A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=828513#post828513][b]Németh Asztrid - 2021.04.03. 00:01[/b][/url]

Ez a terem az egyik legfényesebb a kastélyban, amelynek rideg kőfalait még szoknia kell. Eddig a zord belső az egyetlen, ami lelombozóan hat rá itt. Az élményt maga mögött hagyva még azt is inkább szórakoztatónak könyvelte el, amikor eltévedt az eufemizmussal második emeletként hivatkozott szörnyű nagy labirintusban. Persze az is kőből volt, de a homokszín anyag legalább némileg melegnek hatott. Itt a tanáriban olyan, mintha csak egy másik helyen lenne, nem is az ősi kőszörnyeteg hasában. Hogy igazán érezze a szabadság ízét, az ablakban ül, onnan néz kifelé a rétre. Próbálja megnyugtatni magát a látvánnyal, de az arca piros, tekintete zavart: valami kellemetlen foglalkoztatja.
Röpkén megrázza a fejét. Rövid, egyenesre nyírt kleopátrafrizurájából elöl egy-egy tincset hosszúra hagyott meg, ezek most egy-egy fonatként játékosan libbennek az apró, vékony lány arcának a hirtelen mozgás hatására. Ujjai rátalálnak a bal tincsre, módszeresen kibontja a fonatot, majd újra befonja. Ez egy megszokott mozdulatsor tőle, amikor ideges vagy tűnődik. Most inkább ideges, ugyanis nemsokára meg fogja tartani élete első tanóráját. Még utoljára végigkötögeti a fehérbe hajló szőke loknit, azután elengedi. Lassan megszülető elhatározással törökülésbe helyezkedik, és jobban kihúzza magát, csuklóit lazán térdein nyugtatja. Vesz egy mély levegőt. Benntart. Kifúj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=829104#post829104][b]Németh Asztrid - 2021.04.06. 18:59[/b][/url]

A második hosszú hasi légzés közben valaki megérinti a vállát. Nem ijed meg, csak tudomásul veszi. Ad magának időt, hogy kifújja a levegőt, majd oldalra, felpillant látogatójára.
Minden rendben?
Asztrid arcáról egyelőre nincs mit leolvasni. Arca pirossága nem múlt el, de tekintete tiszta, talán egy kicsit kíváncsi. Még néhány másodpercig csak nézi, nézi a férfit. Ajka nem mozdul, de legalább derűsnek mondható. Nem azon rágódik, mit mondjon. Egyszerűen csak elmerült, és ilyenkor lassabb kijönni a külvilágba.
- Izgulok - jelenti ki a hosszú hatásszünet után. Talán ennél többel illett volna megajándékoznia az érdeklődőt, ha már ilyen türelmesen kivárta a választ, de ennyi sikerült. És ezzel a lényeget tulajdonképpen el is mondta. Már egészen más vonja el a figyelmét.
- Milyen sötét a bőröd - állapítja meg tárgyilagosan. Az ő világos bőréhez (amin még hófehér haja sem tud egy kicsit segíteni) képest mindenképpen.
- Megérinthetem? - jut egy újabb szünetecske után végre a célhoz.
Kihajtogatja lábait és megpördül ültében az ablakpárkányon. Így már teljes testtel tanártársa felé tud fordulni és ezzel jelzi is, hogy elszakította a figyelmét a vidék látványától. Pedig tényleg nagyon szép és megnyugtató.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=829381#post829381][b]Németh Asztrid - 2021.04.10. 18:30[/b][/url]

Az engedélyt megkapta! Ennél sokkal jobban meg szokta hökkenteni azokat, akiktől hasonlót kér. Különös módon ez még nem tántorította el attól, hogy újra és újra bepróbálkozzon. Legalább előtte rákérdez. Kiskorában ez sem volt jellemző, így hát ő is volt a falu különös lánya. A ritkán látott hófehér kislány, aki beljebb az erdőben él az erdészlakban az apjával meg az őrült anyjával. A faluban a nagymama simította el a dolgokat. No de a férfi példásan veszi a dolgot, ezzel Asztrid rokonszenvét végérvényesen kivívva. Megint egy oldalra felpillantással és egy kis mosollyal "fejezi ki" ezt a szimpátiát, ezzel kell beérni.
Próbál nem mohón nyúlni az előtte álló karjához. A tapintás igenis egy ismerkedési mód. És Asztrid meggyőződése (nem meggyőződése, inkább erős érzése, hogy sokkal jobban működik, mint a csevegés. Pedig csevegni is tud - valamennyire. A fáknál és más növényeknél mindenesetre sokkal jobban beválik, mint a csevegés. Erre még saját kezűleg készített ruháit is rátenné. Még a varázskörök rajzolásához használt fémrúdját is. Hogy a varázspálcáját is, azt meg sem említem, úgysem sok hasznára van a lánynak.)
No de elkalandoztunk. Szóval először is mutatóujját végighúzza a fickó bőrén. Ebből máris meg lehet állapítani, hogy a bőre például nem száraz. Ez éppen pont nem tudatosul Asztridban, de most már három ujjal, a pillangószárnynál alig súlyosabb nyomatékkal simogatja a bőrt és a szőrszálakat azon a karon. De tényleg, mire jó ez?
Arccal is már csak legfeljebb harminc centire van a felülettől, és már nemcsak az alkaron húzza végig bal keze ujjai begyét, de egészen végigsiklik a férfi kézujjain.
Oké, elég. Azért mindennek van határa, és nem kéne játszani a másik tűrésküszöbével. Ezt valahol mélyen tudja, mégis olyan nehéz rá koncentrálni, miért is olyan fontos ez.
- Köszönöm - jelenti ki egészen egyszerűen, és leejti a kezét.
- Te mit csinálsz itt? - kezdeményez ezek után ügyetlenül beszélgetést, miközben baljával jobb karján megismétli azokat a mozdulatokat, amiket imént a férfin. Talán összehasonlítja a kettőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=829526#post829526][b]Németh Asztrid - 2021.04.12. 22:14[/b][/url]

Amikor válaszol suta kérdésére a másik, lenézve rá, hirtelen elkezdi zavarni, hogy ő ül, a másik meg áll. Mi lenne ennek feloldására a legjobb megoldás? Hát az, ha felajánlaná, hogy üljön le ő is.
Úgyhogy Asztrid egy gyors és rugalmas mozdulattal feláll. Hát. Ez is egy módszer.
Most már mindketten állnak, ugyan a férfi így is magasabb, de ez már nem zavaró.
- Mit tanítasz a következő órádon? - kérdezi a lány őszinte érdeklődéssel. Legszívesebben azt is megkérdezné, ő is részt vehet-e rajta, mint diák, de sajnos neki is órája lesz hamarosan. Ráadásul az első! Brr. Csupa olyan diákkal, akik még sosem láttak varázsköröket. Valami csodálatosat kell nekik mutatnia! Valamit, amitől mindenki rögtön megszereti őket!
Talán nem is lehet diákot játszani más óráján. Pedig kinézetre tökéletesen be tudna illeszkedni. Ami azt illeti, egy idős bácsi tegnap ki is küldte Asztridot a tanáriból, mert azt hitte, egy csirkefogó tanulóról van szó. Az öregúrnak valószínűleg nem ért el addig a tudata, hogy megjegyezze, kik lettek bemutatva neki a tanári kar új tagjaiként. Mit volt mit tenni, Asztrid illedelmesen köszönve távozott aznapra a szobából.
Hogy meditált-e? Hát igen. Mondhatni, meditált.
- Próbáltam megnyugodni - magyarázza. - Egy kicsit félek - ismétli el ugyanazt más szavakkal, amit már korábban is elmondott. Beszéd közben újra a karját kezdi babrálni. A fehér bőrön láthatatlanul megbúvó kis fehér szőrszálakat piszkálja, és nagy kék szemekkel néz fel a tanárra. De nem szól egy szót sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=832536#post832536][b]Németh Asztrid - 2021.06.09. 22:03[/b][/url]

Ez nagyon érdekes! - üzeni Asztrid szeme, amikor meghallja, hogy tenyérjóslás lesz a téma a következő órán. Eddig matató kezét most tenyérre felfordítja finoman, észrevétlenül, és lenéz rá.
A tenyér valószínűleg nem mondja el, hogyan fog sikerülni az első nap, az első hét. De bizonyosan minden rendben lesz - érti meg, és ezt visszhangozzák a férfi kedves szavai és a meleg barna szemei is.
Csak ez az izgalom nem tud elmúlni, még ha a fejével tudja is, hogy nem történhet nagy baj. És ha nagy baj történik, még mindig elvarázsolhatja az egész csoportot, vagy magát! Erre persze nem fog sor kerülni.
- Ez lesz az első - erősíti meg azt egy kicsivel később, amire a másik már magától is rájött.
Most jobb hüvelykujjával a bal tenyere közepét simogatja.
- Hogyan működik a jóslás? - kérdezi. A válaszra viszont lehet már nem lesz lehetőség. A tanárok megindulnak az ajtó felé. Itt az idő elindulni az első órákra. Ő már megjegyezte az odautat lépésről lépésre a tanáriból a tanteremig, ezért azzal nem lesz baj,
- Mennünk kell! - figyelmezteti tanártársát kedvesen, de nyomatékosan, még talán valamennyi játékossággal is: mintha egy kalandra invitálná a másikat. Egy tánclépéssel kikerüli a férfit, és felvesz egy vaskos könyvet az egyik asztalról. - Itt az idő! - fordul még hátra vidoran, és megindul ő is a többiek nyomában.