33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] Le | Téma száljai | Témaleírás
Homokföldi Réka
Aurortanonc



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 124
Írta: 2021. december 2. 06:59 | Link

Főnix fióka mentőakció


Valami megváltozott az elmúlt napokban. Olyan jó kedve van, hogy ha lenne hangja, -ami nincs- akkor dalolászva sétálgatna a folyosókon. A mosolya, csillogó szemei azért így is árulkodók. Na meg a kék-zöld foltjai. Edzenek és ezt ő nagyon élvezi. Még akkor is, ha a tehetséges auror már most is néha úgy elpáholja, hogy csak úgy nyekken. Vidámságát az is fokozza, hogy a karácsonyt a kastélyban és így a faluban fogja tölteni. Nem megy haza nyárig és akkor utoljára. A Sárkányölőre már úgy készül, hogy örökségéhez hozzájutva, egy apró szobát bérelve magának, végre a saját lábára fog állni. Aztán ki tudja...lehet, hogy Bertivel is megosztja a gondolatait, ami sokszor eszébe jutnak a közelében. Na nem azokat, hogy milyen módon fogjon rá az esernyőre, hogy nagyobbat üthessen vele. Nem. Inkább azokat, amiktől ennek a gyermek lelkű nőszemélynek hirtelen elvörösödik az orcája és melegség önti el a szíve tájékát. Na de ez egy másik mese. Most még tanulnia kell. Hosszú a nap és még hosszabb lesz az este. A könyvtár felé bandukol épp, amikor éktelen jajveszékelés üti meg a fülét, amitől széles vigyora rögvest leolvad arcáról. Szaladni kezd a hang irányába. - Mi a baj? Megsérült valaki? Mi történt? - kérdezi, ahogy nyekkenő cipővel szinte satufékez a folyosón álló fiú mellett. Aztán ránéz a képre. - Jaj! Berta ne már! Most komolyan? Muszáj minden kicsire ráhoznod a frászt? - kérdezi a portrétól, aki szégyenlősen, de a szemében ravasz gonoszsággal, a megbánás valódi jelei nélkül hallgat el és rázza fejét, hogy azután kioldalazzon keretéből. - Ne is törődj vele, csak egy rellonos lány, aki szereti hülye helyzetbe hozni a többieket - fordul a fiú felé. Arcán megnyugtató, széles mosoly ül, talárján ott virít a prefektusi jelvény. Ennyiből persze még a másik nem tudhatja, hogy jó kezekben van, pedig ez az igazság. Nem a prefik gyöngye, de a szíve a helyén van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lőrinczi Zalán
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2021. december 3. 16:02 | Link

Homokföldi Réka
¤outfit¤

Zalán teljesen bepánikolt a visító portétól, fogalma sem volt, hogy mit kezdjen vele. Legszívesebben azonnal elrohant volna, de a sokktól nem akartak megmozdulni a lábai, így csak zavarodottan pislogott körbe. Egyszer csak váratlanul felbukkant az egyik sarkon egy nála pár évvel idősebb lány, és seperc alatt rendre intette a festményt.
-Köszönöm! Nem értettem mi a baja... Pedig csak annyit kérdeztem tőle, hogy nem tudja-e, hogy merre van a tanulmányi iroda. Azt hittem megsértettem valamivel.-
A fiú zavartan próbálja megmagyarázni a helyzetet, ami egyelőre nem megy neki túl fényesen.
- Mi ez a hely amúgy? Annyira furcsa a légkör ezen a folyosón, mintha valami nem lenne rendben. -
Zalán gyanakodva néz körbe, majd vissza a lányra és várakozó pillantással hallgatja, hogy vajon megőrült-e vagy tényleg van itt valami szokatlan.
Egyszer, amikor elmentek az anyukájával bevásárolni az iskolakezdésre, akkor volt egy ilyen hangulatú hely az egyik sikátorban, de oda nem is szabadott belépnie, mert az anyukája szerint oda csak a sötét mágusok járnak, így nekik semmi keresnivalójuk arrafelé. Zalánt viszont érdekelte a dolog, és megfogadta, hogy ha kicsit nagyobb lesz, és már egyedül is mászkálhat a városukon és Bagolykőn kívül, akkor visszamegy oda és megnézi, hogy miért is olyan titokzatos az az utca.
- Ne haragudj, még be sem mutatkoztam. Lőrinczi Zalán vagyok, és pár hete érkeztem a suliba... Emiatt vagyok ennyire szerencsétlen. -
Zalán elvigyorodott és bízott benne, hogy a lány elhiszi neki, hogy a bénázásának tényleg csak az információ hiány az oka, és amúgy nem teljesen életképtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 208
Írta: 2021. december 7. 12:34 | Link

Ádám
The Truman Show (1998)



Magyarázkodtam? Talán. De inkább mondanám, hogy a tényeket soroltam. Hiába volt már tíz éve, mikor először a Bagolykő ajtaján beléptem, még mindig ugyanolyan élénken élt bennem a félelem az első találkozástól. Beosztottak, és a Levita asztalához leülve Ádám volt az első, aki felém fordulva megkérdezte a nevemet. Egy pillanatig hezitáltam, aztán rávágtam: Leila. Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy az otthoni életemet a lehető legtávolabb akarom tartani az ittenitől. És eddig be is jött.
Bólogattam arra, amit mondott, és utáltam magam, amiért ennyire gyenge vagyok. Ha nem Ádám lett volna ott, talán nem is mutattam volna így ki, de amikor a közelemben volt, akkor a belső falaim mindig sokkal gyorsabban ledőltek, mint szerettem volna. Magához volt, én pedig a mellkasába fúrtam a fejem. Mélyen beszívtam az illatát, hagytam, hogy a közelsége megnyugtasson, mint mindig. Ilyenkor nem volt szükségem szerre, se alkoholra. Csak rá.
A kérdése hallatán kibontakoztam ölelő karjaiból, pedig semmit nem akartam jobban, mint ott maradni. Talán soha ki sem jönni. Ha lehetett volna ilyen opcióm.
- Már döntöttem. Maradok velük - mondtam ki, bár a hangom kicsit megremegett a két szó közben. - Nem is Borbélyék miatt, hanem a többi gyerekért. Szükségük van rám - magyaráztam. Hogy miért? Megvédeni az ártatlanságukat. Eszközként használni a testemet, hogy az ő lelkük megmaradjon. És nem mellesleg a félretett pénzem se utasították el egyszer sem.
- Nézd, tudom hogy utálsz, amiért úgy Borira támadtam, de esküszöm csak téged akartalak megvédeni - jutott eszembe. Felnéztem rá, szemeimmel kértem, hogy bocsásson meg. Hogy ne taszítson el, mert nélküle úgy éreztem elveszek a világban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Homokföldi Réka
Aurortanonc



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 124
Írta: 2021. december 18. 08:55 | Link

Főnix fióka mentőakció


Miután a helyzetet kezelte vidáman mosolyogva hallgatja a fiút. Kedvét semmi sem tudja mostanság megszegni. Valahogy olyan jól mennek a dolgai, hogy eszébe sem jut elszontyolodni vagy hasonlók. Eleve nem olyan fajta, de most még azért sem. - Nincs mit, ez a dolgom - vigyorog és megpöccinti prefektusi jelvényét - Áh, ne is foglalkozz vele. Berta folyton ezt csinálja. Sportot űz az ide tévedők zrikálásából - magyarázza és ha hagyja, akkor közben terelni kezdi kifelé a srácot - Na ja, ez a Fejetlenség Folyosója. Itt mindig van valami gebasz. De! Sosem olyan nagy a baj, amit meg ne lehetne oldani egy kis talpraesettséggel, meg szerencsével. Igaz? - bólint nagy bölcsen és sugárzó mosolya az a fajta, ami eloszlatja a felhőket is az égen - Amúgy Ré vagyok, és szívesen elkísérlek a célodig, ha akarod - nyújtja kezét bemutatkozásra, aztán várja, hogy a fiú szeretné-e őt kísérőjének, vagy sem. Neki is arrafelé vezet az útja. Nem esik nehezére segíteni. Elvégre szolgálni és védeni fog a jövőben. Az ilyen alkalmak remek gyakorlatok hozzá. Nem csak kondi kell az auror léthez. Ezt most kezdi megtanulni. Mióta Bertivel edzenek sokkal többet tud reménybeli hivatásáról, mint eddig bármikor. Egyre izgatottabb, mert a férfi azzal biztatta, hogy jövő évtől dolgozhat vele, vagyis inkább mellette a kirendeltségen, mint kisegítő. Minden este erről álmodik. Már vett is pár oda illő ruhát, pedig nem valami bő az erszénye. Szerencse, hogy a tandíját kifutja a hagyatéka. Az meg még nagyobb, hogy nem a nevelői kezelik, hanem egy ügyvéd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lafayette David Saint-Venant
Prefektus Levita, Negyedikes diák


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 61
Írta: 2021. december 22. 18:42 | Link

Layla

Valahol ott kezdődött a probléma már reggel, hogy nem ivott kávét. Ez alapvetően meghatározza mindig a kedvét aznapra- ha jót fogott ki, végig remek hangulatban tolja végig a programokat, de ha rosszat, többnyire passzív és néha még egy-egy harapósabb megnyilvánulás is becsúszik az alap 'hagyjálbékén' kisugárzása mellé. Ma migrénnel és kávé nélkül indult útnak, szóval a 'hagyjálbékén' exponenciálisan megnőtt.
Aztán nyugaton a helyzet fokozódott, illetve csak két eridonos elsős gondolta úgy, hogy uszodát fog csinálni ebből az átkozott folyosóból és rá hárult a nemes feladat egy pocsék iskolai nap végén, hogy rendet rakjon. Persze elküldte őket bosszúból vécét pucolni az egyik zsémbes öregasszony szellemével együtt, aki repesve vállalta a felügyelő szerepét. Ezek az öreg szellemek majdnem olyan vérmesek, mint a legújabb defenzor hír. Na azzal sem akar egyhamar összeakadni- Michelle megmondta, kerülje a hivatali szerveket is jó messziről, amíg az apját le nem szedik ismét a körözési listáról.
A folyosó szokás szerint egy kész káosz, és istenigazából nem sieti el, hogy felpucolja két pálcasuhintással a víztócsát. Úgy van vele, hogy ezek a halálosan idegesítő festmények bőven megérdemlik, hogy rekedtre üvöltsék magukat, ő pedig szépen hátradől, neki a legközelebbi, festménymentes falfelületnek, és bedugja a füleseit, hogy Rammsteint kezdjen döngetni. A migrénje ellen meglepő módon néha az ilyen konzernyitó-kaparásos zenék jól működnek. Mindenesetre nem hall, nem is nagyon néz körbe, így ha netán valaki tőle pár méterre fel találna robbantani valamit, valószínűleg azt is ignorálni tudná.
Úgy jó masszív tíz percet követően és két, borzasra tépett hajú boszorkány üvöltésével később dönt úgy, hogy ideje takarítani. Most már egyébként ő is útakadálynak számít, mert beállt a folyosó közepére elbűvölni a csatateret, így ha valaki netán figyelmetlen, bőven bele tud gyalogolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Layla Robillard
Mestertanonc Navine (H), Valkűrök csapatkapitány, Másodikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 173
Írta: 2021. december 22. 19:45 | Link

Lafayette
el fogok késni | hol van az orrom előtt?

El fog késni, ez már biztos, azonban nem mindegy, hogy mennyire teszi ezt meg. Minél több percet halmoz fel, annál több büntetőkör és extra gyakorlat lesz, tehát közel sem mindegy, hogy egy perccel vagy tizenegy perccel ér oda később. És hadd legyen őszinte, tekintve, hogy ezt a versenyszezont - hála Az Incidensnek - teljesen kihagyta, edzője sokkal keményebben fogja. Miközben nemcsak a magába, de az emberekbe vetett hite is megremegett, fontolóra vette, hogy felhagy a seprűakrobatikával. Egyszerűen azt érezte, nem képes többé seprűre ülni, pláne nem eljátszani az angyali arcú, szőke hajú "Nyuszit", aki mindenkit lenyűgöz és különben is mindig vidám és mosolygós. Olyan érzése van, mintha ezer éve nem görbült volna felfelé ajka, pedig tudja, hogy találkozott családjával, barátaival, hogy ami történt, fel ugyan nem dolgozta teljesen, de végre megint ketyeg az órája és tovább indult, rábízva magát az időre. Ha Rudi bácsinak igaza van, akkor ettől tényleg rendbe jön majd minden.
Addig is viszont hatalmas lendülettel fordul be a fejetlenség folyosójának sarkán, kezében seprűjével, hátán edzőcuccával. Érzi, hogy a padló annyira nem biztonságos - értsd csúszik, mint a fene -, de nem törődik vele. Lepillant, hogy lássa, hova lép, csakhogy amikor ismét megemeli fejét, már előtte terem egy nála valamivel magasabb akadály, aki eddig nem volt ott. Még itt sem esik kétségbe, hiszen csak szimplán kikerüli, ám a cipője alatti sikamlós talaj másképp gondolja mindezt. Ahelyett, hogy tökéletes ívben kikerülné a fiút, tulajdonképpen fél oldalával telibe találja hátulról, s ha ez nem volna elég, egyensúlya mit sem ér e percben, azonnal hanyatt is vágódik. Talán reflex lehet, hogy zuhanás közben szabadon maradt kacsójával megragadja az egyetlen kapaszkodót, ami kézre esik: Lafayette-et. Egy sikkantás kíséretében csüccsen le a földre, vélhetően magával rántva a levitást is, hacsak nem gyorsabb és stabilabb.
- Auauauau - seprűt szorongató karjára esett és nemesebbik felére, de legalább mindkettőt jól beütötte. Könyökét kezdi szorongatni, miközben pillantása a prefektusra rebben. - Ne haragudj, úristen, ugye legalább te jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Lafayette David Saint-Venant
Prefektus Levita, Negyedikes diák


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 61
Írta: 2021. december 22. 20:25 | Link

Layla
- semmiből jött puffanás -

Hirtelen egy halom dolog történik vele egyszerre: a víz már félig-meddig eltűnt, de körülötte még nem, tehát sikerrel jár a feladata teljesítésében; ütközést érzékel a vállánál, és egyúttal rántást is. A talaj egészen konkrétan kicsúszik a lába alól, és bárhogy szépíteném, bizony pofára esik, mert még a levegőben sikerült megpördülnie szinte művészi módon. Szerencsére az orra nem törik el, de az arccsontja piszkos mód lüktet már most, akárcsak a fél állkapcsa, az ütközést tompító válla, és a medencéje fele. Kicsit hirtelen érte a padlónyalás szó szerinti értelmezésben vett formája, na!
- Aztarohadtbüdösélet... - Költői szépséggel szalad ki a száján, miközben ráfókuszál az ütközés kiváltójára, vagyis inkább a szinte a szájába tömörülő hajára. Mint valami ló, fúj vagy kettőt, hogy a rakoncátlan tincseket kitessékelje a nyelvéről.
- Semmi baj, őrizzük a pánikot, megmaradok. - Nyögi halkan, miközben ő is felkászálódik, hogy jobban szemügyre vegye a baleset helyszínét.
- Veled minden oké? Nem törtük össze a seprűdet? - A hangjában őszinte aggodalom csendül a járgány iránt, elvégre óriási szeretettel viseltet a seprűk, kviddics, repülés triója felé. Gyerekként az apjával is, Vasillal is, és Szentmihályi Norbival is rém sok időt töltött a levegőben hol csak poénból, lazán, hol pedig komolyan edzve. Nem viselné jól, ha miatta összetörne egy remek seprű. A lány ezen a ponton csak másodlagos, no offense.
- Lehet, tehetnénk egy kört a gyengélkedő felé, nehogy rándulásod legyen vagy valami. -  Ezen a ponton amúgy ő meg van győződve róla, hogy a lány itteni csapatjátékos (még ha nem is tudja névről, kicsoda, csak arcról rémlik, hogy mintha látta volna már óraközi szünetekben). Milyen lenne már, hogy sérülést okoz egy játékosnak? Na azt nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Layla Robillard
Mestertanonc Navine (H), Valkűrök csapatkapitány, Másodikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 173
Írta: 2021. december 22. 23:35 | Link

Lafayette
el fogok késni | hol van az orrom előtt?

Nem is tudja, hogy a saját fájdalma aggasztja-e jobban, vagy a tény, hogy a másik sem esett kevésbé szerencsétlenül. Igazság szerint ez mind eltörpül, mikor rájön, hogy ha mása nem is, hosszú vörös haja biztosan óvón takarja be áldozatának arcát, ami akár fulladásos, torokcsiklandozós halállal is járhat. Mikor észleli a veszélyt, gyorsan megragadja tincseit és maga is arrébb sepri, segítve Lafayette dolgát.
- Jó, mert elég nagyot estél. Nagyobbat, mint én - ahogy a fiú arcára néz, rögtön látja, hogy enyhe pír keletkezett rajta az ütés nyomán, ami akár még rondább is lehet később. Szóval ezért mondják mindig a felnőttek, hogy ne futkározzanak a folyosón! Minden világos. A következő ellenőrzendő dolog most, hogy egyben vannak, csupán a seprűje, amit megemelve alaposan szemügyre veszi. Az esés során természetesen mindenét megüthette volna, kivéve járművét, amit olyan magasan tartott felfelé, ezzel óvva a sérüléstől, hogy egyetlen karcolás sem lelhető fel rajta.
- Szerintem nincs az a zuhanás, amit ne magammal tompítanék, hanem a seprűmmel - azért láthatóan kifújja a levegőt, mely tökéletesen megmutatja, megnyugodott. Nem akarna új eszközt venni, hiszen évek óta ez van vele és tökéletesen működik. Azt nem tudja, össze lehet-e szokni egy seprűvel, de neki minden bizonnyal sikerült. - Óóó, nem, a könyököm fáj picit, de tudom mozgatni, úgyhogy semmim sem tört. Neked viszont csúnya foltjaid lesznek az arcodon - elhúzva száját automatikusan nyúlna a sérüléshez, azonban félúton megáll a mozdulatban és zavartan leengedi a kezét. Totális idiótát csinál magából, aztán eszébe jut, miért is ül most itt.
- Ne haragudj, hogy Neked rohantam, csak elkések edzésről. Bár, most már úgyis nagyjából dupla kört fog velem dolgoztatni az edzőm, ennyi késést nem dolgozok le tíz fekvővel - lemondóan húzza el száját és igazság szerint úgy van vele, hogy jó neki ott a földön. Esze ágában sincs megmozdulni, inkább ellógja az egészet. Igen, ez remek ötlet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Lafayette David Saint-Venant
Prefektus Levita, Negyedikes diák


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 61
Írta: 2021. december 23. 00:11 | Link

Layla
- semmiből jött puffanás -

- Tudod, hogy van ez. Asszem, a pasikon húsz százalékkal több az izomzat, ennyivel tovább zúzhatjuk magunkat. - Azért megropogtatja a nyakát, miközben kedélyes vigyorgással próbálja illusztrálni, hogy az égegyadta világon itt semmi gond nincs. Nem hát, csak a szája széle remeg meg, mikor az állkapcsa tüntetően lüktetni kezd.
- Megrizikózom, hogy játszol is, ha ennyire óvod, nem csak repkedni mész a semmibe. - Nem tartja túl jellemzőnek, hogy egy hobbi repüléstan tanuló ilyen nagy becsben tartson egy seprűt, ez sokkal inkább a picit professzionálisabb emberekre jellemző. Persze ettől függetlenül tévedhet.
- Tuti biztos vagy benne? Szívesen elkísérlek, ne ezen múljon, hogy tudsz játszani vagy sem. - Láthatóan komolyan gondolja, viszont a hanghordozásából kiszűrődik, hogy utoljára kérdezte meg udvariasságból; biztos nem fogja erőltetni, ha a másik nem sérült le komolyan. A saját, leendő lila foltjait egyelőre elássa valahova az agya mélyére. Majd megkeresi Ervint és kér tőle egy jó kis bájitalt, ami kivételesen nem cseréli őket át keresztbe-kasul, de lehúzza a leendő duzzanatát.
Vagy hagynia kellene a fenébe Ervint és inkább megvárni, míg a lány gondját viseli? Az előbb már majdnem hozzáért mondhatni automatikusan. Lehet, mégis megérte majdnem kitöretni a szemfogát a kövön? Miközben a bocsánatkérést hallgatja, azért rendes-takaros munkásemberként feltakarítja egy szárítóbűbájjal a tócsa maradékát, meg a saját, megnedvesedett ruharészeiket, hogy mégis csak konszolidáltabban figyelhessen oda.
- Nincs gáz, tényleg. - Elkezdi megmasszírozni az állát, hogy hamarabb múljon belőle az égő érzés. - Ha gondolod, tanúskodom érte, hogy nem a te hibádból késtél. Elvégre én nem takarítottam fel időben ezt a kész uszodát innen. Egyébként - Itt megenged magának egy enyhén gonosz vigyort. - a felelősök már a nyugati szárnyban takarítják a másodikon a vécéket. - Áthelyezkedik óvatosan törökülésbe, próbálva nem hunyorogni, mikor a medencéje is bekapcsolódik a kb negyedórás sajgási kórusba.
- De, ha szörnyen rosszul érzed magad emiatt, csak elég megígérned, hogy legközelebb elkísérsz egy baráti kviddicsezésre. Őrült rég nem kviddicseztem, úgy érzem, és meggebedek, ha nem tehetem záros határidőn belül. - Igazából pofátlan, mert akkor kérhetne bármi kompenzálást, ha a lány ráesett volna. Ehhez képest most csak rájátszik, hogy láthatóan szegény csaj valóban hibásnak gondolja magát a történtekért, pedig ez egy 50-50 helyzet.
Utoljára módosította:Lafayette David Saint-Venant, 2021. december 23. 00:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Layla Robillard
Mestertanonc Navine (H), Valkűrök csapatkapitány, Másodikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 173
Írta: 2021. december 23. 00:25 | Link

Lafayette
el fogok késni | hol van az orrom előtt?

Erre a kijelentésre nem szándékosan, inkább csak ösztönösen pillant végig Lafayette-en és rögvest meg is rázza fejét, emellett pedig erősen ráharap alsó ajkára, nehogy nevetni kezdjen. Láthatóan semmilyen erotikus vonulata nincs ezen jelenetnek, inkább tűnik aranyosan visszafogottnak.
- Játszom? - szemöldökei összeszaladnak, mire leesik neki a tantusz, remélhetőleg azelőtt, hogy a levitás elkezdené megmagyarázni a nyilvánvalót. - Ja, hogy kviddicset! Nem szoktam. Úgy értem, amikor volt a sulis bajnokság, fogóként játszottam, de én seprűakrobatika irányban mozgok inkább - ha olyan lenne, mint vetélytársai, minden bizonnyal lesajnáló pillantások kereszttüzében világosította volna fel a srácot, hogy hello, ő itt Layla Robillard, a híres ifi bajnok, akiért mindenki odavan, az üdvöske, aki verhetetlen volt a juniorok között és mindenki a felnőtt kategóriában való debütálását várja... Ehhez képest mindez eszébe sem jut, ugyanolyan lazasággal és természetességgel igazítja ki a másikat, mintha csak rosszul tippelte volna meg, hány óra van.
- Tényleg, biztos, igazi túlélő vagyok - bátorító mosoly kerül arcára, épp csak nem kezdi mutogatni kedves bicepszét. Azért e jelző, mert valószínűleg betegre nevetné magát Lafayette, ha a navinés sportját tekintve rendben lévő, de alapjáraton vézna kis karocskáit mutogatná. A fenékre csüccsenés épp elég megalázó volt, nem kell tetézni. - Oh, akkor Te prefektus vagy! Amióta mestertanonc lettem, nem követem a listátokat - nem mintha zsenge diákkorában olyan hihetetlenül vérmes szabályszegő lett volna. Az egyetlen alkalom, amikor valóban kihágást követett el, az a Lilivel való Káma Szútra eset, de arról szimplán csak nem beszélnek. - Gusztusosan hangzik. Azért jobb lesz, ha rájuk nézel majd, nehogy meglógjanak - hangjából nem érződik rosszindulat, inkább nevezhetjük előrelátásnak. Ki hitte volna, hogy ettől a lánytól egyszer még ilyet is láthatunk...?!
- Benne vagyok. Elég sok időt töltök a pályán, ha lesz időd, gyere majd ki, aztán dobálgathatunk párat, csak könyörgöm, gurkót ne. Agresszív jószágok - hiába úszta meg minden alkalommal találat nélkül, nem egyszer sápadt bele a vasszörny közeledtébe. Talán még mindig képes lenne megszédülni a sérülés gondolatától.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Lafayette David Saint-Venant
Prefektus Levita, Negyedikes diák


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 61
Írta: 2021. december 23. 01:29 | Link

Layla
- semmiből jött puffanás -

Már majdnem elkezdené kifejteni, hogy a kviddicsre gondolt, de hamar veszik a lapot. Ekkor meg ő nem érti, hogy nem a kviddics ugrott be elsőnek a lánynak? Igaz, ami igaz, más sportban nem is merült el, csak abban amiből folyamatos impulzusok érték, és hát egy pro játékos, egy lelkes apa meg egy lelkes nevelőszülő páros mellett nem volt nehéz rászoktatni őt a jóra. Milyen kár, hogy nem bővítette az ismereteit. Most nem nézne hülyén a lányra, hogy mégis...
- Mi az a seprűakrobatika? És tekintsünk el attól, hogy gáz ezt megkérdeznem. Csak a kviddicsig jutottam, mea culpa, de... Ha most azt fogom kérdezni, hogy cirkuszban dolgozol-e, megharagszol? - Kicsit úgy érzi magát, mint a haverjaival az ismeretsége elején. Tudták, hogy francia, de tiszta magyarsággal beszélt, ezért olyan volt, mintha a srácok lemeze beakadt volna, és folyton kérdezgették, hogy de otthon milyen nyelven beszélnek, meg hogy tud ilyen jól magyarul, és ő ezt határozottan bunkónak érezte. Itt nőtt fel, hogy a fészkes fenébe ne tudna magyarul lol? Aztán ezt szépen magyarázta el persze, de visszatérve a mostani helyzetéhez, ő is kicsit hasonlít a srácokra ebben az esetben. Az információ elérhető, ő nem nyúlt ki, hogy magáévá tegye, pedig sport.
- Elég nem szép tőled! A prefektusaitoknak hála tiszták a vécék. Amúgy küldtem velük egy házsártos öreg boszorkányszellemet is. Szerintem a fél iskola meg fogja tudni, ha megpróbálnak meglépni. - A szisztematikus kicseszés művészete családban terjedő pozitív tulajdonság. Ő is táplálkozik a közös kútfőből bőven.
- Na most miért? Engem azokon nevelt a faterom, tök jó stresszlevezetők. - Végre feltápászkodik, mert nincs kedve azért az újból kezdődő migrénjével együtt a feltámadó hangorkánt itt megvárni. - Apropó, nem megyünk valamerre arrébb? Ezek itt mindjárt rákezdenek a szokásos veszekedésükre, hogy ki kit kivel csalt meg kétszáz évvel ez előtt, és ezt ma már legalább kétszer végighallgattam.
Utoljára módosította:Lafayette David Saint-Venant, 2021. december 23. 01:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Layla Robillard
Mestertanonc Navine (H), Valkűrök csapatkapitány, Másodikos mestertanonc


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 173
Írta: 2021. december 23. 01:43 | Link

Lafayette
el fogok késni | hol van az orrom előtt?

Nem lepődik meg a kérdésen, tekintve, hogy ez a sportág továbbra sem annyira elterjedt, mint a kviddics. Éppen ezért azon kívül, hogy a cirkuszon felnevet, egyáltalán nem mutat sértettséget, ahogyan neheztelés vagy lenézés szikrája se csiholódik íriszeiben.
- Mindig bajban vagyok, mikor el kell mondanom. Olyan, mint a korcsolya, csak levegőben és seprűvel. Különböző akrobatikus gyakorlatokat hajtunk végre repülés közben. Van belőle egyéni és páros is, zenére csináljuk és meghatározott koreográfiával, ami meghatározott elemeket kell tartalmazzon. Szóval tényleg olyan, mint a mugliknál a korcsolya, csak nem az - a létező legjobb dolog a világon, amikor valaki úgy ír le valamit, hogy az egyik dolog pontosan ugyanolyan, mint a másik, csak igazából tök más. Éppen ezért, amikor már azt hinné a partner, hogy érti miről van szó, megérkezik a bomba, hogy nem, tökre nem érti. Szuper így tájékozódni, komolyan, inkább maradt volna a guglinál.
- Az még inkább nem szép, hogy még a saját háztársaimat sem ismerem maradéktalanul - hetykén vonja meg vállát, igazság szerint e mozdulat kimondottan flegmának hat, noha a hozzá tartozó jelentés korántsem ennyire szélsőséges. - Viszont, mivel nem tudom, hogy kik a prefik, meg kell kérdeznem, hogy téged hogy hívnak? Én Layla Robillard vagyok - kedves mosolya szinte napként ragyogja be az ember napját, már amennyiben hihetjük, hogy emberek lehetnek ennyire kedvesek hátsó szándék nélkül.
- Merlin, segíts meg - elkerekednek szemei, szinte arcszíne is egy árnyalattal világosabbá válik. Hány éves lehet a srác? Valószínűleg vele egy idős. És gurkókkal nevelkedett. Micsoda gyerekkor...! - Hát, ha nem árulod el senkinek, hogy ellógom az edzésem, akkor megihatnánk inkább egy forró teát - feltápászkodik, vigyázva a kezében lévő seprűre és valamelyest leporolja nadrágjának hátulját. Ha nem is volt koszos, ez egy ösztönös mozdulat, utána pedig rögtön el is pillant a folyosó két végére, merre kéne indulniuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Lafayette David Saint-Venant
Prefektus Levita, Negyedikes diák


I. - A Varázsló
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 61
Írta: 2021. december 23. 02:12 | Link

Layla

Legalább nem nézik parasztnak, ezt már félsikerként könyveli el. A másik fele hiányzik, mert a korcsolyázás neki már eleve egy elég elvont fogalom azok után, hogy pár napja még kiskacsaként botladozott a jégen többedmagával.
- Szerencsésnek érzem magam, hogy műkorcsolya versenyt láttam már, és össze tudom rakni, azt hiszem, mire gondolsz, de... hogy... Na jó, ezt látnom kell majd élőben. - Majd utánanéz, mi fán terem ez a sportág. Egyszerűen hihetetlen, hogy emberek nem esnek le a seprűről feltételezett dupla szaltók és miegymás közepette. Neki még az is nehéz, hogy egy zuhanórepülésből utolsó pillanatban hozza ki a seprűt, mert nem edzett effektíve annyit. Ezt jelenti a szintkülönbség.
Mondjuk úgy látszik, a lány a sportágát ismeri ennyire jól, a diáktársait már korántsem, de valahogy ezen nem tud fennakadni, hibáztatni őt végképp nem. Ő sem ismeri egy halom társát, csak a prefektusokat szinte, meg Ervint, meg még néhány embert. Low profile powa.
- Lafayette Saint-Venant. Örülök. - De nem is húzza tovább az időt- ahelyett, hogy litániákba bocsátkozna, inkább sarkon fordul és (ugyan némi enyhe migrénnel) Layla oldalán otthagyja a veszekedésben kirobbanó bolond folyosót a dolgára, immár szárazon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Next dzsenerésön Saint-Venant
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 141
Írta: 2021. december 23. 20:28 | Link


hős leszek - mai rongyaim


Lehet ma dobja le az ékszíjat az agya, vagy már rég megtette, de most veszi észre csak. Lehet, aztán ki tudja, az biztos, fogalma sincs, hogy miről hablatyol a másik, annyi biztos: valamit látott, parát kapott tőle és bamm. Itt tartunk. De hamar tovább is lapoz ezen az egészen. Mert ő ilyen.
- Tutti – bólogat is, bár nem tudhatja biztosra, mert hát, utána sem nézett. Viszont eddig véres, láncát csörgető kísértetet sem látott vagy zombikat, úgyhogy nincs para. Elég sokat van kint, látnia kellett volna, ha van valami.
- Na, megnevettetted a fogatlan parasztot a képen, tíz pont – erre egy erős „hééé” és további szitokszavak a válaszok a portréalaktól, akiről szó van, de nem is figyel rá, csak legyint egyet. Nem ért a művészetekhez. - Hát a zöldek. Ülnek a merev pofájukkal meg a „ki ha én nem” arcukkal, hogy mekkora királyok ők. Jó, akadnak ott is jó arcok, de na. Lényegében érted. De akár a kék is, azok állandóan csak könyveket bújnak meg okosak – ez aztán a tökéletes bemutatása az iskolai házaknak. Még egy-két szó, és ő fogja írni a prospektusokat az elsősöknek, mi várja őket, amikor idekerülnek. Nem, ha Kornéliának van egy kis sütnivalója, akkor hamar leesik neki, hogy lehet, de csak mondom, lehet, nem kéne sokad adnia ebben Teddy szavainak és jobb, ha maga tapasztalja ezeket ki.
- Ó, köszönöm. A nevelőimnek írásba adnád? Vagy fodrászt vagy rendes ruhákat akarnak adni rám, de amúgy semmi baj velem, csak vegyek már fel egy pólót, ami nem lyukas – fintorog egy sort, emlékezve arra, amikor feljön ez, hogy Maika milyen kis csinos, ő meg… nos, nem. Nem mintha ez visszatartaná bármitől, pont egy miatt vett első alkalomra zöld és rózsaszín hajszínezőt és esett neki befesteni a tincseit. A pillantás megért mindent. -Szal ja. Nem leszek Ken baba. Ahhoz kéne szilikon hogy ilyen szám legyen – csücsörít, mintha csalán csípte volna meg. Látta már a neten a magát élő Ken babának nevező akárkit és jaj, ha valamitől mentse meg a Jóisten, akkor az legyen az. Az ilyenek, mind nőbe, mind férfibe, élő környezetszennyezés.
- Vámpírrá, én? Na az lenne még szép. Végül is, elég fekete ruhám van hozzá. Szólok ha majd megcsócsál Drakula – von vállat, mintha ez így menne. Ha jól tudja, előbb lehet belőle vérfarkas, azokból több van a környéken, de olyankor még ő sem megy ki, mert nem hülye. Ami nagyobb, erősebb nála – mint a kamion, vonat és egy kifejlett vérfarkas – annak nem megy neki.
- Persze, pár feles után az árnyék kerget téged – mutogatja az ivás mozdulatát, nem mintha most részeg lenne vagy épp bármi. A kérdésre ráncolódik a homloka. - Ööö… hát füstöt. Először kapar, köhögsz, utána meg nem érzed. Elvileg nem menő, de sokan azért nyomják, gondolom a sulidban is. Az én volt sulimban is tolták a gyökerek – akkor ő még nem, szárnyai bontogatta csak. Aztán igazából senki nem vette rá, magától kezd mindent. - Nem tudom. Elviekben nekik is lehet, szóval… ja. Miért amúgy, ki akarod próbálni? - pillant felé. Ha ezen múlik...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Harmadikos diák


Malefica
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 122
Írta: 2021. december 24. 00:35 | Link


X  Ahogy festek.   X  Zenebona   Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.


Megnyugodott. Egy kicsit.
A másik nevetése hallatán Teddyre pillantott, aki... aki nem nevetett. De akkor ki? Mire meghallotta, a fogatlan paraszt jelzőt, már tudta, hogy egy festménynek vált a napja csúcspontjává és ijedten nézett fel. A szitokszavak hallatán, egy pillanat  alatt Teddy mögé szökkent és a lapockájánál elkezdte előre tolni, nehogy a festményhez csatlakozzon más is a rikácsolásban. Nem lett volna jó. Nem tudta, hogy a fiú mennyire volt heves vérmérsékletű, de jobb félni, mint megijedni.
- Aaaaha - próbálta feldolgozni egy rövid válasszal a gyors jellemzést a kastély házairól. Nyilván úgy gondolta Teddy is, hogy a java, tehát nem mindenki, mert például Zalán is kék és ő pont nem az az okoskodós típus. Sőt, ismer egész kedves rellonost is, Maet. Tehát itt is élt, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Príma, megértette.
- Ugyan! Én a nevelőid szemébe is megmondom, hogy ez egy ilyen dolog. Valaki lehet tök normális punk ruhával és lehet egy idióta pöcs Ken babaként - vonta meg a vállait. Mindig is a megbélyegzés ellen tüntetett. Szerinte az nagyon gáz volt, ha valakit csak azért ítélnek el, mert nem úgy néz ki, mint ahogy a sablonnak kell. Bár Kori is sablonnak érezte magát, de mentségére szóljon, ő még kereste a stílust, ami neki jól állhat.
Szemeit forgatta vigyorogva az egyszerű válaszon. Ez körülbelül úgy hangzott, amikor szól az ember az eladónak, hogy szóljon már, ha le van árazva a tej és akkor jön. Na, pont úgy hangzott, de Kori nevetett rajta.
- A-a! Én kergetem az árnyékot, ez nem egy oda-vissza játék. Nincs Kori kergetés , nem-nem! - mutogatta mutatóujjával és határozottan tiltakozott. Elég volt a mini szívrohamokat átélni a szemei sarkában osonó fantom alakok miatt.
- Kapar? Köhögök? - kérdezett vissza értetlenül, mintha baj lenne a felfogásával. Mit szeretnek akkor benne, ha ez ennyire szar? Ki szereti, ha füst szagú és fáj utána a torka aztán meg már nem is érzi?
- Hát... de csak azért, mert nem értem. Mármint értem, csak a miértjét nem. Mert annyi negatívum van róla és... mégis annyi ember szájából látom lógni. Csak kíváncsiságból akarom…- hallott olyat is, hogy elvileg az első két szál után hányni is szoktak meg elájulni. Kori melegen ajánlotta a szervezetének, hogy el ne merészeljen ájulni, mert egyrészt nem kellene megint takonyban hemperegni, másrészt Teddyt sem kéne megijeszteni azzal, hogy a szeme láttára pereg össze a lányka.
- Merre menjünk tovább? Előre vagy vissza? Nem tudom, merre van a nyugati szárny...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 93
Összes hsz: 141
Írta: 2021. december 26. 23:23 | Link

Leila


Máskor is öleltem már magamhoz, most mégis intenzívebben hatott, mint korábban. Ez biztos amiatt lehetett, mert egy ideje már külön utakon jártunk, s az utóbbi hónapokban megromlott a viszonyunk. De talán még sem, mert akkor nem hatott volna rám így a közelsége. - Ezt most mégis hogy érted, hogy a többi gyerekért? - a döntését még megértettem volna, ha azért teszi, mert megszerette a családot, így viszont egy kissé zavarossá vált számomra a történet. Ha nem Borbélyék miatt akarta, akkor miért volt szüksége rá a kisebbeknek? Baljós gondolataim támadtak emiatt, de egyelőre nem kérdeztem rá, hogy mennyire szegény az a család, vagy vajon gyerekeket dolgoztatnak-e pénzért, vártam, hogy Leila mondja el, ha ilyesmi történne. Pillantásom is a tekintetébe fúrtam, de meglepő mód, most rólunk beszélt.
- De…már is utállak, és amúgy sem csak Bori miatt haragudtam…de fátylat rá - nem akartam belemenni abba, ami a moziteremben történt kettőnk között, nem akartam újra feltépni a sebeimet, már elfogadtam, hogy Leilának csak egy barát lehetek, semmi több. Amúgy is, összejöttem Marinával, aki a gödör széléről rántott vissza, meg Leilát sem tudtam volna gyűlölni hosszútávon, már csak azért sem, mert szerettem.
- Szerintem meg,  még mindig te vagy az, aki beszólhat, ha béna az alsógatyám - mosolyogva pillantottam rá, ezzel is jelezve, hogy fátylat mindenre, aztán megint magamhoz öleltem. - Bármi is van, megoldódik, ha a nevelőszüleidnél gond van, szólj csak és segítek. Miben kéne segítened nekik? Ha pénz kell, tudok adni, anya is segít. Meg hozzánk is költözhettek szerintem ideiglenesen, csak mond, hogy tudok segíteni?- reméltem, hogy megosztja, mi a gáz, mert tényleg mindenre volt megoldás, és támogatni akartam ebben az ügyben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 208
Írta: 2021. december 27. 00:02 | Link

Ádám
The Truman Show (1998)



A legtöbb kapcsolatom felszínes volt. Vízszintes. Alig volt olyan, akivel nem azért tartózkodtam egy légtérbe, hogy a végén egymásnak essünk. És Ádám egyike volt a különleges kivételeknek. Mégis millió és egy titok juttatott kilométer messzire tőle. Napról napra lejjebb süllyedtem, mert nem volt velem, és úgy éreztem az égvilágon nincs semmi, amiért még küldhetek a felém csapó hullámok ellen. De most ott volt. Magához vont, és minden ellenére megbocsátott. Mert a legjobb barátok már csak ilyenek. Nem hagyják ott a szarban a másikat, ahogy én se tettem volna soha ellenkező esetben.
- Édes istenem, azokat az alsókat valamelyik eldugottabb fiókodba kell száműzni, nehogy valaki meglássa és megijedjen - ingattam a fejemet, és arcomra kiült a mosoly. Pár pillanat elég volt, hogy Ádám feledtesse velem az összes félelmem.
- Nem, nem erről van szó. Vagyis persze, szoktam hazaküldeni egy kicsit a fizumból, de nem.... - ingattam a fejemet, és összevontam a szemöldököm. Hogy is lehetne ezt szépen megfogalmazni. - Ebben nem tudsz segíteni. Rám van szükségük - mosolyogtam rá biztatóan. - De megjegyeztem, bármi van, hozzád fordulok - jelentettem ki, mint aki tényleg elhiszi, hogy Fellnerék képesek bármit megoldani. Pedig ezt nem.
- Mi lenne, ha néznénk egy filmet? Kicsit el kell terelnem a gondolataimat. Múltkor láttam egy jó trailert - tereltem el a témát, és Ádámmal együtt visszaindultam a klubhelyiségünk felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 141
Írta: 2021. december 27. 10:38 | Link


hős leszek - mai rongyaim


Követi a tekintetével, ahogy a csaj egyenesen a háta mögé rejtőzik vissza, mert épp odafent kicsit elszakad a húr a portréalaknál, aki nem kedvesen tudatja épp ezt.
- Nem fog megharapni – pislog hátra, persze vigyorogva, mert miért ne mulasson ezen. Csak egy kicsit. Nem néz ki olyannak aki ezen most halálra fog sértődni. Ha igen, akkor majd megbékél.
- Vagy valami ilyesmi, az a lényeg, hogy majd valaki ezt okosabban is elmondja ám neked – bólogat, igazából pedig ezt bárki más szebben elmondja, csak ne ő. De ezzel biztosan mély nyomot hagyott benne csak-csak. Mindegy. Lapoz is tovább, mert nem az a lényeg, hanem, hogy haladjanak előre.
- Hja, csak valszeg rád is furán néznének. De ők mindenkire, szóval nem is releváns. Vedd úgy, hogy nem is mondtam semmi – legyintget is párat, mintha mi se történt volna, vagy épp csak magának magyarázna, mintsem a világnak. Tény és való, hogy valahol azért tökre jól esik neki, hogy nem emiatt veszik elő és bélyegzik meg, hogy semmire sem való. Aztán persze valami abból is van benne, a lényeg most megint nem ez. Azért valahol mégis elmondaná ezt ott is, a többieknek, már csak azért is alapon, de tudja, mire odaér majd, semmi nem marad belőle. Abból se nagyon, hogy őt valaki majd jól nyakon csócsálja, viszont a csaj nevet, az pedig külön öröm, mert addig sem parázik valami láthatatlan dologtól, hanem mulat és elfelejtődik a baj. A figyelemelterelés mestere, mondhatni.
- Ki tudja, ki tudja. Én itt a varázsvilágban már semmiben se vagyok biztos – vallja meg ezt most teljesen őszintén, mert mindig talál valami olyat, vagy az találja meg, amire rácsodálkozik. Egy önálló árnyék? A legkisebb lenne.
- Ahha. Ahogy leszívod tüdőre. Egy pár után megszokod, az eleje kellemetlen csupán. Aztán meg ja… füstös – von vállat. Nem tudja elmagyarázni miért jó vagy rossz, nem ment utána, hogy mi miért van. - Áhháá. Ami benne van, az ilyen cucc, amitől rákattansz. Olyan mint a pia. Azok is hülyék lesznek meg összepisálják magukat, mégis isszák, mert jó nekik. Ez is valami olyasmi, csak húgy nélkül. Mer’ jó. Most akarod, vagy majd egyszer? - semminek nem az elrontója, csak a helyes útnak. Megállva néz körbe és hümmög párat. Merre is? - Ööö.. na várj – les ki az elágazásba, majd fordul párat, keresve valami kapaszkodót. - Arra lesz, ja – mutat előre végül, fogalma sincs, hogy helyes irány-e, de a mondóka amit annak idején tanult a fejében cseng és ezt mondja.
- Haladjunk, mert nem az árnyék kap el, hanem egy prefike.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Harmadikos diák


Malefica
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 122
Írta: 2022. január 13. 18:29 | Link


X  Ahogy festek.   X  Zenebona   Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.


- De akkor igazából senki sem normális, csak azok a sznobok, akik ők maguk is - húzta el a száját és mélyen magában szintén megvetette az ilyen nevelőket, akikről Teddy is beszélt. Ahhoz, hogy agymosott zombi legyen valaki, elég egy lobotómia is, persze ez betiltott beavatkozás már. Ezzel sajnos valóságos szobanövényeket tudtak csinálni az emberekből. Undorító dolognak tartotta a lányka.
Két arcára csapott kezeivel, úgy festett, mint maga a Sikoly című kép.
- Hát akkor mi biztos a varázsvilágban? Ha van semmi, akkor lennie kell valaminek is! - vigyázat, hatalmas filozofálások következnek a kislány fejében. Az élet nagy kérdései fordulnak meg abban a koponyában. Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Mi a célja az életnek? Miért ragad az ember nyelve a fagyos oszlophoz? Milyen lesz a Föld ötszáz év múlva? Mennyi ideje lehet hátra az emberiségnek? És létezhetnek valódi zombik?
Fejben szorgosan jegyzetelte, a másik tapasztalatait a cigarettával kapcsolatban. Büdös, káros és köhögsz tőle, de mégis kell a szervezetednek. Oké. Ki kell próbálnia egyszer.
- Összepisálják - ismételte meg ezt az egy szót kacagva és el is morzsolt egy könnycseppet mellé.
- Hát... majd, ha felértünk az eridonba, ott az erkélyen kipróbálnám. Most itt nem - az kell még neki, hogy beájuljon a füsttől és megint a takonyba hempergőzzön. No-no senior.
- Nem inkább... arra? - mutatott az ellenkező irányba. Fogalma sem volt, de a prefi szó hallatán szedni kezdte a lábait.
- Akkor inkább egy árnyék legyen - nyekeregte s arra folytatta az útjuk, amerre Teddy mutatta.
- Lehet igazad volt... kezd ismerős lenni a folyosó ezen része - jelentette ki, míg a falakat bámulta. Ezeket a festményeket máskor is látta már.
- Ha a folyosó végén jobbra fordulunk,  akkor elvileg kijutunk és onnan egyszerű az út - állát dörzsölve elmélkedett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 141
Írta: 2022. január 31. 22:07 | Link


hős leszek - mai rongyaim


- Azok se normálisak. A világ őrült, az meg, aki ilyeneket talál ki, főleg. Csak ő a folyamat azon felén van, hogy dirigálhat – Teddy-ből nehezen nézik ki, de sok mindent megért és teljesen komolyan fog fel. A helyzetüket a házaspárnál nagyon is, a világot, csak nem akarja mindig tudatni is azzal, hogy neki ilyen fele is van. Szeret az lenni, ami, szereti, hogy nem akarja visszafogni magát, mert azt mondták és mer más lenni, szabad és laza. Az, hogy emiatt őrültnek nézik, már más kérdés. Annyira sosem, hogy kapjon egy csinos, fehér kabátot, szerencsére. A többi meg nem is számít. Mintha már-már tudatosan építené fel ezt és valahol tényleg így van.
- Ööö – na ez a fogós kérdés negyven milláért. Felezzünk! Ja, itt nem lehet. Megvakarja az állát, majd nagyon okos tekintettel áll elé. Ha lenne szemüvege, most azt igazgatná meg, de még szakálla/bajsza sincs, hogy megpödörje. - Nos, vannak biztos dolgok. Aaa nagy mágia törvényt megtanultam, mert persze rögtön ezt akartam tenni: a pénz meg a kaja nem jön csak úgy a semmiből. Sajnos. Na ez biztos, mint ahogy itt állok – mert na, amikor valakivel közlik, hogy helló, a varázslat igaz, akkor – ha nem kattan meg és habzik a szája élete végéig – egyből arra gondol: EZAZ. Itt a lehetőség. Majd varázsol magának, mint nyuszit szokás a kalapból, egy valag pénzt és… ja nem, nem, ez nem így működik. Csak hamisat lehet másolni, gagyit, de csak úgy a semmiből? És aztán tök csalódás, ennek is semmi értelme.
- Aha. Nem láttál még alkeszt? Jó undorító fajta – párat ő már igen. Főleg, mióta beengedik olyan helyekre mugliéknál, ahol a keményebb arcok vannak. Addig isznak, míg állni se bírnak, jönnek a különböző helyeken távozó dolgok, meg minden. Jó mocskos kívülről, bentről viszont egy ideig buli. Hát na, hányt már ő is, de előtte tök jól érezte magát. - Miért, itt nem jó? Nincs senki. De okkké, ha visszatalálunk, randi az erkélyen – jegyzetel fejben, majd a kérdésre áll meg és néz arra, amerre mutat. Jókat kérdez ma, komolyan. Megvonja a vállát, hogy felőle arra is lehet, amelyik szimpatikusabb, mégis az ő megérzésére hagyatkoznak.
- Félsz a prefiktől? - pislog felé, de persze vigyorogva. - Olyanok, mint a fogatlan kutyák. Kioszt valami tré feladatot és azt hiszi, ő a világ ura – pont telibe érdekli ez őt. Nyújtózkodik egyet és vidáman kurjant egyet elfojtva, hogy ismerős a terep. És tényleg. Erre már járt ma!
- Simaliba, igen. Vagyis még lépcsőfordulók kellenek, de ja. Báááár, balra nem rövidebb?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Harmadikos diák


Malefica
offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 122
Írta: 2022. február 1. 01:49 | Link


X  Ahogy festek.   X  Zenebona   Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.


Ha lett volna Kornéliánál más jegyzetfüzet a zsebnaplóján kívül, akkor szorgosan jegyzetelte volna mindazt, melyet Teddy bölcsen osztott meg vele. Ő felsős volt Kori pedig nem, biztos jobban tudta a dolgok menetét, mint a lány. Ebben egy percig sem kételkedett.
- És szerelmet sem! – jelentette ki izgatottan. Igaz, mugli családból származott a lány, de a tévében akárhány varázslós filmet vagy sorozatot nézett, mindből az ömlött, hogy szerelmet és holtak feltámasztását szigorúan tiltott bűvészkedni. Nem szabad baszakodni a természettel és az univerzummal, ezt a lányka is tökéletesen tudta.
- Láttam már, nem is egyet. De azok nem pisiltek be csak irtó büdik voltak és hánytak meg nem tudtak egyenesen járni – jellemezte gyorsan pár szóban azokat a lokál alkoholistákat, akiket Pityunak és Józsinak neveztek szülei. Állandóan a közeli garázsbolt ajtajában gubbasztottak a Mátyás keserűjüket szorongatva egy üveg olcsó sörrel együtt reggelente.
- Nem mert… mert ott jobb. Nem tudom megmondani. Az erkélyen szeretném – felelte félénken, ahogy a cigaretta kipróbálása mellett döntött. Hajtotta a kíváncsiság és nem a folyosón akarta, ahol mindenféle festmények lennének szemtanúi egy „kiskorú megrontásának”.  Természetesen, semmi olyan dolog nem történne, hacsak a cigarettába kóstolás nem számít annak.
- Nem félek csak... csak nem akarok büntetőmunkára menni. A legutóbb is Gábriel bácsinál takarítottam, amiért kint mászkáltam éjszaka és leköptem a Bibircsókos banya portréját papírgalacsinnal – nevette el magát, az egyébként teljesen megérte a vadőrlak kipucolását. Megérdemelte a vén szipirtyó.
Kiértek végre. Nem akarta elhinni, vagyis de. El akarta hinni és el is hitte.
- Jó lesz erre! A végén visszamegyünk arra a fránya folyosóra! – karolt bele Teddy felkarjába.
- Menjünk a megszokott úton és akkor egyenesen mehetnénk az erkélyekre is, mit szólsz? – pislogott rá nagyokat, ő nem mondott le tüdője rombolásáról. Túlságosan kíváncsivá vált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 141
Írta: 2022. február 17. 23:49 | Link


hős leszek - mai rongyaim


Ha tudná szegény lány, hogy agyi szinten bőven nem ott van, ahol kellene, el nem hinné egy büdös szavát sem. Amúgy se kellene, de valamiért az emberek meghallgatják. No nem mindenki, de a mindenki amúgy is le van szarva.
- Ja igen, azt se nem – vagyis lehet, ha azt a nyomoroncot élete végéig szerelmi bájitallal, átokkal, vagy bármi más szarral tömi, de ennyire nem akar ő belemenni. Vannak még dolgok, mintsem elvesztett végtagok helyére se jön új, vagy épp másmilyen, meg egyéb finomságok. Ja, tökre elolvasta és meg is maradt. Mi jöhet még? K-t kap a vizsgáin? Napersze. Attól azért nem fél.
- Egyre megy, mindegy hol jön ki, valami kijön. Valahol. Egy volt tanárom azt mondta, rám is ez a sors vár majd. Lehet lassan el kéne kezdenem, hogy időben odaérjek – igazából neki nincs szüksége alkoholra, ha akar, így is eléggé őrült és parti-állat. Az meg még az ő elborult kis elméjében se megfelelő opció, hogy ilyen vége legyen, ennyire nem beteg. Vannak persze olyan képzeletei, amik igencsak… merészek, de neki még a kukás meló is jó lesz, de csóró nem akar lenni. Abból sok van, ő meg, mint most is látható, nem tucat termék.
- Akkor erkély jelenet lesz, Júliám. Ahogy kívánod – bár ő nemigen jó Rómeó, szóval el is engedi a hasonlatot és lépked tovább. Benne nincsenek meg azok a gátak, amik a másikban igen, de ezzel nincs gond, mert bár tud kérni és akarni, azért van határ és nem fogja beleerőszakolni a másikat. Az nagyon nem ő lenne.
- Hogymiiiiii?! - röhög fel azonnal, ahogy összecsapja a kezeit. Mit művelt? Az agyát eldobja. - Ez zseniális. Az a banya meg is érdemli, de komolyan. Mit követett el? - az már más kérdés, hogy mi volt a büntetés meg ezek, senkit se érdekel. A köpködés igen. Tipikus. Mindjárt arra kanyarodik ő is, bár papír nélkül csak jó turhásat tudna, de az mellékes. Az is elmegy.
- De azon a folyosón nem fog megenni senki – hagyja mégis, hogy belé karolva vezessék a jó irányba, rajta ne múljon. - Jójó, akkor erkély, megyünk már. Csak majd óvatosan, nehogy megegyen a szörny – vigyorog felé, ahogy ha minden igaz, rákanyarodik az eridonos úthoz vezető szakaszra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hegedüsh Marcell
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 293
Írta: 2022. május 5. 11:41 | Link

Ms. Bergstein
¤ kedd, ebédszünet ¤ vezetői értekezlet után ¤ így valahogy ¤

Vajon mikor került oda az a madártoll a tanári közepére?, döntöm oldalra a fejemet, miközben én már az ajtó melletti falnak dőlve várom, hogy vége legyen a megbeszélésnek. Ajkaimat elgondolkodón biggyesztem, fekete szemeimet pedig szűkítem. Adler hangja csupán messzi zajnak számít, a körülöttem lévők halovány szellemek. Nem aludtam túl jól az éjjel, s ezen az sem segített, hogy hajnali 2 óra környékén felpattantam a motoromra, és elindultam fejet szellőztetni a Mátra kanyargós útjaira. Nem lettem okosabb, azonban ma este hoppanálnom kell messzire, mert van még mit elintéznem. Ebből a gondolatból rázom fel magam, miközben mocorogni kezd a tömeg, ezért én az ajtóból intek egyet Rudolfnak, majd kilépek az átriumba, hogy annak folyosóján meginduljak a dolgomra. A márványpadlón meg-megcsillan a hatalmas ablakokon benéző Nap fénye, amire valójában csak bambulok, és nem igazán veszek tudomást a környezetemről. Vannak ilyen napok is, amikor nem szélesen vigyorgó, rágózó képpel vonulok a diákok között.
Viseletes bőrkabátot viselek, egy fekete inget, hasonlóan sötét farmernadrágot, és lépteimnek ütemét motoros bőrbakancsom adja. Jobb kezem zsebem mélyén pihen, a balnak ujjai pedig elrévedt öregapó módjára simogatják borostámat, ami már inkább valamiféle szakállba kezd áthajlani. Ebben a kicsit sem tudatos állapotban járom hát a folyosót, amikor véletlenül nekimegyek valaminek. Vagyis… valakinek, mert ez oszlopnak vagy falnak eléggé puha lenne. Szellemnek meg… túlságosan hús és vér. Kezemet előkapom zsebemből, és megilletődött, nagyra nyílt szemekkel figyelek az előttem eddig nyugodtan álló vagy éppen haladó nőre. – Merlinre! Ne haragudjon… – itt összehúzom fáradt szemeimet. – Bergstein professzor, igaz? – az évben még nem sokszor volt szerencsénk összefutni. – Vénségemre vak lettem, mint a denevér – vakarom meg tarkómat, s ha látom, hogy valamiben segíthetek – mondjuk, elejtett pergamenek vagy hasonló –, akkor azonnal hajolok, és bocsánatkérve ügyködök.
Utoljára módosította:Hegedüsh Marcell, 2022. május 5. 15:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frida L. Bergstein
Tanár, Melodimágus, Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
Írta: 2022. május 7. 18:13 | Link

Hegedüsh Marcell
Öltözék

Kezemben a következő órám jegyzetei, az egyetemi könyveim és az aktuális regényem tetején. Egyik vállamra a hegedűmet akasztottam tokjában, hogy feldobjam egy kis zenével az elsősöket, másikra pedig a fuvolámat, hogy mutassak egy kis mágiát a harmadikosoknak. A tanáriból igyekeztem a termem felé, hogy még ott legyek a diákjaim előtt, legyen időm előkészülni. Azért belepillantottam a jegyzeteimbe, épp csak egy pillanatra, hogy ellenőrizzek egy részletet az életrajzból, amit elmesélek majd a mai órámon. Szerencsétlenségemre épp abban a pillanatban léptem pont arra a pontra, amelyre a férfi. Ő is figyelmetlen volt, így ütköztünk egymásba.
Jegyzeteim lassan szállingóztak a földre, míg könyveim nagy puffanással hullottak a kőre, ahogy ijedtemben kiengedtem őket kezeim közül. Ujjaim reflexből a hangszerekre fogtak, nehogy azokat is elejtsem, ahogy elvesztettem az egyensúlyom, és saját szoknyámban megbotolva a térdemre estem. Szusszanva tápászkodtam fel, leporolgatva a szoknyámat.
- Semmi gond, én is figyelmetlen voltam - ráztam óvatosat a fejemen. Aztán hajoltam csak könyveimért és jegyzeteimért. Mosolyra húzva számat vettem át a lapokat a férfitól. - Igen, így van. Ön pedig Hegedüsh professzor, jól emlékszem? Eridon házvezető-helyettes? - Közben elrendeztem a kezemben tartott holmimat. - Ugyan, mindenkivel megesik, hogy figyelmetlen néha. Én is az voltam. De köszönöm a segítséget - bólintottam finoman, mosollyal a szám szélén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüsh Marcell
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 293
Írta: 2022. május 9. 08:40 | Link

Ms. Bergstein
¤ kedd, ebédszünet ¤ vezetői értekezlet után ¤ így valahogy ¤

A márványra hulló pergamenek látványára megszeppenten düllednek fekete szemeim, hogy aztán inkább a nő segítségére siessek, ha már én idéztem elő ezt a kellemetlen helyzetet. A hangszerek szerencsére épségben megússzák a mutatványt, azonban a professzorasszony a térdén végzi. Természetesen a földön hagyom azt a néhány, már összeszedett pergamenlapot, hogy aztán hosszúkás jobb kézfejemet – s a hozzá tartozó szintén rövidnek nem mondható ujjaimat – és megpróbálom felsegíteni őt. Nem elég, hogy rendetlenséget csináltam, még a nőnek is fájdalmat okoztam. Nagyot nyelek, hátha elfogadja jobbomat.
Nagyon megütötte magát? – kérdezem szinte félve, mert ez valóban nem volt egy szép mutatvány. Hallom, ahogyan a diákok mit sem törődve sétálnak tovább mellettünk. Ez jó. Végre nem az van, hogy néznek rám, mint borjú az új kapura – hogy ezzel a modoros szólással éljek. Majdnem mindenki megszokta, hogy „újra életben vagyok”, és mintha meg sem írták volna azt a bizonyos cikket az életből való exitálásomról. A nő felé tartom az elejtett papírokat, s miközben sötétszín szemeimmel az övéibe pillantok meglátom, hogy elmosolyodik. Hatalmas kő koppan a kövezeten, ami a szívemről pottyant oda. Hiszen mosolyog. Akkor nem rontottam el a napját. Remélhetőleg. „Ön pedig Hegedüsh professzor, ha jól emlékszem”, húzom én is feloldalas mosolyra ajkaimat, miközben biccentek is egyet. – Személyesen – erősítem meg szóban is kilétemet. A titulusomra viszont már csak biccentek.
Ismét bocsánatkérésre terelném a témát, de nem akarok átmenni a „csak Ön után, nem csak Ön után” jelenségbe, ezért csak összepréselem az ajkaimat, és úgy fogadom el, hogy nem dühös az előbbiekért. Ekkor kúszik tekintetem a hangszerekre. Szemeimet összeszűkítve, elgondolkodón csücsörítve figyelem egy ideig, majd egy idő után végre meg is szólalok, mielőtt még nagyon ijesztő lenne a helyzet.
Hogyan lehet megmondani, hogy diáknak van-e tehetsége a melodimágiához vagy sem? – kérdem óvatosan. – Az egyik „gyerekem” arról számolt be valamelyik nap, hogy... talán a véletlen műve, de éppen éneklés közben vélt valamilyen mágikus hatást észlelni… Lehet ez annak a jele, hogy Önhöz kellene járnia? – persze, nem sokat tudok a melodimágiáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium