36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 16. 10:16 | Link

Zina

A kis vörösfehér macska csendben pislog Lin felé - a lánynak meg kell állapítania, hogy ez szinte csodával ér fel, hiszen nem is érti miért, de egyszerűen utálják őt ezek a kis ragadozók. Először az öccse által összeszedett kóbornál tűnt fel neki, de akkor még elkönyvelte, hogy pici csacska, biztosan csak tart tőle. Aztán következőleg a klubhelyiségben harapdálta meg az egyik háztársa állatkája. Szóval, hogy akkor most miért is hordozgat újra egy vörös kölyköt a kezében? Mert egyszerűen képtelen ellenállni nekik, kicsit magára emlékeztetik a magukba forduló "csak akkor érj hozzám, ha engedem", és cseppet szeszélyes világnézetükkel. Ezért amikor éjszaka (újra) kiszökött az iskolából, és meghallotta a panaszos nyávogást az út mentén, nem tudta otthagyni. Koszos volt, éhes, és semmi jele nem volt arra, hogy bárkié is lenne - felcsempészte a szobájába, valahogy megfürdette (azóta is fáj mindkét karja a karmolásoktól és harapásoktól, amit kapott), és reggel arra ébredt, a cica közvetlenül a feje mellől mered rá, és visszahúzott karmokkal bökdösi. Más megoldás híján Lin felvette a cicát, és azzal a biztos hittel, hogy majd keres neki egy nála sokkal jobb gazdit, megindultak reggelit keresni mindkettejüknek.
A sokadik balra fordulás után a szőkeségben kezd tudatosulni, hogy már megint eltévedt. Felsóhajt, az ő tájékozódási képességén még Sári térképe sem segít. Akkor a b verzió, valakit csak le kell szólítani, végtére is, amennyi hülyeséget csinál időnként az iskolában, az, hogy összeszedett egy macskát, már rég eltörpül mellette. Beszélgetés hangjára megáll az egyik folyosó elején és körbepislog embereket keresve. A macska kiugrik a kezéből és gyorsan tipeg befelé a folyosóba. Lin gyorsan utánaered, és ekkor valami hangos csattanással hirtelen becsapódik elé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. május 30. 04:35 | Link


Megeshet, hogy a - viszonylag - frissen beszerzett üst nem a legjobb módja a festékek és ecsetek hurcolásának, legalábbis Zina épp arra ébred rá - miközben sokadjára engedi le remegő karokkal a vasat -, hogy rettentően túlbecsülte erejét amikor telepakolta. A fogantyú tenyerébe vág, és tényleg, a megoldás nélkülöz mindenfajta praktikusságot, tekintve, hogy már maga az edény nehéz, anyagában, hát még púposra rakodva! De hát kellett neki kitalálni, hogy idefönt akar festeni, és felhurcolni döntésképtelenül szinte mindenét az alagsorból, ugye. Mert az olyan jó ötlet. Vászonszatyor, legközelebb, jegyzi meg fejben, majd újra nekidurálja magát, hogy két kezét a fülre fűzve siessen előre pár métert, amíg ereje futja- … Vagy legalábbis az eredeti terv ez lenne. Miközben egy kósza, copfjából kiszökött tincse orra elé hull, fejét felvetve fújtat egyet, megpróbálva a légáramlattal hátraküldeni, nem néz a lába elé, és bizony a következő dolog amit észrevesz az már csak egy taszajtás, egyensúlyvesztés, és a padló maga alatt. Azonnal felnyomja magát oldaláról térdelésbe, és tehetetlenül hallgatja, ahogy cókmókjának csörömpölése beleolvad a folyosó zavargásába, hiszen a festékek, ecsetek bizony azonnal a szélrózsa minden irányába gurulnak. Egy vörös folt cikázik át mellette, szeme sarkából veszi észre a kismacskát, de nem pislog utána, fel sem fogja igazán mi lehet az, inkább azt keresi miben botlott meg - a kérdés pedig villámgyorsan kiben-re módosul, ahogy megpillantja Linneát. - Óvatosan. Egyben vagy? - kérdezi, amint tudatosul benne, hogy ebben bizony ketten vannak, s közben önkéntelenül harisnyával borított térdére simul tenyere, leporolgatva a koszt. Egy mellette elszaladó épp ekkor tapos rá egy tubusra, amiből a türkiz festék robbanásszerűen nyomódik ki, foltot képezve a kövezeten, és a lányok esetlegesen hozzá közel eső testrészein, ruhadarabjain, így Zina kézfején is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 30. 11:22 | Link

Zina

A csattanást követő néhány másodpercen belül Linben már csak az tudatosul, hogy a földön fekszik, egy csomó festék és ecset társaságában, és oldalra pillantva meglátja Zinát, ahogy ő is éppen igyekszik feltápászkodni.
- Köszi, igen... - már éppen elnézést akart kérni az egymásba ütközésért, amikor a türkiz festék rájuk csapódik. A szőkeség végignéz magukon, és saját maga meglepetésére is megállíthatatlanul kitör belőle a nevetés - szinte biztos volt benne, hogy a másik lány őrültnek fogja nézni, de történt már ennél rosszabb is vele.
- Bocsi, csak.. - nagyon igyekszik két nevetésroham között levegőt kapni és megmagyarázni, hogy amúgy semmi baja, csak.. Vesz egy mély lélegzetet, hogy lenyugodjon. - Szóval, bocsi, csak ez az én szerencsém. Fél éjszaka terrorizált egy macska, akit azt se tudom, miért szedtem össze, és amikor kimegyek kaját keresni neki, el is tévedek, majd az élet iróniája, hogy festékekben fetrengek éppen.
Na, ezek után már pláne meglepődik, ha Zina normálisnak nézi, főleg, hogy elég ritka Lintől, ha hirtelen vagy erős érzéseket fejez ki. Lassan feláll, igyekszik nem elcsúszni a kiömlött festéken, közben a folyosót fürkészi, de sehol nem látja a kis vörös rosszcsontot,bár nem mehetett messzire. Lin biztos benne, hogy nemsokára elkezd randalírozni. Abban már nem is reménykedik, hogy a cica magától visszatér hozzá.
- Úristen, de szétszórt vagyok, te rendben vagy? - jut eszébe hirtelen, hogy nincs egyedül és másnak is össze kell szednie magát. - Segítek összeszedni a dolgokat, mielőtt, más is elcsúszik - pillant a kiömlött mindenségre - Bár mennyire jól nézne ki, ha az egész folyosó különböző színekben lenne... - ilyen foltosan, mint valami impresszionista festmény a valóságban. Még ők is teljesen jól beleillenének a kék festékes valójukban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. május 31. 21:59 | Link


Szája széle megrándul a nevetésre, de kacagás helyett csak vállai ereszkednek meg kicsit megkönnyebbülten, hogy nem esett a lánynak nagy baja. Mosoly játszik tekintetében, ahogy ösztönösen keni szét a foltot bőrén, a mentegetődzést lassú fejrázással hárítja el, feje kíváncsian biccen félre, ahogy a történetet hallgatja. Macska? Óó macska. Az említésre körbenéz, hová is tűnhetett az előbb elsuhanó szőrcsomó… A mozdulat közben automatikusan nyúl az elgurult eszközök után, és húzza őket picit maga felé mielőtt még páran rájuk taposnak, de kétsége ne legyen senkinek, Lin minden szavára figyel - amit tegyünk hozzá, hogy a lányuk feje fölött rikácsoló boszorkányok nem könnyítenek meg túlságosan. - Úgy hallom nem unatkozol ma sem - rázza meg a fejét, amikor a másik befejezi a kis sztorit, és együttérzőn pillant fel - a macskák már csak ilyen izgalmas népség. - S vállat is von.
A másikkal ellentétben nem áll fel, csak térdelve kotorja egyelőre a fal mellé ami keze ügyébe kerül, hogy ott majd nyugodtan elpakolhasson, talán kevesebben buknak fel benne. - Persze persze, semmi gond - siet megnyugtatni a kérdezősködőt, miközben elhalász egy ecsetpárost, pont mielőtt valaki rálápne. - Megköszönöm a segítséget, de csak toljuk egyelőre félre - néz fel kapkodva, ahogy közben realizálódik benne mit is jelent, hogy látta elsuhanni a macsekot. - Az biztos, hogy a falaknak nem ártana egy kis vidámság - ért egyet Linnel, majd kapkodva felkel, aggodalmasan pillantva körbe. - A cuccok itt maradnak, viszont ki tudja milyen messzire szalad a macskád, ha nem megyünk utána! Vörös igaz? Ő suhant el mellettünk az előbb ugye? - kezeit tördelve pillant fel, hiába csupa festékfolt, inkább aggódik hova keveredik az a macska a folyosón. Ez egy varázslatos iskola, amiben varázslatosan sokféleképpen lehet eltévedni vagy megsérülni - még macskának sem kell lenni hozzá, ám rájuk nézve sem teljesen veszélytelen, azt rebesgetik. - Hogy hívják? - kérdi még, hiszen úgy sikeresebb lehet a szólítgatás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 1. 10:39 | Link

Zina

Zina szavaira a lány bólintott. Az izgalmas jó kifejezés a macskákra, ha véletlenül megtartaná ezt a kis szőrgombócot, biztosan nem lenne egy nyugodt perce sem. Jó és rossz értelemben sem.
Közben Zinát követve, Lin is a fal mellé rakosgatja az összeszedett ecseteket, festékeket. Ezeket a falakat biztosan megjegyzi, egyszer majd, cica nélkül, vissza kellene térni ide telefesteni. Mondjuk, azzal már lehet kicsit túlmenne a határon. - Amúgy csak új szerzemények vagy festeni indultál valamerre? - látva, hogy Zina is felkel, igyekszik a szőkeség is a problémára koncentrálni, és nem holmi festetlen falakra.
- Igen, ő volt, pici és vörösesfehér és ha az éhség nem hozza vissza hozzám, őszintén nem tudom, hogy fogjuk elkapni - válaszol nyugodtan. Látszólag a másik lány jobban aggódott a cicáért, de Linen soha nem feltűnő az idegesség - viszont bármennyire is csak újdonsült ismerősök a macskával, nem akarja magára hagyni, pont olyannak tűnt, mint akinek szüksége van valakire, aki vigyáz rá, mert magától elveszik.
- Öhm.. - hümmög a cica nevére vonatkozó kérdésre - Csak tegnap szedtem össze, és nem is vagyok benne biztos, hogy nálam fog maradni, bár nem hiszem, hogy van gazdája. Szóval csak mussukkának hívtam eddig, de nem feltétlenül fog hallgatni rá - magyarázkodik, majd eszébe jut, hogy nem feltétlenül érti a lány kifejezést - Ez egy ilyen kedveskedő becenév, édesem, szívem, ilyesmiket jelent - picit kínosnak érzi beismerni, főleg a kiabáló festmények között, amelyek egy része feltűnően hallgatózik.  
Kezd rájönni, hogy hiába nézelődik össze-vissza a folyosón a nagy hangzavarban képtelen koncentrálni.
- Tegyük fel, hogy megijedt a hangzavartól és nem feltétlenül csak randalírozni akar - gondolkodik hangosan - Akkor meg kell találnunk, hová tud itt felmászni vagy elbújni, ahol viszonylagos csend van, mert ha nekiállunk kergetni, vagy még jobban meghúzza magát, vagy nekiáll össze-vissza rombolni mindent - feltekintve a rikácsoló boszorkányokra, halkan hozzáteszi - Nem mintha nem tenne jót feltétlenül itt a népnek...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. június 3. 16:30 | Link


Ketten gyorsabban haladnak, mint remélte, pikk-pakk elkotorják az eszközöket az útból. Nem is árt, elvégre ki tudja milyen apró félrelépés vagy balszerencse kellene csupán ahhoz, hogy ezerszínű festékpaca borítsa a padlót az egyenlőre viszonylag homogén türkiz helyett? - Festeni, a rétre - tűr egy vékony, hajolgatás közben előre hullt tincset füle mögé. Picit talán feszeng is, hogy így rákérdeztek, arcszíne mintha egy pillanatra elmélyülne, de.. nem, ez csak a folyosó árnyjátéka, nem jön zavarba már az ilyesmitől. Ellenben összevont szemöldökkel hallgatja Lin aggodalmát - ami valamiért nem is hangzik olyan kétségbeesetten, mint fordított esetben Zina szkeptikussága tenné. Pici és vörösfehér, pici és vörösfehér… A lány körbefordul a leírásnak megfelelő, két láb vagy talár között megvillanó bunda reményében, egyelőre azonban - nagy csalódottságára - ilyet nem lát. - Csak megtaláljuk - bólint végül elszántan, némileg megnyugtatásnak szánva szavait. Önmaga vagy Lin számára? Jó kérdés.
- Mussukka - ismétli meg lassan, ízlelgetve a szót. Hirtelen nem tudja milyen nyelven van ez, vagy egyáltalán ismernie kéne-e, de nem kérdez rá, van most ennél fontosabb dolguk. Mindenesetre a becézés hangzása és jelentése is tetszik neki, ahogy erről szeme sarkában megjelenő vidám csillanás is árulkodhat. - Aranyos.
A másik lány szavainak engedelmeskedve kezd el cicabúvóhely után kutatni, és már épp közölné, hogy induljanak el valamerre, nézzenek körbe, amikor lepillantva támad egy ötlete.
- Nem lépett bele esetleg a festékbe? Sokkal egyszerűbb lenne, ha lennének tappancsnyomo- nézd, ott! Az nem az? - s ezzel a felkiáltással közelebb furakszik egy festékpöttyhöz, amit sok másik követ, szabálytalan cikkcakkban. - Amúgy - csípi el a halk megjegyzést fél füllel - hallottad azt a pletykát? A festménybanyáról, akit tavaly elpostáztak innen, hogy ne rikácsoljon? - somolyog, hangja kicsit talán hangosabb a kelleténél, néhány portré meg is hallja, és a zajszint mintha - mintha - némileg csökkenne… Egy pillanatig, mielőtt kitör a káosz, és mint egyszerre kezdenek méltatlankodni. Zina széttárja karjait, amolyan “ezek szerint tényleg igaz” kifejezéssel, majd újra lepillant, diákok lábnyomai között próbálva kivenni a sokkal apróbb macskatappacsok lenyomatait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 5. 13:10 | Link

Zina

Lin egy pillanatig fürkészi a másik lány arcát, zavarja-e, hogy rákérdezett a festékek funkciójára, de nem úgy tűnt, bár a szőkeség nem is igazán jó ennek a megállapításában. - Irtó jól hangzik, egyszer én is nagyon szeretnék megtanulni normálisan vászonra festeni - jegyzi meg.
A másik lány cseppet magabiztosabbnak tűnik a cica megtalálásában, mint Lin maga, és bár be nem ismerné és nem is feltűnő rajta, Linnek óriási szüksége van a támogatásra, mert magában egyre jobban kezd ráparázni, hogy mi lesz a kis cserfes szőrgombóccal.
Zina kedves jóváhagyására a becenévre elmosolyodik - közben hiábavalóan nézelődik mindenfelé, és egyszerűen csak szeretné megállítani az embereket, hogy jobban lássa, merre mehetett a cica, de nem biztos, hogy kifizetődő lenne egy egész folyosót szobormerevvé változtatni, főleg, hogy kétséges lenne a sikeressége is - már éppen javasolni akarja, amikor Zina előáll a festékes tappancsnyomokkal.
- Herranjestas, egy zseni vagy - lelkesedik, és már ő is látja a sok lábnyom között a pici türkiz tappancsokat. Utánaered a kis nyomoknak, közben hátra-hátrapislogva, hogy a másik lány vajon vele tart-e.
- Nem, én azt hallottam, hogy egyszer valaki bosszúból befestette egy portré száját, mert túl hangos volt - kontrázik rá ugyanolyan hangerővel. Bár ezt a pletykát tényleg csak fél füllel hallotta egyszer, és nem is neki szánták, de ha már egyszer festmény-kiborításba kezdtek, akkor csinálják rendesen. Ha eddig nem utálták őket a festmények, most már biztosan, a pár másodperces áldásos csendhez közelítő állapotot gyorsan felváltja a portré-veszekedés. Lin szélesen elmosolyodik, és elkönyveli magában, hogy megvan a tökéletes módszer a portrék kiakakasztására. A kis tappancsokat követve jutnak egyre beljebb a folyosón, de ezzel együtt a diákok tömege is egyre növekszik.
- Mennyire lenne szabályellenes... - habozik egy pillanatra, majd helyesbít - Mennyire lenne megvalósítható ötlet valami cuki és cseppet-sem-ártó varázslat arra, hogy mindenki egy pár percre megálljon? - célozva erősen valami kisebb rontásra, bár tart attól, hogy ebben az esetben Mussukkát is eléri a bűbáj. Meg attól is, hogy elront valamit vele, mert azért még nagyon nem mozgott otthonosan a bűbájok alkalmazásában, néha még az egyszerűbbek sem sikerülnek tökéletesen. Viszont a rikácsolás, az embertömeg már lassan elviselhetetlenné válik Lin számára, és elképzelni sem tudja, hogy lehet így követni egy kicsit visszahúzódó macska nyomát.
Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. június 5. 13:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. június 21. 00:22 | Link


Más talán rögtön lecsapna az alkalomra, hogy "majd megtanítalak", "segítek", vagy "gyakoroljunk együtt", ám nemúgy Zinza. Egyrészt tudja, hogy ő, mint igencsak kezdő és fiatal tanuló nincs birtokában annak a tudásnak amivel bátran azt mondhatná - bízd csak rám, másrészt bármennyit nyitott is társai felé, még mindig nem a legbarátkozósabb figura akit a hátán hordott valaha a föld. Föld, föld, Föld, föld... Mindegy. - Jó dolog - tesz hát csak ennyit hozzá sután, bátortalanul.
Nem ez az első alkalom, hogy magát sérthetetlennek gondoló kölyökmacska nyomaiba ered, sőt, Cica, a macskájuk (jó, a névadás nem lehet mindenkinek erőssége) pont így került hozzájuk - elbújt a kert végében, és a bokrok között bújócskázva kellett megfogni a nyivákoló kis teremtményt, hogy ne falják fel a vérmes kutyák. Vagy ne nyalogassák halálra a szeretetükkel. Bár nem tudja mi az a herrentejas izé, a hanghordozásból is egyértelművé válik már, hogy bizony megütötték a jackpotot - hát még amikor le is zsenizzék. Mondjuk ez utóbbit már csak mint felkiáltást fogja fel, hiszen megindul közben a türkiz tappancsok után Lin nyomában. Komoly marad, csupán szemének csillogásából süt, hogy mennyire jól szórakozik a portrékon. - Jajj azt tudom én is, mesélték, hogy már nagyban tervezi a következő akcióját. - Kellőképpen komoly ábrázat, megfelelő hangerő, bumm, elsős duó, portrébanyák 1:0. Milyen szerencse, hogy a festmények nem tudják őket megdobálni tojással és paradicsommal, csak fordítva lenne ez lehetséges - a lány ugyanis kiszúr egy portékáival fenyegetődző varázslót is nevetséges citromsárga talárjában. Nem is érdemel több pillantást.
- Szép lenne, de lehet kicsit nagy meló lenne lepetrificusozni mindenkit - vesz vissza a hangerőből ő is, miközben egy pillanatra - hangterjedési elgondolásból - abbahagyja a körbe-körbe forgolódást. - Fogalmam sincs egyáltalán lenne-e értelme egyesével... érted. Ajj - hajába túr - ha macska lennél hova mennél? Csendes helyre. Az itt nincs. Esetleg valami nasival előcsalogatni?
Egészen tanácstalan arcot vágva pislog a másik lányra, és már azt fontolgatja mennyire lenne kínos szépen megkérni mindenkit, hogy egy áldott pillanatra maradjanak már nyugton.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. július 10. 00:32 | Link

Zina

Mivel Zina nem igazán reagált a festős megjegyzésre, Lin ennyiben hagyja. Ha valaki, hát ő tisztában van vele, milyen az, amikor valaki jobban szereti elhallgatni a művészeti tevékenységeit. Bár a szőkeség esetében ennek nem csak a félénksége szab határokat, sokkal inkább a lebukás veszélye, ha éppen olyan helyen kezd el alkotni.
A lány egyre jobban szórakozik Zina mellett - bár a portrék harsogása (és fenyegetőzése) folyamatosan élénkül. Ez is egy elég zavaró tényező lesz a keresésben - könyveli el magában, majd egy új ötlet jut eszébe. Mi lenne, ha megpróbálnák felhasználni a rikácsoló népséget a kereséshez?
- De most mindenki arról a pletykáról beszél, hogy a következő akcióban egy macskának is szerepe lesz. Vöröses, pici, de meglehetősen vérszomjas, és eléggé nem bírja a zajt - jelenti ki fennhangon, és reménykedik, hogy sikerül bármilyen pozitív hatást elérnie ezzel. Meg abban, hogy Zinának leesik, mit tervez.
Be kell ismernie, hogy a lánynak igaza van - tényleg nem volt élete ötlete a petrificus mindenkire, főleg, hogy társa sem tűnt nagyon magabiztosnak. Tehát a mágiás segítség nem opció és lassan már a tappancs-követés sem, mert a diákok tömkelege össze-vissza hordja cipőtalpán a festéknyomokat. - Eredetileg pont a konyhába indultam nasiért mindkettőnknek, teljesen üresek a zsebeim - válaszol az egyik kérdésre, és nagyon igyekszik nem elkezdeni pánikolni. Egyre inkább kezdi felvenni a szokásos érzelemmentes arckifejezését, hogy Zina ne is sejtse, hogy a lelke mélyén már szinte kezd kétségbeesni. De csak szinte.
- Oké, új ötlet. El kell terelnünk a diákokat, valahogyan kifelé a folyosóról - habozva megáll és halkan folytatja, nehogy egy portré elrontsa a dolgot - Mi az, amire mindenki ugrik? Mi lenne egy támadásveszély felkiáltással? Vagy tűz van, vagy süti ígérete - egyre randomabb gondolatmorzsákat zúdít Zinára és átkozza magát, hogy miért nem képes több időt eltölteni az évfolyam-, vagy háztársaival, hogy tudja, mik a prioritások mostanság. Vagy mi milyen reakciót vált ki itt Bagolykövön. - Trollal példálózni nagyon sablonos lenne, igaz? - ugrik be a régen, finnül olvasott varázslós könyvsorozat egy részlete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antal Zina
INAKTÍV


Babafarkas
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 193
Írta: 2020. július 18. 19:29 | Link


Ó igen, elég egy ferde pillantás, és már pontosan érti mivel is próbálkozik a másik. Sunyi somolygását nem engedi kiülni arcára, nehogy elrontsa vele a furfangos kis játékot, lassan lépdelve előre, le-lehajolgatva kontráz rá a másik szavaira. - Ó igen, erről hallottam ám én is! Állítólag ha megkerül a macska nem tudják majd végrehajtani a csínyt, tök szomorú lenne, vajon hol lehetaz állat? Véletlen sem kéne megtalálni... - Olyan angyali arcot vág mindemellé, hogy arról lassan freskóképet lehetne mintázni, beolvadna a kis pufók, félmeztelen szárnyasok közé. Görnyedten halad előre, hogy felfedezhesse, ha egy eldugott zugból kandikál ki egy cicamancs, vagy cicafarok, menet közben vissza-visszapillant társára. Aztán ki tudja, lehet árkon bokron túl van már az állat...
- Ihh - sóhajt fel a nasitlanság hallatán - nálam sincs most semmi, még a kis Dunakavicsot is odaadtam reggel Darwinnak, hogy kiengedjen a szobából. - Mondata vége már csupán motyogás, elvégre Linnea úgysem érthet sokat a Rellon házinövényének apró-cseprő rigolyáiból.
A "valami" aztán meglódítja Zina fantáziáját, eszébe jut a film amiről Anyja áradozott neki egy bagolyban... Maga elé képzeli, ahogy az embereket odébb lökdösve kiabálnák mindketten, hogy "jajj, beszartam", de aztán rögtön komolyságot erőltet inkább az arcára. Ez most nem az a hely, nem az az idő, meg különben is, mit szólnának, ha most ezt itt elkezdenék...? Inkább nem akarja kideríteni, túlságosan zavarbaejtő. - És ha azt mondanánk, hogy ez egy flashmob? Vagy igazából szimplán mondjuk meg, hogy cicát keresünk, segítsenek, biztos megértik, nem?
Nos igen, talán néha a legegyszerűbb megoldás lehet olyan egyszerű, hogy eszünkbe sem jut. - Ha mindenki elcsendesedik és figyel, még több esélyünk is van megtalálni őt nem igaz? - s egészen fellelkesülve, csillogó szemekkel néz a másik lányra, hogy beleegyezése esetén már fordulhasson is meg, egy "add tovább, cicát keresünk, segítsetek, ne mozduljon senki" felszólítással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. október 3. 22:49 | Link

Ákos bácsi
átkozottul | outfit

Minden erejével a tanári szoba felé igyekszik, mert biztos benne, hogy ott talál egy olyan embert, aki majd segít neki. Hogy miben? Az egyik felsős megelégelte, hogy folyton "menőzik" az akrobatika és repülő tudásával - pedig csak ártatlanul gyakorol, mint mindig -, ezért úgy döntött, hogy megkínálja egy csinos kis átokkal. Ha elhibázta volna, most nem írnám ezeket a sorokat, azonban a varázslat célt ért, ennek következménye pedig az, hogy Layla teljes mértékben elvesztette egyensúlyérzékét. Persze járni tud, de amint meglökik és kibillen a biztos talaj adta tartásából, rögtön dől és nincs az a mágia, ami képes lenne két lábon tartani.
Hogy miképp tette meg a tanárihoz vezető utat, arról ne is beszéljünk: kapaszkodott a lépcsőkorlátokban, mintha az életébe tette volna, illetve igyekezett a fal mellett sétálni, ezzel is elérni, hogy kisebb eséllyel essen orra. Hallotta, ahogy nevetnek rajta a háta mögött, azonban úgy döntött, hogy nem hajlandó sírni, nem adja meg ezt az örömet az Őt piszkálóknak, így amennyire lehetősége van rá, igyekszik hősiesen viselni az eredményt. Egyébiránt tudja, hogy Kállay professzor úr tudna neki segíteni, azonban mogorva ember hírében áll, így némileg tart is attól, hogy elutasítja és máshoz irányítja. Mégsem teheti meg, hogy az ebből fakadó félelmének behódolva így maradjon, mert a versenye közeledik, egyébként pedig ön- és közveszélyes jelen állapotában. Így is sikerült nagyon csúnyán beütnie a jobb könyökét, amikor nem tudta megfelelően tompítani az esését. Ahogy közeledik, egyre jobban érzi, hogy sírva fog fakadni.
Épp ki akarna kerülni valakit, mikor szándékosan vagy sem, de nekiütköznek, ő pedig hogy-hogy nem elveszti egyensúlyát és összeesik a tanári ajtaja előtt. Ezzel még nem is lenne probléma, csakhogy mindenki végignézi, ráadásul a fejetlenség folyosóján történik az eset. Szipogni kezd és érzi, hogy eltörik a mécses, amikor felpillant és kit látnak szemei? Kállay Ákost. Ez az a pont, ahol kitör belőle a sírás. Segítség!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 239
Írta: 2020. október 4. 22:10 | Link

Kayla nyuszi

Nem véletlenül nem akart soha tanár lenni egy középiskolában. Diákként végül is szeretetett idejárni, jó volt a társaság, elszórakozott a többiekkel a klubhelyiségben, jól főztek, meleg volt, kapott kényelmes ágyat. Nem volt oka igazán panaszra – persze a bájitaltannal neki is meggyűlt a baja, mint oly sok diáknak, akik Felagundnál kényszerültek tanulni. Neki akár az átoktöréses, akár az aurori (nem) tervek miatt muszáj volt tanulnia, hogy később meglegyenek a megfelelő alapjai.
De tanárként… egészen más tészta ez a hely. Maga sem gondolta volna, hogy valaha nehézségként fogja megélni Ákos, aki mindig szórakoztatta a többieket a klubhelyiségben, azt, hogy kiálljon és beszéljen valamiről, ami egyébként még érdekli és szereti is. Mert hiába történt meg az a bizonyos eset, azon a ponton már sikerült túllendülnie, amikor gyűlölte az egészet. Összességében nem értékeli túl rossznak az órát, amiről éppen siet vissza a tanáriba, végül is a fiatalok érdeklődtek, a jelenlétük elviselhető volt… a maguk módján. Azért reméli, hogy a vele történtek nem fogja a többséget elriasztani az átoktörői hivatástól, mert ugyan sokakat érdekel nagyon ez a terület, de igazán csak kevesek lesznek alkalmasak elviselni az ezzel járó nyomást.
Már éppen lépne be a tanáriba, amikor valaki takarásából kikerülve nagyon különös jelenségre lesz figyelmes. Az egyik fiatal lányt találja a földön összeroskadva, sírva, a körülötte lévők meg leginkább az órájukra sietnek, éppen csak át nem lépnek fölötte. Az ajtót visszahajtva, egy-két trógert kerülgetve próbál a lány közelébe férkőzni. – Úúúgy, legyünk érzéketlen tulkok! – Kissé emelt, élesebb hangon tereli odébb a diákságot. Annyira nem érdeklik a tinidrámák, reméli, hogy nem arról van szó, hogy a leányzó rendszeresen a földön sírja ki magát és mindenki ismeri már. De ha már tanár vagy mi, akkor megkérdezi. – Mi történt? – Lép oda a szőke navinés arcát vizsgálva. Szerencsére nem az ő óráján volt, ez már jó jel, ha nem azért bőg. – Miért sír? – Kérdi maga is leguggolva a leányzó mellé, bár ebből neki sem lesz túl könnyű felállnia. Mintha furán állna a lába, talán kiment a bokája?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. október 6. 08:08 | Link

Ákos bácsi
átkozottul | outfit

Világ életében hozzászokott ahhoz, hogy a versenytársai megjegyzéseket tesznek rá, esetleg kigúnyolják, egyikük megpróbálta az akkori fellépőruháját is tönkretenni, bár ott időben visszaértek az öltözőbe. Mégis, ez a fajta rosszindulat és gonoszság, amit most ellene elkövettek, szinte felfoghatatlan, hiszen épp azt vették el tőle, amit a legnagyobb becsben tart. Drámai? Sokkoló? Túlzó? Nem kizárt, azonban akkor, mikor az életedet egy olyan sportra teszed fel, ami kristálytisztán az egyensúlyra épül... Nem meglepő, hogy kétségbeesel, mikor ezt elveszik tőled.
Arcán könnyek patakzanak, ahogy felpillant Ákosra, aki hamarosan le is guggol mellé. Nem néz végig rajta, mert a könnyein keresztül egyébként is homályosan lát, így felsőjének ujjával igyekszik élesíteni a képet.
- Valaki... rá-rá-rám küldött egy á-átkot - hüppögve és szipogva tud csak beszélni, s mivel sejti, hogy ez önmagában igencsak kevés indok arra, hogy valaki bömbölve rogyjon össze a tanári ajtaja előtt, így megpróbálja összeszedni magát, hogy folytassa. Csak előtte szipog még egyet. - E-elvesztettem az egyensúlyomat... Nem tudok... járni se - nem igazán világos, hogy ez miért függne össze, de mivel Kállay prof tanult ember, bizonyára leesik majd neki a tantusz, miszerint erre az angyali leányzóra egy igen csúnya és gonosz átkot szórtak, amit nem igazán tudja, hogyan törjön meg. Fordítok: segítségre van szüksége.
- Tudom, hogy már nagylány vagyok, de hogy fogok egyensúly nélkül seprűakrobatika VB-re menni? - ismét keserves sírásban tör ki és arcát pulcsijának ujjaiba temeti. Bár feltételezhetően Ákos nem jár ilyen rendezvényekre, a legtöbben azért hallhattak már a seprűakrobatikáról, az pedig az egész tanodában tudott, hogy két nagyobb név is jár a sportág képviselői közül a kastélyba. Na hát ezért ekkora tragédia mindezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 239
Írta: 2020. október 6. 23:06 | Link

Kayla nyuszi

A tanulóévei alatt általában azok között a diákok között volt, akik mindig jelen voltak, ha bármi gond volt – no nem azért, mert ők okozták, hanem mert egyből mentek segédkezni, fontoskodni. Jó, néha ők is okoztak problémát, elvégre egy csapat tini eridonos fiú voltak, akik nagyon vagánynak érezték magukat. De a lelki dolgokkal akkor sem foglalkozott annyira, inkább csak amolyan logisztikai problémamegoldó emberke volt, esetleg segített befenyíteni másokat, igaz, nem egy kétméteres állat, akitől félni kell, most is 180 centi lehet. A munkahelyén is elég jól kezelte a problémákat – amíg azok nem a kollégák magánélete körül forogtak.
Azóta pedig sok víz folyt le a Dunán, lehetne azt mondani, hogy azok miatt a dolgok miatt, amiken ő is átment és átmegy lelkileg fogékonyabb lett mások problémáira, azonban ezt kifejezni nem igazán tudja, hiszen a saját érzéseit is jó mélyre igyekszik eltemetni.
Kissé ügyetlenül egyensúlyozva hallgatja a lányt. Nem volt éppen a legbölcsebb dolog ez a póz, de azért megmarad. – Egy átkot? Hm… – Nem száll szakmai vitába Laylával, hogy ez inkább csak egy rontás lesz és örüljön, hogy nem kapott telibe egy átkot. – Nyugodjon meg, jó? – Kéri határozott hangon, bár odabent egy kicsit bizonytalan. Szerencsére most nem remeg annyira a keze, hogy ne tudná végrehajtani az ellenvarázslatot, azonban így is benne van a hibalehetőség, az meg milyen ciki. Attól is tart egy kicsit, hogy nehogy ártó módon süljön el a bénázása, azonban a büszkesége már nem engedi, hogy más csinálja.
Először kissé értetlenül néz, hogy milyen nagylány meg seprűakrobatika VB, aztán leesik neki, hogy a szőke navinés valószínűleg versenyző lehet. – Nyugodjon meg, tudok segíteni. – Ismétli meg, ezúttal már kevésbé határozottan, inkább némi feszültséggel a hangjában. Nem nagyon tud mit kezdeni a síró nőkkel, zavarja a helyzet.  – Inkább az lesz a problémás, hogy elkapjuk az elkövetőt. Merre történt az eset? – Kérdi a lány szemébe nézve. Nem szórunk rontásokat meg ártásokat meg átkokat az iskola folyosóján, tenni fog róla, hogy elkapják az ilyen kölyköt. Hívja ki párbajra, ha problémája van. – Mindjárt becsengetnek és elt…megy a tömeg, leveszem a rontást. – Nagyon zavarja, hogy ezen az eleve kaotikus folyosón folyamatosan itt járkálnak körülöttük, attól fél, hogy megzavarják a koncentrációban, ne adj Isten még meglöki valamelyik hülye gyerek a kezét. Jobb lesz, ha eltakarodnak. Lassan a tanárok is szállingózni fognak, jobb lesz, ha siet.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Layla Robillard
INAKTÍV


Kayla Nyuszi
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 185
Írta: 2020. október 11. 00:00 | Link

Ákos bácsi
átkozottul | outfit

Hüppögve próbál eleget tenni a kérésnek, miszerint nyugodjon meg, de belátható, hogy ez esetében nem kimondottan könnyű feladat. Lelki szemei előtt örökre ilyen esetlen, egyensúlytalan marad, aki kel és fekszik, majd közröhej tárgyává válik, ez a kép pedig annyira beleégett elméjébe, hogy képes volna olyan hangosan sírni, hogy az egész kastély remegjen belé.
- A folyosón, egyszer csak hátba találtak az átokkal, de én nem akarom, hogy meg legyen büntetve, aki csinálta, mert megint bosszút fog állni - kétségbeesetten tágulnak ki pupillái, ahogyan szemei is egyik pillanatról a másik váltanak kölyökkutyás kérlelőre. Pontosan jól tudja, ha most megkeresik, ne adja Merlin meg is találják, aki ezt tette, akkor megbüntetik, ezért pedig Layla lesz a hibás. Fogalma sincs, ki lehetett az orv támadó, de annyi bizonyos, hogy sikerült kiszúrni a navinéssel, nem is kicsit.
A mondatkezdetre a férfira emeli a tekintetét és, bár korához képes jóval ártatlanabb és naivabb, még neki sem nehéz kitalálnia, hogy a szó, melyet Ákos keresett, az "eltakarodnak". Egy másik helyzetben ezen megrökönyödne, de a vészhelyzet most valós, ráadásul ő is ugyanerre gondolt, még ha nem is mondta ki.
- Nagyon szépen köszönöm. Tessék mondani, hogy mit csináljak és akkor én azt úgy fogom csinálni - még kicsit szipog és a szemét törölgeti, de legalább már nem sír keservesen. Édes arcocskáján így is teljesen jól látszik, hogy pillanatokkal korábban még könnyek áztatták, ahogyan szemei is árulkodóak. Nem baj, a segítség ténye már eleve ad egyfajta megnyugvást, noha kétség sem férhet ahhoz, hogy akkor lesz csak igazán elemében és nyugalmának csúcsán, ha tényleg megszabadul ettől az átoktól. Vagy rontástól? Végül is neki mindegy, amíg Ákos tudja a dolgát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíjas 2019/2020 őszi-téli tanév
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 239
Írta: 2020. október 16. 10:09 | Link

Layla

Kínos pillantásokat vetve nézegeti a navinést, nem igen tudja, hogy mit mondjon még. Szerencsére rémisztőbbnek látszik a rontás, mint amilyen veszélyt valójában rejt, ő pedig képes megtörni – legalábbis reméli. Amit mondott, megmondta, az meg nem az ő stílusa, hogy nekiálljon babusgatni a lányt. Talán valamikor régen megtette volna, mert tudta, hogy ez lenne az emberséges, de most nem tudja már annyira meghatni. Pedig átérezhetné más rémületét, még ha nincs is nagy alapja. Mikor lett Kállay Ákosból ekkora suttyó, hogy nem érdeklik a könnyek?
Jobbját a combjára csúsztatja, hogy leellenőrizze mennyire remeg. Nem jó, de egy ellenrontás még belefér. Roppant kínos lenne, ha a nagy átoktörő, az átoktörés tanár, az átkok nagy mestere egy kis rontást nem tudna megtörni, nem igaz? Tán fel is mondana szégyenében, bár azt a minisztériumi melót akkor sem vállalná el, amit az apja szerzett. Menne a kocsmába. Dolgozni. Szigorúan. Dolgozni.
- De miért szórják itt az emberek a rontásokat? Nincs fegyelem? – Kérdi szemöldökét felvonva. Azt gondolná az ember, hogy ahol egy auror az igazgató, ott olyan kőkemény fegyelem van, hogy a diákok pisszenni sem mernek. Ha az ő apja lenne itt a vezető, szinte katonás sorban menetelnének a folyosón, nem rontásokat meg ártásokat szórnának egymásra. – Ha elég keményen járunk el, a Bűbájtanhoz is alig lesz kedve utána. – Lehetséges, hogy szigorúan nevelték és ezt átülteti a tanári dolgaiba, de inkább csak a szája nagy. Egyébként pánikol ettől az egész tanítástól, a keménykedés pedig egy jó eszköz a leplezésre. Ha be vannak fenyítve, akkor könnyebb velük. Tűnhet erős iróniának, amit mondott és kiváló póker arcnak, de akár veheti teljesen komolyan is a lány. Még Ákos maga sem tudja eldönteni, hogy hogyan értette, teljesen kifejezéstelen arccal jelentette ki.
Beszélgetésük közben a folyosón apránként kiürült, már csak pár lézengő csirkefogó járt arra, akik eléggé messze mentek tőlük, a tanárok pedig még épp nem iparkodtak órára. Nincs ki előtt égni a remegő kezével, remélhetőleg Layla nem fogja terjeszteni a látottakat. – Menni fog. Csak maradjon egy helyben. – Mondja a lánynak enyhén remegő kezével előhúzva a pálcát. Most lehetséges, hogy tényleg ráfér a lányra a nyugtatás, ha a férfi határozottsága nem elég, mindenesetre annak örül, hogy már nem bőg úgy. Pálcájával először balra suhint, majd felhúzza függőlegesen és koppint egyet a lány lába fölött. Halkan kimondja az ellenrontást, pont azt, amit akkor nonverbálisan használt, amikor visszaütött az átok. Most inkább nem próbálkozik nonverbális varázslással, nem biztos, hogy menne neki. A pálcájából fény tör elő, ami egy pillant alatt elvesz a lány nadrágja alatt. Az egyensúlyzavarnak ennyitől meg kell szűnnie. – Nos? – Kérdi fejét oldalra biccentve, pálcáját gyorsan leengedve, hogy ne látszódjon a tremor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 4. 17:02 | Link

𝑀𝒶𝓇𝒸𝑒𝓁𝓁


Elhagyva a bagolyházat és újra a lépcsőket róva, immár lefelé, az is eszembe jutott, mit nem szeretek. A lépcsőt. Ezt a rengeteg lépcsőt. Foylton le, fe, aztán megint le és újból fel. Ahogy lefele szedjük a lépcsőket, némán haladok mellette. Akarnék kérdezni, de elnyelem magamban. Furcsa valaki mellett némán haladni, de nekem jól esik. Úgy tűnik, az anyukája neveli valamiért. Nem tudom, csak elhagyta az apja őket, vagy esetleg már nincs közöttünk. Nem tudtam lereagálni, ebből fakadt a csend, amit végül a folyosón megtörök. Csak félhangosan, kicsit a bajszom alatt motyogom, óvatosan Marcira pillantva.
- Sajnálom. Biztos nehéz lehet. Újabb kis zavart csend a részemről, a cipőm orrát kezdem bámulni, és póbálok kikeveredni zavaromból.
- Őszintén? Újból Marcira szegezem a tekintetem. Egy ideig nézem, majd bólintok, hogy hát legyen. - Nem gonoszak. Csak a legtöbbjüknek nem volt rózsaszín a gyerekkora. A személyiség meg hát alakul. És ha rossz hatások értek, rossz irányba alakul. Egyfajta védekezési mechanizmus. Vagyis eddig én így érzékeltem. De akikkel én beszélgetek órákon, teljesen jófejek, és te sem tűnsz egy nárcisztikus baromnak. Úgy látszik, én nem vonzom őket, csak a kedves félét. Ezen meg is örülök, mert tényleg, eddig senkibe nem botlottam, aki rajtam akarná leverni a dühét, vagy ilyesmi. De ha így is lenne, nem nagyon lehet kihozni a béketűrésemből. Bár egyszer kiíváncsi lennék, valaki képes e rá. Csak úgy brahiból. A folyosó kihaltnak tűnik. Teszek pár lassabb lépést, közben pásztázom a lépcsőfordulót, a földet, a plafont, de egyelőre semmi. Nem ez a legrövidebb folyosó, még simán van esélyem ruhát találni. Szurkolok annak, hogy Marci és az anyukája jó családként éljenek. Mi nagy család vagyunk, de a nagycsaládosoknál sem garantált a béke.
- Nos, nekem három kisebb tesóm van. Van egy húgom, aki 7 éves, és két öcsém, ők ikrek, még csak három évesek. Így vagyunk mi négyen. Van, hogy elképzelem, hogy egyke vagyok. Néha tetszik az ötlet, néha megijeszt. Lépek még kettőt, mikor a folyosón elalszik az összes fény. Megtorpanok. Már kint sincs világos, nem szűrődik be fény az ablakokon keresztül sem. Véletlenül belerúgok valamibe, ami csörömpöl, és valahova messzire elgurul. Hallgatózni kezdek, de csak a légzésem hallom.
-Marci? Marci, itt vagy még?

Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 4. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 5. 12:24 | Link

Liza


Marcell álmában sem gondolta volna, hogy így fog alakulni ez a napja. Arra számított, hogy feladja a levelet, aztán visszaballag a hálóba, esetleg olvas még valamit vacsora előtt, vagy csak úgy elvan. Ehelyett épp a végtelennek tűnő lépcsősorokon caplat egy lánnyal, akit alig ismer, és most segít megkeresni az elveszett ruháit. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy nem is beszélgetnek Lizával. Csak akkor szakadt ki a belső világából, amikor a lány halkan reagált a szüleivel kapcsolatos információkra.
- Köszönöm, de igazából már megszoktam. Mindig is így volt...-
Marci nem akart belemenni a részletekbe, de az valóban igaz, hogy egyáltalán nem furcsa számára már ez a helyzet. Neki csak anyukája van, és kész. Persze tudja, hogy ez másképp is lehetett volna, és valahol haragszik is emiatt mind a két szülőjére, de az biztos, hogy már megszokta.
- Hmm... Nagyon diplomatikus válasz! -Marci a lányra mosolyog. Igazából felnéz rá amiatt, hogy ilyen szépen meg tudta fogalmazni a véleményét, és nincsen zsigeri elutasítás benne a zöldekkel szemben. Remélhetőleg ő sem fog rontani ezen.
- A nárcizmusomról nem nyilatkoznék, de jól esik, amit mondasz! Köszönöm az egész rellon ház nevében. - Mondandója után színpadiasan meghajol a lány előtt.
Mint kiderül Lizának jó nagy családja van. Marci nem is tudja elképzelni, hogy milyen lehet ha olyan sok emberrel kell egy légtérben élned. Neki néha még az is sok volt, ha az anyukája otthon van, nem is biztos, hogy tudott volna mit kezdeni egynél több testvérrel.
- Az komoly! Milyen ilyen nagy családban élni? Nem kell mindig összeverekednetek a csokipudingért?-
Marci a saját érzései ellenére, nem tartotta rossz dolgonak, ha valakinek sok testvére van. Olyankor biztos nem lehet unatkozni, és talán magányosnak sem érzik magukat olyan sűrűn, mint ő egykeként. Erre valószínűleg nincs is tökéletes recept, mindenkinek azzal kell valamit kezdenie, ami jutott.
A következő pillanatban valami nagyon furcsa dolog történik. Egyszer csak kihúny minden fény, és valami hangos csörömpölés hallatszik abból az irányból, ahol eddig Liza volt.
-Jézusom, Liza! Minden rendben? Merre vagy? Semmit nem látok! -
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 5. 12:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 7. 20:58 | Link

Marcell


Mindig is így volt. Tekintetem Marcin. Csendben figyelek rá, háhta folytatja a történetét, de egyelőre ennyit árul el, én pedig megértően bólintok. Nem tudom, mit mondhatnék, akarok e egyáltalán mondani valamit. Csendes lány vagyok, aki inkább csak figyel. megelégszem a válasszal. - Azt nem tudom, diplomatikus -e. Egyszerűen ezt gondolom. Egyébként meg...mit számít. Én szeretem a zöldet. Fontos. Mármint a zöld. Mint szín is. Mint érzések és mint ember. "A nárcizmusomról nem nyilatkoznék, de jól esik, amit mondasz!" Somolygok egyet, miközben nézem, és kibuggyan egy rövidke, halk fél kacaj.
-Értem, értem miszter. Mosolygok szelíden.
A nagy család egyszerre lehet áldás és átok, hiába közhely. Jobbra balra ingatom fejem. - Hmm...mondjuk. Néha. De szerencsére jó testvérek vagyunk. A hirtelen sötéttől megijedek. Marcit szólongatom, aki rögtön válaszol, amitől kicsit megnyugszom. Oké, itt van, nem vagyok tejesen egyedül.
- joo..jól vagyok..legalábbis azt hiszem. Igyekszem a fal közelébe lenni, és kitapogatni. Ahogy belerúgok a zörgő valamibe, megmerevedek. - Azt hiszem, ez én voltam. Mármint a csörömpölés. Csak várok. Várok, de semmi. Szépen lassan leülök ott, ahol vagyok, a falnak dőlve, és kibuggyan belőlem egy hangos sóhaj. Hirtelen felkapcsolódik a képzeletbeli villanyégő a fejem fölött. Hiszen mielőtt lementem a cuccaim utám, a faluban voltam és vettem illatos tömbgyertyát, hogy este is fény és almás fahéjas illat mellett tudjak olvasni. Kitapogatom a sötétben a táskámból. -Lacarnium Inflamare! A gyertya meggyullad, és magam elé tartva keresem Marcit. Azt a kis bökkenőt, hogy a Lumos varázslatom sajnos nagyon gyenge fényt ad, igyekszem eltitkolni.
- Sose becsüld alá a lányt, aki rabja az illatos gyertyáknak. Bocsi, ha nem vagy oda az almás fahéjas aromáért. Felállok, és igyekszem bevilágítni az utat előttünk. Tétován, de lassan előre lassan megindulok. Így kicsit nehezebb lesz megtalálni bármit is. Felnézek, nem e tudnám a falon lévő fáklyákat is újból meggyújtani, de esélyünk sincs, olyan magasan vannak. No nem baj, legalább jó illat van.
-És mit gondolsz? Te miért kerültél a Rellonba?
Kíváncsi vagyok, ő hogyan látja saját magát. Én egyelőre egy kedves, nyitott és egyenes srácnak látom. Egy kimondottan szimpatikus srácnak. A folyosón mintha hűvösebb is lenne. Remélem a zöld kötött pulcsim itt lesz valahol, most elég jól jönne. Nem mondom, hogy félek a sötétben, csak hát nem szeretem.

Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 14. 18:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 18. 21:27 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe



Ősrégi walkmanje éppen valamelyik nagyon dán számot üvöltötte a fülébe, ahogy végighaladt a folyosón. Csípőjét ide-oda riszálta, néhol hol megállva, néha drámai arcokat bevágva, mintha ő maga lenne a szám énekese. Karjait össze vissza csapkodta maga körül, és néhol fel is énekelt, de igyekezett inkább magában tartani gyönyörűen hamis szólamait. Szóval lényeg a lényeg, mélyen átérezte a zene mondanivalóját, még ha csak a szépen sütő napról is szólt.
Ahogy befordult a sarkon egy ismerős alakkal találta szembe magát. Megtorpant, egy kicsit talán hátra is ugrott, hogy ne ütközzenek össze, majd szép lassan tetőtől talpig végigmérte a szerzetet. Hirtelen nem is tudta hova rakni a szőkét, csak annyiban volt biztos, hogy ismeri. Hümmögő hangot hallatott, aztán kezével kitakarta a lány arcának egy részét, behunyta egyik szemét, és mint úgy nézte. Aztán mintha csak felgyúlt volna az isteni szikra eldobta kezeit, és arcára hatalmas vigyor költözött.
- Kiscsibe, te vagy az? - kérdezte üvöltve, és igazán büszke volt az eredményére. Egy gyors mozdulattal hátratolta fején a fejhallgatót, hogy már ne tompítva hallgassa a külvilágot. No meg hogy a magyar nyelv közé ne keveredjen egy kicsi az anyanyelvéből.
- Tudod Loki nélkül az oldaladon egészen nehezen vagy azonosítható. Viszont most mintha még inkább kevésbé megnőtt lennél - mélázott el. Azon már nem is zavartatta magát, hogy kicsit nehezen váltott vissza a másik nyelvre.
- Mi ez? - mutatott rá fintorogva a lány arcára. Angolul, dánul sőt még talán norvégul is el tudta volna mondani, hogy pontosan mit akar, de pont ezen az egy nyelven képtelen volt. De hát Kiscsibe csak érteni fogja....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 18. 22:10 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]


Három apró csillag. Lizával megbeszéltük az órára a feladatot, a könyvet visszavittem a könyvtárba, dehát akkor mégis mi lehet az a másik, igencsak tolakodó csillag a kézfejemen? A biológiai folyamatok életbelépnek és blokkolják A-tól Z-ig minden gondolatomat. Nem fog eszembe jutni! Nem hiszem el! Talán, ha elég sok ideig szugerálom azt a csillagot felsejlik majd, mi járt a fejembe, amikor odafirkantottam a reggeli órákban. Elvégre ebből a célból van ott. Mégis csak jobb az, ha egy kis csillag néz vissza rám, minthogy "Küldj levelet apádnak!". Ők segítenek nekem emlékezni, csak pont ma úgyfest elhasalunk. Megyek előre, nem nézek az orrom elé, így esett meg a hirtelen megtorpanás. Hátrahőkölve tettem két bizonytalan lépést hátra. - Bocsi. - mondom gyorsan és mennék is tovább, de a látóterem egy részét betakarja a tenyere. Kérdőn pislogok rá mögülle világoskék, szinte szükre szemeimmel. Komolyan nekem minden héten bele kell futnom valami kerge szerzetbe? Meglep, hiszen mindössze - jóindulatú leszek: rákérdez kilétemre. Felvont szemöldökkel pislogok egy nagyot megnévezésére, akcentusára, és - nem utolsó sorban - üvöltésére. - Nem. - válaszom egyszerű, de lényegretörő, még a fejem is oldalra mozdul kissé nyomatékosítás céljából. Igazán nem szeretném, ha az egész kastély átnevezne. A lány folytatja a beszédet, és a hónapban harmadszor fordul elő, hogy valakinek szavát sem értem. Sóhajom jelzi, értem már kiről beszél, valamint rájövök, hogy ő a tömegben eltűnt rózsaszín felhő a bálról, aki miatt nem láttam a fiút távolodni. Lokit talán? Loki? Mint a csínytevések... istenem, Ő lesz az. - Találó név - közbeszúrom megjegyzésem, és nem rejtem el szórakozott mosolyomat, még akkor sem, ha fel kellett néznem a lányra. Magas volt, és szép hosszú haja miatt még inkább nyúlánknak tűnt az alakja. Olyan lánnyak, mint akivel szívesen "lógnak" a srácok.
 A "haverlány" keze megint az arcomhoz közelített, így tettem egy lépést oldalra. Talán a croissanról maradt némi csokoládé a számon? - Ott van még? - nyúlok inkább én a saját arcomhoz, hiszen kérdésem feltettem, de valami fatális tévedés miatt nem bízom a Loki barátnőjében.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. november 18. 22:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 18. 22:31 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe



Ahogy erősödik meg benne a felfedezés, úgy lesz egyre csak nagyobb a mosolya. A lány hangjára pedig már száz százalékosan biztos abban, hogy megállapítása helyes, és aki előtte áll nem más, mint az a lány, aki egy könyvért képes volt fél órán keresztül lógni a könyvtárban.
- De de - bólogatott hevesen. Igen, ott álltak egymással szemben, és egyik erre a másik arra mozgatta a fejét, mint valami rossz bábshowban. Aztán Marina kvázi gyorsan megunta ezt a monotonitást, szóval azt tette, amiben a legjobb: elkezdett beszélni.
- Tudom, én aggattam rá - villantotta meg fogsorát, és kezével legyintett egyet a levegőben. Vannak, akik egoistának tartják, de igazából csak tökéletesen tisztában van vele, mennyire tökéletes. Ez nem jelenti, hogy el is van szállva. Loki. Na ő annál inkább.
Elnevette magát, ahogy a lány a száját kezdte el maszatolni. Nem akart ő gonosz lenni, meg mást becsapni sem. Legalábbis először nem, de ha már itt volt a lehetőség, akkor rendesen ki is nevette magából. - Nem arra értettem - ingatta közben a fejét is hozzá. - Úgy értem, hogy az arcodról olyan könnyen lehet olvasni - magyarázta. - A rajta lévő "valami gyötör" arckifejezés a Holdról is látszik - osztotta meg tapasztalatát a lánnyal, aztán karba fonta kezeit mellkasa előtt, és csípőjét kibillentette egyik oldalra.
- Itt az ideje csibe, bökd ki mi bánt - biccentett fejével. Természetesen mivel ő Marina Darik, ezért otthagyni se lehet a folyosón, így ha a lány például azzal próbálkozna, hogy egyszerűen kikerüli, akkor azonnal elé lép, és újra elállja az útját. Nincs menekvés.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2020. november 18. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 18. 23:06 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]


Akkora ez a kastély, hogy első évben többször is eltévedtem, mire be tudtam azonosítani mi, merre, hány méter. De muszáj volt pont most, pont itt befordulnunk mindkettőnknek. Amint a lányban tudatosulnak a dolgok, a fülem mögé simítom tincsemet. Érzem, ez hosszabb lesz, mint szeretném, de nem húzom a nyúlcipőt. Nincs az az isten. Felfelé ívelő hümmögő hang hagyja el a torkomat összecsukott ajkaim mögül, ahogy büszkén beszél becenév barkácsolásáról. Ő is el van telve magától. És... egy pillanat, annyira a névre koncentráltam, de azt mondta, hogy nehezen vagyok nélküle azonosítható? Attól mentsen meg engem ég és föld, hogy bármilyen kontextusban együtt szerepeljünk a fiúval! A maszat azonban tovább tereli gondolataimat. Szemöldököm összeszökik nevetésére, és leengedem a karomat. Hát, mire értette? Fel nem tett kérdésemre érkezik is a válasz, amihez hasonlót szerintem még nem is mondtak nekem. - Ennyire látszik? - kérdezem oldalra billentett fejjel. Érdekes, hogy szerinte a Holdról látszik, magát mégsem veszi észre, hiszen nem enged tovább. De igyekszem nem ellenségesen kezelni, elvégre ő nem a barátja  - csak túlságosan hasonlónak tűnik - Csalódott is vagyok. Nem adtak csak egy töltött kiflit a konyhán. - sóhajtok pocsékul játszott drámai hangomon. Nem hiszem, hogy bármi más bántana, vagy ha így is van, az nem itt és nem miatta fog felszakadni belőlem. Sokkal inkább merengek el azon vajon két ekkora arc, hogyan fér össze amikor csókolóznak azzal az arcos harcos barátjával?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 18. 23:32 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe




Nem sokszor van Marina életében, hogy mások életével foglalkozik, általában túlságosan is leköti őt a sajátja. Mármint persze ez két emberre nem vonatkozik, Madam Lykke-re, mert szinte ő nevelte fel, illetve Lokira. Értük azonban tűzbe is ugrana, ha arról van szó. Éppen ezért igazán nem értette a szőke lány kiborulását. Mármint oké, furcsa volt tőle a kedvesség, vagy valami ahhoz hasonló érzelemkinyilvánítás, de azért ennyire nem lehetett megdöbbentő...
- Nem tudom mi bajod, lány. Én csak próbáltam kedves lenni - vont vállat, ha nem kérnek belőle, akkor aztán PLÁNE nem fog erőlködni azon, hogy valakinek szebbé tegye a napját. - De tudod ha ilyen lógó orral akarsz végigszánkázni ezen a folyosón, jobb lesz ha előre felkészülsz, hogy lesznek mások, akik segíteni akarnak rajtad. Ne add isten rád talál egy navinés és még meg is ölel - fintorgott, és még a hideg is kirázta a gondolattól, hogy egy sárga a közelébe kerüljön. Éppen elegek voltak azok a tanórákon is.
- Szóval a következőket tanácsolom ennek elkerülésére. Vagy mosolyt varázsolsz az arcod... várj mégsem. Még sose láttalak vigyorogni, az esetleg zavart ébresztene az emberekben - gondolkodott el a Mae, ahogy igyekezett sorra venni a lány esélyeit. Még mutató és hüvelyk ujját is elkezdte huzogatni állán, mintha minimum egy méteres bajsza lenne ott. Végigsimított képzeletbeli arcszőrzetén, és a végét még fel is kunkorította ujjaira.
- Tudod mit, nem jövök rá. Inkább mond el, és könnyebb lesz a lelked - jelentette ki mosolyogva, aztán. - Uuuu, csak nem szerelmi bánat? - Marina inkább tűnt úgy, mint aki pletykát szimatol, és alig várja, hogy tovább adja a falusi kofáknak, mintsem egy kedves barátnőnek, de ez már részlet kérdés volt.
- Nah mesélj. Sok mindent tudok a szerelemről - bólintott. - Vagyis nem, de az lényegtelen - vigyorgott, és talán egy kicsit közelebb is húzódott a lányhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 19. 00:04 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]

A szarkazmusbatyuba végül túlságosan belenyúltam. De egyszerűen minden idegvégződésem próbált visszautasító lenni mindenkivel, aki bármilyen formában a csipogó állatnak nevez. De így visszagondolva, a maga furcsa, kissé szeleburdi, esze veszett módján mégis csak kedves akart volna lenni? - Bocsi – nehezemre esik kipréselni magamból a szót még akkor is, ha komolyan gondolom – kissé harapós lettem a „csibétől” – mutatom neki a levegőben a macskakörmöket, aztán mindkét kezemmel legyintve hátra húzom őket, hogy hüvelykujjam a farzsebem szélébe akasztva ácsorogjak tovább. – Hogy hívnak? – kérdésem kíváncsian csenghet, de már a hátam is borsózott ettől az anonim helyzettől.
 A lány tud ám beszélni! Csak úgy dőlnek belőle a szavak! Nem cáfolom meg. Tényleg nem olyan gyakori a mosolyom, főleg nem a vigyorom. – Szoktam mosolyogni – miközben mondom kissé feljebb is görbül a szám széle – csak nem érezném különlegesnek, ha mindig úgy mászkálnék, mint a macska az Alice Csodaországból. – vonok vállat. Ilyen egyszerű.  – Szeretem, ha oka van. – fogalmam sincs miért kezdek magyarázkodásba a lánynál, de bizonyos határon belül mozgok miközben megosztom vele a dolgokat. Azért csak nem lepődik meg, ha nem ő lesz az első számú bizalmasom. Még egy pillanat szünetet is tartok, de tényleg nem érzem mégis mit vár. Az arcom úgy nyúlik el, mint a rétestészta, amikor a semmiből előtör belőle a nagybetűs szerelem szó. Ahogy közelebb húzódik a tekintetem az arcán ragad. Most ő azt hiszi, hogy én szerelmi bánatban szenvedek? Hát, látni akarta, a mosolyom: jóízűen elnevetem magamat. Érzem, ahogy még a mellkasom is beleremeg – Ó, én nem… én nem vagyok szerelmes. – mondom a kezeimet keresztbe rázva előtte. Csak, hogy biztos átmenjen az üzenet – Megfeledkeztem valamiről, azon gondolkodtam. Ennyi az egész igazából. – bólintok egyet határozottan, azzal a reménnyel, hogy a témát itt lezártuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 19. 18:08 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe



Tudta. Előre érezte, hogy a kommentet magában kéne tartania, de mégse volt rá képes.
- Hát a csibék amúgy is tudnak harapni - jött fel egy nevetés a torkában, amit szájára tapasztott kezével próbálkozott visszaküldeni helyére. - Hú, hát engem rengeteg névvel illettek már. Például rellon szépsége, legbátrabb nőszemély, lebilincselő jelenség, hercegnő, sőt egyszer azt is mondták rám, hogy aberráns vagyok. Mondjuk ezt nem tudom mit jelent, de az lényegtelen - válaszolta meg a kérdést a szokásos Mae válasszal. Mármint most komolyan, ha nem tudja a szőke nevét, akkor minek kéne neki tudnia az övét? Ő pedig tökéletesen jól érezte magát a kiscsibe név ismeretével és alkalmazásával.
- Egy mosolynak nem kell különlegesnek lennie - vonta össze a szemöldökét, és nagyokat pislogott a másikra, mintha annak minimum meghibásodott volna valami az agyában. Ami lássuk be nem lenne meglepő, ha már ennyi időt töltött a két foggyos környezetében (értendő: Mae és Loki). - Hidd el nekem, sokkal több ember fog pozitívabb véleménnyel lenni rólad - tanácsolta, de a fejébe még mindig nem fért bele hogyan lehet valaki ennyire mufurc, mint ez a lány. Arról nem is beszélve, hogy hogyan tudott Loki pont egy ilyen ünneprontót összeszedni a könyvtárban. Várjunk. Könyvtár. Már minden világos.
- Oké, mindent visszaszívtam, inkább ne nevess - hőkölt hátra Mae. Oldalra húzta száját, és ingatni kezdte fejét. - De tudod, hallottam már ezt a hisztérikus nevetést már máskor is. Felőlem hazudhatsz magadnak ameddig akarsz - emelte fel védekezően a karjait a lány, rá sem hederítve a további magyarázatokra. - Hány éves is vagy? Tizen...négy? - tippelt. Valahogy annak a környékén van a korhatár, abban legalábbis biztos volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 19. 22:53 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]

Amikor nem érkezik válasz az egyszerű kérdésemre, pillantásom a plafonra szalad. Ennyit a próbálkozásról. Pedig már majdnem elhittem, hogy lehet vele némileg értelmes beszélgetést folytatni, de ezek után talán még zárkózottabban nézek vissza rá. Azonban megtudok más, szinte haszontalan információt: rellonos. Kitaláltam magamtól is. Szinte az összes sztereotipikus jelzőt megtaláltam benne ez alatt a néhány perc alatt - ahogy gondolom ő is bennem. Ennyél jobban nem is különbözhetnénk. Nagy pislogására visszapislogok. Izgalmas egy találkozás, állni szemben a másikkal és értetlenül pislogni. Nem is egyezett a gondolatunk a mosolyt illetően (sem) - Nem érdekel az emberek véleménye. Amiatt nem fogok megváltozni. - mondom lassú, nyugodt hangomon és közben oldalra döntött fejjel nézek rá. Akié érdekel, azt megkérdezem, máskülönben pedig gondoljon mindenki, amit akar. - Te megváltoznál azért mert más azt kéri tőled? - A teóriája, amúgy is hülyeség: ő is mosolyog, meg nevetgél mégsem érzem túl pozitív jelenségnek. Szeretném elkerülni őt és a fiút is, amennyire csak tudom. De nem megyek hiszen bármilyen halucinogén alatt is áll, a szerelmi életemről akar velem beszélgetni. Hiába kér, továbbra is rázkódik a vállam. Miután kinevettem magam, a hajamat a fülem mögé simítva veszek egy nagy levegőt és hosszasan ki is fújom. Homlokráncolva hallgatom mondandóját. Mert természetesen még mindig van neki. - Nekem úgy hangzik te jobban tudod miért bánkódom, mint én. - mosolygok még mindig jókedvűen. Egyszerűen nem tudom megállni. Sok eszement dolog történt velem mostanság, de ez talán a legszórakoztatóbb. - Komolyan kíváncsivá tettél - mellkasom előtt fonom össze karjaimat. Gyerekes kérdését szinte meg sem hallom, úgy nézek fel szemeibe - Ámbár nagylelkűségre vall, hogy igyekszel másokon segíteni. Az ember azt gondolná a saját kapcsolatod épp elég kimerítő. - a helyében meg is bolondulnék attól a sráctól. Végülis, ahogy így elnézem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 19. 23:29 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe



Érdekes dolog volt ez a véletlen. Karma. Sors. Ki hogy mondja. Szóval hogy pont ők ketten, akik annyira vagyok különböztek, mint a jégcsap és a logó tűz - szerintem segíteni se kell, hogy a beszélgetésben melyik tag mit képviselt az elemek közül - összetalálkoznak azon a legrandomabb folyosón, amire Mae azt se tudta megmondani hogy fordult be. Igazából nem haladt sehova sem, csak szimplán ment ahogy a zene diktálta.
- Tőlem senki nem kéri, hogy változzak meg, úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok - mosolygott a lány, és kézfejét álla alá illesztette, mintha csak meg kéne mutatni mennyire nagyon gyönyörű és senkivel össze nem hasonlítható. Amit persze ő is nagyon jól tudott, hogy nem igaz, ahogy az sem, hogy sose kérték tőle, hogy változzon meg. Csak kettejük között az volt a különbség, hogy a barna nem volt egy hangulatromboló könyvmoly.
Hátradobta egyenes haját a válla felett. - Na, akkor hadd mondjam el neked mire utal a hisztérikus nevetés- kezdett bele az újabb litániába. Csibe maga kérte, már nincs visszaút. - Ha valaki olyan álnevetésbe fog, amilyenbe te is tetted az előbb, akkor valószínűleg vannak érzelmei egy bizonyos ember iránt. Ezt úgy hívjuk crush. Még szót váltanotok se kell hozzá, hogy kialakuljon. De minél közelebb kerültök, annál inkább belebolondulsz. A tiéd pedig már egy kettes szintű nevetés volt, kérlek szépen - foglalta össze. Igazából a felét maga találta ki. Elmehetne egy olyan házról házra járó eladócsapatba. Addig beszélne, míg mindenki meg nem veszi a kínált terméket. - Vagy ellenkező esetben történhet, amikor már valaki annyira kétségbeesett, hogy sírva nevet a helyzetén. De ahhoz még túl fiatal vagy - vont vállat nemes egyszerűséggel, még ha nem is kapott választ a korra tartozó kérdésére.
- A mimmel? - ráncolta össze a szemöldökét Marina. Azt hitte jól tudja követni a magyar emberek beszédét, de most egy pillanatra elcsúszott az információ. - Nekem nincs kapcsolatom. Legalábbis nem tudok róla...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 20. 00:29 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]

Az én anyám két dolgot akar ebben az életben: az N'Sync álljon össze egy utolsó koncertre, és a lánya legyen újra "normális". Akárhogy is számítjuk, mostantól keserűek lesznek a napjai. Szóval, jó a lánynak, még ha nem is hiszek neki. Szép, hosszú haja sűrűn hullik alá, ahogy hátradobja azt. Amíg készülődik, én helyezkedem és súllyomat a jobb lábamra helyezem. Fő a kényelem, ha egyhamar nem megyek innen tovább. Már pedig efelé hajlunk. Csodálkozik a lány, hogy nem mosolygok vagy nevetek csak úgy, ha az őszinte szórakozottságomat is hamisnak állítja be. Tetszik azonban a felvezetése és aprókat bólintok minden mondata végén, amíg újra rám nem terelődik a szó. És mégis kibe lenne "crushom"? Természetesen volt már, hogy tetszett valaki (egyszer), de kettes szint! Na, persze! - Szuperül definiáltad a jelenséget - ismerem el - de én senkihez nem kerültem olyan közel, hogy bármiféle kettes szintig szambázzunk. - mindkét vállam megemelkedik, majd vissza is ereszkedik. - Tizenöt vagyok, de ennyire kétségbeesett később sem leszek - ingatom a fejem. Az ki van zárva. Mégis látom magam előtt, ahogy egész nyáron otthon zabáltam a kekszet és ki sem jöttem a lakásból. - Remélem.
 Ó, na hát erről beszélek! Nem ítélem el. A helyében én sem akarnék tudomást szerezni az érzelmeimről. Érdekes különben, mintha korábban is azt mondta volna nem sokat tud a szerelemről. Nyilván nyitott a dolog, amilyen szabadszelleműek. De tulajdonképpen mit érdekel ez engem? - Öhm, a Tökfejjel, hogy mondtad... Lokival, ti nem....? - a kíváncsiság felülkerekedik rajtam. Elvégre, mit láttam én egész pontosan? Vagy milyen elmélet van a háttérben amire tudok hagyatkozni? - Lehet félreértettem. - mosolyodok el és szavaim szinte kérdésként csendülnek fel. Miért ne lehetnének barátok? Elvégre, nekem is vannak fiú barátaim. Ott van mindjárt Hunor, és... és Hunor tökre jófej. És ha jobban belegondolok, ez a lány sem annyira vészes, mint ahogy eddig éreztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 20. 16:10 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe



Igazából minimum negyed órája – ha nem fél – ott ácsorogtak a folyosó közepén egymással szemben, mint két idióta. De a sokadig nagy bészédét letudva Marina kezdte úgy érezni, hogy tényleg sikerült valamit elérnie a lánynál. Bár ez volt a legkevesebb, ha már egyszer ennyi energiát belefektetett a dologba. És még azt mondják a levitásoknak gyorsan fog az agyuk, na persze.
- Hát attól függ hogy nézzük a dolgot – ment bele jobban a dologba Mae is. Ha már egyszer kivesézik kiscsibe nem létező szociális életét, akkor azt tegyék jól. – Biztos van olyan fiú ismerősöd, akivel beszélgettél már pár szót. Hiszen Lokival is sikerült már nem egyszer összekerülnöd. És beszéltetek is. Nem hiszem, hogy ő lenne az egyetlen. Lehet valamelyik órádról valaki – folytatta megállás nélkül a barna. Fel se merült benne, hogy esetleg Móric lenne az „ideális” partnerjelölt… nos.. bárki számára. No offens, boy.
- Lehet volt valaki, aki aranyosan kölcsönadott neked egy könyvet, vagy jegyzetet, te meg bumm belezúgtál, de fejestül – jelentette ki, és csak hogy még jobban szemléltesse a jelenséget, még a kezével is mutogatott hozzá. – De az is lehet, hogy egymás agyára mentek. Valaki azt mondta, hogy a gyűlölet és a szeretet a két leghasonlóbb érzelem – mélázott el, oda sem figyelve, hogy milyen érzelmek uralkodnak el a lányon. Már ha tényleg megteszik.
- Loki? Jaj nem – ingatta azonnal a fejét a lány. Még neki is feltűnt, hogy túl sokszor jön fel a szőkének a neve ebben a beszélgetésben. Értette ő, hogy ez az egyetlen ismeretség, ami összeköti őket, de még a végén az egész Móric egójára megy, ha visszajut hozzá. – Mi csak legjobb barátok vagyunk. Minden marhaságot együtt csinálunk, de ennyi. Semmi romantika – szögezte le gyorsan.
- Szóval? Eszedbe jutott valaki? – terelte vissza a beszélgetést az eredeti medrébe.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium