34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gróf-Vinkó Rómeó
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Labrador puppy
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 70
Írta: 2022. szeptember 6. 19:51 | Link

Ivanich R. Benett
Átváltozás utáni napon
.




A gyengélkedő szóra grimaszba torzul arca. Talán kicsit túlságosan is sokat látta már azt a részét az iskolának az évek során. A kötelező pofaviziteken túl gyakran kísérték be rosszullétekkel a telihold után és előtt, meg a " véletlen" szerzett sérülések zömét is ott szokták ellátni. Imádja a szélesen mosolygó, anyáskodó gyógyítókat, szó se róla, de már kezd lelkiismeretfurdalása lenni amiatt, hogy folyton vele kell foglalkozzanak.
- Nem olyan nagy dolog. A szervezetem lassan regenerálódik. A gyengélkedőn is ugyanezt fogják csak mondani - ebben teljesen biztos, hiszen sokszor mondták már neki ott ezt, pont ugyanezekkel a szavakkal.
- Sőt, lehet lassan kapok egy táblát a nyakamba tőlük azzal a felirattal, hogy "Ha látod rogyadozni csak kerüld ki jobbról és haladj tovább " - elvigyorodik saját poénján, szabad kezével húzva egy vonalat mellkasa elé, ahol a tábla lifegne.
A sóhajra kicsit lejjebb konyul az a vigyor, helyette kíváncsian figyeli a varázspálca okozta varázslatot. A kulacs előbb kilebeg gazdája kezébe, utána vízzel telítik meg.
- Menő varázslat - jegyzi meg, elfogadva a kulacsot. A sok ácsorgás meghozza a hatást, kezd kicsit jobban lenni, így kiegyenesedik, hátát vetve a falnak.
- Nincs, csak egy bájital van nálam ami enyhíti a tüneteket - mondja lelkesen, mielőtt ajkához venné a kulacsot, hogy pár kortyot igyon belőle. Kicsit ügyetlen, talán a rosszullét maradéka miatt, a víz kifolyik ajka szélén és lecsorogva nyakán csinosan átáztatja ingét.
- Oh, hoppá , tessék, inkább visszaadom - elhúzza száját és vissza nyújta a palackot, másikkal nagyban próbálja törölgetni az ingét, mintha az bármin is segítene.

Utoljára módosította:Gróf-Vinkó Rómeó, 2022. szeptember 7. 12:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Színjátszó vezető


still alive
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 533
Írta: 2022. szeptember 7. 01:44 | Link

Rómeó

Nem tetszik, hogy ennyire makacs természete van. Tudom, hogy speciális eset, ezért próbálok tapintatos lenni vele anélkül, hogy nyíltan kellene megfogalmaznom az aggályaimat, rákérdeznem a körülményeire, és társai. Nem hiszem, hogy jó néven venné. Így meg kicsit olyan, mintha tabut játszanánk. Hülyének nézhet, ha beadja nekem az egyszerű rosszullét meséjét, amit így nyilvánvalóan nem tudok elfogadni. Mindaddig nyugtalanítani fog, hogy mi van vele, amíg újra megerősödik.
- Gondolom, nem lehet könnyű... - szegezem le a fejem egy pillanatra. Egy kicsit rosszul érzem magam, elvégre semmilyen épkézláb tanácsot nem tudok adni neki. Biztosan hallott már egy sor okoskodást, kioktatást, én meg nem vagyok abban a helyzetben, hogy átérezzem azt, amin neki minden egyes teliholdkor keresztül kell mennie. Nincs semmi, amivel szolgálhatnék, a támogatásomon kívül. - Azért az mégsem elvárható. Jobb félni, mint megijedni - furcsának tartom, hogy egy ilyen szomorú dologról viccelődve tud beszélni, de csodálom is emiatt. Kérdés, mennyire őszintén gondolja így valójában, szerintem csak próbál kifelé erősnek látszani.
Örülök, hogy jobban kezd lenni. Látszólag használ a víz, igazából valami ülőalkalmatosság kellene, de a folyosón abból nemigen van. Elmosolyodom attól, hogy leissza a ruháját, majd a kulacs száját egy újabb pálcaintéssel fertőtlenítve visszapakolok a táskámba.
- Első évfolyam, elég alapvető bűbáj - nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg szerényen, egy kicsit azt is sugallva, hogy azért ettől a szinttől nem kell lehidalni, bár nagyon azon vagyok, hogy jó pálcaforgató váljon belőlem. - És azt bevetted, aztán mégse hatott eléggé? - faggatom tovább. - Ja, még lélegezz mélyeket. Sétáljunk egy ablakhoz, ahol jönne rád egy kis friss levegő, gyere - javaslom neki, amint intek, hogy tegyünk meg pár métert a legközelebbi nyílászáróig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf-Vinkó Rómeó
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Labrador puppy
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 70
Írta: 2022. szeptember 7. 21:40 | Link

Ivanich R. Benett
Átváltozás utáni napon
.




A kijelentésre elhúzza a száját. Leginkább azért, mert sajnálja, hogy belerángatta a másikat. Nyilván nem könnyű neki és sohasem lesz az, még akkor sem, ha az ember alapjáraton egy remekül alkalmazkodó faj. Lassan, hat év után rutinba fordul az egész ciklus. A falásrohamok, a napok kényszeres átalvása, a kegyetlen átváltozás és az azt követő fájdalmas regenerálódás. Mégis biztos benne a fiú, hogy ahogy dagad a hold, mindig rettegés fogja majd el attól a naptól, amikor teret kell engednie a fenevadnak.
A víz valamennyit segít, a folyadék kicsit kitisztítja a fejét és meggyőszi Rómeó testét, hogy a fiú nem egy hánykolódó hajópadlón áll, hanem szilárd kövezeten.
Illetve az a hideg is észhez térítő, amit az ingére loccsant víz idéz elő. Kicsit megdörzsöli, bár sok értelme nincs, csak akkor áll le, mikor a megjegyzést hallja a varázslatra.
- Tudom, de...menő, hogy tudod... mindegy - megrázza fejét. Ismeri a varázslatot, ismeri a mozdulatot amit vele kell végezni és a hangsúlyt, ahogy ki kell mondani. De ismeri a csalódás érzését is, ahogy sohasem akart engedelmeskedni.
- Há izé...ami azt illeti nem vettem be - zavart nevetéssel túr hajába  - Azt hittem képes leszek nélküle is átvészelni a napot - ismeri be mielőtt ellökné magát a faltól teljesen kiegyenesedve. Ha Benett is elindul akkor Rómeó is az ablak felé. Picit lassú, de arcáról nem olvasható le fájdalom és a falat sem fogja kezével. Jól esne neki a támasz, mégis, valahogy úgy érzi, hogy bizonyítania kell a mellette lévőnek, hogy nem egy nyomi aki járni se tud rendesen.
- Viszont a bájitalt nem lehet csak úgy meginni. Enni is kell hozzá - előre néz, fél Benett esetleges megrovó pillantásától, így is már kezd vörös lnni a képe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Színjátszó vezető


still alive
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 533
Írta: 2022. szeptember 12. 00:40 | Link

Rómeó

- Ezt most úgy mondod, mintha nem jártál volna órára. Hányadikos is vagy? Harmadikos? - értetlenkedem, ahogy összeráncolom a homlokomat. Azt hittem, hogy nekem akar hízelegni, aztán kapiskálni kezdem, hogy a pálcahasználatban teljesíthet rosszabbul. Igazából nem tartom számon, hogy melyik diáknak mi az erőssége, gyengesége a kastélyban, a viszonylagosan nagy létszám miatt ez még a magamfajta koponyának is lehetetlen küldetés lenne szerintem. Örülök, hogy az egyetemen helytállok, össze tudom egyeztetni a szemináriumokat a bagolyköves óráimmal, és le tudom adni normálisan az anyagot a negyedik-ötödik évfolyamoknak. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, hiszen én pontosan tudom, hogy milyen érzés lemaradottnak lenni. Amikor a varázsvilággal az átlagosnál később ismerkedtem meg, éjt nappallá téve tanultam szorgalmasan, hogy utolérjem az aranyvérűeket. A szorgalmam jelentős része ebben a kisebbségérzetben gyökeredzik. - Jövőre felveheted a hoppanálást, talán az jobban fekszik majd - próbálom bátorítani őt. Persze az is lehet, hogy a gyógynövények, bájitalok, vagy a varázslények lesznek azok, amikben kiemelkedő lesz. Én szerencsés vagyok, hogy viszonylag erős varázslónak számítok.
Szemeim összeszűkülnek a felháborodottságtól, ahogy ráemelem a tekintetem. Veszek egy mély levegőt, gondolkodóba esve. - Ezt most nem mondod komolyan... - tényleg mérges vagyok rá. Feleslegesen hozza a frászt a többiekre. - Azért van a bájital, hogy szedd. Nem viccből írták fel. Remélem nem akarod, hogy a nyakadra járjunk miatta - csóválom meg a fejem, amint az ablakhoz érünk. Nagyon kioktató tudok lenni, de szavaimból az aggódás, a lelkiismeretesség is kitűnik, még ha túl is tolom egy kicsit. - És honnan szerzünk kaját? - vakargatom meg az állam, s kezdek kicsit ideges lenni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf-Vinkó Rómeó
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Labrador puppy
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 70
Írta: 2022. szeptember 16. 20:46 | Link

Ivanich R. Benett
Átváltozás utáni napon
.




Kicsit elvörösödik a ráncoló homlokra pillantva. Zavartan tekintetét el is kapja az ürességtől kongó folyosóra. Csendes, csak ők vannak itt ketten.
- Harmadikos. De ez a varázslat sohasem ment nekem - ismeri be halkan, izzó fejjel. Nem titok, hogy rossz mágiában, így nem azért halk, hogy az erre tévedők ne hallják meg, inkább csak azért, mert ha nem mondja ki fennhangon talán nem is lesz olyan jelentőségteljes és komoly, mint amilyen valójában.
- Gondolod? - lelkesedés csillan szemébe. A hopponálás is egy olyan dolog ami mindig is izgatta a fantáziáját, de úgy volt vele, hogy ha az elsős varázslatok nehezen mennek eltűnni és megjelenni talán nem az ő szintje még. Viszont a cseresznye próbája is az evés. Mi baj lehete belőle?
Benett nézésére kicsit behúzza a nyakát, mint a sunnyogó kutya.
- Sajnálom én csak azt hittem, hogy elég erős vagyok nélküle is - vonja meg a vállát. Ennél nagyobbra valószínűleg úgyse fog nőni, maximum szélesedni fog, meg pocakot ereszteni.
- A konyhában a manók elég rendesek szoktak lenni, mondjuk az a nyugati szárnyban van - húzza el a száját. Kellemetlenül hosszú séta közben megáll picit, megtámasztva a falat. A feje újra hasogatni kezd. Tenyerét beletúrja barna, kócos tincseibe kitapogatva a fájó pontot.
- Ne haragudj, hogy neked kellett rám találnod - suttogja szomorúan, ahogy próbál hamar urrá lenni a fájdalom és folytatni az utat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Színjátszó vezető


still alive
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 533
Írta: 2022. szeptember 20. 03:26 | Link

Rómeó

Annyiszor érzem azt, hogy jobb lett volna meg sem szólalnom. Mint régen, amikor a kastélyba kerültem, és úgy kellett harapófogóval kihúzni belőlem a szavakat. Kerültem a párbeszédet, amíg fel nem gyülemlettek bennem, s akkor mintha átszakadt volna a gát, kiadtam őket magamból sok más feszültséggel együtt. Ez így ment, amíg át nem lendítettek a körülöttem állók, és persze sok más tragikus eseménynek is meg kellett történnie ahhoz, hogy megváltozzak. Aminek általában örülök. Nem hiányzik különösebben az a korszakom, de mindig van belőle mit tanulnom.
A fejemhez kapnék, de megállom, hogy ne így tegyek, helyette a fiúval együtt sütöm le a szemeimet a folyosó köveire. Talán pont ott, ahol egykor Petyával ketten fogtunk padlót. Micsoda emlékek...
- Akkor gyakorold, amikor csak tudod. Megmentheti az életedet - van egy csomó olyan bűbáj, amit az ember egyébként se használ sűrűn, de ez pont az. Az egyetemi minorom kvázi megtiltja, hogy a bűbájtanulás fontossága ellen érveljek, ezért csak bátorítani tudom, a saját példámon keresztül, ahogy egy jó tanárnak illik. - Szokták szeretni, na persze nem az elején - nevetek fel hangosan, amint felidézem magamban az első élményeimet a gyakorlati órákról. Hát, még engem is elfog néha a félelem, amit az utazás során át kell éljek, de kezdem megszokni. A hoppanálást szeretik, mert nem pálcás mágia, ezért simán van esélye.
- Ettől senki nem fog gyengének gondolni. De attól igen, ha a folyosókon szédelegsz - adom tudtára, hangom azonban nem sokáig szigorú, látva ugyanis azokat a bűnbánó szemeket, na meg a vöröslő fejet, hamar megesik rajta a szívem.  Szeretném, ha hinni tudna nekem, ha megbízna bennem a későbbiekben. Tudom, hogy hátrányosabb a helyzete a többiekhez képest, még ha nem is adom nyíltan a tudtára, hogy emiatt is szánom.
- Mire odaérünk, éhen halsz. Na jó, megnézem, van-e valami a táskámban... - unok rá a tétlenkedésre, s karjaimmal kotorászni kezdek a cuccaim között. Rágóm például akad, aztán kiveszek egy zacskó bontott cukorkát, és felé mutatom. - Ez nem elég, igaz? - tanácstalanodom el. - Ugyan miért haragudnék? - kérdezek vissza később értetlenkedve, ahogy kísérem őt a folyosón, komótosan ballagva mellette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf-Vinkó Rómeó
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Labrador puppy
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 70
Írta: 2022. szeptember 21. 21:12 | Link

Ivanich R. Benett
Átváltozás utáni napon
.


A biztató szavak máris izgatott csillogást csalnak elő a fiú előbb még lesütött szemeiből. Újra vissza fogja tenni a gyakorolni való mágiák listájára ezt és legközelebb, ha összefut a férfival majd jól megmutatja neki, hogyan is kell.
- Következőnek meglebegtetlek akár...akár téged is! - vigyorodik el. A nagy lelkesedésben még a magázást is kidobja a kukába, bár nem direkt, észre se veszi különben a változást.
- Kicsit tartok tőle, hogy kidobom a taccsot. Volt már diák aki az osztály előtt rókázott? - nem túl kellemes kérdés, de annál érdekesebb. Az egész osztály előtt leszerepléstől való félelem folyamatos stresszt generál benne a mindennapokba. Mégis a hányás külön fok lenne az eddigiekhez képest. Bár az arcába robbanó varázslöttyök sem voltak piskóták.
Amikor Beni rájön a bájital létezésére és szemöldöke összefut orra felett Rómeó nyakát húzva lapít, mindaddig amíg úgy nem érzi, hogy már nem haragszanak rá annyira. Úgy tűnik szigorúság ide-vagy oda Benett elég rendes ember. Ezt el is könyveli magában a fiú, míg azt figyeli a másik hogyan kutakodik a táskájában valami elemózsia után. A cukorkára rábámul, majd elhúzva a száját megrázza a fejét.
- Félek nem, akkor marad a konyha? Nem lesz bajom addig - biztosítja róla a férfit. Csak össze kell szednie megát. Mindig mindenki azt mondja, hogy ez lélekben dől el, szóval csak jobban kell akarnia.
- Mert biztos lenne jobb dolgot is mint egy diákot istápolni egy ilyen csodás napos délutánon. Mondjuk én a helyedben meginnék egy jó pofa vajsört. Vagy egyszerűen csak kastélyon kívül varázsolnék, mert nincs nyomjel a pálcán és már szabad. Esetleg a repülő autómmal furikáznék mindaddig amíg le nem állít egy auror, hogy megmutathassam neki a repülő autós jogsimat - jókedvűen fecseg, megtalálta valahol útközben a hangját. A falat azért még mindig támasztja néhány lépés között. Nincs jobban, de ha pofázik legalább erről a tényről el tudja terelni a figyelmét egy darabig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Tanár, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Színjátszó vezető


still alive
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 533
Írta: 2022. szeptember 25. 00:15 | Link

Rómeó

Kétkedő pillantással nézek vissza rá, kommentálni azonban mégsem szeretném a mondatát, mert azzal újra elbizonytalanítanám őt. Örülök, hogy szavaim oldani tudták a benne lévő szorongást, és meghoztam a kedvét a gyakorláshoz. Talán elindul benne valami. Viszont a stílusa elér egy olyan határt, amit veszélyesnek találok. Attól, hogy kettesben vagyunk, még nem hunyhatok szemet a házirendünk felett.
- Biztos, hogy tudni akarod a választ? - kérdezek vissza sejtelmes hangon, némi hatásszünetet tartva. A hoppanálás köztudott mellékhatása, és amikor valaki először találkozik ezzel az utazási formával, azt garantáltan váratlanul éri. Ez persze nagyon is komoly, sőt sokszor veszélyes dolog, nem is hiszem, hogy szégyellni való lenne, ahogy annak idején nem volt kínos hibázni a pálcaforgatás tanulmányozása során sem. Ezek mind olyan kellemetlenségek, amiken nekünk, varázstudóknak szükséges átesnünk, ha azt akarjuk, hogy jó mágiahasználók legyünk.
- Hát jó, elkísérlek - törődöm bele a sorsomba. Nem mondom, hogy sok kedvem van átsétálni vele a fél iskolát, de nincs más választásom, ha nem akarom úgy kezelni, mint egy súlyos beteget, és nem bűntudattal akarok nyugovóra térni ma. Tudnom kell, hogy biztonságban lesz, nem bízom benne annyira, hogy tartaná a szavát akkor, ha nem látom. Van benne valami fura, olyan fiatalos lázadás, eleve felelőtlenség volt tőle, hogy nem vette be időben a szérumot, most meg mástól várja, hogy megoldják a problémáit... Gyerek.
Intek a kezemmel, hogy kövessen, majd a sebességéhez igazodva a konyhát célozzuk meg. Ahogy haladunk, a fiúnak megered a nyelve, a döbbenet pedig egy csapásra ül ki az arcomra. Elkerekedett szemekkel hallgatom a második kijelentése után, mert az elején még csak-csak elengedem a fülem mellett a szavait. Aztán elpirulok, és kedvem támad félbeszakítani a mondandóját.
- Szeretnélek emlékeztetni, hogy nem egy diákkal beszélgetsz - köszörülöm meg a torkomat, ahogy zavartan visszanézek rá. - Egy kicsit mintha felelőtlenül gondolkodnál annak ellenére, hogy neked különösen vigyáznod kéne magadra - hívom fel segítő szándékkal a figyelmét a stílusára. Aztán befordulunk a saroknál, és kissé távolságtartóbban már, de elhagyjuk a folyosót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Boglárka Sára
Mestertanonc Navine (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 2. 13:32 | Link

Álmos


A mai napom igen kimerítő volt, s órák után azonnal a szobámba vettem az irányt. Szinte gondolkodás nélkül szedtem ki hallókészülékemet, mivel csendre és nyugalomra vágytam. Taláromat le sem véve dőltem be az ágyba, s szemeim hamarosan le is csukódtak. A fáradtság teljesen magával ragadott, s hiába volt vacsora idő, hiába próbáltak meg a szobatársaim szólni, hogy keljek fel, semmire nem reagáltam. Néhány óra alvás után pihenten keltem fel, s rémülten szembesültem vele, hogy hány óra van. Most pedig takarodó után a hasam is jelzett, hogy jó lenne valami élelmet juttatnom magamba. Bármennyire is tudtam, hogy nem kéne éjszaka mászkálni, az éhség győzött, én pedig készülékemet visszahelyezve osontam ki a hálószobából. Csendesen próbáltam távolodni a hálókörlettől, nem akartam senkit sem felébreszteni, így cipőmet is inkább kezemben vittem, majd mikor tiszta volt a terep bújtam bele. A konyha felé vezetett az utam, mondván, hogy ott biztos találok valami elemózsiát. Teljesen más képet mutat ilyenkor az iskola, mely a művészi énemet magával ragadta. A félhomály, a kinti sötétség, a színek… Számtalan festmény képe jelent meg előttem, pedig még mindig dolgozom Belián portréján, s ameddig az nincs kész, addig nem kezdek újba. A folyosók csendesek és néptelenek, olykor egy-egy prefektus cipőinek kopogása töri meg azt. Ilyenkor kissé félelmetes hatást kelt az épület, pláne a maga kiszámíthatatlanságával. Egy mély sóhaj kíséretében fordultam rá egy újabb folyosóra, mely talán a jó irányba vezet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 216
Írta: 2022. november 2. 17:54 | Link

Araczki Boglárka

A kulcscsomóját leadta ugyan, amikor évekkel ezelőtt felmondott, de a titkos alagutak és rejtett zugok többségéhez egyébként sem kell kulcs. Elég a pálcája, jobb esetben pedig még arra sincs szükség, pusztán csak ismerni kell a helyet. Márpedig ezek a zugok nem igazán hajlamosak fogni magukat és elköltözni. A román mágiaügyi minisztériumnak van néhány folyosója a bukaresti központban - belsős információ, hiszen ott dolgozik az apja -, ami időnként fogja magát és átköltözik más helyre, és még egy ideig rendszeresen késnek el emberek a megbeszélt időpontokról. Egyszer megnézné saját szemével is legalább a felfordulást, bár a bűvölés még annál is jobban érdekli úgy mellékesen. Itt azonban ilyesmi nem fordul elő, a keresett járatot ugyanott találja, ahol sok éve is volt, legfeljebb csak nem mindenkinek sikerült felfedezni azt. Ugyan nem tökéletesen rejti a festmény a kijáratát, de kellőképpen el tudja vonni az emberek figyelmét a nem éppen tökéletes álcázó bűbájról, ami az ajtót rejti. Egészen az erdő széléig lehet innen eljutni. Gond csak akkor lehet, ha valakinek nincs bejárási engedélye, de mivel egyébként magántanulóként ez neki amúgy is jár, a papír meg ott lapul a zsebében, nem kezd visítani semmi, amikor belép az iskola területére. A túl sok embert meg igyekszik kerülni, így kihasználva, hogy volt lehetősége egészen alaposan kiismerni a kastélyt, mellőzi a főbejáratot. Ahogy kinyitja az ajtót, a festmény kissé már illuminált állapotban lévő dámája sipítozni kezd. Rég járhatott erre is bárki, állapítja meg, aztán be is csukja maga mögött, mutatóujját szája elé emelve jelezve a portrénak, hogy hallgasson.
- Sssh - teszi hozzá kurtán, ami fenyegetésnek is vélhető. A dáma nem biztos, hogy felismeri, de annak idején is zördültek már össze és megfenyegette, hogy ha nem viselkedik, nem hozatja rendbe a valaki által éppen megpörkölt keretét. Lehet, hogy mégiscsak rémlik neki, hogy találkoztak már, mert egyből elhallgat. Elégedett mosollyal nyugtázza az eredményt, és mit sem törődve a talárjára ragadt pókhálóval, vagy az amúgy összegyűrődött anyaggal útnak indul a folyosón. Tíz lépést sem sikerül azonban megtenni, az első kanyarban sikerül frontálisan nekimennie valakinek, miközben válla fölött visszapillant a portréra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Boglárka Sára
Mestertanonc Navine (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 2. 19:05 | Link

Álmos


Köhögök egy aprót, melyre az egyik festményről egy álmos, de mégis morcos figura néz vissza rám, ami lepisszent. Bocsánat! suttogom oda neki, majd színpadiasan húzom végig összecsippentett ujjaimat a szám előtt, mintha egy cipzárt húznék be rajta. Egy másik festmény is felriad a nem várt köhögésre, de ő kevésbé szolidan szid meg, majd fordul a másik oldalára, s hunyja le szemeit. Elgondolkodok azon, hogy lehalkítom a hallókészülékemet, s akkor figyelmen kívül tudom hagyni a sok dühös férfit és nőt, akik a falakról köszönnek vissza rám. Azonban ezzel azt is kockáztatnám, hogy nem hallom meg, ha valaki közelít felém. Igaz, legutóbb sem lettem megbüntetve, annak ellenére sem, hogy egy tanár talált rám becsiccsentett állapotomban, a földön ücsörögve. Majd ezt követően kifejtettem neki, hogy mennyire helyes, s ezáltal veszélyes a női nemre. Úgy vélem, hogy ez a Bagolyköves pályafutásom csúcsa, illetve ennél rosszabb már nem igen történhet. Végül is inkább a büntetés, mint még egy ekkora égés. Azóta igyekszem sokkal konszolidáltabb lenni, bár engem ismerve ennek nem sok esélye van. Mindehhez csatlakozik még a topaságom és instabilitásom, melyet a fantasztikus hallássérülésemnek köszönhetek. Egy kész főnyeremény vagyok! Igazából csodálom, hogy még élek és nem ütött el egy villamos vagy bármi. A gondolataim örvényét a megkorduló gyomrom szakítja meg, vagyis inkább evezi át másik vizekre. Lelki szemeim előtt látom a vacsoráról talán megmaradt ételeket, melyeket nem tüntettek el a manók. De ha az nincs, akkor beérem egy szendviccsel is, bár biztos vagyok benne, hogy a kis zsémbesek ki fognak nyírni, ha megtudják, hogy én jártam hőnszeretett konyhájukban. De sajnos az éhség nagy úr, így vállalom a kockázatot. Fejben már pakolom össze, hogy miket teszek a szendvicsembe, miközben a padló lapjait és a lépéseimet nézem. Nyelek egy nagyot, mivel az étel gondolatától beindult a nyáltermelésem, ám ekkor valakire felkenődök. Egy lépést hátrálok, majd egy Nemáár! hangzik el fejemben, végül meglepetten pislogok fel akadályomra. Gyorsan végig mérem, s az öltözetéből arra a következtetésre jutok, hogy diák lehet, aki szintén tilosban jár. De nem nyugszom meg, mivel legutóbb sem sikerül felismernem az intézmény egyik pedagógusát, csak nagy nehezen. Védelmemre szóljon, hogy akkor nem kevés alkohol volt a szervezetemben. Bár ha mást kérdeznék, akkor képen röhögne, hogy az semmi nem volt. Jaj de bonyolult minden!
Utoljára módosította:Araczki Boglárka Sára, 2022. november 3. 14:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 216
Írta: 2022. november 2. 20:34 | Link

Araczki Boglárka

Álmos az a különleges eset, aki egyszerre diák is, és nem is. Mivel alapvetően minisztériumi dolgozó - ennek megfelelően egyszerű fekete talárjára fekete és ezüst cérnával hímezték diszkréten a minisztérium szimbóluma alá a kísérleti bűbájok bizottságának egymást keresztező varázspálcáit -, az iskolában csak magántanulóként van jelen. Akadnak persze alkalmak, amikor tiszteletét teszi, még a vizsgák előtt - mint például ma -, mert a gemmológussal konzultál vagy éppen könyvtárt látogat. Ma történetesen az átoktörés tanárával szeretne konzultálni, ha már éppen ma kerülendő számára az erdő. Nem mintha gondja lenne azzal úgy elméletben, ha a nő megharapná, de az itt érvényes korlátozások miatt gyakorlatban ez nagyon nem lenne jó ötlet. A főbejáratot elkerülve is sikerül bejutnia közben az épületbe, a gond akkor adódik, amikor már a fejetlenség továbbra is nevéhez tökéletesen hű folyosóján befordul az első kanyarba és nekivágódik valakinek. Egyetlen pillanatra nézett hátra a válla mögött, hogy lássa, a portré viselkedik-e, és ennyi elég is, hogy szó szerint belebotoljon valakibe.
- A francba... jesszusmária - morogja félhangosan. Mondhatnánk, hogy a bajsza alatt, de hát nincs bajsza, ami egyébként sem segít azon, hogy ne nézzék fiatalabbnak egyébként a koránál. Lassan közelebb áll a harminchoz, de ezt a látszat nem igazán támasztja alá sok esetben. Lendületből lép hátra kettőt is, hogy egyensúlyát megtartsa, megdörzsöli a homlokát, aztán végignéz a lányon.
- Egyben vagy? - kérdezi meg kurtán, de azért mégis annak tudatában, hogy a maga részéről ő biztosan nem a lába elé nézett, így fölösleges lenne a másikra hárítani a felelősséget teljes egészében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Boglárka Sára
Mestertanonc Navine (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 3. 15:14 | Link

Álmos


Ahogy felnézek az előttem állóra egy ismeretlen arcot vélek felfedezni, bár lehet csak a félhomály miatt. Véleményem szerint nem láttam még, ami annyira nem meglepő, mivel nem vagyok a társaságok közepe, bár egyre több embert sikerült megismernem a suliban. Ahogy felpillantok rá látom, hogy mozog a szája, de nem hallom, hogy mit mond. Első gondolatom az, hogy biztos suttog. A szájról olvasási tudásom valamennyit segít, így nagyjából értem, hogy Jézust meg Máriát emlegeti. Aztán következő mondatát tisztán láthatóan hozzám intézi, de továbbra is néma csend honol mindenhol. Ekkor koppan egy nagyot az a bizonyos éji bogár. Hirtelen fülemhez kapok - mivel trehány voltam, így csak az egyik fülemet kell lecsekkolnom -, s szembesülök azzal a kellemetlen ténnyel, hogy nincs meg a hallókészülékem. Nyilván az ütközés közben pottyanhatott ki, mivel csak gyorsan behelyeztem, s nem igazítottam be megfelelően és precízen. -Basszus! Ne mozdulj! - szakad ki belőlem, majd azonnal a padlót kezdem nézni. Pálca nélkül még fényt sem tudok csiholni, így a félhomályban próbálom megkeresni az egyébként átlátszó és test színű apró készüléket. Nagyjából a lehetetlenre vállalkoztam, de e nélkül én sehova nem megyek. - Nem tudsz egy kis fényt gyújtani valahogy? Bárhogy? Akár a taláromat is felgyújthatod!- pillantok fel rémültem az előttem állóra. Mondjuk hiába válaszol szóban, úgysem fogom meghallani, de a testbeszédet értem, meg a jelbeszédes is, bár kicsi az esély arra, hogy tudjon jelelni. Tényleg simán beáldozom a talárt, mivel az sokkal olcsóbb, mint egy hallókészülék. A családom anyagi helyzete pedig nem a legfényesebb így, hogy mindketten más irányba mentünk tanulni és máshol önmegvalósítunk. Szóval nagyon nem hiányozna, hogy egy több százezer forintos készülék eltűnjön. - Nem hiszem el, hogy ennyire béna vagyok!- puffogok, közben pedig leguggolok, s a nem éppen tiszta talajt kezdem simogatni magam körül. Szinte pánikszerűen tapogatom végig a környezetemet ameddig elérek, de nem merek lépni, mivel ha rálépek, akkor is bukott a mutatvány. Szemeimbe könnyek szöknek, pedig nem vagyok egy sírós típus. - Kérlek segíts megkeresni!- közlöm a sráccal, mintha tudnia kellene, hogy mire gondolok. Hatalmas, kérlelő bociszemekkel pislogok rá. Könnyen megeshet, hogy indokolatlanul hangosan vagy halkan kommunikálok vele, mivel nem tudom felmérni a hangerőmet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 216
Írta: 2022. november 3. 21:05 | Link

Araczki Boglárka

Egyetlen pillanatra nem néz maga elé, máris nekimegy valakinek. Kérdőn szalad fel a szemöldöke a lány reakciójára válaszul, értetlenül áll a hosszú csend, majd az hirtelen felkiáltás előtt. Nem tudja eldönteni, mi válthatta ki ezt, mintha fáziskésése lenne vagy lefagyott volna valamitől. Ismerősnek nem tűnik a lány, de hát az elmúlt hat évet nem itt töltötte, sok arc nem ismerős neki már. Nem kell könyörögni, hogy fényt idézzen, a talár felgyújtását inkább mellőzné, ujjai közé csúsztatja az amúgy mindig kézügyben lévő ébenfa pálcát és elmormolja a megfelelő varázsigét. Lumos maxima. A varázsige egészen éles fényt generál, amily megvilágítja a teret körülöttük, közben szinte már baljósan nyújtva meg az árnyékokat körülöttük.
- Mit is? - kérdezi meg végül, még mindig ott ácsorogva, ahová az imént lépett, egyensúlyát megőrizendő. Továbbra sem érti, mit keresnek pontosan. Pálcája hegyét a talaj felé irányítja, mert az legalább egyértelmű már, hogy a lány valamit elejtett, és nem az ijesztette meg, hogy esetleg pókot lát vagy ki tudja milyen kastélylakót, hiszen akad itt biztos mostanság is ez-az. Emlékszik ő még bundimunra, padlásszörnyre, elkószált macskákra. Volt itt minden jó. Leguggol azért végül, bár nincsenek illúziói, hogy ettől okosabb lesz. Talán ékszert hagyott el? Fülbevalót? Szusszan egyet, és karját oldalra kinyújtva próbálja növelni a megvilágított területet előbb jobbra, majd balra, körbehordozva tulajdonképpen a fényforrást, hátha ezzel segít megtalálni azt a valamit.
- Ha elmondanád, mit keresünk, lehet, hogy egy begyűjtő varázslat is elég lenne, ugye azt tudod? - kérdezi meg közben. Ha valaki, hát ő aztán mindent mágiával old meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Boglárka Sára
Mestertanonc Navine (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 4. 08:32 | Link

Álmos


A kérésem után hirtelen fény támad. Szívesen megköszönném neki a segítséget, de egyelőre nagyobb bennem a pánik, mint a hála. A fény segít, de továbbra sem elhanyagolható tény, hogy egy tűt keresünk a szénakazalban. Mert az a fránya készülék bizony nagyon apró, s színeinek köszönhetően nagyon jól rejtőzködik is. Tapogatózok, s ekkor érzékelem, hogy az ismeretlen is leguggol, majd pálcáját jobbra-balra mozgatva igyekszik jobb megvilágítást nyújtani számomra. Lehet sokkal célravezetőbb lenne, hogyha tudná, hogy mit keresünk, de pánikszerű hangulatomban odáig nem jutottam el, hogy fel is világosítsam. Emellett a fogyatékosságom miatt örök életemben rosszul viseltem, hogyha valaki segíteni akart. Sajnos azok az emberek, akik empatikusak velem szemben, hajlamosak túlzottan is segítségnyújtók lenni, ami olykor nagyon zavaró tud lenni. Sose fogom elfelejteni, hogy hányszor kerültem kellemetlen szituációba hallássérülésem miatt, amikor is úgy kezeltek, mintha nem futnék százon. Jó, valóban a tanulás szempontjából nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban, de ettől függetlenül köszönöm szépen, képes vagyok önálló és teljes életet élni. Már ha megtalálom a készüléket, s anyáék nem nyírnak ki. Felpillantok az előttem guggoló srácra, s látom, hogy újra jár a szája. Hirtelen a homlokomra „csapok”, s végre megérkezik a felismerés. - Semmit nem hallok abból, amit mondasz. Hallássérült vagyok és most a hallókészülékemet keressük, mivel ütközés közben kiesett.- bizonyára jelenleg sokkal nehezebben érhető, amit mondok, de próbálok nagyon artikulálni. Általában, amikor bent van a készülék, s „hallom” magam, akkor szebben beszélek, de ez most nem az a szituáció, hogy ezzel foglalkozzak. Nagyokat pislogok rá, s várom a reakciót, amiből gyorsan kiderül, hogy ő is az a túlbuzgó empatikus lélek, vagy az, aki képes normálisan kezelni, mint bárki mást, aki nem fogyatékkal élő. - Egy nagyon apró készüléket keresünk, mely testszínű és átlátszó.- közlöm vele a tényeket, mivel úgy fest, hogy segíteni szeretne. Tekintetem újra a talajra siklik a fiú tekintetéről, s újra keresésbe kezdek. Megtámaszkodok magam mellett, kicsit kinyújtózok, s úgy próbálom meg feltérképezni a srác mögötti területet is.
Utoljára módosította:Araczki Boglárka Sára, 2022. november 4. 15:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 216
Írta: 2022. november 4. 20:46 | Link

Araczki Boglárka

Bár alapvetően nem különösebben érdeklik az embertársai, van azért szíve, és még csak nem is kőből. Az igazat megvallva amúgy is az volt mindig a problémák forrása, hogy van neki, de most éppenséggel egészen a helyén van, illetve jó kezekben, nem hozza túlságosan undok formáját. Lehetne persze barátságosabb, kedvesebb, empatikusabb, sok minden más is, lehet ezt sorolni a végtelenségig, de az igazat megvallva, ha a lány ismerné, még azon is meglepődne, hogy egyáltalán segítőkész és nem tűnt el már egyetlen szó nélkül vagy éppen csak morogva a sarok mögött, itt hagyva őt, hogy bármi baja is van, oldja meg maga. Fényt idéz pálcájával, és még körbe is mozgatja, növelve a bevilágított területet, hátha megtalálja azt, amit keres, bármi is legyen az a valami. Rá is kérdez kétszer is, mire a lány végre elárulja, hogy hallássérült. Jó, hát ez is magyarázza, miért nem reagált semmire. Ő azt hitte, hogy bizonyára pánikol, hová eshetett a gyémántfülbevaló vagy ki tudja, milyen érzelmi értékkel bíró egyéb ékszer. A hallókészülék kicsit más műfaj azért. Hümmög párat, megvakargatva az állát szabad kezével, ahogy jobbjával közben még mindig maguk közé tartja a pálcát fényforrásként. Gondolkodik. Milyen varázsigével próbálkozhatna. Van pár kísérleti stádiumban lévő is a tarsolyában, de a azok nem biztos, hogy érintetlenül hagynák a keresett tárgyat.
- Fasza - állapítja meg nemes egyszerűséggel, amikor a lány közli azt az információmorzsát is, hogy a készülék apró, testszínű és átlátszó. Most már végképp nem tudja elképzelni sem, hogy milyen lehet az egész. Pedig a legvalószínűtlenebb dolgokat képes elképzelni és megálmodni. Szusszan egyet, és kiegyenesedik, majd visszahajol, hogy a lányt is felhúzza. Fogalma sincs, mennyire olvas jól szájról, de hátha.
- Van nálad pálca? - kérdezi meg, igyekezve artikuláltan beszélni, és lassan. A jelbeszédet sem ismeri különösebben, pusztán pár igazán univerzális jelet tud, amivel aligha menne sokra. Azért rá is mutat a kezében tartott ébenfa pálcára, majd kitárja felé a tenyerét, szemöldökét is kérdőn megemelve hozzá. Neki kellene használnia a begyűjtő varázslatot, hiszen ő tudja, mit is keres pontosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Boglárka Sára
Mestertanonc Navine (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 5. 15:58 | Link

Álmos


Halványan elmosolyodom, amikor szájáról leolvasom, miként nyugtázza a hallókészülék kinézetét, s ezáltal a nehezített feladatot. A lehető legrövidebben és legegyszerűbben fogalmazza meg, hogy mennyire szuper szituáció ez most. Ha nem lennék picit befeszülve, akkor lehet még hangosan fel is nevettem volna. Ezt követően újra szorgalmasan pásztázni kezdem a környezetünket, de ekkor érzem kezét a karomon, ami húzni kezd felfelé. Én jól nevelt kislány módjára fel is egyenesedek, s kérdő tekintettel pislogok rá. Látom, hogy újra megszólal, s nagyon koncentrálok ajkaira. Szerencsére nem egy barokkos körmondatot mond, így ki tudom bogozni, hogy mit is szeretne. Nyilván az is nagyban hozzájárul a megértéshez, hogy átcsapunk activity-be. Amikor végig nézem a jelenetet, ahogy a pálcára mutat, majd színpadiasan előadja a kérdőjel pózt, először bájosan elmosolyodom, majd egy jóleső nevetés tör ki belőlem. Kezemet szám elé teszem, fejemet kissé lehajtom, s úgy kacagok a jeleneten. Mikor újra felnézek rá, szemeim könnyesek, s egy-két csepp le is folyt arcomon. Apró gödröcskéimet előhozó mosolyom töretlen, és szemeim is mosolyognak, mintha hirtelen meg is feledkeztem volna arról, hogy elvesztettem egy nagyon értékes és a napi életemhez elengedhetetlen eszközt. - Nincs nálam pálca, csak ennivalószerző körúton vagyok, gondoltam oda nem kell.- kissé megvonom vállaim. Tudom, egy magamfajtánál mindig ott kellene lennie a pálcának, de én sajnos az a típus vagyok, akit marhára nem érdekel ez a varázslósdi. Valószínűleg emiatt nem vagyok a legjobb tanulók között sem, s emiatt felejtek el ilyen lényeges dolgokat. Én inkább maradok a művészetnél, abban tudok igazán kiteljesedni, s ahhoz nem kellenek bűbájok meg egyéb finomságok. Mivel az ő ötletéhez úgy fest az én pálcám kellett volna, így újra tervezek. - Cseréljünk helyet!- közölöm vele nemes egyszerűséggel, majd megfogom két karját, s óvatosan oldalra haladva átforgatom magunkat. Így ő ott áll, ahol eddig én, jómagam pedig az ő helyén. Pipiskedve, óvatosan lépkedve hátat fordítok neki, majd újfent leguggolok, s a talajt pásztázom. - Ide tudsz világítani, kérlek?- kérdem, majd az előttem lévő területre mutatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 216
Írta: 2022. november 5. 23:14 | Link

Araczki Boglárka

Nem különösebben érti a nevetés okát, ennyire vicceset csak nem mutogatott, de azért annyira meg sem hatja. Lepereg. Ritkán veszi magára embertársai reakcióit, ehhez már elég vastag páncélt növesztett az évek során, hiszen mindenkit igyekszik legalább kartávolságnyira tartani, ha nem is három lépésnyire rögvest. Szinte mindenkit. Az előtte álló lányt pedig nem is ismeri, így pusztán pár pillanatig értetlenül mered rá, mielőtt száját egy rövid ideig tartó grimaszba csavarja, majd vállat von. Egészségére. A szemét forgatva veszi tudomásul aztán a választ. Ki az, aki nem hord magánál varázspálcát?
- Ez most komoly? Édes Jézus - szusszan fel szinte már keservesen, megdörzsölve a homlokát szabad kezével, majd beletúr a hajába is. Ezt nem hiszi el. Tényleg, komolyan nem érti, hogy ki az, aki elindul pálca nélkül bele a vakvilágba? Itt ácsoroghat a végén reggelig, mert egy testszínű, átlátszó, miniatűr akármi, amiről tényleg ötlete sincs, hogyan kellene egyáltalán elképzelnie is, leesett. Szórna rá begyűjtő bűbájt, de hát azt se tudja, mire kellene szórnia. Ha esetleg megpróbál mindent egy kupacba gyűjteni, abban meg ki tudja, mi a szösz akad még, és nem sérül-e meg ez a valami. El fog késni a megbeszélt időpontról is, ha nem lesz meg hamar az a valami. Ujjait még mindig a hajába fúrja, másik kezével pedig a pálcát tartja, mint a fényforrást. Nem mintha a folyosó amúgy ne lenne kivilágítva, csak mivel a fejetlenség folyosója olyan, amilyen, a világítás közel sem olyan erős, mint az általa idézett lumos maxima. Bólint a kérésre, majd sóhajt egyet kissé lemondóan - bár a lány úgyse hallja -, majd a kért irányba nyújtja a karját. Nézelődik azért ő is, hátha észrevesz valamit, ami az a bármi lehet, amit keresnek. Kényszere van megkérdezni, hogy "na, megvan már?", de úgyis háttal van neki a lány, a falnak beszélne. Gondterhelten vakargatja meg a homlokát, kellene valami értelmes megoldás. Nem jut eszébe semmi olyan, amivel ne sikerülne összeszednie minden hülyeséget is a padlóról, és azért ezen a folyosón akad az bőven bármikor. Ez a lehető legrosszabb hely bármit is elveszíteni. Megkocogtatja inkább a lány vállát, és megszünteti a fényt.
- Erre nincs időm - közli kurtán, majd egy begyűjtő bűbájt szór ki. Saját változat, még mindig kísérleti stádiumban, de hátha beválik. Tenyerében végül négy darab akármi landol. Az egyik egy fülbevalóból kihullott achátnak tűnik, szép kerekre van csiszolva, de nem csak az van ott. - Valamelyik az? - kérdezi meg, és a lány orra alá tartja a tenyerét rajta mindennel, amit a kapott információk alapján sikerült begyűjtenie. Hátha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Boglárka Sára
Mestertanonc Navine (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 6. 09:53 | Link

Álmos


Újra magamon érzem az ismeretlen srác kezét, de most mindössze megkocogtatja vállamat, amire felegyenesedek, s óvatosan felé is fordulok. Ekkor az általa előidézett fény is megszűnik, majd figyelem, hogy mit mond. Ezt most nem teljesen sikerült leolvasnom szájáról, mivel nem artikulált olyan szépen, de a végén az idő szót felfogtam. Ekkor a fejem gyorsan összetette a morzsákat, a fény megszüntetése, az idő szó, s megszületett az elképzelés, hogy ő most itt fog hagyni engem. Nem tudom miért, de hirtelen egy nagyot dobban a szívem a gondolattól, hogy itt maradok egyedül, hallókészülék nélkül, az egyik leggázosabb folyosón. A festmények közben mind felébredtek, mivel láthatóan mind minket bámulnak. Nyilván volt egy-két nem túl kedves megjegyzésük is, és most örülök, hogy nem hallottam ezeket. Gondolataimból az rángat vissza, hogy a srác kezében hirtelen négy apró dolog jelenik meg. Tekintetemmel gyorsan végig mérem a dolgokat, s hirtelen elveszem tenyeréből az apró hallókészüléket! - Köszönöm!- közlöm vele talán hangosabban a kelleténél és talán túlzottan is lelkesen, majd végig sem gondolva, hogy mit csinálok, karolom át az előttem álló nyakát. Hát igen, ez vagyok én, az a lány, aki talán túlzottan is közvetlen, meggondolatlan és indokolatlanul sokszor vesz fel testi kontaktust másokkal. Igazából végig sem gondolom, hogy a teljesen idegen srác mit fog szólni hozzá, de még egy hatalmas puszit is nyomok arcára, végül eltávolodom tőle. Gyerekkorom óta a taktilis ingerlés volt a gyengém, valamiért imádom a különböző textúrákat, s ezzel együtt mások érintését is. Lehet köze van a hallássérüléshez, mivel ott egy érzékszervem kiesett, így nálam ez a fajta érzékelési mód felerősödött. Ez sokakban rosszallást vált ki, de képtelen vagyok mit kezdeni ezzel a szokásommal, pedig lehet nem ártana. Taláromba megtörlöm az apró készüléket, majd óvatosan fülembe helyezem és beállítom a megfelelő frekvenciát. - Adósod vagyok! Köszönöm!- közlöm vele kurtán, majd egy bájos mosolyt küldök felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 216
Írta: 2022. november 6. 13:26 | Link

Araczki Boglárka

A varázslás első számú szabálya, hogy azt irányítod, amit meg tudsz nevezni. Ezért sem érez különösebb lelkesedést, de még késztetést sem igazán, hogy ő használjon mágiát, ne a lány. Csak nagy általánosságban tudja, mit keresnek, soha nem látta, nem tudja leírni, elképzelni, egyszerűen fogalma sincs, hogy mi az. Éppen ezért van rizikója a dolognak, nem is beszélve arról, hogy ez a bűbáj még nincs is szabadalmaztatva sem. Csak kísérletezik vele egy ideje, mint megannyi mással is, de van az a kényszer, amiért úgy dönt, hogy előveszi a tarsolyából. Jobb ötlete nincsen. Egy sima invito még ennél is kevesebb eredménnyel kecsegtetne meglátása szerint, úgyhogy inkább arra fókuszál, hogy begyűjtsön mindent, ami kicsi és testszínű. Ilyesmire találta ki az egész bűbájt eleve, hogy a sok kis apró összetevőt a varázstárgyaihoz könnyedén tudja összegyűjteni, anélkül, hogy át kellene túrnia értük egész felületeket. A zseni uralja a káoszt, ugye? Pontosan. Ő erre törekszik. A varázslat hasznosnak tűnik, négy apró tárgy is landol a tenyerében, amit aztán a lány orra alá tart, remélve, hogy éppen elég volt azt meghatározni, hogy valami kicsi és adott színű. Még csak nem is próbálkozott ilyesmivel, a legutóbbi kísérletnél például csak huszas vasszegeket és hármas csavarokat gyűjtött be, ami azért sokkal konkrétabb. Észre se veszi, hogy bent tartja a levegőt, amíg megkönnyebbülten nem szusszan fel, amikor a lány megtalálja a keresett tárgyat. Nagyszerű. Visszahúzza a tenyerét, és megnézi, mi maradt. A kő valóban achátnak tűnik, rózsaszínes árnyalatban, azt zsebre is teszi a másik két mütyürt - egy legó darab és egy törött kagylóhéj - majd kidobja. Keresni csak nem keresi őket senki. Zsebébe süllyeszti éppen a kezét, amikor a köszönömöt követően a lány már a nyakában is lóg. Nem túl lelkes ettől sem, bár különösebben nem zavarja, ha semmibe veszik a személyes terét, a határai nem itt húzódnak, ellenben mégiscsak vannak preferenciái, hogy kitől viseli jobban és kitől kevésbé. Jelen esetben főként a szemét forgatja, és mellőzi az esetleges viszonzást.
- Nincsmit. Csak hordd magadnál a pálcádat. Sokkal egyszerűbb lett volna begyűjteni, mert tudod, mit keresel - osztja meg a véleményét kéretlenül is. - Ez a folyosó egy rémálom, ha bármit elhagy az ember. Megjavítani is képtelenség, pedig már megpróbáltam, és ahogy látom, azóta se járt sikerrel egy gondnok se. Nem tudom, merre tartasz, de nekem még ma el kellene jutnom a nyugati toronyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Boglárka Sára
Mestertanonc Navine (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2022. november 11. 13:05 | Link

Álmos


Végre hallom is amit mondd, és érzem az enyhe leszúrást a hangjában a pálcám miatt. Valóban igaza van, azzal sokkal könnyebb megoldani az ilyen jellegű helyzeteket, de ki gondolta volna, hogy este összeütközök valakivel, pláne ezen a folyosón. Na meg rólam van szó, aki bizonyos dolgokat inkább megold varázslat nélkül, így rendszeresen felejtem el a pálcámat magammal vinni. Jelen helyzetben azonban jobbnak láttam, ha ezt nem fejtem ki a srácnak, mert a végén lenyel keresztbe. Helyette annyit reagáltam, hogy rendben, legközelebb jobban odafigyelek erre. A folyós kapcsán kifejtett véleményét hallva csak lelkesen bólogatok. Nincs bennem rossz érzés a fejetlenség folyosójával kapcsoltban, de ha van rá lehetőségem, akkor azért elkerülöm, de jelen helyzetben ez volt a legrövidebb út. Én pedig éppen egy olyan hely felé tartok, ahol tartózkodnom se lenne szabad, még jó, hogy nem kerülővel megyek oda, meg majd vissza. Megüti fülemet, hogy ő próbált itt már valamiféle javítást végezni, de hasztalan. - Mit szóltak hozzá a tanárok, hogy te itt ilyesmit akartál tenni?- kérdezek vissza, mivel úgy gondolom, hogy nem feltétlen díjazták azt, hogy egy diák akarja átvenni a gondnokok feladatát. Gondolom nem dicsérték meg, hogyha kiderült a dolog. Hamarosan azt is megtudom, hogy merre tart, s mivel nekem is majdnem arra van dolgom, így örömmel konstatálom, hogy egy darabig lesz társaságom. - Mint mondtam, valami ennivalót szeretnék szerezni magamnak. Elaludtam és lemaradtam a vacsoráról, de már irtóra éhes vagyok.- közlöm vele, majd kicsit igazgatok összekuszálódott öltözetemen. - Na akkor induljunk!- közlöm mosolyogva, majd a megfelelő irányba fordulva indulok el, s minden bizonnyal a srác is mellettem haladva velem tart. - Mi a pontos úticélod? Mi dolgod neked arra ilyen „későn”? – kérdem, és az utolsó szó kimondása közben idézőjelet mutatok ujjaimmal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Elsős mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 216
Írta: 2022. november 11. 20:59 | Link

Araczki Boglárka

Nem fogja győzködni a lányt arról, hogy egyébként miért lehet fontos, sőt, hasznos az ember keze ügyében a pálca ebben a kastélyban. Ez a folyosó meg különösen érdekes, sosem sikerült rendbe tenni még. Valami oknál fogva minden kísérletnek ellenáll, részleges sikereket sikerült csak elérni, és azt is időszakosan. Sose sikerült rájönnie, mi zavarja össze mindig, most pedig már nem is fog, mert nem ő a gondnok.
- Semmit, mert én voltam a gondnok akkor éppen - osztja meg a tényt. A lánynak végtére is nincs honnan tudni, hiszen nyilvánvalóan nem ismerik egymást. Némelyik portré azért még emlékezhet rá abból az időből, amikor megfenyegette őket, hogy ha sokat pletykálnak Lilláról meg róla, nem fog odafigyelni a karbantartásukra. Nem is gondolná az ember, milyen kellemetlen lehet egy képkeret, ami penészedni kezd vagy éppen beleköltözött a szú. Zsebre vágja közben azt, amit talált, majd kidobja, és a pálcáját is elrakja. Egyelőre talán nem lesz rá újra szüksége, de azért mindig keze ügyében szereti tudni.
- Akkor útba esik a konyha is - állapítja meg, tudomásul véve, hogy a lány vacsorázni szeretne, és emlékei szerint ugyebár a konyha épp a nyugati toronyban található. Méghozzá ezen a szinten. Neki még onnan fel kell jutni a másodikra, mert a társalgóban egyeztek meg. Bólint, indulhatnak felőle, sőt, még örül is neki, ha nem ácsorognak tovább itt, mert így is lehet, hogy el fog késni. Rá kellene jönnie, rémlik-e arra rövidebb út, mert azért ő mindig előbb szeret odaérni mindenhová, semmint késve, hiába nincs órája. Van ugyan telefonja, de az mindig a táskája legmélyére van süllyesztve, csak a nővére kedvéért hordja magával, de ki nem állhatja a gondolatát sem.
- A társalgó a nyugatiban a másodikon. Megbeszélésem van az egyik tanárommal. Napközben viszont dolgozom, és nem tudok egyszerre két helyen lenni - válaszolja. Nehéz azt mondani, hogy mesél, tekintve, hogy mennyire szűkszavú, de valójában még most is többet beszél, mint átlagosan egyébként szokása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ifj. Holló Albert
Tanár, Egyetemi hallgató


Miksáné <3
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 149
Írta: 2023. január 15. 22:05 | Link

Danvers kisasszony

- Szerintem az tökéletes. Nem semmi munkája lehetett benne, hogy tényleg megtalálja ezt a dátumot. - A falnak vetett vállal, féloldalasan hajolok a mellettem álló navinés határidőnaplója felé. Ő a hátát a falnak vetett, mellettünk tanárok és diákok haladnak el, ki a szerkesztői szobából jött ki, ki meg éppen színjátszó próbára siet. Hanni is ez utóbbi miatt járt erre, de mivel az ő próbája csak később kezdődik, és ha már erre tévedt, akkor feltétlenül alkalmasnak találta a pillanatot, hogy egy igen fontos dolgot oszt meg velem. Közel hajolok hozzá, hogy jobban halljam azt, amit mond, mert azért van nyüzsgés nem is kicsi, és közben mosolyogva bólogatok. - Szóval akkor itt jövök be én, és hozom őt is. - Mert nem egyszerűen csak a dátumot egyeztetjük, hanem a részleteket is, noha kívülről nem feltétlenül tűnhet ez csak szimpla tanár-diák beszélgetésnek, sőt, még én is félreérteném, ha nem tudnám, hogy kik is vagyunk egymásnak. - Tökéletes. - Felpillantok, amikor ketten túl közel mennek el mellettünk, és megpillantom a távolban Rue-t. Csak egy pillanatra, mert a következőben már ki is takarják, de amióta Miksa mondta a mosolygást, már én is érzem magamon, ahogy elmosolyodok, így ezzel együtt inkább Hanni felé fordulok, hogy bólogassak arra, amit mond, és szinte kényszerítem magam, hogy ne nézzek fel, csak a lányra koncentráljak. - Rendben, akkor találkozzunk ott. Mikor van vége az óráidnak aznap, lemehetünk együtt is a faluba, felugrunk hozzám, aztán mehetünk is tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
online
RPG hsz: 298
Összes hsz: 431
Now I'm caught in something
Írta: 2023. január 15. 22:39
| Link

x


Azt hittem ez is egyszerű nap lesz, aminek a végén a könyvesboltból hozott legújabb szerzeményemet olvashatom a kocsmában. Hétvégén úgy se szokott olyan sok ember jönni, hogy képtelenség lenne leülni egy pillanatra. Viszont ahogy bekanyarodtam a tanári szobához vezető folyosóra, egy ismerős szempárra lettem figyelmes. A gyomrom szinte azonnal apróra zsugorodott, és amíg odaértem hozzájuk, folyamatosan emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy ennek az embernek bizony van valakije. Ámbár minél jobban vizslattam a kis párost, annál kevésbé voltam ebben magabiztos.
Tisztes távolságba megálltam, és nekidőltem a falnak, hogy ne halljam, amiről beszélgetnek, de Albi mégis tudja, hogy rá várok. Tiszteletben tartom a magánügyét, még akkor is, ha nagyon nem tudom hova tenni, amit látok. Táskámat inkább magam elé húztam, és kikerestem belőle a kölcsön kapott kötetet. Minden nap beraktam, mióta elolvastam, hátha valamikor meglátom. Nem volt merszem írni.
Ránéztem kopott üvegű karórám számlapjára. Volt még egy kis időm a munkáig. Bár nem annyi, hogy sokáig nézegessem még a párost enyelegni.
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2023. január 15. 22:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Ifj. Holló Albert
Tanár, Egyetemi hallgató


Miksáné <3
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 149
Írta: 2023. január 16. 05:14 | Link

Danvers kisasszony

Az ember azért lát ezt-azt a szeme sarkából, főleg, ha ez-az igen színes, mint ahogyan azt a közeledő, majd a közelben helyet foglaló Rue is teszi, nekem pedig ezen mosolyognom kell. Utoljára tizenhat évesen voltam ennyire szerencsétlen és izgatott egyszerre, de úgy tűnik vénségemre, így huszonkét évesen megint előjött a dolog, noha a közeg némiképp változott. Utolsó egyeztetések, minden szép és jó, két puszi, egy ölelés, és Hanni megy is tovább, még hangosan visszaszólva, hogy akkor jövő pénteken találkozunk. Én bólintok, de mosolygó alsó ajkamat beharapva már fordulok is, hogy a lány felé lépjek, és ahogy ő, úgy mellette én is megtámasszam a falat, egészen közel hozzá. - Lehetetlen az arcodról olvasni, de feltételezem, hogy végeztél a könyvvel. Vártam a baglyod. - nyilván, mivel akkor nem ilyen körülmények között találkoztam volna vele, nem egy folyosón, ahol mennek el mellettünk az emberek, felnőttek és diákok egyszerre. De most már így alakult, ebből is képes vagyok kihozni a maximumot. Nem, nem és nem, ki sem akarom hozni, hát mit beszélek? Ez csupán csak csevej. - Hogy tetszett? - erős fiú vagyok, már hozzászoktam a negatív kritikához is, de azért remélem, hogy egy kicsit sikerült tetszést találnia Wendelin életében, az én első számú, imádott történelmi boszorkáméban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
online
RPG hsz: 298
Összes hsz: 431
Now I'm caught in something
Írta: 2023. január 16. 19:45
| Link

x


Idegesen babráltam az egyik nyakláncommal, amíg oda nem ért. Rápillantottam, és hanyag mozdulattal nyújtottam felé a könyvet. Meglepően közel volt, számomra kicsit túlságosan is. Nem voltam híve mások személyes szférájának megsértésének. Elemelkedtem a faltól, és oldalvást fordulva, kissé távolabb dőltem neki újra, hogy jobban rálássak a férfira. És nem mellesleg növeljem a köztünk lévő távolságot.
- Nem mondtam, hogy küldök baglyot - jelentettem ki egyszerűen, még a szemöldököm is összefutott egy pillanatra a feltételezés hallatán. Agyamat túlságosan lefoglalta, hogy az előbbi szituációt próbáljam megfejteni ahhoz, hogy felleljem a mondatai mögött húzódó második üzenetet.
- Tetszett az író stílusa. Egyedi, és nagyon szépen kidolgozta a könyv történéseit, hogy legyen egy íve a narratívának. A karakternek tetszett a fejlődése, bár kicsit irritáló volt a makacssága. Az egyetlen, amit hiányoltam, az egy kicsivel több kreativitás a halálok terén. Ha én annyiszor halnék meg, ahányszor akarok, akkor biztosan minden módot kipróbáltam volna. Az alapokon kívül. Valószínűleg feljegyzéseket is vezettem volna róla, rangsorolva fájdalom, gyorsaság és hatékonyság szerint. De persze értem, hogy itt a lélekpszichológia fontosabb volt - fejtettem ki kvázi ledarálva a véleményemet, egyetlen érzelem nélkül az arcomon. Aztán hirtelen szűkült összébb a pillám, ahogy tekintetem újra oda révedt, ahol előbb a csinos lánnyal ácsorgott. Ha éppen mondat közepén is volt, kezdtem neki újra.
- Hey, te neked amúgy nincs valakid jelenleg? Mármint egy percig ne gondold, hogy Miksa érzelmei szemernyit is érdekelnek, de ez? - vágtam ki a kezem oldalra, mutatva a két alak hűlt helyére, miközben bíráskodó pillantást küldtem Albi felé. - És a lánnyal szemben sem fair. Tudja, hogy mással vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Ifj. Holló Albert
Tanár, Egyetemi hallgató


Miksáné <3
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 149
Írta: 2023. január 16. 22:08 | Link

Danvers kisasszony

Tényleg nem? Nem figyelhettem, mert akkor már láttam Miksán, hogy a következő pillanatban valamit be fog szólni. Nem értem, hogy mi a baja Rue-val, nekem kifejezetten szimpatikus lány, olyan, akivel jól esik az időmet tölteni. Nem csavargatja a haját, nem kuncorászik, hanem egyenes, egyszerű, kellemes. Hát nem pont ilyen az, amire az ember vágyhat? Az ilyen lányokat kerülöm, nehogy egybe beleszeressek. Arra is van már ötletem, ha az anyukám esetleg rákattanna arra, hogy legyen egy unokája tőlem, mielőtt vége lenne a csodás földi karrieremnek, csak Miksa most nincs olyan állapotban, hogy felvessem neki, hogy mi lenne, ha a nő, aki a felesége lesz, hordaná ki a gyerekemet, és ők nevelnék fel, de úgy, hogy az anyukám is unokájaként szerethesse. Szerintem a szerelem ennyit bőven kibír. De persze, ez a legvégső eset. - Pont ez a lényege. Ez nem a racionalitásról szól, hanem az élvezetekről. Wendelin szerelemmel szerette a maglyahalált, később pedig ez is lett a veszte. De így szép meghalni, azért, vagy akiért, akit igazán szeretsz. - Nem, én nem szeretem igazán azt, ami végül elvisz majd, bár lehet, hogy stílusosabb lenne úgy eltávozni, hogy életem szerelmét védem, ha nem éppen ő mártja belém a kést. Igen, mostanság picit feszkós otthon a hangulat.
- Annyira kíváncsi lennék, hogy miért nem kedvelitek egymást. Kivéve, ha szex is volt a dologban. - Ezt a mondatot már a másik félnek is mondtam, hogy azt nem akarom tudni, ha megfektette Rue-t. - Miksával az életünk nyitott...volt, amíg be nem csajozott. De bocsánatos bűn, ha megtartja a lányt. Nagyon hasonlít rám, mintha testvérek lennénk, így tökéletes anyja lesz a gyerekeinknek. - Jelentem ki fesztelenül, mintha ez egy tény lenne, de lehet, hogy erről az apróságról Laurát is tájékoztatnom kellene. Szereti Miksát, aki az életem szerelme, és akinek én is az vagyok, miért is mondana nemet? - Hanni a húgom párjának a húga. Andris a jövőhónap elején meg szeretné kérni a húgom kezét, de fontos neki, hogy a család is jelen legyen, és mivel tudja, hogy ilyenkor el szoktunk utazni Miksával kikapcsolódni, egyeztette a dátumot a tökéletesen titkos, de mégis feltűnően nagy családi vacsorához. Így Hanni hamarosan a kishúgom lesz, úgy, ahogy Miksa húgai is azok lettek. Nem kezdek ki kiskorúakkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


A Nemes
online
RPG hsz: 298
Összes hsz: 431
Now I'm caught in something
Írta: 2023. január 16. 23:43
| Link

x


Albert szavai nyomán azonnal drága egyetlen anyánk jutott eszembe, szinte azonnal. Makacs dühvel telt meg a mellkasom egy pillanat alatt. - Meghalni mindenki tud. Életben maradni, vagy kitartani a szerette mellett kevesen - szóltam kicsit kimértebben, mint amit a szituáció megkövetelt. Az ellenérzéseim ezúttal nem Albi ellen szóltak, mégis talán úgy tűnhetett. Pláne annak a fényében, amit az előbb láttam. És nem is bírtam ki szó nélkül.
- Komolyan, ti csak a szexre tudtok gondolni? - hitetlenkedtem, és pupilláim íves kört jártak szemüregemben. Már nyílt is a szám, hogy kifejtsem azt a rengeteg dolgot, amiért ellenérzéseket táplálok szíve választottja iránt, amikor csak úgy rám zúdította a fél életét. Egy lépést hátráltam, és kitártam magam elé a kezem.
- Oké, elég lesz, ezt én mind nem akartam tudni - ráztam hozzá a fejem. Hirtelen minden idealizált kép, amit eddig láttam megdőlt. Aki előttem állt nem volt más, mint Miksa legjobb haverja. Egy férfi, aki biztosan kihasználja az összes nőt, akin megesik a pillantása. Mégis hogy lehettem ekkora hülye?
Aztán a nagy magyarázkodását hallva már majdnem megenyhülök újra, ha nem lett volna ott az a kicsi kis utalás a végén.
- Kiskorúakkal nem mi? Csak mindenki mással? - vontam fel a szemöldökömet. Éreztem, hogy számomra ennek itt vége kell, hogy legyen. Egyszerűen nem akartam többet tudni. Többet érezni, vagy csak egyszerűen látni. - Tudod mit, felejtsd el. Amúgy is mennem kell. Nagy Sándor prof már várja a beadandóm - csaptam rá az órámra, majd intettem a tanári szoba felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 122
Írta: 2023. január 18. 20:30 | Link

Danvers kisasszony és kisfiam

Az igazgatóval kellett váltania néhány szót, illetve a pszichológussal is. Vészesen közelednek a vizsgák, és ilyenkor szeret extra lehetőségeket biztosítani, illetve megismerkedni a negyedévesekkel. Ez utóbbi eddig el is maradt, annyira rákoncentrált a mostaniakra, így némi faluújságra szúrt órarendböngészés után meg is találja, hogy éppen most lenne alapozó órájuk, vagyis tökéletes alkalom arra, hogy összeismerkedjenek. Albertet viszont nem találja sehol, de a hangját mintha hallaná - egymillió hang közül is megismerné a szeretett gyermeket -, így a folyosóra lépve már látja is, elindul felé. A felesége ugyan kéri, hogy a gyermekeiknek adjon teret, de ugyan mi rossz sülhetne ki belőle?
- Danvers kisasszony, elnézést, hogy megzavarom a beszélgetést. Fiam, most lenne órád a negyedévesekkel, bemutatkoznék nekik most, ha nem baj.
Valójában úgy véli, hogy semmi oka ne lenne a gyereknek nemet mondani az öregének, így hát elégedetten biccent, majd elindul tovább, de azért még hátrafordul, mielőtt eltűnne a szem elől.
- És beszélj anyáddal, mert aggódik miattad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ifj. Holló Albert
Tanár, Egyetemi hallgató


Miksáné <3
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 149
Írta: 2023. január 18. 20:44 | Link

Danvers kisasszony és az apám

Szíven üt az, amit mond, főleg a kimértség, és ez az, ami emlékeztet arra, hogy nekem pontosan ezért nem is szabad szeretnem, mert nem tudok maradni, mert nincs annyi időm, hogy egy teljes, közös életet adjak valakinek, pedig szeretnék, vagyis szerettem volna, mert már nem szabad úgy tekintenem erre, mintha most is szeretném. Én inkább arra fókuszálok, hogy a szeretteim boldogok legyenek, hogy mindenki megtalálja a maga útját, és, hogy ameddig csak tudok, jelen legyek én is. Ahogy nézem őt, azon kapom magam, hogy szeretném neki elmondani, hogy mi is történik velem, hogy szeretném, ha azok közé tartozna, akik tudják, hogy mennyire rövid időm van még, azonban, amikor kinyitom a szám, mégsem ezt mondom, hiszen ez teher, amit látok a szüleimen és Miksán is, teher, amit egyiküknek sem kéne cipelni. - Egyetértek, meghalni valóban könnyű, azonban ott van az az opció is, hogy szeretnél kitartani, de nincs lehetőséged, vagy éppen azért ágálsz az ellen, hogy valakit mélyen megszeress, mert tudod, hogy nem tudod megadni, amit megadnál. - az én döntésem pedig innentől fogva logikus és ésszerű. Nincs szerelem, nincs szívfájdalom.
- Brit tudósok szerint nem csak, azonban az agyunk olyan, hogy ha végeztünk a szexre gondolással, akkor van harminc másodpercünk, míg valami másba bele nem látjuk megint a szexet. Az egyik haverom egyszer egy szegélylécbe látta bele, bár ő eléggé be volt tépve akkor. - a lényegen viszont nem változtat, hogy igen, mindenbe képesek vagyunk belelátni. Látom, ahogy megenyhül, még akkor is, ha nem tudom tartani a határokat, azonban a következő pillanatban megint felháborítom, de most nem a jó értelemben, és hirtelen érzem, hogy nem kéne magyarázkodom, mégis megteszem, szinte azonnal, finoman megérintve a könyökét. - Nem, nem, nem, nem én nem. Nem úgy, ahogy hiszed. Nem használok ki senkit, nyílt lapokkal játszom, és csak olyannal megyek el messzebb, aki benne van abban, amit adni tudok. - hozzátenném, hogy ő vele éppen azért, mert nem csak ennyi lenne, nem juthatok el eddig sem, de akkor egészen biztos, hogy felképelne, és azért, ezt mégiscsak elkerülném. Ahogy szívesen elkerültem volna azt is, hogy megszólítanak, mert eddig nem titok, hogy nem hangoztattam, hogy ki is vagyok én, de hát mindenki tudja, hogy ő kicsoda. - Rendben, a mai témát úgyis megvitathatjuk a következő alkalommal is, jó ütemben haladunk. - Végül úgy csinálok, mintha egy idősebb tanár lenne, és sétál is tovább, amikor visszafordul, és tudom, hogy ezzel vége a játéknak. - Felhívom őt, apa, mindenképpen. - hozzátenném, hogy jól vagyok, de tudom, hogy az sok kérdést vetne fel, így csak nézem a távolodó alakját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium