32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 7. 14:39 | Link

Bogi

Mostanában annyi embert sikerült megsértenem, hogy nem győztem ontani magamból a bocsánatkéréseket, mert különben a lelkem bánta volna. Szerencsére ez a lány sem vette zokon a bunkó énem, viszonylag hamar túllendült a dolgon, így megnyugodhattam, többé-kevésbé. Persze, kellett egy kis idő, mert azért a lelkifurka az ilyen, lehet, hogy a másik megbocsájt, de attól benned még tovább él, s időbe telik, míg saját magadnak is el tudod nézni a parasztságodat. Nekem pedig nem egy, s nem két dolog volt a számlámon, de azt hiszem, képes voltam a fejlődésre, ha nem is tudtam jól kezelni a helyzeteket, legalább arra már ráébredtem, hogy oda kell figyelnem. - Modern festészet, jól hangzik - hümmentettem egyet, aztán inkább kezet nyújtottam, s el is árultam neki a becsületes nevem, hogy ha esetleg megkérdezni a tanár, mégis ki miatt késett, azt mondhassa, hogy Lucas.-  Bogi! Ismerek egy Bogit, de Te egy fokkal kedvesebb vagy nála - jegyeztem meg egy mosollyal, barátságom jeleként, ha már az elején olyan rosszul indítottam, legalább most lássa, hogy azért nem vagyok akkora pöcs, mint amekkorának tűnhettem. - Jól van, elfelejtve - biccentettem, erről is le kellett szoknom, hogy túl sokszor kérjek bocsánatot. A lányon végig nézve, ha nem lett volna a kezében festmény, szerintem akkor is kitaláltam volna, hogy valami művészeti cuccra jár, mert volt benne egy olyan különlegesség, amit nehéz lenne megmagyarázni. Csak ránézel, és kitalálod. - Akkor valóban friss hús vagy, úgy értem, új itt a suliban. Egy évvel ezelőtt még én is újnak minősültem, mert korábban szintén magántanuló voltam - magyaráztam, miközben feltűnt, hogy sűrűn nézegeti az óráját.- Színészet a fő szakirány, mert nem igazán tudtam eldönteni, hogy mi érdekel jobban, vagy mi menne jól. Az ilyen csiribiri hókuszpókusz dolgokban nem voltam túl jó - vontam vállat, ebből ki is találhatta, hogy nem vagyok egy éltanuló. - Egyébként miért pont Bagolykő? Állítólag a Roxfort jobb - kíváncsi voltam, hogy miért is épp erre a sulira esett a választása, de közben feltűnt az is, hogy nagyon nézegeti az óráját. - Na mi van, randid lesz, vagy szeretnél még bemenni erre a festészeti cuccra? Csak mert nem akarlak feltartani, ha úgy érzed..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 506
Összes hsz: 1295
Írta: 2021. május 8. 18:14 | Link

Ervin

Tudta ő amúgy jól, hogy vele van a gond, nem Víta tehet róla, hogy nem jut vele egyről a kettőre, de Lilkó szerint már igazán kiemelkedő eredménynek kellett volna betudnia azt is nővérének, hogy még nem bukott meg egyszer sem. Nem úgy, mint Ervin, ő, ha hajszálon függött is a dolog, csak átverekedte eddig magát minden évben. Igaz, a VAV-val még nem került szembe, így igazából nem volt fair az összehasonlítás. Lehet, hogy azt ő is el fogja bukni, de akkor legalább egy évfolyamon lehet majd Csengével újra, és még Polli is csatlakozhat hozzájuk.
Bólintott, hogy persze, tudja kiről van szó. Ő aztán ismert mindenkit, csak azzal gyűlt meg a gondja néha, hogy egymáshoz kössön embereket. Így aztán az is csak késve esett le neki, hogy nem véletlenül Somogyi a vezetékneve mindkettejüknek.
- Pedig Flóri bá tök cuki - jelentette ki szempillákat rebegtetve a szőke, és ezzel bizony komoly érvet hozott fel a férfi védelmében. - Én nem is tudnék megharagudni rá.
Nem mintha Lilinek amúgy úgy általában mentek volna a negatív érzelmek. Lucasra se tudott két percnél tovább haragudni, és még akkor sem produkált olyan szintű ellenérzéseket, mint amit amúgy megkövetelt volna a helyzet. Lili már csak ilyen volt.
Nem tudott elmenni amellett a gondolat mellett sem, hogy Ervin nővére veszedelmes fegyverét lóbálva rájuk ront, mert ez még egy prefektusról is vad elképzelés volt. A mellette lépdelő srác jót mulatott ezen, míg Lili csak vágta az ijedt és értetlen pofákat.
- Na jó, de rossz kezekben az a nádpálca lehet olyan veszélyes, mint némi tüzecske egy másikéban. - Na persze Sáriról tudta, hogy vele például nem érdemes lacafacázni ilyen téren.
A kérdést hallva el kellett töprengenie, de mivel annyira azért nem ismerte még Ervint sem, nem hogy a nővérét, ez kifogott rajta. De aztán felcsillant a szeme, ahogy mindig, ha valami izgalmas történt, vagy megtudhatott valami igazán érdekeset.
- Neem tudom, de kérdezzük meg tőle, épp ott jön! - mutatott előre, a hang irányába, és rávigyorgott a mellette haladóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 125
Írta: 2021. május 10. 22:30 | Link



Ilyenkor tűnik őrültnek talán, pedig semmi sincs vele, sőt. Kiválóan érzi magát, jobban, mint bárki más. Azt mondják, az ostoba emberek könnyen boldogok, Teddy nem az, egyszerűen mások az értékrendjei, tény és való, hogy közben elméje nem a legegészségesebb. De vannak nála sokkal rosszabbak és ha ő is sokkal rosszabb lenne, nem engedték volna ide és főleg nem engednék neki a mágiát. Azt már tudja, hogy ha dühös, akkor nagyon erős, intenzív, ha nagyon le van eresztve, akkor alig akar kijönni. Furcsa dolog ez, mégis érdekes. Órákon egészen nyugodt, úgy megy, ahogy kell. Nem ő lesz a legjobb, legtehetségesebb, de pár alkalom, gyakorlat és neki is megy. Már ha éppen le van kötve a figyelme, szerencsére, mivel a varázslatok nagy része látványos, el tud vele szórakozni és olyankor nem remeg a mozgásért.
Most sem tenné, egyszerűen fetreng és keresi a tüzet magánál. Apicsába, azt tuti a mosdóban hagyta! Még két helyen megnézni, betúr mindjárt az alsójába is, de azt érezné, ha oda lenne beszorulva. De nem, nincs sehol, ott hagyta. Ami azért szomorú, mert tuti lenyúlják, amit elhagy, annak vége. Nincs úgy, hogy másnap odamegy és jé, ott van. Nem, mert valakinek pont jól jön, a szarka mindenit neki. Vissza kell mennie, de még kicsit fetreng, vagyis éppen lábát húzza fel, hogy na, majd mindjárt felkel, amikor lépéseket hall. Enyhén megemelt fejét ejti vissza ciccentve, hogy persze, pont most és pont erre kell jönnie valakinek, aki biztos, hogy tanár, de minimum prefektust. Mégis, vigyorog egy sort, ideje már nincs arra, hogy kivegye a bagót, vagy úgy bármit tegyen. Tekintetét emeli a tanerő felé és pillog párat.
- Elestem, kéremszépen - mert nem keresett semmit, aztán az öngyújtót, de azzal nem szoktak dicsekedni. Fel kéne kelni, ez oké, csak az előbb sem ment. Nyekeregve tiltakozik a nevelés ellen, ahogy végül, mint a filmben az élőhalott, törzsből emeli meg magát, a kezét aligha használva hozzá. Végül kissé hátrabukott feje billen előre, majd aztán vissza hátra, hogy ülve ugyan, de a tanárra tudjon nézni.
- Már ilyen késő van? - mintha nem tudná, de az ártalmatlan bugyutaság sosem fáj. - Maga nem tanít engem, sose láttam - hunyorog felé. Tehát akkor nem is bukna le, ha… Ahh, kiváló gondolat. - Árvai Vencel, Eridon - nyögi be hamar, így látni, nem hazudik. Vagyis de, de legalább nem tétovázik. Vonjon attól a szutyoktól pontot. Aztán rájön, miért dörmög, fogai között tartja a cigarettát, amit most kihúz onnan.
- Sajnos tüzet nem tudok adni hozzá - nyújtja át, mintha a tanerő csak lelejmolná, majd feltápászkodik és leporolja a fenekét. - De ha megvár, hozhatok! - vissza nem jönne, de hátha bejön. Sosem lehet tudni, bár azt se érti, minek büntetik ezt. Majdnem mindenki bagózik titokban, aki kiskorú meg alapképzésen van. Az alkoholt érti, na de ettől nem lesznek őrültek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló, Előkészítős tanár


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 603
Összes hsz: 3720
Írta: 2021. május 13. 20:44 | Link

Molnár Zselyke
merre? - éjszakai sétafika


A kihalt iskola, takarodó után, amikor - terveim szerint - már mindenki valóban a hálókörletében üti el az időt, sokkalta kellemesebb és élvezhetőbb helyet biztosít arra, hogy itt tartózkodjak. Nem mintha lenne más választásom, amikor éppen ügyeletben vagyok, mint valami kretén. Fel s alá mászkálok a folyosókon, bár nem sietem el, és komolyan még jól is esik a csendben a kis battyogás, mint egy öreglánynak, de ezt semmi pénzért nem vallanám be, főleg nem Payne-nek. De ilyen húzós nap után, valóban jól esik a csend. Hirtelen torpanok meg egy ablak előtt, a csillagos eget fürkészem, amire Cortez is felemeli a fejét, így felnyúlva vakargatom meg állát. Pillanatok múlva hajtja vissza a fejét, farkával takarja el arcát és alszik tovább, mintha mi sem történt volna. Igaza is van, tényleg nem történt semmit. Tiszta szentimentális lettem az itt tartózkodásom alatt, ezzel pedig sürgősen kell valamit kezdeni, mert így nem lesz jó. A végén még olyan unalmas és begyöpösödött tanerő leszek, mint a régi tanári kar, mert lássuk be: most eléggé felfrissült korosztályt nézve. Szusszanva indulok tovább, kezeimet zsebembe csúsztatom, könnyed léptekkel fordulok rá a következő folyosóra, ami a tanári felé vezet. A hangoskodás azonnal megüti fülemet, pálcámat elővéve kussoltatok el mindenkit, majd battyogok tovább. Pontosan így van esélyem meghallani a lépteket. Megállok, ajkaimra mosoly kerül, ahogy a falnak dőlve várom meg, hogy velem szemben felbukkanjon az illető.
- Gondolom valami halaszthatatlan dolgod van a folyosókon takarodó után - vágja át hangom határozottan, ám egyáltalán nem vádlón vagy bunkón a levegőt. Fejemet ingatom meg, mert akkor ez most azt jelenti, hogy felelősségteljes tanárként kell viselkednem? Elmondhatta volna valaki, az mégis milyen. Büntetést kell osztanom? Kioktatnom, hogy mennyire, de mennyire csúnya dolgot csinált? Bah, egyik unalmasabb, mint a másik. Majd rögtönzök valamit. Azzal nem nyúlhatok mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Ervin Dominik
Mestertanonc Rellon (H), Elsős mestertanonc


ohgod
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 57
Írta: 2021. május 16. 10:45 | Link


Nem is az volt a kérdés, hogy Keserű édes-kedves ember-e, sokkal inkább Dominika kegyetlen törtetése a prefektusi posztért. Nem tudja hibáztatni, neki például az a feltett szándéka, hogy mindenre jó magasról szarjon és láss csodát, nem kevés erőfeszítésébe telik, főleg mikor a nyakában lihegnek és igyekeznek meggyőzni, hogy neki az a jó, amit mondanak. Mikor veszik már észre végre, hogy egy kamasz fiú nemtörődöm lázadása és önkeresése mindez, semmint idegtépő alakoskodás és megjátszás? Mert persze akarhatná felhívni magára a figyelmet, ám eszében sincs ezt tenni: el akar tűnni, meg akarja találni azt, amivel foglalkozni akar, ha nem is élete végéig, de jó ideig.
- Azért nehezen hiszem el róla, hogy úgy elver valakit, hogy lábra se áll - bár a nővéréből kiindulva még az sem kizárt, hogy ez bekövetkezik. Na jó, ez igazságtalan volt, a lány tényleg mindent igyekszik jól csinálni és sohasem akar rosszat, nem agresszor típus (kivéve, ha Ervinről van szó, akkor vesznie kell).
Hát már ketten nem tudják, épp felsóhajtott volna, mikor Lili folytatta a gondolatmenetet, ez viszont megakasztotta. Mi az, hogy ott jön? - Tessék? - kérdőn vonta fel szemöldökét, majd a távoli folyosói zajnak rémlő kiabálás egészen kivehetővé és felismerhetővé válik. Elkerekednek szemei és nem gondolkodik túl soká, rögtön a mellettük lévő ajtó kilincsét ragadja meg jobbjával, míg baljával finoman, de határozottan kapja el Lili felkarját, hogy pillanatokon belül kattanjon a zár és egy random helyiségben találják magukat. - Meg ne szólalj. Ha megtalál, nekem végem - szinte látni lehetett gyöngyözni homlokán az apró verejtékcseppeket, ám csak szinte, nem olyan ijedős csávó ő. Körbepillantva a szobában azonban, bár lett volna ezernyi mondandója, végül csak egyetlen csúszott ki a száján. - Ó-ó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
Mestertanonc Navine (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 128
Írta: 2021. május 31. 21:52 | Link


éjjel; nem tilosban, de mégis; itt ragadva


Lehetett volna sokkal kellemetlenebb közös pont, mint olyasmi képsorok emlegetése, amelyeket titokban biztos mindenki néz, aki olyan közegből jön. Tipikus, mikor tagadva van, aztán mégis, kiderül, hogy mégis minden történéssel tökéletesen tisztában vannak. Mondjuk ha most mondana egyet, nem lennék, nagyon rég és nagyon kicsit kóstoltam csak bele, így örülök, hogy más vizekre evezünk. Egyikünk sem erről híres és a művészetem sem erre alapoztam szerencsére. Így aztán, könnyebb arról beszélni, amit valóban ismerünk.
- Akkor kérlek, te vagy a szigor – mosollyal jegyzem meg, semennyire sem sértésként, mert azt végképp nem szeretném, ha annak venné. - Így kellene, ahova jártam, ott sem volt mégsem másképp. Egészen addig mondja valaki igazságosnak magát, ameddig nem kap valamennyi „hatalmat”, aztán ugyan azt teszi, amit előtte köpködött. Ez már csak természetes emberi viselkedés – vagy a másik véglet, aki senkinek sem könyörül és zsarnokká válik. Vannak olyan emberek, akik nem elég érettek egy-egy feladathoz, nemhogy bármi máshoz. Kezelni sem tudják, ahogy addig semmit, úgy mindent irányítani akarnak. Pedig nem lettek erősebbek, sőt, szerintem még viccesebbek is, egyenesen szánalmasak. De ez csak az én nézőpontom. Ahogy neki az, hogy nem kivételez. Őt nem látom viccesnek, egyszerűen csak rendet szeretne tartani, ami, valljuk be, itt egyre nehezebb.
- Abból nem tanulnak – vágom rá rögtön. Elröhögik, túlélik, majd csinálják tovább. Mármint, nemigen láttam olyat, hogy valaki azért ne gyújtson rá, mert jaj, le fog bukni és megbüntetik. - De máskor is szívesen nevelek, még ha nem is nagyon az én asztalom az erőszak. Viszont abból tanult és amennyire arcoskodott utána még egy kicsit, most már ajtót is nyit nekem – nem mintha szükségem lenne rá, de ez is olyan nevelés kérdése dolog. Előbb vagy utóbb minden berögzül. Tényleg nem szeretek verekedni, nem is nagyon nézik ki belőlem, hogy ilyesmiket teszek vagy mert jaj, a művészgyerek. Pedig, meg tudom védeni magam.
- Szerintem az aranyos. Mármint a rókák. Angliában is van rengeteg, némely elég szelíd, pedig nem veszett általában. Csak megszokták az embert. Lehet az is, aztán ennyi. De akkor úgy értelmezem, elég nyugodalmas dolog idekint. Lehet mégis jelentkeznem kellett volna prefektusnak? - nem nekem való, elunnám hamar. Máshol járna az agyam vagy leülnék éjszakai sötétséget alkotni és sziluetteket festegetni rá. - Leszek nagymama. Hogy állsz az udvarlókkal? - mintha közöm lenne hozzá, de ki tudja, lehet mennem kell majd pár pofont arra is kiosztani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. június 27. 16:24 | Link



- Valakinek a szigornak is kell lennie - vonom meg vállaimat egykedvűen. Mondjuk én nem csak azért fogom kemény kézzel a diákságot, mert megérdemlik, és akkor ezért beáldozom a saját lelki épségem. Nem, nekem ez így felel meg, ilyen vagyok, az már csak puszta szerencse, hogy ez jól is jön a mindennapokban, a feladataim elvégzésében. Magamhoz is ugyanolyan szigorú vagyok, mint mindenki máshoz, megkövetelem az önfegyelmet. - Valóban minden ember ilyen. Csak addig nagy a szája, míg nem kerül bele abba a helyzetbe. Aztán nehéz nem elszállni. - De én mégis úgy gondolom, hogy nekem sikerült megmaradnom a realitás talaján - épp azért, mert nem képzelek többet magamról, mint ami vagyok, vagy lehet. Én csak egy mezei prefektus vagyok, akinek az egyedüli dolga az, hogy rendet tartson. Hogy milyen eszközökkel, nos… az már más kérdés.
- Persze, hogy nem. De ha valakivel szemben erőszakot alkalmazok úgy, hogy az nem önvédelem, egészen biztosan leváltanak. - Pedig egyet kell értenem abban Alexel, hogy lehet néha hatásosabb lenne egy ilyen lecke, mint az, hogy üstöt sikáljanak, vagy páncélt fényesítsenek. Ez nem veszi el a kedvüket sajnos, de legalább mindig lesz aki tisztán tartsa az iskolát. Ez is egy előny, ha úgy vesszük.
- Hát nem tudom. Nem volt baj vele, szóval mondhatjuk, hogy aranyos, de azért mégis. Nem idevaló. - Nincs nekem semmi bajom az állatokkal, amíg nem akarnak széttépni, vagy mondjuk csak leharapni a kezem. De attól még nem hiszem, hogy illendő, hogy csak úgy megjelenjen itt egy róka.
Néhány másodpercig azt hiszem olyan tekintettel vizslatom Alexet, mintha meg akarnám ölni. Mi ez a hirtelen témaváltás? És miért erre a témára? De aztán megrázom a fejem és összekapom magam, hogy érdemi választ tudjak adni egy szúrós pillantáson kívül. - Valami alakulgat - zárom rövidre, remélve, hogy nem kezd el faggatózni. - Nálad mi a helyzet? Van kinézve valaki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
Mestertanonc Navine (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 128
Írta: 2021. július 3. 23:59 | Link


éjjel; nem tilosban, de mégis; itt ragadva


Szigorúság. Nem nagyon találkoztam itt vele, nem abban az értelemben, amit nekem ez a szó jelent. Nem szabályos sorokban közlekednek, nem minden szabályra ügyelnek annyira, mint kellene. Van egy egészséges vagy már kicsit egészségtelenebb káosz abban, ami itt uralkodik és mászik a diákság között, illetve a tanári kar soraiban. Nem mondom, hogy ez akkora hiba, hogy ez rossz. Nem minden hely egyforma. Azt hiszem, messze a hideg hegyekben, egy zord országban teljesen más a helyzet, ott bizony uralkodik ez a szó és merev háttal sétálva, szemükben rendíthetetlenséggel néznek szembe a világgal.
- Itt azzal nehezen jutsz bármire – mosolygom meg a dolgot. Nem teljesen igaz, mert van, akiken fog, van, akik nagyon szabadon értelmeznek mindent és nevetnek csupán. Nyilván, valahogy mindent meg lehet oldani. Nekem ilyen dolgom nincs, nem is adnék rá sok időt. A türelmem sok, szinte végtelen, de amikor elszakad, onnantól mindennek vége.
- Nem mindenki. De nem magam mentem, fogalmam sincs, mi lenne ha hatalmat adnának. Ott állnék és hallgatnám, ahogy a két felem veszekedne. Megpróbálnék igazságos lenni, azonban olyan nincs, mert bármely döntés valamelyik felet csorbítja. Az a legjobb, ha ezt sosem kapom meg és csak a vászon felett van, annak mindegy, mit alkotok rá – csak nekem nem. Az már más, hogy én döntök arról is, hogy eltüntetem, átalakítom, szeretem vagy épp szégyellem. Egy jelvény egy iskolában nem akkora hatalom, mint azt hiszik. Birtokolják, majd amikor lekerül róluk, tudják, hogy semmi sem volt ahhoz képest, ami odakint várja őket. Legalábbis én így látom. Hogy Bogi hogyan, az az ő véleménye. Talán felelősséget lát benne, amit amúgy sem árt gyakorolni.
- Persze, mert akkor azt hiszik, más fejében ez nem fordul meg. De a legjámborabbnak is, mindig az a kérdés, ki meddig megy el. Nem hiszem, hogy aggódnod kellene, úgy fogják majd lefeszegetni rólad, mert… úgy hallom, sorban sem állnak érte – mármint, a navinés diákok között is ha feljött, hogy mekkora nyűg és reméli az illető, aki beszélt, hogy sose kerül rá a sor. Kinek mi. Alkalom, átok, vagy csak még egy dolog, amit meg kell tenni.
- Valahol hallottam, nem az én gondolatom: inkább mi nem vagyunk idevalók, a természet előbb volt itt – mosolygok a dologra. Nem értek teljesen egyet vele, mert itt még békés az összhang, míg egy városban már nem. Ki mit lát és hogyan, minek és mikor van helye. Nem vagyok nagy védő, nem fröcsög a nyálam, hogy védjek mindent. Amit tudok megteszek. Megmosolygom a pillantását, mert tényleg éles a váltás. Viszont nem tolakodó és rámenős, nem azért, mert én akarok a valaki lenni. Talán velem van a baj és nem keresek, mert van és dédelgetem. De Annát manapság keveset látom, keveset érintem. Mintha másoknak lenne több ideje és érezném, néha jól jönne az érintés.
- Az jól hangzik – tehát vagy semmi, vagy nagyon titkos. Értem én. - Nem. Én örök és reménytelen vagyok. Ha akad is, hamar elillan, mint valami parázs. Megszoktam. Majd egyszer belép valaki, akit nem akarok ereszteni, de az sem gond, ha enyém a világ és addig azzal táncolok, akivel nem szégyellek – nem rejtem véka alá, hogy az alkalmi dolgok azok, amik rám illenek ezen a téren jelenleg. Ez van. - Inkább rágom magam azon, ha ennek a fejezetnek vége, melyik oldalra lapozzak. Lehetetlennek látom még egy galéria látványát előttem, talán meg kell tanulnom előtte két kézzel munkálkodni. De ehh… ki akar?
Utoljára módosította:Alexander Burton, 2021. július 3. 23:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Harmadikos diák


Várffy-Zoller Vándordíjas 2021 <3
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 117
Írta: 2021. július 17. 23:07 | Link

Brightmore tanár úr


Egyetlen egy dolgot soha, de soha ne tegyen a kisdiák: lerövidíteni az utat anélkül, hogy tudnád, mit eredményez! Zselyke is így járt, azt gondolta, hogy erre rövidebb lesz, és hamarabb visszajut takarodó előtt még az Eridon klubhelyiségébe. Pechére, nem így történt, mert a Fejetlenség folyosója helyenként képes érdekes eseméyneket produkálni, néha veszélyeseket is, és ez a kiskamasz most pánikolva szedte a kis tappancsait. Alaposan megjárta, beterítve porral, meg valami furcsa, nem túl bizalomgerjesztő állagú ragaccsal.
- Brightmore tanár úr! – préselt ki magából valami, a gyakorló pedagógus nevére emlékeztető nyüszítés-cincogás keverékét.
Kellett pár másodperc, amíg összekaparta a romjait annyira, hogy valami épkézláb mondatot kinyögjön, és lehetőleg őrültnek se nézze a tanerő. – Vi… visszakísérne az Eridon klubhelyiségbe? Mielőtt még egyszer eltévednék, és kitalálnám gondolni, hogy erre rövidebb?
Elég büntetés volt neki a fejetlenség, amivel találkozott, soha többet nem akarta újra átélni. Korábban is hallott már erről a folyosókról pletykákat, de eddig még nem volt alkalma megtapasztalni testközelből, nem mintha akarta volna.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 169
Írta: 2021. augusztus 16. 20:10 | Link

Ádám
The Truman Show (1998)



Remegtek a végtagjaim, ahogy azon a rozoga padon ültem. Felhúztam őket, mintha ezzel segíthetnék megállítani a rámtörő sötétséget. A fülembe zúgott a szívdobogásom, pedig a nő már egy fél órája elment. Én viszont moccanni sem tudtam. Néztem kifelé az ablakon, egy pár éppen a fa alatt romantikázott mint a gerlepárok, mások kiterített plédeken készültek a közelgő vizsgákra. Az én életem azonban megállt folyni ahogy kimondtam azt a pár szót.
Viszketett a bőröm, le akartam kaparni róla az igazságot. Fejemet ölembe hajtottam, és ingatni kezdtem. Szememet elpárásította a félelem vizes köde. Miért tettem ezt? Hiszen szabad lehetnék. Nem mennék soha többet vissza a házba. Elmondanám a gyámügyeseknek mi folyik ott. De...
Reszketegen sóhajtottam, és hatalmasat nyeltem. Letettem a földre erőtlen lábaimat. Leráztam a kezemet, próbáltam elfogadni a súlyát a döntésemnek. Halkan nyögtem, ahogy eszembe jutott a kérdés, mint valami lidérces álom. Pár tanár aggódva nézett felém, de gondolom hallották hírét mi történt, így nem mert senki közelebb jönni. Valószínűleg már az egész iskola tudja. Vagy ha nem is tudja, sejti. Hamarosan Ádám is. És tudtam, hogy mindennek ellenére fel fog keresni. Mert nem tudta az igazat, és ez fájt neki. Jönni fog, veszekedni fog. Nekem meg erősnek kell lennem.
Könyökömet térdemre fektettem, és lehajoltam. A gyomrom felfordult, úgy éreztem mindjárt hányni fogok. Vajon lesz ez bármikor jobb? Ha legközelebb visszamegyek, bánni fogom a döntésem? Nem valószínű. Harmadik év van. Új gyerek fog jönni. Lehet megint egy lány. Jól döntöttem. Csak akkor miért nem érzem úgy?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Diák Eridon (H), Másodikos diák


What's the prob', Dog? || Malefica
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 95
Írta: 2021. augusztus 21. 16:14 | Link


Ahogy festek. || Zenebona|| Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.


Ez is egy hosszú nap volt az ifjú eridonos számára. Vizsgái felét letudta már, de a másik fele még mindig hátra volt. Fáradt sóhajokkal szedte lábait, hogy végre visszatérhessen az Eridon oltalmazó falai közé s elpanaszkodhassa szobatársainak, mennyire fejvakarós volt a Sárkánytan vizsgája. Ami azt illeti, úgy érezte, egész tűrhetően sikerült, legalábbis megbukni belőle nem fog.
Nem is figyelte merre vitték lábai, még mindig a sárkányok csontszerkezetén gondolkodott, hogy eleget írt-e vajon vagy kifelejtett valamit belőle. Az utóbbi elképzelhetőbb volt. Azonban már kár volt rajta szorongania, hisz beadta Brightmore professzornak.
Auróra hirtelen megállt és gyanakvóan lenézett. Az a zöld pocsolya, mintha látta volna már. - Biztosan csak képzelődöm. - motyogta duzzogva. Végül vállát vonva tovább ment, aztán még vagy kétszer látta feltehetően ugyanazt a pocsolyát, amely alakra és színre megegyezett emlékeivel. - Ez lehetetlen - gondolta.
Szeme sarkából ismét furcsán mozgott a kivetülő árnyéka, mintha integetett volna neki. Amilyen gyorsan csak tudta, odakapta a fejét, azonban az árnyék már nem csinált semmit. Lehet csak az agya rosszalkodott a fáradtsággal és paranoiával együtt. Már megint. Mindenesetre a hirtelen fordulat nem tett jót az amúgy se stabil testtartásának, egyszóval eltaknyolt. Bele a zöld, ismeretlen trutymóba, könyvei pedig kitudja merre szálltak el.
- Most komolyan? - hasalt fel, míg homlokáról egyenesen orrnyergén keresztül vándorolt lefelé az ismeretlen cucc. Nagyon remélte, nem hányás volt. - Ó, az istenit!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 125
Írta: 2021. augusztus 22. 00:47 | Link


hős leszek - mai rongyaim


Beleböfög a kastély idilli, tökéletes csendjébe. A kultúrparaszt megéhezett, és még pár hete felfedezte, hogy van konyha, ahol még enni is kap. Így, miért ne alapon osont le, még takarodó előtt, hogy teletömje magát, mert vacsoraidőben párolt borsót lőni a másik felé fontosabb volt. Akkor amúgy sem kívánta, na. Aztán megjött az ihlet és akkor már ki is használta, hogy amúgy sem tud a seggén maradni nyugodtan. Jók ezek a vizsgák eddig, talán átrugdossák mindegyiken és akkor elmondhatja, hogy ni, hát ő már harmadéves. Jelentsen ez bármit is, mert ő ebbe már belekeveredett. Ez most a mágusiskola általánosa? Vagy közép? Annak mondjuk örül, hogy nem kell sűrűn hangosan olvasnia és matekra járnia, vesszen a tűzbe az összes képlet, úgy néz ki, a varázslóknak nem szükséges sem a kovalens kötés, sem a deriválás, így ő eldöntötte, varázsló lesz. Hogy azon belül mi és hogy egyáltalán konyít-e akármihez, mindegy az már. Biztos lesz valami neki való is.
Azonban a jövőkép fejtegetés helyett ideje elindulni vissza a körletbe, ha nem akar az utolsó napokban suvickolni valamit, mert pontot már nem vonnak sehova, na de por mindig van valahol. Bleh. Igazából még mindig nem fél, hanem unja, szóval kanyarodik és fordul be a folyosóra. Nincs egyedül. Noha már azzal, hogy itt a kísértetek tényleg léteznek, nem kell Szellemirtót hívni és még beszélni is lehet velük, már ismert előtte, attól még sok más minden akad erre. Jobbára egy másik diák. Szemöldöke szökken fel, ahogy pislog hátra, de ahhoz még elég messze, hogy a gyér látások mellett bármit is kivehessenek egymásból. Valamit nagyon keres? Integet neki, hogy várja már meg, egyedül tök unalmas minden, erre nem elsiet? Megijedt? Lehet UFÓ-nak nézi? Mondjuk az elég szerencsés lesz, ha az ott egy prefektus és a karjaiba sétál. Valamit motyog, Teddy pedig megiramodik utána, nem is véve észre, hogy bármi is van a lába alatt – ő abba gyönyörűen, mint a pocsolyába, beletrappol. És ekkor vágódik el a csaj. Csak annyit hallani, hogy felröhög, ahogy közelebb ér, mert hát, ez a kódex első lépése: kiröhögni, aztán lehet a segítség.
- Találtál egy százast? Felezünk? - nyújtja a kezét a csajnak lefelé, hogy akkor itt az úriember, felsegíti. - Mibe fejeltél bele? - dől előre, hogy jobban lássa a cuccot. Ó, ebben sétált az előbb is? Értetlen néz a másikra, lehet mocsarat csinál?
- Ez a te műved? - kérdi komolyan, mintha épp prefi lenne és jön mindjárt a büntetés érte. - Segíthetek? - vigyorodik el végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 126
Írta: 2021. augusztus 22. 21:27 | Link

Leila


Végeztem az edzéssel, ami eléggé megizzasztott, de ilyen jó időben nem is csoda, na meg ennyi súly emelése közben. Az utóbbi pár hétben egy kicsit félretoltam a filmezést, mert semmi ihletem sem volt, helyette csak bosszankodtam, hogy minden elszaródott Leilával, meg Borival. Mindkét lányra haragudtam is, bár azt már nem tudtam volna elmondani, hogy melyikükre haragszom jobban, mindenesetre vacak érzés volt ez. A dühömet viszont valahol le kellett vezetnem, ezért is iktattam be az edzéseket, heti négyszer mentem is, és így pár hét elteltével egy kicsit már meg is látszott rajtam, hogy valami alakul. Pedig nem emiatt mentem le, és nem is voltam az a páva, aki állandóan a tükörben leste magát, meg pózolt, de bevallom, még magam is kezdtem elégedett lenni az eredménnyel. Egész jó kedvem is volt, már épp vissza akartam térni a szobámba az edzőteremből, amikor meghallottam, hogy páran Leiláról dumáltak. Nem voltam a hallgatózás híve, de mivel róla volt szó, mégis csak érdekelt, hogy most vajon mégis kivel kavart és miféle zűrzavart sikerült kavarnia. A gyámügy szó hallatán azonban eléggé meglepődtem, és minden haragom ellenére legbelül aggódást éreztem. És a francba is, mégis csak Leiláról volt szó, tudnom kellett azt, hogy most mi történt.
Felcsapva a vállamra a törölközőt, csak úgy edzőruhában, tornacipőben, izzadtan meg is indultam, szaporán szedve a lábamat vissza a Levita felé, mikor kiszúrtam az egyik padon ücsörögni Őt. Már ilyen messziről is elég rémesen festett önmagához képest, s a mozdulataiból úgy tűnt, mintha rosszul lenne. Ekkor gyorsabb tempóról kocogásra gyorsítottam, és sietve vettem be a még köztünk lévő távot.
- Mi van Leila, rosszul vagy? - kérdeztem aggódva, ahogy közelebb hajoltam hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Diák Eridon (H), Másodikos diák


What's the prob', Dog? || Malefica
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 95
Írta: 2021. augusztus 22. 22:15 | Link


Ahogy festek. || Zenebona|| Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.


A lány nagyon el volt foglalva pillanatnyi rémületével, melyet agya okozhatott és mindez egy mellette integető árnyék formájába ötlött képet. Hisz nem látta, csak a periférikus látásában, ott meg azért valljuk be, nem lát tisztán az ember fia-borja-lánya.
Kacagás ütötte meg füleit s már tudta, hogy nem egyedül volt, illetve valaki biztos végignézte, ahogy az ágrólszakadt elsős megijedt a saját árnyékától és jobbára úgy döntött kicsit meghempereg a földön lévő ismeretlen trutymóba, had gyakorolhassa a ruhatisztító bűbájt. Biztos sok haszna lesz, ha például egy mosodába helyezkedik el.
Szégyellve magát feje ismét lebakkant, homloka hangosan koppant a folyosó kövén. Aztán csak felnézett, had lássa már ki volt ilyen jókedvű. Hunyorogva vizslatta és egy bozontos fiú sziluettjét vette ki, mely egyre tisztábbá vált. Ki volt az? Jogos a kérdés, de nem. Nem az előző árnyék izé. Igen, húsvér ember volt. Szintén igen, ismerte már őt látásból, plusz ma az ő hajába is landolt Teddy borsójából, amit alig tudott kifésülni.
Megragadta hát a segítő kezet és nyöszörögve, de leginkább a fiúra támaszkodva felállt, ismét kétlábra majd levéve magáról ujjatlan, kötött mellényét és azzal kezdte orcáját törölgetni.
- Hmm, százas? Talán a tárcámban van, de minket neked mugli pénz? - vette el arcától az immáron ronggyá vált ruhaneműt s felnézett a fiúra. Nem értem.
- Nagyon remélem, hogy nem hányásban hemperegtem, mert lehet Vuk az én számon is kiszalad a végén. - bár szagra nem tűnt hányásnak és igazából állagra sem annyira, de erre azért nem vett volna mérget.
- Én csak... az Eridonba tartottam visszafelé és lehet icike-picikét eltévedtem. Ja, és lehet ez a folyosó extrája de.... integetett nekem egy árnyék! Aztán elestem, ide. - mutatott a földre, ahol még akkor is látszott az elkenődött paca. Ismételten, a lökött tyúk úgy vágódott hasra pontosan a folyosó közepén, ahogy egy kilapított béka szokott feszenkegi az országút közepén. Nem fair - gondolta, azonban az élet olyan, mint egy gyermekingecske. Rövid és általában szaros.
- Na és te? - vonta fel a szemöldökét, kezeit csípőjén megpihentetve, teljesen elfelejtve azt, hogy a még mindig trutymós pulóverét épp szoknyába törölte. Persze, erről mit sem sejtve.
- Azt ugye tudod, hogy diákoknak ilyenkor már ágyban a helyük - pimaszul vigyorgott a szőke hercegre fehérlovon. Bár ez a fiú nem volt se szőke, se herceg és a lovát is elhagyhatta valahol. De jó fej volt vele és felsegítette. Ez nem elfelejtendő. Az inkább, hogy rendesen kiröhögte.
- Amúgy ügyesebb vagyok a látszatnál! - mentegetőzött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 169
Írta: 2021. szeptember 1. 22:37 | Link

Ádám
The Truman Show (1998)



A gondolatok szép lassan emésztettek fel, és a kibaszott életben sem tudtam tőlük elfutni. Bárcsak soha nem jött volna oda az a gyámügyes. Bárcsak soha nem ajánlotta volna fel a függetlenedést, a jobb lehetőséget. Hiszen már beletörődtem a sorsomba, így kellett lennie. A többi kölyökért, akiket kivetett magából az élet. Attól még bunkó egy dolog volt a karmától, hogy mégis velem mondatta ki végső soron a halálos ítéletet.
Felpillantottam, még csak a hangjától is hatalmasat dobbant a szívem. Felpattantam, és a karomat válla felett átvetve szorosan öleltem magamhoz. Nem érdekeltek a kérdései, hogy ezzel túl sokat elárulok, szükségem volt arra, hogy ott legyen mellettem. Önző voltam? Meglehet. Talán gyenge is, de ha csak egy pillanatig is, de megérdemeltem.
- Most már jól vagyok - suttogtam bele a nyakába a válaszom, mélyen beszívtam illatát. Csak még egy kicsit. Aztán elengedtem, és megigazítva felsőmet visszaültem a padra. Úgy tűnt az a szent hely lesz a titkok részlege. Közel a tanárihoz, mégis hallótávolságon kívül.
- Valamit el kell mondanom neked. Bár már elég biztos vagyok benne, hogy már hallottad is. Ez az iskola elég pletykás - húztam el a számat. Tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy Ádám felbukkanjon, és így is lett. Elméletben már felkészültem erre a beszélgetésre, mégis ahogy azokkal a bizalmas barna szemeivel rám nézett, egyszerűen összekuszálódtak a gondolataim is. - Szóval hogy… most volt nálam… - összeszorítottam az ajkaimat. Ez így nem lesz jó. De mégis van bármilyen tankönyvi példa egyáltalán, hogy ezt hogy kéne csinálni? - Tudod mindig mondom, hogy milyen nagy családban élünk, mert sok a testvérem - kezdtem inkább a történetet az elején.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 125
Írta: 2021. szeptember 20. 11:15 | Link


hős leszek - mai rongyaim


Ennek ez a menete. Semmi rosszindulat nincs benne vagy épp gúny, a nevetés ösztönös, főleg utána az, ahogy segít is. Most mindegy, hogy trutyi vagy nem trutyi, nem zavarja, mivel még mindig nem egy finnyás gyerek. Egyszerű matek, valaki elesik, fel kell szedni. Szerencsére nincs olyan erőben a csaj, hogy lerángassa maga mellé a koszba, már csak az hiányozna. Nem mintha sírna, vagy annyira rossz lenne, de akkor már kettejüket kellene felszednie. Azt nem tudja, hogy mi történt és miért, vagy éppen miért hunyorognak ennyire rá, talán elhagyta a szemüvegét és alig lát. Lábát jól megvetve lesz támasz, a többit meg majd utána kiokoskodják ha kell, ha meg nem, akkor mindenki mehet a dolgára.
- Ja ez ilyen hülye mondás – engedi el, mikor vetkőzni kezd, majd azzal törli magáról a retket. Lehet van nála zsebkendő, viszont az pontosan annyit érne, mint halottnak a csók, így nem ajánlja fel oly nagylelkűen. Lehet abba csomagolta a rágót és akkor még pluszban kellemetlen is lenne az egész a trutyi mellett. - Ha valaki elesik, akkor mondják, hogy biztos pénzt talált – mutogatja közben, hátha leesik a poén, de ezek szerint az most kikerülte szerencsétlen lányt. - Amúgy pénz meg azért kell, mint mindenki másnak: elkölteni – mondjuk a mugli pénz része a kérdés, de csak kapcsol ebből, hogy tudja mi az, sőt, használni is szokta. Elengedi a dolgot és közelebb hajolva szimatol párat, majd leguggolva vizslatja a trutymó maradékát a padlón. Nemes egyszerűen nyúl ki és dugja bele a mutatóujját. Nem, nem kóstolja meg.
- Nyehh. Ez nem hányás, inkább olyan… műtakony. Lehet még jól is tesz a bőrnek – egyenesedik fel és törli a mocskos ujját a nadrágjába. Szerencséje volt, bár úgy néz ki, itt vannak olyan kulturáltak az emberek, hogy egyéb végtermékeiket nem a falakra, folyosókra helyezik el. Tök jó, még a fiú vécébe is be lehet menni anélkül, hogy rettegni kellene.
- Áhhá! Eltévedtél – bólint egy nagyot, a feje ugyan nem esik le persze. - Ha most prefektus lennék, nem hinnék neked. De mivel nem vagyok, nekem mindegy miért vagy kint – vigyorodik el szélesen. Még hogy ő meg egy jelvény. Az lenne az iskola egy olyan napja, ahol el kellene gondolkodni a bezáráson, mert a vezetőség megzápult. Heccnek jó lenne, de ő és a szabályok? Be nem tartja egy részét – mint most –, miért várná el, hogy más is megtegye. - Árnyék? Nocsak – néz körbe látványosan, mintha ő is keresné azt, miközben nem is hisz ebben. Végül csak megvonja a vállát. - Lehet, hogy kísértet. Vannak erre – pillant le végül a trutyira. Neki is új volt meg sokk, amikor látta és találkozott egyel, majd végül röhögve rohant át rajta, hogy a jeges érzet a feje búbjáig elöntse. A kísértet nem volt boldog tőle, azóta is inkább kerüli.
- Enni voltam a konyhában. Aztán sétáltam, ellőttem egy cigit meg ilyenek. Csak a szokásos – mintha arról magyarázna, hogy órán volt, tök normális, hogy ő idekint van és teszi a dolgát. Ahogy asszonyosan a csípőre vágja a kezét a másik, felröhög. - Nocsak! Friss prefektus vagy csak erkölcsrendész? - nem hagyja annyiban, sőt, ő is csípőre teszi a kezet és ki is tolja azt kicsit. Hogy lehet így állni? - Ágyban lehetek bármikor, de éhesen? Neeem, nem szabad – rázza meg a fejét, majd leengedi a kezeit. - Olyan ügyes vagy, hogy egyedül visszatalálsz vaaagy kísérjelek el? Te döntesz – elhiszi ő, taknyon elcsúszni mindenki tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Agárdi Kornélia Auróra
Diák Eridon (H), Másodikos diák


What's the prob', Dog? || Malefica
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 95
Írta: 2021. október 7. 00:48 | Link


X  Ahogy festek.   X  Zenebona   Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.


- Műtakony? - rázta ki a hideg, hisz elég undorítónak hangzott. Bár nyugodtabb volt, amiért tényleg nem hányásról volt szó, de talán annak már meglett volna a következménye: Ő is behányt volna a fenébe.
- Áh, szóval a nem prefektus szerint kísértet? Hát nagyon remélem, hogy csak egy kopogószellem akar belőlem hülyét csinálni. Mert akkor jelzem: SIKERÜLT! -hangsúlyozta bele a semmibe, mintha csak tényleg valami szellemnek szánta volna. Nem, nem volt őrült. Igen, kicsit se normális. Nem, tényleg nem normális. Azonban valószínűleg csak a saját képzelete volt a felelős mindazért, ami nem is volt ott, de azt állította, hogy ő bizony látta.
Nem vagyok őrült. Láttam!
Valóban elég asszonyosan állt be, ahogy számon kérte Teddyt, de be kellett vallja, így azért hangulatosabb volt az egész szituáció. Olyan anya-fia. Bár nem voltak rokonok. És fiatalabb is volt a sráctól. A prefektusi rangot meg felejtsük is el. Szégyelld magad össze, Korni!
- Enni és cigizni? - mintha nem értette volna tisztán, úgy csinált. Nagyon is jól hallotta, csak furcsa volt, hogy mások milyen lazán megengedték maguknak a kinti csellengést, míg ő meg a többi beszari elsős körmeiket rágva vacognak, hogy "JaJ, MiKoR fOg ElKaPnI eGy PrEfEkTuS, Ó MÁJ DZSÍZÜSZ" vagy valami hasonló. Ja.
Végülis tökre tudott hinni Teddynek, látszott rajta, hogy az a tipikus laza srác volt, akivel tök jól el lehet bohóckodni. Megérte a társasága. Talán. Nem tudta. Remélte.
- Hát... ha te is visszafelé tartasz, célszerű elmenni együtt, nem? És.... még szórakoztathatnánk is egymást. Elvégre az eridonosok a legviccesebbek, azt mondják. És te is vicces vagy meg elvileg én is... általában rajtam csak nevetni szoktak. Nem jó indulattal, szóval valamennyire viccesnek számítok még így is. Viccesen vicceljünk vicca.... érted? - vicca-vissza, haha. Humor Herold jött visszakérni a rangját Kornélia!
Gyorsan a folyosón végig kémlelt, majd vissza Teddyre és megint végig a folyosóra kandikáltak szemecskéi.
-  Merre kell menni? - kérdezte tök ártatlanul, nem tudta pontosan merre is volt az arra. Vagyis de. Előre vagy hátra! Na ez volt a nem mindegy.
- Próbáljuk meg előre! -mutatott ki maga elé és NAGYON merte ajánlani a folyosónak, nem ugranak békák a nyakukba vagy haskolnak el valami taknyon. Immáron duóként.
Utoljára módosította:Agárdi Kornélia Auróra, 2021. október 7. 00:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Homoki Zsuzsanna
Tanár, Mestertanonc Tanár, Speciális karakter


szadista szellemszerzet
offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 3
Írta: 2021. október 7. 21:09 | Link



Igazából kész rejtély, miért nincs minden éjszakára ő beosztva. Más dolga úgysem akad, ideges sem lesz amiért igazságtalanul sokszor kell a falak között keringenie, meg hát... amúgy is folyton ezt teszi. Természetesen abban is van ráció, hogy önmagában nem sokat érne a rendbontók ellen, mert hát mit tehetne? Addig lebeg fölöttük, amíg testéből áradó hűvös el nem kezd túlontúl kellemetlen lenni? Ugyan, annak nincs semmi haszna, ha nevetségessé teszi magát.
A körleteket ilyen kései órában már nem szokta megtisztelni jelenlétével, tananyagot írnia se szüksége, se lehetősége, rendszerint a birtokon suhan hát végig komótosan - kivéve a maihoz hasonló éjjeleket. Tanári kinevezésével egyidőben más jellegű kötelezettségeket is magára vállalt, s így esett, hogy Nadia partnereként élete (mondható ez így ebben a formában egyáltalán?) első hivatalos járőrözésére indult. No persze ha nem tekint rá a kifüggesztett hirdetőre, akkor könnyedén siklik el az információ felett - nézzétek el neki, valahol a kétszázadik halálév után kezdték a napok elveszteni jelentőségüket. A padló irányából érkezik meg a tanári előtti folyosóra, a tanterme felől, ahol legtöbb idejét tölti. Külleme, hangulata, jellege teljes mértékben a szokásos: rendezett, finom, egyszerű, kicsit talán katonás is (utóbbi férje nyomán viszonylag hamar beépült öltözködésébe). Bár már nem foglalkozik vele, anno nem egyszer adott hálát annak, aki halála előtt megmosdatta, sebeit bekötözte, rendesen felöltöztette - mennyivel jobb így élni az örökkévalóságot, mint holmi pőre hálóköntösben.
- Minden nagyobb csoport figyelmét ilyen nehéz megtartani? Ettek az órámon - csendül lágyan karcolt hangja a folyosó nyugalmában, megszólítva a másik nőt. Nem is gondol arra, hogy esetleg bármilyen más módon is jelezhetné érkeztét, és szájából is a pár órával korábbi töprengése bukik elő - de ki hibáztatja, pár pillanat, pár óra, mi a különbség a kettő között?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fekete Nonó
Diák Eridon, Harmadikos diák


Első: Év legtöbb pontot gyüjtö diák
online
RPG hsz: 41
Összes hsz: 272
Írta: 2021. október 9. 18:55 | Link

Harmat Betti – Elkapnak
Fejetlenség Folyosója
Kezdő hozzászólás

Este kilenc órakor úgy döntök, hogy elmegyek a panzióba az ottani bulira. Odaérek, és gyorsan elragad a buli hangulata, így nem veszem észre, hogy már majdnem fél tizenkettő felé jár az idő. Amikor az órámra nézek, látom hogy túl késő van. Gyorsan elfutok, mint Hamupipőke, csak én nem vesztem el a fél pár cipőmet. Na mindegy.
Odaérek a kastély bejáratához, gyorsan feltérképezem az épületet, aztán bemegyek, és elkezdek futni a bal oldala felé. Biztos vagyok a lépteimben, de már útközben rájövök, hogy nem jó felé fordultam, és eltévedek. Egy számomra ismeretlen folyosóra érkezek, ahol elkezdek előre futni, de valakivel összeütközöm, és a földre esek. Gyorsan felállok, kicsit leporolom a ruhámat és felsegítem a lányt is. Megvárom míg ő is rendbe teszi magát egy kicsit, aztán szólalok csak meg:
– Szia! – Köszönök neki, majd bemutatkozom. – Az én nevem Fekete Nonó és harmadikos eridonos vagyok. – Veszek egy mély levegőt és folytatom. – Téged hogy hívnak?  És hanyadikos vagy? – Kérdezem meg az első kérdéseket, majd utána a tekintetem a ruháján lévő csillogó jelvényen akad meg. Amire az volt írva hogy “Prefektus”. Óó! ez nem jó Nonó, ő egy prefektus. Gyorsan kimagyarázom magam.
– Öhm. öhm. Én a panzióba mentem… az ottani… bulira… De nem… néztem… az órát... és ezért vagyok… most… itt. – Mondom dadogva. És halálra rémülve várom hogy lekiabálja a fejem
vagy kioszon egy kicsit hogy miért nem vagyok a hálókörletemben.
Hozzászólásai ebben a témában



Itt van egy hozzászolásom.




Egyre több éve van itt és ezt szereti
Nadia Rosales
Igazgatóhelyettes, Tanár



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 130
Írta: 2021. október 10. 19:11 | Link

Zsuzsanna


Nagyot ásítva támasztottam a folyosót a hátammal, miközben összefonott karjaimon járattam ujjaimat, mintha csak dobolnék. Doboltam is, tamm-tatamm-tamm-tatamm, ugyanazt a ritmust újra és újra, hogy ezzel is ébren tartsam magam, ha már a járőrözés előtt benyomott bögre kávé nem volt rám hatással. Ami azt illeti, nem is nagyon voltam hozzászokva az ilyen éjszakai tevékenységhez, mert többnyire a faluban töltöttem az éjszakát a saját házamban, a lányommal és az anyámmal. Ritka pillanatok egyike volt ezért az, ha velem éjszaka is össze lehetett futni a kastélyban. Most is csak azért került rám sor, mert az egyik kolléga huzamosabb időre lebetegedett, s kellett valaki, aki helyettesíti a kastélyban. Ez voltam én, beáldoztam az időmet, csak hogy segítsek.
A gondolataim azért időközben elkalandoztak, eszembe jutott, hogy valamelyik nap süthetnék egy almáspitét, mert már nagyon rég ettem olyat, és a lányom is kedvelte. Aztán bevillant az is, hogy Zéténynek is készíthetnék, mert amilyen szerencsém lesz, éppen akkor fut majd be, mikor sül a pite, s az illatok nyomán már nehéz lenne tagadni, hogy micsoda finomság készül. Nem, mintha megérdemelné.
Újabb ásítást kellett elnyomnom, tenyeremmel tompítottam hatását, s ekkor tűnt fel az új kollegina, Zsuzsanna. Eddig nem sokat beszéltem vele, csak általánosságban érintettünk néhány témát két szünet között a tanáriban, de elég értelmes nőnek tűnt, meg egy kicsit titokzatosnak is.
- Igen, ez egy általános jelenség a diákság körében, és addig jó, ha még csak ettek. Nálam jellemzően előszedik a mobilkészüléküket, mert azt gondolják, hogy csak azért, mert mugliismereten vannak, máris megengedett az eszköz használata. Megjegyzem, egyes diákokat ez kifejezetten zavarja, akik nem szívlelik a rúnázott eszközöket. Szóval örülj, hogy nálad csak esznek - mondtam egy kedves mosollyal, s ellökve magam a faltól, becsatlakoztam Zsuzsanna mellé, hogy megkezdjük a körünket.
- Ilyenkor nagy a béke és a nyugalom, de napközben fülsüketítő a zaj a folyosó egyes részein. Hogy érzed magad egyébként, sikerült beilleszkedned? - kíváncsi voltam arra, hogy vajon hogyan fogadta őt a többi kolléga, s mennyire érzi magát otthonosan ennyi idő után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 125
Írta: 2021. október 13. 21:53 | Link


hős leszek - mai rongyaim


Bólint egyet, mint valami értelmező szótár. Műtakony hát, abból is egy egészen fasza fajta, mert ahogy tapogatta, fel sem tűnt, hogy akár az lehet. Szóval biztos nem az, de ezt már nem teszi hozzá.
- Igen. Az is ilyen ragacsos, nyúlós valami, néha kicsit szagos, de alapvetően se nem szar, se nem hányás, így maximum csak azért leszel hiszti, mert alig akar lejönni – mert van annak egy ilyen kellemes tulajdonsága, hogy fene mód ragaszkodik. Valamit valamiért elv, könnyebb a gyomornak befogadni. Bár amivel ő találkozott, legtöbbször formázva volt és a falra, plafonra dobálták fel.
- Hah, hát mi lenne? Zsákosember? A jeti? Mit láttál? - mert most már kezd érdekes lenni az, amin ennyire kiakadt. Meg van róla győződve, hogy nem látott mást, mint azt, amikor közeledett felé, de… hát ez már csak ilyen. Láttak már elegen ufót vagy rosszabbat is, és azokat sem lehetett csak úgy meggyőzni az ellenkezőjéről. Nem is ez a célja, egyszerűen kíváncsi. Felőle a csatkai Szűzanyát is láthatta, ha az esik jól a lelkének, akkor rajta.
- Ja. Ebben a sorrendben. De ha valaki kérdezi, akkor korrepetáláson meg miafaszom szakkörön voltam – vigyorog egy sort. Nem hülye ő, bár tudja, nem menti ki semmi, ha egy prefektus elébe kerül, főleg nem attól, hogy idekint kóborol. Legalább a csaj is tudja, hogy nem éppen eminens példánnyal került egy légtérbe.
- Nem tudom mi a célszerű – vakarja meg a fejét. Az, amit a csaj mond, ez tökre egyértelmű, csak neki muszáj a szavakon lovagolnia. Még mindig a fordítórúna segíti, ha levenné, kevésbé lenne ilyen érthető, de amúgy egészen jól ismerkedik a nyelvvel és mindennel. Káromkodni már segítség nélkül is tud, viszont kötve hiszi, hogy a lánynak arra van szüksége, hogy öt percen keresztül mocskos szavakat hallgasson egy olasz szájából. Pedig amúgy menő, szerinte. - Azt mondják? Én úgy hallottam bátor meg merész meg ilyen. A vicces is jó, végül is, nekem bejön – ízlelgeti magában a jelzőt, mintha érdekelné. Ezek olyan retek skatulyák, amiknek sok értelme nincs: hülye is kerülhet a levitába, nem beképzelt gazdag a rellonba, fapofa az eridonba és nem épp cukorfalat a navinébe. Szóval, ezek csak jelzők, amiket valakik anno kitaláltak és azóta mindenki ezeken lovagol. Tegyék. Akkor se érdekelte hova kerül, miközben beosztották. Emlékszik, ahogy egy másik elsírta magát, mert az egész családja egy helyre járt, ő meg nem. Erre Teddy mit csinált mikor beosztották? Megvonta a vállát és ment tovább.
- Téged kinevetnek, rám meg úgy néznek, mintha szarvaim lennének és úgy hívnának, hogy Lucifer. De egye kutya, tegyék. Értem én, értem. Nos, akkor… szórakoztass – mintha valami úr lenne, úgy legyint egyet felé, majd röhögve fordul irányba és átlépve a taknyot, halad előre.
- Hát elvileg erre, aztán balra. Ööö, kerültem egyet, várj – megvan egy szokott út, de úgy néz ki, azt mindig sikerül éppen eltévesztenie vagy van ott valaki. - A menetel lényege, hogy előre történik. Kiváló felfedezés – vigyorogva lépked hát, rajta ne múljon, nem hátra. Közben azért is szívja a vérét. - És akkor jobb vagy bal?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 126
Írta: 2021. október 16. 20:37 | Link

Leila Love


Leilát nagyon is jól ismertem, olykor láttam őt szarul, de ennyire  rossz állapotban talán még soha azelőtt. Ezért is lepett meg, s ezért is éreztem aggodalmat érte, mert történt bármi is, még mindig nagyon szerettem, sőt…
Hirtelen ölelése egyszerre lepett meg, s esett jól,  mert azt hiszem, ez olyan volt, mint alkoholfüggőnek egy üveg lángnyelv whiskey. Mostanában pedig igen csak hosszú Leila elvonokúrán voltam, hisz jó ideje nem is beszéltünk egymással. Most viszont ösztönösen öleltem vissza a lányt, tenyeremmel meglapogattam a hátát, mintha csak nyugtatni próbálnám, pedig még csak azt sem tudtam, hogy pontosan miről lehet szó.
- Nem tűnsz úgy - mondtam őszintén, miután kiengedett az öleléséből, s egy ideig még figyeltem a padra ülő alakját, majd pillantásom a tekintetébe fúrtam, s aztán letelepedtem mellé a padra és közelebb fordultam hozzá.
- Igen, valamit hallottam, mi történt? - tényleg lehetett ezt-azt hallani, de én tőle szerettem volna megtudni végre az igazat. Ha most nem is voltunk annyira jóban, mégis hosszú évek barátsága kötött hozzá.  
- A gyámügyes - egészítettem ki a szavait, láttam rajta, hogy nagyon nehezen tud megszólalni is, éppen ezért csak még inkább nőtt az aggodalmam, miközben mindenféle gondolat megfordult a fejemben. - Igen, azt már mesélted, hogy nagy a családod és hogy sokan vagytok. Tök sokszor haza is utazol, és olyankor szinte elérhetetlen vagy - emlékeztem vissza, mert tényleg így volt. A szünetekben sosem tudtunk találkozni, mert bármikor hívtam meg hozzánk, mindig azt mondta, hogy családi programjuk  van. Szóval igen, tudtam hogy nagy a családjuk. - Valami történt a szüleiddel Leila? - megérintettem a kézfejét is, s ha engedte, rászorítottam gyengén az ujjaimat, hogy érezze, ott vagyok vele, s bármit elmondhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 169
Írta: 2021. október 17. 14:59 | Link

Ádám
The Truman Show (1998)



Rengeteg titkom volt. Piszkosak, bűnösek, rosszak. Olyanok, amelyektől megkíméltem mind a tanáraim, mind a társaim. És leginkább Ádámot. Utáltam, hogy titkaim vannak előtte, mégis biztosan állíthattam, hogy minél többet elárulok neki, annál jobban megváltozik majd a tekintete, amivel rám pillant. Bűnösként díszelegnék előtte, vagy ami még rosszabb, áldozatként.
De mindennek ellenére is ő volt a legjobb barátom, és ismert. Nem tárgyilagosan, de szellemileg. Ahogy most is érezte, hogy hiába mondom, hogy jól vagyok, mégse voltam. Hogy hiába próbáltam fél mondatokkal kerülni az azonnali tényeket, ő átlátott rajtam. Nem csak sürgetett, de kérdezett, kiegészített. A szavakkal, amelyek az én ajkamra sose jöttem volna. Gyámügy. Elérhetetlen. Mégis a kérdések valahogy túl sokak lettek a végére, ő pedig túl ideges.
- Ádám, nekem nincsenek szüleim - jelentettem ki magabiztosan. A szemébe néztem, hogy lássa szikla szilárdan mennyire komolyan az ügy. - Amikor megszülettem a kórházban hagytak, akikről pedig meséltem a mostoha szüleim meg a többi árva, akit örökbefogadtak. - Éreztem, hogy minden egyes szóval csak újabb sebet tépek fel. Már nem voltam labilis, mint mikor megjelent, legalábbis nem külsőleg. Mert ezt a részt már ismertem. A mondatokat még rengetegszer elismételtem már a fejemben.
- A nő azért volt itt, mert nagykorú lettem - fejeztem be. Vártam, hogy szóljon valamit. Bármit. Szükségem volt rá, még akkor is, ha sejtettem, hogy nem lesz olyan szép amit hallani fogok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Diák Eridon (H), Másodikos diák


What's the prob', Dog? || Malefica
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 95
Írta: 2021. október 19. 02:26 | Link


X  Ahogy festek.   X  Zenebona   Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.


- Hogy mit láttam? A saját árnyékom!- na, ez így nem jó, ha nem fogja körül írni valószínűleg az jön le Teddynek, hogy Kori annyira betoji, hogy még a saját árnyékától is tele lesz a liberója.
- Mármint az árnyékom integetett nekem, de én nem integettem magamnak. Miért integetnék magamnak? De az árnyékom megtette ezt helyettem – próbálta bizonygatni. Nem, valóban nem volt normális egy kölyök, de holdkóros sem. Az, hogy integető árnyékokat látott… hát igazából a fények játéka is lehetett, pillanatnyi figyelmetlenség vagy álmosság és ezek egyvelege keveredhettek a fantáziájával, melyek miatt rémeket látott. Megesik az ilyen.
Szóval csak kajálni volt meg bagózni, elvileg. Igazából őt sem érdekelte annyira, hiszen nincsenek sem összenőve, sem pedig olyan helyzetben, hogy a másik előtt igazolniuk kelljen magukat. Szóval ezt végül belátta és hagyta a fenébe az asszonykodó felkérdezéseket. Ha egyszer valamilyen hiba kerülne a gépezetbe és kinevezné egy gyenge pillanatában a vezetőség őt prefektusnak, na, akkor lenne értelme. Addig persze megül a fenekén, issza a kakaóját és megpróbál nem lebukni, ha hülyeséget csinál.
- Na jó… csak a saját tapasztalatom. Elvileg tényleg a bátrak háza, de itt leginkább bohókásabb emberekkel találkoztam leggyakrabban. Nagyon kedvesek – vallotta be füllentését, azonban már nem tudta mit és kinek higgyen. Szerette volna jobban ismerni az odajárókat, de nem mindenki volt kíváncsi egy elsős fárasztó kérdéseire, melyek amúgy egyértelműek lesznek idővel.
- Szarvaid? –torpant meg, és ha a fiú is megállt kezeivel a homloka felé nyúlt, hogy megtapogathassa azokat a bizonyos szarvakat.
- Erre... balra… mi? – összezavarodott és a folyósón bámult végig. Totális labirintusnak érezte, amely még bánthatja is.
- Jaj már! – forgatta a szemeit és könyökével finoman meglökte annak karját – Nem kell szívni ám a vérem! – nyújtogatta nyelvét és vigyorgott ő is – Legyen bal! – fogalma sem volt, mi lesz balra, de a döntést rábízták ezért nyugodtan döntött. Egyszer úgyis kilyukadnak valahol és remélte, takony meg minden undi trutyi nélkül meg is ússza azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 126
Írta: 2021. október 22. 16:03 | Link

Leila


Türelmetlenül fürkésztem a tekintetét, mert borzasztóan aggódtam érte, s látszott, hogy van is okom erre, Leila teljesen kiborult. Az az erős lány, akit mindig is ismertem, most fogalmam sem volt, hogy hol lehet, hirtelen csak egy megtört és kétségbeesett csaj ült velem szemben.
- Hogy mi? - vallomása nagyon megdöbbentett, kiskorunk óta ismertem már, legalábbis azóta, hogy elsőben összeismerkedtünk a nagyteremben, s azóta nagyjából elválaszthatatlanok voltunk, mint borsó, meg a héja. Ő volt, aki néha seggberúgott, meg cukkolt és cikizett, de meg is védett, ha valaki gúnyolódni próbált. És ez visszafelé is így ment, tényleg összenőttünk, szinte mindig mindent megbeszéltünk egymással, éppen ezért teljesen lesokkolt ezzel az új infóval. Hogy lehet, az, hogy én erről semmit sem tudtam?
- Dehát…a szüleid..mármint akikről meséltél izé, ők akkor az örökbefogadók? - hallottam ám, hogy mit mond, hisz röviden elmesélte a történetet, mégis ezt elég nehéz volt ilyen rövid idő alatt csak úgy feldolgozni. A legjobb barátomnak volt egy titka, amire most fény derült. A legjobb barátom titkolózott előttem. Persze ezernyi kérdés pörgött egyből koponyám belsejében, többek közt az is, hogy miért is nem mesélte el nekem ezeket a dolgokat Leila, ám ahelyett, hogy számon kértem volna, inkább csak döbbenten pislogtam rá.
- Várj, most akkor úgy érted, hogy ennyi és hogy mostantól már nem lakhatsz az örökbe fogadó szüleiddel, hanem külön kell menned, vagy mi? Dehát…ez az örökbefogadásos dolog ez izé, ez nem örök életre szól? Ésés…miért nem mondtad ezt nekem soha? - nagyon sok kérdést tettem fel neki, hisz szerettem volna megérteni, hogy most pontosan mivel is jár ez a szitu, s miért viseli meg ennyire a lányt. Kérdésem azonban nem volt erőszakos, sőt, számonkérő sem, egyszerűen csak érdekelt, hogy mi van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
Diák Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 169
Írta: 2021. október 22. 16:39 | Link

Ádám
The Truman Show (1998)



Lehet, hogy nekem nehéz volt feldolgozni az egész szituációt, mégis meg kellett emberelnem magam. Tovább kellett adnom azt, amitől egészen eddig féltem kimondani is. Bármennyire nehéz volt is Ádámnak ezt felfogni, mégse támadt le. És ezt mindennél jobban értékeltem jelen pillanatban.
Meséltél. Egyszer kétszer talán beszéltem róluk. De inkább a testvéreimről, mert Borbélyékről még én se tudtam semmit, csak hogy hagyják az erőszakot bekopogni a bejárati ajtón, és meleg szívvel üdvözlik is, mintha rabszolgájuk lennének.
- Igen. Nekik... nem lehet saját gyerekük. - Vajon a sajátjukkal is azt tennék, amit velünk? Kihasználnának, majd rongyként Konstantin elé dobnának?
Sóhajtottam egyet a sok kérdés hallatán. - Igenis meg nem is. Várj, inkább... - túrtam bele idegesen a hajamba. Még én se teljesen dolgoztam fel az eseményeket. A zavarom, ami felszínre tört a gyerekkori énemre emlékeztetett. Arra, aki legtöbbször belül voltam, és akit senki nem ismert.
- Amikor örökbe fogadnak, akkor csak 18 éves korodig kötelesek téged ellátni. Addig egy bizonyos összeget az állam ad, támogatásképp. De amikor felnőtt leszel, akkor a szülő és a gyerek egyaránt eldöntheti, hogy szeretne-e további kapcsolatot, vagy teljesen külön megy az életük. Az év végéig még fizet utánam az állam, de utána már nem. A gyámügyis azért jött, hogy megkérdezze, hogy én szeretnék-e továbbra is... hát... Borbély lenni - próbáltam minél egyértelműbben elmondani a jelenlegi állást. Nehéz volt a szisztémán kívülieknek átadni az egészet. Rohadt magyar állam és a bürokráciája olyan körmönfont, hogy még a benne élők se értik sokszor mi történik.
- És ami az elmondást illeti... - húztam el a számat, és felálltam mellőle. Nem bírtam egy helyben maradni. Túlságosan ideges voltam. - Én... én nagyon sokszor akartam. De tudod eleinte nem mertem. Aztán attól féltem, hogy megváltozna a viselkedésed, ha tudnád. Aztán meg csak nem volt rá jó alkalom - magyarázkodtam. - Nagyon sajnálom, én... csak nagyon nehéz, tudod? Nyolc éves koromig egy lepukkant épületben töltöttem száz másik gyerek társaságában. Nem éppen olyan emlékek, amiket szívesen mesél az ember - szökött ki a szó egyenesen a mellkasam mélyéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 125
Írta: 2021. október 23. 18:28 | Link


hős leszek - mai rongyaim


Értetlenkedő fejet vág, mert valahogy nem áll össze neki ez az egész. A takony sem, de azt elengedte, már csak maximum cipője talpán van egy kevés, a többit pedig tökéletesen kerülte ki. Nem is azon van a hangsúly, hanem az árnyékon. Meg a fejét is megvakarja, hátha kijön az egyenlet. Sehogy sem sikerül neki.
- A saját árnyákod? De azt én is látom – a fényektől bőven vetül, most is kicsit, nappal meg bőven. Aztán rájön a csaj is, hogy olyat mond, ami nem egészen kerek, így kiegészíti. Továbbra sem nagyon vágja, azonban azt a részt igen, amikor már kicsit nő a parafaktor. Az már mondjuk komolyabb eset, van az a szint, amikor elszáll az ész és mindent lát az ember, de nem hiszi, hogy a másikat ez fenyegeti.
- Váááágom. Lehet csak a fények vagy sok volt a süti vacsira. Nyugi, nincs itt semmi – persze, ennek ellentmondva forog körbe és nézelődik, mintha keresne, hallana valamit. Majdnem hozzá is lehetne tenni, hogy „ugye?”, viszont most is csak játszik, szórakozik, hátha kicsit még növeli azt a faktort. Nem hiszi, hogy valóban lett volna bármi más, így elengedi a dolgot. Majd akkor akciózik, ha lesz valami.
Elregéli ellenben igencsak könnyen, hogy merre járt, pedig néha jobb lenne, ha szépítene és csak a kaját mondaná. Aztán tök mindegy valahol, hogyan ássa el jobban magát, szebb renoméja nem mostanság nem lesz.
- Hát ki hogy bátor, igazából – hümmög párat, ahogy elgondolkodik. Végtére is, ez is olyan, mint minden: más látja és határozza meg, hogy ki az, akire bátran néz. - Persze, ez nem a gyászház. Van arra másik, szóval dögivel botlasz bele ilyenekbe – van elég alak rá, nem is kell feltétlen Teddy-t keresnie érte. Ezek szerint most ismerkedik a hellyel, a népekkel. Nem a legegyszerűbb dolog, ezt ő is ismeri, végigment rajta, hogy aztán eldöntse, neki néha jobb egyedül, akkor senki sem károg. Szerencsére mostanság azonban bőven megleli azokat az alakokat, akikkel lehet mókázni. Tuti nekik is kellet idő arra, hogy rálássanak, külsőleg vad, amúgy lehet vele mulatni.
- Aha. De nem igaziból – pislog fel a tapogatásra. - Értem úgy, hogy furán néznek, mert hát… nem vagyok olyan csinoska, mint a srácok nagy része ugye – mutat itt az oldalán csörrenő láncra, a kicsit már kopott, de még feketére festett körmeire. Így csak érti, mire céloz. Közben megpróbálnak eljutni valahova, kicsit forgolódik, mi merre, de megleli azt, hogy hol van. Azt, hogy merre tovább, még nem.
- Vááárj – este van, ilyenkor más, mert kevés a fény, nem úgy működik, mint nappal. Jó, olyankor legtöbb esetben a nyájat követi. - Miért nem? Olyan jóóó – vigyorog egyet, majd felröhögve elindul balra, ha már az a válasz. - Nem kell félned, megvédelek a szörnyektől. Oszt mesélj, minek jöttél ki árnyékot keresni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 126
Írta: 2021. november 22. 21:04 | Link

Leila

Láttam Leilán, hogy ez a téma nagyon megviseli őt, már szinte kívülről ismertem arcának minden apró vonását és rezdülését, ezért pontosan tudtam azt, hogy mikor van jókedve, mikor kacérkodik, mikor próbálja húzni az agyam, vagy mikor van teljesen maga alatt, a padlón. Ez most határozottan egy ilyen pillanatnak bizonyult, s bár még további és megannyi kérdésem volt, nem halmoztam el, legalábbis próbáltam nem túl sokat zúdítani a nyakába, s igyekeztem figyelni, hogy meghallgassam Őt.
- Aha, értem - bólintottam, hogy értem, mert persze felfogtam a szavakat, meg azok jelentését, de azért durva volt mégis ebbe belegondolni, s igazából nem is tudtam magamat a helyébe képzelni, mert nekem volt anyám, tudtam, hogy kihez tartozom, s nekem nem kellett efféle komoly döntéseket meghoznom, ahogy azzal sem kellett soha szembenéznem, hogy majd tizennyolc éves korom után netán egyedül maradnék.
Pillantásommal közben Leilát fürkésztem, nyomon követtem minden mozdulatát, ahogy felállt mellőlem, de nem bírtam nézni, hogy magyarázkodik, megesett rajta a szívem. Magam is felálltam, s utána léptem.
- Hé, ne sajnáld, oké? Most elmondtad, és és én megértelek, hogy ez nem volt könnyű téma, meg hogy nem mondtad el. Csak…váratlanul ért - vallottam be, s szerintem elsőre bárki más megrökönyödött volna, s persze azonnal tudni akarta volna, hogy mégis miért nem hallott erről eddig. De közben rájöttem, hogy önzőség lenne ezen lovagolnom, mert nem is ez volt a lényeg.
- Héhé, nincs semmi baj - azonnal közelebb léptem Leilához, s nem törődve azzal, hogy mi történt köztünk az elmúlt időszakban, miféle vitáink voltak, vagy hogy eltávolodtunk egymástól, mindezt háttérbe hajítva magamhoz öleltem. - Biztosan szörnyű lehetett, de most már kimondtad és ez jó - biztattam, hátha így egy kicsit megkönnyebbült. - És akkor hogyan döntesz most? Maradsz velük, vagy inkább egyedül élnél tovább? - miközben kérdeztem, már ott mocorgott bennem a gondolat, hogy költözzön hozzánk. Anyám biztosan benne lenne, Leilának simán lehetne külön szobája, elég nagy házunk volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lőrinczi Zalán
Diák Eridon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2021. november 23. 13:17 | Link

Homokföldi Réka
¤outfit¤

Zalán nagyon élvezte az első napokat Bagolykőben. Eleinte félt, hogy erős honvágya lesz és hiányozni fog a családja, de egyelőre nem volt ideje erre gondolni, aggódni miatta meg pláne.
A mai napra azt tervezte, hogy elintézi az érkezéssel kapcsolatos ügyeket a tanulmányi osztályon és kicsit érdeklődik az elsős tantárgyakról. A lista alapján minden órán részt akart venni, de azzal is tisztában volt, hogy hajlamos túlvállalni magát, ami az nem lenne túl szerencsés rögtön az első évben. Ezért kénytelen lesz egy kicsit lehűteni a kíváncsiságát, és redukálni a felvett óráinak számát.
Azt már előző este kiderítette a szobatársaitól, hogy valahol a Déli szárnyban van a Gazdasági iroda, de aztán nagyon más témákról kezdek beszélgetni, és Zalán is úgy gondolta, hogy simán meg fogja találni az utat. Ez azonban mégsem így alakult...
Az Eridon toronyból leérve még nagyjából sikerült belőnie, hogy hol lehet a déli szárny, de ahogy odaért, a lépcsők és folyosók labirintusában teljesen összezavarodott. Elindult a földszinten, ahol egyszer csak egy hosszú furcsa folyosóra keveredett.
Valami itt nincs rendben.
Zalán kicsit összezavarodva pislogott körbe a gyanakvó festményekre, akik valahogy másként néztek ki, mint a kastély többi részén. Volt egy zizegés a levegőben, amit a fiú egyelőre nem tudott értelmezni, csak érezte maga körül.
- Elnézést... nem tudod, hogy merre van a tanulmányi iroda?-
Zalán reménykedve nézett a hozzá legközelebb álló képre, amelyről egy fiatal lány nézett vissza rá, majd bármi előjel nélkül elkezdett torkaszakadtából visítani.
- Úristen... Mi történt? Fejezd be, kérlek! Nagyon nagy bajban leszek miattad... hagy abba! -
Utoljára módosította:Lőrinczi Zalán, 2021. november 23. 13:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Agárdi Kornélia Auróra
Diák Eridon (H), Másodikos diák


What's the prob', Dog? || Malefica
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 95
Írta: 2021. november 27. 22:56 | Link


X  Ahogy festek.   X  Zenebona   Piros-zöld tincseim is vannak, csak hátul.


Látta Theddy arcán, aki nem igazán értette őt. Valószínűleg Kori sem csak értetlenkedő, hanem konkrétan bamba fejjel nézne vissza a másikra, ha Theddy helyében ő lett volna. Nem tudta, hogy magyarázza el neki, hiszen még ő maga sem tudta, hogy egyáltalán látta-e és ha igen, mit magyarázzon el. Valószínűleg a lánnyal csak a fények és az agya játszott. Ennyi történhetett, amit úgy fogott fel, mintha az egy valós dolog volt ott. Vajon tényleg az volt?
- Tuti, hogy nincs? - kérdezett vissza félénken, ujjait tördelve s megrezzent, ahogy a másik forgolódni kezdett. Ő is látta? Mit látott? Mit keresett?
Aztán az asszonykodással együtt jött a témaváltás és megtudta, merre járt a találkozás előtt Theddy.
- Gyászház - megismételve a szerinte mókás szót, felkacagott. Erre reagálván az egyik folyosón lakó kép válaszként visszanevetett és Kori arcára fagyasztotta a vigyort egy pillanaton belül. Miért nem szólt senki neki, hogy egyébként nem csak vigyázni kellett ott, de liberót is hozni magával annak, aki félős?
- Melyik az a gyásszház? Csak hogy tudjam... Nem nagyon vágom még ezeket a házas témákat. Először tényleg azt hittem, egy kis házikóban leszek a többi elsőssel meg egy tanárral - ismerte be szégyenkezve. Nem tehetett róla, muglik közül jött, ott nem szokás ilyen személyiség alapján szétosztott megoldás.
Óvatosan nyúlt oda és tapogatta meg Teddy homlokát, ám ő nem érzett semmilyen szarvat, még pattanásból származó dudort sem. Úgy hallgatta, ahogy bevallotta nem az odajáró fiúk egyik másolata. Erre nagyot bólintott. Tényleg nem volt.
- Igaz, eddig nem sokat dumáltunk, de szerintem te így vagy jól és egyedi! Nem kell mindenkinek Ken babának lenni, ha akarnék egy Ken babát... vennék  -vonta meg a vállait és igyekezett úgy dicsérni, ne legyen félreérthető. Ő valóban így gondolta és szerette volna, ha Teddy érezné, Korival lehet barátkozni és beszélgetni.
Miközben elindultak vissza, majd a fiú rászólt, hogy várjon, ő abban a pozícióba megdermedt, ahogy volt. Nem mert megmozdulni mert... mert mi van, ha épp belelépett valamibe, amiről jobb ha nem tudott?
- Azért ne szívd, mert csak a vámpírok szívnak vért! - mutató ujjait ajkaihoz helyezte, szemfogakat imitálva velük egy ostoba grimasszal együtt - Ha vámpírrá válnál, akkor szívhatod nyugodtan, de cserébe engem is vámpírrá teszel! - jelentette ki és feltartotta a kisujját, mert ő bizony kisujj esküt óhajtott.
Magabiztosan irányította magukat balra, nagyot bólintott és hálás volt, hogy nem egyedül kellett kóborolni ezeken az őrült folyosókon.
- Hékás! Az árnyék kergetés nagyon is jó muriii - újabb nyelvöltés volt látható a lány részéről - Egyébként ma volt a sárkánytan vizsga és annnyira elrontottam -csattant homlokán a mancsa - De szerintem meglesz, csak gyengén - vonta meg vállát - Ja és sétáltam is még kint - tette hozzá.
- Mondd csak, milyen érzés cigizni? Már a mugli sulimba is sokan szívták, de itt is sok diákot látok. Milyen? A vámpírok is cigizhetnek? Olyan menő! - ámuldozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium