aludtam túl jól az éjjel, s ezen az sem segített, hogy hajnali 2 óra környékén felpattantam a motoromra, és elindultam fejet szellőztetni a Mátra kanyargós útjaira. Nem lettem okosabb, azonban ma este hoppanálnom kell messzire, mert van még mit elintéznem. Ebből a gondolatból rázom fel magam, miközben mocorogni kezd a tömeg, ezért én az ajtóból intek egyet Rudolfnak, majd kilépek az átriumba, hogy annak folyosóján meginduljak a dolgomra. A márványpadlón meg-megcsillan a hatalmas ablakokon benéző Nap fénye, amire valójában csak bambulok, és nem igazán veszek tudomást a környezetemről. Vannak ilyen napok is, amikor nem szélesen vigyorgó, rágózó képpel vonulok a diákok között.
Viseletes bőrkabátot viselek, egy fekete inget, hasonlóan sötét farmernadrágot, és lépteimnek ütemét motoros bőrbakancsom adja. Jobb kezem zsebem mélyén pihen, a balnak ujjai pedig elrévedt öregapó módjára simogatják borostámat, ami már inkább valamiféle szakállba kezd áthajlani. Ebben a kicsit sem tudatos állapotban járom hát a folyosót, amikor véletlenül nekimegyek valaminek. Vagyis… valakinek, mert ez oszlopnak vagy falnak eléggé puha lenne. Szellemnek meg… túlságosan hús és vér. Kezemet előkapom zsebemből, és megilletődött, nagyra nyílt szemekkel figyelek az előttem eddig nyugodtan álló vagy éppen haladó nőre. – Merlinre! Ne haragudjon… – itt összehúzom fáradt szemeimet. – Bergstein professzor, igaz? – az évben még nem sokszor volt szerencsénk összefutni. – Vénségemre vak lettem, mint a denevér – vakarom meg tarkómat, s ha látom, hogy valamiben segíthetek – mondjuk, elejtett pergamenek vagy hasonló –, akkor azonnal hajolok, és bocsánatkérve ügyködök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=852134#post852134][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.03. 19:16[/b][/url]

Mély sóhaj hagyja el tüdejét ahogy befordul a következő folyosóra. Szörnyen van. Hiába a fiatal, erős test, az átváltozások mindig borzalmasan lestrapálják. A végtagjaiban izomláz lüktet, a feje nehezebb egy bowlinggolyónál, a gyomrában valami durva cunami tombol épp a reggelire betolt pirítóst terrorizálva. Habár vizsgaidőszak van és nem tolonganak a folyosón ő mégis szorosan a fal mellett sétál, görcsösen mellkasához szorítva a tankönyveket jobb kezével. Bal nyújtva van, néha hozzá, hozzá ér a falhoz, aztán lehull combja mellé.
Érzi, hogy egyre zavarosabb a világ, talán itt volna az ideje egy újabb bájitalt bevennie, ami enyhíti a tüneteket, de kíváncsi, hogy önmagától meddig képes eljutni. Nem támaszkodhat mindig bájitalokra, különösen úgy, hogy sokszor nem tudja előállítani önmagától őket. Próbál nélkülük is erős lenni. Átváltozni ugyan még nem mer, de a fájdalomcsillapítókból néha kihagy adagokat.
Ez most is így van, a reggeli bájital ott csücsül táskája alján érintetlenül, ő pedig egyre inkább érzi a hiányát. Míg egy lépés után a következőt már nem tudja megtenni rendesen, megrogy a térde és ha nem kapaszkodna meg a falba valószínűleg földre esne. Csukott szemmel és összehúzott szemöldökkel várja, hogy elmúljon a kisebb körhintahatás. Ebből könyveinek hangja tépi ki, ahogy koppannak a padlón.
- Jaj ne - még azokat is leejtette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=855634#post855634][b]Araczki Boglárka Sára - 2022.11.02. 13:32[/b][/url]

A mai napom igen kimerítő volt, s órák után azonnal a szobámba vettem az irányt. Szinte gondolkodás nélkül szedtem ki hallókészülékemet, mivel csendre és nyugalomra vágytam. Taláromat le sem véve dőltem be az ágyba, s szemeim hamarosan le is csukódtak. A fáradtság teljesen magával ragadott, s hiába volt vacsora idő, hiába próbáltak meg a szobatársaim szólni, hogy keljek fel, semmire nem reagáltam. Néhány óra alvás után pihenten keltem fel, s rémülten szembesültem vele, hogy hány óra van. Most pedig takarodó után a hasam is jelzett, hogy jó lenne valami élelmet juttatnom magamba. Bármennyire is tudtam, hogy nem kéne éjszaka mászkálni, az éhség győzött, én pedig készülékemet visszahelyezve osontam ki a hálószobából. Csendesen próbáltam távolodni a hálókörlettől, nem akartam senkit sem felébreszteni, így cipőmet is inkább kezemben vittem, majd mikor tiszta volt a terep bújtam bele. A konyha felé vezetett az utam, mondván, hogy ott biztos találok valami elemózsiát. Teljesen más képet mutat ilyenkor az iskola, mely a művészi énemet magával ragadta. A félhomály, a kinti sötétség, a színek… Számtalan festmény képe jelent meg előttem, pedig még mindig dolgozom Belián portréján, s ameddig az nincs kész, addig nem kezdek újba. A folyosók csendesek és néptelenek, olykor egy-egy prefektus cipőinek kopogása töri meg azt. Ilyenkor kissé félelmetes hatást kelt az épület, pláne a maga kiszámíthatatlanságával. Egy mély sóhaj kíséretében fordultam rá egy újabb folyosóra, mely talán a jó irányba vezet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=858462#post858462][b]Ifj. Holló Albert - 2023.01.15. 22:05[/b][/url]

- Szerintem az tökéletes. Nem semmi munkája lehetett benne, hogy tényleg megtalálja ezt a dátumot. - A falnak vetett vállal, féloldalasan hajolok a mellettem álló navinés határidőnaplója felé. Ő a hátát a falnak vetett, mellettünk tanárok és diákok haladnak el, ki a szerkesztői szobából jött ki, ki meg éppen színjátszó próbára siet. Hanni is ez utóbbi miatt járt erre, de mivel az ő próbája csak később kezdődik, és ha már erre tévedt, akkor feltétlenül alkalmasnak találta a pillanatot, hogy egy igen fontos dolgot oszt meg velem. Közel hajolok hozzá, hogy jobban halljam azt, amit mond, mert azért van nyüzsgés nem is kicsi, és közben mosolyogva bólogatok. - Szóval akkor itt jövök be én, és hozom őt is. - Mert nem egyszerűen csak a dátumot egyeztetjük, hanem a részleteket is, noha kívülről nem feltétlenül tűnhet ez csak szimpla tanár-diák beszélgetésnek, sőt, még én is félreérteném, ha nem tudnám, hogy kik is vagyunk egymásnak. - Tökéletes. - Felpillantok, amikor ketten túl közel mennek el mellettünk, és megpillantom a távolban Rue-t. Csak egy pillanatra, mert a következőben már ki is takarják, de amióta Miksa mondta a mosolygást, már én is érzem magamon, ahogy elmosolyodok, így ezzel együtt inkább Hanni felé fordulok, hogy bólogassak arra, amit mond, és szinte kényszerítem magam, hogy ne nézzek fel, csak a lányra koncentráljak. - Rendben, akkor találkozzunk ott. Mikor van vége az óráidnak aznap, lemehetünk együtt is a faluba, felugrunk hozzám, aztán mehetünk is tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860016#post860016][b]Kakasi Gabriella - 2023.02.26. 02:15[/b][/url]

Közoktatás ide vagy oda, annyira már ismerte a gyerekeket, hogy tudja, néhány nap az évben igencsak képes kifordítani a fiatalokat a józan ítélőképességük köpönyegéből. A Valentin nap is közéjük tartozott, így olyankor különösen sok energiát fektet abba, hogy türelemmel legyen a diákjai iránt. Viszont már majdnem két hét telt el azóta és még mindig voltak olyanok, akik olyan furcsán viselkedtek, hogy elkerülhetetlen volt utánajárni a dolognak. Minden olyan diákot, aki dalolászással és ijesztően széles vigyorral vagy fészkelődéssel zavarta az óra menetét, kifaggatta, hogy mit csináltak, ami ezt okozhatta náluk. A szerelmi bájital ötletét elvetette, biztos volt benne, hogy ez valami más. Semmi olyat nem ettek, amit a normális osztálytársaik ne fogyasztottak volna, így jobb ötlet híján, amikor az utolsó ismétlőóra lezajlott a negyedéveseknél - amiről már eleve fel kellett küldenie egy szerencsétlen gyereket a gyengélkedőre -, magához hívatott egy hatalmas szemekkel pislogó levitást, akit nem győzött levakarni diáktársa az egyik rellonos fiúról, olyan szorosan ölelgette. Kérte, hogy mutassa meg, merrefelé járt a mai napon, aki olyan boldogan tett eleget a kérésnek, hogy Gabriella is meghökkent tőle.
 Így kötöttek ki a fejetlenség folyosóján, ahol már a levegőben is olyan szagok terjengtek, amitől a néninek grimasz futott át az arcán.
 - Brightmore - rikácsolta az asszony, amikor pápaszemével ráismert a kollégájára a folyosó végében - Maga meg mit művel?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860302#post860302][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.05. 22:36[/b][/url]

Február tizennegyedike, a szerelmesek napja, legalábbis sokan így tekintenek rá. Én ilyenkor egészen más hangulatban vagyok, és bár szeretettel fordulok a kedves embertársaim felé,  én nem érzem szükségét, hogy ezen az egy napon fejezzük ki az egymás iránt érzett szeretetünket. Az én fejemben már sokkal inkább az Ostara jár, ami a következő hetekben lesz. Szalamandrán már készülünk a nagy Ostara ünnepére, amikor Édesapám beszédet fog mondani és végre feltöltődhetünk a tavaszi energiákkal, megtisztul a mágiánk és újult erővel kezdhetem a következő tanévet. Az Ostara a kedvenc ünnepem, ilyenkor érzem magam a leginkább formában, ami a varázserőm illeti.
A mai napon mindenfelé enyelgő párok és rózsaszín maszlag keresztezi az utam, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. Materialista világ ez, nincs mit tenni.
A fejetlenség folyosóján visz tovább az utam, ahol a tanári közelsége miatt általában nagyobb a nyugi, azonban ma szokatlanul nyüzsögnek az emberek, még a tanárok is jó kedvűen csevegnek egymással. Mintha valami aura vonzaná az embereket erre a folyosóra. Próbálok rájönni a forrásra, talán ingyen osztanak valamit? Nem tudom, de érezni akarom, tudni szeretném mitől hívogat ennyire ez a hely.  Sétám közben valami rózsaszínes lötty maradékába lépek, de észre sem véve haladok tovább, szinte marionett bábuként szippant magába ez a hely és a belőle áradó boldogság és béke. Kedvem lenne mindenkit szeretni és elmondani, hogy mennyire csodás emberek.
- Kata! - Szalad ki a számon egy bárgyú mosoly keretében, ahogy megpillantom a rellonos prefektust. Futólag ismerem, eggyel alattam jár. Olyan kis magányos farkas, a Nagy Várffy unokahúga. Számon a mosoly szélesebbre húzódik, ahogy gyönyörködöm a látványban. Táskámból hamar előkerül egy papír és soronként egy betűvel felírom a nevét: KATALIN. Milyen elegáns. Ha ránézek a szívem kalapálni kezd. Sóhajtva megrázom a fejem és az egyik padra ülve a K-ebetűhöz leírom, amit érzek: „Kicsi szívem kalapál...“. Tekintetem újból felemelem a szépségre, majd újabb sorokkal töltöm meg a lapot, szinte ömlenek a gondolatok belőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860528#post860528][b]Jankovits Dorián - 2023.03.11. 01:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=860982#post860982][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.18. 21:49[/b][/url]

A folyosó viszonylagos csendjét furcsa, nehéz kopogás veri fel - lassú, ütemes kopp-kopp-kopp, ami semmilyen állathoz sem passzol igazán. Az ébredező festmények álmosan nyújtogatják a nyakukat, a valamivel később előbukkanó forrását megpillantva a többségük hamarosan visszasüllyed szunyókálásába. Felhő valóban nem számít kuriózumnak, az meg, hogy valaki a hátán oldalvást ülve viteti magát, még nem szolgál elegendő érdekességgel.
- Azt hiszem, kezd hatni a főzetem,- jegyzi meg egy rekedtes, bágyadt hang - gazdája a kos hátán dülöngélő, lehunyt szemű prefekta. - Ez a hely kizárólag éjjel elviselhető,- mormogja aztán, megköszörülve torkát

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=861781#post861781][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.03.31. 22:51[/b][/url]

- Maaaan.... - A legszebb az lenne, ha a nyála is elkezdene folyni, de egyelőre csak tátott szájjal bámul az egyik széles ablakpárkánynak támaszkodva fenékkel, és próbálja helyrerakni az elé táruló látványt.
Általában jó bájitaltanból, kivéve most, mert a gyakorlati részen sikerült valami olyan kotyvalékot kikevernie, amitől a feje egy betépett óvodáséra hasonlít leginkább, a reakcióideje szintúgy. Ezzel nem is volna aaakkora baj, Farkasházy joviális vállveregetés közepette kiadta, hogy menjen fel a gyengélkedőre, ott majd rendbe kapják. A jegyét már meg sem kérdezte, nem maradt annyi használható agysejtje. Ellenben a gyengélkedőre, mint láthatod, kedves olvasó, nem jutott el. A koordinációja úgy gondolta, viccesebb elindulni kóborolni az iskolában és kilyukadni egy totális káosz közepén.
Elég nagy esély van rá, hogy a negyedikesek közül valaki meg akarta úszni a Bűbájtan vizsgát. Vagy valami mást, ördög tudja, de hogy honnan gondolja ezt? Épp egy mágikus tűzijáték-sárkányt követ kitágult pupillákkal, amint az egy csirkét(!) kerget és fénygömböket köpköd rá. Emellett egy csapat egér épp ritmikusan köröz fejjel egy nagy, elvarázsolt szélforgót bámulva. Az már csak hab a tortán, hogy manók és diákok is vannak körülötte, egyesek ordítva biztatják a csirkét, mások zenét raktak az egereknek, hogy tényleg ritmusra mozogjanak, és van, aki videózza ezt az egész káoszt.
Vagy lehet, hogy mindez csak a fejében van? Neeem, az előbb ütközött neki vállal egy harmadikos lány mobillal a kezében, vihogva a csirkén. Who knows...
- Hallod, bocsi... - Megszólítja a hozzá legközelebb éppen elhelyezkedő emberi lényt). - ... öhh... öhh... maaaaaaan.... Ez aztán a családegyesítés. - A bóka tekintete, miközben a másikhoz beszél, elvándorol a pánikoló csirkére és a tűzijáték-sárkányra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=875403#post875403][b]Candela Sophie Patrocino - 2024.03.24. 07:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=877201#post877201][b]Tatai Karina Böske - 2024.04.19. 16:04[/b][/url]

Kori
Ó, azok a régi szép idők, amikor holdfényes folyosókon róttuk az árnyas köröket - majd biztosan így emlékszik vissza ezekre az évekre. Legalábbis, ha abból indulunk ki, hány felnőttől hallotta már ilyen vagy hasonló formában az elmerengéseket, erre számít a saját jövőjében is. Miért lenne elvégre pont vele máshogy?
- Eww - szalad túl a lába a kövön, váratlanul. Csodáló szavai, melyek az ablakon át látható csillagképek szépségét dícsérték épp prefektustársának, most megszakadnak, ahogy reflexszerűen megtorpan, és igyekszik visszanyerni egyensúlyát. - Mi? Szerintem valamibe belelép- fúúj, nem látom.
Szája széle lebiggyed, cipőjét magasabbra emeli, kezében tartott jegyzettömbbel egyensúlyozik közben. - Ugye ne-, fúj, dehogynem - még be se fejezi kérdő mondatát, ahogy megcsapja orrát a jellegzetes szag. Hiába él évek óta együtt egy macskával, akinek rendszeresen takarítja az almát, belelépni az ilyesmibe még mindig egy másik lapra tartozik.
- Az éjszaka a folyosókon bolyongó tanulókat a kastély maga is vissza akarja kergetni az ágyba? - vet kétségbeesett pillantást Kori felé, amelynek feloldása valahol a "ments meg" és a "ne nevess ki" között ingadozik éppen. Lehet, hogy mégsem a szép holdfényről lesznek anekdotái időskorára? Csábító kilátások.