31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 21 22 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 23:16 | Link

Eric

A fiú válaszára először is kedvem lett volna lefejelni a falat. Még hogy bepróbálkozni? Te jó ég, minden tinédzser fiú idióta?
Ennek ellenére rezzenéstelen arccal néztem vissza rá, olyan tekintettel, amitől még a szobrok is szívesen odébb mentek volna a helyükről.
- Prefektus vagyok, mestertanonc és rellonos. A nevemhez semmi közöd - mondtam neki hidegen, elengedve a fülem mellett a megjegyzését, amivel még csak nem is volt igaza. Én például mindig is kijártam ilyenkor, pedig lány vagyok.
Ezzel együtt is kezdtem ideges lenni, mert ha valaki gúnyolódik, azt kifejezetten rühellem, de mivel többre tartottam magam egy rongáló kölyöknél, még nem hagytam, hogy elszakadjon az a bizonyos cérna. Ahhoz ennél több kell.
- Tehát. Kezdjük elölről. Milyen Eric vagy, és melyik házba jársz? Ne hidd, hogy nem tudom meg, ha akarom, de szerintem te is jobban járnál, ha nem az igazgatóhoz rángatnálak be ilyenkor.
Ugyan azért, amit csinált, eredetileg nem akartam valami nagy büntetést adni, maximum egy kis festményporolást, de az, ahogy válaszolgatott, nagyon nem tetszett, és ha ez így marad, akkor többre számíthat ennél. Nem vagyok egy édes aranyos navinés csillámpóni, aki eltűri az ilyen stílust.
Így aztán merőn néztem a fiú szemébe, várva, hogy méltóztasson végre érdemi információkat adni magáról, mielőtt még egyéb módon kellene fellépnem ellene. Na meg azt se felejtsük el, hogy itt nincs senki, aki látna, úgyhogy akár szitává is átkozhatom, ha nagyon felhúz. Milyen szép is lenne!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. április 6. 12:54 | Link

Lyra

A válaszom gondolom nem tetszett neki, mert elég keményen nézett vissza. Kedvem lett volna egy lépést hátrálni, de mögöttem volt a fal.
Kérdésemre hamar kaptam választ is, bár jobban jártam volna, ha nem teszem fel. Szóval prefektus. Már értem miért van itt. Ráadásul rellonos, ami még rosszabb. Újra megkaptam az előző kérdéseket egy kis kiegészítéssel.
- Te se járnál jól, ha felkeltenéd az igazgatót. -Jegyeztem meg csak úgy mellékesen. Oké, hogy velem van a baj, de a lány helyébe én inkább megvárnám, hogy reggel legyen. -Csak hogy örülj, levitás vagyok. Eric Chabot. Megfelel? -Még mindig féloldalas mosollyal néztem rá. Megfordult a fejemben, hogy valaki más nevét mondom, de nem ismerek másik Ericet, csak Weavert, de őt mindenki ismeri. Ráadásul a házvezető helyettesük is, szóval ezzel nem lett volna esélyem.
- Na, akkor most, hogy ezt megbeszéltük, folytathatnom végre az eddigi elfoglaltságom? -Fáradtan néztem rá, remélve, hogy most már békén hagy. Nem értettem, hogy miért volt ilyen szigorú, amikor csak a festménnyel szórakoztam, de azt egy mozdulattal vissza tudom csinálni, és senki sem tudta volna meg. Nem értem, minek ez a nagy felhajtás. Lehet, hogy csak rellonos, és szeret büntetni, de ennyiért?
A pálcámat szorongattam, valami új varázslaton gondolkoztam, közben a képet fürkésztem. Nem akartam újra megtáncoltatni, inkább valami mást, valami viccesebbet akartam. Olyat ami még talán a lánynak is tetszhet. Kinéztem egy másik képet, mert az előzőn lévő nőn nagyon az látszott, hogy mindjárt megkér valakit, hogy átkozzon meg engem. Ahhoz meg annyira nem volt kedvem. Kép van itt bőven, lesz miből válogatnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 6. 16:42 | Link

Eric

- Az igazgató megbízásából kell az olyanokat elkapni, mint te, szóval ne próbálj ijesztgetni, mert felesleges - vetettem oda a kölyöknek, miközben felírtam a nevét és a házát.
Aztán a pofátlan kérdésre kérdőn néztem vissza rá, azt latolgatva, hogy vajon ezt most komolyan gondolja-e, de nagyon úgy tűnt, hogy igen. Hát ez nem semmi, milyen pofátlan emberek vannak a világon! Ezek a mai elsősök tényleg nem tudják, mikor kell befogni a szájuk.
- Capitulatus! - mondtam fáradtan, majd mikor már a kezemben volt a gyerek pálcája, akkor odavetettem neki. - Most folytasd, ha tudod - aztán elraktam a pálcát.
Pár pillanatig töprengtem, hogy milyen büntetést adjak neki, aztán végül eszembe is jutott valami jó.
- Rongálásért és pofátlan viselkedésért kapsz büntetést. A feladatod, hogy pálca nélkül takarítsd le az összes portrét az emeleten. Miután végeztél, jössz és szólsz nekem, én ellenőrzöm, és visszakaphatod a pálcád. Máskor pedig gondold meg, hogy hogyan viselkedsz a nagyobbakkal - vetettem rá még egy unott pillantást.
Megfordultam, hogy ott hagyjam a srácot, de még eszembe jutott, hogy egy ilyen marék-lepke eszű kölyök talán nem tudja, hol keresse a prefektusokat.
- Castle-t keresd a rellonban - vetettem hátra még, mielőtt eltűntem volna egy sarok mögött, hogy folytassam a járőrözést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2013. június 15. 20:42 | Link

[Hedvig]

Már pár hete itt élek a kastélyban és be kell vallanom - bár erről előre nem voltam megbizonyosodva - egész kellemes a lét itt. Kicsit körülményes, hogy pont egy tanév közepére csöppentem ide, de mit lehet tenni? Az órákra így is bejárok, szinte ez az egyetlen követelmény, meg persze annak a pár szabálynak a betartása, amit amúgy is betartanék. Mint hogy alkohol és kábítószer fogyasztása tilos.
- Ki az az eszement, aki ilyesmiket tenne?! - mormogom nemlétező bajszom alatt. Bár már elkezdtem feltérképezni az iskola területét még mindig nem volt időm a folyosók, termek és szobák töredékének felkutatására sem, inkább tanultam ehelyett, jobb később mint soha, de én mégis előbb csinálom meg amit lehet, így sokkal könnyebb beosztani az időmet és végül több szabadidőm is marad, mint azoknak, akik csakúgy, minden tervezés nélkül élik az életüket. Ma viszont van egy üres órácskám, szóval elindulhatok a Levita tornyából felfedezni a terepet, kíváncsi vagyok mi mindent tartogat még számomra ez az óriási kúria. Farzsebemben ott a pálcám, bármikor szükségem lehet rá, bár még nem nagyon sajátítottam el semmilyen varázslatot, ha valami rám támadna, az őrült  hadonászással sikerülne pár másodpercre meghátráltatnom a lényt, vagy akármit. Remélem.
Pár perc bolyongás után egy nagyobbacska ajtó elé érkezek. Meg kell fontolnom, vajon érdemes-e belépnem, belülről furcsa neszek szűrődnek ki - bízom benne, hogy semmilyen veszély nem fog fenyegetni odabent. Pár másodperc hezitálás után benyitok és átlépem a küszöböt. Bent káosz és felfordulás fogad, a falakon mintha átsuhanó árnyakat látnék, kisebb-nagyobb képkeretekbe bezárva, mindenfelől zajok szűrődnek ki, néhány helyről suttogást, máshonnan kiabálást hallok, ötletem sincs, hogy mi lehet a hangok forrása. Ahogy közelebb lépek az egyik falhoz, sejtésem beigazolódni látszik - ezek azok a porték, melyekről már annyit hallottam! Elméletileg képesek kommunikációra, környezetük érzékelésére és mozgásra a festményrendszereiken belül. Elképesztő. Úgy döntök megvizsgálom, hogy tényleg igaz-e az összes dolog amit hallottam, így egy öregebbecske hölgy  elé állok és megszólítom.
- Elnézést, Bence vagyok, Lengyel Bence, és az lenne a kérdésem, hogy hall-e engem...? - elég szeleburdinak tűnhet a kérdés, feltételezem, de már kimondtam, nem vonhatom vissza.
Utoljára módosította:Lengyel Bence, 2013. június 29. 15:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Groszeibl Hedvig
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 15. 21:17 | Link

Bence.

A piknikező tisztás után visszamentem a szobámba az órarendemért megnézni, hogy milyen órára kell mennem. Persze az utolsó pillanatban indultam el oda is, mert mire megetettem müzlit, összeszedtem a cuccaimat és előkerestem a taláromat már javában folyt az óra. Újra kirohantam a lelkemet egészen az adott tanteremig. Ott az ajtó előtt ki fújkodtam a levegőt majd visszatartott lélegzettel átléptem a terem küszöbét. Nem fogadott valami kellemesen a tanár, de teljes mértékben megértettem. Nem volt szép dolog annyit késni az óráról. Helyet foglaltam gyorsan egy lány mellett kiraktam az asztalra a cuccaimat és onnantól kezdve teljes bedobással odafigyeltem az órán.
Hamar vége lett a tanításnak, a végén a tanár magához hívott, elmondta milyen könyvek kellenek, és mik kellenek még pennán és papíron kívül. Megnyugodtam, hogy nem sorolt fel sok mindent. Azt terveztem hamar elintézem a könyveimet s a könyvtárból kiveszem őket, de félúton eszembe jutott, hogy nem csak egy órám van. Így hát felkutattam a tanáraimat-mindenkit megkérdeztem miket szerezzek be és miután ezekkel végeztem indultam a könyvtárba. Persze egy percig se jutott eszembe, hogy kéne valami táska a könyveknek. Szóval táska nélkül mentem a könyveimért.
A könyvtáros mindenben készségesen segített az összes cuccomat kipakolta az asztalra, amíg töltögettem a papírokat. Amint mindennel végeztem valahogy az ölembe vettem őket, sőt még a könyvtáros is pakolt a stóc tetejére könyveket. Pont annyit, hogy előre még kiláttam, de azt, hogy hova lépek ezt már nem tudtam nézni.
Jó pár folyosót megjártam így könyvekkel a kezemben. Párszor eltévedtem, de útba igazítottak.
Nem is figyeltem merre mentem. Csak akkor figyeltem fel, hogy hol is lehetek, amikor hangokat hallottam az egyik folyosóról ahova éppen be akartam menni. Gondolkozás nélkül lenyomtam a kilincset és átléptem a küszöböt. Minden festmény össze vissza beszélt marha nagy sületlenségeket. De még ez sem terelte el a figyelmemet a sétálásról. Imádkoztam, hogy legyen valaki a folyosón, aki majd segít elvinni nekem pár könyvet. Pár lépés után meg is pillantottam egy fiút, aki az egyik festményt éppen akkor szólította meg. Újra a megszokott fülig érő vigyor jelent meg az arcomon és tempót váltottam. Ám a földet nem néztem. Már majd nem ott voltam a fiú mellett, kb olyan kettő méterre lehettem, amikor valahogy egy banán került a földre és én meg telibe ráléptem és megcsúsztam rajta. A könyveimet azon nyomban eldobtam és a sarkamon csúsztam tovább, amíg bele nem ütköztem az idegensrácba. A homlokom koppant egyet a vállán a könyveim hangosan landoltak a padlón, némelyiknek kijött pár lapja, azok szanaszét szálltak a folyosón.
- Aucs. –motyogtam halkan és a homlokomat dörzsölgettem. Nem is foglalkoztam a fiúval hamar körülnéztem és pár másodpercre lefagytam a látványtól. Tátott szájjal figyeltem a földön heverő porfogókat. Aztán megcsíptem magam és boci szemekkel néztem az idegenre.
- Ne haragudj, nagyon sajnálom. –megvakartam tarkómat majd újra megsimítottam a homlokomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2013. június 29. 17:33 | Link

[Hedvig]

Kérdésemre a hölgy így válaszol:
- Mit gondolsz, talán megsüketültem, fiacskám? Lehet, hogy öreg vagyok, de szenilis még nem! A legutóbbi diák, aki itt járt még nem volt ilyen...
Vajon hogy működnek az ilyen festmények? Először megfestik és utána megbűvölik, vagy már eleve bűvölt ecsettel és festékkel vetik őket vászonra? Millió kérdés kavarog a fejemben, de mire elkezdeném feltenni őket, az alak már régen máshol jár. Valószínűleg megsértettem azzal, hogy nem figyeltem rá eléggé, ezek a festmények fennhordják az orrukat... Ahogy megfordulok, hogy másik képet keressek, akitől válaszokat kaphatnék, koppanást érzek a vállamon, egy lány jött nekem, szinte a semmiből. Bár nyilván eddig is ott volt, csak nem vettem észre...
- Semmi gond - mondom és rámosolygok. Nem akarok gorombának tűnni, remélem nem bennem bukott fel az ismeretlen. - Jól vagy? - ezt sem felejtem el megkérdezni, hiszen a lány dörzsölgeti a homlokát - feltételezem fáj neki... ahogy lenézek a földre azonnal megakad a szemem egy banánhéjon, valószínűleg ez okozhatta az idegen esését. Ezek a könyvek sem voltak eddig itt - gondolom, nagy eséllyel a szőkeség ejtette ki kezeiből, mikor elcsúszott. Ahogy lehajolok és elkezdem felszedegetni a könyveket - hiszen ki ne segítene egy bajbajutott társán? -, egy elég buta kérdést sikerül feltennem neki.
- Te is ide jársz? - igen... valószínűleg ide jár. Különben miért sétálna az iskola folyosóin?! Befogom a szám és a beszéd helyett inkább a feladatomra koncentrálok, már legalább a könyvek negyedénél járok, mikor valahonnan - komolyan ötletem sincs honnan - nagy fuvallat támad és a már eleve teljes rendezetlenségben lévő lapokat szanaszét sodorja a földön.
- Vicces hely ez, nemde? - csúszik ki a számon, ahogy megpróbálok elkapni egy, még a levegőben lévő lapot, természetesen sikertelenül. - Egyébként mi a neved? - végre sikerült valami értelmeset kérdeznem! Képzeletben hátba veregetem magam, ahogy újra lehajolok felvenni a köteteket.
Utoljára módosította:Lengyel Bence, 2013. június 29. 17:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 10. 17:48 | Link

Roland

Úgy érzem, nem tudok megmaradni egy helyben. Nem tudok csak úgy ülni a szobában, vagy a KH-ban, valamerre mennem kell. De hová? Csaj ez az egy bökkenő van az egészben, hogy nm tudom merre menjek. Most nincs kedvem kimenni a kastélyból, ahhoz még túl meleg van, így olyan helyet kell választanom, ami a falakon belül van.
Könyveim közül előveszem az egyik mangát, amit már elég rég olvastam, hogyha valahol mégis megállnék, ne unatkozzam. Elindulok a levitából, de nem is figyelem merre megyek, csak a lábam visz valamerre, egyre távolabb a Levita háztól. Közben a könyvet is elkezdem olvasni, de azért néha-néha felnézek, nehogy nekimenjek a falnak, oszlopnak, vagy egy iskolatársamnak...Vagy ami még rosszabb, egy tanárnak, szerencsére mindezek nélkül megúsztam, úgy nagyjából húsz percet, míg különös zajokra nem lettem figyelmes az egyik folyosó irányából. azt hiszem egyszer vagy kétszer voltam már ott, de csak átutazóban, és nem is figyeltem meg különösebben az ott lévő festményeket, de szerintem itt az ideje. Becsukom a mangát is, és lassan elindulok a folyosó felé, majd mikor belépek, egyből a festményeket kezdem nézni. Sok különféle portré és kép van ott. Van amelyiken verekednek,ami speciel a folyosó másik végében van, és csak a hangokat hallom, de azok arra adnak okot. Minden késlekedés nélkül elindulok afelé a kép felé, és nem is figyelek a lábam elé. Pedig ez nagy hiba, mert egy víztócsa van előttem, amit én persze nem veszek észre, és sikeresen elcsúszom. Egy halk sikoly kíséretében a földre esem, és a könyv is messze repül el tőlem, mire a legtöbb kép elhalkul, és engem figyel. A szemtelenebbek még ki is nevetnek, amit én csak némán tűrök, mert valamiért nem tudok felállni, pedig most legszívesebben elszaladnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 10. 18:05 | Link

Keiko

Roland már nagyon unatkozott. Már nem kötötte le semmi. Hiába próbált meg könyvet olvasni vagy edzeni. Mindent abbahagyott mert a meleg most őt is nagyon megfogta.
Úgy gondolta elmegy sétálni a kastély falain belül. Megnéz egy pár képet, mutogatja izmos testét. Gondolta magában.
El is indult és hangos nevetésre lett figyelmes a folyosón. Elindult hát arra megnézni mi történik. Amikor odaért a folyosóra, látta ahogy egy lány ül egy tócsában és mindenki nevet rajta. Rossz érzés öntötte el a testét így odaszaladt a lányhoz, mindenki meglepetésére.
-Jól vagy? Nem esett semmi bajod?-kérdezte ijedten.
A többiek még mindig meglepetten néznek és sunyiban nevetnek szegény lányon.
-Bárcsak ti estetek volna fel így, és most rajtatok lehetne nevetni.- Mormolta, lehet kissé túl hangosan is mert hirtelen mindenkinek lekonyult a mosoly és lenéző pillantást vetettek a földön ülő lányra és Rolandra.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. augusztus 19. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 10. 18:24 | Link

Roland

Nevetnek. Egyre hangosabban nevetnek,azok a goromba képek. Meg az eleinte kedvesnek tűnő öregasszonyok is halkan kuncognak,és ez nagyon nem tetszik nekem. Elakadt a szavam is, és már sírni lenne kedvem, de nem, nem sírhatok, akkor talán csak még jobban nevetnének. Olyan érzésem van, mint pár éve, mikor a zenesuliba jártam. Ott is mindig kinevettek, és ez pont ugyanúgy fáj, mint akkor. De talán ez megalázóbb is, ért ezek csak festmények, mégis engem nevetnek ki. Egyszercsak elhalkulnak, mert egy fiú lép be. Na tessék, még egy valaki, aki kinevethet. De nem, szerencsére nem teszi, hanem aggodalma arccal, szól hozzám.
- N-nincs semmi baj, jól vagyok, csak el csúsztam. - Felelem egy halvány mosoly mellett, majd megpróbálok felállni, de nem megy. Először csak a feltérdelek, aztán megpróbálok ráállni a lábamra, de nem megy, mert nagyon fáj a bokám, így visszaesem a földre. Talán kibicsaklott a bokám, vagy rosszabb. De nem akarom a falra festeni az ördögöt, így nem gondolok rossz dolgokra.
- Tudnál segíteni? - kérdezem kicsit aggodalmas fejet vágva, és kezemet a bokámra teszem. - Azt hiszem kibicsaklott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 10. 18:51 | Link

Keiko

Roland megijedt amikor a lány megpróbált felállni és azzal a mozdulattal visszahuppant a földre.
-Segíteni? Persze!-Ahogy ezt kimondta felkapta a lányt. A karjain megfeszültek az izmok.
-Remélem nem gondoltad hogy lassú járműben sántikálunk el valahova. Mond hova mennyünk és már viszlek is.-mondta már kicsit lazábban egy édes mosollyal egybekötve.
A képeken látszott a meglepődés ahogy Roland simán felkapta a lányt.
-Egyébként hogy hívnak? Melyik házba tartozol?
Tette fel a kérdéseket az ifjú aki közben elindult a folyosó eleje felé remélve hogy a lány is arra felé szeretne menni. Roland megpróbált figyelni a lába elé nehogy valamiben felessen és a lánnyal együtt repüljön egyet a folyosón.
Ahogy elmentek a képek mellett hallani lehetett a sugdolózást.
"Nézd, milyen izmos! Hogy feszülnek az izmai.."
Roland egója a fellegekbe emelkedett.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. augusztus 19. 19:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 10. 19:12 | Link

Roland

Kicsit - nagyon - meglepődöm, mikor felkap a srác, és ez arcomon is meglátszik. Igen könnyedén fel tudott emelni, bár nem csoda, mert én sem vagyok olyan nehéz, és ő sem vézna, aki nem bírna el. Különösebben nem izgat mennyire izmos, és az igazat megvallva jobban örültem volna, ha Rufus jött volna, nem pedig ő, de végül is így sem rossz. Ki tudja meddig ültem volna még ott, ha ő nem jött volna, szóval köszönetet kéne neki mondanom. Karomat összekulcsolom a nyaka körül, úgy kicsit biztonságosabb, mert úgy biztos nem fogok leesni. Nem mintha nm bíznék meg benne,de jobb az óvatosság.
- Csak tétel le egy padra. - felelem egy mosoly kíséretében. - ha egy kicsit, pár percig pihentetem a lábam, utána már el tudok menni magamtól is a házamig. - Mondom, majd eszembe jut, hogy nálam egy könyv is volt, s szememmel azt kezdem el kutatni.
- Várj, a könyvem. - Mondom, miközben tovább kutatom, hogy hová is eshetett az esés következtében.
- Keiko vagyok, és levitás. És te? - kérdem, és egy mosolyt küldök a srác felé. Majd kicsit megmozgattam a bokám. Mozog, és nem faj olyan nagyon, szóval biztos nincs semmi különösebb baja, egy kis pihenés, és rá is tudok állni. Ebben biztos vagyok. Ezen a gondolaton elmosolyodom, mert közben arra us rájövök, hogy valami ragadt rámanyám tudásából is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 10. 19:29 | Link

-Rendben. Akkor keressünk egy padot. Egyébként én Roland vagy és Rellonos.-mosolyog Roland egyenesen Keiko szemébe.
Nem igazán tudott mit mondani.
-És nem izgulsz a közeledő vizsgák miatt? Vagy sima ügynek tűnnek?
Húhh de meleg van. Gondolta magában. Ha eljutunk egy padig, kimegyek futni.
-Nincs kedved kijönni velem az udvarra? Bár lehet nem tenne túl jót a lábadnak.
De ha van kedved azért kijöhetnél velem. Nem igazán találtam itt barátokra még és elég unalmasak az esték.
-Mondta egy kacsintással egybekötve.
Vajon mit gondol rólam ez a lány? Biztos egy kigyúrt idiótának tart. Vagy lehet nem is érdekli őt, hogy hogy nézek ki. Megkérdezzem tőle? Áhh inkább nem. Még a végén azt gondolja hogy bejön nekem.-Gondolta magában Roland de elhessegette a feje körül a gondolatokat és gyorsabbra vette a tempót.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. augusztus 19. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 10. 19:54 | Link

Roland

- Rellonos? - kérdezek vissza. - Ahhoz képest nagyon kedves vagy. - Mondom egy mosoly mellett. Tudtommal a rellonosok itt azok, akik nem olyan kedvesek, de persze vannak kivételek,és valószínű, ő is egyikén kivétel.
- Egy kicsit igen, de úgy érzem, elég sokat tanultam, hogy sikerüljön - Felelem egy mosoly kíséretében. - De mondták már nekem, hogy nem olyan nagy dolog ez az egész vizsga, szóval annyira nem aggódom emiatt.
Nem tudom, hogy most mit gondolhat Roland, mert arcáról megtudom most semmit sem leolvasni. Kicsit fura, hogy még nem talált barátokra, talán nem olyan nagyon barátkozós típus. Vagy mások nem akarnak vele barátkozni. Ki tudja, talán még új itt, és nem volt még ide barátkozni. Ki tudja? De nem ronda, sőt.... szóval biztos sok barátja lesz majd.
- Hogy-hogy? Nemrég érkeztél a suliba? - kérdezem kíváncsian. - Igen, szívesen kimennék az udvarra, de talán még egy kicsit várnék. - mondom egy barátságos mosoly mellett. - Szívesen összebarátkoznék veled... deee... hallottál már a rellonosok és levitások közötti kis különbségről. Vagyis a két ház elvileg nincs olyan jóban egymással. - folytatom egy már kicsit bátrabb mosoly mellett.  Persze ezt csak úgy mondom, mert nem szeretném, hogy ezt szó szerint elhiggye, mert tényleg összeszeretnék barátkozni vele, de csak barátkozni, semmi több.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 10. 20:10 | Link

Igen pár napja érkeztem csak. Épp ezért félek kicsit a vizsgáktól. Mert nem túl sokat sikerült még tanulnom. De remélem sikerülni fog. És épp ezért is megyek majd ki futni kicsit ha hűl a levegő. Hogy felfrissüljön az agyam és mehessen a tanulás késő estig. -Mondta Roland egy apró mosoly mellett.
-És egyébként van barátod?
Te jó isten, mit csinálok. Ezt nem akartam.
-Mármint a suliban, akikkel elvagy. -Mentette ki magát Roland.
Még a végén azt gondolja hogy bejön nekem és nem fog velem barátkozni. Kell nekem megszólalnom. -Gondolja magában.
Keiko nem nehéz, de már kezd zsibbadni Roland karja és lehet ez meg is látszik rajta. Úgy érzi mintha csomó kis hangya mászkálna a karjában.
-Remélem gyorsan találunk már egy padot-Gondolja magában.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. augusztus 19. 19:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 10. 20:26 | Link

Roland

Ahogy sejtettem, mégcsak nemrég érkezett, így már nem is csodálkozom, hisz nekem is nehezen indult ez az egész.
- Hát, nem épp a legjobb időpontban jöttél ide, de ne aggódj, ha bízol magadban akkor sikerülni fog. - Na, pont én beszélek ilyenekről, akinek - vagyis nekem - néha semmi önbizalma sincs. De ez van. Én beszélek ilyen dolgokról, közben én magam nem vagyok képes betartani azt, amit mondok.
- Öhm.... - egy kicsit zavart arcot vágok, mert nem értem, hogy ezzel most mire akár célozni. Ennek két lehetséges megoldása lehet, de az egyik az biztos nem lehet, mert hát miért is? A második megoldási lehetőség az igaz, és ezt a következő mondata, amivel kiegészíti az elsőt, bizonyítja. - Öhm, igen, van egy pár barátom. Végül is itt elég kedvesek az emberek, szóval itt a barátkozással nem voltak nagyobb gondjaim.
- Öhm... - Nézek körbe egy pad után kutatva. - Nézd, ott van egy pad. - mutatok a pad irányába,és elmosolyodom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 10. 21:09 | Link

Keiko

Rolandnak igazi megkönnyebbülés volt padot látni.Azonnal a pad felé vette az irányt és ahogy odaértek a lányt felállította rá így az magasabb volt nála.
-Szóval akkor izé, jössz velem vagy maradsz itt?-kérdezte Roland egy kisfiús nézéssel egybekötve.
-Egyébként remélem hogy a lábad holnapra jobban lesz. Hogy lehetett így elcsúszni?-Egy kis kacsintással és bájos vigyorgással próbálta viccesre fogni a kérdést.
-A vizsgával kapcsolatban pedig csak annyit hogy bízok magamban és tudom hogy sikerülni fog.-mondta
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 10. 21:32 | Link

Roland

Így, hogy a padon állok, és magasabbnak látszom Rolandnál, egy vigyor ül ki az arcomra. Mindig is kissebb voltam a velem egykorú gyerekeknél, és ez valamelyest zavar, nagyon, mert mindenkire fel kell néznem, az meg nem mindig jó érzés. Sokszor kívántam azt, hogy legyek legalább egy picivel magasabb, de ez eddig nem nagyon vált be. Bár szerintem még nőni fogok, mert apám is magas ember, és kb most vagyok olyan magas, mint anyám,és szerinte magasabb leszek nála.
- Igen, kimegyek veled. - Válaszolok az invitálásra, és egy barátságos mosolyt küldök Roland felé. - Óh, az biztos jobban lesz. - Legyintek, és egy kicsit megmozgatom a bokám. Már nem is faj annyira, mint az elején, szóval most már tuti nincs semmi bajom. - Csak nem figyeltem oda, és meg csúsztam abban a tócsában. - Mondom és halkan elnevetem magam. Lassan, Rolandban kapaszkodva leszállok a padról, és bár kicsit bicegve, de elindulok a srác mellett az udvarra vezető ajtó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 12:19 | Link

Natacha



Hihetetlen, hogy ilyen sokáig bírtam anélkül, hogy kitettem volna a lábamat a szobámból. De sajnos be kell ismernem, hogy nem szórakozás miatt voltak ennyi ideig, szinte bezárva. Azt hiszem stréber lettem, tanultam. Viszonylag nem is keveset. Vizsgaidőszak van, és muszáj átmennem. Eddig szerencsére már van két sikeres vizsgám, úgyhogy most úgy döntöttem egy picit kinyújtóztatom magamat, és lazítok. Kinéztem az ablakon, hogy megtudjam milyen idő van, mire számítsak mikor kilépek az udvarra, mivel szerintem senkinek sem lenne kellemes, ha kilépve a friss levegőre, egy hatalmas jégesővel találja magát szemben. Rendesen felöltöztem, majd elhagytam a már jól megszokott kis szobámat. Kezdek beilleszkedni, egészen megkedveltem a helyet, a folyosókon már látok ismerős arcokat, most már csak az a kérdés, hogy vajon nekik én is az vagyok-e, vagy ugyanolyan láthatatlan vagyok itt is, mint anno a Roxfortban. Azt nem élném túl. Tény,hogy kemény és határozott vagyok, de a magány az egyetlen egy dolog amitől félek, és általában mindig pont ez talál rám. Kissé elkalandoztak a gondolataim, és mire felészleltem, meglepetten vettem észre, hogy nem tudom hol vagyok. Tettem pár lépést előre, mikor egy hosszú folyosóval találtam szemben magamat, a falak tele voltak festményekkel. Egyedül voltam, mikor hirtelen egy éles fejfájás hasított belém, mivel szinte maximum hangerőn kezdett el ordítani pár festmény. Vettem egy mély levegőt, majd én is kissé felemelve a hangomat, elordítottam magamat.
- Pofa be! Nem érdekelt, hogy ki hallja, vagy ki látja, de sosem éreztem még ilyet. Azt hittem, hogy ott helyben fog felrobbanni a fejem, ami lássuk be, nem hiszem, hogy pozitívum lett volna a jövőre nézve. A festmények megdöbbenve néztek rám, mintha tekintetükkel azt akarnák nekem elmondani, hogy hogy képzelem azt, hogy félbeszakítom őket. Hát így. Nekik se tetszene, ha elkezdenék itt mindenféle hülyeséget kiabálni, ők lennének a legjobban felháborodva. Szerencsére mintha megijedtek volna tőlem, mivel halk sutyorgásba kezdek, én pedig az egyik festmény alá leültem, fejemet a falnak támasztottam, és nézelődni kezdtem. Még ez is jó pihenésnek, annyi minden után, amin az elmúlt hetekben keresztülmentem.
Utoljára módosította:Yvonne L. West, 2013. augusztus 24. 12:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 24. 12:53 | Link

Yvonne

Most egy kis kikapcsolódásra vágyom, de valahogy nincs kedvem kimenni friss levegőt szívni, inkább a kastélyban maradok, és itt csinálok valami jót, talán folytatom a kastély felfedezését, vagy keresek valakit, hogy azzal beszélgessek. Tanulni most egyáltalán nincs kedvem, épp eleget tudok már, ennél több úgyse fog menni. Utam most a kastély déli szárnya felé vezet. Bár ott már voltam, de csak nagyon kevés időt tudtam ott eltölteni, mert már akkor kezdett esteledni, és nem akartam büntetést kapni, hogy takarodó után még kinn járkálok a folyosókon. Mikor egy olyan részhez érek,ahol utolsó alkalommal nagy volt a hangzavar, ott megtorpanok, mert most hatalmas a csönd ahhoz a hangzavarhoz képest. Igaz, akkor csak gyorsan "átlibegtem" a folyosón,mert nem bírtam elviselni a hangos beszédet, de most talán esélyem van jobban megnézni a festményeket. Félve bekukkantok, és egy lányt veszek észre. Talán ő csitította el a képeket. Hát, ha igen, akkor bizony van vér a pucájában, azt meg kell hagyni. Induló hogy odamenjek ahhoz a lányhoz, sietős léptékkel, és nem is nézek a lábam elé. És ez rossz ötletnek bizonyult, mert valahonnan egy kisebb tócsa került elő, amiben én szépen elcsúszok, pont a lány lába elé.
- Szi... - csak ennyit tudok mondani, mielőtt még a földdel közelebbi kapcsolatba nem kerülök, aztán elkezdek nevetni magamon. Sorsán feltápászkodom, és a lány elé lépek. - Szóval, szia. Te csitítottad el ezeket a képeket? -kérdezem egy mosollyal az arcomon, mutatva a festményekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 13:24 | Link

Natacha


Csend és nyugalom vett körül, úgy éreztem magamat mint akinek nincsen semmiféle problémája. Ha jól számoltam ez az állapot, körülbelül 10 percig tartott, míg azután meg nem zavartak. Igen, ilyen az én formám, a sors mindig is kegyetlen volt a kicsi Yvonneal. Biztos csak irigy, ezért akarja megkeseríteni az életemet, olykor-olykor. Egy lány hatalmasat hasalt, és pont a lábam előtt ért földet. Ahogy végignéztem rajta, pár másodpercig csak meg voltam lepődve, utána viszont már próbáltam visszafojtani a nevetésemet. Elég viccesen bukott egyet. Elmosolyodtam, majd arrébb húzódtam, miközben a lány feltápászkodott, és zavarodottan fordult felém. Feltett egy kérdést, amit először alig hallottam, majd felálltam, hogy egy magasságban legyünk.
- Igen. Ha én itt vagyok, tudjanak már lakatot tenni a kis szájacskájukra, de most komolyan. Mondtam, kissé színészkedve és gúnyosan, majd legyintettem egyet, és elmosolyodtam. Most nem voltam "bunkó vagyok" módban, és szerintem a lánynak már így is kínos minden, az előbbi kis mutatványa után, nem akartam még jobban piszkálni. Pár percig csak álltunk egymással szemben, és egyikünk sem mondott semmit. A mögöttem lévő festmény halkan odasuttogott nekem valamit, valami olyasmit, hogy mondjak már valamit, mert ez még neki is kínos. Egy szúrós pillantást vetettem a "műalkotásra" majd vissza a lányra.
- Hallod, amúgy hatásos volt a belépőd. Egyben vagy még? Kérdeztem, próbáltam egy kis aggodalmat is mutatni, bár magamban nem nagyon érdekelt. Látszik, hogy nincs semmi baja, nem halt meg, nem fekszik még mindig a földön kínoktól sikítozva, úgyhogy látszólag semmi baja. Minek is kérdeztem meg. Hajamat hátradobtam, elkezdtem picit igazgatni, azzal is legalább elütöttem egy pár másodperc erejéig az időt, majd mikor végeztem, ismét a velem szemben, kissé félénken ácsorgó szöszire pillantottam. Olyan kis fiatalnak tűnt, kétség sem fért hozzá, hogy elsős. Persze, nem ítélem el az újoncokat, de nagyon ritkán elegyedek szóba velük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 24. 18:43 | Link

Yvonne

Ezt aztán szépen megcsináltad Natacha! Csak gratulálni tudok magamnak, amiért ilyen szépen lejárattam magam ezelőtt a lány előtt, aki egy pár évvel tuti idősebb nálam. Akkor nem lenne baj, ha legalább ő is eridonos lenne, de nagy valószínűséggel nem az. Ezt már csak a mondatból, meg úgy az egész kisugárzásából le tudom szűrni. Ha tippelnem kéne, akkor én a rellonra fogadnék, de hogy biztosra menjek majd megkérdezem. Majd valamikor, de nem most. A lány egész hanglejtése olyan, olyan nem is tudom pontosan milyen,de egyáltalán nem bunkó. Bár már elég közel jár hozzá, én inkább ilyen parancsoló, vagy felsőbbrendűséget kifejezőnek mondanám.
- Igazad lehet. - mondom és megeresztek egy félmosolyt. Aztán csak állunk itt egymás előtt mint két, nem is tudom mi. Kezd elég kínos lenni ez a némaság, na nem mintha nem hoztam volna már így is elég ciki helyzetbe magam, de ez az én formám. Egy olyan hét, vagy esetleg nap sem telik el anélkül, hogy ne hoznám magam gázos helyzetbe. Mondjuk akkor viszonylag jól járok, ha barátok előtt teszem ezt, mert akkor jót nevetünk a hülyeségemen,de ez most nem egy olyan alkalom. És most itt állok, mint egy néma... akármi. Már épp megszólalnék, de a lány megelőz.
- Hát, ez az én formám. Igen, nincs semmi bajom. - mondom, egy bájos mosollyal kísérve. - Amúgy a nevem Natacha. Elsős eridonos. - mutatkozom be mosolyogva, és kezemet nyújtom felé. - Ugye jól sejtem, hogy rellonos vagy? - kérdem meg végül. Igen, végre úgy érzem, hogy eljött ennek a pillanata is, és tovább nem kel ezen rágódnom. Persze csak ha elmondja, és mi.oka lenne nem elmondani. Nem úgy méz ki mint egy prefektus, szóval nyugodtan elmondhatja. Bár szerintem a prefektusok is elmondják a házukat, vagy tévedek? Hát még nem találkoztam prefivel, és szerintem nem is szeretnék egy jó darabig még. Hacsak nem barátilag, mert abban benne lennék. Na mindegy, most ez nem fontos. Most inkább a jelenre koncentrálok, és erre a lányra, aki itt áll előttem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 28. 11:23 | Link

Natacha


Szegény lányon látszott, hogy kissé zavarban van. Egy ekkora mutatvány után én is hasonlóan éreztem volna magamat, úgyhogy meg is tudtam érteni őt. A lány igazat adott nekem abban, hogy talán én vagyok itt az egyetlen, aki el tudta csendesíteni ezeket a nem is tudom miket, aminek felettébb örültem. Végre valaki aki elismer. Pár percig csak ácsorogtunk, majd a lány bemutatkozott. Egy kis ideig csak emésztgettem a nevét, majd mikor már úgy ahogy megjegyeztem, a lány felé nyújtottam a kezemet, hogy én is bemutatkozzam. Nem gyakran viselkedem így. Most túl normálisnak és átlagosnak éreztem magamat. Mindig is szerettem kitűnni a tömegből valamivel, ez eddig, kisebb-nagyobb sikerekkel összejött.
- Yvvonne, harmadikos. Mondtam, egy halvány mosollyal az arcomon, ami a lány következő kijelentésén, szélesebbre húzódott. Egy másodperc erejéig lepillantottam a földre, majd vissza a szöszire.
- Ezt eltaláltad. Ennyire feltűnő, ha valaki Rellonos, vagy sem? Mondjuk, tény, hogy egy emberről, itt a kastély falai között, a legkönnyebben azt lehet megállapítani, ha Rellonos. A többi számomra valahogy annyira összefügg. Nem nagyon tudom megkülönböztetni a maradék házat, csak tulajdonságok alapján. Emlékszem még, mikor engem soroltak be egy házba. A teszlek süveg két ház között vacillált, de amint behunytam a szememet, és vettem egy mély levegőt, már hallottam is amint kimondja, hogy Rellon. Én is ide osztottam volna magamat. Elképzelhető viszont az is, hogyha nem itt lennék, akkor valahol máshol is képes lettem volna a beilleszkedésre. Mindegy is, ezen nem éri meg gondolkozni. Nem akarok a múltban élni. Sok mindent elkövettem már ott, amire nem vagyok büszke, de én annak a híve vagyok, hogy fogadd el a múltadat, aztán lépj tovább. Gondolataim kissé elkalandoztak, az rázott vissza a jelenbe, hogy két festmény, felettem hangos pletykálgatásba kezdtek a kastélyban élő pár diákról. Egyikük neve sem volt ismerős, így feléjük fordultam, majd karba tett kézzel csak bámultam rájuk, hátha észreveszik magukat. Mikor a két festmény felém fordult, csak grimaszokat tudtak vágni, de legalább elhallgattak.
- Na azért. Hihetetlenek ezek a kis mocskok!Állapítottam meg hangosan, majd visszafordultam Natachához, és elmosolyodtam. Remélem nem vette zokon, hogy  megint nekiálltam intézkedni a csend miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. szeptember 28. 09:39 | Link

Aileen 2.0
Szeptember 28., délután fél öt körül


Megy a műsor, valamelyik portré kicsapta a biztosítékot egy másiknál és éppen szétüvölteni igyekeznek a folyosót nagy pofával. Ő részéről a földön ücsörög törökülésben és éppen idegesen túrja szét a haját. Fogalmazni. Egyszer még beleveri Mira fejét a falba ezért, ha senki nem látja! Fogalmazzon 500 szóban arról, miért jó egy plüssmackóval aludni. Hát tudja mit? Itt nyomdafestéket nem tűrő szavak következnek, úgy hogy ugorjunk is.
A kezében ott forgatja a tollát, ölében ott van egy füzet és ráírva két szó: "Dögöljön meg az összes plüssmackó!" . Csak az a difi, hogy szegény, ártatlan, kitömött plüss nincs hogy meghaljon, legfeljebb bedarálhatják, ha úgy hozza a szerencse. Viszont akárhogy nézi, ez a mondat nem ötszáz szó. Fogát csikorgatva üt egyet ököllel a falra, mire a portréalakok még hangosabban kezdenek sápítozni és most már rá. Egy ideig tűri az óbégatásuk, de aztán...
-Na most már kuss legyen!- Az intenzív kiáltás elég ahhoz, hogy egy pillanatra mindenki döbbent csendbe fojtsa az éppen a szájára kéredzkedő szitkát, aztán viszont -és ez a legelképesztőbb- ismét egymásnak esnek, hogy jó, hogy nem harapják át a másik torkát. Egy-kettő nem átall átvergődni ellenlábasa képébe és rögtön verni kezdik egymást "nem apád" alapon.
Sóhajt egyet, morogva odavágja a tollt meg a füzetet, kinyújtóztatja a lábait és egy hosszú pillanatig a portréalakok üvöltözését hallgatja csak. Ezután felhúzza a térdeit, rájuk fekteti két karját és vigyorogva beszáll a meccsbe.
-Te Henrik... Tudtad, hogy Aurora megcsalt Freddyvel? Csak úgy mondom, hogy a függöny mögött csinálták tegnap.- Jegyzi meg röhögve, mire a Henriknek nevezett alak bömbölve elkáromkodja magát, kiront a saját képéből és nekiesik a szomszédjában eddig a vitában bajtársaként funkcionáló Freddynek, valamint fél kézzel az utána csörtető Aurora haját is elkezdi tépni. A többi portrélakó hirtelen kiabálva kezdi biztatni a feleket, hogy verjék csak szét egymás arcberendezését, ő meg vihogva figyeli az eseményeket teljes lelki nyugalommal. Jó ez a folyosó; itt legalább mindenki őszintén meg van veszve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. szeptember 28. 19:42 | Link

Mihael

Céltalan kastélybeli sétáim során elég sok furcsa és érdekes helyre eljutottam már, de az a folyosó, amin épp sétálok nem fog bennem kellemes emlékeket hagyni. Hogy miért mondom ezt? Több okom is van rá. Elsőként az, hogy pokoli nagy lárma van itt, nem elég, hogy az összes festménylakó ordibál és megpróbálja letépni a szomszédja fejéről a parókát, de még a folyosón tartozkodó illető is úgy érzi, hogy a zajt, még nagyobb zajjal lehet sikeresen megszüntetni. Mi másért üvöltött volna fel? Na, de hát a lármát meg lehet szokni, és amíg átér a folyosón az ember, teljes mértékben ki lehet bírni, azonban a felkiáltó ember hagja ismerősnek tűnik, ez pedig a második okom arra, hogy megbánjam azt, hogy ezen az úton indultam el. Azonban most már nem fordulok vissza, a gyáva meghátrálás nem jellemző rám, legalábbis a legtöbb esetben.
Ahogy közelebb érek megállapíthatom, hogy sejtésem igaznak bizonyult: tényleg ismerem őt. Mondatait a folyamatos hangzavar miatt nem értem tisztán, csupán a nevem elhangzására figyelek fel. Furcsállom is, mert ritkán szólítanak a vezetéknevemen, ez csak akkor szokott előfordulni, amikor az emberek nem tudják, hogy angol szokás szerint használom a nevem. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy egyszerűen elsétálok mellette, mintha észre se venném, de végül győz a neveltetésem: úgy érzem, muszáj legalább köszönnöm neki.
A múltkori sértéseit még nem egészen sikerült elfelejteni, bár akkor én sem voltam kifejezetten türelmes és empatikus. Felhúztam magam olyasmin, amin egyébként más helyzetben nem szoktam. Ez alkalommal találkozásunk körülményei nem olyan rosszak, hiszen nem viselek rózsaszínt, és még egy csapda sem kapott el. Gyorsan fel is idézem magamban, hogy jelenleg mit sikerült magamra rántanom a kis sétámhoz. Lábaimra halványszínű koptatott farmer simul, öv helyett pedig egy fekete selyem kendőt kötöttem a derekam köré. Fehér színű felsőm nem látszik, takarja egyetlen fekete színű nagyobb ruhadarabom, ami egy bőrkabát.
Érdekes már az is, ahogy szert tettem rá. Hazamentem a nyárra, nagyanyám pedig úgy döntött elvisz vásárolni, valószínűleg fel akart vidítani, vagy legalább egy kis időre kiszakítani a depressziós állapotból. Nagyon rendes dolog volt tőle, az elején meg is mondta, hogy választhatok bármit, amit szeretnék, majd ő kifizeti. Csak aztán mindegy, mit vittem be a próbafülkébe, mindegyik ruhadarabot kicikizte. A végére rendesen felhúztam magam, és kiválasztottam két olyan dolgot, amit egyébként eszem ágában sem lett volna megvetetni vele. Az egyik ez a fekete bőrkabát volt, és igazából mostanra egészen megkedveltem, a másik az éppen rajtam lévő csizma. Ezzel borítottam ki igazán szegény mamámat, de hát mostanában nincs türelmem a többi emberhez. Az ominózus darab fekete színű, rövid szárú és teljesen tele van szegecsekkel, szerintem jól néz ki, és a csatok sem rosszak rajta, bár nem az én világom. Most is csak azért van rajtam, mert fáztam, és hirtelen ez tűnt a legmelegebb lábbelimnek.
Na, szóval mindenképpen jobban nézhetek ki, mint múltkor a sötét alagútban, kedvenc rózsaszín felsőmben. A srác is máshogy fest ilyen megvilágításban, borzas hajjal és bűzmentesen. De az arckifejezése és a stílusa továbbra is ugyanolyan, számomra cseppet taszító.
- Jé, csak nem samponmárkát váltottál? Bevallom egészen jó választásnak tűnik, a múltkorinak valahogy túl széles volt a hatásköre - azt a bűzt nehéz elfelejteni, akárcsak a beszólásait, de azért most kicsit jobb kedvemben vagyok, így a mondataim élét egy apró mosollyal próbálom elvenni. Nem viszem túlzásba a vigyorgást, épp csak megmozdulnak a szájzugaim, egy pillanatra felfelé görbülnek az ajkaim, majd a továbbiakban semleges arckifejezéssel szemlélem a földön ülő srácot.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2013. szeptember 28. 19:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. szeptember 29. 09:03 | Link

Aileen

Henrik éppen Freddy-t veri hullára, Aurora sikítozik a háttérben, a többé portrélakó üvöltve biztatja (többségében) Henriket (mivel ő áll nyerésre), de akadnak szurkolók Freddy javára is, aki éppen most visz be egy alattomos jobbhorgost. Aurora erre felvisít, hogy „Üsd, Freddy!”, majd megszeppenve saját merészségétől és nyelvbotlásától inkább helyesbít a „Ne hagyd magad, szívem!” ordítással. Még az öklét is vehemens energiával rázza meg. Eközben ő lassan a veséjét kiköpve röhög az egészen, hogy a könnye is potyog már.
Ám nemsokára érzékeli, hogy nincs egyedül a folyosón. Arrafelé fordítja a fejét, ahonnan az alak jelenléte „sugárzik” az agyába... és elhúzza kissé a száját. Bár, amikor meglátja Barbie mai szerelését, némileg enyhül az arckifejezése és „csak” zárkózottá válik. Pillanatnyilag nem zavarja a szintkülönbség, nem fogja szíven ütni, hogy fel kell nézzen a szöszi hajasbabára. Csendben elkezd imádkozni (ami nála nagyon ritka dolog!), nehogy megint valami túl értelmes beszélgetést folytassanak ők ketten körítve pár varázslattal, történetesen mondjuk átokkal. Egy pillanatra lehunyja a szemét, mert meg kell jegyeznie magában, hogy erre most nagyon nem fog ugrani. Az utóbbi napokban túlságosan hagyta, hogy elragadja a szarkasztikus, vagánykodós fele, így most sokkal nagyobb önkontrollra van szüksége, hogy azért mégse legyen erőszakkal eltávolítva idő előtt az iskolából. Mondjuk, mielőtt kioperálja Barbie egyik veséjét, vagy a máját.
-Téged pedig megtanítottak öltözködni, gratulálok. A bébiruha nem állt valami jól, szöszi.- Jegyzi meg, miközben feltápászkodik a földről, összeszedi a füzetét és a tollát, majd vet még egy lenéző pillantást a továbbra is verekedő festményekre és egy „chh” hang kíséretében hátat fordít. Magában közben megjegyzi, hogy a rózsaszín nélkül még normálisan is néz ki ez a csaj, sőt szőke. A szőkék valamiért a gyengéi.
-Ma nem akarod lekötözni magad szado-mazó módra?- Érdekes módon a gúny most hiányzik a hangjából, sokkal inkább unott. Még a haját is felborzolja egy adott ponton egy életunt arckifejezés kíséretében. Viszonylag gyorsan vált hangulatot, ami azt illeti, ha elvesztette valamiben az érdeklődését. Értjük ezt most a portrékra.
-Mit kaptál büntetésül Mirától?- Végre teljesen szembefordul Szöszkével és érezhetővé válik a röpke százkilencven centije, amivel büszkélkedhet testhosszilag. A hangjában némi érdeklődés is villan, sőt tartja a szemkontaktust is, mintha valóban foglalkoztatná a csaj büntetése. Lényegében csak az érdekli, rosszabbat kapott-e Barbie, mint ő.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. szeptember 29. 09:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. szeptember 30. 10:19 | Link

Mihael

A fiú láthatóan jól szórakozik a festménylakók verekedésén, én csupán egy fél pillantást pazarlok az alakokra, mások szenvedése vagy ostobasága sosem mulattatott. Azért feltűnik neki, hogy ott vagyok, felém is fordul, de arckifejezését látva logikus következtetésnek tűnik, hogy cseppet sem örül nekem. Viszont nem is kezd azonnal átkozódni, sem szavakkal, sem pálcával, így azért némileg jobb a helyzet a múltkorinál. Ráadásul ebben az időpontban büntetni vágyó prefektusok felbukkanása sem várható, ami számomra külön örömet jelent.
Úgy látszik legutóbbi találkozásunk óta tanult egy kis önmérsékletet, legalábbis a lehunyt szem, és a cseppet késői válasz arra enged következtetni, hogy első, hirtelen reagálását inkább visszanyelte, talán még számolt is magában, hogy nyugodtabban tudjon válaszolni. Ezt értékelem, el is döntöm magamban, hogy én sem fogok ugrani minden ellenséges megnyilvánulására, ha ő képes erre, akkor én is tanúsíthatok némi türelmet irányában. Így aztán az öltözködési stílusom cikizését egyszerűen egy vállvonással lerendezem. Igazából cseppet sem érdekel, hogy szerinte hogyan kéne öltözködnöm, végül is semmi köze hozzá, akár tetőtől talpig rózsaszín celofánba csavarva is mászkálhatnék.
Következő kérdésétől elég magasra szalad a bal szemöldököm, de megpróbálok nem túl lenézően állni a sráchoz, bár elég sok energiámba kerül, hogy továbbra is rendes maradjak. Na, jó nem rendes, de azért valami olyasmi.
- Bizonyára örülnél neki, ha lekötözném magam, de jelenleg nem szerepel a terveim között, hogy neked örömet okozzak - válaszolom, és már indulnék is tovább, de ekkor a fiú végre teljesen felém fordulva feltesz egy olyan kérdést, aminek nem csipkelődés a lényege, hanem az információszerzés. Talán okoskodónak tűnök, de ritkán tudom megállni, hogy ne reagáljak egy olyan kérdésre, amire tudom a választ. Így hát elodázom az indulásomat, és megszólalok:
- 500 szavas beszámolót kell írnom a karóra előnyeiről - egy pillanatra elhúzom a szám, nincs túlságosan ínyemre a feladat, de hát pont ez is lényege, elvégre büntetés - Neked mit kell csinálnod? - kérdezek vissza kíváncsian, érdekel, hogy a srác vajon mit kapott. Lehet, hogy az övé kreatívabb feladat, vagy esetleg tudományosabb, akkor lehetne irigyelni valamiért. Bár akár a magasságát is elkívánhatnám tőle, bár ki tudja, lehet, hogy csak hozzám képest tűnik ilyen nagynak, nekem sajnos nem sikerült túl magasra nőnöm. Viszont most, hogy tényleg rám néz, sőt a szemembe, megállapíthatom, hogy tényleg nem néz ki rosszul, ráadásul zöld a szeme, ami annyira ritka, hogy mindig rácsodálkozom, ha találkozom ilyen emberrel. Most azonban csupán a válasza érdekel, aztán ha nem marasztal, akkor indulok is tovább, elvégre nem a barátom, miről cseveghetnénk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. szeptember 30. 11:13 | Link

Aileen

A hülyéken mindig is jól mulatott és ezt nem is próbálta véka alá rejteni. Most is elfogja a vihogás, ha Freddy liluló fejére vagy Aurora grimaszos arcára kell néznie. Élvezet látni, ahogy főnek a levükben- mert ostobák. Utálja a hülye embereket alapból. Nyugodt szemlélődését egyrészt azért rekeszti be, mert megunja a műsort, másrészt „vendége” akad, méghozzá a múltkori Barbie képében és bizony azóta belátta, hogy több ész, kevesebb bosszúság. Bár ezt folyton belátja, miután elpattan a cérnája. Barbie után is tartott egy minimális eszmefuttatást és arra jutott, nem kellett volna annyira nagyon verekedést emlegetnie, mert minek? Nem az, lányokat sem esik nehezére meggyúrni, ha nagyon felhúzzák és a tag kiprovokálja, de ez a csaj nem arra ment, simán csak trógerek voltak a körülmények.
Mindegy is, mert most legalább normális göncben ette ki a fene a házából, akármi is legyen az (rózsaszínért megint ütött volna) és nincs lekötözve, bár utóbbit a szadista fele valahol sajnálja, a gunyoros meg vihogva lovagol rajta épp verbálisan.
-Kár, pedig már majdnem reménykedni kezdtem.- És sikerül elvigyorodnia, de ezúttal a gúny mérséklődik, mert speciel most nem is annyira szívat (na jó, szívat, de alapjáraton jobban is tudna), csak inkább elüti az idejét, míg megjön az ihlete a plüssmackók fontosságának taglalásához. Apropó medve... Jó, hogy van esze rákérdezni, mit kapott a csaj és az még hajlandó válaszolni is.
-Király. Én ötszáz szavas esszét kell írjak arról, miért jó plüssmacikkal aludni. Mira gondolom, nem fogja értékelni, ha beleírom, hogy cseszheti a medvéit, hozok neki igazit, ami széttépje, ha erre indul be.- Na igen, ezt elképzelni is vicces, hogy Mira bukjon a nagy barna medvékre, de még poénabb lenne, ha egy elkezdené kergetni körbe-körbe a kastélyban a prefektát. Spec most bosszúszomjas ezért a dilis büntetésért és bármit megtenne- gondolatban eddig-, hogy szenvedni lássa a kis aljas, sunyi büntetőgépet. Őt csak ne büntetgessék meg!
-Figyelj, frankón jófej leszek és bemutatkozok: Mihael a nevem. Mit szólsz, kislány, cserélünk büntetést? Nekem a karórák jobban fekszenek, te meg elég cukinak festesz arcban, hogy macikról írj. Na?- Nem hülyéskedik, elég csak az arcára nézni őőő... pár tíz centi magasságból. Komolyan gondolta a cserét. Olyan szépet, de olyaaat írna a karóráról, hogy csergőre húzná vele Mirát reményei szerint. Ahhoz most több kreativitást érez, mint a plüssök lélektanához.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. október 29. 14:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. november 1. 15:17 | Link

Mihael

- A remény hatalmas luxus, nem is értem, hogy a legtöbb ember, hogyan engedheti meg magának – sóhajtok a srác vigyorát szemlélve, miközben megpróbálok valamivel nyitottabban állni hozzá. Nemrég olvastam valahol, hogy a keresztezett végtagok a testbeszéd szerint zárkózottságot és elutasítást jelentenek, bizonyos esetekben pedig akár védekezést is.
Karjaimat jelenleg a melleim előtt összefonva tartom, csípőm és fejem egy kicsit megbillentve nézek fel a srácra, és bár sokkal magasabb nálam, testbeszédem és tekintetem erősen lenéző. Régebben sosem néztem le alapból embereket, mostanában azonban már oda kell figyelnem rá, hogyan bánok a többiekkel.
Hogy ne tűnjek ellenségesnek a számára, a bal kezemet csípőre teszem, a jobbal pedig a hajamat kezdem el piszkálni, de nem idegesen, inkább unatkozva. Közben azon gondolkodom a fiú zöld szemeit vizslatva, hogy vajon neki tényleg elég-e annyi, hogy egy lány viszonylag jól néz ki, és nincs rajta rózsaszín?
Bár az önértékelésem egyik pszichológus sem nevezné egészségesnek, de azért azzal tisztában vagyok, hogy nem nevezhetem magam rondának. Világszépe sem vagyok, inkább csak egy teljesen átlagos lány. A legtöbben a hajamra szoktak felfigyelni, ami az évek alatt szép lassan kiszőkült – hogy ez a betegségem miatt történt-e, vagy amúgy is szőke lennék, azt nem tudom – bizonyos fényviszonyoknál pedig vöröses csillogása van. Szóval egyértelműen nem vagyok az ilyen totál helyes fickók célpontja, hacsak nem a cikizésről van szó. A fiú pillantása és mosolya mégis mást ígér, amiből csak azt tudom leszűrni, hogy neki tényleg mindegy, hogy kivel vonul félre, csak az illető ne viseljen rózsaszínt. Vajon ezt már lehet fóbiának nevezni?
Közben a fiú elmondja a büntetését, ábrándozik egy sort arról, hogyan kéne a prefektust elintézni, majd végül a nevét is megtudom. Kapok egy félig-meddig rejtett bókot is, de valahogy a gondolataim jobban lekötnek, mint a mondanivalója.
- Mihael? Franciásan hangzik – jegyzem meg – Hogy írod?
Tudom, ez a legtöbb embert totál nem érdekelné, engem viszont az egészből valahogy pont ez fogott meg. Érdekesnek találom az iskolába járó külföldi diákokat. A legtöbben engem is annak gondolnak, mert a nevem alapján ítélnek. Pedig én csak félig vagyok angol, ráadásul életem nagy részét ebben az országban töltöttem.
- Nem hangzik rosszul a büntetéscsere, de én mégis visszautasítom. Tudod, nem rombolhatom az image-emet, én lennék itt ugyanis a „jókislány”. Azt hiszem, nem is szabadna veled mutatkoznom…
Most is, mint korábban, rajta áll, hogy hagy-e végre elmenni, vagy esetleg van még valamilyen mondanivalója.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. november 19. 02:01 | Link

Aileen

Gúnyolódunk, gúnyolódunk? Talán több szufla is szorult a rózsaszín árnyalat bajnokába, mint azt első ránézésre hinné az ember? Mindjárt odarohan, meg vissza. Na jó, annyira nincs lenyűgözve, de egy századmásodpercnyi halvány elismerés felgyöngyözött benne a visszaszólás hallatán. Aztán el is apadt.
-Na látod, ezért nem lehet neked valami sok. Még te sem jöttél rá a csavarra.- Kekeckedik még egyet zárásképp a gondolathoz. Valljuk be, elég nagyot nézne, ha tudná, miben töri a fejét szintén büntetést kapott partnere, sőt talán közölné vele, hogy nem, azért neki is vannak standardjai, de erre a színre csak úgy különösen allergiás családi háttértörténet miatt. Továbbá azt is hozzátenné, hogy a futó kalandok területén csak olyan nőkkel áll le, akik nem akarnak rögtön gyűrűt is és nem veszik komolyan a dolgot. De hát nem tudja, mi jár a szőke haj alatt, így Aileen is kevesebb lesz ennyi infóval. Nem mintha bármelyikük élete függne az ő nőízlésétől.
-Mert francia is vagyok.- Közli enyhe lesajnálással a hangjában. Mihael- mi másnak lehetne értelmezni, mint franciának? Persze ez is csak az egoizmusát mutatja, hogy elképzelni sem hajlandó más nemzetbeli Mihaeleket konkurenciaként.
-M-i-h-a-e-l. A c-t hajlamosak hozzárakni, de nem, nem úgy lettem anyakönyvezve.- A biztonság kedvéért kiegészítette, nehogy ez a lány is c-vel kezdje emlegetni a nevét papíron, ha valamilyen furcsa véletlen folytán úgy alakul, hogy le kelljen vésnie az ő nevét.
A büntetést még azért megkérdezi Aileentől és leszűrheti, hogy sokkal normálisabb feladat jutott ennek a csajnak, mint neki. Felajánlja a cserét, de elég gyorsan leszerelik. Ha nem, hát nem, ő nem erőlteti, csak most döntötte el, hogy marhára nem lesz leadva az a büntetés részéről.
-Akkor ne mutatkozz. Úgyse hinnék el, hogy nem jókislány vagy, ha nem a magamfajtákkal lógsz... kislány.- Megvonja a vállát egy gúnyosra méretezett vigyor keretén belül, majd hátat fordít és elindul az alagsor irányába papírostól-írószerestől együtt. Mára pont elég volt a lenéző kisasszonyból, valószínűleg az érzés is kölcsönös. Hm, vajon Miránál kiválthatná egy múltkorihoz hasonlóval a büntetőmunkáját? Megéri megpróbálnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 705
Összes hsz: 1157
Írta: 2014. április 3. 22:03 | Link

Keith


Ormótlanul nagy fej, kurta lábak, és indokolatlanul cuki tekintet párosul a fekete sörényű oroszlántesthez. Tüdüp-tüdüp, tüdüp-tüdüp, vágtázik Zordon a kastély folyosóján a Trónszirt helyett, és tökéletesen igazságtalannak érzi helyzetét, hiszen ő nagy, erős, és félelmetes, és különben is azt ígérték neki, hogy majd jól elküldik Mufasza helyett uralkodni, mert az ő ideje is, meg Szimbáé is, meg Kiara kandúrkájáé is lejárt. Erre mi történik? Elkészítik pöttömnyi, aránytalan plüssfigurának, és elküldik egy kastélyba. Az élet határozottan kegyetlen, és igazságtalan is! Arról nem is beszélve, hogy hiányzik a kedvenc gombolyagja, amit váltig állították, hogy örökre vele maradhat, amikor épp kitömték... Talán panaszt kellene tennie a plüssgyártó hatalmasságok legnagyobbikánál!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 21 22 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium