36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 20. 23:34 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]

Lássuk csak. Sosem néztem meg úgy a fiúkat, (meg sehogy) vagy keltették fel érdeklődésemet. Eltekintve egy sráctól, még a szünet előtt, de az amolyan fellángolás lehetett a lexikális tudásom alapján. Ami pedig bármennyire sokkoló lehet: van a fiúknál jobb dolgom is. Állj, hogy is jön ide a zavargó haverja?
- És azok is milyen jól sikerültek! - mutatok rá a lényegre szarkazmussal fűszerezve. A fiú gunyoros mosolyát, meg a sántikálós tekintetét szinte látom magam előtt. Na meg azok az elképesztően pupák visszavágásai, amikre visszagondolva egyszerre kell nevetnem és akarok kifutni a világból. Jó lehet nem foglalkozni semmivel és valóban azt tenni amit akar. Elengedni az elvárásokat, a megfelelési kényszert és az élénk képzeletével kitölteni a napot. Az már egyszer biztos, hogy fordulatos dolgok vannak azok mögött a kék szemek mögött.
 Heves fejrázása egy kínos nevetést vált ki belőlem. Ez a lány elvégre elég szép, nem lepne meg, ha a srác érdeklődését felkeltette. Azt is nehezemre esik elképzelni, hogy a fiú tud romantikus lenni. Szóóval, legjobb barátok. A legjobb barátjával csevegek a szerelemről, ez pompás! Igazán. A lánnyal, aki szerint van olyan, hogy "aranyosan" ad kölcsön jegyzetet a másik! Hát járjon be órára! Bármi jut eszembe, az... az... khm. A torkom összeszorul és elnyílt ajkakkal mélyen beszívom a levegőt, de mintha a cikesz röppenne be, alig bírom kifújni. Istenem! Bármilyen bűntetést elbírok, csak ezt ne! Mert, nekem az a tökfej tényleg az agyamra megy! Ez nem történik meg. Nem itt, nem most, soha. Főleg, nem miss szerelmi orákulummal. Én... nem. Egy porcikám sincs, ami bármit is kedvelne abban a nárcisztikus tébolyban!
- Szokatlan érzés, de üres a fejem, pedig a tanácsaid meglepően elgondolkodtatóak - ügyetlenül és feszengve, de valami ismeretlen indíttatásból megveregetem a vállát, majd a kézfejemen éktelenkedő csillagra bökök - Azt sem tudom miről feledkeztem meg, de nekem azt hiszem mennem kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 25. 14:55 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe




A barna gondolatai annyira elvitték a saját irányába, hogy észre sem vette, hogy Kiscsibe esetlegesen valamilyen pánik szerű helyzetbe került idő közben. Sőt. Valószínűleg ha az arcába mászna a szőke, akkor se venné észre, hogy mi történik, hiszen túlságosan elborult az agya Loki felé. Azon gondolkodott, hogy lehet, hogy már nem először kérdezik meg tőlük, hogy járnak-e, miközben sose smároltak még, pláne nem mások előtt. Mégis honnan veszik akkor ezt a sületlenséget? Mert igen, igaz, hogy elég közvetlenek egymással, de hahó. Marina mindenkivel ilyen. Jó nem teljesen, mert azért más, ha valaki a legjobb barátod, de akkor is elég easy-going.
Összeráncolt szemöldökkel nézett a vállára, ahova odakerült Kiscsibe keze. Féloldalasan ránézett a lányra, nem azért, mert számára furcsa lenne az érintés - bár egy ennyire ismeretlentől esetleg picit tényleg az -, hanem mert az egészen érződik hogy a szőkének mennyire nem szokványos. De szerencsére Marina nem az az ember, aki sokáig lovagol ilyen dolgokon, szóval egy pillanat múlva visszatért a mosoly az arcára, és izgatottan fordult a másik felé.
- Esetleg egy másik töltött kiflit akartál valahonnan szerválni? Legalábbis azt mondtad, hogy egy egyet kaptál - bólogatott, miközben ismertette a lánynak, amit valószínűleg alapjáraton is tudott. Mert hát honnan is tudná mit felejtett el a másik, alig ismerik egymást.
- Na mindegy. Ha esetleg rájössz a dologra keress fel. Kíváncsi vagyok ki volt képes felkelteni az érdeklődésed. Mármint a való világból, mert hát a könyvek alapjáraton előnyben vannak a te számodra...gondolom - vont vállat, és jobbra ellépve még egy utolsót mosolygott a lányra. - Toddles - köszönt el, és feltette ócska fejhallgatóját a fülére, hogy tovább nyomassa a magánkoncertjét, amelyet elkezdett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. január 24. 02:30 | Link


éjjel; nem tilosban, de mégis; itt ragadva


Valahogy úgy.
Már régen mindenkinek – a Nagy Könyv szerint – ágyban a helye és álmok szigetén, mégis, talán most érzem azt, hogy a legjobban élnek. De kit lehet hibáztatni, amikor ilyenkor olyan mély a csend, muszáj megzavarni és felkelteni. Azonban, mégis, olyan eseménytelen minden, hogy akik épp rosszat tesznek, most máshol vannak. És én?
Otthon kellene lennem, ha nem is ágyban, viszont azon falak között. Azonban nem és ennek csak annyi oka akad, hogy itt rekedtem. Egy, hozzám hasonlóan a művészetekben jártam háztársam szobáján ücsörögtem eddig, zsibbadtra ültem minden tagom és elmélyültem vitatkoztunk vagy épp osztottuk egymást abban, ami épp elénk került. Kerültük a politikát, mert az minden beszélgetés, társaság gyilkosa, és a sport, ezeken vesznek össze és esnek egymásnak szerintem a legtöbb esetben; azonban, minden más, még talán az annyira „divatos” iskolai pletykák egy-egy szeletét is átvettük. A legutóbbi iskolaújság hasábjain szerepelt a nevem, amit megmosolyogtam, mert mindig aranyos, hogy mennyire azzal törődnek, kik simulnak épp egymáshoz, de egyben bosszantó is, hogy valóban mindenről van tudomásuk, bármit is lép az ember. Valahogy örülök, hogy a vad tinédzser éveket, amikor a hormon dübörgött agyamban a józanság helyett, nem itt töltöttem, mert akkor úgy járnék, mint azok, akiknek neve folyamatosan vissza-visszatér a hasábokra. Nem lennék dühös, csak valahogy, van valami kellemetlen is az egészben. De aztán, elengedtem és itt ragadtam.
Valahogy úgy.
Nem néztem időt, ahogy se szentet, se senkit, csak elindultam. Ha az ő ágyában alszom, akkor bizonyára még több anyagot szolgáltatok a lapnak, a falaknak, amúgy is jobban preferálom a testvérem, a többiek közelségét és a saját helyem, azonban álmot, arra hajlamot nem érzek magamban. Így, az üres kastéllyal körbeölelve, megengedem magamnak a kifelé vezető út hosszabb változatát. Szinte már-már a fülnek fájó az, ahogy betölt az üresség, mégis, kellemes borzongással lépkedem a hűs falak között. Fordulok, hogy újabb folyosón keljek át, azonban, itt mégis van élet. Szinte nem is fogja vissza magát a két alak, akik keretbe zárva élik életüket, és a többi, itt-ott még helyet kapó portréalak rosszalló, vagy épp igen durva fenyegetéseik ellenére sem hagyják abba az acsarkodást. Épphogy megállok, hogy csendes bámészkodója legyek az egésznek, úgy csúszik meg lábam alatt a szőnyeg, vagy remélem, hogy valami olyasmi, de egyensúlyom ki sem billen. Azt hiszem, tudom hol vagyok. Nem figyelek arra, van-e valaki még erre, csupán leeresztett pálcával, annak minimális fényével értek egyet az agg boszorkánnyal, aki sérelmeit újra és újra elsorolja, bár inkább az ismeretlen művész stílusát és ecsetvonásait fejtegetem mögötte. Még nem bűvöltem el egyetlen portrét sem, fogalmam sincs, hogyan kell, de valahogy egyre jobban kezd érdekelni. Lépések? Arra süket vagyok.
Valahogy úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. január 31. 16:45 | Link



Éjszaka minden csendes és sötét. Jó barátaimmá váltak már, azonban sosem lehet tudni, hogy mit tartogatnak. Vagy körbeölel, magához édesget és elfeledteti a problémáid, vagy kisemmiz, elvesz tőled mindent amit szeretsz. Néha magabiztosan és sérthetetlennek képzelve magam járom a folyosókat, de vannak napok, mint a mai, mikor sokkal több félelemmel indulok neki a járőrözésnek. Pedig tudom, hogy nincs mitől tartanom, de mégis. Úgy érzem, mintha minden sarkon veszély leselkedne rám. Azt hiszem, a gyerekkori félelmek maradéka mindez, amikkel nem tudok megbirkózni egyedül. Legalábbis teljesen nem.
Pálcámat a kezemben szorongatom, hogyha mégis beteljesülnének balsejtelmű jóslataim ne maradjak védtelen. Ma éjszaka a déli szárny van soron, az emelten kezdem, onnan haladok lefelé. A fejetlenség folyosójára kanyarodva meglátok valakit. Ujjaim erősebben fonódnak az ébenre. Halkan és nesztelenül próbálok közelebb lépkedni, hogyha egy esetleges rebellissel van dolgom, esélyt se adjak a menekülésre. Úgy tűnik, vagy nagyon ügyes vagyok, vagy a delikvens süket. Mindenesetre ugyanilyen halkan szedem lábaimat, míg elég közel nem érek ahhoz, hogy felfedezzem az illetőben Burtont. Mit csinál ő ilyen későn kint? Nem szaporázom meg a lépteimet, ugyanolyan kimértem és lassan közelítek, mint eddig. Mikor mögé érek, tenyerem finoman vállára csúsztatom. Elég pocsékul néz ki. - Minden rendben, Alexander? - kérdezem kedvesen. Vele sosem volt problémám. Nem idegesített annyira, mint a többiek, így nincs okom, hogy ne legyek kedves hozzá. Mostanában ilyen vagyok. Elképesztő.
Burton olyan, mint aki alva jár. Lehet, hogy igazából ez történik? Vagy csak későig bent maradt tanulni, és hazafelé indult, mikor sikerült elkapnom. Nem tudom. Mindenesetre egészen szürreális, ahogy csak áll ott és bámulja a festményt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. január 31. 19:41 | Link


éjjel; nem tilosban, de mégis; itt ragadva


Ez az egész mókás, mert valóban már rég kint kellene lennem. Nem mintha annyira zavarna a benti levegő, de mégis, valahogy már a kabátom is nálam van, de még mindig a karomon pihen, pedig a falakból bőven árad a hideg és meg-megborzongok. De ez még kellemes, kellemes annyira, hogy a hátamon, oldalamon felkúszva bizsergessen, no nem a rossz értelemben, hanem úgy, mint mikor valaki kedveskedve ér hozzád és a bőr szinte felsikolt az örömtől. Semmi több, és sosem tudni, lehet láthatatlan kezek érnek hozzám, hogy maradjak vagy menjek, az jó kérdés. Egyszeriben érzek késztetést, hogy beleszólva javítsam ki a vita kiváltóját, de már így is megkaptam azt, hogy mit keresek itt, ne üssem bele az orromat és valami szitokszót, ami vagy valami ismeretlen nyelv, vagy túl régi és nem értem. Mégis, ugyanúgy állok és bólintok néha, fejem kissé oldalra döntöm és nem moccanok. Senki sem zavar semerre.
Így, mivel annyira ezen a festett világon pihentetem a szemem, észre se veszem, hogy végigfuttatom az ujjam a már rég kiszáradt, érdes vásznon, a festéken, majd visszahúzva a kezem, nem piszkálom azt, mivel már így is eléggé morognak felém, de érezni akartam. Régi, már-már a por takarta be és óvja mindentől, vagy épp a mágia, hiszen szinte érezni rajta azt, amivel megbűvölték és életre keltették. Bambulok, kicsit a magam világában vagyok, másutt, így nem hallom, hogy nem csak a festék alatt, a festékben élők mozognak és léteznek, hanem hús vér ember is akad, aki ezen az órán nem az ágyában, a körletében, hanem idekint lófrál. Már csak akkor eszmélek erre, amikor érintését érzem meg a vállamon. Aprót rezdülnek tagjaim, majd fejem kapom fel és meglepve pillantok rá, mintha nem hinném el, hogy létezik valaki más is ezen a világon, nem csak én, meg a portrék.
- Szia Bogi – köszönök felé, majd elfordulva a festett párbeszédtől, inkább rá fókuszálok. – Persze, miért ne lenne? – nem értem a kérdést, jól érzem magam, talán a fények, vagy az alvás hiánya. De nem érzek rosszat. – Téged küldtek ki ma éjjel vadászni? Mert akkor elkaptál – tudomásom szerint nem büntethet, de ki tudja, ő ebben az okosabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. január 31. 20:33 | Link



Áll ott és bámulja a festményeket, egész addig fel sem tűnik neki, hogy én is jelent vagyok, míg meg nem érintem. Mindig tudtam, hogy elvarázsolt, na de hogy ennyire. A szöges ellentétem. Én az vagyok, aki mindig figyel és fülel, mindenhol és sehol igyekszik lenni egyszerre, hogy ne maradjon ki semmiből. Nyilván nem azért, hogy a legjobb pletykákkal képbe kerüljek, hanem hogy semmi se kerülje el a figyelmem. Ez már csak ilyen.
- Csak olyan elveszettnek tűntél - felelek kérdésére, kicsit aggódva. Nem is tudom, az arcán nem látszik semmi, mindösszesen valahogy olyan furcsa kisugárzás lengi körbe, ami nem hagy nyugodni. Persze, nem kéne így aggódnom, ha azt mondja nincs baj, hát nincs baj. Nem kell beleártanom magam mások dolgába.
- Igen, de ne aggódj. Nem büntethetnélek meg akkor sem, ha akarnálak - mosolygok rá féloldalasan. Ma éjszaka cuki kedvemben vagyok, szóval nem terveztem büntetéseket osztogatni. De így, hogy ő is mestertanonc amúgy sem tehetném meg, ha esetleg ettől félt. Bár akkor biztosan nem mászkálna kint, ha félne az ilyen apróságoktól. Vagy ki tudja. Az emberek néha elképesztően felelőtlenek, bele sem gondolnak tetteik következményeibe, vagy éppen mindösszesen egyáltalán nem érdekli őket az, hogy mit tehetnek meg.
- Kifelé mész, vagy befelé jössz? - érdeklődöm meg, csak hogy tudjam, ezután merrefelé fogunk sétálni. Mert az biztos, hogyha már összetalálkoztunk, akkor nem fogom hagyni, hogy egyedül kóricáljon. Először is, bármikor szembetalálkozhat valakivel, aki nem olyan kedves, mint én vagyok. Másrészről ha mégis van esetleg valami baja nem tudnám elviselni, ha esetleg rosszul lenne egyedül egy sötét folyosón. Ja, nekem is van lelkiismeretem meg ilyenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. február 25. 20:14 | Link


éjjel; nem tilosban, de mégis; itt ragadva


Nekem ez nem újdonság, nem kell füldugó és némító bűbáj ahhoz, hogy kizárjam a külvilágot, úgy teljesen. Koncentráció, meg persze hajlam, mert erre nem lehet csak úgy „tanulással” könnyedén felkészülni. Az ember kíváncsi, érdekli mi megy körülötte, ezért van az, hogy sokszor, sokan, felpillantanak a könyvlapról, a sorokról, amit épp bújnak, egyedül, némán, de attól még minden érzékük aktív. Olvasáskor nekem is kalandosabb a figyelmem, azonban, ha alkotok, már más. Olyankor nem létezik nagyon más az ecseten, a vásznon és a fejemben élő kész képen kívül. Most másét csodáltam, a lány sem volt hangos, könnyedén megesett, hogy meglepett.
- Nevezhetjük így is. Elvesztem a művészetben és egy értelmetlen vitában – poénkodom el a választ, mintha muszáj lenne és valóban. Lehet így is történt, mert magam sem tudom, miért és mikor álltam meg pontosan, csak megtörtént és én hagytam, mert az egyszerű dolgokat hagyni kell, úgy a legegyszerűbb.
- Pedig arra kíváncsi vagyok amúgy, hogy mit tervelnél ki. Elmondhatod, hátha kreatív és megteszem – nem hinném, hogy a „fesd ki az egyik falat” feladat lenne, de szoktak esszét íratni, az kreatív dolog, nekem meg gyakorolnom kell a szavakkal bánást amúgy is, nem rossz az, megvagyunk egymással és szép is, de nem az, ami nekem a legjobb eszköz az önkifejezésre. Valahogy nem elég, a betűk hiába szépek és kerekednek úgy, ahogy én akarom, nem annyira részletesek. Nincs annyi szó, nem fér bele néha mondatba annyi, amennyit én közölni szeretnék, ahogy én, mert vagy nem érzem odaillőnek, vagy talán nincs is rá szó. Mindegy is, maradok az ecsetnél, mondanám, hogy Bogi a jelvényénél, de ez sem igaz. Valahol büntethetne, mint aki hivatalosan nem él itt és nem való ide, de nem vitázok vele, elfogadom és örülök a döntésnek, hogy inkább még két ismerős, mint diák és prefektus találkoztunk. Én ezt, mindenhol, ahova jártam, roppant túlzónak érzem és mégis, megértem. Kell a rend és a fegyelem, legalább látszatra.
- Ez egy jó kérdés egy filozófusnak. Attól függ, honnan nézem – somolygok felé egy sort, direkt kicsit titokzatosra és csavartra hagyva a választ. Aztán persze, aprót nevetek, nem akarom kínozni. – Kifelé indultam, de ha gondolod, egy darabig, ideig, leszek a társad. Úgy tudom, párban kellene járnotok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. február 27. 16:26 | Link



Ismerős ez az érzés. Képes vagyok így elveszni a könyvekben, és ezáltal a saját fantáziám birodalmában. Talán semmi más nem képes így elterelni a figyelmem, csak az olvasás. Valahol egy kicsit irigy vagyok rá, hogy képes egy festményre is annyira koncentrálni, hogy ne vegye észre, hogy valaki közeledik. Ugyanakkor aggasztó is egy kicsit, mert mi lenne, ha mondjuk valami baj történne? Ő tipikusan az az alkat azt hiszem, aki a mugli filmekben először halna meg.
- Legalább valami szaftos pletykán kaptak össze? Vagy hogy melyikük látta jobban Farkasházy fenekét? - kérdezek vissza saját stílusomban folytatva a poénkodást. Vagy valami olyasmit. Az emberek általában nem veszik a lapot, ha viccelni próbálok, ezért nagyon sokszor megsértődnek valami olyan apróságon, amin nem kellene. Ez ilyen.
- Igazából nem tudom. Gondolom a takarítsd ki a mosdókat, a trófeatermi trófeákat vagy a páncéllovagok folyosóján álló páncélokat hármasból választanék. Jobb kedvemben talán íratnék egy tizenöt oldalas esszét valami rémes témáról, mondjuk a trollok szaporodásáról - vonom meg vállaimat. A büntetéseket általában hirtelen felindulásból szabom ki, mindig éppen mi jut eszembe. Nyilván függ attól is, hogy miféle vétséget követett el az illető, hogy hogyan viszonyul hozzám azután, hogy fülön csíptem, meg persze hogy milyen kedvem van.
- A félig teli vagy félig üres pohár esete, tudom én - nevetem el magam. Nem gondoltam, hogy ez tényleg ennyire bonyolult kérdés lesz, de persze számolhattam volna azzal, hogy Alex így fog reagálni. Ismerjük egymást már egy jó ideje, és ő azok közé tartozik, akiket képes vagyok elviselni. - Kéne. De nem szeretek párosan járni, mert mindig hülyékkel osztanak be. Egyedül is vagyok olyan jó, mintha ketten lennénk. - Ez egy kissé egoistán hangzott, tudom én is. Ilyenkor közmegegyegyezés alapján én jobbra, a másik balra, aztán csókolom, nem kell látnom egész éjszaka. Persze van olyan is, mikor a járőrtársam normális, olyankor azért szoktunk együtt is cirkálni.
Utoljára módosította:Rentai Boglárka, 2021. február 27. 16:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. március 1. 06:01 | Link


éjjel; nem tilosban, de mégis; itt ragadva


Már én sem tudom, hogy mit kerestem és mégis, hiszen megannyi dolgot lehet, kell szinte, csak éppen a több dolog között szép lassan elveszik, beleolvad és egy nagy massza lesz belőle, amelyből szedje ki az az információt, aki akarja. Én nem, nekem elég lesz a katyvasz, ami ott van. Lehet mégse olyan jó dolog, hogy hagyom – hagyom a fenéket, megtörténik csak úgy -, hogy a hátam mögé „lopóddzanak” és hát, most szerencsére csak leszólítottak. Halkan, de mégis jó ízűen nevetek fel a szavakra.
- Miért, olyan kiemelkedő az a fenék? – húzom fel a szemöldökömet, szinte már-már pajkosan, hogy mit hagyhattam ki ha felmerül, mint pletyka. Nem megyek olyannyira férfi fenekek után, de a szépet, a szép formákat igenis nagyon értékelem. – Nem volt amúgy pletyka, valamin összeszólalkoztak, gyanítom, évekkel ezelőtt és most már minden baj – ha jól vettem le a szavakból, de lehet, hogy őket úgy alkotta meg valami névtelen, ismeretlen művész, hogy örökkön örökké, az első perctől kezdve ez legyen. Sosem tudni magyarázat nélkül, hogy mi van mögötte. Talán ezt akartam megfejteni, azért álltam meg. Most pedig a lány miatt nem indulok tovább, akinek hallatán ingatom meg a fejem szórakozottan.
- Ahh, az alap csomag. Hozzá járna a mágiát használni tilos és minimum fogkefével esni neki művelet. Mindent értek, de akkor, ha nem gond, kihagynám – még szinte szépen is nézek rá, hogy enyhüljön meg a szíve, nem mintha tényleg meg akarná tenni, csak egyes prefektusok lelik rémes örömüket abban, hogy kiszabják a lehetetlent szinte és el is várják. Ezt sem angol honban, sem itt nem értem, de kinek mi a jó.
- Pontosan, pontosan. Kiváló – mintha valami professzor lennék, úgy dícsérem meg, hogy milyen jó hasonlatot talált erre, bár a válasz sosem egyszerű. Vannak dolgok, amikre nem lehet, meg vannak olyanok, amikre lehet, de minek. Itt inkább komolytalanság folyik.
- Vagy úgy. Teljesen megértem. Egy hülyét elviselni egész éjjel, hát még én sem, pedig aztán én mindenkinek adok egy esélyt – vonok vállát, hogy nem is rejtegetem, felőlem lehet bárki, van egy húzás, aztán ha az nem jön be, akkor nincs miről tovább beszélni.
- Nem hangzott annak, nyugi. De akkor a jobb a ritkább, értem – bólintok egyet, majd pillanatok felé. – Én is hülye vagyok kíséretnek? Nincs kedvem az álmok hoz még, csatlakoznék, hátha jobban tele lenne az a pohár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. március 14. 19:42 | Link



Nem vagyok hajlandó szavakat sem pazarolni rá, egyszerű vállvonással adom tudtára hogy én aztán nem vagyok érintett az ügyben, én legfeljebb a saját fenekemet nézegetem, másét nem szokásom. Azt az idegesítő kislányok csinálják, akiknek jobb dulguk nincs, csak hogy a férfiak után koslassanak. Esküszöm néha már undorodom az emberektől.
- Akkor csak a szokásos – válaszolok sóhajtva. Nem egy festményvitát láttam már járőrözés közben, és a többségük valóban olyan évekkel ezelőtti piszlicsáré dolgokon kapott hajba megint, hogy kedvem lett volna leátkozni őket a falról. Szégyen és gyalázat mai néha a falaink közt, vagy inkább a falainkon zajlik.
- Hányszor kaptál már büntetést, hogy így ismered a rendszert? – vonom fel szemöldökömet vigyorogva. Úgy tűnik ez az ártatlan navinés nagyobb fene, mint gondoltam volna. Ő tipikusan az, akiről még azt is képtelenség feltételezni, hogy véletlenül kerül büntetésbe – mert persze ilyenek is akadnak szép számmal, akik csak rosszkor voltak rossz helyen, de ez a kőszívű gyalázatos prefektust egy kicsit sem érdekelte. Na ez a prefi lennék én.
Valahogy jól esik a dicsérete, bár nem vagyok éppen rászorulva, de mégis. Kicsit megmelengeti azt a jégtömbbé fagyott szívem, vagy ami a helyén van évek óta. Más magyarázat nincs, hogy miért vagyok képtelen érezni. Legalábbis a legtöbb érzést, mert ha eszembe jut Kristóf… nem, inkább nem jut eszembe. Jobb lesz az mindenkinek.
- Szerencsére ezzel a legtöbben így vagyunk, szóval ritkán van az, hogy összekényszerülök valakivel akivel nem kéne. – Vannak akikkel kifejezetten szeretek éjszakázni, mondjuk Helvey vagy Scotti. Azok értelmesek. De mikor azzal a Vizsnyiczkyvel vagy Farkassal osztanak be… köszi, nem kérek belőle inkább.
- Ha hülye lennél, most nem állnék itt és nem beszélgetnénk – jegyzem meg kissé csípősen, csak amolyan Rentai stílusban. – Velem jöhetsz, nyugodtan – teszem hozzá egy félfokkal kedvesebben, ha esetleg ez jobban felbátorítja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. március 31. 20:25 | Link


éjjel; nem tilosban, de mégis; itt ragadva


Kinek mi a szokásos, hiszen mások a szomszédjaikat hallgatják ezen okból, idegeneket valahol, mert hiába nem tudják miért és miről van szó, attól még ugyanúgy ott maradnak, megállnak és fülelnek. Tudni akarják miért, de akkor sem bánják, ha sosem derül ki. Csak megtörténik. Erre, ebben a kastélyban elég sokszor, elég alkalommal van mit hallgatni.
- Nekik nincs jobb dolguk, olyan ez, mint valami sok részes történet – csak éppen az egészet nem látja senki, mert senkinek nincs ideje állandóan ezeket figyelni, a keretekben lakók életét követni. Szép is lenne, annyi szabadidővel könnyen lehet bánni, viszont ritkább is, mint az a bizonyos holló. Kérdésére aprót nevetek, nem azon, hogy úgy gondolja, a rendszer ellenségeként mindent tapasztalat útját ismertem meg. Ez olyan általános, majdnem mindenhol bevett szokás, hiszen mást, a valódi büntetés, erőszak meg hasonlók tiltottak. Ki tudja, van-e olyan hely, ahol fájdalom a jussa, a világnak sok sötét pontja akad.
- Nem sokszor, igazából. Többnyire pont azért, amit most csinálok; kint maradtam éjjel és elkaptak. A többit hallottam és könnyű összetenni, hogy senki se arra kíváncsi, hogyan vagyok képes bűbájjal rendet tenni – vonok vállat, rég volt, hogy ilyen miatt két kezemet kellett használni. Ide már nagykorúként, a mestertanoncok közé érkeztem, rájuk is vonatkozik ugyan a házirend, máshogy, másképp, ahogy sikerül. Nem büntettek meg, nem is élek itt ugyebár, nem tudom milyen az, amikor itt valójában „büntetnek”, csak sejtem. De könnyű eladni úgy, hogy már átéltem.
- Akkor még szerencsés is vagy – bólintok mosolyt engedve, a problémás alakokkal nem veri a sort olyan sűrűn, mint talán eltévedt, festményeket bámuló diákokkal. – Kivel vagy milyen volt a legrosszabb járőrözésed? – érdeklődöm, persze nem kell nevet mondania, nem az a célom, hogy tudjam, X vagy Y a rossz, hanem inkább az élmény, amely miatt ennyire hálásabb annak, hogy nem hozza össze a sors hasonlóval. Érdekel, érdekes ő, mint mindenki a maga módján, beszélni pedig jól esik.
- Ohh, mindent értek – hogy ez simogatja az egóm? Nem, kedves szavak, legalább tudom, nem tart annak. Így, lassan indulok el vele, lassú, ráérős léptekkel és irammal. Ráérünk.
- Akkor vezess kérlek, merre és meddig – igaz én indultam el, az irányt rá bízom, ő tudja csak, melyik részt kell átnéznie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. április 11. 17:18 | Link



Még épphogy nincs takarodó, a nap már régen lent, a folyosók üresek. Esélytelen lenne, hogy még ha szalad is, akkor sem éri el a körletét időben, így az esélytelenek nyugalmával sétál. Most már mindegy, nem? De. Így gondola ezt Teddy is, miközben kellemes tempóval andalog a folyosón. Éppen nagyon keres baljával a zsebében, valami cukorkát, rágót, bármit, de csak papírokat talál ott. Pedig jó lenne, mert az összetéveszthetetlen cigiszagot semmi se veszi el. Az egyik emeleti WC-ben lőtt egy pár szálat, miközben a lecsukott tetőn ülve azért megírt egy kövér bekezdést a sokadik beadandójához. Hogy minek ennyi? Rosszabb, mint tavaly, komolyan. Azt tudja, hogy ennél még több van párral feljebb, mert szokta látni a körletben, de nem fogja ezt ő bírni, el fog szökni, sikítva. Okulva a Sárkány esetéből, most a fordítós tollal tolta, ebbe már aztán senki sem köthet bele, maximum a helyesírásba, mert abban nem biztos. Megvonja a vállát ezekre csak, most már amúgy is a táskában pihen, majd befejezi később, éjjel, soha. A csendes közeg kicsit lelohasztotta a kedvét, nem éppen a kedvence, szóval jó lenne valami. Énekelhetne, akkor aztán minden buzgómócsing prefektust a saját nyakára hozna, meg a tanárokat is, amivel semmi gond, csak már így is eléggé nincs ideje semmire, mert addig halogat mindent, ameddig nem szégyen. Dúdol hát, valami dalocskát, lehet több darabból gyúrja össze, kezét maga mellett lengeti.
Megáll és a nyelvét kezdi rágcsálni. Na itt most jobbra vagy balra? Hirtelen nem tudja, mintha eltévesztett volna egy lépcsőfordulót, igazából nem leste, merre megy, csak mosdót keresett bagózni. Rágó és cukorka még nincs, marad az, hogy aki találkozik vele, az ne szagolgassa. Végül jobbra megy, kiszámolta egy mondókával és átadja magát az üres kastélynak. A folyosón már halkan, de énekel, a portrék meg úgy az egész hely furcsa, a lakók furán néznek rá, az egyik még bele is szól a dallamába, hogy nem kéne-e már a körletében lennie? Dehogynem, csak nem érdekli. Végül, épp annyira belejön a kis minikoncertbe, hogy még pördül is egyet menet közben, aztán, azzal az irammal vágódik el. Merthogy, itt ilyenek történnek. Felkiáltva káromkodott esés közben, most meg a földön fetrengve röhög. Úgy sincs erre senki, de ezért körbe néz, majd egy cigarettát illeszt ajkai közé. Igen, épp itt lesz ideális, ha meglenne a gyújtója, azt keresi fekve éppen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. április 15. 20:31 | Link


És egy és két és pörgés és forgás, és becsúúúúúúúszik, hopp, pont át egy összekulcsolt kézpár alatt, majd a hőbörgéssel és meglepettséggel nem törődve hopp most balra kerül, jobbra, balra, ezt itt jobbra tolja, amazt balra taszajtja - úgyis csak fiú, érte nem kár -, és már meg is tudja érinteni célpontját. - Hát Szofíííjjjjá - rikkant, és megpróbál a lány mellé furakodni a tömegben. - Lenne egy kérésem hozzád - pillant oda izgatottan, majd maga elé, majd megint a lányra, és megint előre. Csak diszkréten, ugyebár. - Nem iiiiitt, mert annak nem örülnél - ugye milyen figyelmes gyerekem van? -, de ha velem jössz, akkor kisujjeskü nagyon nem bánod meg.
Azt a módszert követi a csalogatásnál, ami testvérénél is mindig beválik - rámenősen, hajthatatlanul vigyorog, hogy a másik azt érezze, vele lenni, neki igazat adni a világ legegyszerűbb és egyben nagyszerűbb dolga. Nos, majd kiderül, hogy ezzel a csavari-csűri hozzáállással mennyire lesz népszerű a lánynál. Pedig tényleg nem szeretne ám sokat, nagyot, vagy nehezet kérni, egyszerűen csak immár tudja, hogy Soph micsoda művészi illúziókra képes, és szeretne ő is kipróbálni egyet s mást. Egy kis vér, egy kis pókháló, egy kis por, törött csont, kötszer, körömcsipesz... Csincsilla... Kastélybeli pletykák alapján a csincsilla is lehet ijesztő, csak meg kell találni hozzá a zavarában eléggé dadogó levitást.
Móric tanulni akar, ez egy ritka pillanat, ne rontsd el kérlek Soph. Kérlek. Hát a tanárbácsiikrekhez mégsem mehet oda, hogy "NONCSIBÁCSI, SZERETNÉK TUDNI IJESZTENI", mert még a végén kirúgnák tanonckodásából. Vagyis az nem lenne baj, ha a végén rúgnák, de még igencsak az elején van. Szóval... - légyszi? - És finoman megpróbálja egy félreeső terem felé terelgetni magukat, ha a lány ez ellen nem tiltakozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. április 19. 10:21 | Link



- Ezt hívják a muglik szappanoperának. – A soha véget nem érő, nulla történettel rendelkező, de legalább nagyon drámai sorozatok pont erre a képre hasonlítanak. Egyszer, a múlt nyáron vagy mikor volt az, hogy együtt lógtam azokkal a csajokkal, na szóval akkor meg kellett néznem velük valamelyik ilyen nagy magyar drámai alkotást, én meg csak ültem ott és néztem, hogy itt mégis mi történik? Azóta sem jöttem rá, hogy ez kinek és miért jó, de inkább nem is kérdőjelezem meg. Mindenki azt csinál, ami neki jó, csak ne erőltesse rám többet.
Bólogatok egy sort, hogy világos, ő legalább nem csinál annyira nagy bajt. Azokkal nincs gondom, vagyis jobb napjaim és általában, akik csak császkálnak, mert nem tudnak aludni. Azok legalább csendben vannak, nem robbantják szét a fél iskolát és legtöbbször vissza sem pofáznak. Elgondolkodtat a kérdés, hogy melyik a legrosszabb, legkellemetlenebb történet, amit valaha átéltem. Van jó pár, amit fel tudnék sorolni, mégis, egy jut azonnal eszembe. – Egy rellonos prefektussal járőröztem, nagyjából a második hete volt, hogy megkaptam a jelvényem. Egyszer csak robbant valami, tőlünk két sarokra. Rohantunk mint az őrült, hogy megnézzük baja esett-e valakinek, erre hallod… a férfimosdó ajtaja alatt ömlött ki a víz, és ahogy benyitottunk két elsős kis rellonos fetrengett röhögve egy felrobbant wc-csésze mellett. Ki akarták próbálni, hogy mi történik ha abban főznek bájitalt. És ezután az ő prefektusuk a párjukat fogta és nem akarta úgy megbüntetni őket, ahogy megérdemelték volna – fejezem be fejcsóválva a mesélést. Azt hiszem ezt a történetet sosem fogom elfelejteni, annyira abszurd volt és nonszensz, hogy így állt hozzá az elméletileg nagy és felelősségteljes, az iskola érdekeit szolgáló prefi.
- Hát akkor így szerintem lefelé, kifelé megyünk – úgyis arra kellene mennem, így kölcsönösen elkísérhetjük egymást legalább a bejárati csarnokig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. április 19. 19:38 | Link

Áser
outfit

Kilégzés, belégzés. Aztán megint szájon ki és orron be.
Ruhájába zavarodottan markolva, talán színpadiasan is lassan tipeg a sürgő-forgó tömeg közepette. Nem nagyon törődik vele senki, mindenki igyekszik a dolgára. Legszívesebben ő sem járna erre, azonban az utóbbi időben kétszer sem tudott bejönni a Bűbájtanra, ami miatt szégyellte magát. Nem tudja, hogy az új tanárnő mennyire van tisztában a hiányzásai okával, hiszen neki még nem mesélte, hogy mivel foglalkozik. Fogalma sincs, hogy ez a finom nő szakmailag elismerné, vagy pedig inkább elítélné érte, ahogy a Beauxbatonsban tették.
Szeretné azt hinni, hogy a tanáriban nincs szó róla, de valahogy mindig a fejébe kúszik az a gondolat, hogy ezek a tanerők is rendszeresen csámcsognak róla, hogy miket művel és mennyire bizarr munkahelye van.
Két sietősebb lépést megtesz a tanári irányába, amikor hallja az óra kezdetét jelző harang csengését. Száját elhúzva veszi tudomásul, hogy a nőnek bizonyosan tanítani kell mennie, így nem fognak tudni beszélni. Szó nélkül tűri, ahogy az egyik sietős diáktársa válla az övéhez csapódik. Szereti, amikor senki nem figyel rá, hiszen akkor van nyugalma, azonban ennek hamar vége szakad. A tanáriból kisiető bűbájtan-tanár után pislogva a fülét megcsapja egy ismerős hang.
Nemhogy külsőre, de hangra sem tudja mindig megkülönböztetni a két rellonos fenegyereket, így csak reméli, hogy a finomabb forgószéllel hozta össze a sors. Baljával jobb könyökébe kapaszkodva fordul a hang irányába.
- Móric! – Szólítja meg fél szemöldökét felvonva. Ezzel nem tévedhet, a többit pedig próbálja kideríteni a viselkedéséből. A másik szemöldöke is a magasba szökik, amikor kiderül, hogy kérdést szeretnének felé intézni. Éppen óvva intené, hogy nehogy itt, mert hiába a hangzavar és a futkosás, a falnak is füle van. Óvatosan körbe pillant, annak érdekében, hogy mennyire kell közbelépnie abban az esetben, ha járni kezdene a srác szája. Vannak módszerei, az egészen finomtól, a… kevésbé finomig, bár azt nem szokta alkalmazni.  Egy halkat sóhajtva megadja magát, elvégre a céljáról már úgyis lemaradt. – Jó. – Hangjából egyáltalán nem cseng bunkóság, egyszerűen csak tömören közli, hogy benne van, bár abban egyelőre nem biztos, hogy nem fogja megbánni. A szőkeséggel együtt belép a legközelebbi üres terembe, ahol éppen nem kezdődik óra. Gondosan bezárja maga mögött az ajtót, mert erős sejtése van, hogy miről lenne szó. – Á—áser. – Igen, ő inkább Áser, mert aki Aser, ő hangosabb lett volna és jobban kiverte volna nála a biztosítékot.
Az egyik padra hanyagul felülve fürkészi tovább a fiú arcát. – Mit szeretnél? Illúziót? Színházat? – Kérdi karjait keresztbe fonva. Nem tiltakozik, sokkal inkább megnyugtatja magát ezzel.
A tábla helyére a plafonról apránként ereszkedik le valamilyen sötét árny, azonban lassan, sejtelmesen széthúzódva egy kissé áttetsző fekete függönyt formál, mely éppen keretezi a táblára aktuálisan felírt Medimágia anyagot.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. április 20. 01:17 | Link


Fel van dobva. Ennél is jobban majd csak akkor lesz, amikor olyan tudás kerül a birtokába, amely gazdájának jelenleg kettejük közül csak a lány mondhatja magát; egészen addig csupán napos-idő-van-kint, nem-szólt-rám-egyik-órán-sem-a-tanár, volt-finom-reggeli, Móric-nem-csórta-be-a-zoknim módon görbül mosolyra a szája. Szóval olyan péntekesen érzi magát - elvégre ez a minden sikerül érzés a péntek szinonimája -, annak ellenére, hogy csütörtök van, legalábbis a telefonja mindenképpen azt mondta, mert reggel be sem akart kapcsolni. Hihi.
Khm. Szóval a lényeg az lenne, hogy Móric könnyedén megkörnyékezi a lányt, aki vonzerejétől hasra esve igyekszik teljesíteni minden kérését, de mint látható, ez pont annyira irodalmi, hogy ne történjen meg. Töretlen jókedvvel vezeti be magukat azért a terembe, és senki ne nézzen ferde szemmel itten, abszolút udvariasan vállánál fogva terelgeti Sophie-t, és az, hogy bezárja maguk mögött a termet még egy bűbájjal is, nem azért történik, hogy a lány csapdába csalva érezze magát, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy merjen majd élni képességével. Mielőtt bárki csúnyán nézne rám ezekért a körmondatokért, csak tájékoztatásul közölném, hogy a fiam fejében élő hangoknak sem szokásuk levegőt venni. Így autentikus. - Áser - bólint, bár nem igazán érti mit számít ez, de az emberek mindig túl sokat foglalkoznak azzal, hogy elkülönítsék őket egymástól.
- Nos igen, igen, de nem - helyesel, és tagad, ártatlan mosolya alapján pedig mindenki biztos lehet abban, hogy ezzel egyetlen célja van aktuálisan: összezavarni a lányt. - Najó, szóval - unja meg a hatásszünetet - arra szeretnélek megkérni, hogy taníts meg pár olyan illúziót, amire én is képes lehetek, ez fontos, és ijesztő, de én nem ijedek meg tőle - mármint persze én semmitől nem ijedek meg, de érted Soph, szóval valami mencit, de amit minőségien meg is tudok csinálni.
És lássanak csodát, a csillagszemű juhász tompán ragyog Móric ábrázata mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. április 22. 23:11 | Link

Áser
outfit

A mai napját viszonylag nyugisnak tervezte azután, hogy beszél a tanárnővel meg esetleg megpróbálja megfejteni, hogy mit tud az ügyesbajos dolgairól. Egy kis tanulás, hogy épp ne bukjon meg, vagy ne feszítsék meg, mert nincs kész a beadandó feladata. Sokkal komolyabb ez a mesterképzés, mint képzelte, amióta elkezdte nagyjából ezerszer bánta meg az egészet. Persze, ad extra tudást, amire vágyott? Kötelességének érezte, hívjuk inkább így. De ha őszinte akar lenni magával, most sem szed magára annyi tudást, amennyit kéne vagy lehetne. Viszont az ember lánya már csak dolgozni akar újból 20 évesen. Arról meg nem tehet, hogy nem csak annyi a munkája, amennyi a munkaideje, hanem annál sokkal több gyakorlást és tervezést igényel.
A Móric fiú nem volt benne a tervébe, ráadásul ismeri a fiúkat, így egy kicsit bizalmatlanul vonul vele félre. Az ikrek azon kevesek közé tartoznak, akik tudják a lány titkát, elvégre egy szakmában mozognak, és a Jorgensen fivérekkel való munkakapcsolat is hozta, hogy a tanítványaik megismerték ezt a dolgot. Érdeklődve figyeli, ahogy a srác titokzatoskodik. Sejti, hogy mire megy ki a játék, hiszen bár lazák a fivérek, nem biztos, hogy lelkesednének azért, hogy ilyeneket tanítsanak kiskorúaknak, bármennyire is izgalmas a téma.
Megkönnyebbültséggel az arcán nyugtázza, hogy jó volt a megérzése és a könnyebbik esetet fogta ki. Reméli, hogy a rejtekből nem jön elő a másik, mert egymaga nem fogja kibírni, ha ezek ketten együtt vannak. Jópofa fiúk, de nagyon soknak érzi a humorukat.
- Tessék?- Kérdi szemeit tágra nyitva, ahogy egyben megkapja a választ, majd gyorsan össze is szűkíti a gondolkodáshoz, hogy rendezze magában a gondolatokat, azonban még mindig eggyel több igen van, mint kéne. Tekintetét ismét a rellonosra szegezi, miközben feloszlatja az illúziót, amit vetített az imént. Menne a kettő együtt, de most sokkal érdekesebb számára, amit mondanak neki.
Szájára finom mosoly húzódik, ahogy finoman megcsóválja a fejét. – Semmitől? Ebbe’ egészen biztos vagy? – Kérdez vissza karjait ismét maga köré fonva, amolyan győzz meg testtartást felvéve. – Mennyit tanultál eddig? Egy évt? – Folytatja karjait kinyújtva, csontos ujjaival a pad szélébe kapaszkodva. – De annak nincs jó vége, ’a az iskolába’ ’asználod ezeket. – Inti óvva aggódó pillantást vetve a várakozó szőke fiúra, majd az ajtóra, nehogy rájuk nyissanak. Erről nagyon is sokat tudna mesélni. – Csak Asernek… nem másnak.  Mit szólnál ilyen’ez? – Úgy veszi, hogy figyelmeztette, innentől a saját felelőssége. A teremben a fény lassan sötétségbe megy át, majd vöröses színű világítás jelenik meg. A háttérben mély, búgó hang jelenik meg. Lehet, hogy ez még nem menne szépen, talán magasabb hangon kevésbé érezni, ha nem pontos.
A fiú fülében dübörgés hallatszik, olyan, mintha az ajtót ütné valaki erőből ököllel, vadul készül rájuk törni.
A szőke levitás rezzenéstelen arccal nyugtázza az eseményeket. Ez egy összetettebb feladat, de kétségtelenül hatásos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 239
Írta: 2021. április 24. 18:54 | Link

Marchetti

Megígérte magának, hogy ebben az évben változtat és nem viszi haza a munkát. Ennek több oka is van, mégpedig az, hogy rossz érzéssel tölti el, ha az otthonába toppanva munka után ismét feladatok fogadják. És nem olyanok, mint a mosás, mosogatás és takarítás, hanem folytatódik az iskolai tortúra. Beadandók javítása, szorgalmik pontozása, diákok nyűgjének megválaszolása, adminisztráció az órákról. Ezek hasonlóak a régi munkájához, hiszen ott is sokat kellett levelezni, olvasni és persze mindenről pontos dokumentációt kellett vezetnie, elvégre nagyon fontos volt a rend és a fegyelem, mert az életükbe is kerülhetett volna, ha valamilyen kis részinformáció nem áll a többiek rendelkezésére egy-egy bevetés előtt.
A másik ok pedig az, hogy itt egyszerűen hatékonyabban dolgozik. Feltéve, ha nem piszkálják, különösen Nadia. Ő nagyon sokszor kitalál valamit, de a többi kolléga is szeret kérdéseket feltenni.
Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy amit csak lehet a hét egy napjára szorít be, olyankor pedig látástól vakulásig csinálja. Picit halogatásnak tűnhet, de a szoros határidőtől és az üres tanáritól csak motiváltabbá meg hatékonyabbá válik a munkája.
Fáradtan lép ki a tanáriból, baljában egy szinte üres táska, most nem sok mindent kell hazavigyen, leginkább csak a személyes dolgait, amivel érkezett. Reszketeg jobbjával kissé esetlenül próbálja a régi zárba beilleszteni a kulcsot, mellyel az utolsó kollégának kell bajlódnia. Azonban a kulcs tekerése közben zaj üti meg a fülét, és nem a fejetlenség folyosójának szokásos neszei ezek, amik a falakon lógó portrékból jönnek. Kékjeivel kutatni kezdi a zaj forrását, melyet először a folyosó rossz oldalán próbál meg megejteni, azonban a csapódásból jövő visszhang egyértelművé teszi, hogy hol keresse az illetőt. Közel járnak már a takarodó időpontjához, nem kéne itt viháncolni. Szemöldökét felvonva figyeli a földön fetrengő, nevető diákot. Nemtán fogyasztani talált valamit, amit nem kellett volna?
Fejét csóválva indul meg a magán matató kölyökhöz, aki szemmel láthatóan jól szórakozik. Túl jól is.
Közelebb lépve pillantja meg a szájából kilógó cigarettát.
- Mit keres a földön? Keljen fel! – Lép oda határozott hangon, tekintetével a fiú pupillái után kutatva. Nem ő a káros szerek ismerete tanár, de talán még valamennyire felismer ezt-azt. Azt nem gondolná, hogy valamiféle nevető-rontást kapott. – Mindjárt takarodó van, fiatalember. Mi a neve és a háza? – A fiatalembernél megnyomja a szót, éreztetve, hogy nem kedvességből mondja. – A cigarettát pedig elkérem. – Teszi hozzá csak úgy mellékesen. Utóbbival nem feltétlenül ért egyet, hiszen ennyi idősen ő is bagózott, ahol csak lehetett. Volt, hogy le is bukott. De a szabály az, szabály. Rajta is számon fogják kérni.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz Áser Móric
INAKTÍV


*gihi* Rozoga Tömlő Vadász
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 77
Írta: 2021. április 28. 18:50 | Link


Már éppen kihúzná magát büszkén. Már nagyon készül rá. Nagyon-nagyon. De aztán... Aztán végiggondolja, hogy igazából az előtte álló, törékeny kis lányka könnyedén, csettintés nélkül tudná elé vetíteni legnagyobb rémálmait, így inkább okosan visszavesz nagy mellényéből. - Annyira talán nem. - Majd bólint az egy évre. Kööörülbelül, de dátummemóriája férfiasan borzalmas. - Nem fogom, cserkészbecsületszó - fonja esküre ujjait, és titoktartási szándékát kiskutyaszemekkel is megspékeli, biztos ami tuti. Kellenek neki azok a vérfagyasztó, hússzaggató, hidegrázó, borzongató - elég lesz már Móric - illúziók! - Csak nekem, tündér vagy - teszi szívére kezét, ígérete jeléül, és rávigyorog a levitásra. Majd amikor meglátja, hogy a környezetük lassan változni kezd, csillogó szemű kisdiákként forog körbe, hogy mindent megcsodálhasson. Fekete, vörös, búgás. Oké, eddig jó, ezt még talán megtud- MI A MANÓ. Látszik, ahogy izmai összerándulnak, megugrik a dörömbölésre, fejét körbeforgatja, keresi a hang forrását. Persze az ő ott áll végig előtte, mozdulatlanul, így az első összerezzenés után vissza is fordul Sophie felé, és lassan lenyugtatja izgatott szívverését. Oké, oké, igen, végülis pontosan ilyesmire gondolt ő, bár kicsit kevés a vér, meg a csont, meg az agyvelő, de egyrészt ezeket ő még közel sem tudná ilyen szépen lemásolni, másrészt... Jah, a türelmetlenség egy csúnya, csúnya alattomos tulajdonság. - Szóval először csak szép lassan, legyen kicsit sejtelmes, ijesztő, és amikor már kezdené megszokni az ember, akkor BWAMM, hozzuk rá a frászt? - kérdez rá, hogy jól érti-e az általános képletet, majd ha a lány igent int, akkor megpróbálja Móric is reprodukálni a korábban látottakat. Kisterpeszbe áll (édesem), kezeit oldalra félig kinyújta (édesem), nyakát kiroppantja (ÉDESEM), és nyelvét kidugja szája szélin (ASDFGAHAQQAWWW), mire úgy érzi, készen áll. Mély levegőt vesz, és ahogy az távozik tüdejéből, úgy ereszkedik sejtelmes félhomály a teremre. A szép átmenet helyett azonban inkább hasonlít ez arra, amikor a rolót húzzák le az ablakon, nagy ugrásokkal lesz egyre sötétebb, nem olyan simán és könnyedén, mint amikor Sophie csinálta ugyanezt. Móric másik színt választ, méregzöldet kever a feketeségbe a piros helyett, az egésznek olyan hangulata kerekedik, ahogy a boszorkányok bájitallaborjait is ábrázolni szokták. A többfajta illúziók összekapcsolásától azonban tart, hiszen még messze nem megy tökéletesen, de hát pont ezért kell gyakorolni... Szóval ő most nem fog nekiállni panaszkodni. Még.
Elhúzza a száját az ergya hangra ami megszólal, a szobát beborító sötét zöldség pedig mintha megremegne a vesztett koncentráció miatt. Ehh, kicsit pánikban kap a feje után a fiú, akkor a hangot hagyjuk, stabilizálja a képet, és így ugrik neki újra még egyszer. Mintha táblán húzná végig valaki a körmét, olyan hang tölti be a szobát, pedig ez igazán minden, csak nem szándékos. Ekkor azonban már nem is tudja megakadályozni, az illúzió felbomlik, ő maga pedig teljes testében összerázkódva nyöszörög fel a hangra. A világ talán legborzalmasabb hangjára. - Bocsiiiiiiiiiiiii. Na jó, nem merem Soph, nem akarom ezt a hangot hallani - és megrázkódik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. április 30. 23:33 | Link


éjjel; nem tilosban, de mégis; itt ragadva


- Na, azokról hallottam eleget – többet is, mint szerettem volna. Nem akarok én semmit sem becsmérelni, de sok is volt, amit hallottam. Nem tudnám rávenni magam, hogy leüljek és nézzem is, ne pedig bealudjak rajta. Szerencsére, nem is vagyok nagyon oda a mozgóképes világért, az enyéim pillanatot ragadnak ki, semmi többet. Nem is kell több, nem is szeretnék. De láttam egy-két filmet, így tudom legalább, mikre számolhatok. Nem szeretném, ha az a megjelenés bezavarva abba, ahogy látom a világot. - És jó gagyi. Mármint, lényegében mindenhol egy a séma. Egy szegény, egy gazdag, egy gonosz és sok dráma. Eltaláltam? - bár itt, a portréknál vicces lenne ezeket a „szereplőket” megkeresni és beazonosítani, hogy hogyan is működnek a dolgok. Szerencsére, nem vagyok egyedül, hogy az egész éjjelem azzal töltsem, hogy na, ki a gonosz, ki az ártatlan.
Fecsegek helyette neki, szóval tartom, mintha muszáj lenne. Ellenben, rendet nem bontok, nem kell fognia a fejét, mert letépkedem a portrékat, bár volt, hogy valamelyiket legszívesebben megtettem volna, vagy azért, mert nem tetszik az, ahogy készült, vagy túl jó és én is azt akarom.
- Ó, jól kezdődik – nevetek fel. A rellonos prefektusi gárda igencsak… érdekes bagázs. Szemnek jó látvány, no de jobb elkerülni őket. Kit miért, az már más kérdés, mindegyik megéri a pénzt. Egyedül a kislány lóg ki a sorból, aki ha jól tudom. Theon-t váltotta. Ő is csendben van, lehet megjavult? Vagy valaki végre elrendezte úgy, hogy több ember ne kelljen neki? És a vicces, hogy én is hallottam róla ki ő, mi ő, pedig keveset vagyok erre.
- Ez valahogy nem lep meg – sóhajtok fel, amint visszatérek és hallom, mi a történet vége. Mentik egymást és a kivételezés sem új, amit hallok. Remek. - Nem is azért válogatják őket össze, hogy nagy büntetés legyen. Bezzeg, ha levitások lettek volna… már elnézést, de mint tudjuk, rajtuk leverték volna a port – ellenszenvek, amik gyökeresen közöttünk vannak. Valahogy ki sem lehet gyomlálni őket, mert mindig van új és friss utánpótlás annak bizonyosságára. Bár nem tudom honnan ered ez az egész, nem is fogom megtudni, de értelmetlen. Én szerintük béna vagyok, ha a házamat nézik, pedig ha kell, pálcával, ököllel is meg tudom védeni magam. Na meg, alkosssanak jobbak.
- De én is találtam bájitalfőzőket. Meg általában piálnak vagy cigiznek. Egyszer muszáj volt a női mosdóba mennem, mert kizavartak. Rendes löködtek, hogy húzzak már. Jó, lehet kicsit állba vágtam érte de na, érted – csak azért nem lett belőle verekedés, mert jól rájuk is zártam az ajtót, majd mentem a dolgomra. Mindegy.
- Lefelé, kifelé, igen – fordulok irányba és lépkedem kényelmesen mellette. - És mi volt a meglepőbb, amit éjjel találtál idekint? - ha már téma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2021. május 1. 21:51 | Link

Áser
outfit

A mostani tudását javarészt a szerencsének tudja be, hiszen bár tehetség is kell ahhoz, hogy valaki elérjen bizonyos szintet, azért a szerencse sem árt. Beleszületett egy illuzionista családba, és egy közegbe, ami arra tette fel az életét – kis túlzással- , hogy illúzióval szórakoztassa a nagyérdeműt. Gyerekkorától látta, érezte, szinte lélegezte az illúziómágiát, ennek hatására már igen fiatalon eldöntötte, hogy neki is kell ilyen tudás. Itt jött segítségére édesanyja, akinek bár hivatalosan nem lett volna szabad 14 éves korától tanítgatnia, mégis megtette. Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik, nem igaz?
Fogalma sincs, hogy mi lenne belőle ma, ha nem ide születik. Nem tartja magát különösebben tehetséges varázslónak, így a saját megérzése alapján nagyon ajtó zárva lenne előtte. Talán ő is megtalálta volna az erre vezető utat, akárcsak az ikrek, vagy Hay.
Hálásan pislogva bólint egyet arra, hogy Áser megőrzi a titkukat. Ennek ellenére nem biztos benne, hogy ha bármelyik Móricz ennek a tudásnak a birtokába kerül, akkor nem fogják riogatni az iskolatársaikat.
Elégedetten vigyorodik el a félelemet látva a srác arcán. Nem akart egyből vérrel és egyéb dolgokkal, mint sikolyokkal próbálkozni, azzal pedig végképp nem, hogy a közvetlen érzékeire játszik, minthogy hideg kezek tapintását érezze a nyaka körül. Vannak olyan kis létszámú előadások, ahol a vendégek átélhetnek ilyeneket, azonban ez igen szűk rétegnek jön be. Sophie személy szerit ezt már taszítónak érzik, de megteszi, ha ezt kérik tőle. Azonban ezeket az alkalmakat nem élvezi úgy, mint amikor darab közben adják az aláfestést.
- Igen, szorongós legyen mire jössz. – Feleli bólogatva, hogy jól látja a srác. Persze nem csak ez az egy módja van annak, hogy megrémüljenek az emberek. – Az a jó, amikor annyira feszült, ’ogy már a legkisebb nesztől ugrik. – Folytatja az oktatást kezeit a padnak támasztva, majd pedig rámarkol a pad szélére. Szerencsére nincs alatta rágó, többször járt már így, hogy belenyúlt. Undorító.
- Vagy amikor nem számít rá, egyből maximumra kapcsolva. – Persze ezzel könnyen lehet kisebb szívrohamokat kiváltani a másikból, úgyhogy azért ezzel óvatosan kell bánni. Ezt ő úgy szokta, hogy legyen ideje rájönni a másiknak, hogy nem valós, amit lát vagy érez.
- Te jössz. – Fél karjával még int is, mint amikor az emberek felkonferálják a másikat a színpadra. Jót mosolyog azon, ahogy behelyezkedik és feszülten nekikészül. Közben a saját vetítését abbahagyja, hogy teret engedjen a kibontakozó illúziónak. Fejét oldalra biccentve, száján félmosollyal várja, hogy mi lesz ebből. A zöld színre elégedetten bólint, ahogy szétnéz a rémisztőnek ható tanteremben.
- Szép! – Szólal meg elégedetten, külön tetszik neki, hogy egyénivé tette a dolgot. Merengve pislog körbe, amikor a fülébe mar egy iszonyat hang. – Áh! – Nyüsszen fel szemeit is összeszorítva, azonban mire kinyitja őket, már ismét a megszokott tanteremben találja magát. – Végül is… frászt kaptunk? – Kérdi a száját elhúzva, azonban elnevetve a dolgot. Nem lehet minden tökéletes elsőre. – Jó úton ’aladsz. Próbáld meg együtt csak a fényt és a ’angot! Zöld nélkül. Amikor a fényt csinálod, képzeld azt, ’ogy lassan le’u…csukod a szemed. Egéészen lassan. – Magyarázza kicsit megakadva a szónál. A magyarok olyan könnyedén ejti a gyenge h-át, neki pedig valahogy túl erős, túl gyenge. Azóta nem erőlködik, amióta kiröhögték egy próbálkozása során. – Meg ki is találhatsz bármit. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2021. május 4. 22:08 | Link



Bólogatok, hogy lényegében ennyivel össze is foglalta, igen, nem kell különösebben sokat hozzá fűznöm, mert ez minden, amit elmondhatott. Úgy látszik, még az is tudja mi fán terem ez a műfaj, aki csak hallott róla, és nem volt hozzá olyan közvetlen szerencséje, mint amilyen nekem. Áldhatom az eget, hogy ilyen csodás élményekben volt részem, nem? Hát nem. Ha lehetett volna kihagytam volna, de ami megtörtént az megtörtént, változtatni nem tudnék ha akarnék sem.
- Ne is mondd. Én a saját házam diákjait is ugyanúgy megbüntetem, ha megérdemlik. Nálam nincs kivételezés. – Mert tényleg, ha a levitás a hülye akkor ő kap ki, nincs mese, ha megérdemli akkor megérdemi, ennyi. Nincs különbség diák és diák között, mindenki egyforma és ennyi. Másoknak is így kéne hozzáállnia, de persze nem teszik, mert mindenkinek magafelé hajlik a keze ugye. Nem mondom, hogy nekem is nem esik rosszul, mikor a saját házamtól kell pontot levonnom, de megteszem ha kell.
- Jól tetted. Én sajnos nem vághatok senkit pofán, pedig néha szívesen megtenném. Így viszont marad a büntetőmunka, mást nagyon nem tehetek. – Nem vagyok agresszív, legalábbis szeretem ezt hangoztatni magamnak legalább, pedig amúgy de, lehet egy kicsit azért mégis agresszív vagyok, mert nagyon szívesen megütnék és megátkozni egyes embereket, mert szimplán már a létezésük is irritálja a lelkemet. De hát na, nem tehetem meg, így nem is teszem.
- Idekint? Egyszer szembejött velem egy róka. Érted, sétálok, aztán jön velem szembe, megszaglássza a lábam, aztán megy tovább. – Azóta sem tudom, hogy valami elveszett animágus, vagy igazi róka volt-e, a lényeg, hogy ennél különösebbel talán még nem találkoztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2021. május 5. 20:11 | Link


Lassú léptekkel halad Lili mellett, arcán kínok-kínja ül. Még élesen él emlékezetében a tegnapelőtti korrepetálás, ahol Dominika a szokásosnál is jobban leteremtette, mi több, olyan terrorba rakta csoro Ervint, hogy azóta is PTSD-je van, ha tankönyvet lát - ami valljuk be, egy diák számára igencsak kellemetlen. Ma jött el a nap, hogy ki kell öntse a szívét: családja cseppet sem sajnálja, de talán egy kívülálló, egy érző női lélek majd igen.
- Nem viccelek, kiállhatatlan. Főleg azóta, hogy az Eridonba került és prefektus lett - hangjából meggyötörtség, fáradtság és teljes lehangoltság érződik. A legtöbben dühöngenének, toporzékolnának, őrjöngve vergődnének, nem úgy a fiú. Ő a megszokott sztoicizmussal és cinizmussal éli meg mindennapjait, ám nehezen, s egyre rosszabbul viseli hányattatott életének sanyarú perceit. Teljes mértékben lenyűgözetlen, s ha eddig utálta is a tanulást, na most már egyenesen gyűlöli. - Ha jót akarsz magadnak, egyszerűen csak kerüld el - szinte látni véli lelki szemei előtt, ahogy minden nem kitűnő diákot, akárha egy karám lenne, a könyvtárba terel Domca és szégyen szemre megalázza őket, miközben azzal a borzalmas tanítópálcával hadonászik és agyonüti mindahányat. Kirázza a hideg attól a hangtól.
- Komolyan, ha még egyszer megcsap azzal a pálcával, én feljelentem családon belüli erőszakért - fejét hátra hajtva, zsebre dugott kézzel lépdel tovább és ki tudja, talán megváltást remél a szöszke levitástól. Nem tudja, mikor lettek jóba, de jóba lettek, s ha már így alakult, ostromolja. De csak mértékletesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2021. május 5. 21:12 | Link

Lucas


Úgy rohan az idő, hogy én csak győzök loholni utána. Még szinte csak most érkeztem, de már hetek teltek el. Fel sem fogom, hogy már mennyire rég jártam otthon. Furcsa. Sose voltam még ilyen sokáig távol az otthonomtól. Hiányoznak, de muszáj kicsit önállónak lennem. Az elmúlt évek alatt alig dugtam ki az orrom otthonról, s most a rengeteg inger, a sok új arc, sokkolóan hat rám. Nem egyszer fordult elő, hogy kikapcsoltam a készüléket. Nem, egyszerűen nem bírtam tovább. A mindennapi szédülés és olykor hányinger már fel sem tűnik. A hetek alatt megszoktam, szinte már az a furcsa, ha úgy fekszem le, hogy nem zsong a fejem és nem forog a szoba. Azt kérdezed, hogy mennyire nehéz most nekem? Hát szerintem Te azt el sem tudod képzelni. Most is éppen egyik óráról rohanok a másikra. Gyors léptekkel haladok az iskola folyosóján, hónom alatt két feltekert vászonnal, kontyomba tűzött ecsettel. Idegesen pillantok az órámra, elkéstem. Fenébe. Leginkább a nem létező bajszom alatt motyogok magamnak, de hát kinek is motyognám?! Az ismeretségeim száma egyelőre nem túl széles. Néhány háztársamon és tanáromon kívül alig ismerek valakit. Azok közül, akikkel elsőbe jártam, na belőlük már senkire nem emlékszem. Kikoptak a tudatomból, s nem csak az arcvonásaik, hanem a nevük is. Szóval jelenleg MINDEN az újdonság varázsával ér. A folyosó, melyen éppen rohanok, teljesen kihalt, melynek oka nagy eséllyel az, hogy már becsöngettek az órára. Ki fog nyírni – konstatálom a dolgot, majd egy nagyon fújtatok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 5. 21:53 | Link

Boglárka

A folyosó egyik sarkában ücsörögtem, kezemben a jegyzetemmel, aminek legfelső lapjára egy levelet próbáltam megfogalmazni Olíviának. Valahogy nem hagyott nyugodni a dolog, hogy elment, és csak úgy itt hagyott. Tengernyi gondolat merült fel bennem, amiket eddig nem sikerült megosztanom vele, amiről nem beszéltünk, mert vagy Ő sietett valahová, vagy nekem nem volt merszem előhozakodni. Szóval írni kezdtem, de ahányszor leírtam négy-öt sort, úgy a következő tollvonással már végig is húztam azon, s gyűrtem össze a papírt, hogy a zsebembe dugjam. Nem éreztem jónak. Új lapot kezdtem, újra rákanyarítottam a soraimat, ezúttal igyekeztem szebb betűkkel írni, hogy olvasható legyen, s ne úgy tűnjön, mint aki kapkodva hozta össze a gondolatokat két óra között. Pedig tulajdonképp ez történt, csak épp annyira nem izgatott a következő óra, hogy nem is indultam el rá.
A folyosóhoz csapódó cipőtalpakból azonban arra következtettem, hogy valaki más bizony nagyon is sietett, s ahogy felkaptam a fejem, észrevettem egy vöröst futni. Eddig még nem is láttam, az viszont feltűnt, hogy nagyon is siet. Olyannyira, hogy el is ejtett egy lapot. Sietve feltápászkodtam a földről, és fel is nyaláboltam a lapot, amire rápillantva egyelőre csak egy nevet láttam: Araczki Boglárka Sára - Navine. Mi a szösz? Átaludtam valamit?
Kicsit összeráncoltam a homlokom, de mindez csak néhány másodperc alatt futott le, mert azonnal a lány után kiabáltam. - Hé, Araczki Boglárka Sára! Ezt elejtetted! - meglengettem volna a papírt, ha kapok némi figyelmet, de a lány hátra se fordult. - Hé, nem zavar, hogy elhagytad a holmid?? - ismét nem jött semmi reakció, de lassan már a folyosó végén tartott, nekem meg nem volt kedvem őrizgetni a holmiját, így kénytelen voltam utána szaladni, miközben tovább kiabáltam utána.
Mire beértem, már az agyam is eldurrant az idegtől, a karját elkapva próbáltam megállítani, s ha sikerült, be is léptem elé. - Te süket vagy?? Elhagytad ezt a vackot, de annyira se méltatod az embert, hogy hátrafordulj és ez rohadt nagy bunkóság!Egyébként meg szívesen…- kissé morcosan néztem rá, ahogy felé nyújtottam a papírt, érezhette is hangomból a haragot, meg szerintem az arcvonásaim is erről árulkodtak. Amúgy is rossz kedvem volt, hát hogy lehet valaki ekkora bunkó, hogy még csak hátra se fordul, ha a nevén szólítják?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2021. május 6. 16:15 | Link

Lucas


A folyosón haladva csak azon tudok kattogni, hogy mi lesz most. Mennyire leszek vajon letolva? Le fog vonni pontot késésért? Nem lenne túl jó kezdés a részemről. Még meg sem ismertek, de már elérném, hogy fújjanak rám a háztársaim. A sietség közben azt sem veszem észre, hogy a feltekert festmények közül az egyik kicsúszik. Mivel nem túl nagy súly, így nem huppant nagyot a talajon, ebből kifolyólag pedig ne hallottam meg. Igen, ott a készülék, be is van állítva, de ennek ellenére nem hallok meg minden. A cél, a tanterem már nincs messze, így kicsit még jobban kilépek, hátha akkor nem lesz annyira gonosz a tanár. Aztán egyszer csak, mintha hallanék valamit a hátam mögül. Mintha valaki a nevemet mondta volna. Na de ugyan ki lenne? Egyrészt szinte senki nem ismer, másrészt pedig a saját szememmel láttam, hogy a folyosó tök üres. Szóval nem foglalkozom vele, s betudom annak, hogy csak képzelődtem. Még egy vállrántást is mellékelek, melyet egy hmm is kísér. Betudtam annak, hogy képzelődök vagy a készülés játszik velem. De egyszer csak éreztem, hogy valaki elkapja a karom. Nem gondolkodva csapom meg támadómat az összetekert festménnyel. Nyilván nem az fog megvédeni, sőt sérülést sem tudok okozni vele, de ez ösztönből jön, vagy valami olyasmi. - Te hülye vagy?- közlöm vele, amit remélem meg is ért, mert most a legkisebb gondom az, hogy odafigyeljek az artikulálásra, amikor éppen a szívem majd ki ugrik a helyéről .Mivel már az arcomba mondja a magáét, kissé emelt hangon, így már tökéletesen hallom. Akkor ezek szerint mégsem képzelődtem, hanem ő kiabálhatott rám. A hozzám intézett kérdést hallva – igen, hallva – nevetés tör ki belőlem. Jobbomat a hasamra rakom, majd igyekszem lecsillapítani magam. - Hát ezt eltaláltad… vagyis majdnem.- már próbálok figyelni a beszédemre, s talán ilyen rövid és egyszerű mondat megértése nem fog neki nehézséget okozni. Hogy bizonyítsam állításom, oldalra fordítom a fejem, s ezáltal előtűnik az apró készülék. - Egyébként köszi! Meg is ölt volna a tanár, ha e nélkül esek be órára.- a festmény után nyúlok, majd elveszem. Megpróbálom begyömöszölni a másik festménybe, majd széles mosollyal nézek fel a srácra végül. - Ismerős vagy. Van közös óránk?- kérdem. Simán lehet, hogy csak elsuhantunk egymás mellett a folyosón, de mintha már hosszabb ideig is láthattam volna őt valahol, nem csak futólag.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. május 6. 18:09 | Link

Ervin

Amikor épp be nem állt a szája, Lili kiválló hallgatóságnak bizonyult, és ezt most is kamatoztatta, ahogy Ervin mellett, kissé ringatózó mozgással, máskor hátramenetbe fordulva, vagy épp szökdécselve haladt, és barnáit a srác, és környezete közt ingatta. Olykor bólogatott, máskor a hatás kedvéért eltátotta a száját, vagy csak kerekítette szemeit. Egy szó mint száz, igen nagy beleéléssel hallgatta a rellonost, ahogy az nővérére panaszkodott épp.
Igyekezett is megértő lenni, elvégre a tanulás neki sem volt szíve csücske, és ami a nővéri szigort illeti, abból neki is jutott.
- Víta is ilyen. A nővérem. Mindig nyaggat, hogy tanuljak meg igyekezzek jobban és kitalál különféle ösztönző gyakorlatokat nekem.. épp csak olyat nem, amivel ösztönözne, hogy foglalkozzak ezekkel az ösztönző gyakorlatokkal.
Pedig aztán a legidősebb Süveges minden tőle telhetőt bevetett már, hogy legalább szikráját nyújtsa Lili az ő és Nimród tehetségének, de eddig nem sok siker koronázta erőfeszítéseit.
- De őt így is imádom, szerintem biztos kijönnék a tesóddal is - tűnődött el mosolyogva, és mintha korábbi gondatlansága visszaköltözött volna arcára. Jó volt végre olyannal is lógni, aki nem kapcsolódott szorosan egyetlen közelmúltban megélt drámájához sem. Így át tudott kapcsolni. Viszont az erőszakot nem nézte jó szemmel ő sem, így némi töprengés után hozzátette az előbbihez:
- Persze csak ha nem kezd el engem is csapkodni azzal a pálcával. Egyáltalán honnét van neki olyanja? Szabad ilyet iskolába hozni? Vagy ez ilyen prefi kiváltság? Megkérdezem majd Sárit, neki milyen fegyvere van.
Lili sok mindent hajlamos volt elhinni, például azt is teljesen elképzelhetőenek tartotta, hogy ha valakit nagyon emlegetnek, az előbb vagy utóbb felbukkan ott. Elvégre a megidézés is erről szólt, csak míg utóbbi szándékos, úgy előbbit sokszor nem akarták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. május 6. 18:31 | Link

Bogi

Úgy csapódott karomnak a festmény, mint cecelégy arcába a légycsapó, ellenben míg a légy kidől, addig engem ez a mozzanat talán egy hangyányit még morcosabbá tett. Nem csak, hogy nem méltatott válaszra, és rohanhattam utána, de akkor még meg is üt, s ha jól hallom, lehülyéz?
Köd előttem, köd utánam, az indulatoktól hevesen vágtam arcába a véleményemet, észre sem véve azt, hogy esetleg rosszul formálta volna a szavakat. Ahhoz, hogy észrevegyem, minimum egy higgadt agyra és lélekre lett volna szükség, ám az elmúlt napokban minden voltam, csak épp az nem.- Most meg mit röhögsz? Mókás, hogy itt szaladok utánad? - sajnos fogalmam sincs, hogy hová tűnt a humorom, még mindig úgy viselkedtem, mint egy sértett kisfiú, egészen addig a pillanatig, amíg a velem szemben álló vörös fel nem villantotta előttem a nagyothalló készülékét. Oppá, ezt beszívtam. Méghozzá hogy!
Amennyire indulatosan szóltam rá, most olyannyira szégyelltem is magam, hisz ha tudom, hogy valóban nem hall szegény lány, vagy sérült, akkor egész biztos, hogy nem tromfolom őt ennyire bunkó módon. Ez is csak egy példa volt arra, hogy mennyire bunkó tudok lenni, s hogy jobb lenne, ha változtatnék magamon. - Hát…én öhh , bocs - nyögtem ki elnézést kérő módon a szavakat, zavaromban pedig a nyakamat vakartam meg.- Navinében láthattál szerintem, de lehet, hogy közös óránk is van - pillantásommal a festményekre böktem. - Nekem is van rajzórám és festészet, de az csak másfél óra múlva lesz, ne siess ennyire - mondtam már sokkal barátságosabb hangnemben, miután rájöttem arra, hogy mekkora tahó voltam. - Lucas vagyok egyébként, Lucas Deighton - mutatkoztam be, s a kezemet nyújtottam felé. - Emiatt az izé…miatt - mutogattam saját fülemen, hogy mire is gondolok - tényleg bocs, nem igen vagyok ehhez hozzászokva. Van mondjuk egy másik lány a naviban, ő mondjuk hall, de nem beszél, öhh…mindegy - mosolyogtam haloványan. - Szóval Araczki Boglárka Sára, Te új vagy itt? Mi a fő szakirányod? - érdeklődtem, mert a művészetin akadtak jó páran, akik ide-oda kacsintgattak.
Utoljára módosította:Lucas M. Deighton, 2021. május 6. 18:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Ervin Dominik
INAKTÍV


ohgod
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 105
Írta: 2021. május 6. 20:41 | Link


Akkor hát Lili valóban megérti minden nyűgjét és baját? Szinte fellélegzik, hogy igen, nem kell körülírnia, milyen egy idegesítő, kotnyeles idősebb testvér, aki nyilván csak 'jót akar', ám eközben a másik idegeire megy.
- Nem különös? Pont azok, akik elvileg a legjobban tudják, hogyan kellene minket ösztönözni, rossz módszereket választanak - bár úgy tűnhet, a beszélgetés ezen pontján filozofikus magasságokba emelkednek, Ervin nem kíván hosszú kifejtésekbe bonyolódni. Az nem hazugság, hogy megfordult a fejében: Domca talán mégsem ismeri olyan jól, utóvégre mégis mindig oda lyukad ki, hogy a kelleténél sokkal tisztábban látja a fiú erényeit és hátrányait. Talán ezért is nem haragszik rá teljes szívből, ha pedig mégis, ez a mérgelődés hamar elszáll. Ki tegye pokollá az életét, ha nem a nővére? Hát mondjuk a bátyja. Szuper.
- Szerintem ismered is - vállat von, majd lepillant a szöszkére. - Levitás volt, csak amikor Keserű nem választotta meg prefektusnak, megsértődött és inkább átigazolt az Eridonba - bár a lány határozottan tiltakozna a történet ilyesfajta elmésélése ellen, Ervin átlát rajta, mint a szitán. Eléggé bántotta, hogy nem őt választották a leköszönő Helvey helyére, hanem inkább Zentét, aki nem mellesleg a saját testvére. Ettől aztán még inkább megbántva érezte magát és úgy döntött, nem adja fel, akkor is szerez jelvényt, ha a fene fenét eszik. Na tessék.
Fel kell nevetnie a gondolatra, ahogy elképzeli a rajzfilmbe illő jelenetet, melyben Lili kétségbeesetten sikongatva rohan, mögötte pedig a sárkányként tüzet okádó Dominika üldözi, lengetve összevissza fegyverét. Lehet, hogy túl sok mangát olvas mostanában? - Nem tudom, sohasem kérdeztem senkit. De nem gondolom, hogy tilos. Ha elemi mágusok romba dönthetnek itt tornyokat, nem hiszem, hogy a nádpálca a legnagyobb probléma - elhúzza száját, hisz hallott ő egyet s mást. Később érkezett jóval, mint ahogy az incidens történt, de a pletykák gyorsabban terjednek, mint a futótűz. És az nagyon durva. - Azt tudom, hogy a prefik büntethetnek, de testi erőszak semmiképp sem megengedett. Vajon mennyire akadna ki a nővérem, ha elvetetném a jelvényét, amiért bántalmaz? - gondolkodóan pillant maga elé, így először fel sem tűnik neki, hogy a folyosó végéről már elszivárog feléjük egy ismerős hang. Egy igazán dühös testvér hangja, akinek rokona nem jelent meg egy bizonyos korrepetáláson. Ajjaj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Boglárka Sára
INAKTÍV


you can't deafen me
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 110
Írta: 2021. május 7. 13:46 | Link

Lucas


Nevetésemmel szemmel láthatóan felhúzom az előttem álló srácot, aki egyébként szóvá is teszi nemtetszését. Kedves tőle, hogy futott utánam, ezek szerint a morcos külső egy érző lelket takar. Cserébe akkor nem veszem zokon a dolgot – nem mintha egyébként terveztem volna ilyet – hanem fénysebességgel lépek tovább az eseten.  Aztán miután leesik neki, hogy majdnem beletrafált látom rajta, hogy zavarba jön. Ilyenkor mindig van bennem egy késztetés, hogy megölelgessem az embereket, közben megsimogassam hátukat, s közöljem velük, hogy nincs semmi gond, nem rontott el semmit, hanem a társadalom hozott létre ilyen bugyuta szófordulatokat. Sokszor bele sem gondolunk, hogy egy hétköznapi mondattal mennyire mellé tudunk lőni, mint ahogy a jelen példa is mutatja. De ott van a mindjárt agyvérzést kapok is. Erre azóta harapok nagyon, amióta a nevelőapám nagybátyja agyvérzést nem kapott, s a még életerős férfit ágynak döntötte. Ez már 2 éve, s Józsi bácsi azóta is nyomja az ágyat, a bal fele szinte teljesen béna, csak segítséggel tud felülni is. Nem volt olyan öreg, s most, mint egy kisbaba, úgy szorul ellátásra. De ide sorolhatnám a te fogyatékos, te debil jelzőket, a „vak vagy”, s egyéb finomságokat is. Lehet, ha nem lennék érintett a dologban, akkor pont nem foglalkoznék ezekkel, de érintett vagyok… Amikor bocsánatot kér, akkor egy kedves mosollyal reagálok első körben. - Ugyan, semmi baj! Nem te vagy az első…- megvonom vállam, s mosolyom töretlen. A kellemetlen kezdet után a srác próbál nyitni, s rendezni sorainkat, én pedig nem fogom ebben megakadályozni. Lehet ha most itt hagynám, akkor még órákig, ne adj Isten napokig lenne lelkiismeret furdalása. Azt pedig én nem akarom!
- Áhhhhááááá!- biccentek egy nagyot. Hát ha kicsit jobban figyelek a részletekre, akkor leeshetett volna, hogy háztársak vagyunk. Biztos már többször suhantunk el egymás mellett, csak ahogy most is, úgy általában is nem feltétlen figyelek a környezetemre. - Igen, tudom, hogy az csak akkor lesz. De én felvettem még egy modern festészet órát is, ami pont most zajlik.- vázolom neki, majd az órámra pillantok. Végül is már mindegy, úgyis elkéstem. A felém nyújtott jobbot elfogadom, majd kissé meg is rázom. - Araczki Boglárka! Bogi.- a második nevemet általában kihagyom, minek bonyolítsam túl a dolgokat?! Egy mély sóhaj tör fel belőlem, mikor újra a hallókészülékre utal. - Tényleg semmi gáz! Lépjünk túl rajta. Megtörtént, ennyi, most pedig elfelejtjük.- szabad kezemmel gyengéden „megütöm” karját, s bátorító mosolyt küldök felé. Kíváncsian hallgatom, amit a nem beszélő lányról mond. Én erről eddig miért nem tudtam? Micsoda remek információ! Már megérte elkésnem! Kissé el is merülök a gondolataimban, de végül felkapom a fejem amikor a nevemen szólít, - Igen, egészen új. Év elején érkeztem. Festészet. Na és te milyen szakra jársz? Szeretsz itt tanulni?- próbálok kedves lenni, de közben újra az órámra pillantok. Ezt hiszem ezt az órát már elengedhetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium