36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. június 29. 13:23 | Link

Eris

A kép csak beszél, és beszél. A lány nem figyel (legalábbis rá), hanem inkább fülel. Az erre jövő személy nem lehet messze, mert már hallatszanak a lépései. Előrántja a pálcáját, és az ajtóra emeli. Nyikorogva nyílik az ajtó és már jön is be Kowai. Jól emlékszik az előző találkozásukra a könyvtárban. Könyvet ment olvasni, és a folyosón kötöttek ki egymáson ki. Jött egy háztársa is Ombozi, aki elvette mindkettejük pálcáját, azzal a különbséggel, hogy a rellonos lányét elvitte, az eridonosét pedig a LLG tanárnőnek adta. Visszakapta a pálcát, de akkor is. Mosolyra húzza a száját, de nem a gonosz, vagy a gúnyos mosolyra, hanem a kedvesre. Szeretne kibékülni a másik lánnyal, mert szerinte hasonlítanak, és jó csapat lehetnének. Persze csak ha a másik is benne van. Kicsit lejjebb engedi a pálcáját, így már az nem a másik arcára mutat. Vesz egy nagy levegőt, majd a másikhoz szól.
- Szia!
Nem sok esély van rá, hogy a másik fél is így gondolja, de próba szerencse.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. június 30. 12:59 | Link

                                                                  Wolgast


Úgy látszik sikerült meggyőznöm, hogy jó házban van, de ha még nem gondolt a váltásra akkor valamennyire ő is tudta. Megeszem a répám maradékát, és mosolyogva nézek Wolgra. Azt, hogy ha vált hozzánk jön kicsit gonosz mosollyal válaszolok
-Akkor amint az első gondolatod meg jön erről gyakorolj.
Elkezdem forgatni a kezemben a pálcám.
-Különben sok meglepetés fog érni.
Belesüllyesztetem a talárom zsebébe a pálcám és felveszem a kedves mosolyom.
miután felsoroltam, hogy milyen egy Rellonos, Wolg elkezdi mondani mi igaz rá és mi nem. Elvigyorodom és kicsit kiegészítem.
-Valamint túl könnyen megbízol az emberekben, ami könnyen befolyásolhatóvá tesz és nem vagy elég fel készült varázslatok terén.
Ránézek és eszembe jut, hogy ez talán egy kicsit sértő volt.
-Bocs, nem akartalak megbántani, de ez az igazság.
Bocsánatkérően mosolygok. Aztán megszólal a csengő és elkezdek áradni a diákok. Egyszerre szólalok meg Wolgal.
-Hű, jó sokat beszélgettünk.
Elhallgatok és intek Wolgnak, hogy beszéljen, én csöndben maradok. Wolg utolsó mondatára önkénytelenül felnevetek. Aztán miután sikerül abbahagynom megmagyarázom, hogy miért is nevettem.
-Tévedsz, én azért jöttem erre, mert megláttam a füstöt és kíváncsi lettem.
Majd mintegy mellékesen megjegyzem.
-Egyenlőre én is ráérek.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. július 10. 21:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zerkovits Bence
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 66
Írta: 2014. július 3. 13:55 | Link

Lilla


Utálta a tanórákat. Az nem kifejezés. Inkább gyűlölte őket, különösen azokat, amik kötelezőek voltak, és tanulnia kellett őket, még akkor is, ha élete további részében nem akart velük foglalkozni egy percet sem. Ilyen volt a gyógynövénytan és a bájitaltan is. Az átváltoztatástan és az SVK ellen nem volt semmi kifogása, még a bűbájtant is szerette, de a másik kettő kínszenvedés volt a számára. Így igyekezett azokat az órákat inkább ellógni, és valahol, a kastély egy távol eső részén elütni az idejét. Hiába voltak kötelezőek, hiába volt nagy az újabb büntetőmunka esélye, őt nem érdekelte ez a szempont. Egyszerűen csak voltak napok, amikor úgy ébredt fel, hogy neki lehetetlen a mai óralátogatás.
Ez is egy ilyen napnak indult, éppen ezért a nagytermi reggeli után eldobta a talárját és az egyik Eridon toronyban kényelmesebb ruházatot öltött magára, ami nem volt más, mint egy világos színű farmering és egy fekete, kissé kopottas farmernadrág. Fogta a pálcáját és zsebre rakta, ahogy néhány, esetleg szükses dolgot is, amik jól jöhettek bajba kerülés esetén. Első úti célnak a hosszú és viszonylag kihalt folyosószakasz tökéletesen megfelelt. Ilyenkor valahogy a neve nem volt találó ennek a részének a kastélynak, hiszen teljes nyugalom uralkodott.
...egészen, ameddig egy szőke lány belé nem ütközött, és le nem döntötte lábáról egyetlen mozdulattal. Mivel testalkatát tekintve sokkal masszívabb volt, mint a lányka, feltételezte, hogy igencsak nagy lendülettel kellett megejteni az összekoccanást, így arra következtetett, hogy a szőkeség futott. Márpedig ki más futna egy napos hétköznap délelőttjén, mint egy menekülő diák?
 - Te meg mi a fenét csinálasz? - kérdezi nem éppen kedves hangnemben. Mint az emberek többsége, ő sem szereti, hogyha csak úgy megzavarját a nyugalmában. Főleg, mivel a meneküléséből sejti, hogy egy tanár nagyon is közelít, ha pedig elkapja, azzal Beni sem jár jól. Pedig már éppen úgy gondolta, hogy a mai napot megússza mindenfajta esemény nélkül. Hagyja a lánynak, hogy egyszerűen csak tovább rángassa, miközben meghallja a magyarázatot is. Fela... Így már minden világos számára.
 - Erre! - rántja vissza a szőke lányt, mikor elhaladnak az egyik titkos jára mellett. Félrehúzva a faliszőnyeget, ami eltakarja a nyílást és egy egyszerű mozdulattal, minden erőlködés nélkül löki be a szőkét, majd ő is követi. Hiába volt Fela az iskola tanára, erről az alagútról viszonylag kevesen tudtak, így Bence biztos volt benne, hogy egyelőre biztonságban vannak a dühös tanerő elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. július 3. 16:11 | Link

Állia


Szóval túlságosan megbízok mindenkiben? Végül is tényleg. Eddig mindenkiben megbíztam, akivel találkoztam. Mi lesz, ha egyszer valaki rosszindulatúval találkozom?
-Semmi gond, igazad van. Elég naiv vagyok. Még nem tapasztaltam eleget. Viszont valamiért úgy érzem, hogy ez nemsokára megváltozik.
Szerencsére ő sem sietett sehová, a füst keltette fel a figyelmét, azért jött ide. Eszembe jutott, hogy pálcát kéne vennem, mert a mostani nem igazán megfelelő.
Állia! Nem tudod, merre van a pálcakereskedés? Gondolom a faluban lesz valahol, de még nem sokszor jártam arrafelé. Elővettem a jelenlegi pálcámat. -Ezt örököltem anyámtól. Nem igazán akar elfogadni gazdájaként. Tanácstalanul forgattam a kezemben a fadarabot. Kidobni mégsem fogom. Mégiscsak az egyetlen relikviám anyámtól...
A fejetlenség folyosója megelégelte a semmittevést, és megint rendetlenkedni kezdett. Egy darázs kezdett el repkedni Állia feje körül, de ezt ő nem vette észre, hisz a látóterén kívül volt. Óvatosan a hajára mutattam. -Van ott egy darázs. Ugye nem vagy rá allergiás? És ha ez nem lett volna elég, valami ragacsos sárga folyadék kezdett el ömleni az egyik csőből. A keletkezett pocsolya még nem ért el hozzánk, de rohamosan közeledett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. július 9. 14:39 | Link

                                                           Wolgast


Wolgot nem zavarja, hogy közöltem vele, az eddig felfedezett hibáját. Én pedig egyetértek abban, hogy tényleg tapasztalatlan. Aztán mintegy mellékesen megérdeklődöm az évfolyamát.
-Jól gondolom, hogy elsős vagy?
Első ránézésre nekem annak tűnik és a tapasztalatlansága is ezt mutatja, de ezen még lesz ideje javítani. Talán még a házával is megbarátkozik véglegesen. Másik témára térünk át a csengőt meghallva.
miután tisztáztuk, hogy én miért is vagyok itt. Wolg elhallgat és látszik az arcán, hogy eszébe jutott valami. Kis idő után meg is osztja velem.
A kérdésére bólintok. Kicsit ugyan gondolkoznom kell a bolt nevén, de azért eszembe jut, hogy mi is a pálca szaküzlet neve és, hogy hol van.
-A téren a Pataki Pálcakészítő Műhely és Szaküzlet.
Közben előveszi a pálcáját. Elsőre megismerem a fát, mivel anyukámnak is ilyenből készült pálcája van. Szép pálca, egy kicsit kopottas, de látszik rajta, hogy vigyáztak rá. Ránézek Wolgra.
-Ideadod egy kicsit?
Közben újabb megállapítás teszek a pálcáról. Elég hosszú pálca, nem igazán illik Wolghoz. Inkább lányhoz illik.
Ezekből a gondolataimból Wolg ráz fel. Amikor rámutat a fejemnél szálló darázsra.
Most már én is hallom, hogy repdes a fejem körül, de egyenlőre nem titulálok neki figyelmet. Válaszolok Wolg kérdésére.
-Nem vagyok....
Cuppogásra leszek figyelmes a hátam mögül, ezért félbehagyom a mondatot és megfordulok. Az egyik csőből valamilyen sárga folyadék kezdett el szivárogni és rohamosan közeledett felénk. A tócsát méregetem egy pillanatig, majd visszafordulok Wolghoz.
-Mit szólnál ha most szereznék neked új pálcát?
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. július 10. 21:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. július 10. 16:12 | Link

Állia


-Igen, elsős. Te viszont idősebbnek tűnsz nálam egy pár évvel.
Útba igazított, hogy merre menjek a műhelyhez, aztán elkérte a pálcám hogy megvizsgálhassa. Természetesen odaadtam.
Meglepően sehogy sem reagált a darázsra. Persze ez a legjobb megoldás, ha nem akarjuk, hogy megcsípjen, de én például óvatosan megpróbálnám elhessegetni. Valahogy ugyanígy reagált a pocsolyára is. Már majdnem elnevettem magam, amikor egy érdekes kérdést intézett felém.
-Hogy érted, hogy szereznél új pálcát? - Tágra nyílt szemekkel néztem a lányra. -Mármint elmész és veszel, vagy mi? Én úgy gondoltam, még ma, vagy holnap lemegyek a faluba, és veszek magamnak, hisz a pálca választja a varázslót, vagy hogy is szokás mondani. Erről jut szembe, a pálcámat szeretném visszakérni, hanem bánod -vigyorogtam rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 11. 01:05 | Link


Lillus
Takarodó után


Ismét a szabályszegők útját járja, ebben az évben körülbelül hatodszorra. Pedig már egyszer megfogadta, hogy abbahagyja, azonban az élet folyton úgy hozza, hogy muszáj legyen megszegnie az ígéretét. A mai alkalommal azonban nem titkos küldetés és éjjeli dilemma miatt szabadult ki ide, hanem mert elszökött a kis csacsija, Iá. A picikét ajándékba kapta az egyik kedves ismerősétől, miután a felnőtt szamárkáját - akit szintén Iának hívtak - visszakellet adnia az eredeti tulajdonosának. A régi barátkáját igazából a múltkor találta az iskola előtt a kapuhoz kötözve, miközben remegő fülekkel kiáltozott valamit szamárnyelven. Erről a tulajdonságáról nevezte el Iának, majd hozta be magával a kastélyba. Szerencsére senki sem vette észre, ahogy egy óriási szőrös állattal baktatott végig a folyosókon. Akadt némi gondja azonban a szőrmókkal, hisz a szobájukba nem vihette be, mert ott hamar kiszúrhatták volna, így kénytelen volt az Eridonosok Pacaszobájában elrejteni a patást. Sok közös emlékkel gyarapodtak ameddig Elena gondját viselhette a szamárkának. Mondjuk amikor a kislány befonta a sörényét virágokkal vagy mikor Iá megpróbálta megenni a lányka vörös hajzuhatagát. Persze ez utóbbi nem volt annyira kellemes, de így visszagondolva csak nevetni tud rajta. Sajnos a nagy csacsi távozott az életéből, mint ahogy már említettem a valódi gazdája jóvoltából. El is volt keseredve jócskán a lányka, még a gumicukrot is megtagadta magától, ami pedig eddigi élete során egyszer sem fordult elő. Így aztán egy szép napon, mikor már megelégelték a többiek a vöröske zombihangulatát, Izó, az egyik Levitás nebuló megajándékozta egy kis aranyossal. A hangulata azonnal felvillanyozódott, és azóta a csöppséggel jár a legtöbb helyre. Ma még a Könyvtárba is vele ment el, látszólag az ottani emberek ennek már nem éppen örültek, de végül is elviselték a kicsikét. Délután közösen mentek volna ki a faluba is, ám az állat megszökött, ezért az egész terv ugrott.
És most jutottunk el ahhoz a ponthoz ahol tartunk. Aggódva keresgéli az állatkát, miközben kislányos hangjának segítségével a csacsika nevét kiáltozza. Benéz minden terembe a Déli szárnyon, ám semmi, Őt elnyelte a Föld. Talán nem tetszik neki az új gazdija, vagy csak több csemegére vágyik? Pedig Elena naponta nyolcszor eteti, bár lehet, hogy a gumicukor mégsem a legjobb választás egy ilyen állatnak. De majd ha rátalál, akkor ezentúl ad neki valami másmilyen nassolni valót is, mondjuk pudingot. Igen, a pudingot mindenki szereti!
A keresést tovább folytatja, és már a tizedik termet futja végig, de a szamárnak még mindig nincs nyoma. Fáradtan baktat ki a Fejetlenség Folyosójának keresztelt terepre, mikor egy ismerős hang csapja meg a fülét. Trappolás! Biztos a közelben lehet Iá! A szamarában reménykedve ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe.      
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. július 11. 01:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. július 11. 11:30 | Link

                                                               Wolgast


Jól gondoltam, hogy elsős, de mivel neki nincs pontos tippje, hogy én hányadikos lehetek, megmondom neki, hogy én melyik évfolyamon vagyok.
-Én harmadikos vagyok.
Most, hogy letudtuk az évfolyamokat, más témáról kezdünk beszélgetni.
Wolg arról érdeklődik, hogy hol van a pálcakereskedés. Kis gondolkozás után útbaigazítom, aztán pedig elkérem a felém mutatott pálcát. Miután megkapom elkezdem forgatni a kezemben, közben pedig elmondom Wolgnak, mit gondolok a pillanatnyi pálcájáról.
-Szép pálca, jól van megmunkálva a fája. Hozzád túl hosszú és szerintem a galagonya nem is igazán illik.
Felnézek Wolgra.
-Mi a magja?
Aztán újra a pálcát kezdem el vizsgálni. Elég nőies pálca, amíg én ezen gondolkozom, Wolg tájékoztat arról, hogy egy darázs köröz a fejemnél. Nem igazán törődöm a darázzsal, Wolgnak viszont válaszolok. Vagyis elkezdem a választ, de egy furcsa bugyborékoló hang eltereli a figyelmem. Megfordulok és megnézem magamnak a hang helyét. Sárgás anyag szivárog az egyik csőből, az adta a hangot. Rákérdezek Wolgnál, hogy mit szólna ha most kapna új pálcát. Ezzel elég meglepem, visszafordulok felé és válaszolok.
-Úgy gondoltam, hogy most elmegyünk neked pálcát venni. Még mielőtt elnyel minket a paca.
Hátam mögé bökök, hogy értse mire gondolok.
Aztán visszanyújtom neki a pálcáját és megjegyzem neki azt, amit még megállapítottam.
-Szerintem ez elég nőies pálca, és valószínű ezért nem tetszel neki.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. július 29. 11:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. július 11. 13:06 | Link

Állia


Szóval harmadikos. Tulajdonképpen ezzel az információval nem tudok mit kezdeni. De mindegy. A pálcát szépen jellemzi, majd a magról kérdez.
-Pff, jó kérdés. Asszem főnixtoll. De sosem volt alkalmam megkérdezni az eredeti tulajdonosát.
Aztán azt mondja, nőies pálca. Nos igen, ebben tényleg van valami. Végül is anyámé volt, ő pedig mint köztudottan nő volt. Kezdtem megnyugodni a lelkem mélyén, hogy csak ezért nem fogad el, nincs valami sötétebb titok, amiért esetleg elutasítana.
Ezután Állia felajánlotta, hogy eljönne velem pálcát venni. Kissé megdöbbentem. Valamiért úgy éreztem, hogy a pálca és a mágus egymásra találása az egy bizalmas dolog, elrontja a hangulatot, ha mások is vannak ott. Persze, társaságban mindig szórakoztatóbb lenni, de most nem szórakozni megyek, hanem egy új pálcáért.
-Az biztos, hogy el kéne innen tűnnünk, mielőtt benyel ez a cucc. A pálcáshoz viszont ha megbocsájtasz, egyedül szeretnék menni. Valószínűleg nem is rögtön oda megyek, hanem először fel a hálókörletbe pár cuccért meg pénzért, aztán le a faluba, aztán eszem valamit, nézelődöm, szóval nem szeretnélek ilyennel untatni.
A legkevésbé sem szerettem volna megbántani a lányt, de mégis inkább egyedül mentem volna. Pláne, ha esetlegesen búcsút kell vennem ettől a pálcától. Az elég kínos jelenet lenne.
-Szóval, bocsáss meg, de egyedül szeretnék menni. De azért remélem, még összefutunk párszor! - mosolyogtam rá - Azt hiszem, most megyek. Ki tudja, mennyi ideig fogok ott elszerencsétlenkedni.
Éppen elköszönni készültem, de gondoltam, nem muszáj most rögtön elválni útjainknak.
-Te merre mész? Mehetnénk még egy darabig együtt, ha gondolod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Zárás
Írta: 2014. július 12. 14:09
| Link

                                                           Wolgast  


Amikor Wolg közli, hogy főnixtoll a pálca magja, elmosolyodom, aztán le is hervad a mosoly az ajkamról. Ránézek Wolgra, de végül nem mondok neki semmit, inkább tovább vizsgálom a pálcát.
Közlök még pár dolgot Wolgal, aztán visszaadom a pálcát. Aztán felfedezem a hátam mögött folydogáló folyadékot és felajánlom Wolgnak, hogy elkísérem pálcát venni.
Erre Wolg kedvesen megpróbál lerázni.
Elmosolyodom, megvárom míg befejezi, aztán megnyugtatom.
-Semmi baj, ne magyarázkodj. Pálcát venni különleges dolog.
Újra a furcsa folyadék tócsára nézek, ami egyre közeledett felénk és úgy döntök, hogy most már mennem kéne. Épp elköszönni készülök, amikor Wolg felajánlja, hogy menjünk együtt. Kicsit gondolkozom, hogy tudnánk-e együtt menni, de aztán megrázom a fejem.
-Nem hiszem, én a klubtermembe megyek.
Elindulok a folyosó vége felé, aztán még visszafordulok és elköszönök.
-Szia.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. július 29. 11:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. július 12. 21:22 | Link


takarodó után


Tudta, hogy valamikor majd eljön ez is, mármint az, a nap, amikor a felelőssége, mely a jelvényével jár, komolyodik. Tudta, de most mégsem a legnyugodtabb módon áll hozzá. Nem tudja eldönteni, hogy izgul, fél, vagy egyéb kavarog benne, de a nyugodtság nemigen megy számára. Napközben pihent, és olvasott, hogy gondolatait elterelje a dologról, és felkavarodott érzéseit is elrejtse. Némileg sikerült is neki, hiszen, mire becsukta a könyvet, hogy szundítson kicsit, már egész jól volt.
Pár órát aludt csak, nem sok, de felfrissülésnek tökéletesen megfelelt, sőt. Amikor felébredt, és tudatára jutott ismét, hogy mi vár rá, rátört kissé a pánik, nagyokat szusszanva higgadt le, és bújt bele egy sötét ruhácskába, melyhez papucsot húzott. A haját szabadon hagyta, a hullámos tincsek vállára omlottak, és megindult kifelé, kissé szaporán dobogó szívvel. Még nem volt takarodó idő, kicsivel előbb indult el, hogy vacsorázni is tudjon, amelyet hamar lerendezett a Nagyteremben, kicsit beszélgetve a háztársaikkal, és, míg nem jött el az idő, visszavonult olvasni a könyvtárba. Ahogy eljött viszont az tényleges takarodó ideje, kilépett a könyvtárból, nagyot sóhajtva, a kiürült folyosóra. Kissé fura volt, hiszen ahhoz szokott, hogy mindig hömpölyög rajta a tömeg, mindig zsivaj van a sok, beszélgető diák miatt, de most ijesztően nagy volt a csend. De, ilyenkor ez így is volt rendjén, hiszen visszahúzódtak a diákok a maguk klubhelyiségébe, és ott folyt tovább az élet, míg aludni nem tértek. Ő maga ezt most még nem ejthette meg, kicsit arrébb volt az, addig még le kell ellenőriznie, hogy nem-e settenkedik valaki rosszban. Nagyon remélte, hogy nem lesz ilyen eset, hisz nemigen tudja, hogy mi lenne a helyes fellépés, és, a kis büntetések, amelyeket a saját fejében agyalt ki, biztosan nevetségesek lennének a tapasztaltabbak szemében. De ő próbálkozik, nagyon is.
A folyosókon lépdelve, a festményeket figyelte, akiknek nagyja, a kastély lakóihoz hasonlóan már az igazak álmait aludták. Ez varázsolta el mindig is, hogy ennyire életszerűek, hogy nekik is megvannak a maguk kis életfejezetei, és hasonlóan a hús-vér emberekhez, ők maguk is alvásigényesek. El is bambult kicsit, de haladt tovább, tanulmányozva, mely portrélakók éberek még ilyenkor - meg persze, ki említi fel neki, hogy ilyen későn még erre mászkál -, de csak pár, ehhez hasonló mondatot kapott, hiszen a jelvény jól láthatóan rajta van. A fejetlenség folyosóján folytatta tovább az útját, tekintete ismét a berendezésen akadt meg, nem azon, hogy épp a lába elé kellene néznie, így történhetett meg, hogy a szembeforgalmat későn észlelte. Mire odafordult, már késő volt, a lány beleszaladt, így, a lendülettől és a váratlanságtól fogva a fenekére huppanva végezte a földön.
- Jaj.. - rázta meg a fejét, majd felfele pislogott, a lányra, aki beleszaladt.
- Ne haragudj, nem figyeltem! - kért automatikusan elnézést, miközben tápászkodott fel, és porolta le magát, majd, felocsúdva, kihúzta magát, hiszen eszébe jutott, hogy neki mi is az igazi feladata.
- Ühm.. ugye tudod, hogy hány óra van? - próbált szigorúbb lenni, mint ami, több-kevesebb siekerrel.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 19. 01:18 | Link

Lénárd
hajnaltájt

Azzal kezdődött az egész séta, hogy az este volt az a csúnya vihar, amitől ugyan nem félt, hiszen tudja, hogy bent, a falaktól és ablakoktól védve biztonságban volt, mégsem igazán tudott aludni. Egészen sokáig forgolódott álmatlanul a mackóját szorongatva, bár nem úgy tűnt, hogy ez segített volna bármiben is. A bolyhos barna plüssmedve már szinte fojtogatássá fajuló ölelése ugyan jó hatással volt a nyugalmára, csak éppen az álmatlanságát elhessegetni nem tudta sokáig. Végül azért csak elfáradt annyira, hogy nagy nehezen elszenderedett, ebből a kis pihenésből azonban rémes álom verte fel, amiben Gregnek baja esett. Fene tudja, miért mászkált kint álmában ebben az időben a bátyja a pályán, de arra pontosan emlékezett, hogy látta a vihar kellős közepén zuhanni, és úgy ült fel, mint akit felrángattak, még majdnem sikoltott is, szerencsére nem igazán jött ki hang a torkán. Abban sem volt biztos, hogy a szoba többi lakója értékelte volna a korai ébresztést. Azonnal az ugrott be az agyába, hogy meg kell tudnia, hogy Greggel minden rendben volt-e abban a percben, így hát gondolkodás nélkül mászott ki a takaró alól, és lépett bele a papucsába, aztán már indult volna is, de még szerencsére eszébe jutott, hogy talán így, ahogy volt, túl feltűnő jelenség lett volna a folyosókon. Farmer rövidnadrágra cserélte az alváshoz tökéletesen megfelelőnek ítélt szürke pizsamanadrágot, a felsőt egy hosszabb fehér pólóra, magára rángatott egy sötétkék kardigánt, de még mindig álmos volt, így fel sem tűnt, hogy a topánok helyett a meleg bolyhos papucsaiba dugta vissza a lábait, úgy indult útnak hóna alá szorítva a Miától kapott mackót, és ujjaival végiggereblyézte haját tűrhetővé varázsolva az alvástól kócos szőke tincseit. Ásítozva sétált át néhány folyosón, majd egészen az alagsorig jutott gondtalanul, amikor rájött, hogy két okból is hülye ötlet volt ez a séta - először is Greget lefoglalja frissen szerzett barátnője, akiről nem tudja, mit művelt vele, de akármi is volt az, Greg nem éppen volt a régi, még az is elképzelhetőnek tűnt, hogy nála lehetett a lány éppen, másodszor Greg nem árulta el, hogy hogyan is lehet bejutni hozzá, ha netán halaszthatatlanul a nyakában csüngeni óhajtott volna, és ezért biztos, hogy még fog egyet hisztizni neki, most azonban semmit sem ért volna el vele. Greg hiányában semmiképp. Durcásan elmormogott pár nem éppen úrilányhoz méltó keresetlen szót előre a bátyjának címezve, mert hát itt aggódott érte, még akkor is, ha csak rosszat álmodott, de az a megátalkodott minta már nem is látná szívesen nála. Pfff. Lemondóan sóhajtott egy nagyot végül, magához ölelte a macit és elindult vissza a saját ágyába, hátha még reggelig sikerül aludni egy icipicit. Ez a folyosó nem is tűnt rossz választásnak, amíg be nem tette a lábát, mert aztán a következő pillanatban már meg is gondolta volna magát az útirányt illetően, ha nem lett volna késő. Papucsát nem vizes terepre tervezték, csúszásgátlómentes talppal pedig nagyon szépen száguldott végig a folyosó egy részén, mintha sokáig gyakorolta volna, pedig ő csak letette a lábát, rá egy termetesebb nedves felületére a talajnak. Lendülete volt még mindig kissé durcásan nagy lépteinek, hát csúszott is menten egyenesen előre, és a végére már a szemét is behunyta és ajkába harapva meg sem mert nyikkanni, vagy visításával felverte volna az egész kastélyt, így meg mindjárt nekicsapódik valaminek. Lehunyta a szemét, magához szorította a macit, aztán rábízta magát a vakszerencsére azt illetően, hogy mire is esik rá.  
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. július 19. 01:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. július 19. 14:55 | Link

Tanja


Nagyon korán van, ennek ellenére kint császkálok a folyosókon. Ami azt illeti, nemigen vagyok tisztában a takarodóidő végével, de hogy őszinte legyek, még a pontos időt se tudom. Nincs rajtam az órám, nem hordhatom állandóan.
Amióta itt lakom, egyszer nem aludtam jól. Szerintem a szállás minőségével van a baj. Az azért nem lehet, hogy ne álltam volna át ennyi idő alatt az itteni időzónára, bár... Lehet benne valami, végül is. Korábban kelek, sokat jár az agyam, állandóan nyomaszt valami megfogalmazhatatlan, ami miatt jobban elkeseredek. Ezek egyike se volt jellemző rám. Úgy érzem, ez nem én vagyok, de még magamnak sem merem bevallani.
Hogy a változás módja felől gondolkodjak, csendre és nyugalomra van szükségem. Olyan helyen, ahol kisebb valószínűséggel botlok ismerősökbe. (Nem mintha bárkit is az ismerősömnek mondhatnék úgy igazán) Ezért is döntök a folyosók mellett... Az olyan semleges övezet. Garantált üresség... Az őrjítő csend elől menekülve pedig megállok a fejetlenség folyosójának kezdetén. Itt még a festmények se szólhatnak hozzám. A mozgó portrék döntő többsége agyilag kikészült, beszédképtelen ilyenkor. Kapnának is a fejükre, ha este zajonganának.
Nekidőlök a falnak és lehorgasztom a fejem. Zsebbe süllyesztett kezekkel bámulom a padlót egy meglehetősen kifejezéstelen arccal. A kinézetemről ne is beszéljünk, mert az alvóruhámra csak felkaptam a talárom fekete köpenyét. Csak a későbbi hozzászokás céljából...
A Többiekre gondolok, és akkor mindent elárultam. Ám történik valami szokatlan, amire nem számítottam volna. Megjelenik egy csaj, plüssmacit szorongatva, ilyen kis aranyos bélelt papucsban, vagy minek mondják. Egy darabig elképedve bámulom, és akkor egyszerűen elcsúszik. Hanyatt vágná magát nekem a padlón, én meg a közelből bámulva tétlenül hagyom? Nem hiszem, hogy látott a homályban a falhoz simulva. Reflexszerűen kilépek elé és megpróbálom megállítani. Sikeresen összeütközünk, testsúlyával pedig hátralök. Egyik karommal a sokkos állapotban lévő szembejövőt derékon fogva, másikkal pedig a folyosó faláért nyúlva végül sikerül megmenekíteni magunkat az eséstől. Nem sok hiányzott hozzá pedig...
Különös hőstett volt tőlem. Magától jött egy szempillantás alatt. Hidegen elengedem a lányt, miután meggyőződök stabil egyensúlyállapotáról. Bajban vagyok a szavakkal, ezért hosszú ideig csak bámulok rá kerek szemmel.
- Durva... Vagyis... Szia? - hebegem. Azzal nyugtatom magam, hogy neki ez biztosan emlékezetesebb élmény volt.
Utoljára módosította:Tormay Lénárd, 2014. július 19. 14:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 19. 17:13 | Link

Lénárd

Hosszú sétát tett meg a semmiért, de végül jobbnak látta, hogy inkább visszatérjen a szobájába mielőtt bárkibe belebotlana. Nem szeretett volna bajba kerülni, igazán nem, még az ügyetlenkedés sem volt a tervei között. Egyáltalán nem is volt ügyetlen úgy általában, ebben a pillanatban pusztán nem látta az aktuális fényviszonyok mellett, hogy vizes volt a padló, és a ráadás az volt, hogy a papucsát sem ilyen terepre találták ki. Hoppácska. Minden gond nélkül megcsúszott azonnal, ahogy elérte azt a vizes területet és pillanatokon belül már szánkázott is végig akaratlanul az egészen. Egyensúlyát eléggé ingatagnak érezte ahhoz, hogy lelkileg felkészüljön egy esésre és néhány szép kis foltra a bőrén majd utólag, így szemét behunyva magához szorította a mackót és meg sem próbálta megakadályozni azt, ami elkerülhetetlennek tűnt. Már majdhogynem várta, mikor ér végére a vizes felületnek, és nem kellett nagyon megerőltetnie magát, hogy elképzelje, tudta ő, hogy amint ez megtörténik, ő a padlón köt ki a hirtelen megnövekedő súrlódás eredményeként, de ehelyett valami teljesen váratlan történt. Meg is lepődött rendesen, amikor valaminek nekicsapódott, pontosabban valakinek, akinek a keze ráadásul az ő derekán kötött ki. Hirtelen az első gondolata Greg volt, elvégre ki más kaphatta volna el csak úgy, mint az ő nagyra nőtt, csúcsszuper őrzőként funkcionáló bátyuskája? Az illata nem éppen olyan volt, mint amilyenre emlékezett, de erre biztos volt jó magyarázat, ez még nem tántorította el a hálapuszi gondolatától, az viszont annál inkább, hogy kinyitotta a szemét és felnézett. A mosolya nem hervadt le ugyan, de visszafogottabb lett azonnal, és fel is szusszant megkönnyebbülten, amint elengedték, a mackót pedig gyorsan a háta mögé rejtette. Már úgyis látta az ismeretlen, de azért még egy próbát megért, gyorsan kihúzta magát, még mindig háta mögött lóbálva a macit félkézzel, másik praclijával pedig kisimította a homlokából kósza tincseit és megköszörülte a torkát hálás mosollyal pislogva megmentőjére.
- Szia. Tanja vagyok, és bocsánat, hogy neked csúsztam... de nagyon szépen köszönöm, hogy megmentettél. Nem vagyok ám ilyen ügyetlen, csak nem vettem észre, hogy vizes a padló - közölte szinte azonnal, és már nyújtotta is a kezét, elvégre éppen bemutatkozott.
- Amúgy... te sem bírsz aludni, hogy ilyen korán folyosón sétálsz? Vagy... te talán prefektus vagy? - érdeklődött még mindig barátságosan mosolyogva és a nyugalma is teljesen visszatért, ahogy elfeledkezett minden korábbi gondjáról, bajáról a váratlan találkozás jótékony mellékhatásaként.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. július 20. 14:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. július 19. 20:06 | Link

Tanja


Az elkapott lány nagyon meglepődik. Ez teljesen érthető, hiszen vadidegen vagyok a számára. Magamat beleképzelve a szituációba roppant zavarba ejtő lenne, ha nőként egy ismeretlen fiú ölelne magához a kongó folyosó hajnali fényeiben. Mégsem kezd el ütlegelni, nem illet rossz szavakkal. Mosolyogva kezd bőbeszédű magyarázkodásba, amitől engem is átjár a megkönnyebbülés. A kézfogást furcsának találom, de viszonozom.
- Semmi baj. Lénárd vagyok. Azt azért nem, hogy elcsúszás előttem a folyosón. - mosolyodom el a jóleső magyarázkodása után.
Nagyon durván kell figyelnem a magyar nyelv állandó használatára. Hiába anyanyelv, valahogy nem érzem. Óvodában még ragaszkodtam hozzá, aztán szépen lassan kikopott belőlem. Könnyebb volt megértetnem magam angolul, ezért egy idő után már úgy is gondolkodtam. És ki gondolta volna, hogy egyszer még vissza kell ide jönni? Sose számítottam arra, hogy az anyámtól tanult nyelv egyik pillanatról a másikra fontos lesz. Amit otthon, egymás között használtunk, az nem minden esetben alkalmazható a köznapi életben, ezért biztos vagyok benne, hogy adódhatnak apróbb nehézségeim, amiket csak sejtek, vagy észre se veszek. Például nagyon hegyezem a füleim és erősen koncentrálok, hogy értsem a hallottakat és egyből kapcsoljak, hogy miről van szó. Tanja ezúttal szépen megedzet.
- Egyben vagytok egyébként? - kérdezem mögé nézve, a plüssmackót ugyanis már nem látom magam előtt. Valószínűleg szégyelli előttem, hogy ilyesfélét hord magánál, ezért próbálom kiugrasztani a nyulat a bokorból. Nem akarok gúnyolódni, csak bosszant a macibujtatás.
- Neem, én nem prefektus vagyok. Talán mintha úgy néznék ki? - kuncogok a szám elé téve a kezem.
- Nehezen alszom mostanság. Túl sokat kezdtem aggódni. Nem jó, de ez van. Neked mi történt?
Próbálok legalább annyira barátságos lenni, hogy elnyerjem Tanja bizalmát. Jól jönne egy lelki társ, akinek nagy vonalakban elmondhatom a problémáimat. Esetleg... Ha megfelelő a személy. A lányok általában jobban megértik az ilyesmit. Még mindig a falnak támaszkodom és meglepően tapasztalom, hogy az égbolt széle egyre fényesebb kezd lenni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 20. 15:46 | Link

Lénárd

Hiába volt ezer és egy másik fiú még az iskolában, amikor tudatosult benne, hogy elkapták, első gondolata a bátyja volt, de hamar kiderült mégis, hogy tévedett. Egy ismeretlen mellkasának csapódott neki teljes lendülettel, szerencsére a szokásos nyugalma most sem hagyta cserben. Ha ez így történt, akkor ennek így kellett lennie, a véletlenekben nem hitt soha életében. Főleg emiatt nem jött különösebben zavarba az esetek nagy többségében, hát most sem, csak a macit próbálta nagyon gyorsan a háta mögé rejteni, miközben bemutatkozott rövidke magyarázkodással körítve. Hogy egyben voltak-e mindketten? Elkerekedett szemmel pislogott fel egy pillanatra, majd eszébe jutott, hogy tényleg ketten voltak, hiszen a háta mögött szorongatta az ajándékba kapott mackót is. Ismét mosolyt varázsolt az arcára, bár ez most annyira nem ment egyszerűen, mert nem éppen érezte nagyon felnőttesnek, hogy mackóval szaladgált a folyosón majdnem tizenhat éves létére, ám mégis előhúzta az említett plüsst. Kár lett volna rejtegetni próbálni, hiszen a fiú úgyis tudtára adta éppen, hogy látta.
- Igen, köszi, jól vagyunk - válaszolt máris, miközben most már maga mellett lógatta a mackót a karját szorongatva. Annyira nem is volt létfontosságú magával cipelni, pusztán azért számított sokat, mert Miától kapta, és rá emlékeztette. A következő pillanatban mégis magához ölelte fél kézzel, hogy  a fiú is láthassa, mit cipelt magával végig az ágyától egészen az északi torony alagsoráig, onnan meg vissza.
- Óh, ő egyébként Guinevere, de csak Gwennek hívom - mutatta be a macit, majd ismét leengedte a kezét, úgy lóbálta tovább maga mellett, hiszen az nem igazán töltött be amúgy sem védelmező szerepet, hogy folyton ölelgetni kellett volna. Alaposabban végignézett azért a fiún, ha már megkérdezték, úgy nézett-e ki, mint egy prefektus, majd megvonta a vállát.
- Nem igazán. Nincs jelvényed és még nem próbáltál megbüntetni sem - közölte, mit is állapított meg hirtelen, majd türelmesen végighallgatta a folytatást, mielőtt ismét megszólalt volna.
- Óh, értem. Én csak rosszat álmodtam, és meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e a bátyámmal, de aztán meg rájöttem, hogy aligha fogok bejutni a Rellonba. Visszatérve ez a túl sok aggódás tényleg nem jó. Tudom, hogy még alig ismersz, de akarsz esetleg beszélgetni? - kérdezte meg hirtelen ötlettől vezérelve, végtére is szeretett ő segíteni is másoknak, és ebben az időpontban úgy gondolta, hogy alvás helyett talán hasznosabban is töltheti az idejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. július 20. 19:42 | Link

Tanja


Sem Tanjának, sem az ő plüssmackójának nem esik baja. Mindketten épségben megússzák az esetet. Amint világossá válik az ő részéről is, hogy előlem nem kell rejtegetnie, előkapja a háta mögül és megöleli a szemem láttára. Nem igazán tudom, hogy mit mondjak erre. Nekem nincs lánytestvérem, és máshol sem láttam ennyi idősen plüssözni valakit. Én már rég leszoktam a használatukról. Talán néhány darab még megmaradt emlékként valahol... Biztos vagyok benne, hogy ennek a macinak is megvan a maga története, amiért olyan fontos a tulajdonosának.
- Az jó... - mosolygok, ahogy elnézem kettejüket - Őőő. Guine mi? Ez furcsa név nagyon. Nem hallottam, nem magyar eredet, igaz?
Tudom, hogy soknemzetiségű iskolába kerültem, így bizonyára olyanokkal is fogok majd találkozni, akiknek szintén van egy kis nyelvhasználati hibájuk és akcentusuk.
- Odaadod megnézni? - kérdezem nagyokat pislogva, és már nyúlok is felé óvatosan, hogy rövid ideig én is a kezemben tarthassam. Az eddigieket mérlegelve szerintem nincs akadálya, hogy én is megfogjam egy kicsit.
Nem nézek ki prefektusnak. És tényleg. Nem is lenne szívem megbüntetni senkit. Azt hiszem nem tudnék kellő határozottságot felmutatni. És persze az sem mindegy, hogy én még csak most jöttem. Mi a fenének hordanám a jelvényt, ha alig ismerem a járást? Nem szeretnék a gárda tagja lenni, mert rettentően unalmasnak és nevetségesnek találom a munkájukat.
Megtudom, hogy miért jár erre. Szeretnék valamit megkérdezni tőle, ami úgy ahogy megy is.
- Én sem szeretem a rossz álmot. Ah, akkor van egy bátyád? Nekem csak két öcsi. Mindig vágytam idősebb fiútestvért is. - árulom el neki egy kicsikét már oldottabban ezt a mellékes infót magamról, majd folytatom
- Te pedig akkor... másik házad van? Két ház között bemenni nem lehet, igaz? Nincs mászkálás oda. Te hogy akartad akkor?
Ekkor már az arcomon ül a zavartság, amit magyarázó kézmozdulataimmal próbálok orvosolni. Bízom benne, hogy Tanja megérti, hogy mit szeretnék tőle kérdezni. Csalódva tapasztalom, hogy az ő gondjai jóval kisebbeknek tűnnek az enyéimnél. Természetesen nem sajnáltatni szeretném magam, de kénytelen vagyok jelen helyzetben ezt látni. Neki sem lehet könnyű az élete, mégis irigylem.
- Hát, nem is tudom - pirulok el a tarkómat megérintve - Nem hiszem, hogy tudnál segíteni. Azért megpróbálni lehet. Beszélgethetünk, én szívesen, ha téged nem untat - vonom meg a vállaim.
Egy darabig harcoltam önmagammal. Nem tudom, hogy mennyire tartozik ez a dolog Tanjára, és hogy mennyire érdekelné őt az én magánéletem, amit nem szívesen teregetek ki azért. Odasétálok a fal mellé és annak támaszkodva leülök a földre, lábaimat kényelmesen kinyújtva magam előtt. Remélem ő is csatlakozik hozzám, hiba lenne középen álldogálni. Itt még mindig félhomály uralkodik.
- Hol kezdjem? Különös így előtted ilyenekről beszélni. Igyekszem röviden a megfogalmazást - veszek egy mély levegőt és fejjel Tanja felé fordulva a szemébe nézek - A szülők válni... elváltak. Vagyis anya és a nevelőapám. Én pedig jöttem anyával ide. A két testvér maradt ott. Ez váratlanul ért, így nincs nagyon ez megoldva, lezárva szerintem. Az ottani életem jó volt, meg vannak ott a testvéreim és találkozni nem sokat tudunk. De nem biztos, hogy ez zavarna annyira. Nem tudom az okot. Lehet biztos még nem megszokott itt az iskola. Nekem... - nyelem le a beszédem alatt felhalmozódott nyálmennyiség jelentős részét.
- Ez nem sajnáltatás, nincs akkora baj, megoldom, csak gondoltam mondok valamit magamról, mert ez nem titok. Meg ez is jó hely, nem azért. Szóval érted... Gondolom neked nagyon mit nincs mondanod erre.
Kíváncsian várom a választ, mert ha szerencsém van, elkergetheti az este rám telepedett negatív gondolatokat. Biztos vagyok benne, hogy a front, vagy valami más hozza ki belőlem, hogy ilyeneken agyalok. Eddig se lógattam az orrom, és ezután sem szeretném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 21. 00:57 | Link

Lénárd

Lénárdnak hála mindketten túlélték baj nélkül, hogy elcsúszott a vizes padlón, és ha már rákérdeztek, a mackót is bemutatta hirtelen. Nem félt ő egyedül megindulni a folyosón, Gwen nem volt a fényes páncélú lovag helyettese, aki megvédhette a sötétségben rejtőző gonosz szörnyektől vagy netán a rellonosoktól, nem véletlen tanítgatta Greg erre-arra, csupán elfelejtette letenni, amikor elindult a szobájából, éppen úgy, ahogy a papucsát is elfelejtette lecserélni. Korán volt még ezekhez a részletekhez.
- Guinevere, Arthur király felesége. Nem tudom, magyarul hogy mondják neki - jelentette ki, ha már a név eredetére kérdezett rá Lénárd. Ez is Mia ötlete volt, ő csak rábólogatott, hogy tökéletes lesz, főleg, mivel könnyen rövidíthetőnek tűnt. A kérésre bólogatott, és szinte azonnal a fiú kezébe nyomta a mackót.
- Amúgy mielőtt azt hinnéd, hogy félek nélküle a sötétben, vagy ilyesmi, ez nem igaz, csak félúton vettem észre, mint a papucsomat - pislogott le a lábára is, majd szája elé emelve a kezét ásított egyet, aztán meg kinyújtózott, tényleg korán volt még, és nem is sokat aludt, ennek a számlájára volt írható az összes oda nem illő részlet. Mint kiderült, egyelőre nem nézett elébe büntetésnek a nem éppen időszerű sétáért, így mosolya töretlen maradt, bár prefektusokkal is szívesen ismerkedett volna, csak nem ebben az időpontban és itt. Ennek ellenére csak összefoglalta, hogyan is került ide, vagyis inkább azt, hogy miért, majd heves bólogatásba kezdett arra a megállapításra válaszul, hogy van egy bátyja.
- Ühümm, van egy bátyám, Greg. De azért te se panaszkodhatsz. Két testvér... akkor te vagy a nagy a háznál, aki példát mutat meg nevelheti őket - közölte mosolyogva, aztán sóhajtott egyet a kérdésre, hogy hogyan is gondolta ezt a másik házba bejutást.
- Annyira nem lehetetlen, ha az ember tudja a jelszót, de Greg nem árulta el. Amúgy igen, másik házban van, rellonos, én meg navinés vagyok, de le merném fogadni, hogy a barátnőjét meg néha becsempészi a komisz. Mindegy. Te melyik házba jársz? - egyetlen pillanatra megint elkezdett felfele araszolni az adrenalin-szintje, csak egy nagyon kicsit érezte úgy, hogy az a lány, akárki is legyen, mert hiszen még nem ismerte, lenyúlja előle a bátyját, és ez nem kecsegtetett semmi jóval, de aztán inkább nagyon gyorsan tért vissza a jelen pillanatba, az mégsem tartogatott ilyen veszélyeket. Visszavarázsolta arcára a mosolyát is, és jobbnak látta teljes mértékben Lénárdra figyelni, ha már azt is felajánlotta, hogy beszélgethetnek, hátha attól kicsit is jobb kedvre derül majd a fiú.
- Dehogy untatsz, szívesen hallgatlak - közölte lelkesen, és pillanatokon belül ő is letelepedett a fal mellé, felhúzva maga elé a lábait, majd átkarolva a térdeit megtámasztotta rajtuk az állát, ölében a macival, és hallgatta figyelmesen, mit is szándékozott megosztani vele a fiú. Ahogy haladt előre a mondanivalójával, neki is jutottak eszébe az emlékei a válásról, meg arról, hogy a bátyját az édesapjuknak ítélték, és nagyon átérezte az egészet, annyira, hogy még a szája sarka is lefele görbült tőle.
- Úgy sajnálom, Lénárd. Mármint tudom, hogy nem volt az, de tudom, milyen rossz, ha elválnak az ember szülei. Az enyémek is elváltak, és a bátyám előre apuhoz került, és az volt életem legrosszabb éve, szóval ha nem is pontosan ugyanaz, de nagyjából átérzem - mondta ki pár pillanatig tartó hallgatás után azt, ami a fejében éppen járt, miközben a fiú vállának dőlt abszolút természetességgel. Hirtelen az a gondolat fészkelődött az agytekervényei közé, hogy na tessék, csak nem volt véletlen, hogy éppen vele találkozott. Legalább úgy ahogy értette, min is ment át éppen a másik. Teljesen váratlanul pislogott fel aztán rá, még mindig nekidőlve, ha eddig nem taszigálták vissza véletlenül a helyére, amiért bemászott a fiú aurájába csak úgy engedély nélkül és megszólalt.
- Hé... tudom, hogy nem egy világmegváltó ötlet, és a családi gondjaid sem múlnak el tőle, de mi lenne, ha valami vidámabbat csinálnánk? Ismered azt a viccet, amikor a nyuszika bemegy a gyógyszertárba? - széles mosolyra húzódott máris a szája, de mielőtt elárasztotta volna szegényt a kedvenc vicceivel, csak megvárta, hogy mégis milyen véleménnyel volt erről Lénárd.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. július 21. 00:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. július 29. 16:07 | Link

Tanja


Így már mindent értek. Egyáltalán nem tartom szégyellnivalónak, ha ennyi idősen is van kabalája, kedvenc régi játéka valakinek. Ez emlékezteti őt valami kellemesre, ráadásul védelmezői szerepkört tulajdoníthat neki, így úgy hordhatja magával, mint valami talizmánt.
Egy kicsit még magamnál szorongatom a kölcsönkért vendégem, majd illedelmesen visszaadom jogos tulajdonosának. Máris jobban indul a reggelem. Micsoda hülyeség... Ezt is csak akkor csinálom, ha mások nem látják, de hát ilyen vagyok.
- Ugyan már! Szerintem vagy elég bátor. Egy maci nem baj. Lehet, nekem se lenne rossz kapni valahonnan. - döntöm egy kicsit oldalra a fejem.
Rátérünk a testvérekre. A családra, az aktuális érzékeny pontra, amit igyekszek valahogy kiheverni. Zavartan összefonom a karjaimat, mintha így próbálnám védeni magam a kellemetlen kérdések elől, a lány szavai azonban a várttól eltérően hatottak rám. Testtartásom újra ellazult, s vehettem egy mély levegőt. Sosem kell aggódnom, ha a múltam örömteli mozzanatairól beszélek. Aki pedig másról faggat, az menjen a fenébe a taplóságával együtt. Tanja (egyelőre úgy tűnik) nem olyan ember, ő tud tapintatos lenni, s képes a kíváncsiságán uralkodni.
- Igen, azt tettem, mert ez a dolga egy bátyónak. Szeretem őket. - jelentem ki apai büszkeséggel a hangomban, holott csak az öcséim.
Tanja után ihletet kapva csinálok pár váll és fejkörzést, hogy megakadályozzam az újbóli elálmosodást. Kiásítom magam, megtörlöm a szemem és visszaállok eredeti testtartásomba.
- Elnézést - nevettem el magam a fáradt hangon kijelentett bocsánatkérés után -És te sokat tanultál... a Gregtől? Milyen a viszony kettőtöknek?
Utóbbi mondatai után, melyek a Rellon ház klubhelyiségének jelszavával voltak kapcsolatosak, nem éppen arra következtetek, hogy belsőséges viszonyt ápolnak egymással. Ha így lenne, biztosan betehette volna a lábát a sárkányok házába. Ehelyett ideszáműződött, hogy nyakát törje a csúszós folyosópadlón. Annak a bizonyos Gregnek fogalma se lehet arról, hogy szegény húga életével játszott. Most is gondolom mélyen és gondtalanul alszik az alagsor sötét bugyraiban.
- Hoppácska. Ez érdekes kezd lenni. Akkor van barátnő, akit te esetleg nem annyira kedveled? Aaa... dolgot... jól vettem ki? - kérdezek vissza megerősítést várva. Úgy kezdem érezni magam, mint egy nyomok után szaglászó detektív, aki az imént hallott információmorzsából és a hanglejtésből egy következtetésre jutott. Nem sokszor hallottam mostanában magyar beszédet, így persze lehet, hogy csak félreértettem valamit. Tanja sem magyar, azt hiszem... Legalábbis nem teljesen, de inkább rá se kérdezek, mert túl kínos lenne.
- Nincs is passzolás akkor. Két elég különb házban vagytok. - állapítom meg, majd a négy ház fordított sorrendben való halk elsuttogása után kinyögöm a sajátomat is - Eridon.
Igen, ebben a házban vagyok, de nem érzem magam még teljesen a tagjának. Idővel nagyon remélem, hogy beilleszkedem a közösségbe. Addig is itt van mondjuk Tanja, akivel úgy tűnik, hogy egészen jól ki tudok jönni.
Szívesen hallgat. Hát jó, ő akarta. Leülök és a falnak támaszkodom. Hallgatóságom szinte egyből csatlakozik hozzám a földre. Egy picit közelebb araszolok Tanjához, hogy ne kelljen felemelnem a későbbiek folyamán a hangomat. Hat fülre vonatkozik mindaz, amit most mondok, és az utolsó két fület a macira értem.
Beszéd közben az ujjaimmal játszom. Szinte alig nézek a lányra, teljesen megfeledkezem a körülményekről. Csak ülök, és lekonyult fejjel meredek a padlón előttem heverő porcicákra. Ahogy felidézem ezeket az emlékeket, teljesen felkavaródnak az érzéseim, még jobban lehangolódom, de egyúttal meg is könnyebbülök. Kutyaszorítóban érzem magam, pedig nem akarok én itt búslakodni. A kellemetlen helyzetből a lány szavai zökkentenek ki - felkapott fejjel konstatálom, hogy a vállaimra dőlt. Nem gyakran csinálnak nálam ilyet az emberek, ezért az egészet letudom a lány empátiájának csúcspontjaként. Rezzenéstelen arccal bámulok ki a fejemből. És valljuk be, megnyugtató érzés áraszt el, még annak ellenére is, hogy szemmel láthatóan elpirulok.
- Ezt nem is tudtam. Akkor úgymond lelkitársak vagyunk. Hogy is mondják? Egy cipőben járás van? Vagy volt... - legyintek - Neked jobb annyival, hogy látod a testvéred, közel van. Nekem ők messze... Mint mondtam. Bárcsak jöhetnének ők is ide, csak a pénz sok. - sóhajtok a mennyezetre emelve tekintetemet.
Egy darabig csendben várok. Elmélkedve, gondolkodva, s lassan egyik kezemmel Tanja felé kúszva, hogy egy rövid ideig újból eltulajdonítsam a plüssállatát. Kell, hogy valamit megint szorongassak, ha már egyszer más nem jön ki a számon.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. - jön ki a számon -
A gyors hangulatváltás miatt felvonom a szemöldököm. Alapjáratban nem ér váratlanul, ha hirtelen témaváltás jön, de ez most más. Egy kicsit megkérdőjelezi bennem, hogy mennyire tudta megérteni és átérezni a problémámat. Lehet, hogy a sebeimet nyaldosó eb vagyok, aki sérelmezi, ha a másoknak talán aprócskának tűnő gondja felett csak úgy átlépnek az emberek, s a pszichológiai tanácsadás helyett szórakozásba kezdenek. Mivel a folyosó nem vidámpark, s hajnalban nem tanácsos rajta zajongani, a viccmesélés marad. Pillanatnyi dühöm elszáll... Úgy döntök, hogy nem kapom fel a vizet. Csak segíteni akar, felvidítani. Itt van valaki, aki törődik velem, leül mellém és meghallgat. Alig ismerem, de megosztottam vele ezt az információt, talán azért, mert lány, és kedvesnek tűnik. Mellesleg megmentettem egy eséstől, nem lenne képe ezek után megsérteni. És, hogy még egy okot mondjak magamnak: a Navine ház diákjaitól eleve nem várhatom az előbbi feltételezést, ha hihetek a süvegnek.
- Nem is tudom... Felőlem. Csak viccet ne mondj, mert azt annyira nem értem még. - vigyorodom el - Mondjuk egy próbát tehetünk talán, most kíváncsivá tettél. Csak legyen egy másik terv is. Bár fogalmam most nincs hirtelen, hogy mit tudnánk csinálni a folyosón itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 2. 00:03 | Link

Lénárd

Ha már a mackó kérdése előkerült, hiába igyekezett hirtelen elrejteni a háta mögé, hirtelen szükségesnek tűnt némi magyarázat gyorsan, röviden, velősen, mielőtt elkönyvelték volna félős anyámasszony katonájának, pedig ő aztán nem volt olyan, mi több, ha feldühítette valami, még a legijesztőbb alakoktól sem futamodott meg. Lénárd azonban nem volt ijesztő, és mint hamarosan kiderült, azt sem feltételezte, hogy Tanja félős lenne, amit leányzónk megkönnyebbülten vett tudomásul, így barátságos mosolyt villantott a fiú felé.
- Az ember ágyára dísznek nagyszerűek, az biztos, na meg csúnya viharok esetén ölelgetni őket... nem védenek meg, de azért nem rossz dolog - vallotta be azért kézen-közön mégis, hogy azért van, amikor a mackó szorongatása már majdhogynem megnyugtatta, de szerencsére gyorsan más téma boncolgatására tértek rá, és a hallottak alapján még az eddiginél is pozitívabban kezdett a fiúra tekinteni. Hogy is lehetett volna negatív benyomása, amikor eleve a jót feltételezte mindenkitől, aztán meg Lénárd az imént mentette meg és még az is kiderült, hogy nagy testvér a családjában. Ez utóbbi ugyan nem volt különösebben mérvadó információ, ha nem vetette volna össze azonnal azzal, amit otthon látott Gregtől, úgyhogy máris meggyőződött róla, hogy ha az ember nagy testvér, rossz ember nem lehet, annyira. Még akkor se, ha zöld az illető. Bár belegondolva Greg néha nagyon alaposan fel tudta bosszantani, de ez meg a testvéri kapcsolat velejárójának volt tekinthető a szemében, időnként még élvezte is, de ez meg éppenséggel másik történetet igényelt volna, így hát vissza Lénárdhoz, akiről máris csupa jót feltételezett. Mosolyogva bólogatott is a megjegyzésére, majd kicsit kinyújtózott, hogy megszabaduljon az álom maradék foszlányaitól, bár talán az a heves fejbólogatás is megtehette volna, amit arra a kérdésre produkált válaszul nagyon lelkesen, hogy sokat tanult-e Gregtől.
- Ühümm, csomó mindenre tanított, ezért sem félek a sötétben például - vágta rá szinte azonnal, majd kissé elgondolkodott, mit is kellene válaszolni a folytatásra, hiszen éppen az imént duzzogott itt nagyon éppen a bátyja miatt.
- Amúgy jól megvagyunk, bár kicsit messze voltunk utóbb és a levelező viszony után furcsa még közel lenni hozzá, de majd megszokjuk ismét - válaszolta végül töretlen optimizmusáról téve tanúságot, ám a barátnő kérdésköre kapcsán aztán mégis inkább nagy sóhaj hagyta el az ajkait.
- Nem is ismerem, az a legfőbb bajom. Fogalmam sincs, kivel van el, és ez most zavar, mert átiratkoztam Roxfortból, hogy ne legyünk a kontinens két felén, erre ez van és nem szeretem igazán, de... ehhh... majd csak jó lesz, remélem. Mégiscsak a bátyám, és egy testvéri kapcsolat csak nem ér véget egy barátnő miatt, ugye? - egy pillanatra elbizonytalanodva pislogott fel, tényleg úgy érezte, hogy hiába jött ide, ugyanolyan messzinek tűnt a bátyja, mint Roxfortból. Összehúzta magán a kardigánját, és mielőtt elszontyolodott volna teljesen, inkább mosolyt erőltetett magára és próbált jókedvű maradni. Gregnek csak eszébe jut majd, hogy már ő is ide tartozott, még ha nem is a Rellonba járt, ahol folyton szem előtt lett volna. Csak nem felejtette el, az nem létezhetett.
- Azért inkább ne akard tudni, milyen az, amikor feldühítenek - nevette el magát, és az Eridon hallatán elgondolkodott kissé, még nem mindent tudott éppen hová kapcsolni.
- Eridon? Az a piros-arany ház, ami olyan, mint a Griffendél? - kérdezte, hogy biztos lehessen a dolgában, majd ha már előkerültek az aggodalmak, biztosította a fiút, hogy igazán szívesen hallgatja a szavait, nem untatta őt kicsit sem, úgyhogy hamarosan mellette ült a földön és figyelt minden egyes elhangzó szavára. A válás említésétől is elszorult a szíve, és amint Lénárd a végére ért mondandójának, azt látta a legegyszerűbb megoldásnak, ha elmondja, hogy bizony, az ő szülei is elváltak, és bár bizonyára nem volt ugyanolyan a két tapasztalat, jobban érthette a fiút, mint valaki, aki ilyet nem élt át.
- Igen, egy cipőben járunk... aput ritkán látom, és eddig Roxfortban tanultam, Greget se láttam sokat, de legalább majd idővel kevésbé lesz rossz, azt hiszem - közölte, és igyekezett kedves lenni, valami vigasztalót mondani, bár annyira ő sem hitte el éppen a szavait, jobb nem lett a helyzet, csak már muszáj volt megszoknia. Furcsa dolog volt a szemében a felnőttek kapcsolata, már évekkel ezelőtt el is határozta emiatt, hogy férjhez menni sose fog, mielőtt aztán a fiú válni akarna. Nem tűnt érdemesnek.  
- Bármikor máskor is, ha szeretnél még beszélgetni - ajánlotta fel a köszönet hallatán mosolyogva, majd nemsokára megpróbálta valami kellemesebb felé terelni a témát, csakhogy gyorsan rá kellett jönnie, hogy talán nem ez volt a legjobb ötlete ebben a hajnali időpontban.
- Nem muszáj egyébként, tényleg. Nem hiszem, hogy nem kellene beszélni arról, ami fáj, meg zavar, csak gondoltam, hátha kicsit jobb kedvre deríthetnélek. Nem volt jó ötlet, igaz? - pislogott fel még mindig, és kissé bűnbánó lett a tekintete, mert látta azt a szemöldökráncolást.
- Olyan nagyon szomorúnak tűntél, bár amúgy tényleg megértem, még ha nem is teljesen egyforma az, amit megéltünk. Arra emlékszem, hogy akkoriban elég sokat sírtam, főleg, mikor még Greg is elment - mondta már inkább magának a végét kissé halkabbra fogva, aztán még ő pislogott fel meglepetten ismét a reakcióra és hirtelen fülig szaladt a szája.
- Viccet ne... huh, tudod mit? Van B tervem is. Gyere velem. Megkeressük a konyhát, készítünk valami finomat, mondjuk... palacsintát, de alkuképes vagyok és nem szoktam konyhákat robbantgatni... közben meg én is összeszedem a szókincsem, hogy érthető legyek - közölte váratlanul, majd felpattant és megfogva a fiú kezét már húzta is magával, remélhetőleg nem ütközött nagy ellenállásba. Fél kézzel magához szorította a macit, szabad jobbjával meg ugye Lénárd kezére csapott le, aztán ha elég meggyőzően sikerült beszélnie, akkor hamarosan már igyekezett is vele a konyha felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 5. 23:47 | Link


Lillus
Takarodó után


De hol lehet Iá? Már mindent átkutatott, de a csacsi kis szamárnak mindig nincs semmi nyoma. Még a gumicukros zacskóval is bepróbálkozik, hátha az illatra előmászik a csintalan állat, ám semmi, még egy koppanás sem hallatszik a folyosók padlóján. Talán visszatalált az Eridonba és azért nem leli meg a nyomát? Vagy az is előfordulhat, hogy valamelyik tanteremben csócsálja meg a készleteket. De ha valóban erre készül az Ő kis állatkája, akkor igencsak nagy bajba kerülhet, mivel az iskola tulajdonának megrongálása nagyon nagy bajt hoz maga után. Még akkor is, ha nem Elena, hanem az Ő szamara lesz a hibás.
Hirtelen trappolás üti meg a lány fülét, amire először azt hiszi, hogy a képzelete újabb kitalációja, hisz nincs rajta kívül itt senki, de mikor már egyre hangosabbá válik a zaj, tudatosul benne, hogy valóban járkál erre valaki. A hangokból ítélve pedig ez nem lehet más, csakis Iá! A kis csacsi jelenlétében reménykedve, ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe. Ijedten torpan meg, mivel eddig abban reménykedett, hogy teljesen egyedül van ezen a terepen, de ahogy most itt fekszik egy ismeretlen alak előtt, világossá válik benne, hogy igencsak nagyot tévedett. A hirtelen meglepetéstől azt sem tudja mit mondjon és még a lehervaszthatatlan mosolya is szünetelni kezd egy ideig, mikor észbe kap, hogy a másik még mindig a földön vesztegel. Automatikusan nyújtja Neki a kezét, hogy felsegítse és már kezdene is bele a bocsánatkérésbe, azonban az idegen megelőzi Őt. A szőke hajú lány sebtében felpattan, majd rögtön kérdőre is vonja az ifjú Főnixlánykát. Elena csak hebeg és habog egy darabig, míg végül erőt vesz magán és belekezd a majdnem értelmes mondandójába.
 - Jé! Egy ember! Segítenél megkeresni a szamárkámat? Elveszett és nem találom. Ó, nem is ez volt a kérdésed. Az órát? Nem, nem tudom. Nincs nálam semmilyen időmérő... Miért, Neked van? - Hadarja, közben körülugrálva a látogatóját. Fogalma sincs, hogy most mi lesz, de különösebben nem is foglalkoztatja és már a mosolya is visszatért az arcára. Sejti igaz, hogy ez nem móka, mert alighanem egy prefektussal hozta össze a sors, viszont valahogy képtelen a rettegésre. Csak ugrál és ugrál, mígnem észrevesz egy hosszú fülecskét a folyosó végén, amihez lassan patadobogás is társul. Elena a csacsija  nevét kiáltva rohan tovább, gumicukros zacskóját lengetve, egyenlőre magára hagyva a valószínűleg ledöbbent lányt.


//Bocsi a késésért!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. augusztus 17. 16:11 | Link


takarodó után



Nagy levegő. Kifúj. Abban a reményben indult el, hogy nagyobb gond nem lesz, nem lesz az, hogy majd jól meg kell büntetnie valakit. Igazából félig be is jött, hiszen az eseménytelen ideje még békés is volt. Nem merészkedett olyan helyre így egyedül az éjszakában, ahova nem szívesen akart, hiszen a segítséget várhatja, hogy ha kellemetlen helyzetbe keveredik, és kiabálásával nem akarja felverni a fél kastélyt. Már csak az kellene.. mindenki rajta nevetne, hogy ügyetlen, még ebben sem tud remekelni, és a többi. De nem, most megmutatja, hogy tud ő egyedül is járőrözni, nem kell fogni a kezét. Persze, utólag belegondolva jobb lett volna, hogy ha valaki vele tart, és legalább beszélgetni tudnának, hiszen akkor fele ennyire sem lenne unalmas, mint a csendes falak. Persze, ezt nem fogja hangoztatni, hiszen hogy nézne ki, hogy ha arról beszélne, mennyire annak tartja ezt, hogy sétálgatnia kell. Nem a rosszindulat beszél belőle, egyszerűen ő megszokta, hogy akkor járkál a kastélyban, amikor az zeng az élettől, mikor teli van emberekkel a folyosó, és mindenhol beszélgető társai néznek vissza. Ez már csak ilyen, éjszaka aludni kell, vagyis ő majd nemsokára oda is fog kerülni, csak még átnéz pár helyet, és indul is.
Ez itt viszont meg is szakadt, ugyanis az egyik utolsónak titulált helyen mégsem volt egyedül, noha nem zsibongott a folyosó, mégis, ebben a nagy csendben könnyen ki lehetett hallani, hogy itt bizony nem csak ő sétálgat. A nagy ütközésből már csak zsibogó hátsó fele maradt, ami keményen találkozott a padlóval, de semmi több. Szerencséjére nem hasalt el, vagy bármi más, amely később meglátszódhatna rajta, és olyan sem, ami miatt nagyon fájdalmas arcot kellene vágnia. Egy-két mozdulattal söpri le ruhájáról a port, majd, elhangzott kérdései után, kihúzva magát, megpróbálva a szigorú tekintetet, csendben várja a lány válaszát.
- Igen, igen. Egy ember. – nem, nem megy ez neki, ő nem tud szigorú lenni, még ezen is elmosolyogja magát, majd bután pislog, amikor meghallja a lány kérdését is.
- Szamaradat? – nem hallott még olyanról, hogy valaki szamarat tart a suliban, neki már az is sok volt, hogy valakinek pók, vagy épp kígyó a kedvence, de a szamár már meglepő. Nem egy kis állatról van szó, elég nagyról, nem is tudja elképzelni, hogy hol, és hogyan fér el, no meg, hogy hogyan is volt képes elveszteni. Még neki sem menne, amellett, hogy sok dolgot hagy el, mert nem figyel, de nem olyan apró dolog ez, ami be tudna gurulni egy asztal alá, vagy elbújni a sarokba,
- Ühm.. nem.. nem láttam erre amúgy. – böki ki végül, bár, mit nem mondhat, kicsit sántít neki a dolog, lehet, hogy csak őt ugratja ezzel a dologgal, és amúgy nem is igaz, és majd jól kineveti, amikor visszakerül a szobájába. Vagy plüssről lenne szó? Az már hihetőbb lenne.
- Ohh, már annyi az idő, hogy nem lenne szabad kint mászkálnod. – emlékezteti magát is, meg a lányt is, hogy bizony elég későre jár, itt ismét használva a szigorú pillantást, de nem sokáig tart, hisz a lány már pattog is, és szaladni kezd. Meg akar lógni előle?
- Héééé! – kiált utána, és már szalad ő is, követve, mikor megtorpan, és szemrevételezi, hogy tényleg ott az a bizonyos szamár, hogy tényleg nem hazudott neki, no meg… nem is plüss. Ezt mégis hogy hozta be ide?
- Tényleg van egy szamarad.. - mondja inkább magának, mint neki, miközben közelebb lépked, és igyekszik nem feledni azt, miért is van itt.
- De.. ideje lesz visszatérned a körletedbe, ha nem szeretnél büntetést! – hívja fel a lányka figyelmét, de a tekintetét nem tudja elvenni a szamárról. Nem, neki ez most kicsit sok volt mára. Aludnia kell. De még mennyire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 31. 21:19 | Link


Lillus
takarodó után


Csakis neki lehet annyi esze, hogy egy vad szamarat a kastélyban tartson. Mégis, hogy nem jutott eszébe, hogy ez nem egy cuki "kis" háziállat, amely ha zajt hall, elbújik a sarokban lévő aprócska egérlyukba? Túlságosan nagy ahhoz, hogy észrevétlen tárolja a kastélyban, pláne, hogy szobatársai nem rajonganak azért, amikor kora reggel egy vizes és ragacsos rózsaszín nyelv köszönti Őket, meg mondjuk azért sem, amikor valami ajándékocska várja szegényeket tanítás után a szoba közepén. Ezért is ironikus az, hogy egy ekkora állat észrevétlenül eltudott jutni egészen az Eridon tornyoktól úgy, hogy még egy szőrszálat se hagyott maga után. Egyetlen apró nyom, annyi nem maradt utána, így a keresés is nehézkessé válhat. Válhat?! Már vált is, mivel belebotlott egy valószínűleg prefektus lányba. A talárján lévő jelvényt nézve nem is akármilyen járőrrel, hanem egy Navinessel hozta össze a sors, aki mi tagadás, elég kedves. Nem rohanja rögtön le azért a lányt, hogy ilyen későn itt bolyong a folyosókon, meg még bocsánatot is kér amiért a vöröske nekiment. persze nem neki kellett volna bocsánatért esedezni, hanem Elenának, de Ő most jelenleg a szamarával foglalkozik és egy ideig még az sem jut el a tudatáig, hogy nincs egyedül. Pattog ide-oda, folyton csak beszél, aztán mikor meglát egy fülecskét a folyosó végén, rohanni kezd a tulajdonosa után, magára hagyva a prefektust. Iá nevét kiáltozza, közben a nemrég megevett gumicukor zacskóját lengeti a levegőben, hátha az illatra és a hívására előugrik a konok kis csacsi. Azonban semmi, Iá nem tűnik fel sehol sem, viszont Lilla már annál inkább. Ezek szerint nem maradt ott, hanem követni kezdte a lányt, nem is baj, így legalább lesz egy kis segítsége. Hirtelen feltűnik az egyik festmény előtt a csintalan állatka, Elena pedig reflexszerűen ráakar ugrani, azonban a kedvence elszalad onnan, ezért a vöröske a földön köt ki. Hatalmasat puffan, a könyökéről is lejön egy kis foltban a bőr, de jelenleg ez nem érdekli, újból az állat nevét kiáltva felpattan, azonban most nem rohan rögtön utána, mivel felfedezi a tőle nem messze álló lányt. Látszólag megdöbbent azon, hogy tényleg van egy szamara, nem is Ő lenne az első, sokan nem hisznek neki, mikor az állatát emlegeti.
 - Igen, tényleg van egy szamaram, de erre most nem érünk rá! Gyere és segíts elkapni! - Azzal már rohan is Lillához, majd a kezét elkapva, húzni kezdi maga után. Azt is hallotta, amikor a büntetésről beszélt neki, viszont büntetés ide vagy oda, el kell kapnia Iát, ha nem szeretné például még az igazgatót is magára haragítani. Pláne, hogy akkor el kéne vinnie innen a csacsit, azt meg a nagy szamara távozása után nem élné túl. Túlságosan megszerette ezt az állatot ahhoz, hogy egy kis baki miatt elkeljen adnia vagy nem is tudja, mit csinálni vele. Nyomában az unikornislánnyal baktat egyik folyosóról a másikra, míg végül patadobogást hall arról a részről, ahol először látta Iát, mégpedig a Fejetlenség Folyosójáról. Sietősebbre veszi a figurát, hátha még nyakon csípheti a szökevényt, mikor váratlanul feltűnik az állat közvetlen a hátuk mögött. Elena elereszti Lilla karját és a szamárkához rohan, akinek egy csillámos pink nyakörves pórázt akaszt a nyakára, aztán nyugtatás képen ad neki a zsebéből pár darab gumicukrot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. szeptember 11. 23:50 | Link


takarodó után


Nemigen akarja elhinni azt, ami itt most fogadta őt, az egész olyannyira szürrealista számára, mint egy Dali festmény. Persze, azért reméli, hogy semmi nem fog kigyulladni, vagy hasonló, de azért, kell neki idő, míg megemészt mindent. Jó, hogy most kivételesen egyedül indult járőrözni. Lehet, hogy ha kap maga mellé valakit, akkor nem lett volna ilyen kedves, és azonnal büntette volna szerencsétlen főnixlányt. Mármint, a másik prefektus, nem ő. Azért még tisztában van azzal, hogy túl nagy a szíve, és meg kéne kicsit emberelnie magát. Vagy nem. Kellenek a csoportba olyanok is, akik nem vagdalóznak büntetőmunkákkal. Jelenleg inkább csak azon van, hogy felfogja a dolgokat, és a lehető legjobb megoldást agyalja ki. Nem akar olyannak lenni, mint aki tesz a feladatára, szigorúnak sem, és mindemellett, valahogy ott van az is, hogy szeretne segíteni is, amiben tud. Ő már csak ilyen, mindenkinek nyújtogatja a kisujját, amíg lehet, és valaki le nem rágja. Annak nem örülne ugyan, de addig is folytatja tovább.
Megrázza inkább a fejét, és kusza tincseit is hamar a füle mögé tűri. Nem sokáig marad egyedül, ugyanis pillanatokon belül rohan, kitartóan követi a lánykát, hiszen csak egy pillanatra torpant meg, de már ismét a vöröske mögött volt, aki az emlegetett szamarat üldözte újfent. Elég abszurd, mégis hogy tudta behozni ide? Hol tartotta eddig, hogy most már el is szökött valahonnan? Kérdések sokasága, de nem, nem tud rájönni egyre sem, majd inkább megkérdi, ha valaha lesz egy szusszanásnyi ideje rá, hisz csak fut, majd ismét megáll, amikor a másik úgy néz ki, sikeresen beérte, és újabb kísérletet tesz. Nagyot szusszanva, picit lihegve ácsorog, és nézi a bizarr fogócskát a két szemlélt között, aki úgy néz ki, okosabb, mint hinné. Azt eddig is tudta, hogy a szamarak nagyon makacs állatok, sőt, túlságosan is, de hogy ennyire? Nem, az istenért sem hagyja magát, szegény lány puffan egyet a földön, felszisszenve közeledik hozzá, mert ez még neki is fájt, majd lepillant rá, de nem sokáig, hisz hamar felpattan, és már indulna is tovább. Hihetetlen.
- Nem esett bajod..? – kérdez azért rá, biztos, ami biztos alapon de nem sokáig bámulhat, mert a lány elkapja a karját, és már húzza is maga után.
- Óóóóó! Nem tudtam, hogy ennyire sietős! – pislog csak, és szedi a lábacskáit, amennyire bírja. Így nehezebb, hogy valaki után lohol, úgy, hogy közben még fogják is. Lábai párszor megbicsaklanak, de nem zúg el, tartja magát, és halad tovább, csak azt nem tudja, merre tartanak. Az oké, hogy a szamár után, de nem kéne olyan helyre tévedniük, amelyre nem lenne a legjobb..
- Hogy tud így elszökni egy szamár?! – motyogja inkább magának, mivel ez így tényleg nem játék. Olyan hely kellene neki, ami kint van, szabad téren, de mégsem járkálhat ki belőle. Egy karám, vagy valami olyasmi. A kastélyba nem valók szamarak, ezt nagyon jól tudja, de vajon a vöröske is? Nem akart kioktatást tartani, de úgy néz ki, erre fel kell hívnia a figyelmet, mert bajok lesznek. Ismét kanyarok, ismét új helyek, majd végül megállnak. Nagyot sóhajt, már kezd fáradni, nem olyan energikus ő, mint aminek látszik, bár, azt sem lehet mondani, hogy most olyannyira ki van fulladva. Csak kezd fáradni, az más tészta.
- Jaj.. – csóválja meg a fejét, majd fellélegezve látja, hogy a szamár nyakába póráz kerül, és végül, elkapva, megpihenve a másik mellett. Nagyszerű, ez pipa.
- Nem.. nem itt kellene őt tartanod. – csóválja meg a fejét, inkább jó tanácsként értve ezt, mint leszidásnak. Most már tényleg láthatja, mekkora is a jószág, és hát.. valamit kezdeni kell, mert nem engedheti, hogy felvigye a szobájába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. szeptember 20. 23:02 | Link


Lillus
takarodó után


Az unikornislány nagyon meglepődhetett azon, hogy Elenának tényleg van egy élő és lélegző szamara, holott - szerinte - a kastély több mint fele tisztában van azzal, hogy a kicsi lány titokban egy csacsikát rejteget a falak között. Persze akadnak olyanok is, akik elől sikeresen elrejtette a kincsét, ilyen például a szöszke lány is. A gond csak az, hogy több mint valószínű, hogy az illető, aki utána lohol, egy prefektus, aki könnyűszerrel jelentheti a főnixlány házvezetőjének, hogy bizony Ő egy olyan állatot tart itt, amit nemigazán lehetne behozni ebbe az épületbe. Vagy talán mégis? Lehetséges lenne egyáltalán, hogy mindenféle veszély nélkül sétálgasson az órákra meg minden helyre a kicsi csacsival? Ezt tuti ki kell derítenie, így gyorsan még rohanás közben feljegyzi a fejében lévő kis noteszba, aztán már csak arra lesz figyelmes, hogy hopsz... egyszer csak esik egy nagyot, épp mielőtt elkapná végre az ismét feltűnt állatkát. Nem zavartatja magát különösebben, lesöpri gyors a térdéről a port, aztán már indul is tovább üldözni csacsikáját. A szöszi ki is nyilvánítja meglepettségét a szamárral kapcsolatban, amire a vöri csak egy egyszerű "igen van, de erre most nem érünk rá"-val plusz némi ráncigálással válaszol, aztán már huzigálja is magával a másikat, elvégre egységben az erő, ketten többre mehetnek, mint Elena egymagában. Nyomában a sárga-fekete egyszarvúval baktat az egyik folyosóról a másikra, míg végül patadobogásra lesz figyelmes a Fejetlenség Folyosójáról. Sietősen kapkodja lábacskáit, közben erősen szorítva, hogy a háziállat ne szökkenjen tovább. Közben felfigyel egy kérdésre, amit valószínűleg nem neki szánt a másik, magának jegyezhette meg, de mivel Elena épp elcsípte, így gyorsa válaszol is rá.
 - Elég könnyen. Ma szerintem azért szökött el, mert nem kapott több csokis pudingot, pedig azt nagyon szereti ám! De mit tehettem volna? Megrágcsálta a gumikacsámat! Azt a kacsát, amiről tudta, hogy nem szabad bántani. És mégis megtette! Leharapta a szárnyának a tövét...! Vonalzódarabbal kellet helyettesítenem... - zsörtölődik, így a Lillának intézett válaszból, egy inkább panasznak ható, akadozó beszéd lett, mintsem egy értelmes és jól megfogalmazott felelet. Na, de mit is vártunk tőle, azok után, amit Iá tett?! Na, de majd ha megtalálja! Elbeszélget vele a csirketőről! Váratlanul bukkan fel az emlegetett szamár a hátuk mögött, ezért Elena rögtön elereszti társnője kezét és a szamár felé rohan. A zsebéből kikapja a pórázát, majd rögvest a nyakába akasztja. És mivel ilyen kedves volt, hogy méltóztatott feltűnni a színen, ad még neki néhány gumicukit, csak mert tudja, hogy ezt nagyon szereti. Vidáman dobálja kedvence szájába a csemegét, mikor a füléhez ér az a bizonyos felszólító mondat. A mosoly viszonylag gyorsan fagy le az arcáról, ahogy a "nem kéne itt tartanod" szavak megragadnak az agyacskájában, elöntve így azt sötét gondolatokkal. Tény és való, hogy most már félni kezdett, mivel tudatosult benne, hogy miről beszél a lány. Elakarja toloncolni tőle Iát! Pedig semmi rosszat nem tettek! Ekkora nagy baj az, hogy egy picikét kijött futkározni a kastélyba?
- De...ugye... nem akarod elvinni...? - Akadozva beszél, a hangja lassan sírásba megy át, ahogy egyesével kiböki a szavakat. Nagyon a szívéhez nőtt a kis kedvence, mostanra már jóformán nem is tudná elképzelni az életét a csacska kis csacsi nélkül. Kiskutyaszemekkel tekint a prefire, kezeivel folyton rózsaszín masnis ruhájának szalagjait gyűrögeti. A fejében mindeközben egyetlen egy gondolat kering. Te jó ég! Mondd, hogy nem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 5. 22:41 | Link

Dr. Mácsai Zója

A mai napom is teljesen normálisan indult... Sikerült korán kelnem függetlenül attól, hogy tegnap nagyon későn aludtam el. A macskámat már megint nem találom sehol, de ezen most nem húzom fel magam és ezt a napot azt hiszem megpróbálom kibírni nélküle... Végül is a cica majd megbánja a dolgot, mivel most elbúcsúzhat a reggelijétől... A nap megfelelő kezdete érdekében oldalra fontam a hajamat, majd egy kék masnival rögzítettem... Az első és egyben egyetlen gondolat, vagyis inkább terv amely megfordult a fejemben az unaloműzés ellen az a séta mellett szólt... Szép lassan összeszedetem magam és el is indultam... A kastélyban való kóválygás során megfordultam a különböző folyosók és termek labirintusában és az ezt követő percekben rádöbbentem egy érdekes dologra... Már egy jó ideje itt élek a kastélyban és még mindig nem ismerem annyira, amennyire kéne... Lehetséges, hogy hajlamos lennék még eltévedni is... bár erre még nem volt példa és most, hogy belegondolok nem is szeretném, hogy legyen... Idő közben sikerrel egy számomra még ismeretlen folyosóra kanyarodtam... A tekintetem először az új helyet kémleli kíváncsian, majd megakad a folyosó végén... A csúnya rossz fekete cicám állt ott és engem figyelt... Nekem persze több sem kellett, mint akit ágyúból lőttek ki úgy iparkodtam a cica után... Csak mindeközben akadt egy kis technikai malőr... a padló vizes volt, amire persze nem számítottam, miért is néztem volna a lábam elé mielőtt megindulok... Az ezt követő pillanatokban egy hatalmas puffanással elterültem a földön, mint egy feldöntött krumplis zsák, pont az állatka mellett, aki mintha sejtette volna, hogy mi fog történni... meg sem mozdult... Pár apró mozdulat segítségével odaültem a fal mellé, karba tettem a kezem, majd durcázni kezdtem egy kicsit... Bajom az szerencsére nem lett, hiszem strapa bíró vagyok, de azért csak találkoztam a padlóval... A macskám persze tovább állt egy olyan mosoly szerű arckifejezéssel a pofiján... Azt hiszem ez a jól megérdemelt bosszúja volt az átkozott masnijaim iránt, amelyeket volt merszem a nyakába aggatni... Azt hiszem valahol mélyen büszke voltam az állatkámra, végül is az enyém, pici cica kora óta én tanítom... Azt hiszem a tanítvány felülmúlta a mesterét, de azért félreértés ne essék, azért még mérges is vagyok... egy ici-picit...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 15. 13:51 | Link

Jared S. Nightingale


Mióta átjöttem a Rellonba, az életem csupa rohanás lett, főleg azért, mert egy csomó posztot betöltöttem. Nemrég vállaltam el a Dök tagságot is, aminek eredményeképpen persze még több dolgom volt, bár ez cseppet sem zavart. Viszont kiköltözhettem a gólyalakból, a Sárkányfészekbe és lett saját szobám, az íróasztalom pedig végre teljes káosz lett. Kevesebb időm volt a cicámra, amit viszont ő nagyon is nehezményezett, így mikor ma éppen indultam volna a szokásos napi sétámra, a kis kandúr úgy döntött, hogy a lábaimba akasztja a körmeit és vontatja magát. Nem fájt... nem akartam felrúgni, szóval nem tettem, de forrtak az idegeim a méregtől. Egy macska sem lehet ilyen önfejű és ostoba, meg még makacs is. Az fizikai képtelenség, de ez a maccs néha még magát is felülmúlja. A grabancánál fogva leemeltem a lábamról, letöröltem egy zsebkendővel a vért a lábszáramról és ráraktam a macskára a nyakörvét. Kinyitottam az ajtót, ő pedig szokásához híven kirohant előre, majd kint megtorpant és várt rám. Minden lépésemnél nyolcasokat írt le a lábaim körül, elégedett dorombolással és ha éppen megtorpantam, akkor a lábamról nyalogatta a vért. Olyan kis kuka ez a cica. Éppen indultam volna ki az udvarra, hogy egy picit levegőzzünk egyet együtt, én és a cicus is. Jót tenne mindkettőnknek a kinti friss levegő. A cica azonban máshogy döntött és átugrott az átrium felé vezető folyosóra. Azon voltam, hogy ha egyszer elkapom ezt a kis görényt, akkor egész biztosan kitekerem a nyakát és fellógatom egy fára, bár nem gondoltam komolyan, de jól esett mérgelődni azon, hogy ő inkább bent akar maradni, mikor ki akarok menni. Megszaporáztam a lépteim és igyekeztem a hangosan vernyogó macska után. Akkor értem utol, mikor a fejével belökött egy ajtót, így gyorsan utána surrantam. Ahogy beléptem az ajtón azonnal rikácsolás ütötte meg a fülemet, méghozzá hangos rikácsolás. Két portré vitatkozott arról, hogy egy éppen aktuális, felkapott pletykát melyikőjük indította el. A macskám felállt a hátsó két lábára és a lábával pofozgatni kezdte a keretet, mire a portré rázkódni és billegni kellett. Egy pillanat alatt levert a víz és már ugrottam is, hogy elkapjam a portrét.
- Sebastian! Nem hiszem el! - fakadtam ki visszaigazítva a helyére a méltatlankodó portrét. Ám, addigra a macskámnak már fontosabb elfoglaltsága volt. Nyávogott valakinek, akit nem láttam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 15. 15:28 | Link

Evelyn

Ma valószínűleg bele fog fulladni a papírmunkába. A hétvégén nem sok mindent csinált, pedig tervei között szerepelt, hogy befejezi a most az asztalán tornyosuló irathalmot, ám mégsem jutott vele semerre sem. Most azonban szerencsére akad pár lyukas órája, ami alatt behozhatja a lemaradását. Először a tanáriba akart menni, de többen is beszélgettek ott, így pár illedelmes perc tartózkodás után át sétált a pszichológusi rendelőbe, ott szétválogatta a dossziékat, és nekikezdett a munkának egy nagy bögre tejeskávé társaságában.
Ez egészen jól is ment addig, amíg egy puffanást nem hallott. Kicsit várt, fülelt, de senki se nyitott ajtót, azonban mégis olyan fura érzése volt. Visszabújt a cipőjébe, hiszen amikor egyedül van, akkor örömmel bújik ki belőle. Fel kéne vennie egy helyes masszőrfiút, aki esténként a lábát meg néha a vállát jól kimasszírozza.
Ezt a gondolatot igyekszik kiűzni a fejéből, és helyette inkább a lábbelire összpontosítani, majd amikor végre sikerül mind a kettőt magán tudni, kilép a folyosóra, hogy körbenézzen. Először nem is veszi észre a kuporgó lányt, csak második körbepillantásra. A padlót és a vizet is látja, valószínűleg az a fiatal manócska mosott itt fel, aki még egészen új, év elején, néhány társával jött a kastélyba. Óvatosan lép ki, és sétál a lányhoz, elvégre nem karja, hogy elessen majd leguggolva egy kicsit az álla alá nyúl és maga felé fordítja a lány arcát.
- Minden rendben? Nem ütötted meg magad nagyon?
A puffanásból és a durcás arcból diploma nélkül is leszűri az ember, hogy mi a baj, neki meg még doktorija is van hozzá, úgyhogy biztos benne, hogy az egyik kiváltó ok, mindenképpen ez. Elengedi a lány arcát, majd felkelve lenyújtja hozzá a kezét kedvesen mosolyogva.
- Gyere inkább be, ha nincs órád, meghívlak egy kakaóra, meg pogácsára. Ezen kívül csak kávét tudok adni, de ahhoz még elég fiatalnak tűnsz.
Bár ki tudja, a mai világban. Mina is épp most tart ott, hogy gyakorolja, hogyan ne szúrja ki a szemét szemceruzával. Eddig az eredmény siralmas, ám ha halloweeni partira készül, akkor viszont tökéletes. Persze megérti, ha a lány inkább a hűvös kövön durcáskodna tovább, csak nem sok értelmét látja.
Utoljára módosította:Dr. Mácsai Zója, 2014. október 15. 15:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. október 15. 18:07 | Link

Zója néni

A mai napom sem indulhatott volna jobban. Korán keltem fel, ami ritka, ráadásul balszerencsémre még az állatkámmal is összefutottam, utána pedig sikerült elestem. Komolyabb bajom nem lett, de azért fájt a dolog. Ráadásul mindenért az én csúnya gonosz cicám a felelős, akiről eddig azt hittem, hogy nem tudna ilyet tenni velem, de ha ezt akarja játszunk így. Belegondolva a dologva, nem kéne felhúznom emiatt magam, mert igaza volt, de engem nem ilyen fából faragtak. Csak kaparintsam egyszer a kezembe és akkor aztán megbosszulom a dolgot. Ha elkapom, akkor egy hatalmas masnit fogok kötni a kis nyakába, csak az a kérdés, hogy milyen színű legyen... A gondolatmenetemet lépések moraja zavarta fel amire időm sem volt reagálni, mert valaki felemelte a fejecském. Először persze csak értetlenkedtem, még a kérdésére sem válaszoltam a meglepettség miatt. Azután, mintha megvilágosodtam volna... ~Ez kizárásos alapon csak az iskola pszichológus nénije lehet, mert a rendelő felől jött...~ Szóval nem kell félni tőle. Rámosolyogtam, majd összeszedtem magam és megszólaltam.
- Én remekül vagyok, de a macskám nem lesz, ha a kezem közé kaparintom.
Csodával határos módon mellőztem a hadarást, a "cicám" jelző használatát, meg az egész történet elmesélését és képes voltam viszonylag rövid választ adni. Mindeközben a nő felállt és felém nyújtotta a kezét, amit persze elkaptam és a segítségével felálltam. Leporoltam magam, majd újra ránéztem és megválaszoltam a mindeközben feltett kérdést.
- Órám most éppenséggel nem akad, szóval ráérek.
Amúgy is éhes vagyok, mert nem reggeliztem és eleve imádom a kakaót, meg a pogácsát is. Meg az a tény is közrejátszik, hogy még nem volt szerencsém összefutni pszichológusokkal és kíváncsi vagyok milyen is az. Az eddigi véleményem róluk, hogy imádom őket, de ez még változhat, bár nem szeretném, hogy megtörténjen.
- Időm annyi, mint a tenger, szóval máris mehetünk, ha jónak látja.
Szép kacifántos megfogalmazás, de legalább annak örülhet, hogy egyelőre nem aggattam rá a "néni" szót. Van pár ember akik nem kedvelik, de akad egy olyan is, akit megnevettettem a dologgal, ráadásul azt is megengedte, hogy nekem szabad legyen bácsiznom. A gondolataim már megint másfelé kanyarodtak, mint kellett volna. Annyi biztos, ha megindul a pszichológus néni én hűségesen követni fogom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 15. 21:02 | Link

Lavia Stark

Szépen, békességben baktatott lefelé a lépcsőkön karjában a már nem is olyan nagyon kicsi Sherlockkal, aki boldogan dorombolt, mert tudta, hogy ez csak azt jelentheti, hogy kimennek a szabad levegőre játszani. A ragdoll cica korához képest már igen nagy volt, pedig még csak most üthette meg a négy hónapot, mégis, már látszott, hogy egyáltalán nem lesz kis termetű felnőtt korára. Nagy praclijaival Jared ujjai után kapdosott, hogy ha sikerélmény éri aztán jól megcsócsálja őket.
- Jól van, jól van - vigyorgott szőrös kis barátjára a fiú, miközben a kastélyban található talán legzajosabb folyosóra ért. Nem nagyon szerette a helyet, de annyira elkalandozott menet közben, hogy végül az lett a leggyorsabb, ha erre vág át.
Szépen haladt is, egészen addig, míg mintha valaki a Sebastian nevet kiáltotta volna. A fiú gyorsan szétnézett, és a folyosó másik végén egy lányt vett észre, aki láthatóan mással volt elfoglalva, úgyhogy megnyugodva folytatta is az útját, míg nem Sherlock heves mozgolódásba nem kezdett a karjában.
- Oké, értettem - mondogatta a cicának, majd lerakta őt a földre, ha már ennyire mehetnékje volt. Közben meglátta az izgalom forrását is egy másik macska formájában, úgyhogy azért szedte a lábát a kis pajtás után, nehogy haddelhadra kerüljön sor a macskák között. Bár, ahogy elnézte, ezek inkább csak játszani akartak egymással, semmint összeverekedni, de mivel Sherlock volt az első állata, így nem volt benne egészen biztos, hogy helyesen értelmezi a jeleiket.
Mikor aztán beérte a kiscicát, kénytelen volt a másik macska gazdájával is váltani pár szót.
- Hello. Szép a macskád - közölte semleges hangnemben, mert nem tudhatta, hogy a lány mennyire lesz mérges a rohanvást képbe robbanó Sherlock miatt, de még akart egy kis időt szerezni a macskájának az ismerkedésre, biztos ami biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium